Népszava, 1920. július (48. évfolyam, 155–181. sz.)

1920-07-15 / 167. szám

2 NÉPSZAVA 1­920 július 15. i népb­iztosok ügyének tárgyalása. .*. * A tárgyalás nyolcadik napja. Miután kedden befejezték Nyisztor György kihallgatását, a szerdai tárgyaláson Ágoston Péter külügyi népbiztos kihallgatására került a sor. Ágoston Péter kihallgatása. Ágoston Péter a hozzáintézett kérdésekre válaszolva ki­jelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Ezután panaszt emelt az ellen, hogy a gyűjtőfogházban készített jegy­zeteit elvették tőle, holott ezekre a tárgyalás folyamán szüksége volna, majd így folytatta: X X X X X X X — Ez a per a mi helyzetünkből folyó helyzettragédia, mert ha megmaradt volna a bolsevizmus, akkor azok, akik most itt vádlottak, szintén azok lettek volna. El­ismerem a magyar bíróság képzettségét, de a helyzet teljes megvilágításának szempontjából szükségesnek tar­tanám társadalomtudós és történelemtudósnak szakértő­ként való meghallgatását. Az egész per oka tulajdonképen a háború és amikor fölöttünk ítélnek, akkor sok olyan államférfi fölött is mondanak ítéletet, akinek már van szobra vagy készül a szobra, ám­ a háború első idejétől fogva pesszimista voltam, de éppen ebből vontam le azt a következtetést, hogy mivel gyöngék vagyunk, mindenkinek a harctérre kell menni és én már 1914 decemberében jelentkeztem katonának. Hogy a háború ideje alatt mennyire megvál­tozott az embereknek a gondolkozása, az ismeretes. De az egész állami szervezet is megváltozott. A közellátás érde­kében olyan intézkedéseket valósítottak meg, hogy min­denki az államtól vár mindent és azt hiszem, hogy ez a fölfogás ma is megmaradt. A háború folyama alatt sokat beszéltek arról, hogy itt egészen új társadalmi rendet kell teremteni. A németországi nyersanyagbeszerző központ el­nöke — Vilmos császár kebelbarátja — nem mondható forradalmárnak és mégis az örökösödési jogot a társa­dalom betegségének nevezte. Tizenhárom évig voltam Nagyváradon a népiroda vezetője és alkalmam volt ta­pasztalni a nép gondolkozásmódját. Itt láttam, hogy a h­áború a nép fölfogásában milyen változást okozott. A falu és a város közötti ellentét még jobban kiélesedett. Többször hallottam vidéki gazdáktól, hkor csak annyit termelünk, amennyi magunknak kell, mert nem akarjuk, hogy a háború tovább tartson. (Itt a cenzúra­­ sort törölt.) Mutatkozott az össze­ütközés a kereszténység és a zsidók között; ehhez a kér­déshez különben is én mertem elsősorban hozzányúlni. Nagyon sok ellentét volt azonkívül a fixüzetésű és a sza­badfoglalkozású osztályok között. A történelemben Sok példa igazolja, hogy a háború következtében milyen vál­tozások történtek az országok életében. Ki okozta a bolsevizmust? A bolsevizmus megvalósításában nekem nem volt ré­szem. Szocialista voltam és az maradtam és ezt dokumen­táltam szóban és írásban. Bizonyos, hogy a bolsevizmus némileg borsszan alapszik, mert nemcsak a termelő eszkö­zök köztulajdonba vételét akarja, hanem azoktól is elvesz mindent, akik a munkájukból jól vagy jobban élnek. A bosszúvágy az embereknek emberileg érthető megnyilat­kozása. Amikor én bizonyos tényeket a váddal szemben tagadok, nem az elveimet tagadom meg, mert nem szűntem meg