Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-01 / 69. szám

XXIX. évf. 69. szám. Budapest, 1921 április 1. péntek. Ara 2 &OPOPSál AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ssio kor. 1 negyed évre 100 kor. lel évre aSO kor. | egy k­óra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) ! A nemzetgyűlés szünete hirtelenül megszakadt és így mától kezdve megint szemlélői lehetünk az „aktív" politika kiszámíthatatlan eseményeinek. Nem szolgálhat különös örömére és megelégedé­sére ez a gyors változás az ország dolgozó népének, amelynek érdekei pedig nagyon is megkívánnák a valóban aktív politikai tevé­kenységet, vi­szont teljesen egyre megy ezek­nek az érdekeknek a szempontjából, hogy a nemzetgyűlés együtt ül-e, avagy szüne­tel, mert a dolgozó nép eddig is hiába várt olyan alkotásokat, amelyek enyhítik nyomott gazdasági és társadalmi helyzetét. Vegyük például az országos szükségletek egyik főcsoportját, a gazdaságpolitikai tör­vényhozást. Mi történt eddig ezen a téren? Nem mondhatjuk, hogy éppen semmi, de mindenesetre sokkal kevesebb, mint ameny­nyire szükség lett volna és mint amennyire a kormány és nemzetgyűlés vállalkoztak. A pénzügyi politika eddig a meglevő javak ide-oda tologatásában merült ki, egyáltalában nem fektetett súlyt a termelés és az árufor­galom megindítására, amellett bizonytalan, kapkodó, alkudozó volt, ami máris megter­mette a maga fanyar gyümölcseit, anélkül, hogy jelentékenyen eltávolodtunk volna a hahonti gazdaság bizonytalanságától, anél­kül, hogy a termelés, a fogyasztás, a jöve­delemmegoszlás és a vásárlóképesség reáli­sabb viszonyba kerültek volna egymással, nyakunkba szakadt a minden eddiginél sú­lyosabbnak ígérkező gazdasági válság vesze­delme. Ugyancsak országos szükségletté nőtte ki m­agát a szociálpolitikai törvényhozás. E té­ren alig mondhatunk egyeb­et annál, amit már sokszor elmondottunk: itt akadna a leg­több tenni­való, ez az az archimedesi pont, amelyről helyre lehetne billenteni a meg­fogyatkozott és leromlott néperőt — és éppen ezen a téren volt a törvényhozás a legsivá­rabb és a legterméketlenebb. Ennek okaira is többször rámutattunk már: ide azután iga­zán sok hozzáértés, nagy áldozatkészség, ab­szolút pártatlanság kell. S mindez hiányzik arról a­ részről, ahonnan a kezdeményezésnek ki kellene indulnia, már föntartanak mi­nisztériumot, a munkaügy és a népjólét irá­nyítására, szabályozására és istápolására, akkor az produkáljon is a nagy időkhöz és még nagyobb szükségletekhez mérten nagy alkotásokat — ne rázza a perselyt, ne igye­kezzék meglevő jókat elrontani, ne helyi jelentőségű, apró jótékonykodásokon törje az eszét és főleg ne fázzon a háta, ha mun­kásokat lát, mert mindez — nem szociál­politika. Sőt! Nos és a harmadik csoport: a közszabad­ságok intézményeinek helyreállítása, kiszé­lesítése és biztosítása! Van a nemzetgyűlés­ben és a kormányban elég haladó elem, amely kellő megértés esetén és ha súlyos fe­lelősségének tudatában volna, már régen jóirányú tevékenységre szoríthatta volna a kormányokat. Ott van a két kifejezetten „liberális voltam, leszek és maradok" mi­niszter, Hegedűs és stratz. Ott vannak a haladó szellem jegyében érkezett kisgazdák, nagyatádi Szabó Istvánnal az élükön, a disz­szidens kisgazdák, a kivált demokraták, Apponyi, Huppert, Rassay és végül a ke­resztény-szociálisok, akik per „testvér" titu­lálják a munkásokat, sűrűn ontják frazeoló­giájukat a munkások érdekében, de még egyetlen lépést se tettek abban az irányban. Mit gondolnak ezek a pártok s törvényhozók, gondolnak ezek a pártok és törvényhozók, hogyan fogja a történelem , hogy reálisabb alapot jelöljünk meg: a választó­közönség — a közszabadságokkal szemben tanúsított bű­nös közönyüket elbírálni és honorálni? Higyyék el nekünk: a közszabadságok, a tiszta és szabad politikai atmoszféra nem­csak munkásérdek ma: országos nagy érdek, világszükséglet és h­a már a dolgozó, nagy tömegek helyzete nem indítja meg őket eb­ben az irányban, az ország parancsoló ér­dekei előtt kellene meghajolniuk! Akik pe­dig félnek a kalandos politikától, a szertelen kilengésektől, akik perhorreszkálnak min­den törvény- és alkotmányellenes törekvést, azoknak különösképen nagy súlyt kellene helyezniük a közszabadságok helyreállítá­sára, mert minden ilynemű kísérlet legjobb elllenszere és ellensúlyozója az egészséges, őszinte és nyilvános kritika, a megnyilvá­n««»«—mnwro», indás korlátlan lehetősége, a szemben álló erők szabad mérkőzése. Persze, elméletben mindez nagyon szép — mondhatnák a cinikusok, de a nemzetgyűlés mai összetétele lehetetlenné teszi a gyakor­lati megvalósítást. Miért? Könnyű a megfejtése: két nagy párt szövetkezett a kormányzásra,­­érdekeik homlokegyenest ellentétesek. Hasonlítanak az egymást unó, gyűlölő