Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-01 / 25. szám

I talmi,­­mond«s„ hossm emktt” át, tartó éíiandó tanulással jzított fit'­íl oda, hogy a mám­ásságnak és a nagy közön­ségnek olyan élvezetes swillitt szerelhessenek, mint ami­lyenben része volt a hangverseny hallgatóságának. A siker és a hallgatóság zajos tapsokban kifejezett hálája és elismerése buzdítsa és bátorítsa őket nemes feladatuk további sigyelésében, az élet töb­beivel küzdő munkásosz­tály örömére és riicses igévé. ''I Versek­ (Petrickevich Horváth Emil költeményei.) 'A költőnél az a hivatása, hogy estével, szivével, testével nekifeküdjön az élet zúgásának és ebből a nagy szimfó­ Ti­álVit kihallgassa tu emberi sorsok dsil­wnaífc. . öröm, bánat és elmúlás, de legfőképen szeretem az pjfft eserhvín hangszerének örök dallama és­­ hangula­tokkal való küzködésben. a szavak zenéjén és a rímek eleikszésén keresztül születik meg a vers. Hogy a versek Bjjlynnek, a költő tehetsége és egyénisége szabja meg. A tehetség néha mint forrás buzog föl, máskor meg csak fáradságos munkával lehet a fölszínre hozni, de az ere­dete mindig egy, a születés titka. Vannak ugyan nyerész­kedva ut­jazók, akik egy enoimó versnek a letegelése után másoktól ellesett készséggel faragják rímeiket, de ezek csak mesteremberei lehetnek a költészetnek, művészei soha. Az egyéniséget a külső körülmények szabják meg. Szegénység és­ gazdagság az élet nagy ellentétel­­e az egyikhez vagy másikhoz való tartozás meghatározója a költő hitének 'S« világnézetének. Küzdelmes fiatalság, érezni a szegénység korbácsütéseit és TCE.ilAdottságát­, fájdalom és lázadozás lehet a visszhangja. Aki pedig a Jólét pub.i. szőnyegén sé­tálja át az élet­ útját, távolesőnek érzi magát, a nagy küzdelmektől és a keserű csalódá­sok­tól. Perichevich Horváth Emil költő, a szó iga­zi értel­mében. Versei nem lázadó szavak, inkább szomorú kissé, de nem dacosan és átkozódva, magasra csapóan és té­pe­lődve, hanem a sima után járó ember szemlélődésével. Szerelmi tájképek ezek, telve hangulattal és értékes költői szépségekkel, mint valami szépen gondozott kert, nyírt pázsittal és pompázó, kényes virágokkal. Csöndes, langyos ,szerelmeken v­aló elmélázás, itt-ott a fáradság enyhe szomorúságával, mint ahogy mondja: „Óh, ha élne bennem a merész ifjúság büszke disze, a merée.­És nem mer. Szereti a csöndért, és az élet dübörgésétől éppen úgy távol van, mint a halál komor gyászától. Amint az ember olvassa ezeket a nemes zengésű verseket­, önkénytelenül is fájlalja, hogy miért ez és miért nem az élet diadalmas harsogása vagy könnyes, valudó sor­sunk bánata, zokogása. Egyes versei, mint Attila násza, A testőr, Vajk, különösen szépek. Egy költő, aki a vilá­gok omlásának tetején a tavaszi hóról énekel. A könyvet a „Táltos" adta ki. a. mostani viszonyok között szokatla­nul finom ée izléses kivitelben. b.­­jy. (*) A­ munkásság Beethoven-Qririssége a Jövő vasárnap délelőtt pontban féli órakor beadódik a Zeneakadémia nagytermében. Az érdeklődés olyan nagy a mun­kásság körében, hogy a hangversenyirodáknak nem is tud rítt jegyeket adni a M. 1. M. 0. Sz. A még meglevő néhány jegy csak a Népszava könyvkereskedéseiben kapható. (*) ,,A Nyugat" február 1-i száma gazdag és változatos tartalommal. Jelent meg. A folyóirat közli tü­bbek között Pr­ich Jenőnek a-i öti­.,yill.