Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)
1921-04-08 / 74. szám
1921 április 10. NÉPSZAVA Az angol kinoszok ügye az alsóház előtt. * * A kormány tárgyalásokra, hívta föl a munkásokat és a bányatulajdonosokat. . Összeütközések a rendőrséggel. A bányászsztrájkról ismét ellentétes tudósítások érkeznek. A Londonból április 6-ról érkező hírek még tárgyalások megkezdéséről szólnak, Hágából pedig április 7-től a helyzet súlyosbodásáról és véres összeütközésekről érkeznek tudósítások, amint az alábbiakban olvasható: (London, április 0.) Az alsóház azt a javaslatot tárgyalta, amelyet a kormánynak a kivételes állapotokra vonatkozó rendeletei megerősítéséül tegnap terjesztettek elő. Lloyd George kijelentette, hogy bányászok és a bányatulajdonosok tárgyalásainak újramegkezdése akadályba ütközött, amennyiben a bányászszövetségek" megtagadták, hogy parancsot adjanak a zavattyúzási munkálatoknak a tárgyalások alatt való megkezdésére. A miniszterelnök kijelentette továbbá hogy a tárgyalások folytatásának feltételéül a kormány kívánta a vízkiszivattyúzást, nem pedig a bányatulajdonosok. Nem látja, hogy miért követelhetnék a munkáltatók ezt a munkásoktól. Az alsóház végül elfogadta a kormánynak a fennálló kivételes állapot alkalmából hozott határozatait 270 szavazattal 60 ellen. („M. T. I.") (London, április 6.) Hivatalosan közlik: A kormány azt javasolta a bányamunkások képviselőinek, hogy a bányatulajdonosok képviselőivel a tárgyalásokat újból kezdjék meg. A bányamunkások végrehajtó bizottsága elfogadta a kormány javaslatát. („M. T. I.") (London, április 7. — Reuter.) Lloyd George mai megbeszélése a bányászok képviselőivel, nem vezetett eredményre. Így azután a bányászok és a bányatulajdonosok képviselői szintén nem jöttek össze. („M. T. I.") (London, április 0. — Reuter.) A bányászok végrehajtó bizottsága ma délután tartott ülésében elhatározta, hogy elfogadja a kormánynak azt a javaslatát, hogy a bányatulajdonosok és a kormány képviselőivel tárgyalásokat kezdjen. Valószínű, hogy e határozat következtében a vasutasok és szállítómunkások szövetségesei felhagynak minden további tervezett akciójukkal. A vasutasok küldöttségeinek értekezletét holnap délelőttre napolták el. A szállítómunkások küldöttei ugyancsak holnap délelőtt ülnek össze. („M. T. I.") (Hága, április 7.) Londonból jelentik, hogy a sztrájkhelyzet súlyosbodik. A sztrájkolók hatalmukba kerítettek több ellenük küldött páncélos gépkocsit és szintúgy gépfegyvereket is zsákmányoltak. Egyes helyeken erőszakosságokra ragadtatják magukat a bányaigazgatók ellen, ugy hogy ezeket a rendőrségnek kell megvédeni. („Bud. Tud.") Az „olcsósági hullám" a húsiparban. Állatkivitel és munkanélküliség. Magyarország fogyasztó népe hosszú-hosszú esztendőkön át várt arra a pillanatra, amely meghozza az elsőrendű fogyasztási cikkek olcsóbbodását. Várt erre a pillanatra azzal a kétségbeejtő tudattal, hogy a folytonos drágulást becsületes munkájának keresményével nem képes ellensúlyozni és végül is össze kell roppannia alatta. A hosszú és meddő várakozás végül is meghozta gyümölcsét: „olcsósági hullám"-ról kezdtek rebesgetni — bizonyos oldalon. A fogyasztók azonban most is csalódtak, az „olcsósági hullám"-ból nem éreztek semmit, ellenben a kereskedők siettek a sajtót is föllármázni azzal, hogy: tönkremennek, ha a kormány nem siet a támogatásukra és nemállítja meg az állítólagos „zuhanásszerű" olcsóbbodást... Kis csodák csodája! A kiabálásnak már kezd is érni a gyümölcse. Olyanforma hangok hallatszanak, hogy a közélelmezési minisztérium nem fog aggályoskodni, ha tőle állatkiviteli engedélyeket kérnek majd. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ilyen kiviteli engedélyeket bizonyos korlátok között eddig is adtak, de hogy a jövőben ezeket az engedélyeket fokozottabb mértékben kaphassák meg azok, akiknek ez érdekük, arra igazán semmi komoly ok nincs és szerintünk az olcsósági hullám meséjével ezt megokolni nem lehet. A vágóállatok fokozott kivitelének kérdésében a húsipari munkások vezetőségéhez fordultunk, amely erre vonatkozóan a következő fölvilágosításokat adta. Tudunk arról, hogy a közélelmezési minisztériumnak az a szándéka, hogy a jövőben az eddiginél sokkal könnyebb módon adjon engedélyeket Vágóállatoknak a külföldre való kivitelére. Hogy ez a szándék az egész fogyasztóközönségre nézve milyen súlyos következményekkel járna, azt bővebben tárgyalni nem szükséges. Hiszen alighogy valami megmutatkozott a húsáru olcsóbbodása körül, máris arra készülődnek az illetékes körök, hogy ezt a csekély olcsóbbodást megállítsák, sőt ha lehet — a megélhetés rovására — a húsárakat visszasegítsék arra a magaslatra, ahonnan nagy nehezen valamicskét lecsúsztak. Ami különösen a húsipari szakma eledékeit illeti, azt a következőkben összegezhetjük: Miután a szalámigyárak fölhasználták azt a sertéskontingenst, amelyet erre az esztendőre a közélelmezési miniszter engedélyezett, kénytelenek voltak az üzemeiket bezárni. Ezzel körülbelül 800 húsipari munkás lett munkanélkülivé, ugyanannyi család vesztette el kenyerét. Hogy ez a mai nehéz viszonyok között milyen súlyos problémát jelent nemcsak a szakma, hanem, a társadalom szempontjából is, azt nem kell bővebben magyarázni. Nyolcszáz embert keresetképtelenné tenni akkor, amikor lentről fölfelé, föntről lefelé mindenki arról beszél, hogy a mai súlyos helyzetből csak a produktív munka vezetheti ki az országot, ennyi embert és ennyi családot megfosztani a mindennapi kenyértől akkor, amikor ennek nem kellene megtörténnie, amikor ezt az egész problémát egyszerű módon és úgy lehetne megoldani, hogy az állam is, a fogyasztó közönség is — amely a mai „alacsony" árakat nem bírja és a munkások is jól járjanak — teljességgel érthetetlen. Mert a közélelmezési miniszter úrnak nem kellene mást tennie, minthogy elrendelje, hogy a kivitelre szánt vágóállatokat itthon dolgozzák föl szalámi és kolbászáruvá és azután ezt az árut szállítsák a külföldre. Ezzel egyrészt kielégülést nyerne az állatnevelő gazdák érdeke, a fogyasztó közönség itthon is könnyebben jutna a tartós kolbászáruhoz és ami a legfőbb, a szakmát és az államépítő munka folytonosságát veszélyeztető nagyarányú munkanélküliség is egycsapásra lecsökkenne a rendes keretek közé. Ennek a megoldásnak az érdekében, úgy tudjuk, a honipari munkáltatók is exponálják magukat, szervezetünk pedig beadvánnyal fordul a közélelmezési miniszterúrhoz, amelyben kérni fogja, hogy az állatkiviteli engedélyeket szigorúan korlátozza és terelje a kereskedelmet arra az útra, hogy a kivitelre szánt vágóállatokat itt nálunk dolgozzák föl és azután a kész -bajt .Mertálihantsák a külföldre. Ez a mobilitás annál is inkább