Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)

1921-01-01 / 1. szám

( 1. szám. tárm­áta­pest, 1021 január 1. szombat ára 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁI­A: eg.y cvre SSO Itor. I uegyed évTe 14C kor. fél évre 380 kor.­­ egy hóra S0 kor. Ju­goszláviában­ egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megsz­éttő kivételével a SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 0-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Az idő szereire fordul. A legnehezebb, a legküzdelmesebb évek­ ig ígyikét hagytuk magunk mögött. Hosszú, dicsőséges küzdelmekkel teli munkásévtize­dek eredményeinek romhalmaza volt az, m­aire az év elején itt találtunk és nekünk folytatni kellett a küzdelmet, a harcot az élettel, az életért, a dolgozó osztályo­k igazá­nak, erkölcsi és anyagi érdekeinek érvényre­juttatásáért. Hogy küzdelmünk milyen áldo­zatokat követelt, mennyi eredménnyel járt, azt bírálja el és vegye számba majd egy ké­sőbbi kor, de hogy amit tettünk, szocialista kötelességérzettel cselekedtük, azt elmond­hatjuk­ magunkról. Akik tőlünk távol vannak, akik nem k­ellet­tek közvetlen cselekvő részesei munkánk­nak a pártéletben, a gazdasági mozgalomban, keveselhetik, vagy le is becsülhetik tevékeny­égünket; akik velünk együtt élnek, velünk együtt küzdenek, azok meg vannak arról győződve, hogy ami a helyzet és a kor kere­tében lehtsé­ges volt, azt elvégeztük és amint nem várunk, ezért senki részéről elismerést, akként nem sokat törődünk a­ gáncsoló kriti­kával sem, am­ely azok részéről él, akik sem­mit sem tettek a magyar munkásosztály ér­dekeiért. És ha fájó emlékek árnya fe­latt búcsúzunk is, a letűnt évtől, bizó reménydíjg­gal tekintünk a jövőbe, erősséget mereve isménk ti.e^va­ságából, céljaink nem­evé^-'í' és a szervezett magyar munkásság elvhűsé­géből és áldozatkészségéből. A pusztulás, amelybe az országot a háború döntötte, elérte tetőfokát és ami eddig lehe­tetlen volt, a termelő munka megindítása és ezzel a dolgozó tömegek nyomorának enyhí­tése és fokozatos megszüntetése most­ már nem maradhat el, különben el kellene telje­sen pusztulnia az országnak is. Ennek be­látása elől ma már nem zárkózhat el itt senki sem és ez a belátás lesz elsősorban az az erő, amely félre fogja tolni a­ haladás és gyógyul­á­s útjából azokat az akadályokat, amelyek eddig lehetetlenné tették politikai és gazda­­ági téren az ország kigyógyul­ását. A helyzetnek ilyen irányba való tisztiá­lása meg fogja hozni a lehetőségét annak­, hogy a­ magyar szociáldemokrácia is bekapcsolód­hassék az ország politikai és gazdasági éle­tébe és a többi társadalmi osztályokkal, egyenjogúan dolgozhasson a közérdekert és ama feladatok teljesüléséért, amelyek itt a szociá­lis Usta párt munkájától várják m­ fzg­olásokat. Pártunfo mai, kényszerűségből eredő magatartása, a polgári osztályok n­nlo­kálatlan félelme n­em tette még lehetővé, hogy megértésre találjunk és bár ez nagy kárt jelent, mi nem zúgolódunk, mert a meg­értésnek ez a hiánya a mi erőnket nem csök­kenti, a mi sorainkat meg neon bontja, a m­i céljainktól bennünket el nem térik Mi tudun­k­ várni, anélkül, hogy kénytelenek lennénk a kezeinket az ölünkben nyugtatja. Itt vannak szakszervezeteink, amelyek csi réseket felött a háború, az ország szétdara­bol­á­sa. E hiányokat akarjuk teljesen pó­tolni, lelkes, odaadó, komoly agitációval és példaadással. .A munkások gazdasági szerve­zetei minden háborút viselt országban első­rendű tényezők az újjáépülés feladataiban és azok fesznek itt is, mihelyt komolyan hozzá le­het fogni ehhez a munkáihoz. A munkások — a mai munkanélkü­liség és más egyéb ne­hézségek ellenére — tudják jól, hogy szá­mukra mit jelentenek a szakszer­­zetek, mit jelent a nagy taglétszámú, nagy teljesítő­képes­ségű szakszervezet. Ennek tudatától át­hatva, m minden önérzetes és öntudatos mun­kás tegye meg kötelességét "szakszervezetével­­ szemben és ida mulasszon egyetlen nap s­am, amelyben erősebbé teheti azt. Önmagát erő­síti vele. A mozgási szabadság sem maradhat örökké mai lekötöttségében. Pártunknak, mint országos politikai pártnak, joga van ahhoz, hogy a többi osztályok politikai életé­hez hasonlóan élhesse itt pártéletét. Párt­szervezeteink megtöltése, kiépítése, új párt­tagjaink szocialista szellemiben való nevelése az elvtársak ezreinek ad léleknyugtató mun­kát és a­ki szociáldemokratának érzi és vallja magát, az dolgozzon, cselekedjen épp oly odaadóan és lelkesen, mint a gazdasági szer­vezkedés terén. E kettős pillérre kell fölépí­tenünk a magyar munkásosztály jövőjét és mert a pillérek régi, kipróbált erősségünk, nem kell félnünk, hogy odaadásunk, áldozat­készségünk, elvhűségünk meddő, sziszifuszi munka lesz. A magyar munkásosztály mai helyzetében