Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)
1920-08-01 / 182. szám
2 USPSZAVA 1920 augusztus . kai álláspontjának erőszakos változása, hanem trudása, képzettsége, két keze serény munkája, teremtő ereje. Ezt pedig: vállaljuk, dolgoznii akarunk, dolgozni, és élni, mint más kultúrállam munkásai. Ez jó nekünk és hasznos az országnak, összefér azzal, hogy fejlődni és haladni is akarunk és érvényesülni a ország politikai, gazdasági és kulturális életében, számarányunknak megfelelően,a törvény korlátain belül, saját erőnkből. XXXXXXXX XXX Számtalanszor hallottuk — intranzigens keresztény politikusok ajkáról —, hogy a szociáldemokráciát erőszakkal eltiporni nem lehet, ezernyi példáját szolgáltatta ennek a legújabb kor történelme is. XXXXXXXX X XXXXX X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X X X A nagy kulturállamok rohamosan fejlődnek, — még a legyőzöttek is —, pedig hatalmas szocialista tömegeik vannak. Azt ismondhatjuk, hogy éppen azért fejlődnek, mert az erős munkásmozgalom ösztökéli őket a fejlődés útján. A szociáldemokrácia erőteljes ellenőrző kezdeményező és taszító energiáit ma már egyetlen állam sem nélkülözi és nem nélkülözheti. X X XXXXXX X X X X X X X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXX X XXXX X XXXXXX Aki igazán hozzá akar járulni a kérdés megoldásához, aki ezt a szerencsétlen országot és agyonsanyargatott népét mielőbb a lüktető élet és a teremtő munka jótékony hatása alá akarja vonni, aki őszintén és föntartás nélkül meg akarja itt teremteni az európai konszolidációt, el kell hagynia az eddigi kísérletezések meddő talaját és rákell lépnie erre a reális alapra, amely lehet egyeseknek vagy egyes csoportoknak kényelmetlen vagy politikailag káros, de amely egészen bizonyosan nyugvópontra juttatja a kirakási kérdést és ezzel megnyitja az ország újjáéledésének lehetőségét. Itt már régen megtettük az első lépést, amelyre Wagner Károly nemzetgyűlési képviselő pénteki beszédében utalt: várjuk a másik részről azt a bizonyos másikat a régi és az uj munkásbiztositás. A magyar munkásbiztositás félévszázados jubileuma esedékes. Ötven éve annak, hogy a Pest-Budai Munkás Önképző Egylet (!) tagja 1879. évi április 3-án megalapította az Általános Munkás Beteg- és Rokkantbetegsegélyző Pénztárt, amely rövid időn belül annyira megerősödött, hogy már 1871. évi március 12-én önálló egyletté alakult. A RokkantbetegsegélyzőPénztár elégtelen részvétel miatt nemsokára megszűnt, tovább folytatta azonban betegsegélyezési működését az egyesület Általános Mun-Írásbetegsegélyző Pénztár címén. Amint Méhely Kálmán irja: „Az Általános Munkabetegsegélyző Pénztár akkori alapszabályai értelmében működését az egész országra kiterjesztette és 1874 óta gyors egymásutánban alakultak a vidékien fiókjai. A pénztár legbuzgóbb, önzetlen, áldozatkész tagjai a szocialista, úgynevezett osztálytudatos munkások voltak, akik csakhamar átlátták a központi betegsegélyezés fontosságát. De melléjük állott a vidéki városok kispolgársága is". A pénztár évről-évre fejlődött, minden nagyobb ipari városunkban fiókja alakult, tagjai eprekkel szaporodtak, egyes fiókjai önállósultak, ...tagjainak ingyenes erévben saját házat vett Budapesten, szakorvosi rendelő intézetet, ambulatoriumot, vizgyógy-, intézetet tartott fönn és 1895. évben egy kis kórházat rendezett be. Kivette részét a pénztár a tüdővész elleni küzdelemben is, amennyiben Szentendrén 1897 végével megnyitotta az országban az első muntíti-sidülő menhelyt is tildőbeteg szanatóriumot. A magyar törvényhozás csak 1891. évben szabályozta a betegsegélyezés ügyét, addig az a kormányok és hatóságok tetszés szerinti viselkedésére volt hagyva, i). régi államférfiak közül egyedül Tisza István gróf volt az, aki az Általános Pénztár érdekeit fölkarolta és „érdemes működését a törvényhozás előtt is teljes nyíltsággal és nyomatékosan elismerte." Az 1801. évi törvény helyébe az 1807. évi XIX. tc. lépett, amely a betegsegélyezés és a balesetbiztositásnak új szervezetet adott és az intézmény