Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-16 / 219. szám

1920 szeptember 17. NÉPSZAVA Nemzetközi nőkongresszus Krisztiániában, Kopenhágából jelentik: Krisztiániában meg­kezdődtek a nemzetközi nőkongresszus ülései, amelyekre a világ összes országaiból 340 asz­szony jelent meg. A németek szónoka átadta a kongresszusnak a német nők üdvözletét, de kijelentette, hogy nem kívánnak résztvenni a kongresszuson, mert mindaddig céltalannak tartják a munkálatokban való részvételt, ameddig Németországot a Népszövetségbe föl nem vették. Franciaország és Anglia képvise­lői javasolták, hogy a kongresszus fejezze ki sajnálkozását a német nők távolmaradása fö­lött. — Ki tud róla? Lemmer János, aki az 53. vadászezred vörös katonája volt, 1913 június 10-án a Nagykálna mel­letti ütközetben, Garamszőlősnél eltűnt. Aki tud róla, értesítse aggódó édesanyját. Cím: Lemmer Jánosné, B­uda­pest, IX, Telepi­ utca 2/c, I. em. 8. Lemmer Jánosné egy­úttal fölkéri azt az asszonyt, aki Júniusban levelet hozott Túráról, hogy jelentkezzék vagy tudassa címét. — Dinamitrobbanás 50 halottal. Stock­holmból jelentik: Callao perui kikötőben isme­retlen okokból 6000 láda dinamit a levegőbe röpült és 50 embert megölt. A sebesültek száma meghaladja a 300-at. — Eszperantókiállítás. A magyar eszperantista munká­sok egyesülete szeptember 12-én kiállítást rendezett, amelyen eszperantó nyelven irt könyveket, újságokat és levelezőlapokat mutattak be az érdeklődő közönségnek, akik nagy számban keresték föl a kiállítást. AZ A GOULLASCH. ® Nem tudom, jól írtam-e le? Azt hiszem, hogy nem hagytam ki sok betűt abból a névből, amely a" bécsi étlapokon azt a valamit akarja jelenteni, mit mi magyarul gulyásnak hívunk, tisztelünk és szeretünk. Ezt a német sem le­írni, sem kimondani, sem megcsinálni nem tudja. Ha végigeszed az összes vendéglőket, ahol ezen a néven készült étellel traktálják meg az utazót, valamennyit más izűnek talá­lod, de egyre sem mondod, nohát, ez aztán a gulyás. Az osztrák konyha ezt az ételt alaposan félreérti és félre is csinálja. Azt hiszi róla, hogy amit ő ezen a néven csinál, az gulyás, pedig dehogy az. Az a vörös festék, amit bele­szór, az még nem teszi azzá. Azoknak a sze­rencsés embereknek a kedvéért, akik még vi­lágéletükben ilyesmit nem kóstoltak, elpa­naszkodhatom, hogy ennek az osztrák gulyás­nak vörösbarna szósza van, leve nincs és kü­lönböző fajtájú húsdarabok vannak benne a marhából egy-két szem krumplival. Hát mi ez? Vörösbarna szósz, szétmálló húscafattal, krumplival, mi ez? Ez nem gulyás, ez csak olyan goullasch. Megjegyzem, bolond ember az, aki vendéglő­ben akar igazi gulyást enni, olyan bolond, mint aki trafikban szafaládét kér. Maguk a pesti vendéglők sem tudnak jó gulyást adni, ha még úgy megpaprikázzák is. Hogy itt Bécsben, a gulyást úgy csinálják, hogy előbb készítenek egy vörösbarna, úgyne­vezett általános szószt, amit a serpenyős rosté­lyos, a szaftos virstli, a marhasült lében és egyéb ilyen koszt megkap és ebbe az általános lébe dobálnak egyszer már kifőzött, kimaradt húsdarabokat, hát arról nem is beszélek. Pes­ten is sok megesik ezen a téren. De hát ha már olyan öreg város ez a Bécs, mint amilyennek mondják, XXX X XXXXXX XXXXXX hát miért nem akad már legalább egy ember, aki a bécsieknek megma­gyarázta volna, hogy a gulyás nem festékes szósz, amibe húst és krumplit aprítanak, ha­jtem leves, amiben hús, krumpli és csipkedett tészta, csipetke van. Persze