Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-16 / 219. szám
1920 szeptember 17. NÉPSZAVA Nemzetközi nőkongresszus Krisztiániában, Kopenhágából jelentik: Krisztiániában megkezdődtek a nemzetközi nőkongresszus ülései, amelyekre a világ összes országaiból 340 aszszony jelent meg. A németek szónoka átadta a kongresszusnak a német nők üdvözletét, de kijelentette, hogy nem kívánnak résztvenni a kongresszuson, mert mindaddig céltalannak tartják a munkálatokban való részvételt, ameddig Németországot a Népszövetségbe föl nem vették. Franciaország és Anglia képviselői javasolták, hogy a kongresszus fejezze ki sajnálkozását a német nők távolmaradása fölött. — Ki tud róla? Lemmer János, aki az 53. vadászezred vörös katonája volt, 1913 június 10-án a Nagykálna melletti ütközetben, Garamszőlősnél eltűnt. Aki tud róla, értesítse aggódó édesanyját. Cím: Lemmer Jánosné, Budapest, IX, Telepi utca 2/c, I. em. 8. Lemmer Jánosné egyúttal fölkéri azt az asszonyt, aki Júniusban levelet hozott Túráról, hogy jelentkezzék vagy tudassa címét. — Dinamitrobbanás 50 halottal. Stockholmból jelentik: Callao perui kikötőben ismeretlen okokból 6000 láda dinamit a levegőbe röpült és 50 embert megölt. A sebesültek száma meghaladja a 300-at. — Eszperantókiállítás. A magyar eszperantista munkások egyesülete szeptember 12-én kiállítást rendezett, amelyen eszperantó nyelven irt könyveket, újságokat és levelezőlapokat mutattak be az érdeklődő közönségnek, akik nagy számban keresték föl a kiállítást. AZ A GOULLASCH. ® Nem tudom, jól írtam-e le? Azt hiszem, hogy nem hagytam ki sok betűt abból a névből, amely a" bécsi étlapokon azt a valamit akarja jelenteni, mit mi magyarul gulyásnak hívunk, tisztelünk és szeretünk. Ezt a német sem leírni, sem kimondani, sem megcsinálni nem tudja. Ha végigeszed az összes vendéglőket, ahol ezen a néven készült étellel traktálják meg az utazót, valamennyit más izűnek találod, de egyre sem mondod, nohát, ez aztán a gulyás. Az osztrák konyha ezt az ételt alaposan félreérti és félre is csinálja. Azt hiszi róla, hogy amit ő ezen a néven csinál, az gulyás, pedig dehogy az. Az a vörös festék, amit beleszór, az még nem teszi azzá. Azoknak a szerencsés embereknek a kedvéért, akik még világéletükben ilyesmit nem kóstoltak, elpanaszkodhatom, hogy ennek az osztrák gulyásnak vörösbarna szósza van, leve nincs és különböző fajtájú húsdarabok vannak benne a marhából egy-két szem krumplival. Hát mi ez? Vörösbarna szósz, szétmálló húscafattal, krumplival, mi ez? Ez nem gulyás, ez csak olyan goullasch. Megjegyzem, bolond ember az, aki vendéglőben akar igazi gulyást enni, olyan bolond, mint aki trafikban szafaládét kér. Maguk a pesti vendéglők sem tudnak jó gulyást adni, ha még úgy megpaprikázzák is. Hogy itt Bécsben, a gulyást úgy csinálják, hogy előbb készítenek egy vörösbarna, úgynevezett általános szószt, amit a serpenyős rostélyos, a szaftos virstli, a marhasült lében és egyéb ilyen koszt megkap és ebbe az általános lébe dobálnak egyszer már kifőzött, kimaradt húsdarabokat, hát arról nem is beszélek. Pesten is sok megesik ezen a téren. De hát ha már olyan öreg város ez a Bécs, mint amilyennek mondják, XXX X XXXXXX XXXXXX hát miért nem akad már legalább egy ember, aki a bécsieknek megmagyarázta volna, hogy a gulyás nem festékes szósz, amibe húst és krumplit aprítanak, hajtem leves, amiben hús, krumpli és csipkedett tészta, csipetke