nagyszabású fejlődését lehetővé tette. A Teleki-kormány egyik első feladatáultekinti a munkásbiztosítási törvény reformját. Bepárd miniszter törvényjavaslatait és annak indokolását olvasva, a mostani Bervezedorfi 7.ciiiben. X X X X X X XXX X X XXXXXXXX A törvényjavaslat megszünteti a munkásbiztosítás eddigi önkormányzati rendszerét, szervezetét és helyébeaz ügykezelés államosítását és ezzela munkástiztosítás bürcscrastizálódását kivárja keresztülvinni Aanig az 1807. évi XIX. tc. 103. értelmében „a pénztár a betegség és baleset esetére biztosított alkalmazottuk, és azok min kaadóinak önkormányzati alapon álló szervezete", addig a nemzetgyűlés elé benyújtott javaslat e fogalommeghatározás minden elemét megváltoztatja. A javaslat értelmében ugyanis pénztár elnevezés helyébe lép ds a) Közintézet" szó, a betegségi és balesetbiztosítás eddigi egysége megszűnik, az önkormányzat mostani hatáskörébe tartozó ügyek legfontosabb részét pedig az állami igazgatás veszi át. A betegségi és balesetbiztosítási szervezet a jelenlegi törvény szerint egységesen az Országos Munkásbiztosító Pénztárban központosul A javaslat szerint a balesetbiztosítást teljesen különálló szervezet, a Balesetbiztosító Közintézet látja el, amely fölött a népjóléti és munkaügyi miniszter gyakorolja a felügyeletet. A betegségi biztosítást az egymástól teljesen független, önálló, országos szervezetbe nem kapcsolt „Betegségbiztosító Közintézetek" látnák el, amelyek mindegyike a miniszter közvetetlen felügyelete alatt áll. A közintézetek úgynevezett önkormányzati szervei ,a balesetbiztosítónál a választmány, intéző bizottság és a végrehajtó bizottság, a betegségi biztosítónál pedig a választmány és az intéző bizottság. Az úgynevezett önkormányzat hatásköre a javaslat szerint nem terjedne ki a biztosító intézetek legfontosabb ügyeire, nem folyhat be a betegségi biztosításból, illetve a balesetbiztosításból eredő igények elbírálására, a tisztviselők alkalmazásába, azok tőle fügeretlenek és neki felelősséggel nem tartoznak, ellenben az illetmények folyósítása a Betegségbiztosító Közintézetek tartoznak járulékuk 20%-át az állampénztárba befizetni, amely összegből — tehát a „munkások filléreiből" — az állam fizeti az alkalmazottakat. Sőt a munkások egyáltalában nem szerepelnek a Balesetbiztosító Közintézet úgynevezett önkormányzati szerveiben, hanem csak munkaadók, mint Betegségbiztosító Közintézetben a munkások és munkaadóik egyenlő számban küldetnek ki az egyes önkormányzatiszervekbe. A balesetbiztosítási szervezet eddig a munkások és munkaadók paritásos szervezete volt, most ez is megváltozik. A közintézetek élén álló igazgató az úgynevezett önkormányzati szervek elnöke is, tehát az nem a tagok soraiból kerül ki, sőt szavazategyenlőség esetén döntőjoga is van. Az igazgatók az úgynevezett önkormányzati szervek határozatainak foganatosítását a miniszter döntéséig fölfüggeszthetik, ezzel szemben az új önkormányzat nem lenne abban a helyzetben, hogy a törvény, a rendeletek vagy az intézeti alapszabályok megsértésével eljáró igazgató és tisztviselők eljárásait és működését ellenőrizhesse, kifogásolhassa vagy az ellen jogorvoslattal élhessen. A biztosítás eddigi önkormányzati szervezete teljesen bürokratizálódik. Az önkormányzat hatáskörének a javaslat értelmében leendő megszorítása elveszi attól a kezdeményező erőt, esetleges javaslatai és fölterjsztései jámbor óhajtások maradnak, az intézmény belső életét figyelemmel nem kísérheti. A törvényjavaslat egy kibocsájtandó rendeletre kívánja fönnhagyni azt a kérdést, hogy a háztartási alkalmazottak biztosítása hatályban tartassék-e. Míg a munkások ezentúl is bérhatár nélkül maradnak biztosítási kötelezettség alatt, addig a magánalkalmazottakra nézve a bérhatárt fönn kívánja tartani ésa biztosítás bérhatárának meghatározását szintén a miniszter rendeletére bízza. A balesetkártalanítás alapjául jelenleg 4800 korona évi munkakeresménynél magasabbat venni nem lehet, a javaslat ez összegnek újabb meghatározását szintén egy kibocsátandó