Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)

1921-05-01 / 94. szám

3 A Duna kidobálja a halottakat. Szigetszentmiklós — Ercsi — Baja. Jóideje nem múlik el nap, hogy a Duna ha­lottat ne dobna ki magából. Félhivatalos kom­münikék szólnak arról, hogy „k­issérekni nyo­mokat" találnak a legtöbb hullán, hogy egysé­ges módszer jeleskedik rejtélyesen eltűnő em­berek elpusztításaiban: dróttal, homok­zsákok­kal „dolgoznak" és a boncoló orvos megálla­pítva, hogy a halál oka a fulladás, ami ma­gyarul azt jelenti, hogy az áldozatot dróttal összekötözték, homokzsákokat kötöttek rá, hogy nehéz legyen és a vízbe fojtották. Egy­szerűbb esetekben nincsenek külsérelmi nyo­mok, csak a zsebek üresek és a halottakat nem­­lehet fölismerni. Ez igy megy nap-nap után, minden nap pár soros, szürke, semmitmondó rendőri hír, a halottat eltemetik és vége az esetnek. M­o­st,­­m­eg mint három halotttat dobott fel a Duna. Szigetszentm­iklós községitől arról értesítették a főkapitányságot, hogy a község határában pénteken egy 20 éves­nek látszó, borotvált arci, feketeruhás fiatal­ember holttestét, fonták ki a Dunából. A kifo­gott holttest 165 centiméter magas, fehérneműi­ben L. B. monogramot találtak. A rendőrség jelentése szerint a holttesten külső erőszak­­nyomai nem láthatók, a­ hatósági orvos megál­lapítása szerint a halálát vízbefulás okozta. Kilétét nem­ sikerült megállapítani, mivel a zsebei teljesen üresek voltak. Ercsi községben is hullát fogtak ki a Dunából. Amint Székesfehérvárról jelentik, szombatom­­reggel Juhász Pál ercsii lakos megjelent a szé­kesfehérvári rendőrség előtt­ és előadta, hogy Ercsi község határában egy hullát fogott ki a Dunából, amely mintegy három hónap óta fe­küdhetett a vízben. Barna katonai egyenruha van rajta. A hatóság még nem szállott, ki a helyszínére és így még nem állapították meg a holttest személyazonosságát A bajai hullának külön szenzációja is van. A „Ba­jai Független Újság" a következő cikket befizza: a bajai rendőrség egy hullát fogott ki a­ Dunából. A férfihulla zsebében a­ következő tartalmú levelet találták: „Az égre nynkernnmikra kérünk, te vallj Hütt­n­­e­r ellen, m­ert ma házkutatás volt nálunk, összes­­­evek-miket elvitték és h­a tudod is bizonyittatni, hogy Fényes, Kéri és Friedrich ártatlan, ránk ne hivatkozz, mert mi nem merünk beszélni a dolo­gról. Fejünk veszede­lembe® van. Azt mon­djá­k­, ha kinyitjuk a s­z­á­n­k­a­t, úgy járunk, mint, a többi. Nem is merünk itthon tartózkodni. Maradt nyugodtan, majd kiszabad a jó isten segítségével. Kérünk nyugalmunkra, ne beszélj a Tisza-ügyben, mert nagy emberek vannak a háta mögött és a te kis szavadra nem adnak. A kis­lányunknak is az iskolában má­ris szemére vetették, hogy l­e van zárva az apja, mert az is biztos, hogy kommand,uta volt. Látod, a te ügyed, elég haj, csak egy szót, amit ki­mondtál a vicénk előtt, elég volt, hogy be­zárjanak és minkert is internáltat akartak. Nyugodj, majd ha nem kell félni, a fivéred is tanúskodhat Kérjék mellett, de most mindenki fél. A múltkor a kenyeret is földarabolták, azt sem tudom, hogy kü­ldjem be. Jaj, meg ne lássák, tépd az»uu»l­üssse«. Az őrmester is sajnál minket, ismer téged is. 11« most itt semmi sem segít, csak az Isten, m­eg az idő. Légig türelmes. Csókolunk kislányunkkal, szerető, hű­s­éges feleséged." Három ilyen hír egy csokorban hasonló előz­mények után! Normális időkben egyetlen ilyen eset lázba ejti az egész közvéleményt, megin­dul minden apparátus az igazság kiderítése iránt. Most egész sora áll előttünk az irtózatos eseteknek, borzalmas kérdőjel valamennyi. Ez a tömegjelenség, amelynek