van. Persze megfelelő piros és alkalomadtán zöld paprikával, de mindenesetre csöves paprikával. A tört paprikától kapja a szint, a csövestől az erősséget és zamatot. A hús dinsztelődiák zsírban és csak aztán fejjön meg. A hús ne egyfajta legyen, hanem lábszár, pofa, vesepecsenye széle, aztán legyen benne szív, máj, tüdő, vese, szívgyökér. A krumpli középnagyságúra vágandó. A csipetkébe tojás kell, hogy szét ne ászék. Paprika tetszés szerint se se sok, se kevés, hogy se sürü, se hig ne legyen. Hát hol mérnek itt ilyet nekem? Sehol. A pesti vendéglőkben sem. Ha pedig a bécsiekben kívánok ilyesmit, akkor a pincérnek vagy a vendéglősnek tökéletesen igaza van: — Aki ilyesmit akar enni, az legjobban teszi, ha hazamegy. Ez a mi goullaschunk egy internacionális étel. Tetszik vagy nem tetszik? Nem lehet feleselni. Nem mondhatom, hogy nem úgy van, hogy ez a goullasch nem internacionalizmus, mert ha ilyen volna az internacionalizmus, hátlé akkor itt van, ami nálam van, aztán vigye ki a konyhára és süsse meg és ha készen lesz, hozza be és vágja ki az ablakon. Ez a goullasdh nem internacionalizmus, hanem zagyvalék, ízetlenség, a kiválasztott rosszaik buta összetétele. Az internacionalizmusban meg kell lenni minden nemzetek erényének, a francia zsenialitásnak, a német praktikáinak, az angol szívósságnak és így tovább. Ha ez a gulyás igazi gulyás akar lenni, a világ másik végén is csak olyannak kell maradnia, amilyennek föntebb leírni szerencsétlen voltam, mert most annyira csurog érte a nyálam, hogy, képtelen vagyok tovább írni. Csak azt akartam mondani különben is, hogy itt a gulyást goullaschnak írják és így is készítik as BISD'&Skoeioppfest # FelsSgSd vi alett. A Duna, a mi sárgáspiszkos, hatalmas Dunánk ismét rakoncátlankodik. Fenyegeti, ijeszti a szegény embereket, akik szorongó érzéssel bámulnak a rohanó vízbe, hogy vejjon megint hajléktalanná teszi-e őket úgy mint a tavasszal? A mi Dunánk szeszélyes víz, három hét leforgása alatt kétszer ijesztgette a Filatori-gát lakóit, akik az utóbbi időben legfontosabb olvasmánynak a vízállás jelentését tartották. Mintegy két héttel ezelőtt minden előkészülettet megtettek ama, ha a Duna elönti Budapest mélyebben fekvő helyeit, így Óbuda egy részét és a Filatori-gát körül levő házakat és a Pest-Buda alsó rakpartjait. Akkor, szerencsére, idejében apadt a Duna, úgy hogy a legnagyobb veszedelem félelme, az árvíz, elmaradt. Ám a Duna, a mi Dunánk, mégsem hagyta nyugton az embereket, mert mégis csak kiöntött és olyan szélesre terebélyesedett, mint egy kis tenger. A Filatori-gát sokat szenvedett népét most sem fenyegeti veszedelem, mert az idejében történő előző rendszabályok elejét vették a katasztrófának. Az Aranyhegyi-árok mentén két hatalmas szivattyúgép dolgozik és csak a Római-fürdő mellett elterülő rétek és egy pár ház került víz alá. Az alsó rakodópartokon úgyszólván telesen szünetel a munka. A teherszállító gőzösök, a slenpek úgy állnak a vízben, mint egy-egy sziget és csak pallókon, esetleg csónakokon közelíthetők meg. A raktárak üresek és a nyitott ajtókon keresztülfolyik a piszkossárga víz, rohanó útjában sok szemetet cipelve. A MFTR vasbetonos várótermeibe, a Dunagőzhajózási Társaság csarnokaiba rögtönzött hidakon keresztül lehet bemenni és csak ezeken keresztül a hajókra. A Narrycsarnok körül elterülő alsópiacon árusítók fölszorultak a felső rakpartra és a gyümölcsárusok