Népszava, 1920. december (48. évfolyam, 283–307. sz.)
1920-12-01 / 283. szám
4 tik meg, amely bizonyára tisztázni fogja azt a kérdést, hogy öngyilkosság vagy gyilkosság történt-e. A postafőtisztviselő letartóztatásban marad. Weisz Annának a 72-es postahivatal által kiállított megrendelőlapjait tudvalevően Hencz Dezső postafőtisztviselő hamisította, aki most az ügyészség foglya. Hencz a letartóztatása ellen fölfolyamodást jelentett be. Kihallgatása során a reárótt bűncselekményeket tagadja. * Éjszaka jelenti tudósítónk: Délután a detektívfőnök kihallgatta Heller Róbertet, aki váltig tagadta a reá rótt bűncselekményt. Szembesítették édesanyjával, a szembesítés drámai volt. Hellerné így kiáltott a fia felé:. — Miért zúdítottad reám ezt a szerencsétlen Sefföt? Heller Róbert azt válaszolta anyjának, hogy ő nem tett semmit, ő nem akar az anyjának kellemetlenséget okozni. "Kiss rendőrtanácsos kihallgatta Heller Oszkárt, aki terhelően vallatt édesanyja és bátyja ellen. Miután igazolta alibijét és bebizonyult, hogy az állításai valók, a rendőrség délután 5 órakor szabadon bocsátotta. Schönfeld Lajost, az Auerfényizzó-társaság tisztviselőjét hallgatták ki ezután, aki előadta, hogy a sokat emlegetett reklámcédulát november 10-én délelőttrá 10 órakor vitte a Népszínházutcába, ahol a takarítónő nem akarta átvenni és kihívta Weisz Annát, aki fekete utcai ruhába volt öltözve. Stiegl Ella takarítónőnek több levelet mutattak föl, de egyikben sem ismert Weisz Anna írására. Többek között fölmutatták azt a borítékot is, amelyet állítólag Weisz Anna küldöttözvegy Heller Simonnénak. Erre a levélre azt mondta a takarítónő, hogy ez sem Weisz Anna hzása. Pinterits írásszakértő szerint ezt a borítékot is ugyanaz a kéz írta, aki Weisz Anna búcsúlevelének utolsó szavait, tehát e boríték írója is Heller Róbert. Dr. Freund ügyvéd kihallgatása során előadta, hogy november elején a Révai utcában lakó szabójához egy télikabátot küldött javításra. Ez a kabát azóta eltűnt. A detektívek ezt a szürke télikabátotkedden megtalálták egy szekrény migött és a kabát házban egy másfél centiméternyi szakadás látható. A nyomozást vezető rendőrtanácsos véleménye szerint a kritikus napon Heller Róbert ezt a kabátot öltötte magára és valószínűen dulakodás közben beleakadt egy szögbe. A Drexler-étteram alkalmazottai azt vallották, hogy özv. Heller Simonné nem étkezett naponta náluk. Komplikálja ezt az egyébként bonyolult ügyet az is, hoggy úgy Freund dr., mint özvegy Heller Simonné a sokast emlegetett 48.000 koronás levélre vonatkozóan azt vallják, hogy ez nem azonos azzal a levéllel, amelyet ők láttak. A rendőrség most este bérkocsist keres, az november 10-én dr. Heller Róbertet a Laudonutca sarkáról a Népszínház utcába vitte volna. Ha ez a bérkocsis előkerül, akkor sok eddig homályosnak látszó körülmény tisztázódni fog. # # * Anglia háborúra készül az ire& ellen. » * lífa&b hire ft mertsitgetett és gyújtogatások ter*vér»eS. Londonból jelentik: Az angol kormány a sinnjeineknek Angliával szemben való harcszerű magatartása következtében elhatározta, hogy a fölkelőkkel szemben ugyancsak harcszerűen fog föllépni. A kormánycsapatok egész Írország területén koncentrációs táborokrcat építenek.Az elfogott fölkelőkkel ugyanúgy fognak bánni, mint annak idején a fogoly németekkel, vagyis minden előzetes eljárás nélkül a fogolytáborokba fogják őket vinni. Dublínban naponta százával ítélik el a felkelőket, általában egész Írországban csapatosan fondossák a sínnfeineket. Londonból táviratozzák. A rendőrség megszerezte a sinnjeinek terveit a legközelebbi terrorisztikus cselekményekről. A tervek szerint a sinnjeinek különböző támadásokra készültek ellenfeleik, valamint azok családjai ellen. Tervük volt az is, hogy Londonban sok házat fölgyújtanak. Azokat a helyeket, ahol különösen könnyű volna a gyújtogatás, Londonban szombat óta állandóan őrzik. Az ír és az angol kikötőket szigorú őrizet alá vették. Sikerült máris elfogni számos gyújtogatót, aki vissza akart térni Írországba, sokaknak azonban sikerült megtéveszteni a rendőrséget oly módon, hogy álruhába öltöztek. LM. T. I." Dublinből jelentik, hogy szombaton Corkban az Union Hall tűzvész martaléka lett, Sermoy közelében a sinnjeinek tőrbe csaltak egy katonai szakaszt, két