helyes, mert nem veszélyezteti a fogyasztó közönség érdekét, nem hajtja magasra a húsárakat, ami föltétlenül bekövetkeznék, ha az élőállatokat a külföldre szállítanák. KÜLFÖLD Svájc,végrehajtja a washingtoni határozatokat. Bernből jelentik: A nemzeti tanács a washiligtni munkánkonferenciia határozataival foglalkozott. A bizottság a kiskorúak és nők üzemi foglalkoztatásáról dolgozott ki új törvényjavaslatot, és megállapítja, hogy a 14-ik évüket be nem töltött gyermekek vagy 14 évesnél idősebb naponkénti iskolalátogatásra törvényileg kötelezett gyermekek az üzemi munkára nem alkalmazhatók. A 18. évüket be nem töltött férfiakat és nőket az ipari üzemekben éjszakai munkára szintén nem lehet alkalmazni. Az egyik parasztképviselő kérdésére a szövetségi elnök formálisan kijelenti, hogy ez a törvény egyáltalán nem érinti a mezőgazdaságot. A törvényjavaslatot egyhangúan elfogadták. A szövetségi tanácsot szövetségi határozattal fölhatalmazzák, hogy a fenti törvény életbelépése után Svájc csatlakozását jelentse ki a munkáskonferencia következő nemzetközi megegyezéséhez: az ipari munkához fölvett, gyermekek korminimumát megállapító, a kiskorúak éjszakai munkáját, és a nők éjszakai munkáját meghatározó megegyezéshez. A szövetségi tanácsot további határozattal fölhatalmazták arra is, hogy jelentse ki a munkanélküliségről szóló washingtoni megegyezéshez való csatlakozását. Végül fölszólítják a szövetségi tanácsot, vizsgálja meg, várjon az illetékes szervezeteknél szorgalmazni kell-e a megegyezésnek a nők szülés előtt és után való foglalkoztatásáról szóló egyes pontjainak módosítását. A szövetségi tanács végül csatlakozik a gyermekágyas nők védelméről szóló washingtoni határozathoz. („M. T. L") Horvátok fölkelése az olaszok ellen. A „Neue Freie Presse"-nek jelentik Rómából. A Póla környékén kitört horvát forradalom a reggeli jelentések szerint, nagy méreteket öltött, azonban a lázadás már levertnek mondható. A fölkelés elnyomására tengerészcsapatokat tettek partra. A fölkelők elhagyták falvaikat, amelyeket azután a harc során a fascisták fölgyújtották és a föld színével egyenlővé tették. 3 Minden házban ott függött Ferenc József császár képe. Égés közben sűrű robbanások hangzottak, ami annak jele, hogy a házakban fegyvereket és lőszert rejtegettek. A hatóságok attól tartanak, hogy a horvátellenes mozgalom Triesztre is átcsap, ezért Triesztben nagyszabású óvóintézkedéseket tettek. (..M. T. I.") Anglia és Oroszország között megnyílt a postaforgalom. Londoni szikratávirat jelenti: A mai nap ismét megnyílik a postai forgalom Angolország és az európai és ázsiai Oroszország egész területe között. („M. T. I.") A görögök vereségei. Az Havas-ügynökség távirata szerint a görög csapatok kiürítették Afjunkara-Miszart és a fő visszavonulási vonalak mentén visszahúzódnak. A legutóbbi török jelentések szerint a görögök kiürítik Brusszát, mert a kemalisták gyorsan közelednek a városhoz. Konstantinápolyi görög körök Konstantin királyra hárítják az egész felelősséget a görögök vereségéért. („M. T. I.") Az olasz kamarát föloszlatták. Rómából jelenti a Stefani-ügynökség. A kamarát királyi leirattal föloszlatták. Az új választásokat május 15-ére írták ki és a szenátust valamint az újonnan választott kamarát június 11-ére hívták egybe. („M. T. I.") Pillanatfölvételek. * Hegedűs Lóránt: Egyik legfőbb törekvésem az lesz, hogy a nyomorgó középosztályt kiragadjam mai rettenetes helyzetéből... A tőzsdén. A tőzsdeterem egyik részében a valutapiac. Lármás csoportok, izgatott emberek. A megnyitást jelző csöngetést várják. Közben szájrólszájra megy a hír: Zürich 2.10! A külföldi valuták újból csökkentek. Ismét tönkrement egy csomó exisztencia. Az izgalom pillanatról-pillanatra nő. A megnyitókurzus fokozatosan emelkedik, adnak vesznek. Újabb hír: Zürich. 