szociáldemokrata lenni és neon is szűnök meg soha. X X xxxxxxxxxxxxxxx X x xxxxxxxxxxxxxxx­ X X XXXXXXXXXX Amikor az első forradalom kitört, mindenütt őrségeket alakítottak a rend föntartására. Nagyváradon is megcsináltuk, de öt-hat nap múlva már nem a polgárok álltak őrt, hanem fizetéssel fogadtak maguk helyett mást. (Itt a cenzúra­­ tort törölt.) Fölmerült az a kérdés, hogy egyetemi tanár létemre miért vettem részt a diktatúrában. Én a háború alatt a magyarság fönnállásáért önként vittem a bőrömet a vá­sárra, márpedig az élet a legtöbb. Mikor Magyarország létéről volt szó, vájjon nem kellett-e ezért föláldozni a ter­melőeszközök magántulajdonát? — ma is azon az álláspon­ton vagyok, hogy ha az ország régi egységéért a termelő­eszközök fölötti magántulajdont kellene odaadni cserébe, meg kellene tenni. Amik­or már meg volt a háború sokaknak beszéltem arról, hogy veszélybe döntötték az országot. A proletárdiktatúra előzményeiről keveset tudok, mert 1918 őszén betegen kerültem vissza a harctérről. Feleségemtől azt hallottam, hogy az egyik újság azt írta, hogy ebben a perben három zsidó vádlott van, negyedik Ágoston Pé­ter. Kijelentem, hogy senki sem mondhatja magát jobb árjának, mint én, akinek ősei elszásziak voltak. Kora if­júságomtól fogva szeretem a történelmet, gondolkozáso­mat apámnak köszönhetem, aki 16 esztendős koromban pofon ütött azé­rt, mert egy cselédet becsületében megsér­tettem és ez a pofon tett engem szocialistává. A bibliából tanultam meg — mint ahogy a szocializmust is a bibliából tanultam — hogy az úristen sem teremtett Ádám mellé külön munkásembert. Mint biró nem politizáltam, de azért a társadalomban mindig találkoztam olyan jelenségekkel, amelyekkel szemben nem lehettem közömbös. Mint tanár­nak is voltak összekülönbözéseim. Amikor beválasztottak Nagyvárad törvényhatóságába, a papság egy része állást­foglalt elleneim, mert tudták, hogy szocialista vagyok. Igaz, hogy a szocialista mivoltomból nem csináltam soha titkot és nyíltan hordoztam a tíz évvel ezelőtt kezdődött választási küzdelmek idején gomblyukamban a szociál­demokraták jelvényét, a jogtát. Amikor katonának jelent­keztem, még a legnagyobb hasaliak is azt mondták, hogy bolondság ez. Amit ott tapasztaltam, az a legszorosabb összefüggésben van a forradalom kérdésével. . (Itt a cenzúra 7 sort törölt.) Azzal a váddal szokták illetni a szocialistákat, h­ogy nincsen hazájuk. Ki kell jelentenem, hogy a szocialista nem kozmopolita, hanem nemzetközi. Ez a nemzetköziség föltételezi azt, hogy nemzet áll nemzet mellett, nem pedig ember emberrel. Hogy én ennek a Magyarország­­­iak magyarságát meg akartam óvni, az mutatja leg­jobban, hogy a Mitteleurópa ellen foglaltam állást. Ekkor azt írták rólam, hogy kuruckodom. Sokan azt mondják, hogy a szocialista pártban alig néhány em­ber vezette a tömeget. Elismerem, hogy ez nem demo­kratikus, azonban a szocialista párt harcoló, küzdő párt, kell tehát a vezérlet és a pártfegyelem. X­XXXXXXXX A­ harctérről hazajövet, nem törődtem az itteni viszo­nyokkal. XX X XXXXXXXXX XX XXX A forradalom kitörése napján bementem a ka­szárnyába és láttam, hogy az egész pótzápolóaljat föl­esketik a köztársaságra. Jellemző a katonaság hangula­tára