Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)
1920-08-04 / 184. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 5?,y,1 09*" a8° k01, 1 negyed évre...... 70 kor. fél évre 140 kor. | egy hóra as kor. EGYES SZÁM ARA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA ! SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) "'! "-"-^Wl .HglPi!" ".'- j. XL VIEL évfolyam. Budapest, 1920 augusztus 4. szerda, 184. szám. Az új gabonaárak. Az ellátatlanok részére lefoglalandó búza árát az erre vonatkozó kormányrendelet tudvalevően 500 koronában állapította meg métermázsánként. Új gabona még nincs forgalomban, de a liszt árát augusztus 1-étől fogva már ennek a rendeletnek az alapján állapították meg, amely árak az elmúlt évi árakhoz képest 100—200%-kal magasabbak. A szabad forgalom árai még nem alakultak ki, de azok minden valószínűség szerint tetemesen meghaladják majd az igénybe vett termelvények árait. Ez külön jelentékeny kiadástöbbletet jelent a munkásháztartásoknak, mert a havi 4 kilogramos fejadag korántsem elegendő, így azt pótolni kell a drágább szabadforgalmi liszttel. Ha ezt is figgyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hoy a legfontosabb élelmieikk — a kenyér és tésztanemű — három-négyszer annyi összeget fog igényelni, mint az elmúlt évben. Itt azonban még nincsen vége a drágulásfolyamatának. A gabonaárak a gyakorlat szerint irányító hatást gyakorolnak a többi élelmezési és közszükségleti cikkek áralakulására. Ha tehát a gabonaneműek megdrágulnak, magukkal rántják a magasba a hús, zsír, cukor, főzelék, gyümölcs, stb. árait, isze olyan általános árnivóemelkedésre van kilátás, amely gyökereiben támadja meg a mai munkabérek és fix fizetések rendszerét Tetézi a bajt és sietteti az árnivó fölfelé való szökkenését a személy- és árutarifa 200, illetve 300%-os emelkedése. Jól tudjuk, hogy a kormány helyzete nem könnyű ebben a kérdésben, mert különböző érdekeket kell összeegyeztetnie. A termelő érdeke — legalább hiszi, hogy ez az érdeke — a magas búzaár, a városi lakosság, főleg a munkásság és a fixizetéses alkalmazottak viszont képtelenek azt a magas árat megfizetni. Más kedvezőtlen következményei is lesznek a magasabb gabonaáraknak. A munkabérek természetszerűen emelkedni fognak, mert a munkás több szükségetének kielégítését csak munkájából munkájának béréből födezheti , hogy a bérek emelkedése milyen formában jön létre, szinte mellékes —, de elmaradhatatlan ii munkabérek emelkedése, ez pedig az ipari cikkek áremelkedését fogja maga után vonni, igy előáll az a rémes circulus vitiosus, amelyből nincs itt kifelé! össze kell tehát egyeztetni a kétféle érdeket — miképen? — igazán nem a mi dolgunk. A munkásság igénye az, hogy teljes feladatot kapjon, olyan árért, amelyet a köztisztviselők fizetnek. Már most, hogy a termelők szállítják-e lejebb igényeiket, vagy a kormány vállalja-e a munkások ilyetén ellátása folytán előállott terhet, az ügy érdeme szempontjából nem döntő jelentőségű. Bizonyos azonban az, hoy itt sürgős és gyökeres intézkedésre van szükség. A munkásság most már több mint hat éve tűr és vár. Várja azt a bizonyos árzuhanást, amellyel eddig kecsegtették, amely azonban sehogysem akar jelentkezni, sőt mindig inkább távolodik-s már-már az elérhetetlenség ködébe vész el. Az árzuhanásról most már különben hiába filmodazunk. A háború hosszú tartama, az ország javainak fölélése, a termelés megindulásának lassú tempója, végül rossz valutaviszonyaink mindinkább csökkentették, végül lehetetlenné tették az árak rohamos esésének lehetőségét, az árnivó további emelkedését azonban minden eszközzel meg kell akadályozni. Nem tudjuk még, hová fog fejlődni a dolog, milyen arányú és természetű