Népszava, 1920. július (48. évfolyam, 155–181. sz.)
1920-07-15 / 167. szám
2 NÉPSZAVA 1920 július 15. i népbiztosok ügyének tárgyalása. .*. * A tárgyalás nyolcadik napja. Miután kedden befejezték Nyisztor György kihallgatását, a szerdai tárgyaláson Ágoston Péter külügyi népbiztos kihallgatására került a sor. Ágoston Péter kihallgatása. Ágoston Péter a hozzáintézett kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Ezután panaszt emelt az ellen, hogy a gyűjtőfogházban készített jegyzeteit elvették tőle, holott ezekre a tárgyalás folyamán szüksége volna, majd így folytatta: X X X X X X X — Ez a per a mi helyzetünkből folyó helyzettragédia, mert ha megmaradt volna a bolsevizmus, akkor azok, akik most itt vádlottak, szintén azok lettek volna. Elismerem a magyar bíróság képzettségét, de a helyzet teljes megvilágításának szempontjából szükségesnek tartanám társadalomtudós és történelemtudósnak szakértőként való meghallgatását. Az egész per oka tulajdonképen a háború és amikor fölöttünk ítélnek, akkor sok olyan államférfi fölött is mondanak ítéletet, akinek már van szobra vagy készül a szobra, ám a háború első idejétől fogva pesszimista voltam, de éppen ebből vontam le azt a következtetést, hogy mivel gyöngék vagyunk, mindenkinek a harctérre kell menni és én már 1914 decemberében jelentkeztem katonának. Hogy a háború ideje alatt mennyire megváltozott az embereknek a gondolkozása, az ismeretes. De az egész állami szervezet is megváltozott. A közellátás érdekében olyan intézkedéseket valósítottak meg, hogy mindenki az államtól vár mindent és azt hiszem, hogy ez a fölfogás ma is megmaradt. A háború folyama alatt sokat beszéltek arról, hogy itt egészen új társadalmi rendet kell teremteni. A németországi nyersanyagbeszerző központ elnöke — Vilmos császár kebelbarátja — nem mondható forradalmárnak és mégis az örökösödési jogot a társadalom betegségének nevezte. Tizenhárom évig voltam Nagyváradon a népiroda vezetője és alkalmam volt tapasztalni a nép gondolkozásmódját. Itt láttam, hogy a háború a nép fölfogásában milyen változást okozott. A falu és a város közötti ellentét még jobban kiélesedett. Többször hallottam vidéki gazdáktól, hkor csak annyit termelünk, amennyi magunknak kell, mert nem akarjuk, hogy a háború tovább tartson. (Itt a cenzúra sort törölt.) Mutatkozott az összeütközés a kereszténység és a zsidók között; ehhez a kérdéshez különben is én mertem elsősorban hozzányúlni. Nagyon sok ellentét volt azonkívül a fixüzetésű és a szabadfoglalkozású osztályok között. A történelemben Sok példa igazolja, hogy a háború következtében milyen változások történtek az országok életében. Ki okozta a bolsevizmust? A bolsevizmus megvalósításában nekem nem volt részem. Szocialista voltam és az maradtam és ezt dokumentáltam szóban és írásban. Bizonyos, hogy a bolsevizmus némileg borsszan alapszik, mert nemcsak a termelő eszközök köztulajdonba vételét akarja, hanem azoktól is elvesz mindent, akik a munkájukból jól vagy jobban élnek. A bosszúvágy az embereknek emberileg érthető megnyilatkozása. Amikor én bizonyos tényeket a váddal szemben tagadok, nem az elveimet tagadom meg, mert nem szűntem meg szociáldemokrata lenni és neon is szűnök meg soha. X X xxxxxxxxxxxxxxx X x xxxxxxxxxxxxxxx X X XXXXXXXXXX Amikor az első forradalom kitört, mindenütt őrségeket alakítottak a rend föntartására. Nagyváradon is megcsináltuk, de öt-hat nap múlva már nem a polgárok álltak őrt, hanem fizetéssel fogadtak maguk helyett mást. (Itt a cenzúra tort törölt.) Fölmerült az a kérdés, hogy egyetemi tanár létemre miért vettem részt a diktatúrában. Én a háború alatt a magyarság fönnállásáért önként vittem a bőrömet a vásárra, márpedig az élet a legtöbb. Mikor Magyarország létéről volt szó, vájjon nem kellett-e ezért föláldozni a termelőeszközök magántulajdonát? — ma