Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)

1921-01-01 / 1. szám

- KS 1921 január 1. — Mondd, szolga, miért oly soványak az én m­uraenáim ? — Azért ur.%) — felel f.. szolga —, mert nem etetjük őket ugy, mint Elodius mester. Nem szólt erre Lucullus, hanem elmenő Tylodhts uramhoz nnoa szándékkal, hogy meg­kérdezze őt magát e dologról. Amidőn pedig belép a haltenyésztő kertjébe, ott látja Klo­diust a halastava előtt, amint éppen a halak­hoz beszél. A tó vizében hol itt, hol ott fölüti fejét egy­egy kövérre hízott muraena. Némelyik közel három láb hosszú, nehéz állat, olyan, hogy pompás ránézni. — Édes kis halacskáka — imigyen szóla Klodius a k­isvér mur­aenákból —, hízzatok, szaporodjatok, mert ti vagytok az én remény­ségem, ti vagytok nékem a drága, imádott haszon. Hízzatok, mert ha ti hiztok, kövér leszen az én jövedelmem, dus­­­osz az én hasz­nom. Ekkor a buzgó férfiú tán azt képzelte, hogy a halak sopánkodnak a táplálék kevés volta miatt, mert igy folytatá: — Ó, ti telhetetlenek, hát nem táplál­ak-e benneteket" Nem kaptok s­okcsi eleget? Nem elég, hogy minden nap fölfaljátok egy rab­szolgámat? A legkedvesebb jelisiet faljátok föl, ti hálátlanok, a legöregebb rabszolgáimat ál­dozom föl nőttek és ti mégis zúgolódtok?... Persze! Fiatal hús kéne a fogjatok alá ugy­e? Ó, ha nem válnátok olyan ennivalóa­n szépek, talán, megölni? a szánalom azokért a szegény párákért, akiket fölfaltok naponta... Jiucullu'S­eiáhttal sem szólt, hanem hazatért. Azontúl az ő halastavában kövérebb murae­nák úszkáltak, mint Klodiussban és konyhája híresebb len, mint valaha volt. Kétezer esztendővel ezelőtt a nagyok néha a jelentéktelen embertől is tanultak. Ma sok jelentéktelen nem akar a langyok előtt meg­hajolni. . NÉPSZAVA Hunka^elkON­ses ÉS mil .1»«A Uli Az í^lt válsása­ — A gySir­iH^siin W-ÜB szántaSáSs^ssS ssáitíkc»sScSfié51 ffäraCaEsScgs)­Sx&nüüH a S«acísére«2S?e. Az egyik amerikai szocialista napilap írja a következőket: ..Rohamosan fokozódik az ame­rikai kapitalizmus válsága. A keleten ezideig nagyobb ára a szövőiparból kerültek ki a munkanélküliek, ellenben a középnyugaton már­kiterjedt a válság az ipar valamennyi ágára. Az automobil ipar, amelynek középpontja Detroit, amennyire azt a jelentésekből megál­lapíthatjuk, körülbelül 50%-kal redukálta az üzemet. Az acéltrö­szt jelentése közel 10%-os re­dukálásról ad számot. A földmi­velőm­unkák véget értek és az úgynevezett vándormunká­sok tömegei a városokba tódulnak, szaporít­ván a­ munk­anélkü­liek táborát. A mank­anélkü­liek eg­y részét feli­árják azo­k az iparág­ak, amelyeket eleinte nem érintett a válság. Azon­ban most már nincs egy iparág sem, amely fölszívhatná a többi iparágban fölöslegessé vált munkaerőt. A munkanélküliek számának szaporodásával megindult a munkabérek re­dukálása, sőt sok helyen, a munkaidő emelése is. A kereslet és kínálat szerint be kellett kö­vetkeznie a bércsökkenéseknek. A minikasszer­vezetek, amelyek éppen úgy szabályozták a munkaerő árát, mint a monopóliumok az egyéb áruk árát, súlyos dilemma elé kerülnek. "N­agy belenyu­g­szanak a­ bérhe­azállításokba, a munka­idő emelésébe, ami azt jelenti, hogy beismerik tehetetlenségüket, vagy hadat üzennek a ka­pi­alisták elnyomó törekvéseinek a lehető leg­rosszabb ipari viszonyok közepett, amelyek a kapi­tali­s­tákn­ak kedveznek a