Népszava, 1920. december (48. évfolyam, 283–307. sz.)

1920-12-01 / 283. szám

4 tik meg, amely bizonyára tisztázni fogja azt a kérdést, hogy öngyilkosság va­gy gyilkosság történt-e. A postafőtisztviselő letartóztatásban marad. Weisz Annának a 72-es postahivatal által ki­állított megrendelőlapjait tudvalevően Hencz Dezső postafőtisztviselő hamisította, aki most az ügyészség foglya. Hencz a letartóztatása el­len fölfolyamodást jelentett be. Kihallgatása során a reárótt bűncselekményeket tagadja. * Éjszaka jelenti tudósítónk: Délután a detektívfőnök kihallgatta Heller Róbertet, aki váltig tagadta a reá rótt bűncse­lekményt. Szembesítették édesanyjával, a szem­besítés drámai volt. Hellerné így kiáltott a fia felé:. — Miért zúdítottad reám ezt a szerencsétlen­ Sefföt? Heller Róbert azt válaszolta anyjának, hogy ő nem tett semmit, ő nem akar az anyjának kellemetlenséget okozni. "Kiss rendőrtanácsos kihallgatta Heller Osz­kárt, aki terhelően valla­tt édesanyja és bátyja ellen. Miután igazolta alibijét és b­ebizonyult, hogy az állításai valók, a rendőrség délután 5 órakor szabadon bocsátotta. Schönfeld Lajost, az Auerfényizzó-társaság tisztviselőjét hallgatták ki ezután, aki előadta, hogy a sokat emlegetett reklámcédulát novem­ber 10-én délelőtt­rá 10 órakor vitte a Népszínház­u­tcába, ahol a takarítónő nem akarta átvenni és kihívta Weisz Annát, aki fekete utcai ruhába volt öltözve. Stiegl Ella takarítónőnek­ több levelet mu­tattak föl, de egyikben sem ismert Weisz Anna írására. Többek között fölmutatták azt a borítékot is, amelyet állítólag Weisz Anna küldött­­özvegy Heller Simonnénak. Erre a levélre azt mondta a takarítónő, hogy ez sem Weisz Ann­a hzása. Pinterits írásszakértő sze­rint ezt a borítékot is ugyanaz a kéz írta, aki Weisz Anna búcsúlevelének utolsó szavait, tehát e boríték írója is Heller Róbert. Dr. Freund ügyvéd kihallgatása során elő­adta, hogy november elején a Révai­ utcában lakó szabójához egy télikabátot küldött javí­tásra. Ez a kabát azóta eltűnt. A detektívek ezt a szürke télikabátot­­k­edden megtalálták egy szekrény migött és a kabát házban­­ egy másfél centiméternyi szakadás látható. A nyo­mozást vezető ren­dőrtan­ácsos véleménye sze­rint a kritikus napon Heller Róbert ezt a ka­bátot öltötte magára és valószínűen dulakodás közben beleakadt egy szögbe. A Drexler-étteram alkalmazottai azt vallot­ták, hogy özv. Heller Simonné nem étkezett naponta náluk. Komplikálja ezt az egyébként bonyolult ügyet az is, hoggy úgy Freund dr., mint özvegy Heller Simonné a sokast emlegetett 48.000 ko­ronás levélre vonatkozóan azt vallják, hogy ez nem azonos azzal a levéllel, amelyet ők láttak. A rendőrség most este bérkocsist keres, az november 10-én dr. Heller Róbertet a Laudon­utca sarkáról a Népszínház­ utcába vitte volna. Ha ez a bérkocsis előkerül, akkor sok eddig homályosnak látszó körülmény tisztázódni fog. # # * Anglia háborúra készül az ire& ellen. » * lífa&b hire ft mer­tsitg­etett és gyújto­gatások ter*vér»eS. Londonból jelentik: Az angol kormány a sinnjeineknek Angliával szemben való harc­szerű­ magatartása következtében elhatározta, hogy a fölkelőkkel szemben ugyancsak harc­szer­űen fog föllépni. A kormánycsapatok egész­ Írország területén koncentrációs táborokrcat építenek.