rendeletre bízza. Egyáltalán úgy látszik, a javaslat csak kereteket és alapelveket állapít meg. X X X X X X X xxxxXx X XXXXXX X X X X X X X A javaslat a segélyezési szolgáltatások közül, többet a jelenleginél kisebb mértékben és szűkebb korlátok között állapítja meg. Itt csak arra akarunk rámutatni, hogy a segélyezési időtartam a jelenlegi jogállapot szerint 52 hét, a javaslat, szerint ennek csak a fele, vagyis 26 hét. Most a tag betegségének harmadik napjától kezdődően részesül táppénzben, a javaslat szirint a negyedik napjától. A most érvényes szabályok szerint a beteg munkás betegségének első négy hetén át a biztosításnál alapul vett átlagos napibér 60%-át kapta, míg az ötödik héttől annak 75%-át, addig a javaslat szerint a teljes betegségi tartamon keresztül a táppénz 60%-os marad, tehát nem emelkedik. A terhességi segély jelenleg a biztosításnál alapul vett átlagos napibér 1OOVo-a, a javaslat értelmében ez leszáll 60%/o-ra; a gyermekágyi segély szintén 100%-os most, a javaslat szerint 75%-os volna; a taggal egy háztartásban élő és keresettel nem" bíró hozzátartozó lebetegedés esetén most napi 3 korona segélyben részesül, a javaslat szerint 2 korona napi segélyben fog részesülni. Mindezeket a csökkentéseket aligha lehet a pénz értékének emelkedésével indokolni. A biztosított tagnak az érvényben levő törvény értelmében igénye van minden, az orvos által rendelt gyógyászati segédeszközre, a javaslat ezt odamódosítja, hogy csupán a csekélyebb költséggel beszerezhetőket (szemüveg, sérvkötő, mankó) igényelheti, ellenben a költségesebb gyógyászati segélyeszközök, például műláb, haskötő, rögzítő, stb., a betegségi biztosítótól nem lesz követelhető. A javaslat megszünteti az önkormányzatot. Ezzel az egész külföldi és az eddigi hazai gyakorlattal még soha sehol ki nem próbált módszerrel leszállítja a segélyeket, ami a mai megélhetési és egészségügyi viszonyok mellett katasztrófát jelent a beteg munkásra nézve X XXXX X XXXXXX x x x x- x x ( * & 10, Lapgyalás huszadik napja. A szombati tárgyaláson folytatták Berinkey kihallgatását, akihez a vádlottak intéztek kérdéseket. • . • A népbiztosok kérdései. Bokányi: Van e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy ... a rámkihazott tisztségekkel vagy bizalommal visszaéltem és a kormányt törekvéseiben megakadályoztam? Berinkey: Nem, sőt az ellenkezőről van tudomásom, az ország érdekeit úgy képviselte, hogy az ellen semmi kifogás nem lehet. Bz.leányi: Mi volt annak a radikalizmusnak lényege, amely a polgári vezéreket elriasztotta? Berinkey: A földbirtokreform. Ebben a kérdésben a radikális párt olyan szélső álláspontot képviselt, hogy a szocialisták is kénytelenek voltak balfelé tartani. Bokányi: Amikor a kommunisták érdekében fölszólalás történt, ez csak a bániá nóbíra vagy a per lényegére akart befolyást gyakorolni? Berinkey: Engem meglepett akkor Kunfinak a nyilatkozata, aki kijelentette, hogy ha ő jelen van azon a bizonyos minisztertanácson, akkor a letartóztatások nem történnek meg. — Bokányi: Tud-e arról, hogy a polgári pártok vezető férfiai elmentek volna egy kommunista, gyűlésre is! — Berinkey: Ezt a kötelezettséget Kunfi vállalta magára. S.abador, a ,,Neuen Wiener Tagblatt"-nak a polgári sajtót jellemző cikkével foglalkozott, amiért az elnök rendreutasította. Dr. Ágoston Péter intézett több kérdést Berinkeyhez, különösen arra vonatkozóan, hogy amidőn ő Biharból följött egy küldöttség élén az ellenállás ügyében, miképen dötött a minisztertanács. — Berinkey Válasza során kormánybiztos úrnak nevezte Ágostont, az ügyre nem igen emlékezett. Ezzel Berinkey kihallgatása véget ért. Aczél főügyészhelyettes nem kívánta Berinkey-szercsketését, de Nagy Györgynek a védők nevében bejelentett kérésére a bíróság azt elrendelte. • Baloghy Emil kihallgatása. -zzutén dr. Baloghy Ernő volt közélelmezési miniszter kihallgatása következett, akit az elnök fölszólított, hogy ismertesse az októberi eseményeket. Balotth uta különösebb súlyt csak a bemondás korüményeinek megvilágítására helyeztek. Hangsúlyozom, hogy lemondásunk idejében abban a, tudatban volton.., hogy tiszta szocalista kormány fog következni. Én a forradalom előtt Zombor és Újvidék főispánja voltam, de 1918-ban a szerbek elmozdítottak állásomból. November második felében följöttem Pestre, ahol miniszterelnökségi államtitkár lettem. Ezután rátért Lováteyinak a Károlyi-kabinetből beresi nagy'. abresültem és velük egyöntetűen iparkodtunk céljaink felé. Én a közélelmezéői tárcát vállaltam. Az ánlant akkor még ehv.