harcokban." . Ugyancsak a munkanélküliség problémájá­val kapcsolat­osan­ az amerikai Előre című pártlap „Beszcnlás a hadseregbe. A fegyverszünet óta soha isy nagy nem volt a jelentkezés" címmel szó szerint a következőket írja: Novem­ber 10-től 20-ig több ember jelentkezett had­seregszolgálatra, mint a fegyverszünet óta bármely más hasonló időtartam alatt. A had­ügymini­szterusan jelen­tése szerint összesen 8300 ember jelentkezett szolgálatra a különböző fegyvernemekhez. Amerika fiatalsága pedig kiábrándulhatott volna a katonaságból. Jó háborúba való beavatkozáskor sok mindenfélét ígértek a visszatérő "Jiesök"-nek. A rokkantaknak élet­fogytig való gondoskodást, az egészségeseknek farmokat, jó munka­alkalmakat és a többit. És mit kaptak mindebből a szép ígéretekből? Amint Bostonból jelentik­ a háború vakjainak a ke­reskedők munkát adnak üzleteikben. Hogy lehet az, hogy mindezek ellenére mégis úgyszólván özönlenek a hadseregbe? Egyszerű magyará­zat. Milliókra rúg a munkanélküliek számla. Kereset nélkül maradva, kevés megtakarított pénzük egy-kettőre elfogy; semmi kilátás arra, hogy a helyzet hamarosan javuljon. Közeledik a tél minden nyomorával és nélkülözéseivel. Mit csináljon a szegény proletár, hogy elke­rülje a fenyegető nyomort. Megragadja az első kínálkozó alkalmat, hogy biztosítsa létét. A munkanélküliség, a nyomor hajtja az­­embere­ket a hadseregbe." Tisztelt olvasóink figyelmébe! A Népszava kiadóhivatala fokozottabb mértékben kívánja az olvasói érdekeit kielégíteni, ezért kéri, hoz. Ha valaki előfizetni akar, Ha valakinek címváltozása van, Ha korábban akarja a lapot, Ha nem kapja a lapot, ha a kézbesítés körül panasza van, forduljon azonnal a Népszava kiadóhivatalához (Budapest, Conti­ u. 4). Telefon József 3-31 és József 3-32 3 ­ Az a bizonyos kilencedik óra. A háború okozta gazdasági­­katasztrófa vi­lágszerte, ha főleg­ a legyőzött államokban rendkívüli intézkedéseiket és rendszabályokat­­tesz szükségessé. A termelés és a gazdasági irá­n­yítás háború előtti módszerei változatlanul nem alkalmasa­k a szétdúlt gazdasági rendszer rekon­formálás­ára, más módszerek kutatása és­­alkalmazása vált szükségessé s ennél a kuta­tásnál olyan ötlet merült föl, amely nemcsak a tőkét, de a munkát is bizonyos áldozatok­­meghozatalára, akarja serkenteni. Az áldozatok követelése helyes. A pozitív értékek tulajdono­sai áldozzanak. Kötelességük­­ nemcsaik a közzel, hanem önmagukkal szemben is. Hiszen az ország intakt gazdasági helyzete elsősorban ezeknek a pozitív javaknak a reális értékét emeli s könnyen úgy alakulhat a helyzet, hogy például, ha a létező egész pozitív vagyon egy tekintélyes hányadával megszilárdítják a k, or­szinte közgazdasági helyzetét, a magántulajdon­­ba is megmaradt rész viszonylag nagyobb érté­ket képvisel, mint a­ tranzakció előtti teljes vagyonállag. De nem üzleti szemmel mérve is, elsősorban a vagyon köteles áldozni, vagyis, o­nnan kell venni, ahol van. Más a helyzet a munkával, amely a legna­gyobb érték ugyan, de a munkás szempontjá­ból csak negatív érték. Pozitív érték tula­j­don­képe a nem maga a munka, hanem a munka eredménye, ez pedig létrejötte után azonnal el­származik a munkástól. A munkás a munkáját a termelőeszközök és a nyersanyag tulajdono­sok rendelkezésére bocsátja, munkájáért bért kap, sohasem többet, mint amennyi az