Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)

1921-05-08 / 99. szám

2 egyéb alkalmazottak adója: a IV. osztályú ke­reseti adó. A Szakszervezeti Tanács küldöttsége nemrégiben panaszolta el a pénzügyminiszter­nek az adókivetés elviselhetetlen igazságtalan­ságait. A p­ana­szkodásnak megvolt az eredmé­nye. A pénzügyminiszter gyorsan intézkedett: adómenteseknek nyilvánította a 41.778. szab­at körrendeletével a kivételképen engedélyezett drágasági pótlékokat. Igaz, hogy ezeket a drá­gasági segélyeket már egy 20 évvel ezelőtt kelt, az 1891. évi 30.662. számú pénzügyminiszteri ren­delet adómenteseknek nyilvánította, de kárpót­lásul Hegedűs közrendelete kimondotta, hogy az alkalmazottak összes illetményeinek 50%-a mindenesetre a IV. osztályú kereseti adó alá esik. Még akkor is, ha több mint a fele kivétel­­képen engedélyezett drágasági pótlék. Még ak­kor is, ha az 1898 évi rendelet sze­ri az adómen­tes lenne. Két óra 22 perc... A magyar pénzügyi poli­tika még mindig a szegény ember adósráfjának megszorításában látja a­­ pénzügyi kibontako­zás útját. Szakadatlanul emelték a kiadásokat az egyik oldalon, kímélték a földbirtokot, ki­eresztették a háborús nyereségeket az adó alótt, elvitatkoztak a nagy vagyonadót a másik olda­lon: ez a magyar adóügyi politika, Németor­szágban komolyan megvalósították és idejében behajtották a hadinyereségadót, részben a va­gyonadót és mégis tudja minden politikus, hogy a túladóztatással az állam pénzügyeit rendbe­hozni nem lehet. Ehhez a rendbehozatalhoz sok minden más szükséges. Amiről már annyit írt és annyit, akart írni a Népszava... A „A frigyközönség gondoskodjék kenye­rének megszereséséről... — mondotta Mayer János közélelmezési minisz­ter Hevesen, ahol csütörtökön beszámoló­ beszé­det tartott. Kifejtette ebben, hogy a gabonarek­virál­ást beszüntette, de most már megköveteli, hogy a gazdák vigyék piacra fölöslegeiket Hi­szen az ár már megegyezik a világpiaci árral: 1300 korona a gabona mázsája. Majd így szólt: — Sem a fogyasztók, sem a termelők között nincs véleménykülönbség abban, hogy bizonyos kategóriák kenyérellátását biztosítani kell. Ilyenek a hadiárvák, hadiözvegyek, rokkantak, köztisztviselők­­') a mun­kásság. Morális kötelesség ezeket, segíteni, de viszont ennek terhét nem egyoldalú megadóztatással kell fedezni, hanem azt az egés­z nemzetnek viselnie kell. Olcsó kenyeret kell biztosítani az előbb fölsorolt kategóriáknak, de a vásárlási differenciát viszont át kell hárítani a nagyközönség teherbíró részére. Át kell­ térnünk a szabad forgalomra szerint, nem leh­et ez az ország örökké gyámság alatt, nem lehet az egész országból konviktust csinálni. A kormány, igenis, gondoskodni fog arról, hogy elegendő kenyér álljon rendelkezésre, de a nagyközönség viszont gom­doskodjék kenyerének megkereséséről. Bizony, a „nagyközönség" gondoskodnék erről­ szívesen, ha a kormány is gondoskodna munka­alkalmakról A „nagyközönség" egyébként ed­dig sem ingyen kapta a kenyerét Jó drága an most is, miniszter úr! A horvát köztársasági parasztpárt fölirata. Zágrábból jelentik: A horvát köztársasági parasztpárt Sándor régensherceghez a követ­kező föliratot intézte: Mi, a horvát, többség alulírott képviselői örömmel "ismerjük el azt a tényt, hogy horvá­tok, szerbek, szlovének és bolgárok nyelvi, er­kölcsi és szellemi tekintetben szláv egység vagyunk. Horvát múltunk, különösen pedig a legutóbbi két év keserű tapasztalásai azonban arra tanítanak, hogy­ minket­, horvátokat, és a szerbeket a szó politikai értelmében nem sza­bad egy népnek tekinteni. Horvátország túl­nyomóan köztársasági paraszttöbbségével már csak azért sem alkothat egy államot a szerb­­királysággal, mert Horvátország ezt nem akarja. Az önrendelkezés korlátlan joga, és az a körülmény, hogy Horvátország politikai, nemzeti, kulturális és gazdasági tekintetben külön egyéniség volt megtiltja a horvátokna­k, hogy a jövőben is egy nép legyenek a szerbek­kel és hogy velük egy államot, alkossanak. A­ horvát nép sorbia­ sem mondott le erről a jogá­ról. („M. T. L") NÉPSZAVA 1921­ máju­s ) * * A szombati S ülés: még mindig a k­itelervelés. A nemzetgyűlés szomba­ti ülését "délelőtt ',411 órakor nyitotta meg Bottlik alelnök. Amenyi­nyiben azonban az ülésteremben mindössze 9—10 képviselő volt jelen, az elnök egyszerűen­­kijelentette, hogy a Ház tanácskozásképtelen és az ü­lést 10 percre fölfüggesztette. Szünet után a s­öltségvetési vitát folytatták. Elsőnek Andaházi-Kasnya Béla (nemz. mun­kásp.) szólalt fel. Azzal kezdte, hogy ha Appo­n 3l­yi pénteki