Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)
1921-04-09 / 75. szám
XLI0. évf. 75. szám, Budapest, 1921 április 9. szombat. J1Pa korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO kor. 1 negyed évre..... 110 kor. fél évre nao kor. | egy bor?SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-00) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-31 és József 3-32) ii „van, de nincs" válság megint el fog simulni egy időre valamilyen olcsó kompromisszum árán. Csütörtökön még széles alapon, látszóan a parlamenti válság felé hömpölyögtek a kavarodás hullámai, mára azután annyira összezsugorodott az eset, hogy még a kormányválság szirtjeit is elkerülte és úgy látszik, egy-két tárcacserével megint szerű lesz a béke a kvantitása révén kormányképes két párt között — legalább is addig, amíg újra ráeszmélnek a közöttük fönnálló ellentétekre. Egyáltalában nem emelünk kifogást a válság gyors és sima lebonyolítása ellen, hiszen országos érdek, így a munkásság érdeke is, hogy válság ne legyen, vagy ha már elkerülhetetlen, legalább gyors és rázkódtatásmentesen folyjon le. De éppen azért, mert mi komolyan szeretnők látni a válságmentes kormányzást, kell szóvá tennünk a készülő legújabb kompromisszumot, amely megint csak arra lehet jó, hogy a válságot rövidebbhosszabb időre elodázza. A két párt ebben a pillanatban alkuviszonyban van egymással. A kisgazdapárt követel, a miniszterelnök és a másik párt mérlegeli ezeket a követeléseket és minthogy a kisgazdapárt a maga követeléseiben nagyon szerény, a kormányelnöknek és a kereszténypártnak sem nehéz a helyzete, amidőn a követelések fölött döntenek. Lehetne ugyan megfordítva is, úgy tudniillik, hogy a kisgazdapárt van birtokon belül és ő kerül abba a mindenesetre kényelmesebb helyzetbe, hogy a kereszténypárt nyújtja be őhozzá a maga követeléseit. A helyzetnek ugyanis most állandóan két kulcsa, van, mert mindkét párt majdnem egyformán erős és így egyik a másik nélkül nem vállalhat kormányt. Ez azonban a kisgazdák dolga: ha nekik jó ez az örökös alárendelt szerep, nekünk ugyan nincsen ellene kifogásunk. Van azonban kifogásunk a kisgazdák ama határozata ellen, amelynek alapján hajlandók tovább együtt kormányozni a kereszténypárttal. Az öt pontból álló határozat három csoportból áll. Az egyik csoport kizáróan pártszervezeti szempontból kíván engedményeket: több miniszteri tárcát követel a kisgazdapárt részére, mint amennyi fölött eddig rendelkezett. A második csoport sem feszíti szét a pártérdekek szűk kereteit: követeli a pártprogram — természetesen a kisgazda-pártprogram — pontjainak, különösen a mezőgazdasági termények és termékek szabad forgalmának haladéktalan megvalósítását és a földbirtokreform, sürgős végrehajtását. A harmadik csoportban tisztán közjogi követelések, szerepelnek. Így kijelentik, hogy a kisgazdapárt a királykérdésben a szabad királyválasztás elvi alapján áll és ennek megfelelően a királykérdést kikapcsolandónak tartja. Követelik ebben a csoportba®, a most tárgyalás alá került pénzügyi javaslatokkal váltakozva az alkotmányjogi javaslatok letárgyalását és megállapítják a sorrendet is. Alapjában véve nem lehetne kifogást emelni ezek ellen a követelések és törekvések ellen, ha ezek kísérői és kiegészítői volnának valamilyen közös értékű, nagyvonalú programnak, olyannak, amely nemcsak arra fordít gondot, hogy a kisgazdapárt vezérkarának személyes ambícióit, a kisgazdaérdekeltség gazdasági osztályérdekeit és az együttesnek a zavartalan kormányzással a nyugodt emésztést biztosítsa, hanem arra is súlyt helyezne, hogy az ország és az ország népének egyetemes nagy érdekei is kielégítést nyerjenek. Mert nemcsak kisgazdapárt, nemcsak kisgazdaérdekek vannak a világon: egy olyan párt, amely a haladás lobogójával ment bele a választási küzdelembe, amely, jelentéktelen számú kis csoportoktól vagy egyesektől eltekintve, a demokratikus szellemet van hivatva ébren tartani s érvényre segíteni, egy párt, amely feladatai szerint nemcsak a máért és a ma pillanatnyi előnyeiért van, egy ilyen pártnak kötelessége minden alkalmat és minden törvényes eszközt fölhasználni arra, hogy programját valóra váltsa. Nemcsak közjogi kérdések és nemcsak partikuláris pártérdekek kielégítése kell ma az országnak: szélesen megalapozott, általános érdekű gazdasági politika, amely például sürgősen és gyökeresen elébe vág a most bontakozó ipari és kereskedelmi válságnak; a közszabadságok helyreállításai és biztosítása, a függő helyzetben levő, dolgozó tömegek egyesülési, gyülekezési, szervezkedési szabadságának, a sajtószabadságnak restituálása, a megbékélés és felenyesstelődés szellemének gyakorlati példákkal való bizonyítása, ezeket várja az ország közvéleményének túlnyomó többsége a kisgazdapárttól. És mindezeket meg is tudja valósítani ez a legnagyobb parlamenti párt — persze csak úgy, ha akarja. Tegyük föl, hogy akarja: ebben az esetben nem kell egyebet tennie, mint azt, hogy egyszerűen nem adja ki a zsebéből a nála lévő egyik „helyzetkulcsot", amivel kényszeríteni tudná a másik pártot ilyen irányú engedményekre is. Ez nagy hasznára válna az