élet fön­tartására szűken elegendő. A munkástól tehát jog szerint nem is lehet áldozatot követelni, egyszerűen azért, mert ahol nincs, onnan nem is lehet sem adni, sem venni. Egyébként a­ munkásság egyebet sem tesz, mint áldozatokat hoz. Anélkül, hogy a terme­lésből, a termelés hozadékából a puszta munka­béren fölül valamit is remélhetne, kockára teszi a ter­melés érdekében egészségét, testi ép­ségét és életét: számok bizonyítják, hogy a ka­pitalista­ termelés több áldozatot követelt már, mint a­ világ valamennyi háborúja, együtt­véve. A háború fokozta az áldozathozatalnak ezt­ a fajtáját s ujabb fajtákat zúdított a mun­kások nyakába: a­ munkások életszínvonala, amely pedig még el sem érte volt­ azt a fokot, amelyet emberinek lehetne nevezni — fokoza­tosan örökként ma körülbelül egy tizede a háború előtti éle­tcáí­nvon­a­lnak. Minőségre és mennyiségre nézve egyaránt. A kapitalizmus azonban találékony, amidőn a saját kíméléséről van szó: adjatok a negativ értékből! Dolgozzatok naponta egy órával töb­bet a köz javára — mondja a kapitalista ötle­tesség­. A felületes bírálóknak imponál az ötlet s ugy üdvözlik, mint a­ gazdasági megváltást s kezd hódítani «« a nézet- hozzy erre az áldo­zatra ,s munkár­ ág úgyszólván köteles. Teiji-1-071 téves és elhibázott, fölfogás. Elte­kintve a föntebb említett okok­tól, amelyek sze­rint lehetetlen dolog attól áldozatot követelni,­­ ""TezzziiiL'IT^^ akinek semmije sincs, az a bizonyos kilencedik óra nem is képvisel reális értéket. Számszerű szempontból talán igen, mert ennek az egy órának a dijtáit valahová eljuttatjuk, a valósá­gos javak azonban nem szaporodnak, mert tu­dományosa­n megállapítcosd­ tény, kísérletek bizonyítják, tehát vitán fölül áll, hogy pihent, szociális igényeikben kielégített munkások rö­videbb idő alatt aránylag többet produkáltak, mint elcsigázott, fáradt, fásult­ munkások hos­­szabb idő alatt. A leedsi, stockholmi és berni nemzetközi szakszervezeti kongresszusok szociálpolitikai követelésein és energikus föllépésén kívül bizo­nyára ez a meggondolás is közrejátszott, ami­dőn a párisi úgynevezett legfelsőbb tanács messzemenő szociálpolitikai kikötéseket ikta­tott a békekötés feltételei közé. A trianoni béke­szerződés XIII. részének „Munka" című feje­zete (355. cikk) ezeket mondja: Amidőn a­ szerződő felek elismerik, hog­y a bér­munkások testi, erkölcsi és szellemi jóléte nemzetközi szempontból a legznagyobb jelentőséitétel bír, ez­t a magasztos célt biztosítandó, az I. címben m­eg­állapí­t­ott állandó szervet létesítették és azt a népszövet­séghez csatolták. Elismerik, hogy az éghajlat, az erkölcsök és szoká­sok, valamint a gazdasági célszentségi és ipari ha-gyontán­yok­ különben­szksége megnehezítik a­ mu­nkaföl­tétele,i­­lelkies e­ryönletű­sétjének közvetlen elérését. Ámde attól a megisszelődéstől vezettetve, ho­gy a munka nem tekintendő csupán ü­zleti cikknek, azt hisszük, hogy vannak módszerek és elvek a­ munka­f feltételek szabályozásáról, amelyeknek alkalmaz­ására minden ipari egyesületnek törekednie kellen*-1. ameny­nyire ezt •••. sajátos körülmények, amelyek között él­nek, megren­eredik. Ezen módszerek-­ és elvek között a szerződő felek n­itota szerínt, kiváltképen a következők különösen és sürgősen fontosak: 1. A fön­temlített vezérelv, hogy a munka ne tekin­tessék csupán árunak vag­y kereskedelmi cikknek. 