mozgalmat lesz kénytelen a munkásság megindítani, hogy keresetét arányba hozza a megdrágult életviszonyokkal s milyen ellenállásra fog találni a munkáltatók részéről. Ma még olyan stádiumban van az ügy, hogy kevés jóakarattal is megoldható. Kötelességünknek tartottuk fölhívni a kormány figyelmét erre a súlyos problémára, hogy módja legyen idejekorán intézkedni. A Tisza-ügy a katonai bíróság előtt. Második nap: Sztanyecovssky elmondta, kik kivánták és kik hajtották végre a Tiss&»»«gyilkosságot. Kedden délelőtt folytatta a katonai bíróság a Tisza-gyilkosság tárgyalását Először a már hétfőn kihallgatott Hüttnerhez intéztek kérdéseket a védők, azután a második vádlott, Sztanykovszky vallomására került a sor. A tárgyalásról a „Magyar Távirati Iroda" a következőket jelenti: A tárgyalást 0l0 órakor nyitják meg. Az elnök kérdést intéz a védőkhöz, van-e kérdezni valójuk Hüttnertől. Ki és mi tüzelte Hüttnert a gyilkosságra? . Torök Sándor (Hitttner védője): Ön hétfőn azt mondta, hogy nem saját elhatározásából cselekedett és ellenezte a gyilkosságot. Miért vett mégis részt a gyilkosságban? Fizikai vagy lelki kényszer hatása alatt cselekedett! Hüttner: Mikor a harctérről hazajöttem, azokat az urakat, akik a Sárolyi-párt részéről a mozgalmat rendezték, csak BZ újságokból ismertem. Előttem föltétlen meggyőződéses emberek színében tűntek föl. Meggyőződésem volt, hogy amit cselekedni akarnak, az helyes. Hiúságomban éreztem itgai találva, amikor azt mondták, hoy csak addig van bátorságom, amit biztonságban ülök a szobában. Török: Elmondta-e ön annak a tiszthelyettesnek, valami Asztalon Györgynek, aki önt Kovács vizsírlóbíróhoz vezette kihallgatásra, hogy ön miért nem merte az igazat elmondani. Hüttner: Elmondottam. Török: Kik voltak jelek, amikor önt a rendőrségen kihallgatták? Hüttner: Az első kihallgatást Szrobián végezte, ott volt Nagy Károly, Doming tanácsos és egy időben dr. Ulain. A második kihallgatást detektívek és a harmadik kihallgatást Kovács vizsgálóbíró végezték. Ezután a védő kérdéseire elmondja, hogy gyermekbetegségeken esett át. Anyai nagyatyja tüdőbajos és elmebeteg volt. A háború alatt háromszor sebesült meg. Ezután Lvnyci Zoltán, Sztanykovszky védője intézett kérdéseket Hütterl'OZ. Arra a kérdésre, hogyan került Csernyák a katonatanács élére, nem tud felvilágosítást adni. Arról, hogy Csernyák mátyásföldi, van tudomása. A védő ezután azt kérdezte, tud-e arról, mit beszélt Friedrich a Habsburg-családról. A társyalásvezető erre azzal szakította félbe, hogy ez nem tartozik a vád tárgyához. A védő kérdésére, ismeri a Hüftier Friedrich István írását, a vádlott igennel felelt és kijelenti, hogy meggyőződötta 100.000 koronás levélen levő aláírás eredetiségéről. Kenpitch azt mondotta, hogy nem saját elhatározásából vett részt a cselekmény elkövetőében. Itt neves emberek, igen előkelő állású egyének kerülnek szóba. Kinek a szerepe volt döntő abban, hogy ön erre az útra tért. Ki volt önre a legnagyobb lelki hatással, aki ha ott nem lett volna, nem is vett volna részt a cselekményben? Hüttner: Az, amikor Friedrich István azt mondta, gyáva vagyok, ha nem merek elmenni. Ez volt a végső motívum. Én nem láttam egy Akért sem. Károlyi Mihályról sejtelmem sincs, hogy ő az ügyről tudott volna. A kormánynak voltak olyan tagjai, akik érdekelve voltak a dologban és ilyen ügyben egy államtitkár szava is elegendő. Károlyival soha egy szót nem beszéltem, tehát nem tudom állítani, hogy tudomása lett volna erről a dologról. Lengyel: van-e arról tudomása, hogy hogy szerezték meg az autókat, a fegyverüket, amelyek elő voltak készítve, történt-e intézkedés aziránt, hogy mindannyian tábori csukaszürkében jelenjenek meg. Hüttner: Már mondottam, hogy