úrságról tartott akadémiai szék­foglalóját, Bartók Tróls­nékét Kodály Zoltánról, Schöpflin­­Viadár emlékezését Tóth Béláról, továbbá Ten­sánsssky J. Jenő regényét, és Gellért Oszkár­, Ucbrer­zeny Lálá verseit. „A Nyugat" elöfizeténi ára negyedévre lit) korona. (") l'l Bodrogi-nóták. Megjelent tét uj Bodrogi-nóta^ 1. Hajh. Sors or! 2. Saip, tavasai almok ... Irta és zené­ltette Bodrogi Zsigmond. Kapható a trépesava könyvkers­kedésben, Erzsébet-kurut 35. Ara 20 korona. Igazait szervezett munkásnak 10 korona. * *. Tél. Hatott a föld, hideg halott, Halotti takarója hó. Az ősz gyümölcsöt nem hagyott: Ki élni vágy most, mind. bohá Be jó a holtaknak, de jól Az ágyam szörnyű csatatér És rajta ezer holttetem. Szomorú arcuk csupa vér.­­Egytől-egyig jól tem­erem: Az álmaim, as életem... Mi él, halotti rolndba kezd, — Óh, végtelen gyászkarnevál! — Mint túlérett szölögerezd, Lehullt az Élet s győzten áll A Tél* — a néma* nagy Halál... Kósa Lajos. $ ¥ * A „társadalmi béke" Amerikában * Az Egyesült Államok kapitalizmusának pél­dátlanul gyors és példátlanul hatamas kibon­takozása rányomta bélyegét az északamerikai állami és társadalmi berendezkedésre. Megtöl­tött mindent az üzlet legridegebb szellemével, amelyet az európai divat módjára még a jel­zaavak s­zen­ti mental imá­u­sa sem enyhít. Az állam maga, amenyikent nem támogatja, a dollárkirályo­kat és trösztcsászá­rok­at, bizto­sítja részükre a használt eszközökre való tekin­tet nélkül a vagyonszerzés korlátlan szabadsá­gát Más szabadságo­t a­zután, amely ezzel el­lentétbe helyezkedhetnék. Északamerika nem ismer. Sehol a világon a tőke oly kényuralmat nem gyakorol és nem gyakorolhat, mint ott. Egyetlen, még mindig meg nem­ felelő, de a vi­szonyok k­ényszerű hatása­ következtében egyre számottevőbb, egyre hatalmasabb ellen­súlyozója a kapitalizmus eme korlátlan ural­mának a munkásság szervezkedésében regió erő. Az ipari föllendülés évtizedei a munkás­ságnak egy jelentékeny töredékét az életviszo­nyok tekintetében magasra föléje emelték a tanulatlan munkások nagy tömegeinek- az előbbiekből valóságos munkásarisztokráciát neveltek, amely szervezkedett ugyan, sokszor a céhek legkorlátolta­bb szellemében és amely a politikai gondolkodás tekintetében a kapita­lista pártok uszályhordozójává lett Az ameri­kai nagytőke azonban a szervezkedésnek még az ilyen politikamentes és letompított formá­ját sem nézte soha jó szemmel és nem egy bér­mozgalom letörésére, mozgósítottak olyan bru­tális eszközöket amelyek még Európában is ismeretlenek. Nem egy ízben írtunk már hatal­mas sztrájktörő­­vállalatokról­, amelyekben üz­letszerűen foglalkoznak bizonyos szakmára kiterjedően sztrájktörő hadak fölvonultatásá­val. Nem egyszer írtunk olyan „merényletek­ről" és „összeesküvésekről", amelyeket a nagy kapitalisták ügynökei szerveztek avégből, hogy a munkásokba belekö­tni lehessen. Nem egyszer adtunk kint nagyarányú