2. A szakszervezeti egyesülés sorra minden nem tör­vényellenes vonatkozásban, úgy a munkások, mint a munkaadók részére. 3. A bérmunkások divíz­isa olyan bérrel, amely számukra av, orszészban uralkodó akkori fölfogás sze­rint megfelelő megélhetést biztosít. 4. A 1­ órai munkanapnak vagy 40 órai munka­hétnek elfogadása, mint követendő cél mindenütt, ahol r.z még elérve nie.es. 5. Holi. legalább 2­ t óráig tartó munkaszaiiner, amely maszában fogl.il in a vasárm­ifot, valahányszor ez. gya­korlat,alig kivihető. 6. A gyermekek munká­ilnak megszi­ntelese es r.?. a kötelezettség, :h o~. • a fiatalok munkája mindkét nemr./l ennyira. kol­látortrMék hegy nevelésük foly­tatását. és ra­gfelelö fojljtfésfiUot. lebotfiré te..-ye. 7. V/ono.­ bér­­elve, hogy a férfiak és nők egyenlő értékű munkáért egye­ző bért kapjanak. S. A­­munkafölételekről minden országban kibocsá­tott szebályok az országbi­n­­os,ot»a tartózkodó vala­m­ennyi munkásnak méltányos gazda­sági elbánást biz­tos­t­­sattak !». Minden állam létesítsen fel­ügyeleti szolgálatot, amelyben nők is részt vesznek, arra nézve, hogy a munkásvédelmi törvények és szabályok alkalmazása biz­tosittassék. Nem mint jogforrásra, csupán mint tényre hivatkozunk erre a rendelkezésre, amely egyébként kötelező és akkor is respektálandó volna, ha a munkásság a maga szervezeteiben és szervezettségében nem is rendelkeznék a diktált békeföltételeknél sokkal szilárdabb erő­forrással és erkölcsi alappal. De tegyük föl, hogy a munkásság valamilyen, erőszakoltan magyarázott erkölcsi kötelezett­ségnél fogva mégis kényszerítve volna ezt a célszerűtlen áldozatot meghozni. Akkor is olyan föltételei vannak ennek, amelyek nélkül ez az áldozat részint keresztülvihetetlen, ré­szint céltalan. Ezek a feltételek a következőik: 1. A munkást olyan nyugodt lelki állapotba­ hozni,­­­ogy ne csak dolgozni, hanem termelni is tudjon. 2. A nyolcórai munkaidő elvét intézménye­sen kell biztosítani, nehogy a megszokás jogá­nál fogva a munkáltatók rendszeresítsék a-, kilencórai munkaidőt és ezzel a munkásokat, akik ebbe úgy sem nyugodnának bele, har­cokra kényszerítsék. 3. Biztosítani kell, hogy a tú­lmunk­a pénz­beli eredménye­re a magánhasznot szaporítsa. S minthogy az államnak amúgy is sok bevál­tatlan szociálpolitikai kötelezettségei vannak, a túl­munkából eredő összeg elsősorban mun­kálját,éti­ célokra fordítandó. 4. A munkabérek a­­ nyolcórai munkaidő alapján úgy állapítandók meg, hogy az arány­ban álljon a­ megélhetés feltételeivel. (Az eset­leges napi, heti vagy havibérek egynapi há­nyada tehát nem kilenc, h hanem nyolc részre osztandó föl, hogy a nyolcórai munkaidő újrafelt­étele esetén a munkás keresete ne csökkenjen.) 5. Azok a gyárak, vállalatok és munkáltatók, a­hol a köz­ javára a munkások egy órát külön dolgoznak, tiszta jövedelmük egy kilenced­részével szintén áldozzanak a köznek. 6. A kilencedik túlórát csak abban a-/, eset­ben szabadjon követelni, ha az illető szaikraá­lo­m -vagy foglalkosás­­ágban egyetlen munka­nélküli­ sincsen. (Nehogy a túlimunka­óraások kenyerét kockáztassa.) Ezek a föltételek esetleg- medozlva­tták- a ki­v­ánt eredményt, de ismételjük, a helyet és igazságos eljárás a?., hogy azok­ áldozzanak, o,kiknek van és akik­nek a háború nem nyomo­rúságot, hanem, gazdagodást jelentett. P. J.

Next