a forradalom, mert másnap az egész katonaság el­tű­nt, a forradalom elsöpörte a fegyelmet. A munkapárt elnökei, a függetlenségi pártiak és egyéb politikusok mind-mind nagy kokárdát tűztek ki, mert senki sem akart lemaradni. Nem megítélésképen mondom ezt, mert akkor a forradalom békét jelentett és a béke után való vágy eredményezte a fölbuzdulást. Az első forradalom, legalább nálunk, Nagyváradon, minden előzetes megszer­vezés nélkül tört ki. Én már akkor megmondtam, hogy ez a forradalom beteg. Ennek a forradalomnak a tragi­kuma volt, hogy Károlyi — a forradalom Lajos Fülöpje — nem tenni ott vezetésre. " . (Itt a cenzúra 5 sort törölt.) ... , , Aztán hir­detni kezdtek, hogy föld kell a parasztnak. Én mondot­tam, hogy ez nem igaz, m­ert a parasztnak nem föld, ha­nem földbirtok kell. Följöttem Pestre és miniszterekkel beszéltem e kérdésben. Én, a szocialista, akire ráfogják, hogy földosztó, állást foglaltam a földosztás ellen. Depu­taciót vezettem Buza Barnához és kértem, hogy ne osszák szét a földeket. November elsején sü­rgönyileg hivatott föl Pestre gróf Batthyány, akkori belügyminiszter és Bihar vármegye meg Nagyvárad kormánybiztos-főispánságát ajánlotta föl. Ezt az állást Kunflnak és Weltnernek a rábeszélésére el­vállaltam. Ebben az időben kezdtek a románok előnyo­mulni. Visszajöttem Pestre, hogy a románok előnyomulá­sát valamelyest megakadályoztassam és tárgyalást kezd­tem a fegyveres erő vezetőivel. Tódulnak a szociáldemokrata pártba. Itt Budapesten fokozottan tapasztaltam, hogy mennyire özönlenek az emberek a szocialista pártba. Mindenki oda tódult. A szocialista pártnak régi vezetői, én is és mások is, fáztunk ettől a beözönléstől, nagy bajnak tartottuk. A pártba szervezetlen és iskolázatlan elemek tódultak. És e tekintetben nincs különbség tanult és tanulatlan emberek között. A tisztviselők épp oly iskolázatlanok voltak a szocialista pártban, mint akár a fuvarosok, akik szintén ebben az időben szervezkedtek. Akik nem járták­ végig a szocialista szervezetek iskoláit, azok nem válhat­nak egyszerre, szocialistákká. Az új jövevények szörnyen hangosak voltak. Erre vezethető vissza, hogy egyes kar­rierekben hatalmas ugrások történtek. Volt a pártban még egy súlyosabb baj is és ez az, hogy a régi emberek kezéből kiesett a vezetés. A hangosak tü­lekedtek és a nagy hang volt a domináló. Ez volt az oka annak, hogy a Károlyi-uralom idején egyes vállalatok­nak igazgatóit elcsapták és hanyat-h­omlok megkezdték az üzemek szocializálását. "Fölbukkant a pártban még egy baj, ami korábban sohasem volt észlelhető, a személyi áskálódás. Ilyen körülmények között kínáltak meg a bel­ügyi államtitkársággal. A nagyváradi barátaimmal meg­beszéléseket folytattam, vájjon elvállaljam-e ezt az állást. Rábeszélésükre elfogadtam, bár szegény feleségem nagyon ellenezte és neki volt igaza. Feljöttem Pestre 1919 január közepe táján, letettem az esküt és elfoglaltam hivatalo­mat. A közigazgatási osztály volt a reszortom. Ebben az időben az emberek nagyon féltek a bolsevikiektől. A tiszt­viselők lázasan gyűléseztek és nagy divat volt a deputá­ciózás. Minden sérelemre gyűlést tartottak. Sérelem volt mindenütt és rögtön előszedték a bizalmiakat és gyűlése­ket