most hering módjára szoronganak egymás mellett. A Duna árvize előreláthatóan 16-án, csütörtökön éri el a tetőzést 660 centiméter magassággal. Ezzel kapcsolatban az Országos Vízépítési Igazgatóság dunai főosztálya a következő fölvilágosítást adta: A mostanihoz hasonló magasságú dunai árvíz 1899 óta csak ez év januárjában volt. A kulmináció már Komárom alá ért, Budapesten pedig a tetőzés csütörtökre várható. Nagyobb kártételekről eddig jelentés nem érkezett. E hónap 13-án Felsőgöd Kertváros nevű nyaralótelepét elöntötte ugyan a víz, azonban ez a telep alacsony területen fekszik és töltési munkálatai tervezés alatt állanak, ugy hogy ez ellen az árvíz ellen a terület megvédhető nem volt. E hónap 14-én Győrben a győri Iparcsatorna munkatelepét védő földgáz elszakadt és a víz az ipari csatornába behatolt, maga az Iparcsatorna azonban töltésekkel megfelelően körül van véve, munkás megélhetését biztosítsa. Mert enélkül kielégítő termelésről sem lehet szó. Emelnie kell a fogyasztóképességet, hogya munkanélküliek munkához jussanak és ha így megkezdődik az egészséges vérkeringés, akkor meg fog oldódni a megélhetés problémája. A magyarországi szakszervezetek egyelőre nagyon nehéz körülmények között kénytelenek a munkások megélhetésének a biztosításáért küzdeni, de ezt a munkát minden szervezetben a régi ügyszeretettel, komolysággal és szívóssággal végzik, amint azt a Népszavában megjelenő értesítések is napról-napra igazolják. A megélhetés problémája. * Alacsony munkabár és s nagy m munkanélkülség. El vagyunk rá készülve, hogy az alacsony munkabérről szóló állításunkat valótlannak fogják mondani nemcsak a munkáltató érdekeltségek, de mindazok, akik a drágaságot súlyos tehernek érzik és gondolkodás és meggondolás nélkül nézik a számokat De a munkabér nagyságát csak abból az egyetlen szempontból lehet elbírálni, hogy elégséges-e az összes szükségletek fedözésére. Ha így vizsgáljuk a munkabéreket, akkor pedig meg kell állapítani, hogy nincs a mai megélhetési és kereseti viszonyok mellett az a magas munkabér, amely csak az elsőrendű szükségletek fedözésére is elegendő volna. X X X X X X X X X X A drágasággal kapcsolatos a munkanélküliség kérdése. Munkanélküliségről pimaszkodnak az összes nagy szakmák: a famunkások, a vasasok, nyomdászok, stb., csupán a ruházati iparban van most egy kevés munka. Azt sem lehet tudni, hogy meddig tart. A szakszervezetek két súlyos feladat előtt állanak. A dolgozóknak biztosítani a megélhetést, megszüntetni a munkanélküliséget vagy legalább csökkenteni és a mégis munka nélkül maradtakat kielégítően segélyezni. Mindehhez szükséges volna az összes társadalmi tényezők jóakaratú együttműködése. A drágaságot nem lehet úgy megszüntetni, hogy a munkabérekkel kezdjük. A munkabéreket tehát föl kell emelni olyan nívóra, hogy a X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X 5 SZAKMOZGALOM # * * Előadások a munkások számára. * 73. Szaftszarvazati Tárnics tanfolyamai. A szakszervezetek mindig nagyon fontos feladatuknak tartották a munkások oktatását/ Nem könnyű feladat ez. A munkásokban nem hiányzik a tanulnivágyás, de számtalan oka van annak, hogy nem bírnak még sem úgy megbirkózni a tanulással, amint az kívánatos volna. A legfőbb ok az, hogy a munkások előképzettsége nagyon különböző és amit az egyik könnyű szerrel fölfog, azt a másik csak bizonyos előkészítés után képes megérteni. A tanulásnak nagy