megfelelő piros és alkalomadtán zöld paprikával, de minden­esetre csöves paprikával. A tört paprikától kapja a szint, a csövestől az erősséget és zama­tot. A hús dinsztelődiák zsírban és csak aztá­n fej­jön meg. A hús ne egyfajta legyen, hanem lábszár, pofa, vesepecsenye széle, aztán legyen benne szív, máj, tüdő, vese, szívgyökér. A krumpli középnagyságúra vágandó. A csipet­kébe tojás kell, hogy szét ne ászék. Paprika tetszés szerint se se sok, se kevés, hogy se sürü, se hig ne legyen. Hát hol mérnek itt ilyet nekem? Sehol. A pesti vendéglőkben sem. Ha pedig a bécsiek­ben kívánok ilyesmit, akkor a pincérnek vagy a vendéglősnek tökéletesen igaza van: — Aki ilyesmit akar enni, az legjobban teszi, ha hazamegy. Ez a mi goullaschunk egy inter­nacionális étel. Tetszi­k vagy nem tetszik? Nem lehet feleselni. Nem mondhatom, hogy nem úgy van, hogy ez a goullasch nem inter­nacionalizmus, mert ha ilyen volna az inter­nacionalizmus, h­átlé akkor itt van, ami nálam van, aztán vigye ki a konyhára és süsse meg és ha készen lesz, hozza be és vágja ki az abla­kon. Ez a goullasdh nem internacionalizmus, hanem zagyvalék, íze­tl­ens­ég, a kiválasztott rosszaik buta összetétele. Az internacionaliz­musban meg kell lenni minden nemzetek eré­nyének, a francia zsenialitásnak, a német praktikáinak, az angol szívósságnak és így to­vább. Ha ez a gulyás igazi gulyás akar lenni, a világ m­ásik végén is csak olyannak kell ma­radnia, amilyennek föntebb leírni szerencsét­len voltam, mert most annyira csurog érte a nyálam, hogy, képtelen vagyok tovább írni. Csak azt akartam mondani különben is, hogy itt a gulyást goullaschnak írják és így is ké­szítik as BISD­­'&Skoeiop­pfest­ # FelsSgSd v­i alett. A Duna, a mi sárgáspiszkos, hatalmas Du­nánk ismét rakoncátlankodik. Fenyegeti, ijeszti a szegény embereket, akik szorongó ér­zéssel bámulnak a rohanó vízbe, hogy vejjon megint hajléktalanná teszi-e őket úgy mint a tavasszal? A mi Dunánk szeszélyes víz, három hét leforgása alatt kétszer ijesztgette a Fila­tori-gát lakóit, akik az utóbbi időben legfon­tosabb olvasmánynak a vízállás jelentését tar­tották. Mintegy két héttel ezelőtt minden elő­készülettet megtettek ama, ha a Duna elönti Budapest mélyebben fekvő helyeit, így Óbuda egy részét és a Filatori-gát körül levő házakat és a Pest-Buda alsó rakpartjait. Akkor, sze­rencsére, idejében apadt a Duna, úgy hogy a legnagyobb veszedelem félelme, az árvíz, el­maradt. Ám a Duna, a mi Dunánk, mégsem hagyta nyugton az embereket, mert mégis csak kiöntött és olyan szélesre terebélyesedett, mint egy kis tenger. A Filatori-gát sokat szenvedett népét most­­ sem fenyegeti veszedelem, mert az idejében történő előző rendszabályok elejét vették a ka­tasztrófának. Az Aranyhegyi-árok me­ntén két hatalmas szivattyúgép dolgozik és csak a Ró­mai-fürdő mellett elterülő rétek és egy pár ház került víz alá. Az alsó rakodópartokon úgyszólván telesen szünetel a munka. A teherszállító gőzösök, a slenpek úgy állnak a vízben, mint egy-egy szi­get és csak pallókon, esetleg csónakokon köze­líthetők meg. A raktárak üresek és a nyitott ajtókon keresztülfolyik a piszkossárga víz, ro­hanó útjában sok szemetet cipelve. A MFTR vasbetonos várótermeibe, a Dunagőzhajózási Társaság csarnokaiba rögtönzött hidakon ke­resztül­ lehe­t bemenni és csa­k ezeken keresztül a hajókra. A Narrycsarnok körül elterülő alsó­piacon árusítók fölszorultak a felső rakpartra és a gyümölcsárusok most hering