is azon az állásponton vagyok, hogy ha az ország régi egységéért a termelőeszközök fölötti magántulajdont kellene odaadni cserébe, meg kellene tenni. Amikor már meg volt a háború sokaknak beszéltem arról, hogy veszélybe döntötték az országot. A proletárdiktatúra előzményeiről keveset tudok, mert 1918 őszén betegen kerültem vissza a harctérről. Feleségemtől azt hallottam, hogy az egyik újság azt írta, hogy ebben a perben három zsidó vádlott van, negyedik Ágoston Péter. Kijelentem, hogy senki sem mondhatja magát jobb árjának, mint én, akinek ősei elszásziak voltak. Kora ifjúságomtól fogva szeretem a történelmet, gondolkozásomat apámnak köszönhetem, aki 16 esztendős koromban pofon ütött azért, mert egy cselédet becsületében megsértettem és ez a pofon tett engem szocialistává. A bibliából tanultam meg — mint ahogy a szocializmust is a bibliából tanultam — hogy az úristen sem teremtett Ádám mellé külön munkásembert. Mint biró nem politizáltam, de azért a társadalomban mindig találkoztam olyan jelenségekkel, amelyekkel szemben nem lehettem közömbös. Mint tanárnak is voltak összekülönbözéseim. Amikor beválasztottak Nagyvárad törvényhatóságába, a papság egy része állástfoglalt elleneim, mert tudták, hogy szocialista vagyok. Igaz, hogy a szocialista mivoltomból nem csináltam soha titkot és nyíltan hordoztam a tíz évvel ezelőtt kezdődött választási küzdelmek idején gomblyukamban a szociáldemokraták jelvényét, a jogtát. Amikor katonának jelentkeztem, még a legnagyobb hasaliak is azt mondták, hogy bolondság ez. Amit ott tapasztaltam, az a legszorosabb összefüggésben van a forradalom kérdésével. . (Itt a cenzúra 7 sort törölt.) Azzal a váddal szokták illetni a szocialistákat, hogy nincsen hazájuk. Ki kell jelentenem, hogy a szocialista nem kozmopolita, hanem nemzetközi. Ez a nemzetköziség föltételezi azt, hogy nemzet áll nemzet mellett, nem pedig ember emberrel. Hogy én ennek a Magyarországiak magyarságát meg akartam óvni, az mutatja legjobban, hogy a Mitteleurópa ellen foglaltam állást. Ekkor azt írták rólam, hogy kuruckodom. Sokan azt mondják, hogy a szocialista pártban alig néhány ember vezette a tömeget. Elismerem, hogy ez nem demokratikus, azonban a szocialista párt harcoló, küzdő párt, kell tehát a vezérlet és a pártfegyelem. XXXXXXXXX A harctérről hazajövet, nem törődtem az itteni viszonyokkal. XX X XXXXXXXXX XX XXX A forradalom kitörése napján bementem a kaszárnyába és láttam, hogy az egész pótzápolóaljat fölesketik a köztársaságra. Jellemző a katonaság hangulatára a forradalom, mert másnap az egész katonaság eltűnt, a forradalom elsöpörte a fegyelmet. A munkapárt elnökei, a függetlenségi pártiak és egyéb politikusok mind-mind nagy kokárdát tűztek ki, mert senki sem akart lemaradni. Nem megítélésképen mondom ezt, mert akkor a forradalom békét jelentett és a béke után való vágy eredményezte a fölbuzdulást. Az első forradalom, legalább nálunk, Nagyváradon, minden előzetes megszervezés nélkül tört ki. Én már akkor megmondtam, hogy ez a forradalom beteg. Ennek a forradalomnak a tragikuma volt, hogy Károlyi — a forradalom Lajos Fülöpje — nem tenni ott vezetésre. " . (Itt a cenzúra 5 sort törölt.) ... , , Aztán hirdetni kezdtek, hogy föld kell a parasztnak. Én mondottam, hogy ez nem igaz, mert a parasztnak nem föld, hanem földbirtok kell. Följöttem Pestre és miniszterekkel beszéltem e kérdésben. Én, a szocialista, akire ráfogják, hogy földosztó, állást foglaltam a földosztás ellen. Deputaciót vezettem Buza Barnához és kértem, hogy ne osszák szét a földeket. November elsején sürgönyileg hivatott föl Pestre gróf Batthyány, akkori belügyminiszter és Bihar vármegye meg Nagyvárad kormánybiztos-főispánságát ajánlotta föl. Ezt az állást Kunflnak és Weltnernek a rábeszélésére elvállaltam. Ebben az időben kezdtek a románok