tartottak. Hozzám jöttek a tisztviselők és híreket hoz­tak, hogy föl akarják robbantani a minisztériumot. Engem kérdeztek meg, hogy belépjenek-e a szocialista pártba. Én azt mondottam, hogy ne. X XXXXXXXXXXXXXXX X X xxxxxxxxxxxxxxx X X xxxxxxxxxxxxxxx X X X X XX X X A Károlyi-kormányt, jobbról­balról támadták. A jobboldali támadás nem volt helyes, mert a polgári osztálynak előbb be kellett volna látnia, hogy ez csak Kun Béláékat erősíti. A bolseviki agitátorok ellen, akik a vidékre kimentek — noha ez máshoz tarto­zott volna — én adtam ki rendeletet, mert a polgári párt­hoz tartozók ettől féltek. Úgy gondolták, a szocialista párt mögött naspi tömeg van és az megvédi őket, ő mögöttük pedig senki sincs, ezért nem csinálhatnak semmit. Az ország földarabolása ellen. Az októberi forradalomnak az volt az oka, hogy bíztak az antantban és békét akartak. Én a magam részéről nem bíztam az októberi forradalom vívmányaiban. Szavam­járása volt, h­ogy fölbomlik az egész. Az az ellentét, ami a bolsevisták és a szociáldemokrata párt között volt, vezetett a Népszava elleni támadásra. Bizonyos, hogy a Népszava elleni támadás és a bolsevikiek letartóztatása után nagyon furcsa hírek kezdtek keringeni. Hogy kik terjesztették ezeket a híreket és hogy jutottak el Károlyi­hoz, nem tudom. I­e arról beszéltek, hogy Leninnek Magyarország fölszabadítására hadserege van — ennek a hírnek a komolyságáról később meggyőződtem. Én azt hiszem, hogy ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Károlyi a letartóztatott bolsevikiekkel, mint politikai foglyokkal bánt. Nagy volt az ijedelem a Yyx-i jegyzék átadásakor, hogy az országot szétdarabolják, másrészt élt a remény, hogy az oroszok segíteni fognak. Azonban a vörös csapa­tokat a Kolcsak-féle ellenforradalom leverésére kellett dirigálni. Az ellenállás gondolata a legnagyobb mérték­ben befolyásolta a hangulatot mindenfelé. V­iszont a Károlyi-kormány erélyessége bizonyos mértékig fogyaté­kos volt. Nagyon sok volt a rablás, megtámadták az utcán az embereket. A vasúton a raktárakból elvitték a holmi­­kat. X X X X X X X X X X X X X X X X XXXXXXXXXXXX Ez volt az oka annak, hogy a helyzet úgy alakult, hogy a munkásság, a szociáldemokrata párt veszi át a kormányt, amely kép­viselné az erőt és rendet csinál. Ennek következtében Károlyi megmaradásáról volt szó. Hogy Károlyi miért nem maradt, miért köszönt le, miért nem, nem tudom. Ezek a dolgok, az egész alkudozás a kulisszák mögött történtek, erről nem hallottam, úgy­hogy a mai napig sem tudom, hogy hogyan van az, hogy amikor arról volt szó, hogy megmarad Károlyi mint elnök, a szocialistákkal együtt,­­akkor egyszerre meg­jelenik Károlyi lemondása, következik az alkudozás, a proletárdiktatúra, amiről senki nem tudott. . . . . .