egységre, megértésre és közös bizalomra van utalva. Párt- és szakszervezeti életünkben egyaránt vigyáznunk kell arra, hogy szét­húzás, ok és cél nélküli ábrándozás meg ne bontsa ezt az egységet. Ma, amikor dolgoz­nunk kell, hogy a nyomorból kiemelkedhes­sünk, hogy leküzdhessük a fojtogató drága­ságot, munkanélküliséget és az élet m­inden­fajtája gonoszságait, amidőn a politikai téren is nagyfontosságú feladatok várna­k ránk, nem­ engedheti meg magának senki sem azt a törekvést, hogy e fontos életfel­adatainktól azz­al üsse el a munkásságot, hogy egyenetlenséget, széthúzást igyekszik előidézni sorainkban. Bármit tartogasson is számunkra a jövő, mindennel szembenézhe­tünk, ha egységünket és kölcsönös bizalmun­kat megőrizzük. Ezekbe vetve reménységün­ket, szorítsuk meg egymás kezét testvéri érzéssel és fölemelt fővel tekintsünk a szo­ciáldemokrácia jövője felé. tekintsetek vissza em? &illanatvád­! Az uj esztendő alkalom azoknak is, hony visszatekintsenek, akik előre néznek, mindig csak előre néznek. Számadást csinálni és a számadásból a­­"kon fc­fátd"ait, megállapítani: nem föladat a m­i számunkra. Mi tisztában vagyunk önmagunkkal, a tömeglelkiismeret éppen úgy, mint az egyéni és ha mi belenézünk a múltba vagy a közelmúltba, csak azért kell tennünk, hogy el ne felejtsük tanulsá­gait, amit a jövő érdekében elf­ele­j­t­e­n­ü­n­k n­em szab­a­d. Mi volt számunkra az elmúlt esztendő? Erre adjon választ mindenki önmagának. És amikor ezt teszi, mérlegelő gondolataiba fog­lalja bele az egész munkásosztályt, amely min­dig együtt szenved, amelynek minden e­g­y­ü­­­­t fáj és minden egyformán leverő vagy felemelő. Az itélő és realitásokat kereső ész és a hevesebb, az érzékenyebb, a minden jelenségre rezonáló érzés gyorsan összeállít­hatja a mögénk került esztendő mérlegét, amelyben — akárhogy forgatjuk is — hatal­mas, aktív tétel marad a szenvedés. A ke­reső gondolat ezt egész bizonyosan meg fogja találni, mert az emberek nem élnek légüres térben és a közállapotokból mindenkire, min­den csa­ adnak minden egyes tagjára, vissza­h­áramlik valami, amitől a jövőre szabadulni szeretne és amitől, hogy szabaduljon, küzde­lemre is készen áll. Közöttünk nem magánszórakozás az emléke­zés. A munkásság mindig a jövő és nem a divat miatt emlékezik a múltra. Kitűnő poli­tikusai és hadvezérei, az imént, letűnt világnak unalmas memoárjaikban rendszerint elvesztet­ték az emlékezőtehetségüket v­­gy olyasmire emlékeznek vissza, amire emlékezni egyáltalá­ban nem érdemes. Nekünk van okunk elég, hogy ne essünk bele ebbe a hibába és ha akar­nánk is, akkor sem követhetnénk el az elmúlt esztendő olyan momentumokat termelt ki e­g­y évesen ne­k­ü­n­k, amelyeknek tartalma, tanulsága és intő jelentősége mint az elvonuló, távoli orkán zúg vissza a lelkünkben. Akárki akárhogyan készíli el önmagában az elmúlt esztendő mérlegét, ,annak arra az egy tanul­ságra föltétlenül rá kell bukkannia, hogy az egy foglalkozásúak és az egynézetűek összetartása és szervezett ereje nélkül szét­hánynak bennünket, mint a­ szalmát és a szembenálló hatalmas erők nyomása alatt csak annyit tehetünk, mint a pattogó karikással szemben a ténfergő, szétzilált csorda. Egy sok évtizedes párt tagjait nem kell fél­teni attól, hogy a tanulságokat ne értenék meg és hogy a­ megpróbáltatásoknak ne na­gyobb és szívósabb összetartás volna rájuk, az ellenhatása. A szervezett munkásság jól tudja, h­ogy most, éppen most kell ragasz­kodnia leginkább egymáshoz, szervezeteihez és intézményeihez, hogy födél alatt legyen, amíg elvonul fölötte a vihar és hogy kellő idegzettel, tudja­ kivárni azt a pillanatot , amikor érte jönnek azok, akik meg akarták tagadni. Mi tudjuk, hogy hatalmas erőt képvise­lünk e gazdaságilag összerogyott országban­.. a munkaerőt, amelynek teremtő fölpezs­dülése nélkül nincs se gazdasági, se állami talpraállás — és képviseljük szervezeteink ál­tal a kulturális megerősödött­s­é­get, a szociális értelmet és a po­litikai érettséget, amelyhez ma vagy holnap, de már nemsokára okvetlenül oda kell fordulni segítségért azoknak, akik egymaguk gyöngék az országépítés munkájában. És ha volnának kétségek, egyet egész bizonyosság­gal tudunk: a nyomorból, amelyet borzasztó örökségképen hagyott ránk a h­áború, nem vezetnek ki a kétségbeesett kísérletezés véres vagy vértelen bonyodalmai. Tudjuk azt is, hogy amit a háború azért omlasztott össze, mert korhadt volt és túlélte magát, se gazda­ságilag, se társadalmilag nem lehet többé újraépíteni. Új dolgokra van szükség, amit tiszta elmék és munkás karok nélkül nem lehet megcsinálni. Politikai és gazdasági demokrá­cia: minden szükségletet kielégítő szociálpoli­tika: olyan föltételek a tö­­bi föltétel között, amelyek, nélkül m­a egyetlen állam sem tud boldogulni. ITBI

Next