házastársakra, akik azonban­ a külvilág előtt — szégyenből vagy érdekből — igyekeznek kifelé békés arcot vágni, befelé pedig örökösen marakodnak, „ágytól, asztaltól" különváltan­­élnek és így természetesen — terméketlenek. Igazuk van tehát, a cinikusoknak — dehát mi köze ehhez az országnak, miért rövidül­jön emiatt az ország dolgozó népe. Ha a pártok nem tudnak egyezni,­­ miért nem hagyják faképnél egymást és ha külön­külön sem tudnak kormányozni, miért nem appellálnak a választókra? Valahogy kell csinálniok, mert igy úgy sem csinálhatják már sokáig. I­­ I I I ll .. l Tanults taníts, BSgy kitarté és fgéresincl­éseSB­B l és itt tartózkodásás­ él. * * (Szombathely, március 1l. — A „Magyar Táv­irati Iroda" jelentése.) A ,,Vasvármegye" ma reggeli száma közli. Károly király hazaérke­zéséről az események egyik szemtanúja a kö­vetkező információkat adta: A szombathelyi püspök nagyszombat este kevés számú vendé­gei társaságában költötte el­ böjti vacsoráját. Rokonai volt iír nála, és dr. Vass József kultusz­miniszter, aki a nagyhét alatt lelkigyakorlaton­kat tartott Szombathelyen és a püspöki palotá­ban volt szállva. va­cs­ora után Vass miniszter fáradtan az egész napi gyóntatástól már 10 óra előtt pihenni tért és lefekvése előtt a másnapra hirdetett ünnepi prédikációjára készült, a püs­pök pedig rokonaival beszélgetett, amidőn a palota előtt egy autó állott meg­ és abból két úr szállott ki. Az egyik, gróf Erdődy Tamás, fölküldötte névjegyét és kérte a püspököt, hogy jöjjön ki az előcsarnokba, mert ott szeretne vele beszélni. A püspöknek fölteit, h­ogy miért jön Erdődy ilyen későn hozzá és miért, nem jön a fogadószobába. Sietett tehát hozzá és meglepetve látta, hogy ott, Erdődy grófon kí­vül még egy nyúlánk fiatalember áll, akit ő első tekintetre nem ismert meg. Az ismeretlen észrevette a püspök vizsgáló tekintetét és ne­vetve megszólalt. — Nem ismer? A püspök elhűlve isjnert© hallo­tt hangról az idegent. IV. Károly király állott­ előtte. ui cár a rég nem A késői vendégnek rögtön vacsorát készítte­tett. A király lemosta mag­sáról a hosszú ut porát és rövid idő m­lva már vacsora mellett beszélte el utazásainak részleteit. Közben a püspök fölment Vass miniszter szobájába és közölte vele, hogy váratlan vendége érkezett. Itt­ a király, Vass József­­»azt hitte, hogy a püspök tréfál és nem hitte, hogy a hit igaz. Bement a püspök dolgozószobájába ahol gróf Mites bemutatta őt a királynak. Egyidejűen a püspök elküldött báró Lehár Antal ezredes, körlet parancsnokért és Linganer- Albin nemzetgyűlési képviselőért azzal az üzenettel, hogy valami fontos történt, jöjjenek szr­­gasen a püspöki palotába. Mind­kettőjüket már ágyban érte a meghívás. Nem tudták elképzelni, hogy miről lehet szó. Mind­ketten a palotába siettek, ahol meglepetésükre pár perc múlva Károly királlyal találták szemben magukat. A király az urakat szobaijába kérette, fölszólította őket, hogy informálják teljes fesztelenséggel véleményükről. Értesül­vén arról, hogy gróf Teleki miniszterelnök az amerikai misszió vezetőjének társaságában, családjával együtt gróf Sigray Antal ivánci kastélyában tölti a húsvéti ünnepeket, a király úgy rendelkezett, hogy küldjenek azonnal automobilt Ivánéra Sigrayért és Telekiért. Az autó el is ment azzal az üzenettel, hogy valami rendkívüli horderejű nagy dolog tör­tént, amit levélben részletezni nem lehet. Vass miniszter kéreti Teleki és Sigray grófo­kat, hogy azonnal siessenek Szombathelyre. Éjjel 2 órakor ért azt autó Ivánéra. A király, aki lefekvés nélkül, ébren várta be megérkezé­süket rögtön magához kérette őket. A meg­beszélésnek, amelynek részleteit nem lehet tudni, eredménye az lett, hogy a miniszter­elnök és Vass­­József miniszter reggel autóra ültek és Budapestre siettek, hogy jelentést tegyenek a kormányzónak a király megérkezé­séről. így is történt Ötnegyed órával később a király automobilra, ült és gróf Sigray kísére­tében Budapestre indult. Az autót Almássy László vezette. A terv az volt, hogy a minisz­terelnöknek egyórányi előnye marad, hogy az alatt a kormányzót a király fogadására elő­készíthesse. Jaronban ,a miniszterelnök soffőrje nem ismerte a rövidebb utat, a hosszabbik vonalat választotta és a király, akinek autója erősebb volt, a szokásos rövidebb úton ment, vagyis Vasváron, Sümegen, Tapolcán, Vesz­prémen és Székesfehérváron át. Így történt, hogy amikor a király automobilja befutott Budán a miniszterelnökség udvarára, ott értesült róla, hogy a miniszterelnök még nem érke­zett meg. Err­e a király, nem akarva a kormányzót meglepni, Sigray grófot küldötte hozzá, hogy érkezését jelentse be. Sigray rövid idő múlva a kormányzó egyik szárnysegédével tért visz­sza, aki átkalauzolta a kormányzóhoz. (Tudós­ásukl. folytatása a 2. oldalon.)

Next