Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)
1921-04-12 / 77. szám
2 X1 évf. 77. szám. Budapest, 1921 április 12. kedd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 560 kor. | negyed évre 1400 kor. fél évre 280 kor. | egy hóra 30 kor. Jugoszláviában egy szám óra 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁMÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. f ^.gorkf •infotat korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A gazdasági válság enyhítése tárgyában a mai napon tanácskozás kezdődik a kereskedelemügyi minisztériumban. Az erre vonatkozó híradás szerint a nagyipar, a kisipar és a kereskedőérdekeltségek vesznek részt a tanácskozáson és megvitatásra kerülnek mindazok az eszközök és lehetőségek, amelyek az ipar és kereskedelem válságának megszüntetésére szükségesek és alkalmasak. Ezzel a tanácskozással kapcsolatban újból hangsúlyozzák, hogy az egyre jobban fejlődő ipari és kereskedelmi válság elsősorban a dolgozó néposztályt sújtja. A gyárosok, iparosok és kereskedők szempontjából is fontos, hogy a válság kifejlődését megakadályozzák. Ugyanez áll az államra is, amelynek egyik legfontosabb adóterülete válik terméketlenné az ipari és kereskedelmi válsággal. Ámde, amíg a vállalkozók és kereskedők csak az elmaradt hasznot vagy az eddigi óriási haszonnak csak bizonyos percentuális részét veszítik, az állam pedig más adóalanyok intenzívebb kihasználására kényszerül, addig a máról holnapra élő, a munkabérből, fizetésből tengődő munkások és alkalmazottak egyszerűen létalapjukat veszíthetik el. Ennek pedig — egy szociálpolitikamentes országban — várható romboló hatását nem is nagyon kell riasztó beállításokkal illusztrálni. Mindenki bízvást elhiheti, hogy a háborús gazdaság nélkülözés teljes esztendői után, ha a várt és remélt enyhülés helyett munkanélküliség vagy állástalanság szakad valamely munkásra vagy alkalmazottra, az illető csak két eshetőség: éhenhalás vagy kivándorlás között választhat Ezek előrebocsátása után és mert a leginkább érdekeltek nincsenek abban a helyzetben, hogy az értekezleten élőszóval is elmondhassák, melyek azok az eszközök és módszerek, amelyeknek segítségével a munkásság szempontjából is helyesen lehetne elhárítani a válságot, ehelyütt kell erről egyet és mást elmondanunk. Mindenekelőtt a válság igazi okait kell kipuhatolni és ezeknek az okoknak a kiküszöbölésével a természetes megoldás útjait kell egyengetni. Szerintünk a gazdasági válságnak nincsenek alapos okai: a normális időkben szokásos visszatérő túltermelésről nem lehet szó, de nem lehet szó a szükségletek csökkenéséről sem, mert hiszen a nagy fogyasztótömegek már hét esztendeje nem vásárolnak ipari cikkeket viszont, a jómódúak és vagyonosok az árak csökkenésével még inkább vásárolhatnak, mint annakelőtere. A termelés különben sem támaszkodott eddig a belső magánfogyasztásra: a kivitel és az állami szükségletek kielégítése volt a termelés két legfőbb területe. Az egyik, a kivitel, a vállalkozók merőbeni szubjektív megállapításai szerint, a korona javulásával megrekedt, mert, a magyar ipar elvesztette versenyképességét. Az első pillanatra, laikus szemmel is meg lehet állapítani, hogy ez a megállapítás téves. A korona eddig csupán 90—100%-kal javult a nemzetközi piacon, de még mindig ötvenszerte kevesebbet ér, mint az értékmérő svájci frank. A nyersanyag behozatalánál ez a csekély vásárlóképesség súlyosan esik latba, de ez nem fokozhatja a válságot hiszen a még rosszabb koronáért még kevesebbet vásárol hatunk a külföldről. Viszont a hazai anyag és munkabér szempontjából még mindig elég értéktelen a magyar korona ahhoz, hogy a külföldi ipar versenyét kiállja a magyar ipar. Hogy csak a munkabért említsük: a magyarországi átlagos munkabérek még mindig legalább 8—10-szerte alacsonyabbak a külföldi átlagos munkabéreknél. Aki ezt kétségbe vonja, számítsa át és hasonlítsa össze a magyarországi órabérekkel a következő külföldi órabéreket: 1*·IV hollandi forint, 2—3 svájci frank, 1·1»/« dollár, 2—3 skandináv korona, 12—15 cseh korona, 12—15 román lej, 8—10 jugoszláv dinár, 6—7 francia frank. Rögtön mindenki meggyőződést szerezhet arról, hogy a magyar koronának még nagyon sokat és tartósan kel javulnia, hogy a magyar munkabérek paritásos arányra kerüljenek a külföldi munkabérekkel. Ha tehát a kivitel megcsappant vagy elapadt, ennek nem a versenyképesség hiánya az oka, hanem egyrészt az állam helytelen külkereskedelmi politikája, azonkívül bizonytalan, imbolygó, alkudozó gazdasági tevékenysége, másrészt pedig a mérhetetlen profithoz szokott vállalkozás ijedelme a reális haszontól, amihez semmi kép sem szeretne újból közeledni vagy pláne visszatérni. Inkább válságokba dönti önmagát! A kivitelne vezesse az államot érdek, ne pedig az államkassza rosszul fölfogott külön érdeke, a vállalkozók pedig szokjanak le a rengeteg arányokról, amelyek úgy sem tarthatók fönn, nem is reálisak és csak arra jók, hogy némi ingadozás esetén alaptalan válságokat