előnyomulni. Visszajöttem Pestre, hogy a románok előnyomulását valamelyest megakadályoztassam és tárgyalást kezdtem a fegyveres erő vezetőivel. Tódulnak a szociáldemokrata pártba. Itt Budapesten fokozottan tapasztaltam, hogy mennyire özönlenek az emberek a szocialista pártba. Mindenki oda tódult. A szocialista pártnak régi vezetői, én is és mások is, fáztunk ettől a beözönléstől, nagy bajnak tartottuk. A pártba szervezetlen és iskolázatlan elemek tódultak. És e tekintetben nincs különbség tanult és tanulatlan emberek között. A tisztviselők épp oly iskolázatlanok voltak a szocialista pártban, mint akár a fuvarosok, akik szintén ebben az időben szervezkedtek. Akik nem járták végig a szocialista szervezetek iskoláit, azok nem válhatnak egyszerre, szocialistákká. Az új jövevények szörnyen hangosak voltak. Erre vezethető vissza, hogy egyes karrierekben hatalmas ugrások történtek. Volt a pártban még egy súlyosabb baj is és ez az, hogy a régi emberek kezéből kiesett a vezetés. A hangosak tülekedtek és a nagy hang volt a domináló. Ez volt az oka annak, hogy a Károlyi-uralom idején egyes vállalatoknak igazgatóit elcsapták és hanyat-homlok megkezdték az üzemek szocializálását. "Fölbukkant a pártban még egy baj, ami korábban sohasem volt észlelhető, a személyi áskálódás. Ilyen körülmények között kínáltak meg a belügyi államtitkársággal. A nagyváradi barátaimmal megbeszéléseket folytattam, vájjon elvállaljam-e ezt az állást. Rábeszélésükre elfogadtam, bár szegény feleségem nagyon ellenezte és neki volt igaza. Feljöttem Pestre 1919 január közepe táján, letettem az esküt és elfoglaltam hivatalomat. A közigazgatási osztály volt a reszortom. Ebben az időben az emberek nagyon féltek a bolsevikiektől. A tisztviselők lázasan gyűléseztek és nagy divat volt a deputációzás. Minden sérelemre gyűlést tartottak. Sérelem volt mindenütt és rögtön előszedték a bizalmiakat és gyűléseket tartottak. Hozzám jöttek a tisztviselők és híreket hoztak, hogy föl akarják robbantani a minisztériumot. Engem kérdeztek meg, hogy belépjenek-e a szocialista pártba. Én azt mondottam, hogy ne. X XXXXXXXXXXXXXXX X X xxxxxxxxxxxxxxx X X xxxxxxxxxxxxxxx X X X X XX X X A Károlyi-kormányt, jobbrólbalról támadták. A jobboldali támadás nem volt helyes, mert a polgári osztálynak előbb be kellett volna látnia, hogy ez csak Kun Béláékat erősíti. A bolseviki agitátorok ellen, akik a vidékre kimentek — noha ez máshoz tartozott volna — én adtam ki rendeletet, mert a polgári párthoz tartozók ettől féltek. Úgy gondolták, a szocialista párt mögött naspi tömeg van és az megvédi őket, ő mögöttük pedig senki sincs, ezért nem csinálhatnak semmit. Az ország földarabolása ellen. Az októberi forradalomnak az volt az oka, hogy bíztak az antantban és békét akartak. Én a magam részéről nem bíztam az októberi forradalom vívmányaiban. Szavamjárása volt, hogy fölbomlik az egész. Az az ellentét, ami a bolsevisták és a szociáldemokrata párt között volt, vezetett a Népszava elleni támadásra. Bizonyos, hogy a Népszava elleni támadás és a bolsevikiek letartóztatása után nagyon furcsa hírek kezdtek keringeni. Hogy kik terjesztették ezeket a híreket és hogy jutottak el Károlyihoz, nem tudom. Ie arról beszéltek, hogy Leninnek Magyarország fölszabadítására hadserege van — ennek a hírnek a komolyságáról később meggyőződtem. Én azt hiszem, hogy ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Károlyi a letartóztatott bolsevikiekkel, mint politikai foglyokkal bánt. Nagy volt az ijedelem a Yyx-i jegyzék átadásakor, hogy az országot szétdarabolják, másrészt élt a remény, hogy az oroszok segíteni fognak. Azonban a vörös csapatokat a Kolcsak-féle ellenforradalom leverésére kellett dirigálni. Az ellenállás gondolata a legnagyobb mértékben befolyásolta a hangulatot mindenfelé. Viszont a Károlyi-kormány