Népszava, 1921. március (49. évfolyam, 48–68. sz.)

1921-03-05 / 48. szám

XLIX. évf. 48. szám. Budapest, 1821 március 5. szombat. AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre 560 kor. | negyed évre..... 100 kor. fél évre 230 kor. | egy hóra 30 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 iniroszláv korona. EGYES SZÁM­ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) ,'»­... «»1. fára 2 feonona Első cifercinket törölték. Finnország a­­demokratizálódás útján. (Helsingfors, február 10.) Finnország egyike azoknak a kis országoknak, amelyeknek nem­zeti, politikai és társadalmi fejlődéseit az orosz cárizmus hátráltatta. És ezért szintén azok közé tartozik, amelyek Oroszországnak a vi­lágháború folytán történt letiprását az orosz Iga alól való fölszabadulásra használták föl. Háború dúlt az Oroszországtól elszakadt kü­lönböző népek önállóságának bölcsője körül Finnország is így volt és mégsem egészen így. Mert Finnországban 1318 tavaszán polgár­háború tombolt A világháború alatt Finnországban félelme­tesen kiéleződtek a társadalmi ellentétek. A cárizánus még elég erős volt arra, hogy elhá­rítsa a vihart. Bukása után azonban kitört a förgeteg. A rövidlátó finn burzsoázia nem volt képes arra, hogy megértse az idők szavát és aszerint cselekedjék; a munkások — saját ere­jüket túlbecsülve — hajlandók voltak akara­tu­kat erőszakkal érvényesíteni és erre az orosz bolsevisták­ra buzdították őket. 1918 januárjá­tól májusig dúlt a polgárháború. A külföld se­gített: Németország a „fehéreket", Oroszor­szág a "vörösöket" küldte. A német segítség sokkal hatásosabb volt A polgárháború a munkásság vereségével vezeth­öt­t. És ekkor­a reakciós szem­vedélynek a háborrú nyomán támadt orkánja zúgott vé­gig az országom, amely elsöpörte még a bur­zsoáziához tartozó, gondolkodó elemeket is. Mintha a bosszúvágy minden önuralmat, min­den, a jövőre való gondolatot kiirtott volna! A törvényességet lábbal tiporták, a­­munkás­monpalamban kiváló szerepet betöltő munká­sokat törvényen kívül helyezték. A burzsoázia általában azt remélte, hogy a szocializmust beláthatatlan időkre elnyomhatja és a mun­kásságot „pária-osztállyá" sü­lyeszti, ami­ért ezt az akkori kormány egyik tagja klasszikusan kifejezte. Mialatt aás egész országban folytatták a „rendcsinálás" munkáját, a szociáldemokrata parlamenti csoport távollétében körülbelül fe­lére csökkent országgyűlés folytatta munkáját. Kivételes törvényeket alkotott, amelyek a sajtó, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát a köz­igazgatási hatóságok belátására bízták és a többi között semmivé tették a 8 ó­rai munka­időről szóló törvényt, a múlt idők egyik legfon­tosabb vívmányát. A polgárháború következté­ben és annak nyomán megalakított finn milita­rizmust német befolyás alatt tovább fejlesztet­ték és csupa „megbízható" polgári és paraszti elemekből álló önkéntes csapatokkal egészítet­ték­ ki Azonban a reakció® burzsoázia, amely mindenütt a vezető s­zerepet játszotta, még messzebbmenő „reformokat" tervezett, hogy be­láthatatlan időkig biztosítsa a saját korlátlan osztályuralmát Az országgyűlési általános szavazójog ellensúlyozására az országgyűlést bizonyos testületek képviselőivel akarták ki­egészíteni, a kormányhatalmat pedig kiterjesz­teni. Finnországot német protektorátus alá akarták helyezni és egy német herceget válasz­tottak meg Finnország királyává. De abban a mértékben, amint e szándékok napfényre kerültek, a győzők egysége is meg­bomlott A kisparasztság, amelyből a „fehér" hadsereg túlnyomó része állt és örömmel küz­dött a munkások ellen, most a saját osztály­érdekeit látta a legnagyobb veszedelemben. Nem sikerült a burzsoáziának az a fáradozása, hogy egy újabb „vörös veszedelem" falrafesté­sével fejlessze az osztálygyűlöletet és ezzel egyesítse