katonát agyonlőttek, egy tisztet és három katonát megsebesítettek. A gyilkosoknak semmi nyoma. („M. T. I.") A „Neue Freie Presse" jelenti Londonból. Lloyd George és a kormány néhány más tagja, valamint a londoni rendőrség vezetői között értekezlet volt, amelyen elhatározták, hogy Londonban megkétszerezik a rendőrséget és újabb katonai csapatokat is rendelnek Londonba. Kétszáz fiatalemberből álló csoport a parlamentbe próbált behatolni, a rendőrség azonban visszaverte őket. A felsősziléziai népszavazás. Párisi lapok londoni jelentéseiből kitűnik, hogy Lloyd George és Leygues megbeszélései a felsősziléziai népszavazás kérdésében eredményre vezettek. Hogy a szavazó területen a rendet és nyugalmat föntartsák. Németországnak és Lengyelországinak ajánlani fogják, hogy mindazok a szavazójogosultak, akik Felsősziléziában születtek, de azóta kivándoroltak, nem magán a népszavazási területen, hanem a szövetséges csatlatoktól megszállott más zónában, esetleg Kölnben szavazzanak le. • Ha ezt a javaslatot el nem fogadnák, akkor ezek a szavazók, akiknek számát körülbelül 300.000-re becsülik, ki szavazási területen, de csak 8—14 nappal az ottlakó szavazók leszavaztatása után szavaznának le. Ebben a pontban Lloyd George teljesen csatlakozott a francia állásponthoz. * * MA MINISZTER VOLNÉK... Komolyak mondom, hogy nem szeretnék miniszter lenni Nincsenek politikai ambícióim. Nem mondom, egyszer voltak, amikor egészen komolyan szerettem volna miniszter lenni. De hát ez régen volt Elveszett ugyanis a kenyérjegyem és sehogysem birtam másikat szerezni. Valaki azt mondta, amikor kenyér helyett krumplival ettem a tökfőzeléket: — Lásd, ha te miniszter volnál, tudhatnál másik kenyérjegyet szerezni. Nem mondom — ekkoriban pompás étvágyam volt —, nagyon szerettem volna miniszter lenni. Most már nem szeretnék, hiszen az élelmiszerjegyeim rendben vannak. De ha mégis a hónom alá dugnának most egy miniszteri tárcát, hát csak nem hajítanám el. Szégyenletemben sem tenném meg ezt a gyávaságot. Viselném egészséggel. Hogy aztán mit csinálnék, azt igazán nem tudom. Úgy tennék, azt hiszem, mint a többi csinált és csinál. Miniszterséget viselt emberektől hallottam, hogy az nem olyan nehéz mesterség, mint az ember gondolja. Beköszöntőt csak tudnék mondani. — Adjon isten! Hát én is itt volnék. Most már így lesz, meg úgy lesz. Én ezt akarom, meg azt akarom. Az a fő, hogy önök dolgozzanak. Azt hiszem, hogy nem volt még a kerek világon miniszter, aki a beköszöntőjében mást mondott volna. Hogy aztán mit akarok én? — azt va£y tudnám magam, vagy megmondanák a titkárok, esetleg a barátaim elárulnák. Persze vigyáznának rá, hogy bolondot vagy szamarat ne akarjak. Excellenciás urat játszani nem könnyű, az igaz, de annyi eszem csak volna, hogy nem ülnék a soffőr mellé és nem szervuszelnék a szolgákkal. Úgy tennék, mintha gőgös volnék és a legalázatosabb üdvözlést is szórakozottan, fejbiccentéssel venném tudomásul. Az aláírásomat az ördög sem tudná elolvasni, úgy elcsúfítanám, agyoncikornyáznám. A kezemben folyton színes ceruza lenne, amivel krix-kraxokat firkálgatnék az aktákra, hogy a referenseket megbolondítsam velük. A Házban rettentő szakértelmet tanúsítanék. Nem értek ugyan semmihez, de hát annál könnyebben menne a szakértelem elárulása. Egy csomó numerust odavágok, hogy csak úgy füstöl és ez elég. Ez már alaposság, készültség és tudás. Ki mer belekötni? Hiszen tulajdonképen senki sem ért semmihez. Ha a pártom szorongat, azt mondom: — Kérlek, én szakminiszter vagyok. Az én resszortomban nem lehet pártpolitikát csinálni, mert az ország sínyli meg. Ha a szakemberek kapargatják a fejüket, azt mondom: — Sohse kapargassátok, engem a pártom állított ide őrszemnek és nem engedem, hogy egy-két szakkérdés kedvéért országos politikánk a rövidebbet hozza. Ezt az ország sinyli meg. „ És a végén nekem van igazam, mert tulajdonképen az egészet az ország sinyli meg. Ha így van, igazán nincs okom húzódozni akármelyik miniszteri tárcától is. Tuladomképen úgy áll a dolog, hogy eddig még minden minisztert elnyűjt a bársonyszék, de a miniszterek nem ették meg a bársonyszékeket. 