félni, de legalább is tartani kell a folytatásától, nem maradhat többé egyszerű rendőri kérdés. A közvélemény jognál kívánja, hogy a kormány és a nemzet­gyűlés a legteljesebb figyelmét fordítsa erre a rejtélyre. Addig, óráig teljes világosság nem derül a Duna halottaira, a konszolidáció útja el van zárva az ország elöl. Behódolt a fiumei puccskormány. A­ „Neue Freie Pressé"-nek jelentik Milánóból. A­ fiumei fascist­a kormány az éjjel behódolt. Éjszaka volt, a direktórium utolsó ülése, amely azzal végződött, hogy a hatalmat átadták Bellasics­nak, az Olaszország részéről kinevezett rendkí­vüli megbízottnak. A fascisták lemondása arra a Rómából érkezett utasításra vezethető visz­sza, amely a­ fascisták szeme elé tárja ősanyjuk nemzeti politikai következményeit. Az olasz követ hivatalos kiáltványban sajnálkozását fe­jezi ki az incidens fölött és elítéli a fascisták törvénytelen cselekményeit. — Triesztből je­lentik: Fiuméban péntek éjjel heves harcok voltak a horvátok és a milícia között, öt ember meghalt. A sebesültek száma igen nagy. („M. T. L*) NÉPSZAVA HIRE1C * * * De nehéz Májusról álmodni akkor, amikor didergő lelkünk ázva-fázva gubbaszkodik a gondolatok virágt­alan gallyán, amikor az Ébrenlét erdejét csontjáró észak­nyugati szél kavarja és hideg, nehéz csöppek­ben szakad az eső. Nem nekünk való most az álom. Inkább jó­kedélyű fináncminisztereknek, akiik a szivar­füstfelhőkbe bújva, aranyhegyfed­ezetekről és valutajavulásokról álmodoznak. Bankároknak, akik nagy üzletek lebonyolításával a kincses Meseország legdrágább tündérnőit a saját autójukon röpíthetik a szabószámla kifizeté­sére, az új modellek­ megtekintésére. Uj mozi­tulajdonosoknak, akiknek testi megrokkanásuk csak álmukban volt s akik óriási bevételről, uj hírbizományok megszerzéséről álmodoznak. Szereplő politikusoknak,­­ akik arról ábrándoz­nak, hogy magasba ívelő pályájuknak sohasem lesz lefelé görbülő útja. _ _ De nékünk? Ugyan miről álmodoznánk mi, amikor folyton ébren vagyunk, amikor nyitott szemünk ablakán át lelkünk mindig az Ébren­lét rettentő körvonalaira mered? De nem is szabad álmodnunk, mert hiszen az álmok min­dig hazudnak. Velünk ne hitesse el, hogy ez Május, hogy ez az újjászületés virágos, mámo­ros hónapja. Mi csak érezzük a­ csontjáró sze­let, az éles hideget; mi csak lássuk az ázottan megbúvó, panaszkodó lombokat, a csenevész virágok vajúdó születését, a kipattant rügyek fogvacogó szenvedését, hogy egy pillanatra se higyjük, hogy az Május,, hogy az újjáéledés­nek, a gyümölcsözésnek a terhétől megszaba­dult teste szelíd mosollyal virágos gyermek­ágyban előttünk szendereg. Ne a várt. Tavaszt, a Telet lássuk most is, hiszen az van előttünk, azt érezzük. A csont­jainkat átjáró szél azt süvítse a fülünkbe, hogy a nap­sugaras melegnek kéne itt lenni, de késik. Az arcunkba verődő hideg eső juttassa eszünkbe a déli verőfényt, ami nem jött el, pe­dig mi fázunk és meztelenek, enyhre szomjazó, égő­ torkú koldusok vagyunk. Minnél nagyobb legyen ez a ború, hogy annál inkább sóhajtoz­zunk a derű, a ragyogás után. Nem álmodni akarunk mi rólad. Május! Elég volt­ az álmokból. A m­i szemeinket örökké nyitva tartja az ezer sebből vérző ébrenlét, és a mi lelkünk nem tud mámorba szédülni soha többé. Oly rettentő fájdalmak tartják ébren, óvják az elszenderedéstől, hogy a mi szemünk soha le nem zárulhat. Nem álmodni akarunk mi rólad. Május! Mi látni, érezni, bírni akarunk! Bujdosó Péter. # * # — A jószívű népjóléti miniszter, vagy: a gyógyszerárak emelése. A dúsgazdag gyógy­­szer­tártulaj­donosok szombaton küldöttségben járultak az új népjóléti miniszter