Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-08 / 74. szám

4 * * * A görögök veresége katasztrofális. (A tudósítás eleje a 3. oldalon.) (Pót­is. április 7. — Havas.) A ..Temps" je­lenti Athénből. A legutolsó jelentések szerint A görögök eszkisebb­­­ veresége mindinkább­­ka­tasztrofális méreteket ölt. A görögök 6000 em­bert és sok tisztet vesztettek. Athénben nagy a lehangoltság. A veszteséget annak tulajdo­­nítják, hogy egyrészt nem volta­k tisztában a­­haderők valódi harci értékével, másrészt pedig a Konstantin király visszatérte után kilépett tisztek Irányoznaik a vezetésből. (,M. T. J.") * * * Németország jegyzésre Felső­szilézia ügyében. (Berli­n, április 7. — Wolff.) A német kor­mány az antant kormányainak és az oppelyi szövetségesközi bizottságnak jegyzéket küldött la felsősziléziai kérdésben. A német kormány a jegyzékben utal arra, hogy Felsőszilézia, a március 20-iki népszavazás alkalmával lako­sainak csaknem kétharmadával és községeinek túlnyomó többségével a Németország keretei­ben való megmaradás mellett nyi­latkozott meg. A jegyzék javasolja, hogy az egész felsőszilé­zsiai népszavazási területet osztatlanu­l szavaz­z­á­k meg a­ német birodalomna­k. („M. T. I.") HÍREK. * # * Forduljon meg Excellenciád! NÉZEGETÉS ELŐRE fid HÁTRA.­­A padon gya­kran megpihenünk ketten: én, meg az­ öreg generális. Ha jobb volna a memó­riám, a nevét is elárulhatnám, de az már­­fol­y h tppolt a fejemből, pedig: jól tudtam valami­­kor. fesokszor láttam ezt a hosszúbajuszu, nyí­rott fehérszakál­­­as arcot a világháború alatt a képes újságokban. Annyi metália csüngött a blúzán, hogy szinte meggörbítette a vállát. Akkoriban bajosan fértünyt meg egy­­padom, akármilyen széles és hosszú lett volna is. Az oresz út most nem éppen elegáns, de tiszta ci­vilben jár és azt hinnéd, hogy valami jóságos, galambszelid, nyugalmazott iskolamester, aki napokig nem tud enni, ha egy csirke nyalkát előtte elvágják. Őexcellenciája a délelőtti séta­ után egy-egy Télórépsikát pihen a padon. A botját nézegeti, a kavicsos homokot, ütögeti vagy a sárgára meszelt, haragos kék ,zsalukáteres császári kas­télyt bámulja. Lehet, hogy beszélgetnek egy­mással. Én nem vagyok gondola­tolvasó és én tőlem azt beszélhetnek, amit akarnak. Különben is én hátat fordítok a­ császári kas­télynak és a­ vele szemben levő épületet bámu­lom, amely szintén meleg, kaszárnyaszerű va­lami, de hát más, mégis más: iskola, amely­ben azok szedhetnek tudományt a hegyükbe, akik a jövő emberei lesznek, akik a modern tech­nika csodáinak titkait ebben a Múzeumban le­segetik, tanulgatják. Azt a szentközti kastélyt inkább a­ múlt emberei bámulgatják, akiket a roppant érdekel, hogy melyik volt a reichstadti herceg szobája, hol aludt Napóleon, milyen a Mária Terézia nyoszolyája, milyen a képe an­nak a­ teremnek, amelyet egy millió ezüst fo­rintért restauráltak annak idejében és melyik császár melyik sarokban sóhajtott utolsót. Ez is nagyon érdekes lehet sok embernek. De az is érdekes ám, hogy a Múzeum, amit nemrégiben csinálhattak, parknak szánt portá­ján milyen élet kezdődik. A park ugyanis el­ment háborúba, nem lett belőle semmi, eltűnt, elesett. A Múzeum csupaszon, meztelen ma­radt. De hát a portája az a 30—40 hold föld megvan és nem arra való, hogy azt várja, m­i­kor sétálnak belé a császári kastély szobrai. Ebben az országban, ebben a világvárosban egy tenyérnyi hely sem lustálkodhat A park­nak szánt területet körülvették a háborúból megmaradt drótsövényekkel és apró parcel­lákra osztva kiosztották szegény embereknek", amilyenek a­ hivatalnokok, a munkások. Ezek Tiekigyürkőztek és ássák, kapálják, veteménye­zik, nyüzsögnek rajta, hogy a rögök alól élel­met fakasszanak. Az ásó és kapa