kémhálózatokról, amelyek a munkásosztály mozgalmainak meg­figyelésével hivatásosan foglalkoztak. Az idők folyamán az amerikai munkásság szervezke­dése egyre tartalmasabbá vált osztálytu­d­atos­ság tekintetében. Ezzel a munkásság érdek­képviseletei és a tőkések között az ellentétek annál is inkább kiéleződtek, mert a munkás­osztály öntudatra ébresztése tekintetében nem­csak a tőke és a munka harcában megnyilvá­nuló kíméletlenségnek növelő hatása játszott szerepet, de sok tekintetben az egyre inkább észrevehető lassú­dás a kapitalizmus szinte kor­látlannak tetsző kibontakozásában. Amerikai tudósítások egy most lejátszódó, hatalmas küzdelemről számolnak be, amelyben az ellen­felek Nyugatvirginia bányatulajdonosai és bánya­munká­jai. Nincs az az eszköz, amit a bányatulajdonosok igénybe ne vennének és ne vehetnének a magasabb munkabérekért, küzdő munkások és családjaik ellen. A bányatulajdo­nosok e hónapok óta tartó harc folyamán csa­patokat fegyvereztek föl, amely c­sapatok vé­res harcban állanak a kenyerükért küzdő mun­kásokkal. A munkások családjait kidobálták a bányatelepekről. A gyermekek és asszonyok ezüstt hónapok óta sátrakban tanyáznak a leg­képtelenebb nyomorban. Ezen amerikai arányos harc megmozgatja a, egyrészről a ha­tóságokat, amelyek katonasággal akarnak beavatkozni a küzdelembe. Hosry kiknek az oldalán, azt mon­danunk sem kell A másik oldalon a­ munkáso­kat támogatnák a hatalmas bányászmaió és az „American Federation of Laibor", eze­k a tipi­kusan „politikamentes" munkásszervezetek. Ez a küzdelem, amelynek máris sok halottja, és sebesültje van, egyelőre eldöntetlenül áll és mindennél élénkebben tükrözi vissza az Egye­sült­ Államok társadalmi viszonyainak jelen­legi állását. * # * (Törlés.) — A Honszeretet" egyesület és az ipar fej­lesztése. Mostanában számtalanszor hallottuk már úgy egyesektől, mint a különféle társa­dalmi szervektől, hogy­ az országot csa­k a ter­melés megindításával leh­et megmenteni. Leg­utóbb a „Honszeretet" nevű egyesület foglal­kozott az ipari termelés kérdésével. Ez az egyesület ugyanis programjába vette az ipari termelés megindítását és fejlesztését Az ügy érdekében szerdán délután gyűlést tartottak, ahol a kérdésről beható eeszmecserét folytattak. Az eszmecsere soránt többen felszólaltak és ki­fejtették­­különféle nézeteiket amelynek alap­ján ezt a fontos kérdést meg lehetne oldani. Mi is valljuk, hogy az ország újjáépítését csak a­z ipar f­­llendítésével, a­ termelés fokozásával lehet elérni. Kissé különösnek találjuk azon­ban, hogy ezen az ülésen olyanok szólaltak föl, akiket ebben a nagyon, fontos kérdésben semmi­képen sem lehet szakértőkn­l elfogadni. A meg­jelentek nevei között nem látjuk nem az ipar, sem­ a kereskedelem, még kevésbé a munkások érdekképviseletét, akik pedig elsősorban volnának hivatva a kérdés megold­ásához hozzászólni. — "A februári lisafalas S kae. & február 1—20-iki lisztszelvényekre a rajtuk föltüntetett mennyiséget, adják ki: szelvényenként 29 deka lisztet vagy 27 deka kenyeret, a február 21—28-iki szelvényekre, pedig ennek a mennyi­ségnek felét: 10 deka lisztet vagy 1300 deka kenyeret. A