idézzen föl. Más lapra tartozik a másik gazdasági terület az állami szükségletek kielégítése. Itt azután igazán nem lehet, akadálya a korona kurzusának hullámzása, a szállítóeszközök, utak, hidak, csatornák, megrongált pályatestek és mindaz, ami ebbe a keretbe tartozik, sürgős pótlásra és javításra szorul, nem is szólva a régen szükséges és esedékes középítkezésekről, amelyeket már régen meg kellett volna kezdeni, ami a tarthatatlan lakásviszonyok enyhítéséhez is hozzájárult volna. De itt nem is lehet megállani: az állam kötelessége a magánlakások nagyarányú építése is, mert a magántőke még nagyon sokáig tartózkodó lesz ezen a téren. Ha ezt meg lehetet csinálni a gyűlölt liberális korszakban, mennyire inkább köteles erre a keresztény irányzat! Egyébként figyelmébe ajánljuk az értekezletnek azt a kész tervet amelynek alapján már 1918-ban akartak hozzáfogni 5 milliárd értékű közmunka végrehajtásához. A munkabérekről is bizonyára szó esik majd az értekezleten, esetleg a tanácskozás tengelyévé válik. Ere vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy az árviszonyok mai állása béremelést tenne szükségessé, mert: a házbéreket 152%-kal, a dohányneműeket 100%-kal, a gyógyszereket 100%kal emelték és a főzőliszt árát éppen ma drágították; a kenyér, cukor, hús, ruha, fehérnemű, cipő, kalap árai mozdulatlanok, illetve a ruhaneműek árai jelentéktelenül csökkentek ugyan, de még mindig hozzáférhetetlenek a munkások számára. Ha az értekezlet a munkabérekre veti a szemét, utáni expediensre, tévert és veszedelmes utakon jár, mert ha a munkásnak mindenáron az éhenhalást akarják osztályrészül juttatni, önként kínálkozik számára az a megoldás, hogy jobb pihenve éhen halni, mint nehéz robotban görnyedve. De minthogy a munkásság semmiképen sem akar éhen halni, igazán nem marad más választása, mint a tarisznya meg a vándorbot. Ez pedig — kell-e külön hangsúlyoznunk? — a nagyjövőjű magyar ipar halálát jelenti ! A kisgazdapárt követelései a sajtószabadság helyreállítása. * * Közvetlen tárgyalások a két kormánypárt között. — Elsimul a válság? A kisgazdapárt múlt heti értekezletén az intéző bizottságot megbízta, hogy az értekezleten fölmerült óhajok figyelembevételével egészítse ki azt az öt pontot, amelyek a párt kívánságait tartalmazták és amelyeknek teljesítése esetén a párt hajlandó továbbra is résztvenni a kormányzásban. Az intéző bizottság kétnapi tárgyalás után, hétfőn este terjesztette a párt követeléseit tartalmazó új szöveget a párt elé. Ebben az új szövegben az a nevezetes, hogy magáévá teszi HenczKárolynak a sajtószabadság érdekében a legutóbbi értekezleten tett indítványát és ehhez képest a cenzúra intézményének megszüntetését és a sajtószabadság sürgős helyreállítását követeli. A pártnak a szabad királyválasztás tekintetében újabban megszövegezett álláspontja úgy szól, hogy a párt a szabad királyválasztás elvének gyakorlati megvalósítását olyan időre halasztja, amikor a királykérdésben ,,minden idegen befolyástól menten" lehet* határozni. A közigazgatási reformra, az országgyűlési választójog és a felsőház reformjára vonatkozó követelés, úgyszintén az államhatalmi főtényezők (kmeoly és országgyűlés) jogkörére vonatkozó követelés a régi marad. A kisgazdapárt mindezeknek teljesítése súljából közvetlenül fog tárgyalni a keresztény nemzeti egyesüléssel és ezekbe a tárgyalásokba Teleki miniszterelnököt is bevonják. A két párt valószínűen már kedden érintkezésbe lép egymással. A tárgyalásokon a kisgazdapárti követeléseken felül tisztázni kell IV. Károly levelének és Gratz külügyminiszter ismerete elveszedének az ügyét is. Telekinek nyilatkoznia kell, hogy kormányzati ténynek minősíti-e Károly levelét, vagy sem. Ha a levélre nézve kijelenti, hogy az nem kormányzati tény és Gratzot dezavuálja — esetleg olyan értelemben, hogy Gratz csak a saját vélekedését fejezte ki, nem a kormány hivatalos fölfogását — ez esetben, amint az egyik kisgazdapárti vezér kijelentette, „a válság méregfoga ki van húzva" és a pártszövetség további békés együttműködésének mi sem áll útjában. A kisgazdapártban hétfőn este, az intéző bizottság előterjesztései után, nagyon optimista hangulat uralkodott; bizonyosra vették, hogy a válság egy-két napon belül elsimul. Nagyatádi Szabó mérséklő befolyása erősen éreztette hatását úgyszintén az a lehetőség is, hogy a párt további „ellenzéki" magatartása a nemzetgyűlés föloszlatását vonja maga után. Ez a magyarázata, hogy a párt most már nagyon békülékeny szellemtől áthatva, közeledik a pártszövetség másik táborához és a követeléseknek nincsen ultimátum jellegük. Ez az engedékenységi hajlam viszont kétessé teszi a sajtószabadságra vonatkozó követelés teljesülését. Azt elintézettnek tekinik, hogy a belügyminiszteri tárcát, kisgazdapárti politikus kapja. (A jelöltek változatlanul gróf Széchenyi Viktor és Gaál Gaszton.) Ezek után általános volt az a vélemény, hogy e hét végén nem új, csak Csak a szocializmáná visz az eseaifo a jobb világ felől ÁSif mellénk.