nyélhez nem szokott, kéz hólyagos lesz, a­ görbedezéshez, emelgetéshez nem tört derék megfájdul, de­­mindegy, dolgozni kell, mert­ szükség van az élelemre. Aztán olyan szép, olyan jó, nemes, egészséges ez a tavaszi munka. Mintha a jö­vendő fundamentumát rakosgatná rá az ember. És nini, a pár lépésnyi keskenységű­ föld­sczallagokon az emberek apró házikókat, filagó­riákat­ építgetnek maguknak. Ki minőt tud. ( Akkorákat, hogy majd nyáron, óraikor öltik-o kádunk, az eső­ből, a forróság elől hárman­négyen belebújhatnak­­­s elmondhatják, hogy nekik is van nyaralójuk, kastélyuk, nekik is j­utott ebben az életben a kényelemnek egy morzsája, amihez vérhólyagos tenyerek árán jutottak. Nagyon kedves kis házikók ezek. Néhány szál ócska vagy új deszkából és lécből ütődtek össze és éppen szemközt fordultak a császári kastéllyal, ahol valamivel több az árnyék, több a kényelem, több a szórakozás. Ezek itt még az ősember m­­agacsinálta kunyhói, amaz ott a fáraók rabszolgahordta piramisa, a holtak művészies, csodálatos kripátja. Az előbbi a Jelen, a Jövő és az utóbbi a Múlt. Szomszédom, a jóságos arcú,kékszemű ember a kastélyon mereng. Én a vele farkasszemet néző apró kalyibákat bámulom. Ha beszédesek volnánk, megmondanám: — Excellenciás uram, forduljon meg és néze­e, amit én bámulok, mennyivel érdeke­sebb! Bujdosó Péter. * * * —­ Föloszlik az OBKI. Olvasóinknak aligha kell elmagya­rázniun­­k, hogy e négy betű mö­gött a hírhedt és közszeretetnek egyáltalán nem örvendő Országos Burgonyaközvetítő Iroda rejlik. Most végre — amint értesülünk — a közélelmezési miniszter elrendelte az OB­KI feloszlatását Lapunkban sokszor vol­tunk kénytelenek foglalkozni az OBKI tehe­tetlenségével és helytelen gazdálkodásával. Ta­valy december 17-én adatokkal fölszerelt nagy cikkben lepleztük le az OBKI-bak­ történő sza­bálytalanságokat. Cikkünk nyomán megi­ndu­lt a vizsgálat és ennek során azzal is fenyegetődz­tek, hogy sajtópert indítanak ellenünk. Ez azonban máig nem történt meg. A sajtóper el­maradt­ és a tehetetlenül vergődő, rosszul gaz­dálkodó OBKI végre eltűnik a közélet színpa­dáról. Ha most, amikor ezt az intézményt föl­oszlatják, csak az Iroda igazgatójának, Hegyi Dezső miniszteri tanácsosnak a nyilatkozatát közöljük, olvasóink ebb­en is megtalálják mindazt, amit mi az OBKT-ról írtunk. Az igaz­gató szerint a burgonya rekvirálás nehezen ment. A burgonyát hozzá nem értő hivatalno­kokkal rekvi­rá­ltatták. (Tehát az OBKI-nak még annyi hatalma, sem volt, hogy ő jelölje ki a rekviráló embereket!) Tavaly az OBKI még azzal dicsekedett, hogy az egész lakosságot el­látja burgonyával. Később már csupán a tiszt­viselők burgonyaellltását vállalta és március­ban még ezt a kötelezettségét sem tudta telje­síteni. Ausztria részére 5000 vagon burgonyát kötött le, ezt a szerződést i­s föl kellett bon­tania, mert­ csupán 2300 vagon burgonyát tud­tak Ausztriának szállítani. Ha az OBRI életét nem hosszabbították volna meg tavaly, akkor a főváros közönsége ma nem VOUTWI. kénytelen. 3,50—40 koronát egy kiló burgonyáért fizetni. Végül még csak annyit akarunk megjegyezni, hogy — tudomásunk szerint­ — tavaly, amikor első ízben határozták el az OBKI föloszlatását, a személyzetet már végkielé­gítették, úgy, hogy erre másodszor nem kerül a sor, föltéve, ha a végkielégített tisztviselők visszafizették az ak­kor fölvett összegeket.