Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)
1921-04-01 / 69. szám
XXIX. évf. 69. szám. Budapest, 1921 április 1. péntek. Ara 2 &OPOPSál AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ssio kor. 1 negyed évre 100 kor. lel évre aSO kor. | egy kóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) ! A nemzetgyűlés szünete hirtelenül megszakadt és így mától kezdve megint szemlélői lehetünk az „aktív" politika kiszámíthatatlan eseményeinek. Nem szolgálhat különös örömére és megelégedésére ez a gyors változás az ország dolgozó népének, amelynek érdekei pedig nagyon is megkívánnák a valóban aktív politikai tevékenységet, viszont teljesen egyre megy ezeknek az érdekeknek a szempontjából, hogy a nemzetgyűlés együtt ül-e, avagy szünetel, mert a dolgozó nép eddig is hiába várt olyan alkotásokat, amelyek enyhítik nyomott gazdasági és társadalmi helyzetét. Vegyük például az országos szükségletek egyik főcsoportját, a gazdaságpolitikai törvényhozást. Mi történt eddig ezen a téren? Nem mondhatjuk, hogy éppen semmi, de mindenesetre sokkal kevesebb, mint amenynyire szükség lett volna és mint amennyire a kormány és nemzetgyűlés vállalkoztak. A pénzügyi politika eddig a meglevő javak ide-oda tologatásában merült ki, egyáltalában nem fektetett súlyt a termelés és az áruforgalom megindítására, amellett bizonytalan, kapkodó, alkudozó volt, ami máris megtermette a maga fanyar gyümölcseit, anélkül, hogy jelentékenyen eltávolodtunk volna a hahonti gazdaság bizonytalanságától, anélkül, hogy a termelés, a fogyasztás, a jövedelemmegoszlás és a vásárlóképesség reálisabb viszonyba kerültek volna egymással, nyakunkba szakadt a minden eddiginél súlyosabbnak ígérkező gazdasági válság veszedelme. Ugyancsak országos szükségletté nőtte ki magát a szociálpolitikai törvényhozás. E téren alig mondhatunk egyebet annál, amit már sokszor elmondottunk: itt akadna a legtöbb tennivaló, ez az az archimedesi pont, amelyről helyre lehetne billenteni a megfogyatkozott és leromlott néperőt — és éppen ezen a téren volt a törvényhozás a legsivárabb és a legterméketlenebb. Ennek okaira is többször rámutattunk már: ide azután igazán sok hozzáértés, nagy áldozatkészség, abszolút pártatlanság kell. S mindez hiányzik arról a részről, ahonnan a kezdeményezésnek ki kellene indulnia, már föntartanak minisztériumot, a munkaügy és a népjólét irányítására, szabályozására és istápolására, akkor az produkáljon is a nagy időkhöz és még nagyobb szükségletekhez mérten nagy alkotásokat — ne rázza a perselyt, ne igyekezzék meglevő jókat elrontani, ne helyi jelentőségű, apró jótékonykodásokon törje az eszét és főleg ne fázzon a háta, ha munkásokat lát, mert mindez — nem szociálpolitika. Sőt! Nos és a harmadik csoport: a közszabadságok intézményeinek helyreállítása, kiszélesítése és biztosítása! Van a nemzetgyűlésben és a kormányban elég haladó elem, amely kellő megértés esetén és ha súlyos felelősségének tudatában volna, már régen jóirányú tevékenységre szoríthatta volna a kormányokat. Ott van a két kifejezetten „liberális voltam, leszek és maradok" miniszter, Hegedűs és stratz. Ott vannak a haladó szellem jegyében érkezett kisgazdák, nagyatádi Szabó Istvánnal az élükön, a diszszidens kisgazdák, a kivált demokraták, Apponyi, Huppert, Rassay és végül a keresztény-szociálisok, akik per „testvér" titulálják a munkásokat, sűrűn ontják frazeológiájukat a munkások érdekében, de még egyetlen lépést se tettek abban az irányban. Mit gondolnak ezek a pártok s törvényhozók, gondolnak ezek a pártok és törvényhozók, hogyan fogja a történelem , hogy reálisabb alapot jelöljünk meg: a választóközönség — a közszabadságokkal szemben tanúsított bűnös közönyüket elbírálni és honorálni? Higyyék el nekünk: a közszabadságok, a tiszta és szabad politikai atmoszféra nemcsak munkásérdek ma: országos nagy érdek, világszükséglet és ha már a dolgozó, nagy tömegek helyzete nem indítja meg őket ebben az irányban, az ország parancsoló érdekei előtt kellene meghajolniuk! Akik pedig félnek a kalandos politikától, a szertelen kilengésektől, akik perhorreszkálnak minden törvény- és alkotmányellenes törekvést, azoknak különösképen nagy súlyt kellene helyezniük a közszabadságok helyreállítására, mert minden ilynemű kísérlet legjobb elllenszere és ellensúlyozója az egészséges, őszinte és nyilvános kritika, a megnyilván««»«—mnwro», indás korlátlan lehetősége, a szemben álló erők szabad mérkőzése. Persze, elméletben mindez nagyon szép — mondhatnák a cinikusok, de a nemzetgyűlés mai összetétele lehetetlenné teszi a gyakorlati megvalósítást. Miért? Könnyű a megfejtése: két nagy párt szövetkezett a kormányzásra,érdekeik homlokegyenest ellentétesek. Hasonlítanak az egymást