­­Az elfogott fölkelőkkel ugy­an­úgy fognak bánni, mint annak idején a fogoly németekkel, vagyis minden előzetes eljárás nélkü­l a fogolytáborokba fogják őket vinni. Dublínban naponta százával ítélik el a felkelő­ket, általában egész Írországban csapatosan fondossák a sínnfeineket. Londonból táviratozzák. A­ rendőrség meg­szerezte a sinnjeinek terveit a legközelebbi terrorisztikus cselekményekről. A tervek sze­rint a sinnjeinek különböző támadásokra készültek ellenfeleik, valamint azok családjai ellen. Tervük volt az is, hogy Londonban sok házat fölgyújtanak. Azokat a helyeket, ahol különösen könnyű­ volna a gyújtogatás, Lon­donban szombat óta állandóan őrzik. Az ír és az angol kikötőket szigorú őrizet alá vették. Sikerült máris elfogni számos gyújtogatót, aki vissza akart térni Írországba, so­kaknak azonban sikerült megtéveszteni a rendőrséget oly módon, hogy­ álruhába öltöztek. LM. T. I."­ Dublinből jelentik, hogy szombaton Cork­ban­ az Union Hall tűzvész martaléka lett, Sermoy közelében a sinnjeinek tőrbe csaltak egy katonai szakaszt, két katonát agyonlőttek, egy tisztet és három katonát megsebesítettek. A gyilkosoknak semmi nyoma. („M. T. I.") A „Neue Freie Presse" jelenti­­ Londonból. Lloyd George és a kormány néhány más tagja, valamint a londoni rendőrség vezetői között ér­tekezlet volt, amelyen elhatározták, hogy Lon­donban megkétszerezik a rendőrséget és újabb katonai csapatokat is rendelnek Londonba. Két­száz fiatalemberből álló csoport a parlamentbe próbált behatolni, a rendőrség azonban­ vissza­verte őket. A felsősziléziai népszavazás. Párisi lapok londoni jelentéseiből kitűnik, hogy Lloyd George és Leygues megbeszélései a felsőszilé­ziai népszavazás kérdésében eredményre vezet­tek. Hogy a szavazó területen a rendet és nyu­galmat föntartsák. Németországnak és Len­gyelországinak ajánlani fogják, hogy mindazok a­­ szavazójogos­ultak, akik Felsősziléziában születtek, de azóta kivándoroltak, nem magán a népszavazási területen, hanem a szövetséges csatlatoktól megszállott más zónában, esetleg Kölnben szavazzanak le. • Ha ezt a javaslatot el nem fogadnák, akkor ezek a szavazók, akik­nek számát körülbelül 300.000-re becsülik, ki szavazási területen, de csak 8—14 nappal az ottlakó szavazók leszavaztat­ása után szavaz­nának le. Ebben a pontban Lloyd George tel­jesen csatlakozott a francia állásponthoz. * * MA MINISZTER VOLNÉK... Komolyak­ mondom, hogy nem szeretnék mi­niszter lenni Nincsenek politikai ambícióim. Nem mondom, egyszer volta­k, amikor egészen komolyan szerettem volna miniszter lenni. De hát ez régen volt Elveszett ugyanis a kenyér­jegyem és sehogysem birtam­ másikat szerezni. Valaki azt mondta, amikor kenyér helyett krumplival ettem a tökfőzeléket: — Lásd, ha te miniszter volnál, tudhatnál másik kenyérjegyet szerezni. Nem mondom — ekkoriban pompás étvágyam volt —, nagyon szerettem volna miniszter le­nni. Most már nem szeretnék, hiszen az élelmiszer­jegyeim rendben vannak. De ha mégis a hónom alá dugnának most egy miniszteri tárcát, hát csak nem hajítanám el. Szégyenletemben sem tenném meg ezt a gyávaságot. Viselném egész­séggel. Hogy aztán mit csinálnék, azt igazán nem tudom. Úgy tennék, azt hiszem, mint a többi