-i Halában nem joródott velünk; ugy tartotta, hogy is.fő föladata velünk szemben ,a büntetés. A munkások türelmetlenkedtek, hogy nem kaptak zsírt és ugyanakkor a Bácskában rengeteg mennyiségű zsírt halmoztunk föl, amelyet a szerbek lefoglaltak. Március közepén Gregor vezetésével bizottság járt nálunk és ez a bizottság nagyon szépen viselkedett. Akkor még nem is sejtettük, hogy néhány nap alatt miképen fognak velünk szemben föllépni. Azután a bomlás tüneteire mutatott rá. Megemlítette a Népszava elleni támadást. Ekkor — úgymond — a szocialista párt föllépéséből arra következtettünk, hogy a kommunisták kevesen vannak. Április 16-ára volt kitűzve a választás. Károlyi elnöklésével értekezlet volt, amelyen kifejtették, hogy a választások szabadságát biztosítani kell. Ekkor olyan jelentések érkeztek, hogy a szocialisták sok helyen erőszakoskodnak, de a szocialista miniszterek kijelentették, hogy ők ezektől az eseményektől távol állanak és meg fogják azokat akadályozni. A március 20-ikiminisztertanács előtt bejelentettem, hogy a Magyarországba küldött zsírmár Zágrábban van. Ekkor hallottam a Vyx-jegyzékről, amelynek hatása alatt valamennyien elcsüggedtünk. Láttuk, hogy a szavunk súlytalanná vált, le kellett mondanunk, mert a Vyx-féle jegyzéket hazaárulás nélkül nem fogadhattuk el. Úgy határozott a minisztertanács, hogy a kormány lemond és Károlyi, aki megmarad köztársasági elnöknek, tiszta szocialista kabinetet, nevez ki. Csütörtökön nem mondtunk le, mert a szocialista miniszterek kijelentették, hogy nekik a lemondást a pártjukkal kell megbeszélni. Másnap, pénteken délután 5 órakor Kunfi bejelentette, hogy undorral bár, de vállalkoznak kormányalakításra. Az elnal:: Tud-e arról, hogy Károlyi indítványozta a kommunistáknak politikai foglyokként való kezelését?Tsaloghy: Részletesen nem emlékszem, de tudom, hogy Wilhelm Szidónia esete miatt föl volt háborodva. És arra is emlékszem, hogy egy Sienin-sürgönyről is volt szó. A berni küldöttek hazaérkezése után azt hittük, hogy a szocialista kormány eredményt fog elérni. Az elítült: Annak a négy szocialista miniszternek milyen volt, a pozíciója, hiszen önök számbelileg többségben voltak? —Baloghy: De, a tömeg a szocialista miniszterek mögött állott. — Az elnök: Tehát a polgári miniszterek deferáltak? — Baloghy: Ahol engedni kellett, ott bizony a polgári miniszterek engedtek. — Az elnök: Ki vetette föl az internálás kérdését? — Baloghy: Ezt a szocialista miniszterek vetették föl. Mi azért mentünk bele, mert ígéretet kaptunk, hogy az internáltaknak nem lesz bántódásuk és minden kényelmet biztosítanak a számukra. Az elnök: Tiszta szociális kormány megalakításáról akár korábban is volt szó? — Baloghy: Igen, erről már decemberben is beszéltek, mielőtt a Berinkey-kormány megalakult volna. A polgáriapók különben már azt írták", hogy a szociatisták vegyék át a hatalmat. — Az elnök: Garami és Böhm, tettek nyilatkozatot a minisztertanácsban? — Baloghy: Garami álláspontja az volt, hogy a polgári miniszterek vigyék tovább az ügyeket, a szocialisták pedig a kormányon kívül teljesítik kötelességeinek. Kini március 21-én kinn volt, a gyűjtőfogházban és tárgyalt a bolsevistákkal, ahol meg is egyeztek velük. Tett-eerről jelentést a minisztertanácsnak? Baloghy Erről a minisztertanácson 'nem volt szó. — Az elnök: Vissza.emlékezik-e Károlyi Mihálynak 23-iki búcsub'.szédére? — Baloghy: Igen. Károlyi azt mondta lejártok mítguny.i.t, tehát mennie kell. — A.: elnök: Milyen erővel rendelkezett a szociáldemokrata párt? Dr. Baloghy: Én uf!