a polgárságot. Az országgyűlésen a leghevesebb viták támadtak és kudarcot vallott az a kísérlet, hogy monarchista alkotmányt hajszoljanak keresztül. Ennek ellenére 1918 ok­tóber 9-én egy német herceget választottak Finnország királyává... Finnország Borsa, úgy látszott, ettől fogva Németországhoz kapcsolódott, arra volt ítélve, hogy egy szem legyen azoknak a vazallus államoknak a lánco­latában, amelyeket a császári Németország te­remtett a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig. De ekkor már megkezdődött a császári had­seregek veresége. Ez mentette meg Finnország, valamint a balti államok önállóságát. Ezekben az országokban a demokrácia újra föllélegzett; országunknak, még mindig lábbal tiport és ezer sebből vérző munkássága meglátta a me­nekülés útját és lelkesedéssel üdvözölte az ifjú forradalmár Németországot. A finnországi hatalmasok politikájának új irányt kellett ke­resni­ük. A külpolitikát sietve átalakították. Az újonnan megválasztott király lemondott, mi­előtt més­ Finnország területére lépett volna és 1918 végén a német csapatok is elhagyták az országot. Azonban a belpolitikában is új irányzatra volt szükség. A lakosság reakciós rétegei sem Finnországban, sem a Keleti-tenger keleti partján levő többi államban sem voltak elég erősek arra, hogy külső támogatás nélkül fön­tarthassák uralmukat. Kudarcot vallottak azok az elemek, amelyek idegen militarizmus vé­delme alatt a kisebbségek uralmát igyekeztek megalapozni. A „vörös" politikai bűnösök már 1918 végén részleges amnesztiát kaptak. A ha­lálos ítéleteket nem hajtották többé végre. Nem valósították meg azt a tervet hogy né­hány ezer „politikai gonosztevőt" Német­ Mihelyt az új alkotmány érvénybe lépett a parlament megválasztotta a köztársaság elnö­két A reakciósok itt is nagy vereséget szen­vedtek; a liberálisok és a szociáldemokraták szavazatával dr. Stahlberget, egy tekintélyes republikánust választották elnökké Manner­heim tábornok, a polgárháború győztes vezére, a jobboldali pártok jelöltje pedig megbukott Az új alkotmány megalapozta Finnország jövő állami életét A szélső­jobboldal azonban még mindig nem mondott le a reménységről, mert jól tudja, hogy a reakció győzelme Finn­országban a nemzetközi reakció győzelmétől függ. Mélységes rokonszenvvel kisérte a Deni­kinek és a Wränge­lek törekvéseit és szorongva figyelte a Kapp-féle államcsínyt. És amikor Judenics Pétervár ellen vonult, a szociál­demokrata párt csak" a legerélyesebb föllépés­sel tudta megakadályozni, hogy Finnország beavatkozzék az Oroszország ellen folytatott háborúba. Az 1919-iki nagy demokrata reformok kime­ntették a kisparaszti középpártok szabadelvű­ségét. Csak az volt a szándékuk, hogy ezekkel a reformokkal megalapozzák jövő politikai hatalmukat A kisparasztság­ politikai eszmé­nyeinek­­­ megvalósulása után megint gazda­sági és társadalmi kérdések léptek előtérbe ,és megvilágították a burzsoázia és a proletárság osztályérdekei között tátongó mélységes ellen­tétet A parasztdemokrácia különösen reakciós elemei kiléptek a küzdőtérre, mégpedig olyan módon, hogy ez a burzsoázia messzebblátó ele­mei számára sem lehet kedvező. Néhány évvel orsz­ágba deportáljanak műtrágyáin cserébe, ezelőtt "a finn parasztság csaknem egységesen Némely politikai és szakszervezeti munkás­szervezet újra kezdhette működését s a szociál­demokrácia rendkívüli kongresszust tarthatott, hogy előkészítse a polgárháborúiban teljesen megsemmisített párt újjáalakítását Néhány szociáldemokrata ujiság is megjelenhetett 1919 elején a hatalmon levők kénytelenek voltak a csonka parlamentet valóságos parlamenttel helyettesíteni. És a választásoknál, bár csak­nem teljesen szervezetlenül, mindennemű haté­kony propaganda lehetősége nélkül, a munkás­ság nekigyürkőzött A polgárháborúban több