országnak, a népnek és a kormányzatnak egyaránt, mert ez volna az a megoldás, amelynek alapján tartós kormányzás remélhető. Minden országban nagy gondot fordítanak arra, hogy a munkapiac állapotát ismerjék. A munkanélküliek számáról hétről-hétre közölnek kimutatásokat mindenütt és nagy igyekezetet fejtenek ki hogy ezek a kimutatások meglehetősen pontosak legyenek és híven tükrözzék vissza a munkapiac mindenkori állapotát.. Nem kedvtelésből és nepira számok szeretete miatt történik ez, hanem azért, mert mindenütt tiszában vannak, azzal, hogy az ország közgazdaságának, de nemcsak a közgazdaságának, hanem egész közéletének egyik legfontosabb kelléke az, hogy mindenki, aki dolgozni tud és akar, valóban kaphasson is munkát. Aki dolgozik, az értéket termel a köz javára és biztosítja — legalább így kellene lenni — a maga és családja megélhetését. Aki munka nélkül van, az passzív tényezője az ország közgazdaságának. Ezért figyelik mindenütt aggódó gondossággal a munkapiac állapotát, mert ez a közgazdasági élet barométere, erről lehet leolvasni, hogy jó vagy rossz időt lehet-e várni a közgazdaság és az államélet területén. A munkanélküliség fájdalmas megrázkódtatásokat idéz elő a munkások életében. Egy-két hónapi munkanélküliség évtizedek munkájának eredményét teheti tönkre a munkásember háztartásában. Nehezen megszerzett holmik vándorolnak el a szegényes lakásból. A holmik után megy a család nyugalma, békessége. Sok, sok család nyugalmának, békességének az eltűnése azután megnyilvánul az életben mindenütt. A keresetnélküliség lefokozza az emberek önérzetét, becsvágyát, megállítja a kultúrtörekvéseket, az ereges emberek nyomorúsága a tömegek nyorvorságává, az egyesek nélkülözése a tömegek életszínvonalának a sülyedésévé szélesedik. Ezért vizsgálják a munkapiac állását és ha a barométer depressziót mutat, akkor nem elégednek meg azzal, hogy ezt a figyelmeztetést tudomásul veszik, hanem intézkednek, hogy a rossz idő veszedelmeit, amennyire lehetséges, mérsékeljék A munkapiac állandó figyelemmel kísérése és a munkanélküliség ellen való intézkedések mindenütt együtt járnak. Az egyik a másik érdekében történik, az egyik kiegészíti a másikat Nálunk sem a munkapiac nyilvántartása nem olyan, hogy komolyan megérdemelné ezt a nevet, sem a munkanélküliség ellen nem történik semmiféle intézkedés. Ami ebben a tekintetben történik, úgy a munkanélküliek nyilvántartása, mint segélyezésük dolgában, az csak a szakszervezetek részéről történik. Az állam nem vesz tudomást arról, hogy az ország közgazdaságának milyen rettenetes kára az, ha sokezer vagy talán sok tízezer munkáskéz pihen, ha az ország lakosságának egy része fogyasztóképtelenné válik, egy másik része pedig elvonatik a termelő munkától és tétlenkedő életre kényszerül. , A munkanélküliség pusztító hatásairól és az ellene való intézkedés szükségességéről írtunk már. Hogy ma ismét ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk, annak a magyarázata a mostani közgazdasági helyzetben és egynémely újabban fölmerült jelenségben található. A korona javulása és a beígért olcsósági hullám nagyon veszedelmes közelbe hozta egy „munkanélküliségi hullámnak" a veszedelmét. S rettenetes még elgondolni is: ha hirtelen nagyobb munkanélküliség veszedelme zúdulna a magyar munkásosztályra, ha hirtelenében azok is munkanélkülivé válnának, akik eddig abban a kivételes szerencsében részesültek, hogy dolgozhattak, a kereset nélkül maradt munkások sehonnan sem kapnának semmi segítséget és csak a szakszervezetük segélye mentené meg őket az életnek. A napokban írtunk arról, hogy a Weiss Manfréd-gyárban ismét szünetelniük kellett a munkásoknak néhány napig, szénhiány miatt. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megállapíthassuk, kinek a hibájából állanak elő az ilyen szünetek. A háború alatt ismerték a .,szénsegélyt". Ha a munkásoknak szünetelniök kellett azért, mert a gyár nem kaphatott szenet, akkor megtérítést kaptak a szünetelés idejére... A megtérítés részben az állam, részben a vállalat terhére történt. És ez teljesen, jogszerű is. A teljesen szabad gazdálkodás mellett az olyan kárért, amely a munkást a munkáltató hibájából vagy munkasatásából látt,tt munkáltató felelősséggel, illetve kártérítéssal tartozik. Ha a gyáros nem rendelkezhetik teljesen szabadon — mint a háború alatt —, akkor a kárért az állam is szavatol. Most azonban semmiféle rendelkezés nincs, hogy az ilyen esetekben ki kártalanítsa a munkásokat. A munkapiac minden esélyének minden kockázatát a munkás viseli. A kockázata teljes, de a fedezetre semmit sem kap. Ez az igazságosságtól olyan messze van, mint a munka- eredmény elosztásának egész mai rendszere. A munkanélküliekről azonban valamely módon mindenütt gondoskodnak. Magyarország, az egyetlen állam ma Európában, ahol sem a munkanélküliség elleni biztosítás, sem valamelyes módja a munkanélküliek állami vagy községi segélyezésének nincs. Nincs értelme, hogy most ismételten fölsoroljuk: hol milyen intézkedések vannak érvényben. De rá ke® mutatnunk arra, hogy rettenetes könnyelmű. Minden dolgoxé esmfier is les gyermeke a szocializmusnak.