„• Tudom, az lesz a kérdés, hogyan barátkozhat­tam meg én, a szociáldemokrata, a diktatúrával. Kijelen­tem, hogy a d­iktatúráról mindig úgy volt szó, hogy csak átmeneti lesz. Fölkerestem Kun Bélát, hogy fölvilágosí­tást kérjek. Kun Bélát ismertem Nagyváradról, ahol újságíró volt és ahol az általa alakított egyletben több­ször tartottam előadást. Kun Béla akkor kijelentette, hogy egyáltalában nincs szándéka orosz mintájú bolseviz­must csinálni. Ezt a kijelentést határozottan tette és nem lehetett kétségem a kijelentés tartalma iránt. Később tapasztaltam, hogy egyszer-másszor nem mondott igazat.. Kun Béla kommunista volt és ebben a tekintetben őszinte volt. Ő és Lenin nem­ is voltak olyan jó viszonyban, mint ahogy azt elképzelték. A Leninnel való összeköttetést Szamuely tartotta fönn. Kapacitáltak, hogy fogadjam el a külügyi népbiztosságot, ahol én a nyugat felé valós politikában fogok dolgozni. És a teendőm adminisztrációs természetű lesz. Az Oroszországgal való összeköttetést ő tartotta fönn magának. Amikor bementem a hivatalba, ott Praznovszky és a többiek közölték velem, hogy Kun Béla előzetesen összehívta a tisztviselőket, nagyon erélyes hangon beszélt és kijelentette, hogy mindenkit el fog bocsátani. Én viszont kijelentettem nekik, hogy senkit sem fogok elbocsátani. Mindenki a helyén is maradt és engem úgy informáltak, hogy minden hivatal dolgozik. X X X XXXXXXXXXXXXXXX X X XXXXXXXX Nem tagadom, hogy mint szocialistát örömmel töltött el az a gondolat, hogy a munkásság veszi kezébe a hatalmat. Eddig a tőke, a feudális urak és a főpapok uralkodtak. A zsidóság az uralkodó rétegekhez simult. Előttem egyik réteg sem volt szimpatikus. A gyűlölködést különben egyáltalán nem­­ ismerem. Hogy folytak le a kormányzó­tanácsi ülések. Március 22-én ismerkedtem meg Borghese herceggel. Kijelentem, hogy akkor nem­ volt ellenforradalmi szándé­kom. A diktatúra első napjainak lezajlása után Kun Béla reklamálta, h­ogy miért nem voltam a kormányzótanácsi ülésen. Addig nem is tudtam, hogy tartanak és nem is hívtak meg. Később aztán elmentem a kormányzótanácsi ülésre, amely zavaros, vásári lefolyású volt. Az embereit nagy részét nem ismertem. A kormányzótanács két bizottságra oszlott, gazdasági és politikai bizottságra. Többször megtörtént, hogy a bizott­ságok rendeletet adtak ki a kormányzótanács nevében. Körülbelül két hét múlva kimondották, hogy, nincs helyet­tes népbiztos. A szocialisták és kommunisták között állandó volt a súrlódás. Hogy mennyire nem ügyeltek a rendeletek alkotására, kitűnik abból is, hogy számos ren­deletet vissza kellett vonniuk. Az első napokban igen nagyjelentőségű kérdések merültek föl, így a szocializá­lások kérdése. Meg kell még mondanom, hogy a kor­mányzótanács senkit sem bízott meg a jegyzőkönyvveze­téssel és jegyzőkönyvet nem is vezettek. Az üléseken ké­sőbb láttam, hogy valaki jegyez az asztalnál. Nem ismer­tem az illetőt, hallottam, hogy Pásztor vagy Révész­­ neve, aki azonban, ha valami differenciák merültek föl, Garbai vagy Kun fölszólítására elhagyta a termet. A ICT-ügyészhelyettes úr azt állítja, hogy vannak jegyzőköny­vek, meg lehet majd állapítani, hogy hogyan készültek ezek. A jegyzőkönyveknél még fontosabb az, hogy a kor­mányzótanácsi üléseken, amelyeken én jelen voltam, soha­sem szavaztak az ügyek fölött, hanem a különböző bizott­ságok elkészítették és Kun Béla azt mondta rá, hogy­ rendben van és azután kijött a rendelet. A tárgyalást pénteken folytatják. MMmmmWMMMMWAWWWWMMMAAMWMMWAMtMM Megszakították a spaai tanácskozásokat. (Berlin, július 14.) Noha a spaai tárgyalásokat hivatalosan még nem fejezték be, közvetetlenül a megszakítás előtt állanak. A