az autókat egy rózsaszínű farokifi adta át Kérinek és az autón a fegyverek mér ott voltak. Szememben úgy tűnt föl, hogy az egészet Kéri rendezte. Lénnyel: Azt állította, hogy október 31-én délelőtt jelen Volt Friedrich István is, amikor összegyűltek, hogy kimennek Tisza villájához, azután Kériék nyilatkozatára délutánra halasztották el. Dobó és Sztanykovszky azt mondották, hogy megesküdni készek és minden körülmények között határozottan tudják, hogy Friedrich István is jelen volt a tanácskozáson él-én délután 4—5 óra között. Ön azt mondotta, hogy erre az egy körülményre nem emlékszik. Legyen szíves visszagondolni talán. Hütner: Nem érdekel, hogy vádlott társaim mit mondanake. Lénnyel, finálit Mondta, hogy Friedrich önt Pogány megölésére is fölbujtotta? Hüttner: November 16-án kiáltották ki a köztársaságot az Országház téren. Erre a katonaság és a munkásszervezetek kivonultak, az egész város üres volt és a kormány támaszai egy csomóban voltak. Akkor olyan híreket beszéltek, hogy Pogányék már akkor kommunista puccsot terveznek és megszállják a középületeket. Erre Csornyák és Friedrich arra akartak rábírni, hogy lőjjem le Pogányt, amire vállalkoztam is, de ez közbejött akadályok miatt meghiúsult. Kontra őrnagy kérdésére a váalott elmondta, hogy nem volt Kérivel egy véleményen, aki Tiszát meg akarta öletni. Hogy mégis kiment a Tisza-villába, annak az az oka, hogy 29-én az Astoriában tartott értekezlet után Friedrich azt mondta, hogy mi urak, egymás között intézzük ezt el és ne vonjunk bele parasztokat. Arra iparkodott Sztanykovszkyt és engem rábírni, hogy mi öljük meg Tisza grófot. Friedrich férfiasságát vonta kétségbe és ez volt az Indító oka annak, hogy azt mondotta, hogy ha akarják, kimegy Tiszához, sőt behozza a grófot az Astoriába. . . . . Hüttner kihallgatása ezzel véget ért.. Sztanykovszky kihallgatása. Az elnök parancsára elővezetik Sztanykovszky zászlóst. A vádlott kijelenti, hogy megértette a vádat, nem érzi magát bűnösnek, mert forradalomban tette, amit tett. Ezután részletesen elmondja Tisza meggyilkolásának történetét. Kijelenti, hogy Friedrich október 11-én a megbeszéléseken délelőtt is jelen volt. Délelőtt csak Gärtner nem volt ott, délután ő is megjelent. Kéri skiccet mutatott a Boheim-villáról. Tudta, hogy a villába fognak menni és ott majd Pogány meg fogja mondani, mit csináljanak. Este Friedrich és Csernyák is kapacitálta őt, hogy lőjje le Tiszát. A szerepeket Pogány, Kéri és Csernyák osztotta szét, de beleszóltak a többiek is. Pogány magára vállalta, hogy ő fog lőni. Négy-öt óra felé értünk a villához. Kiszálltunk az autóból. Kéri előrement, majd visszajött és azt mondotta : mehetünk. Ezután Pogány vezetésével bementünk a kapun keresztül. Először bement Pogány, Dobó, Horvát-Sanovics és én. Én az ajtó mögött maradtam és onnan ügyeltem a teendőket. Ekkor bejött egy idősebb hölgy kíséretében Tisza István a szobába. Pogány rákiáltott, hogy „maga az oka, hogy annyi embert a vágóhídra szállítottak!" és Pogány, valamint Horvát-Sanovics rálőttek. Tisza eldőlt, ekkor jött egy fatalabb hölgy. Dobó félrelökte a hölgyeket és ekkor ismét történt két-három lövés. Azt Horvát-Sanovics és Pogány lőtték. Lehetséges, hogy lőtt Dobó is. Ezután a menekülés részleteit beszéli el. A közlekedési múzeum mellett ugyanabba az autóba ültek, amelyen jöttek. Négyen sltek be az autóba. Később Czenner, Lengyel és Madocsányival együtt a 4. hadtestparancsnokság épületébe mentek Hunke altábornagyhoz. Itt mint a katonatanács tagjai jelentkeztek, hogy átvegyék a századosi kinevezésüket. Mondada: ön nem tagadja, hogy részt vett a gyilkosságban. Ott állt a tett elkövetésénél, bár nem lőtt. Ismertesse, mi indította erre. Beszélje el