Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)
1921-01-01 / 1. szám
( 1. szám. tármátapest, 1021 január 1. szombat ára 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁIA: eg.y cvre SSO Itor. I uegyed évTe 14C kor. fél évre 380 kor. egy hóra S0 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megszéttő kivételével a SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 0-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Az idő szereire fordul. A legnehezebb, a legküzdelmesebb évek ig ígyikét hagytuk magunk mögött. Hosszú, dicsőséges küzdelmekkel teli munkásévtizedek eredményeinek romhalmaza volt az, maire az év elején itt találtunk és nekünk folytatni kellett a küzdelmet, a harcot az élettel, az életért, a dolgozó osztályok igazának, erkölcsi és anyagi érdekeinek érvényrejuttatásáért. Hogy küzdelmünk milyen áldozatokat követelt, mennyi eredménnyel járt, azt bírálja el és vegye számba majd egy későbbi kor, de hogy amit tettünk, szocialista kötelességérzettel cselekedtük, azt elmondhatjuk magunkról. Akik tőlünk távol vannak, akik nem kellettek közvetlen cselekvő részesei munkánknak a pártéletben, a gazdasági mozgalomban, keveselhetik, vagy le is becsülhetik tevékenyégünket; akik velünk együtt élnek, velünk együtt küzdenek, azok meg vannak arról győződve, hogy ami a helyzet és a kor keretében lehtséges volt, azt elvégeztük és amint nem várunk, ezért senki részéről elismerést, akként nem sokat törődünk a gáncsoló kritikával sem, amely azok részéről él, akik semmit sem tettek a magyar munkásosztály érdekeiért. És ha fájó emlékek árnya felatt búcsúzunk is, a letűnt évtől, bizó reménydíjggal tekintünk a jövőbe, erősséget mereve isménk ti.e^vaságából, céljaink nemevé^-'í' és a szervezett magyar munkásság elvhűségéből és áldozatkészségéből. A pusztulás, amelybe az országot a háború döntötte, elérte tetőfokát és ami eddig lehetetlen volt, a termelő munka megindítása és ezzel a dolgozó tömegek nyomorának enyhítése és fokozatos megszüntetése most már nem maradhat el, különben el kellene teljesen pusztulnia az országnak is. Ennek belátása elől ma már nem zárkózhat el itt senki sem és ez a belátás lesz elsősorban az az erő, amely félre fogja tolni a haladás és gyógyulás útjából azokat az akadályokat, amelyek eddig lehetetlenné tették politikai és gazdaági téren az ország kigyógyulását. A helyzetnek ilyen irányba való tisztiálása meg fogja hozni a lehetőségét annak, hogy a magyar szociáldemokrácia is bekapcsolódhassék az ország politikai és gazdasági életébe és a többi társadalmi osztályokkal, egyenjogúan dolgozhasson a közérdekert és ama feladatok teljesüléséért, amelyek itt a szociális Usta párt munkájától várják m fzgolásokat. Pártunfo mai, kényszerűségből eredő magatartása, a polgári osztályok nnlokálatlan félelme nem tette még lehetővé, hogy megértésre találjunk és bár ez nagy kárt jelent, mi nem zúgolódunk, mert a megértésnek ez a hiánya a mi erőnket nem csökkenti, a mi sorainkat meg neon bontja, a mi céljainktól bennünket el nem térik Mi tudunk várni, anélkül, hogy kénytelenek lennénk a kezeinket az ölünkben nyugtatja. Itt vannak szakszervezeteink, amelyek csi réseket felött a háború, az ország szétdarabolása. E hiányokat akarjuk teljesen pótolni, lelkes, odaadó, komoly agitációval és példaadással. .A munkások gazdasági szervezetei minden háborút viselt országban elsőrendű tényezők az újjáépülés feladataiban és azok fesznek itt is, mihelyt komolyan hozzá lehet fogni ehhez a munkáihoz. A munkások — a mai munkanélküliség és más egyéb nehézségek ellenére — tudják jól, hogy számukra mit jelentenek a szakszerzetek, mit jelent a nagy taglétszámú, nagy teljesítőképességű szakszervezet. Ennek tudatától áthatva, m minden önérzetes és öntudatos munkás tegye meg kötelességét "szakszervezetével szemben és ida mulasszon egyetlen nap sam, amelyben erősebbé teheti azt. Önmagát erősíti vele. A mozgási szabadság sem maradhat örökké mai lekötöttségében. Pártunknak, mint országos politikai pártnak, joga van ahhoz, hogy a többi osztályok politikai életéhez hasonlóan élhesse itt pártéletét. Pártszervezeteink megtöltése, kiépítése, új párttagjaink szocialista szellemiben való nevelése az elvtársak ezreinek ad léleknyugtató munkát és aki szociáldemokratának érzi és vallja magát, az dolgozzon, cselekedjen épp oly odaadóan és lelkesen, mint a gazdasági szervezkedés terén. E kettős pillérre kell fölépítenünk a magyar munkásosztály jövőjét és mert a pillérek régi, kipróbált erősségünk, nem kell félnünk, hogy odaadásunk, áldozatkészségünk, elvhűségünk meddő, sziszifuszi munka lesz. A magyar munkásosztály mai helyzetében egységre, megértésre