módjára szo­ronganak egymás mellett. A Duna árvize előreláthatóan 16-án, csütör­tökön éri el a tetőzést 660 centiméter magas­sággal. Ezzel kapcsolatban az Országos Víz­építési Igazgatóság dunai főosztálya a követ­kező fölvilágosítást adta: A mostanihoz hasonló magasságú dunai ár­víz­ 1899 óta csa­k ez év januárjában volt. A kulmináció már Komárom alá ért, Budapesten pedig a tetőzés csütörtökre várható. Nagyobb kártételekről eddig jelentés nem érkezett. E hónap 13-án Felsőgöd Kertváros nevű nyaraló­telepét elöntötte ugyan a víz, azonban ez a te­­­lep alacsony területen fekszik és töltési mun­kálatai tervezés alatt állanak, ugy hogy ez el­len az árvíz ellen a terület megvédhető nem volt. E hónap 14-én Győrben a győri Ipar­csatorna munkatelepét védő földgáz elszakadt és a víz az ipari csatornába behatolt, maga az Iparcsatorna azonban töltésekkel megfelelően körül van véve, munkás megélhetését biztosítsa. Mert enélkül kielégítő termelésről sem lehet szó. Emelnie kell a fogyasztóképességet, hogy­­a munka­nélküliek munkához jussanak és ha így meg­kezdődik az egészséges vérkeringés, akkor meg fog oldódni a megélhetés problémája. A ma­gyarországi szakszervezetek egyelőre nagyon nehéz körülmények között kénytelenek a mun­kások megélhetésének a biztosításáért küzdeni, de ezt a munkát minden szervezetben a régi ügyszeretettel, komolysággal és szívóssággal végzik, amint azt a Népszavában megjelenő értesítések is napról-napra igazolják. A megélhetés problémája. * Alacsony munkabár és s nagy m munka­­nélkülség. El vagyunk rá készülve, hogy az alacsony munkabérről szóló állításunkat valótlannak fogják mondani nemcsak a munkáltató érde­keltségek, de mindazok, akik a drágaságot sú­lyos tehernek érzik és gondolkodás és meg­gondolás nélkül nézik a számokat De a mun­kabér nagyságát csak abból az egyetlen szem­pontból lehet elbírálni, hog­y elégséges-e az összes szükségletek fedözésére. Ha így vizsgál­juk a munkabéreket, akkor pedig meg kell ál­lapítani, hogy nincs a mai megélhetési és ke­reseti viszonyok mellett az a magas munka­bér, amely csak az elsőrendű szükségletek fe­dözésére is elegendő volna. X X X X X X X X X X A drágasággal kapcsolatos a munkanélküli­ség kérdése. Munkanélküliségről pimaszkod­nak az összes nagy szakmák: a famunkások, a vasasok, nyomdászok, stb., csupán a ruházati iparban van most egy kevés munka. Azt sem lehet tudni, hogy meddig tart. A szakszervezetek két súlyos feladat előtt állanak. A dolgozóknak biztosítani a megélhe­tést, megszüntetni a munkanélküliséget vagy legalább csökkenteni és a mégis munka nélkül maradtakat kielégítően segélyezni. Mindehhez sz­ükséges volna az összes társa­dalmi tényezők jóakaratú együttműködése. A drágaságot nem lehet úgy megszüntetni, hogy a munkabérekkel kezdjük. A munkabéreket tehát föl kell emelni olyan nívóra, hogy a X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X 5 SZAKMOZGALOM # * * Előadások a munkások számára. * 73. Szaftszarvazati Tárnics tanfolyamai. A szakszervezetek mindig nagyon fontos fel­adatuknak tartották a munkások oktatását/ Nem könnyű feladat ez. A munkásokban nem hiányzik a tanulnivágyás, de számtalan oka van annak, hogy nem bírnak még sem úgy megbirkózni a tanulással, amint az kívánatos volna. A legfőbb ok az, hogy a munkások elő­képzettsége nagyon különböző és amit az egyik könnyű szerrel fölfog, azt a másik csak bizo­nyos előkészítés után képes megérteni. A tanu­lásnak nagy akadálya volt