unó, gyűlölő házastársakra, akik azonban a külvilág előtt — szégyenből vagy érdekből — igyekeznek kifelé békés arcot vágni, befelé pedig örökösen marakodnak, „ágytól, asztaltól" különváltanélnek és így természetesen — terméketlenek. Igazuk van tehát, a cinikusoknak — dehát mi köze ehhez az országnak, miért rövidüljön emiatt az ország dolgozó népe. Ha a pártok nem tudnak egyezni, miért nem hagyják faképnél egymást és ha különkülön sem tudnak kormányozni, miért nem appellálnak a választókra? Valahogy kell csinálniok, mert igy úgy sem csinálhatják már sokáig. I I I I ll .. l Tanults taníts, BSgy kitarté és fgéresincléseSBB l és itt tartózkodásás él. * * (Szombathely, március 1l. — A „Magyar Távirati Iroda" jelentése.) A ,,Vasvármegye" ma reggeli száma közli. Károly király hazaérkezéséről az események egyik szemtanúja a következő információkat adta: A szombathelyi püspök nagyszombat este kevés számú vendégei társaságában költötte el böjti vacsoráját. Rokonai volt iír nála, és dr. Vass József kultuszminiszter, aki a nagyhét alatt lelkigyakorlatonkat tartott Szombathelyen és a püspöki palotában volt szállva. vacsora után Vass miniszter fáradtan az egész napi gyóntatástól már 10 óra előtt pihenni tért és lefekvése előtt a másnapra hirdetett ünnepi prédikációjára készült, a püspök pedig rokonaival beszélgetett, amidőn a palota előtt egy autó állott meg és abból két úr szállott ki. Az egyik, gróf Erdődy Tamás, fölküldötte névjegyét és kérte a püspököt, hogy jöjjön ki az előcsarnokba, mert ott szeretne vele beszélni. A püspöknek fölteit, hogy miért jön Erdődy ilyen későn hozzá és miért, nem jön a fogadószobába. Sietett tehát hozzá és meglepetve látta, hogy ott, Erdődy grófon kívül még egy nyúlánk fiatalember áll, akit ő első tekintetre nem ismert meg. Az ismeretlen észrevette a püspök vizsgáló tekintetét és nevetve megszólalt. — Nem ismer? A püspök elhűlve isjnert© hallott hangról az idegent. IV. Károly király állott előtte. ui cár a rég nem A késői vendégnek rögtön vacsorát készíttetett. A király lemosta magsáról a hosszú ut porát és rövid idő mlva már vacsora mellett beszélte el utazásainak részleteit. Közben a püspök fölment Vass miniszter szobájába és közölte vele, hogy váratlan vendége érkezett. Itt a király, Vass József»azt hitte, hogy a püspök tréfál és nem hitte, hogy a hit igaz. Bement a püspök dolgozószobájába ahol gróf Mites bemutatta őt a királynak. Egyidejűen a püspök elküldött báró Lehár Antal ezredes, körlet parancsnokért és Linganer- Albin nemzetgyűlési képviselőért azzal az üzenettel, hogy valami fontos történt, jöjjenek szrgasen a püspöki palotába. Mindkettőjüket már ágyban érte a meghívás. Nem tudták elképzelni, hogy miről lehet szó. Mindketten a palotába siettek, ahol meglepetésükre pár perc múlva Károly királlyal találták szemben magukat. A király az urakat szobaijába kérette, fölszólította őket, hogy informálják teljes fesztelenséggel véleményükről. Értesülvén arról, hogy gróf Teleki miniszterelnök az amerikai misszió vezetőjének társaságában, családjával együtt gróf Sigray Antal ivánci kastélyában tölti a húsvéti ünnepeket, a király úgy rendelkezett, hogy küldjenek azonnal automobilt Ivánéra Sigrayért és Telekiért. Az autó el is ment azzal az üzenettel, hogy valami rendkívüli horderejű nagy dolog történt, amit levélben részletezni nem lehet. Vass miniszter kéreti Teleki és Sigray grófokat, hogy azonnal siessenek Szombathelyre. Éjjel 2 órakor ért azt autó Ivánéra. A király, aki lefekvés nélkül, ébren várta be megérkezésüket rögtön magához kérette őket. A megbeszélésnek, amelynek részleteit nem lehet tudni, eredménye az lett, hogy a miniszterelnök és VassJózsef miniszter reggel autóra ültek és Budapestre siettek, hogy jelentést tegyenek a kormányzónak a király megérkezéséről. így is történt Ötnegyed órával később a király automobilra, ült és gróf Sigray kíséretében Budapestre indult. Az autót Almássy László vezette. A terv az volt, hogy a miniszterelnöknek egyórányi előnye marad, hogy az alatt a kormányzót a király fogadására előkészíthesse. Jaronban ,a miniszterelnök soffőrje nem ismerte a rövidebb utat, a hosszabbik vonalat választotta és a király, akinek autója erősebb volt, a szokásos rövidebb úton ment, vagyis Vasváron, Sümegen, Tapolcán, Veszprémen és Székesfehérváron át. Így történt, hogy amikor a király automobilja befutott Budán a miniszterelnökség udvarára, ott értesült róla, hogy a miniszterelnök még nem érkezett meg. Erre a király, nem akarva a kormányzót meglepni, Sigray grófot küldötte hozzá, hogy érkezését jelentse be. Sigray rövid idő múlva a kormányzó egyik szárnysegédével tért viszsza, aki átkalauzolta a kormányzóhoz. (Tudósásukl. folytatása a 2. oldalon.)