időrendben, hogyan jutott a katonatanácsba és adja elő a gyilkossággal összefüggő cselekmények történetét. Sztanykovszky elbeszélését az október 24-iki várbeli tüntetés sebesültjeinek fölemlítésével kezdi. A Gizella-téri Károlyi-palotába a következő napon ment föl. Egy százados megjelent ott és bejelentette a hadügyi törzstisztek csatlakozását. Évi Huszonhatodikán délután Hüttnerrel találkoztam. A tengerészek ekkor négy bizalmast küldöttek a nemzeti tanácshoz és bejelentették a tengerészek csatlakozását. Ezek között volt Horvát-Sanovics. Ezután megalakult a katonatanács, amelynek tagjai azok lettek, akik a tizenegyes katonatanácsban szerepeltek. Megalakult egy szűkebbkörű katonatanács is és ezeknek kiosztották a szerepüket. Nekem az ellenkatonarendőrség szervezése jutott ki Hüttner lett a katonatanács titkára. 20-án este volt az első katonatanácsi ülés. Ott volt Horvát-Sanovics, aki a tengerészek bizalmi sorja volt. A politikusok a másik szobában voltak. Este mutatott be Friedrich Istvánnak Csernyák és közölte, hogy a nemzeti tanácsnak a katonatanácsba delegált tagja, ő tartja fönn az összeköttetést a nemzeti tanács és a katonatanács között. A parancsokat ő fogja hozni a nemzeti tanácstól, viszont Csernyák lesz bent a nemzeti tanácsban. Mindjárt az első ülésen szó volt magasabb rangú katonák és politikusok esetleges őrizetbevételéről. Ez azonban elmaradt másnapra. Mondada: Kik között volt szó erről? Sztanykovszky: Csernyák, de különösen Friedrich fölvetette, mit szól ehhez. Mondada: Az előzetes eljárás során azt vallotta, hogy ekkor már Friedrich kijelentette volna, hogy Tiszát és Lukachichot el kell tenni láb alól? Sztanykovszky: Ezt vallottam, de ezeket a napokat sokszor összetévesztem. 27-én reggel a Gizella-téren volt gyűlésünk. Csernyák értesített, hogy a nemzeti tanács attól tette függővé a forradalom kitörését, hogy Károlyi mint miniszterelnök tér-e vissza. Károlyi érkezéséhez kellett tömeget szereznünk. Este volt a nyugati pályaudvari tüntetés Károlyi mellett és tüntetés József főherceg ellen Mondada: 27-én jelen volt ön azon az értekezleten, ahol Magyar Lajos indítványára elhatározták Lukachich és Bangha páter meggyilkolását? Sztanykovszky: Nem voltam ott, erről csak a vizsgálat során hallottam. 28-án délután 2 órára berendeltek a Royalszállóba, hogy ott tanácskozás lesz. Ott találtam Hüttnert, Kérit és Csernyákot, elkezdtek nekem beszélni, hogy ha november 4-én kitörne a forradalom, Tisza Istvánt el kellene tenni láb alól. Többet nem tudtunk beszélni, mert közben bejött Fényes László. 28-án délután megint katonatanács is volt és a Tisza-ügyről volt szó. Itt azután részletesen ismertette Csernyák, illetve előzően Fridrich, utána Csernyák azt, hogy a nemzeti tanács döntött a forradalom mellett, mert Károlyi tegnap nem mint miniszter,elnök jött vissza Bécsből. Megint kezdtek beszélni politikusoknak és katonatiszteknek letartóztatásáról. Friedrich félrehívott és mesélte nekem, hogy milyen nagy ember lehetnék én, ha Tiszát eltenném a láb alól, kapacitált engem, hogy az az ember Magyarország haladásának kerékkötője, ő volt a miniszterelnök ,akkor, amikor kiütött a háború, ő a felelős a háborúért. Nagyon rossz színben tüntette föl előttem Tisza Istvánt és azt magyarázta nekem, milyen nagy szolgálatot tennék a nemzetnek, ha eltenném őt láb alól. Én azt mondottam, hogy nem vagyok erre kapható, elhozom, ha akarják. Azután vita tárgyát képezte ezeknek a politikusoknak láb alól való eltevése, de mindenki azt mondotta, nem kell ilyent tenni.. Ezután kezdett Friedrich beszélni: „Ti itt ültök, mondotta, mint a marhák, ahelyett, hogy tennétek, cselekednétek A Népszava félszázad óta a mies-és fegyveriSnk. Becsüljük meg !