régebben a hosszú munkaidő is. A munkás elcsigázva, elfáradtan ment az előadásra, amely benyúlt az éjsza­kába és a pihenését kellett a tanulás kedvéért föláldozni. Mégis a szakszervezeti tagok régebbi generá­ciójában nagyon sokan vannak, akik szorgal­masan végighallgatták a szakszervezetekben tartott előadásokat és nagyon hasznos ismere­teket sajátítottak el azokon. Ezeknek az isme­reteknek hasznát vették a munkájuknál, hasz­nát vették az élet küzdelmeiben mindenütt Könnyebben birkóztak meg az élettel, mint azok, akik nem tanultak, tartalmasabb lett az életü­k, mint volt azelőtt. Ma már részben javultak is a viszonyok. A napi 8 órai munka nem csigázza úgy el a mun­kást, szelleme élénkebb, fogékonyabb az elő­adottak megértésére. Idejéből is inkább futja, a tanulás mellett jut még neki idő a pihe­nésre is. Ha igy kedvezőbbé váltak a tanítás előfelté­telei, úgy másrészről viszont ma nagyobb szük­ség van a tanításra, mint régebben volt. A háború hat esztendejét semmi sem síny­lette úgy meg, mint éppen a kultúra ügye. Nemcsak a szakszervezetek nem folytathattál' ',úgy a tanítás munkáját, mint azelőtt, de az iskolákban is évről-évre gyöngébb lett a taní­tás eredménye. Számtalan oka volt ennek is: előbb bevonultak a tanítók, azután lefoglalták az iskolák helyiségeit, később évről-évre csök­kentették a tanítás idejét. Szóval, az eredmény az, hogy akik az utolsó hat esztendőben kerül­tek ki az iskolákból — és az iskolákhoz itt hozzá kell számítanunk a tanonciskolákat is —, azok sokkal gyöngébben lettek céíra a kul­turális útravalóval, mint az idősebb munkások. Mind­ehhez pedig még szem előtt kell tarta­nunk azt h­ogy soha az embereknek nagyobb szükségük nem volt­ arra, hogy­ egy kissé elmé­lyedjenek, hogy a fölkorbácsolt szenvedélyek helyét a megismerés és annak nyomán a meg­fontoltság foglalja el, mint éppen a mai tanok­ban. Ezek a meggondolások vezették a Szak­szervezeti Tanácsot amikor a folyó évi szak­szervezeti oktatás rendezését a kezébe vette. Az előadásokat a nagyobb szakszervezeti he­lyiségekben fogják tartani és azokat minden szervezet tagja egyformán fogja hallgathatni. Az előzetes program a következő: 1. Magyar­­romlom. 2. Szociológia. 3. Természettudomány. 4. Embernevelés. 5. Népszerű csillagászat, (ve­tített képekkel). 6. Szakszervezeti mozgalom. 7. Bevezetés a filozófiába. 8. Egészségtan. A részletes programot legközelebb közöljük. Az előadásokat a szervezett munkások tagsági könyvük fölmutatása mellett ingyenesen láto­gathatják.­­ * Fölhívás a textilmunkásokhoz. A textilmunká­sok szövetségétől kaptuk a következő sorokat: A textilüzemek lassan-lassan benépesednek. Mindig több és több fonó-, szövőszék és stan­dard jön mozgásba, napról-napra újabb textil­gyárak veszik föl a­z évek óta abbahagyott munkát Végre megindult az áldást hozó terme­lés és a textil munkásság úgy, amint a múlt­ban, ezúttal és a jövőben is iparkodni fog a termelés eredményessége érdekében a reá há­ramló kötelességét teljesíteni. A textilmunkás­ság fokozatosan elfoglalja a helyét a közüze­mekben. És amilyen mértékben a textilipar föl­támad, olyan mértékben éled föl a textilmun­kások és munkásnők táborában a szervezet iránti meleg érdeklődés is. Mindenütt ahol a textilipari üzemekben megkezdődött a munka, a­ munkások hozzáfogtak­­a szervezet föl­támasz­tásához. A textilmunkásság évtizedeken át megtanulta, hogy a létért való küzdelemben csak a szervezettség biztosítja a győzelmet.

Next