Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-16 / 219. szám
XLVIII. évf. 219. szám Budapest, 1920 szeptember 16. osfitsirtök. Ava 2 korona egy évre BSG kor. fél évre 280 kor. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: negyed évre .. egy hóra 140 kor. , SO kor. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A költségvetés több mint 20 milliárd, pontosan 20.210,748.615 korona kiadással szemben 10 520.555.804 korona bevételt irányoz elő, ami 9.690,192.811 korona fedezetlen terhet jelent az államháztartás számára. Ha meggondoljuk, hogy az utolsó békeévben az érintetlen Magyarország egész évi költségvetése 20 milliárdra rúgott és hogy néhány százezer koronás deficit hangos parlamenti csatáknak volt az okozója, az őszinte megdöbbenés érzete lesz úrrá rajtunk. A régi, nagy Magyarország 20 millió lakossága mindössze 201 milliárddal járult hozzá az államháztartáshoz, amiben benne volt a közös hadsereg és honvédség s az uralkodóház reánk eső költsége, míg a csonka Magyarország 8 millió lakosa 20 milliárddal volna megterhelendő, részekre bontva és a lélekszámhoz arányosítva ez azt jelenti, hogy ezután még a csecsszopóra is 2500 korona közteher nehezedik évente Magyarországon. XXXXXXXXXXXXX X XXXXXXX Kisebb hiba a több oldalról kifogásolt az a hiányossága a költségvetésnek, hogy nélkülözi a részletes költségvetési előirányzatot és hozzávaló indokolást — noha normális viszonyok mellett el sem merték képzelni, hogy csak úgy „olvasatlanul" szavazzák meg a milliárdokat. A költségvetés mai dimenziói mellett eltörpül ez a hiányosság: minden figyelmet, minden gondolatszigurát maga a tény, a gigantikus számoszlopok és az elképzelés és lehetőség határain messzire túlbarangoló végösszegek követelik maguknak. A rezignáció persze itt nem segít, ettől nem lesz kevesebb a teher és a deficit. Alapos, reális, legfőképen pedig őszinte vizsgálódásra van szükség, azután a tanulságok komoly mérlegelésére. Miből tehát1 Erre a kérdésre már felelt a pénzügyminiszter a majdnem 50%-os deficittel: a felelet szerint a kiadások felére nines fedezet — tehát nincs honnan elővenni, X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X xxxxxxxxxx Más utat kell keresni, mégpedig olyat, amelynek a másik végén kijárata van, és amelyen az ország kivergődhet gazdasági nyomorúságából. Meg lehetne kezdeni ott, ahol Gaál Gaszton a minap egy kissé elnagyoltan ugyan, de mégis megjelölte: nem a bevételek fokozását kellene tűzzel-vassal szorgalmazni, hanem a kiadásokat kell a minimumra szorítani. Van a költségvetésnek számtalan olyan tétele, amelyet — ha az nem is fényűzés —, de egy levert, legázolt, kifosztott, közgazdaságilag beteg ország mégsem engedhet meg magának — legalább egyelőre nem. Ezzel horribilis megtakarításokat lehetne elérni és csökkenteni a deficitet Folytatni lehetne a pénzügyminiszter egyik megállapításának mérlegelésével. Azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy gazdasági bajaiatnak belső politikai okai vannak, nos, tessék olyan belső politikát inaugurálni, amely hozzájárul a gazdasági élet megszilárdulásához. Tessék megszerezni a külföldiX X X X X X X X x xxxxx További lépés volna az ipar és kereskedelem felé megértőbb hangulatot teremteni s ezt a két gazdasági ágat ezzel fokozott tevékenységre serkenteni. Nem kíván senki semmit sem elvenni az agrárérdekeltségtől, csak hasonló elbánást és figyelmet óhajt a merkantilizmus iránt, amelynek — akármennyire nem rokonszenves ez a gondolat —legalább annyi szerepe lehet az ország gazdasági helyreállításában, mint a földművelésnek. A költségvetés hű tükre az ország mai helyzetének. Tételezzük föl, hogy csak torztükre s hogy más beállítással más képet kaphatunk. Nézzenek bele ebbe a torztükörbe a politikus urak s a látványtól ugy eliszonyodnak, mint mi: ők is be fogják látni, hogy erre a más beállításra sürgős szükség van. xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxx X XXXXXXXXXXXXX X XXXXXXXXXXXXX xxxxxxxxxxxxxx X zalmát és elősegíteni a külföldi kölcsön lehetőségét, a nyersanyagok behozatalát, ami ma egyszersmind a termelés megindulását, új javak létrehozását is jelenti s ezzel segíti és sietteti a gyógyulás folyamatát. X X XXXXXXXX X XXXXXXXX xxxxxxxxx X XXXXXXXX xxxxxxxxx xxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXX XXX X X X X X XXXXX X X X X X Szerda: a nemzetgyűlés Interpellációs napja! * * Minisitars wáüassoCt ős w5s=onswá?ass©Bs a „He:3ai-feCrc!