tegnapi ülésen ismét a szénkérdésről tárgyaltak. Dr. Simons külügyminiiszt­er kijelentette, h­ogy a szakér­tők nem tudtak megállapodásra jutni. A német delegátusok nem ígérhetik meg a szénmennyi­séget, amelyet az antánt követel, mert nemcsak ők rendelkeznek a termelés dolgában, hanem a szénipari munkások és munkáltatók is beleszól­nak. Ezzel ka­pcsolatban rámutatott a külügy­miniszter a felsősziléziai kérdésre és azt mon­dotta, hogy a német kormány sokkal nagyobb­ mennyiségű szenet szállíthatna, ha rendelkez­hetne a felsősziléziai szénnel is. Nem akar ebben az irányban javaslatot tenni, de jónak látná, hogy a szövetségesek fontolóra vegyék, nem kellene-e sürgetni Felsőszil­éziában a nép­szavazást vagy nem lehetne még inkább telje­sen mellőzni. Simons beszéde után kijelentette Delacroix elnök, hogy a német delegáltusok nyilatkozatai miatt rendkívl komolyra for­­dult a helyzet. A szövetségesek a Németország­gal való igazi béke megkötésének erős szándé­kával jöttek Sparba. A német delegációval szemben olyan nagy előzékenységet tanúsítot­tak, amekkora egyáltalán lehetséges volt és követelésüket 30­ millió tonna havi szénszol­gáltatásról leszállították 2 millióra. A németek végre is kötelesek a békeszerződést megtartani, ennek a kötelezettségüknek azonban eddig nem tettek eleget. Delacroix kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem lehet a legközelebbi ülés idejét megállapítani, indítványozza tehát, függesszék föl az­­ ülést azonnal és fen­tartja magának azt a jogot, hogy a német delegációt azonnal értesítse, amint megjelenése szüksé­gessé válik. („M. T. I.") Ml z osztrák szakszervezeti bizottság­­ot változatlan föntartása mellett. Fimmera levele az osztrák munkássághoz. A „Telegraphen-Compagnie" jelenti Bécsből. Az amsterdami szakszervezeti szövetségtől ked­den érkezett meg az átirat az osztrák szakszer­vezeti bizottsághoz a Magyarország ellen el­rendelt bojkot dolgában. Ez a levél megegyezik azzal a távirattal, amelyet Fimmen titkár Am­sterdamból intézett az osztrák szakszervezeti bizottsághoz. Kifejti a levél, hogy azok a köz­lések, amelyeket dr. Grats a Bécsben tartott ta­nácskozáson tett, nem változtattak a helyzeten és nem döntötték meg azokat a tényeket, ame­lyeknek alapján a bojkotot elrendelték. Az am­sterdami szakszervezeti szövetség az osztrák szakszervezeti bizottságra bízza, va­jon megszi­gorítja-e a bojkotot Magyarország ellen vagy sem. Ajánlja a bojkot föntartását,, hogy a kö­zös célt el lehessen érni. Amennyiben a szigorí­tást határoznák el, Amsterdam megadja a to­vábbi utasításokat. Köszönetet mond az am­sterdami szövetség az osztrák szakszervezeti bizottságnak céltudatos tevékenységéért, ami­lyet az emberiség szolgálatában kifejtett. Az osztrák szakszervezeti bizottság kedden tárgya­lás alá vette a levelet és tanulmányozta a kér­dést, majd úgy határozott, hogy a bojkotot olyanformán tartja­ fönn, mint eddig. A szigorí­­tást nem tartja szükségesnek, mert már a boj­kot mai módjával is nemcsak az eredetileg ter­vezett teheráruforgalmat, hanem minden né­ven nevezendő forgalmat amúgy is megszün­tetett Magyarországgal. Ennélfogva csak azétt kell őrködni, hogy a bojkot megmaradjon olyan mértékben, mint eddig.

Next