1920 december L HÍREK. * * * — Koldusok a főváros utcáin. Egyik délutáni lap arról írt, hogy a főváros utcáin az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a Koldusok. Perez Galdosnak, a neves spanyol regényírónak a képzelete kellene ahhoz — mondja —, hogy valaki a mai Budapest képét le tudja, rajzolni. Valószínű azonban, hogy a nagy spanyol író képzeletét is próbára tenné az, amit a mostani Budapesten tapasztalna és látni. Ő a koldusok életére a romantika színes fátylát terengette rá és valóban, abban az időben még "filozófus fölényességgel lehetett űzni a koldulás mesterségét Budapest mai koldusai azonban korántsem filozófusok, hanem az élet tülekedésében fölbukott, szomorú sorsú emberek. Hogy az utóbbi időben olyan föltűnő módon megszaporodott a koldulók száma, elsősorban az általános nyomorúságnak tudható be. Emberek tízezrei kószálnak céltalanul, akik munka nélkül és éhezve róják az utcákat. Azok közül pedig, akiknek foglalkozásuk van, szintén jó néhány ezren vannak olyanok, akik szintén nyugodtan kiállhatnának az utcasarkokra koldulni, mert a fizetésükből egyáltalán nem tudnak megélni, éőnek az igazi koldusok, akiknek még nehezebb az életük az utcán koldulóknál is. Mert bizonyos, hogy nagy, sötét útja van annak, amíg valaki eljut az utcasarokig és kezét alamizsnakérően kinyújtja a közömbös társadalom felé. Ezek azonban önérzetüknek, emberi méltóságuknak föláldozásával mégis csak eljutottak valahová, de mi lesz azokkal, akik nem mernek vagy nem tudnak erre vállalkozni, hanem kétségbeesett erőfeszítéssel, elvesztett és újra fölcsillanó reménységgel tolják egyik szomorú napot a másik után, hogy hátha... — Aki a kardjával pincéreket vagdal. November 24-én este a Rákóczii úti Palace szálló éttermében az egyik asztalnál „tisztiegyenruhás egyének" boroztak. Mivel a szomszéd asztalnál, ahol civilek ültek, szintén borospoharakat kértek, az egyik pincér odament a „tisztiegyenruhás egyének" asztalához és megkérdezte, hoggy elviheti-e onnét a fölösleges poharakat A társaság egyik tagja, egy „főhadnagyi egyenruhás" ember ezt megtagadta, amire a pincér szó nélkül távozott Amikor azonban néhány perc múlva újra elment az asztal előtt — így mondja el a pincér jegyzőkönyvi vallomásában — a főhadnagy megragadta a frakkját és követelte tőle, hogy mutassa meg, kinek akarta odaadjni a poharat A pincér meg is mutatta az illetőt Erre a főhadnagy többször arcul ütötte azzal, hogy minek akart zsidónak poharat adni. Közben odajött egy másik, öregebb pincér is, aki tiltakozott társa megtámadása ellen. Erre az egyenruhás ember megpofozta az öreg pincért is és amikor az védekezni próbált kardjával végigvágott a pincéren, akit kezefején súlyosan megsebesített. A közönség a vagdalkozás láttára riadtan menekült, a támadó azonban nyugodtan visszaült asztalához és folytatta a borozást. A megsebesült pincér és társa, akit az „egyenruhás ember" szintén súlyosan bántalmazott, följelentést tettek támadójuk ellen, akit Szenkovics Tibornak hívnak. — — A tenger pusztítása Tangerben. Párásból jelentik: A „Journal" közlése szerint szombaton Tangerben (Marokkó) hatalmas erejű víztölcsér pusztított, amely borzalmasabb volt az 1912-ikinél is. A víz benyomult az utcákba és sok ház összeomlott A belváros egyik házának összeomlásakor három ember életét vesztette. Tanger környékén két gyermek és több benszülött a vízbe fult. A kár jelentékeny. — Elutasították a tanácsi választások ellen beadott panaszokat. Az új főváros a rezsim többrendbeli tisztviselőválasztásai során, amely választások eredményei még a tisztogatási buzgalomba elmerült többséget is meglepték — az érdekeltek több oldalról panasszal támadták meg a választások eredményeit A közigazgatási bíróság báró Wlassich Gyula elnöklésével kedden ülést tartott amelyen ezeket a fővárosi tanácsnoki választás és a fővárosi árvaszéki elnökválasztás ellen beadott panaszokat tárgyalták. A bíróság mind a két panaszt elutasította. Bécsben fölemelik a gáz és a villamosvasút árát Bécsből jelentik. A Városi tanács elhatározta, hogy a közúti villamosvasút viteldíját 3 koronáról 1 koronára, a községi gázszolgáltatást pedig köbméterenként 1 korona 500 fillérre emeli föl . A szent házasság vége. Szombathelyről jelentik: Hatna Sándor kondorfai földmives veszekedés közben feleségét fejszével fejbeütötte és utálva fölakasztotta magát Matus uveg fia 11, az asszony súlyos sérülést szenvedett