£s"-S;en. Úgynevezett érdekes ülés, kis izgalmakra van kilátás, tehát telt ház. Nemcsak a karzatokon, hanem lenn az ülésteremben is és nemcsak a Fangler-féle interpelláció miniszteri megválaszolása idején, hanem már délelőtt is, amikor „csak" az illetékemelő javaslatot tárgyalták, szárazon és vontatottan. Igazán nagy önföláldozás! Az ülés megnyitása után, napirend előtt, Korányi pénzügyminiszternek van bejelentenivalója. Újra szóba hozza a keddi ülésen általa fölolvasott és ennek nyomán erős vihart támasztott távirat dolgát (A táviratban, amint tudjuk, valamelyik nemzetgyűlési képviselő értesítette egyik kormánybiztos barátját, hogy újból pirkidcserélés lesz, tehát süssen, nehogy károsodás érje...) A távirat felolvasásával, úgymond a miniszter, csak azt akarta mutatni, hogy egyes képviselők nem viselkednek eléggé óvatosan. A táviratozó képviselő még kedden jelentkezett nála, valamint a nemzetgyalás elnökénél és igazolta, hogy a kifogásolt távirattal csupán adósát akarta megijeszteni és fizetésre kényszeríteni!!... Ennek alapján kérte, hogy a nemzetgyűlés tekintsen el az illető képviselő nevének megemlítésétől. A nemzetgyűlés hajlott a miniszteri kérelemre, az ötletes hazafi neve továbbra is homályban marad. Az illetékemelő javaslat részletes vitája során a 44. §-ig jutottak el. Kisebb fölszólalások az előző szakaszoknál is voltak, a 44-iknél volt mégis valami élénkség a vitában, ez ugyanis a tőzsde megadóztatásáról szól. Gaál Gaszton azt fejtegette, hogy a tőzsdéit, amely eddig jogosulatlan kedvezményt élvezett, igazságosan kell megadóztatni. A pénzügyminiszter által ajánlott adókulcs nem felel meg a viszonyoknak. Módosítást adott be, hogy az adót 2 koronáról 10 koronára emeljék föl. Sándor Pál a tőzsdei körök fölfogását tolmácsolván, figyelmeztette a nemzetgyűlést, hogy az adóemelés esetleg elterelné a tőzsdei forgalmat a külföldi tőzsdékre anélkül, hogy ez „ártana a zsidóknak". Egyszázalékos tőzsdeadót indítványozott. Korányi pénzügyminiszter ellenezte az 1%-os tőzsdeadót, módosítást adott be, amely szerint a tőzsdeadó 0,3% legyen. A szavazásaiála többség a pénzügyminiszter módosítását fogadta el. Ekkor a vitát félbeszakították és megállapítván a legközelebbi ülés napirendjét, áttértek az interpellációk tárgyalására. A „Kelai-ügy". Az interpellációk előterjesztését megelőzően két miniszteri válasz esedékes Fangler Friedrich-csoportbeli interpellációjára — a „Heltaiügy"-ben. Heltai Bécsbe szökése vagy szöktetése ügyében... Először Sréter honvédelmi miniszter válaszolt — A megindított vizsgálat során a szálak végeredményben dr. Ulain Ferenc és dr. Lengyel Zoltán ügyvédekhez vezettek — kezdte a miniszter —. Megállapítást nyert, hogy János Andor hírlapírót, akit a hadbíróság augusztus 13-án a Tisza-perben kihallgatott, augusztus 19-án izgatás miatt letartóztatták és az ügyészség börtönében helyezték el. Ezt a János Andort augusztus 28-án szabadlábra helyezték és 29-én már Bécsben is volt. Hogy mi történt Jánossal az ügyészségi börtönben, ez az igazságügyminiszterre tartozik. Csak annyit kíván elmondani, hogy János Andor a börtönből üzenetet küldött Heltai feleségének, amelyben közölte, hogy megjelent nála a börtönben egy éjjel egy dr. Baksay nevű ügyvéd, aki dr. Polonyi Dezső irodatársa, azonkívül ott járt egy ügyész is, hogy ki, azt nem tudja és ez irak előtt János Andor kimerítő vallomást tett, amely vallomását ő írásban is hajlandó megismételni. Közben Jánost szabadlábra helyezték és ő sietett Bécsbe szökni. Heltai, aki mindenáron szintén Bécsbe akart menni, ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy fölajánlkozott Lengyel és Ulainügyvéd uraknak, ho£ry ő utána megy Jánosnak Bécsbe és János Andor e vallomását írásba veszi és elhozza Testre. Az ügyvédek nem akartak rögtön belemenni heitai ajánlatába; hosszas tárgyalások után azonban, amelyen Sztupka