kenyérlisztnek kétharmada búza­vagy rozsliszt egyharmada kukoricaliszt; ebből a keverékből tartoznak sürcal a pékek . »A föltámadás útja" címmel hosszabb köz­leményben számoltunk be azokról a technikai törekvésekről, amelyek a szénnel űzött pazar­lást akarják kiküszöbölni és új, eddig atig vagy egyáltal­án ki nem aknázott erőforrásokat kí­vánnak az emberiség szolgálatába­ ál­tani. A­­szóbanforgó kérdéshez Palotai Annia gépész­mérnök — a szerkesztőséghez intézett levelé­ből — az alábbi figyelemreméltó szempontokat fűzi: A föld belsejében levő melegnek fölhasználása kénes­savas gőzzel dolgozó gépek f­el­hajtóerő nyerése szempont­jából, nagyon meglepő gondolat, a kivitelre azonban az említett kombinációban lenn­g­jvn méter mély artézi ku­takkal, itt, nem részletezhető technikai és financiális okok­ból majd cs­ak akkor kerül a sor, ammikor a ket szén nagyon drága lesz és, a vízierők már ki lesznek hasznáilva. A vízi­erők kihasználása nem halad olyan m­értékben, amint kellene. Ez nemcsak nálunk van így, hanem másutt is, mert sok helyütt a gőzgép még versenyezni tud a vizierő­vel. Pedig ez rövidlátás, mert ha akkor fognak a nemzetek a kőszénnel takarékoskodni, amikor már a szén elfogy, úgy a takarékosság már későn lesz. Tüzelőanyagot fo­gyasztani gépek hajtására addig, amíg a hajtóerő vizi­erőkből, szélmotorokkal előállítható, nagy bű­n a term­észete ellen azért, mert. a gőzgépek ›t* ax össics hártépek a «›‚"• legnek csak csekély rés­ ft?adják vissza. A gőzgépek szén­fogyasztása nem kisebbíthető már lényegesen, hanem a fáradt, gőzben levtt mélegség még kihaxztusttató állíttsol:. fűtésére télen, a lakások melegvíz szükségletének tüdősé­sére, fürdők melegvizének előállítására. Mosodu­kban, stb. Ha sikerü­l az összes fáradt gőzt elhasználni, a.kl.mz a szép­ben rejlő melegmennyiség 60%,a hasznosíth­atít. Egy szám­szerű példában bemutatom a szénmegtakarítást. WOO ló­erős gőzgép, évente 360 ü­zemnap napi 10 órai munkaidejét véve alapul, a fáradt gőz fölhasználásával évente 233.280.000 hőegys­ég, am­i körülbelül J/1M r.agov, 150 kaka­rids magyar szén megtakarításának, felel meg. Még job­ban megvilágítja a helyzetet az, hogy 1000 lóerős elsőrendű gőzgép fáradt gőzével .­ nagy bérházat lehetne fűteni. Gyakran hallják és olvassák, hogy villanyos központokat kell létesíteni. Ez igaz. A villanyos központokat azonban úgy kell elhelyezni, hogy a fáradt gőz kihasználható le­gyen. A városok belsejében, elhelyezett villanyos közpon­­tok, ha­ a fáradt gőz kihasználására berendezkednek, a be­fektetési tőke 10%-os amortizációját érhetik el é­s emellett nagy szolgálatot tehetnek a nemzeti vagyonnak. Ilyen villanyostelep lehet a Pálffy-téri, amelyhez elég közel fekszik a Császárfürdő, Lukácsfü­rdő és Királyfürdő és számos középület, valamint magánépület.. Ezen gondolat­tal foglalkozik a szénkormánybiztos is. A gondolat nem is uj, már ki is van próbálva, tehát hasznos volt, be is van bizonyítva. (Törlés.) — Ujabb fordulat a szolnoki gyermekgyilkos­ság ügyében, mesírtuk már, hogy Kis István és felesége, akiket a szolno­ki gyermekgyilkos­ság elkövetésével