elé. Tekin­tettel arra,­ hogy a gyógyszerészek megszok­ták, hogy minden mozdulatukért fizetést kap­janak, nem kell csodálkoznunk azon, hogy ezt az udvariassági aktust használták föl alkal­mul szívük állandó vágyának, az újabb, vagyis a legeslegújabb gyógyszerdrág­ításnak kisürge­getésére. A miniszter úr, úgy látszik, még nem ismeri az ő gyógyszerészeit, majd, ha fél esz­tendeig ü­l a hivatalában, látni fogja, hogy mi­lyen ügyesen ,tudnak azok sírni minden mi­niszter nyakán. Egyenesen megindító, hogy ezek a ravaszi patikusok mennyire meglágyí­tották Bernolák miniszter szívét. Amikor dr. Gaál Endre volt államtitkár üdvözletének csokrába ügyesen elhelyezte a „gyógyszerárak körül még mindig mutatkozó visszásságokat", a miniszter egyik céljául jelentette ki, hogy „aggodalomn­élküli és gondoktól mentes meg­élhetést kíván biztosítani" a gyógyszertár­tulajdonosoknak. Biztosította egyébként őket arról is, hogy a szerzett jogaikat érinteni senki által­ nem engedi. Kevésbé humoros a miniszter beszédében az a rész, amelyben elismeri a gyógyszerkészítési díjak tarthatatlanságát és megígérte azok „méltányos" emelését. Nem egyszer fejtettük ki — és jól tenné a minisz­ter, ha a gyógyszertártulajdonosoktól függet­len szakértőket is ilyen irányban meghall­gatná, mielőtt a máris megfizethetetlen gyógy­szerárak fölemeléséhez hozzájárulna —, hogy a gyógyszerész urak óriási jövedelmét a szoro­san­­ vett munkadíjak alig érintik és azok egyébként is elég tekintélyesek. Most már olcsóbbodásról kell beszélni Utóvégre ne be­széljünk folyton a gyógyszerészekről, hanem egyszer már a közegészségügy érdekeiről is.­­ Jutalékot adnak a háziúrnak a lakásadó beszedéséért. A pénzügyi bizottság szombaton folytatólagos ülésén tovább tárgyalta a lakás-és üzletadó tervezetét. Mivel az illetékes ügy­osztály a lakásadó tervének átdolgozásával nem készült el, a lakásadó tervét nem tárgyal­ták le, dsupláin abban állapodtak meg, hogy ezt az adót a háziurasokal szedetik be és hogy ilyen módon is jövedelemhez juttassák a szegény háziuraikat, elvben megállapodta­k abban is, hogy az adó beszedéséért a háziúr jutalékot fog kapni. Ezután az üzletadót szakaszonként letárgyalták. — A zürichi jegyzések. Pénteken a tőzsdei és pénzügyi körökben nagy izgalmat keltett, hogy a kormány félhivatalosa, a „Magyar Távirati­ Iroda" a magyar koronának zürichi jegyzéséről a valóságnak meg nem felelő jelentést adott le, amennyiben azt jelentette, hogy pénteken a korona Zürichben 2.27%-re emelkedett, holott ekkor 2.20 volt­ a korona zürichi jegyzése. Ami­kor a már nem is szokatlan tévedés kitűnt, a helytelen jelentésre már nagyon sok tőzsdetag ráfizetett és ezért bosszankodva állapították meg, hogy ilyetén nemcsak a külföldön nem hisznek majd­ a „Magyar Távirati Iroda" je­lentéseinek, mint ahogy ezt legutóbb Drózd­y Győző képviselő mondotta interpellációjában, hanem még­­a pesti tőzsdén is kétkedéssel fo­gadják a kormány félhivatalosának híradásait. A hibának állítólag az vollt az oka, hogy a bécsi távirati ügynökség adta 1® rosszul a zü­richi jegyzést a „Magyar Távirati Irodá"-na­k. A tévedésnek mindenesetre megvolt az a kö­vetkezm­énye, hogy szombaton, amikor a ma­gyar korona Zürichben váratlanul fölszökött, a „Magyar Távirati Irodá"-na­k erre vonatkozó jelentésében az érdekelt tőzsdések szintén nem m­er­te­k bánni, bár a „Magyar Távirati Iroda" töbszörösen erősítgette, hogy — par­doni — ez­úttal nem­ tévedett. A „Magyar Távirati I­rodá"-nak* a zürichi szombati zárlatról szóló jelentései a­ következő: Berlin 365, Newyork 571, London 2257, Pak­s 4425, Prága 770, Budapest 