hadbíró-őrnagy is résztvett, megegyeztek, hogy Heitai egy hadnagy kíséretében Bécsbe megy, megszerzi Jánostól a vallomást és ezzel a vallomással hazajön Budapestre. Útiköltségre Heitai dr. Lengyel Zoltántól 2500 koronát kapott. — Mihelyt Heitai Bécsben volt, gondoskodott arról, hogy hadnagy kísérőjétől megszabaduljon. Elment „Az ember" cimű larhoz, ott megírt egy leleplező cikket, ugy hogy a hadnagy kénytelen volt nélküle, visszatérni. Az égész dolgot összefoglalva, annyit mondhatok, hogy az egész — bocsánat a kifejezésért — egy zsidógyerek trükkje volt, amelybe a katonai hatásán is jóhiszeműen beugrott. A történtek után ő, mint honvédelmi miniszter, levelet írt Polonyi Dezsőnek, amelyben fölszólította hogy mindazokat a szabálytalanságokat, amelyek az ő véleménye szerint a hadbírósági tárgyaláson történtek, adja be nála irásban. Mihelyt ezt az irást megkapja, megindítja a vizsgálatot a hadbírósági tárgyalás első napjától kezdve. Anélkül, hogy „Az Ember" cirka lapot bizonyító eszköznek fogadná el, megindítja a vizsgálatot mindazon vádak tekintetében is, amelyeket „Az Ember" hozott föl és az eljárást mindazon katonai személyek ellen, akiket „Az Ember" megnevezett. Megbeszélte ezenkívül a kormányzóval azt is, hogy ne történhessék meg a jövőben az, hogy arra illetéktelen egyének bárkinek is határátlépést engedni?" állítsanak ki. Nagyon jól tudja, hogy ez az interpelláció csak egyik láncszeme annak a sorozatos támadásnak, amely az ő személye ellen indult meg. Ezt be is jelentették. (Ereki Károly: „Természetes dolog!") Legyen szerencsém, állok elébe! Amíg a vizsgálatot az egész vonalon le nem folytatta, hasonló tárgyú interpellációra érdemileg nem fog válaszolni. Ha a tett intézkedések, amelyeket most bejelentett, nem elégítik ki a nemzetgyűlést, akkor fölveti a bizalmi kérdést. (A kormánypárti képviselők helyeikről fölállva élljenezték a minisztert.) Ha távoznia kell, akkor is talál majd szövetségeseket, akikkel együtt szembeszáll a személyi hajszákat indítókkal. Fangler Béla megjegyezte, hogy majd az iazságügy miniszter válaszának meghallgatása után reflektál Sréter beszédére. Tomcsányi igazságügyminiszter a honvédelmi miniszter felvilágosításait a következő adatokkal egészítette ki: Kassán a múlt évben megjelent egy izgató röpirat és a szerzőség gyanúja János Andorra terelődött, akit később letartóztatak, de az ügyészség bizonyítékok hiányában megszüntette ellene az eljárást. Az ügyész a megszüntető végzésre azt írta, hogy a vizsgálóbíró juttassa vissza hozzá az aktát. Itt történt az a mulasztás, hogy a vizsgálóbírótól az akta neki az előadó ügyészhez, hanem annak rendje és módja szerint a soros ügyészhez került, aki, látván az ügyészség megszüntető végzését, azonnal elrendelte János szabadlábra helyezését. Amikor másnap az előadó ügyész megtudta, azt telefonálta a főkapitányságra, hogy intézkedjenek János Andor újabb letartóztatása iránt, ekkor azonban János már túl volt árkonbokron. Elismeri, hogy itt kis mulasztás vagy gondatlanság történt, ami azonban emberileg érthető és megmagyarázható. A vizsgálatot azonban ebben az irányban is megindította és ha valami szándékosság derülne ki, a szigorú megtorlás nem fog elmaradni. Paksi detektívre vonatkozóan megjegyezte, hogy a detektív ellen hamis tanúzásra való felbujtás miatt van eljárás és ha szükségessé lesz, büntetőjogi szempontból le is tartóztatják. (Ereki Károly: „Mi lesz Urakmal?") Ha annak szüksége merül föl, ellene is eljárást indítanak. (Helyeslés.) A támadó viszonválasz. Kangier Béla (Friedrich-csoport) viszonválaszában megállapította, hogy Sréter és Tomcsányi válaszaikban „úgy kerülték Heltri nevét, mint macska a forró kását"... Heltairól mindenki tudja, hogy az őszirózsás forradalom városparrncsnoka volt. Mindenki bámult, ki az a Heltai? (Fölkiáltások: „A Friedrich-plakáton is csodálkoztak!" A Károlyi-kormány rábízta a vörös tengerészek megszervezését. Ő az oka, hogy a Felvidék cseh kézre került. Heltai rabolt, zsarolt, ahol csak járt (Egy hara: „Ki volt akkor hadügyi államtitkári" „Ki volt a főnökei") A honvédelmi A munkásosztály szellemi fegyvere a Népszava. Tartsatok ki mellette!