erélyessége bizonyos mértékig fogyatékos volt. Nagyon sok volt a rablás, megtámadták az utcán az embereket. A vasúton a raktárakból elvitték a holmikat. X X X X X X X X X X X X X X X X XXXXXXXXXXXX Ez volt az oka annak, hogy a helyzet úgy alakult, hogy a munkásság, a szociáldemokrata párt veszi át a kormányt, amely képviselné az erőt és rendet csinál. Ennek következtében Károlyi megmaradásáról volt szó. Hogy Károlyi miért nem maradt, miért köszönt le, miért nem, nem tudom. Ezek a dolgok, az egész alkudozás a kulisszák mögött történtek, erről nem hallottam, úgyhogy a mai napig sem tudom, hogy hogyan van az, hogy amikor arról volt szó, hogy megmarad Károlyi mint elnök, a szocialistákkal együtt,akkor egyszerre megjelenik Károlyi lemondása, következik az alkudozás, a proletárdiktatúra, amiről senki nem tudott. . . . . .„• Tudom, az lesz a kérdés, hogyan barátkozhattam meg én, a szociáldemokrata, a diktatúrával. Kijelentem, hogy a diktatúráról mindig úgy volt szó, hogy csak átmeneti lesz. Fölkerestem Kun Bélát, hogy fölvilágosítást kérjek. Kun Bélát ismertem Nagyváradról, ahol újságíró volt és ahol az általa alakított egyletben többször tartottam előadást. Kun Béla akkor kijelentette, hogy egyáltalában nincs szándéka orosz mintájú bolsevizmust csinálni. Ezt a kijelentést határozottan tette és nem lehetett kétségem a kijelentés tartalma iránt. Később tapasztaltam, hogy egyszer-másszor nem mondott igazat.. Kun Béla kommunista volt és ebben a tekintetben őszinte volt. Ő és Lenin nem is voltak olyan jó viszonyban, mint ahogy azt elképzelték. A Leninnel való összeköttetést Szamuely tartotta fönn. Kapacitáltak, hogy fogadjam el a külügyi népbiztosságot, ahol én a nyugat felé valós politikában fogok dolgozni. És a teendőm adminisztrációs természetű lesz. Az Oroszországgal való összeköttetést ő tartotta fönn magának. Amikor bementem a hivatalba, ott Praznovszky és a többiek közölték velem, hogy Kun Béla előzetesen összehívta a tisztviselőket, nagyon erélyes hangon beszélt és kijelentette, hogy mindenkit el fog bocsátani. Én viszont kijelentettem nekik, hogy senkit sem fogok elbocsátani. Mindenki a helyén is maradt és engem úgy informáltak, hogy minden hivatal dolgozik. X X X XXXXXXXXXXXXXXX X X XXXXXXXX Nem tagadom, hogy mint szocialistát örömmel töltött el az a gondolat, hogy a munkásság veszi kezébe a hatalmat. Eddig a tőke, a feudális urak és a főpapok uralkodtak. A zsidóság az uralkodó rétegekhez simult. Előttem egyik réteg sem volt szimpatikus. A gyűlölködést különben egyáltalán nem ismerem. Hogy folytak le a kormányzótanácsi ülések. Március 22-én ismerkedtem meg Borghese herceggel. Kijelentem, hogy akkor nem volt ellenforradalmi szándékom. A diktatúra első napjainak lezajlása után Kun Béla reklamálta, hogy miért nem voltam a kormányzótanácsi ülésen. Addig nem is tudtam, hogy tartanak és nem is hívtak meg. Később aztán elmentem a kormányzótanácsi ülésre, amely zavaros, vásári lefolyású volt. Az embereit nagy részét nem ismertem. A kormányzótanács két bizottságra oszlott, gazdasági és politikai bizottságra. Többször megtörtént, hogy a bizottságok rendeletet adtak ki a kormányzótanács nevében. Körülbelül két hét múlva kimondották, hogy, nincs helyettes népbiztos. A szocialisták és kommunisták között állandó volt a súrlódás. Hogy mennyire nem ügyeltek a rendeletek alkotására, kitűnik abból is, hogy számos rendeletet vissza kellett vonniuk. Az első napokban igen nagyjelentőségű kérdések merültek föl, így a szocializálások kérdése. Meg kell még mondanom, hogy a kormányzótanács senkit sem bízott meg a jegyzőkönyvvezetéssel és jegyzőkönyvet nem is vezettek. Az üléseken később láttam, hogy valaki jegyez az asztalnál. Nem ismertem az illetőt, hallottam, hogy Pásztor vagy Révész neve, aki azonban, ha valami differenciák merültek föl, Garbai