­­ Betiltották a Köztársasági Párt nagygyű­lését. Rövidesen azután, hogy a sajtóellenes politikai gyűlések a Vigadóban és a­ Petőfi­szobor előtt lezajlottak, az Országos Köztársa­sági Párt is elhatározta, hogy az államforma megválasztása körül kialakult propagandában a maga elveinek hirdetése céljából részt vesz. Amint, már jelentettük, a Köztársasági Párt április 14-re országos nagygyűlést hívott össze a Vigadó nagytermébe és a Petőfi-szobor elé. Ezt nagygyűlést azonban rendőrség a most kiadott határozatával betiltotta, hivatkozva arra a bizonyos miniszteri rendeletre, amely a politikai jellegű, népgyűlések és fölvonulások megtartását tiltja. A határozat ellen Nagy György dr. és társai föllebbezést adtak be a bel­ügy­m­i­n­i­s­z­terhez. •Munkásmatiné Hódroezcvésárhelyen A K­osaányt­ói. érkezett bódm-G/ifcus­­á­r h­e­l­yi lapok portálMán­k «aerint, (te valametinyk'u­nf«aeteBm fixrlatiOMM-k a hwtawizevásár-Helyi Mwvezeti munkásság irodalmi matinéjéival, aim­'ly hoasza idő óta a» első nagyszabású Ti­eguyUalkonára a/, ottani munkásság««!.. .V lapok valamennyien megegyeznek abban, hogy a matin» a munkásság magas in­b­rrrália ter.in­vonaláról tett tanúságot. A megitélés különbn­aprSHgie a m­­atiné ünnepi szónoklatára vontkozi­k, amelyből ..av. emberswrreteten. a/. rgrymált való megértéssen és meg­becsültt »en fotópi­tó világrend" es­eménye csendü­lt k­i. Az egyik lap azt mondja a munt­ásoknak, hogy először legye­nek magyarok, azután jöhet a velük való megértés. Mond­ják, jó ember"*. Fanglerek, Tasslerek,­­travátzaik­ lehet­nek .A vásárhelyi munkások első- és utolsó sorban is má­sok, mi­nt m»«gyarok? Burgonya, hagyma és tojás. A főváros zöldségüzeme csütörtökön 30 fillérrel redukálta a burgonya árát. A burgonyán kívül a zöld­ségüzem bódéiban vöröshagymát is árulnak­­ korona é1 fillérért. Ezzel szemben az élelmi­szerüzem elárusítóhelyein két-három nap óta nincs égy­ fellen egy tojás. A múlt héten az élel­miszeriszm­ kötelességszerűen arra törekedett, hogy a­ tojást, olcsóbbá, tegye és a szabadforga­lomban koronáért árusított, tojást 2 korona fix fillérjével dobta a piacra- Ennek a hatása pár napon belül jelentkezett, mert a­ tojás­kereskedők is 2 korona 80 fillérjével adták a tojást. Mert, hogy a községi bódéiban nincs to­jás, a kereskedők máris :2 korona­ 29 fillérre szöktették föl az árát. Vagy talán azért nem árusítanak most tojást ,a községiben, hogy egy-két nap múlva már ő is drágábban adja.?... — Győz az „igazság". Amióta a mozi­­-kanda­lom a közvéleményt foglalkoztatja, az ember nem akar hinni a szemének. Két tábor alakult ki, az egyik merev, fejlődésre képtelen hajlan­dóság folytán görcsösen ragaszkodik a ma­gántulajdon szentségének mondott jogi állás­ponthoz, a másik tábor rajongó lelkesedéssel kész föláldozni az útjába álló régi elveket. Világszerte óriási irodalma van annak a kér­désnek, hogy a magántulajdon jogrendje mennyiben felel meg a változott viszonyoknak, de, Oroszországot kivéve, lényegbe vágó kor­látozások e téren nem történtek. Még csak ne­künk adatott meg, hogy az elméleti vitát — legújabban a mozi-idill napirendre tűzésével — a gyakorlati élet tanulságai bővítsék ki. , A polgári sajtó egy része csökönyösen a magán­tulajdon álláspontjára helyezkedik, a másik része tapssal üdvözli a­ tulajdonjog merész reformját és napról-napra ez a vita harsog a­ polgárság sajtójában, amelynek láttán az i­­ber — amint mondánk — nem akar hinni a szemének. Annyira előrehaladtunk volna, a fejlődésben, hogy egy forradalmi áramlat erős kézzel bontogathatja a régi gerendán­kot, amelynek védelmére az érvek légióit kényte­lenek fölvonultatni? Úgyis látszott sokáig, hogy az nyító irányzat kardcsapás és egyéb fáradság nélkül vonulhat be az új pozíciókba, de hiába, a patyolatfehér igazságot, amelynek zászlajára azoknak a bizonyos özvegyeknek és árváknak szent közérdeke volt fölírva, immár hullafoltok fenyegetik. Ez is mutatja, hogy a sajtószabadságnak még erre a bölcsen meg­szabott mértéke is mennyire veszedelmes a fejlődésre. A nemes értelemben vett destruktív irányzattal