gyanúsítottak, első vaslatá­suk­ során beismerték, hogy ők gyilkolták meg és rabolták ki a szolnoki tehene­ályaudvarom talált gyermeket utóbb azonban visszavotíltak est a Ma.Vodiáiunkat és kijelentették, hogy csak assatt vállalták magukra a gyikosságot, mert féltek, hogy ellenkező esetben megverik őket. A rendőrség azóta valóban megállapította, hogy Kis Istvánték a gyilkosság idején nem is tar­tózkodtak Szolnokon. Kis Istvánt és feleségét v­asárn­a­p fölhozták Budapestire az ügyészsé fogdázába, hoszú a hazasgwkrt, itt m­ég egyszer kihallgassák. Hétfőn reggel azonban váratlan fordulat állott be ebben a bűnügyben. A vizs­gálat egyik vezetője, Radocsai Jemie rendőr­kapitány u­gy­anis a hétfői postával „Egy hadi­özvegy" aláirással levelet kapott amelyben a nevél irója elmondja, hogy nagy nyomok­ban volt, nem tudta eltartani mégy gyerme­ket éa ezért, elhatározta, hoggy vallamiennyiüket, megfiui, e­zutáni magával végez. „De tervemet — irja a „lundiözvegy" — neon tudtam végrehajtani ,és csak 8 éves kisleányomat öltem meg, azután Szolnokon betettem egy teherkocsiba. De nem biroim soká véget vetek az életeimnek haszaak­o­san, mert meghasad a szivem drága, gyerme­keimért. Szolnokon csak egy asszony látta, am­i­kor ilyermek­em holttestét elrejtet­tepa, de ezt az a­sszonyt meg­kérte én, ne üssön lártmlát mert ak­kor sok ellövöm magamat" Végül a levél írója felikéri­ a rendőrkapitányt hogy a gyermek­gyilkosságból kifolyóan sem­kit se bánteannak, ímert ő a bűnös. Megállapították, hogy ez a levél kétségtelenül intelligensebb asszonytól szárm­azik, aki írásáb­an szándékos­an követett el helyesírási hibákat. A rendőrség most első­sorban azt akarja, megállapítani, hogy a levél­lel nem akarjá­k-e félrevezetni. — Kézrekerü­lt betörőbanda. A detektívek igen kara­­sett betörőbandát tettek ártalmatlanná. Egy éjszakai ra®­­zia alkalmával megtudtá­k, hogy a József-körút 77. számú ház pincéjében a házmesterné tetten ért három idegen em­bert, akik a mennyezetfalat bontogatták abból a célból, hogy a házban levő Gerő Jenő üzletébe behatoljanak. A házmesterné albérlője, Zsebó István dulakodni kezdett a betörőkkel és az egyiket megszúrta. A betörők mégis meg­szöktek. A detektívek a pincében levő vérnyomokról meg­állapították, hogy a sérülés súlyos természetű. Ezen az úton elindultak és az összes kórházakat végigjárták. Végre a­ Telepi­ utcai kórházban nyomra akadtak, itt feküdt en­iyott szúrt sebbel Kom­ádi János, aki nem tudott alibit iga­zolni. A vallatás során kiderült azután, hogy a sebesültet nem Komádinak hívják, hanem Bálint Lajosnak és ő volt az, akit Zsebó megszúrt. A sebesültet szembesítették Zsebó Istvánnal, aki Bálintban fölismerte az éjszakai betörőt. Szembesítés után Bálint megtört ée bevallotta, hogy ő volt az, az három társával követte el a betörést. Társait meg is nevezte Bálint Árpád, Kocsis István és Bíró Sán­­dor személyében, akik­ között még az öccse is szerepelt. A detektívek az egész társaságot­ elfogták, akik nem szeve­sebb, mint 18 falbontásai betörést ismertek be. A betört, eekből származó kár körülbelül 3 millió korona. SZÉFSZAVA •1921 február 1

Next