2.15! Még nagyobb izgalom. Esik, zuhan a külföldi pénz. Két, tekintélyes tőzsdeember beszélget az egyik sarokban. Megszólal az egyik: „Ez a hirtelen történő valutajavulás tönkretesz bennünket. A zürichi jegyzés ismét sok ember szájából veszi ki a kenyeret. Intolvens lett ez a cég, zavarokkal küzd a másik. A kereskedők elküldik alkalmazottaikat, _ a gyárak elbocsátják a munkásaikat Vájjon kinek van haszna ebből? Kinek?"... t.!ügyletben. Sőí udvarán több száz ember. Munkanélküliek. Az egyik csoportban hangosan vitatkoznak, odébb csöndesen beszélgetnek. Nincs munka, kitették őket az utcára. Az egyik azt vitatja hogy volna elég nyersanyag, csak a munkáltatók nem akarnak dolgoztatni. „Tudjátok mért van ez? — kérdi az egyik. — Azért, mert emelkedett a mi pénzünk, most már drágább a termelés, a külföldnek nem kell a mi munkánk." A körülötte állók nehezen értik meg ezt az okoskodás. Újabb emberek érkeznek. Percről-percre nő a számuk. Odamennek a munkaközvetítőhöz, ahol számot kapnak, majd borongós hangulatban helyezkednek el az ácsorgók csoportjaiban. Gond gyötri ezeket az embereket: a kenyér gondja. Szűkösen jut a kenyérből akkor is, ha dolgoznak, mi lesz most, ha a munkanélküliség soká tart? Ez a kérdés ott látszik minden arcon, ez üli meg a kedélyeket, ez gátolja meg, hogy a tavaszi napsugár földerítse a komor arcokat. Egyik csoportban mozgolódás támad. Egy újonnan érkező előveszi a zsebéből a jólismert barnafödelű könyvecskét, az útlevelet. Amikor ezt a körülötte állók meglátják, kérdésekkel ostromolják: „Hogyan kell kiváltani?" „Sokáig tartalmig kiadják?" „Hova kell menni érte?" ..Milyen okmányra van szükség?" — és a kérdések mögött ott az elhatározás: én is kiváltom az útlevelemet Amikor erre gondolnak az emberek, pillanatra megenyhülnek a komor tekintetek. Már azt képzelik, hogy idegen országok gyárai kitárták előttük a kapuikat... „Dolgozni!" „Dolgozni!" ez a vágya, óhaja ezeknek az erőskezű csöndes embereknek. Ha itthon nem, hét messze idegenben. És most a valuta, a sokai, emlegetett valuta kergeti ki innen az embereket. Az utcán. Apa, anya és leányka. A férj kopott de tiszta ruhában, a nő sínes a legutolsó divat szerint öltözve. A kisleány a jól ismert kötött kabátban. Hivatalnokcsalád. Menekültek. A kirakatokat nézik. Halkan beszélgetnek. Melléjük szegődöm, figyelem őket. „Hát ez az olcsósági hullám?" „Hát vehetünk mi 500 koronás inget? A Juliskának való cipő még mindig 900 koronába kerül." Tovább mennek. Egy női divatüzlet előtt állapodnak meg. „Jézusom — sóhajt föl az asszony —, még mindig milyen drága a ruha!" Szegény valószínűen titokban arról álmodott hogy ő is vesz egy divatos kabátot mert Pesten nem járhat ugy, mint, odahassa. Most megszólalt az ember: „Bizony, bizony, eltelik majd pár esztendő, mire a mi garasunk ismét garas lesz.. És a „megmentett középosztály" tovább bámulja a kirakatokat... Argus, a