252.5, Bukarest 920, Varsó 0.68, Bécs 147.5, osz­trák bélyegzett bankjegy 0.94. — A Vígszínház jubileuma. Huszonöt eszten­deje anna­k, hogy a­ Lipótváros em­bernemjárta külterületén új színházat nyitottak meg. Akkor még újdonság volt az ú­j színház, ma már az az újdonság, ha egyszer­­ nem nyitnak új szik­­házat. Az a körülmény, hogy annak idején kockázatos anyagi vállalkozást jelentett egy új színház a városon kívül, az ma, amikor már kincsesbánya, amerikai kapitalista kezében, csekély jelentőségű emlék. Lényeges eleme, en­nek a huszonöt­ esztendős múltnak az, hogy életre megérett, új kulturális feladatok­ vá­rtak meg­oldásra születésének idejében. ,-A magyar szín­művészet addig kizáróan a­ Nemzeti Színház játékstílusát uralta. Lassan ki­bontakozott, mind általánosabbá lett­ a vágyakozás a nyu­gati színpad­oko­n diadalmasan előretörő mo­dorn játékstílus bevezetése iránt a magyar színpadon. A Vígszínház ezt a szükségletet föl­ismerte és bár nem kis mértékben rendelte alá munkásságát a­­föltollasodó plutokrácia jó emésztésének — különösen az egyébként kitű­nően előadott francia vígjátékaival —, uj szint uj­ hangot, uj stílust, uj és értékes embereket "adott és uj irodalmi lehetőségeket " nyitott meg. Uj irodalmi lehetőségeket a legjobb ma­gyar íróik számára és h­a nem is elsősorban, de hajlékot adott föltörő új gondolatoknak is. —­ A villamosforgalom javulását ígérik. Megírtuk már, hogy május 9-től kezdve a vil­lamosok este 11 óráig járnak majd és ezzel kapcsolatosan a vill­am­osvasutak igazgatósága elhatározta azt is, hogy vasárnapokon —­ ter­mészetesen szintén csak máju­s 9-ike után. — éjfélig tartják fönn a fővárosban a vilamos­közlekedést. A közúti közlekedés megjavítását célozza a­, igazgatóságnak az az intézkedése is, hogy hétfőtől kezdve a 16-os kocsik nem csak az Eskü­ térig, hanem — ugya, mint régebben — a Baross­ utcán végig a Köztemető-útig men­nek majd. Ugyancsak hétfőn újra megindítják a 26-os kocsikat is, amelyek a Kápolna-térről a­ Baross­ utcán át az Eskü-térig fognak köz­lekedni. A közlekedés megjavítását — hír sze­rint— az teszi lehetővé, hogy az utóbbi idők­ben sok villamoskocsit sikerült kijavítani és az igazgatóság reméli, hogy ily módon rövide­sen tűrhetővé tudja tenni a főváros közúti forgalmát. ' ' , — Tizennégy iskolásgyermek előállítása. A rendőrség — amint jelenítik —, tizennégy is­k­olá­sgyermeket állított elő és azzal vádolja őket, hogy kommu­n­i­sta röpiratokat terjesz­tettek. Mi­ eddig nem tudtuk, hogy apró, kis­éretlen iskolásgyermekeknek egyáltalán politi­kai meggyőződésük is van és talán ezért ejt csodálatba bennünket az iskolásgyermekek elő­állítása. Ez azonba­n kétségtelen jele annak is, hogy előbb-utóbb hova vezetnek a kommunis­taság vádjával űzött üldözések, amelyek során már az iskolák padjaiig jutottak el. Hitelesség kedvéiért megjegyezt­­ük, hogy a röpiratok igazi szerzőit a rendőrség sem látja a lefülelt kis emberkékben, mert az „igazi szerzők" mi­hamarabbi kézrekerítését­­külön megígéri, — az „érth­etet­­len" baleset. Mi is megírtuk, hogy pár napppal ezelőtt a kőbányai malátagyár pincéjében hol­tan találták Polónyi Konstantin 20 éves gyári munkást. Amint most az esti lapok jelentik, a Malátagyár környékén levő rendőrőrszobák­ban, a budapesti, kőbá­nyai, valamint az újpesti mentőknél, továbbá a X. kerületi kapitányságon -semmiféle felvilágosítást ne­m tudtak adni a halálos balesetről. Mivel a Malátagyár már évek óta nincsen üzemben, érthetetlen a halálos baleset. Az esti­ lapok szerint, Polónyi Konstantin ha­la ügyében a rendőrség megindította a­ vizsgálatot. 1921 műfod 1

Next