csinált és csinál. Miniszterséget viselt embe­rektől hallottam, hogy az nem olyan nehéz mesterség, mint az ember gondolja. Beköszöntőt csak tudnék mondani. — Adjon isten! Hát én is itt volnék. Most már így lesz, meg úgy lesz. Én ezt akarom, meg azt akarom. Az a fő, hogy önök dolgozzanak. Azt hiszem, hogy nem volt még a kerek vilá­gon miniszter, aki a beköszöntőjében mást mondott volna. Hogy aztán mit akarok én? — azt va£y tud­nám magam, vagy megmondanák a titkárok, esetleg a barátaim elárulnák. Persze vigyázná­nak rá, hogy bolondot vagy szamarat ne akar­jak. Excellenciás urat játszani nem könnyű, az igaz, de annyi eszem csak volna, hogy nem ül­nék a soffőr mellé és nem szervuszelnék a szol­gákkal. Úgy tennék, mintha gőgös volnék és a legalázatosabb üdvözlést is szórakozottan, fej­biccentéssel venném tudomásul. Az aláíráso­mat az ördög sem tudná elolvasni, úgy elcsúfí­tanám, agyoncikornyáznám. A kezemben foly­ton színes ceruza lenne, amivel krix-kraxokat firkálgatnék az aktákra, hogy a referenseket megbolondítsam velük. A Házban rettentő szakértelmet tanúsítanék. Nem értek ugyan semmihez, de hát annál könnyebben menne a szakértelem elárulása. Egy csomó numerust odavágok, hogy csak úgy füstöl és ez elég. Ez már alaposság, készültség és tudás. Ki mer belekötni? Hiszen tulajdonképen senki sem ért semmihez. Ha a pártom szorongat, azt mondom: — Kérlek, én szakminiszter vagyok. Az én resszor­tomban nem lehet pártpolitikát csi­nálni, mert az ország sínyli meg. Ha a szakemberek kapargatják a fejüket, azt mondom: — Sohse kapargassátok, engem a pártom ál­lított ide őrszemnek és nem engedem, hogy egy-két szakkérdés kedvéért országos politi­kánk a rövidebbet hozza. Ezt az ország sinyli meg. „ És a végén nekem van igazam, mert tulaj­donképen az egészet az ország sinyli meg. Ha így van, igazán nincs okom húzódozni akármelyik miniszteri tárcától is. Tuladomké­pen úgy áll a dolog, hogy eddig még minden minisztert elnyűjt a bársonyszék, de a minisz­terek nem ették meg a bársonyszékeket. 1920 december L HÍREK. * * * — Koldusok a főváros utcáin. Egyik délutáni lap arról írt, hogy a főváros utcáin az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a Koldusok. Perez Galdosnak, a neves spanyol regényíró­nak a képzelete kellene ahhoz — mondja —, hogy valaki a mai Budapest képét le tudja, rajzolni. Valószínű azonban, hogy a nagy spanyol író képzeletét is próbára tenné az, amit a mostani Budapesten tapasztalna és látni. Ő a koldusok életére a romantika színes fátylát terengette rá és valóban, abban az időben még "filozófus fölényességgel lehetett űzni a koldulás mesterségét Budapest mai koldusai azonban korántsem filozófusok, ha­nem az élet tülekedésében fölbukott, szomorú sorsú emberek. Hogy az utóbbi időben olyan föltűnő módon megszaporodott a koldulók száma, elsősorban az általános nyomorúság­nak tudható be. Emberek tízezrei kószálnak céltalanul, akik munka nélkül és éhezve róják az utcákat. Azok közül pedig, akiknek foglal­kozásuk van, szintén jó néhány ezren vannak olyanok, akik szintén nyugodtan kiállhatná­nak az utcasarkokra koldulni, mert a fizeté­sükből egyáltalán nem tudnak megélni, éőnek az igazi koldusok, akiknek még nehezebb az életük az utcán koldulóknál is. Mert