és közös bizalomra van utalva. Párt- és szakszervezeti életünkben egyaránt vigyáznunk kell arra, hogy széthúzás, ok és cél nélküli ábrándozás meg ne bontsa ezt az egységet. Ma, amikor dolgoznunk kell, hogy a nyomorból kiemelkedhessünk, hogy leküzdhessük a fojtogató drágaságot, munkanélküliséget és az élet mindenfajtája gonoszságait, amidőn a politikai téren is nagyfontosságú feladatok várnak ránk, nem engedheti meg magának senki sem azt a törekvést, hogy e fontos életfeladatainktól azzal üsse el a munkásságot, hogy egyenetlenséget, széthúzást igyekszik előidézni sorainkban. Bármit tartogasson is számunkra a jövő, mindennel szembenézhetünk, ha egységünket és kölcsönös bizalmunkat megőrizzük. Ezekbe vetve reménységünket, szorítsuk meg egymás kezét testvéri érzéssel és fölemelt fővel tekintsünk a szociáldemokrácia jövője felé. tekintsetek vissza em? &illanatvád! Az uj esztendő alkalom azoknak is, hony visszatekintsenek, akik előre néznek, mindig csak előre néznek. Számadást csinálni és a számadásból a"kon fcfátd"ait, megállapítani: nem föladat a mi számunkra. Mi tisztában vagyunk önmagunkkal, a tömeglelkiismeret éppen úgy, mint az egyéni és ha mi belenézünk a múltba vagy a közelmúltba, csak azért kell tennünk, hogy el ne felejtsük tanulságait, amit a jövő érdekében elfelejtenünk nem szabad. Mi volt számunkra az elmúlt esztendő? Erre adjon választ mindenki önmagának. És amikor ezt teszi, mérlegelő gondolataiba foglalja bele az egész munkásosztályt, amely mindig együtt szenved, amelynek minden együt fáj és minden egyformán leverő vagy felemelő. Az itélő és realitásokat kereső ész és a hevesebb, az érzékenyebb, a minden jelenségre rezonáló érzés gyorsan összeállíthatja a mögénk került esztendő mérlegét, amelyben — akárhogy forgatjuk is — hatalmas, aktív tétel marad a szenvedés. A kereső gondolat ezt egész bizonyosan meg fogja találni, mert az emberek nem élnek légüres térben és a közállapotokból mindenkire, minden csa adnak minden egyes tagjára, visszaháramlik valami, amitől a jövőre szabadulni szeretne és amitől, hogy szabaduljon, küzdelemre is készen áll. Közöttünk nem magánszórakozás az emlékezés. A munkásság mindig a jövő és nem a divat miatt emlékezik a múltra. Kitűnő politikusai és hadvezérei, az imént, letűnt világnak unalmas memoárjaikban rendszerint elvesztették az emlékezőtehetségüket vgy olyasmire emlékeznek vissza, amire emlékezni egyáltalában nem érdemes. Nekünk van okunk elég, hogy ne essünk bele ebbe a hibába és ha akarnánk is, akkor sem követhetnénk el az elmúlt esztendő olyan momentumokat termelt ki egy évesen nekünk, amelyeknek tartalma, tanulsága és intő jelentősége mint az elvonuló, távoli orkán zúg vissza a lelkünkben. Akárki akárhogyan készíli el önmagában az elmúlt esztendő mérlegét, ,annak arra az egy tanulságra föltétlenül rá kell bukkannia, hogy az egy foglalkozásúak és az egynézetűek összetartása és szervezett ereje nélkül széthánynak bennünket, mint a szalmát és a szembenálló hatalmas erők nyomása alatt csak annyit tehetünk, mint a pattogó karikással szemben a ténfergő, szétzilált csorda. Egy sok évtizedes párt tagjait nem kell félteni attól, hogy a tanulságokat ne értenék meg és hogy a megpróbáltatásoknak ne nagyobb és szívósabb összetartás volna rájuk, az ellenhatása. A szervezett munkásság jól tudja, hogy most, éppen most kell ragaszkodnia leginkább egymáshoz, szervezeteihez és intézményeihez, hogy födél alatt legyen, amíg elvonul fölötte a vihar és hogy kellő idegzettel, tudja kivárni azt a pillanatot , amikor érte jönnek azok, akik meg akarták tagadni. Mi tudjuk, hogy hatalmas erőt képviselünk e gazdaságilag összerogyott országban.. a munkaerőt, amelynek teremtő fölpezsdülése nélkül nincs se gazdasági, se állami talpraállás — és képviseljük szervezeteink által a kulturális megerősödöttséget, a szociális értelmet és a politikai érettséget, amelyhez ma vagy holnap, de már nemsokára okvetlenül oda kell fordulni segítségért azoknak, akik egymaguk gyöngék az országépítés munkájában. És ha volnának kétségek, egyet egész bizonyossággal tudunk: a nyomorból, amelyet borzasztó örökségképen hagyott ránk a háború, nem vezetnek ki a kétségbeesett kísérletezés véres vagy vértelen bonyodalmai. Tudjuk azt is, hogy amit a háború azért omlasztott össze, mert korhadt volt és túlélte magát, se gazdaságilag, se társadalmilag nem lehet többé újraépíteni. Új dolgokra van szükség, amit tiszta elmék és munkás karok nélkül nem lehet megcsinálni. Politikai és gazdasági demokrácia: minden szükségletet kielégítő szociálpolitika: olyan föltételek a töbi föltétel között, amelyek, nélkül ma egyetlen állam sem tud boldogulni. ITBI