vagy Kun fölszólítására elhagyta a termet. A ICT-ügyészhelyettes úr azt állítja, hogy vannak jegyzőkönyvek, meg lehet majd állapítani, hogy hogyan készültek ezek. A jegyzőkönyveknél még fontosabb az, hogy a kormányzótanácsi üléseken, amelyeken én jelen voltam, sohasem szavaztak az ügyek fölött, hanem a különböző bizottságok elkészítették és Kun Béla azt mondta rá, hogy rendben van és azután kijött a rendelet. A tárgyalást pénteken folytatják. MMmmmWMMMMWAWWWWMMMAAMWMMWAMtMM Megszakították a spaai tanácskozásokat. (Berlin, július 14.) Noha a spaai tárgyalásokat hivatalosan még nem fejezték be, közvetetlenül a megszakítás előtt állanak. A tegnapi ülésen ismét a szénkérdésről tárgyaltak. Dr. Simons külügyminiiszter kijelentette, hogy a szakértők nem tudtak megállapodásra jutni. A német delegátusok nem ígérhetik meg a szénmennyiséget, amelyet az antánt követel, mert nemcsak ők rendelkeznek a termelés dolgában, hanem a szénipari munkások és munkáltatók is beleszólnak. Ezzel kapcsolatban rámutatott a külügyminiszter a felsősziléziai kérdésre és azt mondotta, hogy a német kormány sokkal nagyobb mennyiségű szenet szállíthatna, ha rendelkezhetne a felsősziléziai szénnel is. Nem akar ebben az irányban javaslatot tenni, de jónak látná, hogy a szövetségesek fontolóra vegyék, nem kellene-e sürgetni Felsősziléziában a népszavazást vagy nem lehetne még inkább teljesen mellőzni. Simons beszéde után kijelentette Delacroix elnök, hogy a német delegáltusok nyilatkozatai miatt rendkívl komolyra fordult a helyzet. A szövetségesek a Németországgal való igazi béke megkötésének erős szándékával jöttek Sparba. A német delegációval szemben olyan nagy előzékenységet tanúsítottak, amekkora egyáltalán lehetséges volt és követelésüket 30 millió tonna havi szénszolgáltatásról leszállították 2 millióra. A németek végre is kötelesek a békeszerződést megtartani, ennek a kötelezettségüknek azonban eddig nem tettek eleget. Delacroix kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem lehet a legközelebbi ülés idejét megállapítani, indítványozza tehát, függesszék föl az ülést azonnal és fentartja magának azt a jogot, hogy a német delegációt azonnal értesítse, amint megjelenése szükségessé válik. („M. T. I.") Ml z osztrák szakszervezeti bizottságot változatlan föntartása mellett. Fimmera levele az osztrák munkássághoz. A „Telegraphen-Compagnie" jelenti Bécsből. Az amsterdami szakszervezeti szövetségtől kedden érkezett meg az átirat az osztrák szakszervezeti bizottsághoz a Magyarország ellen elrendelt bojkot dolgában. Ez a levél megegyezik azzal a távirattal, amelyet Fimmen titkár Amsterdamból intézett az osztrák szakszervezeti bizottsághoz. Kifejti a levél, hogy azok a közlések, amelyeket dr. Grats a Bécsben tartott tanácskozáson tett, nem változtattak a helyzeten és nem döntötték meg azokat a tényeket, amelyeknek alapján a bojkotot elrendelték. Az amsterdami szakszervezeti szövetség az osztrák szakszervezeti bizottságra bízza, vajon megszigorítja-e a bojkotot Magyarország ellen vagy sem. Ajánlja a bojkot föntartását,, hogy a közös célt el lehessen érni. Amennyiben a szigorítást határoznák el, Amsterdam megadja a további utasításokat. Köszönetet mond az amsterdami szövetség az osztrák szakszervezeti bizottságnak céltudatos tevékenységéért, amilyet az emberiség szolgálatában kifejtett. Az osztrák szakszervezeti bizottság kedden tárgyalás alá vette a levelet és tanulmányozta a kérdést, majd úgy határozott, hogy a bojkotot olyanformán tartja fönn, mint eddig. A szigorítást nem tartja szükségesnek, mert már a bojkot mai módjával is nemcsak az eredetileg tervezett teheráruforgalmat, hanem minden néven nevezendő forgalmat amúgy is megszüntetett Magyarországgal. Ennélfogva csak azétt kell őrködni, hogy a bojkot megmaradjon olyan mértékben, mint eddig.