bizonyos, hogy nagy, sötét útja van annak, amíg valaki eljut az utcasarokig és kezét alamizsnakérően kinyújtja a közömbös társadalom felé. Ezek azonban önérzetüknek, emberi méltóságuknak föláldozásával mégis csak eljutottak­ valahová, de mi lesz azokkal, akik nem mernek vagy nem tudnak erre vállalkozni, hanem kétségbe­esett erőfeszítéssel, elvesztett és újra fölcsil­lanó reménységgel tolják egyik szomorú na­pot a másik után, hogy hátha... — Aki a kardjával pincéreket vagdal. No­vember 24-én este a Rákóczii úti Palace­ szálló éttermében az egyik asztalnál „tisztiegyen­ruhás egyének" boroztak. Mivel a szomszéd asztalnál, ahol civilek ültek, szintén boros­poharakat kértek, az egyik pincér odament a „tisztiegyenruhás egyének" asztalához és meg­kérdezte, hoggy elviheti-e onnét a fölösleges poharakat A társaság egyik tagja, egy „fő­hadnagyi egyenruhás" ember ezt megtagadta, amire a pincér szó nélkül távozott Amikor azonban néhány perc múlva újra elment az asztal előtt — így mondja el a pincér jegyző­könyvi vallomásában — a főhadnagy meg­ragadta a frakkját és követelte tőle, hogy mu­tassa meg, kinek akarta odaadjni a poharat A pincér meg is mutatta az illetőt Erre a fő­hadnagy többször arcul ütötte azzal, hogy mi­nek akart zsidónak poharat adni. Közben oda­jött egy másik, öregebb pincér is, aki tiltako­zott társa megtámadása ellen. Erre az egyen­ruhás ember megpofozta az öreg pincért is és amikor az védekezni próbált kardjával végigvágott­ a pincéren, akit keze­fején súlyosan megsebesített. A közönség a va­gdalkozás láttára riadtan menekült, a tá­madó azonban nyugodtan visszaült asztalához és folytatta a borozást. A megsebesült pincér és társa, akit az „egyenruhás ember" szintén súlyosan bántalmazott, följelentést tettek tá­madójuk ellen, a­kit Szenkovics Tibornak hív­nak. — — A tenger pusztítása Tangerben. Párásból jelentik: A „Journal" közlése szerint szomba­ton Tangerben (Marokkó) hatalmas erejű víz­tölcsér pusztított, amely borzalmasabb volt az 1912-i­kinél is. A víz benyomult az utcákba és sok ház összeomlott A belváros egyik házá­nak összeomlásakor három ember életét vesz­tette. Tanger környékén két gyermek és több benszülött a vízbe fult. A kár jelentékeny. — Elutasították a tanácsi választások ellen beadott panaszokat. Az új főváros a rezsim többrendbeli tisztviselőválasztásai során, amely választások eredményei még a tisztogatási buzgalomba elmerült többséget is meglepték — az érdekeltek több oldalról panasszal tá­madták meg a választások eredményeit A köz­igazgatási bíróság báró Wlassich Gyula elnö­k­lésével kedden ülést tartott amelyen ezeket a fővárosi tanácsnoki választ­ás és a fővárosi ár­vaszéki elnökválasztás ellen beadott panaszo­kat tárgyalták. A bíróság mind a két panaszt elutasította.­­ Bécsben fölemelik a gáz és a villamosvasút árát Bécsből jelentik. A Városi tanács elhatá­rozta, hogy a közúti villamosvasút viteldíját 3 koronáról 1 koronára, a községi gázszolgál­tatást pedig köbméterenként 1 korona 50­0 fil­lérre emeli föl . A szent házasság vége. Szombathelyről jelentik: Ha­tna Sándor kondorfai földmives veszekedés közben fele­ségét fejszével fejbeütötte és utálva fölakasztotta magát Matus uve­g fi­a 11, az asszony súlyos sérülést szen­vedett

Next