tízezer munkást megöltek vagy megfosztottak szavazójogától. Ennek ellenére a szociáldemo­krácia a szavazatok 38,8%-át kapta és 80 man­dátumot hódított. A monarchiaiak 200-ból csak 47 mandátumot kaptak. Túlestek a nagy hullámverésen, ettől kezdve csak előre és fölfelé emelkedtek. Az újonnan választott országgyűlésre fontos feladatok vártak. Ki kellett irtani a csonka parlament törvényhozásának káros következ­ményeit Mindenekelőtt azonban új alkotmányt kellett teremteni a másfél évszázados monar­chista és csaknem autokrata alkotmány he­lyébe. Bár a monarchista jobboldal vereséget szen­vedett még egyáltalán nem volt legyőzve. Minden erejét megfeszítette, hogy az új alkot­mányt lehető­en konzervatívvá tegye és csak kemény parlamenti harcok után sikerült a közép- és a baloldali pártoknak, hogy köztár­sasági alkotmányt teremtsenek, amely lénye­ges hibái mellett is óriási haladást jelent lépett föl a gabonavámok ellen. Most mintám a háború hatásai a mezőgazdaságban érvénye­sültek és fölébresztették a parasztság nyere­ségvágyát, ugyanez a parasztság csaknem ha­sonló egyetértéssel támogatja a gabonavámo­kat. A szociális reformm­nka elakadt, a mun­­kásság a polgárháború és még inkább a belső viszálykodás következtében meggyöngülten nem tudja kierőszakolni a reformmunka foly­tatását a burzsoázia pedig túlságosan rövid­látó ahhoz, hogy olyan reformokat valósítson meg, amelyekre közvetlenül nem kényszerítik. A mostani koalíciós kormány a polgári megegyezés bizonyítéka és külső kifejezője. Az 1919-iki középpárti kormány nem bírta fel a konzervatív pártok támadásait, ennek követ­keztében valamennyi polgári pártot magába­foglaló koalíciós kormányt alakítottak, a koa­líciós kormányon belül azonban a vezető szerep természetesen a társadalmilag és szellemileg legerősebbnek, a konzervatív pártok képvise­lőinek jutott Ez a­ helyzet még ma is. A tisztán reakciós korszak maradványa még mindig fönnáll és az esztelen kommunista propaganda nagyban hozzájárul a burzsoázia reakciós irányzatának a megerősítéséhez és megkönnyíti a reakciós törekvéseket A „demokrata" Finnországban a valóságban konzervatív burzsoá - kormányzat uralkodik És ez így is marad, amíg a munkásság erejének egyesítésével nem bírja döntő módon befolyásolni a politikai fejlődést Karl E­­mik. védelmet top 2 * * A t­emzetgy­űlés 51 napja. — A hírszolgáltatásra kik ötnapos szünete bizo­nyára a legblazirtabbá lett kíváncsiságot is pezsdültté teszi kissé arra a kérdés­re: mi tör­tént vágjon a nemzetgyűlésen? A nemzetgyű­lésen elintézték az állami ital­mérési jövedékről szóló törvényjavaslatot és az ötödik napon, pénteken, megkezdték -e az állami és a társa­dalmi rend hatályosabb védelméről szóló ja­vaslat tárgyalását... Ezt a törvényjavaslatot a bizottságban nagy nehezen már régen letár­gyalták, mégis meglepetésként hatott kedden délben, amikor Rakovszky elnök azt a napi­rendi indítányt tette, hogy szerdán — a pénz­ügyi javaslatok tárgyalásának megszakításá­val — vegyék tárgyalás alá! Miért lett szerte olyan sürgős ez a javaslat? Rassay Károly föl is szólalt az elnökt napi­rendi indítvány ellen, de az igazságügyminisz­ter védelmére kelt, azzal, hogy „... amikor ilyen jelenségek mutatkoznak az országban.. „ a kormány kénytelen ragaszkodni a javaslat SPJT ' ' " Bal ellen, napirendre tűzéséhez... Balia Aladár is fölszólalt a napiremdrgt SaéB — Most, úgymond, amikor »ajtó sínes • amikor • törvényjavaslattal szamben hiába fejtanők ki árveré­sünket, a közvélemény erről am­­a exerezhet tudo­mást, miután ez a javaslat ismét a köztz jgacitársok megszorítását célozza. („ügy van!" a nnélai balolda­lon. Zaj.) Miután pedig létezi törvényeink úgy­is lehe­tővé teszik, hogy sem sajtószabadsága, sem gyüleke­zési joga a magyar nemzetnek jelenleg nincs ... (Nagy xxxxxxxxxxxxxxx

Next