szemben, az elavult eszmékhez ra­gaszkodó sajtónak sikerült bebeszélni a köz­vélemény szélesebb rétegeinek, hogy itt a ma­gántulajdonnak olyan értelmű eltávolításáról van szó az eddigi tulajdonos zsebéből egy má­sik, árvaságra jutott idősebb magánegyén vagy megözvegyült részvénytársaság javára, amelyet a tudomány sohasem szocializálásnak nevezett. Most úgy áll a dolog, hogy a nagy lárma miatt több miniszter is meglepetés­szerűen a magántulajdon álláspontjára he­lyezkedett, mondván udvariasan, hogy annak szigorúbb értelmezését kívánják és ezért­ — úgy mondják — valami megegyezés készül. Egyelőre az hírlik, hogy a rendeletet fogják átgyúrni, hogy az jobban megfeleljen a magán­tulajdon elvének, ne sértsenek vele „jogos érdeket" vagy „szerzett jogokat", úgy vagyunk ezzel a készülő módosítással, mint az egyszeri ember, akinek az ügyvédje azt telegrafálta, hogy győzött az igazs­ág és a­ kliens ijedten azt telegrafálta vissza,: akkor fellebbezünk!­­TOP) izgatottan lesik mindkét oldalon az „igazság győzelmét". — Iparmű­vészetünknek eseménye van. A program nem túlságosan változatos. Néhanap­­ján éhen hal valaki, ez a ritkábbik eset, gya­koribb az öngyilkosság, mert — bármilyen furcsa is — kevés embernek van meg a lelki­ereje bevárni azt, hogy éhen haljon és áll a nagy hídavatás, a halál önkéntesei széles fo­lyamként hömpölyögnek az örvény fölé. A tár­sadalom mindezt egyre kifáradtabb lélekkel és egyre tompább följajdul­ással nézi. Egyik­oldalon folyik a zabálás a nagykanállal és az emésztés nyögdécselése elnyomja a halálba­menők sikoltását és a másik oldalon néma kö­zöny, mely hódol az élet­ helyett a halálnak. Az öngyilkosság tömegjelenséggé lett és sehol a kéz, amely mentőkötelet dobna a vergődők felé. A sok között megint egy kiemelkedőbb érték pusztult el. Nebel Károly iparművész, a maga oly kevés. 25 esztendejével az Aréna­ ut. 84. szám alatti lakásán fejbelőtte magát és meghalt. Hátrahagyott levelében megírta, hogy elviselhetetlen nyomora kergette a halálba. N­a nálunk nem a, hazug jelszavak tobzódnának, a munka, teremthetne, a művészet alkothatna ,­nem kellene elpusztulni egy 25 éves fiatal mű­vészembernek, a­kinek nyilván az volt a leg-­­főbb bűne, hogy nem győzte a versenyt dia­dalmas törtetőkkel. Lehetett munkaképes, le­hetett tehetséges, de hát így van ez, ha nincs iparművészeti politikánk, a miná­l inkább poli­tikai iparmű­vészetünk. — Károlyi Mihály Spalatoban, Klaarenfurt­ból jelentik: Az ideiglenes tartománygyű­lés szerdai ülésén a nagynémetek és a paraszt­szövetség kérdést intéztek Károlyi Mihály vil­lachi tartózkodására, vonatkozóan. A tarto­mányi­­kormányzó válaszában beszámolt arról, hogy a­ kormány ebben az ügyben minő intéz­­kedéseket tett­ és bejelentette, hogy a jugoszláv kormány megengedte, hogy Károly ezentúl Spalatoban tartózkodjék. Károlyi április 7-én oda utazik. A gyűlés elvetette azt az indít­ványt, hogy az interpellációra adott válasz fölött vitát kezdjenek. A szocialistáik a Vá­lasztójog általános vitája során s kerestek al­kalmat arra, hogy a maguk álláspont­járt, a­ Károlyi-ügyben kifejtsék. Szónokuk — Gröger­­.képviselő — ,szemére vetette a nagynémetek­nek és a­ parasztszövetségi pá­rtia­kn­ak, hogy türelmetlenek Károlyival szemben, holott Ke­­rolyi volt az első köztársasági elnök Magyar­országon és semmi felelősség sem terheli őt az olasz front fölbomlásáért. („M. T. I.'­ Kimaradt a magyar labdarúgók slum­ertngi mérfrjae«?. RöCsiml jelentik: A lapot,­ «wrirrt a budapesti Torra Kin!'. uaV­ér. a héedi Vion Tis, csapatának i­sü fürtökre Mmlert a H .simmerii Kri labdarosirovemenyst a ningysz­ovra.pai. Mbb játékosának me®3erulé«G miatt, nem­­ játszotta le. (II. T. I.) NÉ3?S2iA¥A 1921 április 8. ;

Next