akadálya volt régebben a hosszú munkaidő is. A munkás elcsigázva, elfáradtan ment az előadásra, amely benyúlt az éjszakába és a pihenését kellett a tanulás kedvéért föláldozni. Mégis a szakszervezeti tagok régebbi generációjában nagyon sokan vannak, akik szorgalmasan végighallgatták a szakszervezetekben tartott előadásokat és nagyon hasznos ismereteket sajátítottak el azokon. Ezeknek az ismereteknek hasznát vették a munkájuknál, hasznát vették az élet küzdelmeiben mindenütt Könnyebben birkóztak meg az élettel, mint azok, akik nem tanultak, tartalmasabb lett az életük, mint volt azelőtt. Ma már részben javultak is a viszonyok. A napi 8 órai munka nem csigázza úgy el a munkást, szelleme élénkebb, fogékonyabb az előadottak megértésére. Idejéből is inkább futja, a tanulás mellett jut még neki idő a pihenésre is. Ha igy kedvezőbbé váltak a tanítás előfeltételei, úgy másrészről viszont ma nagyobb szükség van a tanításra, mint régebben volt. A háború hat esztendejét semmi sem sínylette úgy meg, mint éppen a kultúra ügye. Nemcsak a szakszervezetek nem folytathattál' ',úgy a tanítás munkáját, mint azelőtt, de az iskolákban is évről-évre gyöngébb lett a tanítás eredménye. Számtalan oka volt ennek is: előbb bevonultak a tanítók, azután lefoglalták az iskolák helyiségeit, később évről-évre csökkentették a tanítás idejét. Szóval, az eredmény az, hogy akik az utolsó hat esztendőben kerültek ki az iskolákból — és az iskolákhoz itt hozzá kell számítanunk a tanonciskolákat is —, azok sokkal gyöngébben lettek céíra a kulturális útravalóval, mint az idősebb munkások. Mindehhez pedig még szem előtt kell tartanunk azt hogy soha az embereknek nagyobb szükségük nem volt arra, hogy egy kissé elmélyedjenek, hogy a fölkorbácsolt szenvedélyek helyét a megismerés és annak nyomán a megfontoltság foglalja el, mint éppen a mai tanokban. Ezek a meggondolások vezették a Szakszervezeti Tanácsot amikor a folyó évi szakszervezeti oktatás rendezését a kezébe vette. Az előadásokat a nagyobb szakszervezeti helyiségekben fogják tartani és azokat minden szervezet tagja egyformán fogja hallgathatni. Az előzetes program a következő: 1. Magyarromlom. 2. Szociológia. 3. Természettudomány. 4. Embernevelés. 5. Népszerű csillagászat, (vetített képekkel). 6. Szakszervezeti mozgalom. 7. Bevezetés a filozófiába. 8. Egészségtan. A részletes programot legközelebb közöljük. Az előadásokat a szervezett munkások tagsági könyvük fölmutatása mellett ingyenesen látogathatják. * Fölhívás a textilmunkásokhoz. A textilmunkások szövetségétől kaptuk a következő sorokat: A textilüzemek lassan-lassan benépesednek. Mindig több és több fonó-, szövőszék és standard jön mozgásba, napról-napra újabb textilgyárak veszik föl az évek óta abbahagyott munkát Végre megindult az áldást hozó termelés és a textil munkásság úgy, amint a múltban, ezúttal és a jövőben is iparkodni fog a termelés eredményessége érdekében a reá háramló kötelességét teljesíteni. A textilmunkásság fokozatosan elfoglalja a helyét a közüzemekben. És amilyen mértékben a textilipar föltámad, olyan mértékben éled föl a textilmunkások és munkásnők táborában a szervezet iránti meleg érdeklődés is. Mindenütt ahol a textilipari üzemekben megkezdődött a munka, a munkások hozzáfogtaka szervezet föltámasztásához. A textilmunkásság évtizedeken át megtanulta, hogy a létért való küzdelemben csak a szervezettség biztosítja a győzelmet.