beszédét má­s valaki mondta, volna el, azt bizonyára destruktívnak­­mondották volna. Nem is hiszik, hogy ezzel a folytonos destrukciózással mennyire lerontották a kur­zus valutáját. A kurzus zászlóvivői egyébként nem veszik észre, hogy olyan törvényeket hoz­nak, amelyeket a végrehajtószervek úgy sem vesznek teki­n­etbe. A bíróságok nem alkal­mazzák a be­tüntetést és ezzel egyben kritikát is gyakorolnak a róla szóló törvény fölött. A numerus claususról szóló törvény, amelyet­­már komolyan végre is hajtanak, szintén a XX. század szégyene. Amit destruktívnak mondanak, az tulaj­donképen konstruktív munka. A nemzetgyűlés azokból a jelszavak­ból élősködik, amelyeket nem váltott be és hogy most egyáltalán a földbirtokokról tár­gyalni lehetett, az az úgynevezett destrukti­volk munkájának a gyümölcse. Ezután az internálásokról beszélt. Lehetet­len mondja,­­e hogy valakit nem ítél el a bíróság és titkos besúgás alapján mégis inter­nálják. Az internáltaik nagy részét két év alatt ki sem hallgatták. Az amnesztia rendeletet egyáltalán nem hajtották végre. (Drózdy Győző: „Fütyülnék a rendeletre!" — Az elnök kérdést intéz Drózdy­hoz, hogy mit mondott,'? — Dróz­di­ föláll és megismétli, hogy azt mondta: a kormány fütyül az amnesztiarendeletre és egyszerűen nem­ hajtja végre. Az elnök Drózdyt a „fütyül" kifejezés miatt rendreutasítja. A különítmények" azért szűntek meg mint, ilye­nek, mert a közvélemény nem tűrte katonai szerveknek civileik fs­gyesbe valló beleszólását — folytatta Andaházi-Kasnya. — De az történt, hogy a különítményeket beosztották a csendőr­séghez és így alkalmat adnak nekik, hogy amit mint katonai hatóság nem végezhettek, most mint csendőrség zavartalanul végezhessék. Szólónak minden lépését katonai detektívek figyelték választása­ idején. • A sajtószabadság tekintetében a miniszterelnök _ _ megelégszik ugyan a cenzúra rostóló munkájával, ámde a vidéken nálánál hatalmasabb szervek m­ég a cenzúra által engedélyezett hírlapi közlemények terjesztését is meggátolják. Példákat hozott, föl, amelyekből kitűnik, hogy vidéki szolgabírák és más hatóságok, így a " kunszentmiklósi főszolgabíró, egyszerűen betiltják a­ községükben bizonyos lapok árusí­tását. A kunszentmiklósi főbíró erről h­ivata­­losan is értesítette az érdekelt lapokat, magya­rázatul adván, hogy ..a kitiltott lapok nagy szerepet vittek a forradalom előkészítésében és eddigi ámításukat csak a kormányzat erőt­len viszonyai tették lehetővé..." (Egy hang: „Föl van már függesztve az a főszolgabíró?!") A főszolgabíró szerint a hatalmi tényezőknek a „keresztény" lapokat kell támogatniok... (Fölkiáltások: „Üzleti fogás az egész!") Ha egyszer cenzúrán ment át a lap, ezért felelős­séget vállal a kormány exponense és ezentúl a sajtószabadság és a fönnálló rendeletek értel­mében szabadon volna terjeszthető az ország egész területén. Ezzel szemben a vidéken min­denütt mint kiskirályok működnek a­ külön­féle alispánok és tőlük f­ügg a kolportázs-jog megadása és hogy ha nem éreznek rokonszen­veit valamelyik sajtótermék iránt, egyszerűen nem engedik meg az árusítását . Beszélt ez­után a, külön katonai bíráskodásról és támadta a mozi rendeletet amelynek útján a kormány "elkommunizálta" a mozikat, amint a trafikok­kal is tette... (Zaj.) Meg kell szüntetni a nu­merus clausaet és a botbün­tetést A videfben, ha valaki jogos panasszal fordul a hatóság­hoz, rögtön ráfogják, hogy destruktív, kommu­nista. Pedig a forradalom okozói azok, akik nyomorba döntötték a­ népet, amelynek kis krumpliföldje sem volt... A kormányt csak akkor támogatná, ha az általa fölhozott kíván­ságoknak eleget tenne. Ezután a kultuszminiszter a kolozsvári egye­tem ideiglenes elhelyezéséről törvényjavasla­tot nyújtott be. „He budapesti aszfalttaposókból válasszák ki a köztisztviselődet.. Szünet után Gaál Gaszton szólalt föl. A tria­noni béke — mondotta — új helyzet elé állítja az országot amiből okvetetlenül le kell vonni a következményeket. A külföldi és a szomszé­dos államokat meg kell győzni Magyarország békét, szándékairól, ezért a minden ok nélkül való kardcsörtetés és az ezzel­ egyenlő propa­ganda csak kárára lehet az országnak. Mielőbb föl kell venni a­ szomszédos államokkal a ke­reskedelmi érintkezést és­ a forgalmat, mert gazdasági téren nem lehet érzelmi politikát kö­vetni. Egyébként­ is a legjobb propaganda az, ha az országban az emberi jogokat tiszteletben tartják. Az első feladat a jogrend teljes helyre­állítása. A jogrend a­lap föltétele a szabad sajtó, a szabad gyülekezési jog és a szabad vélemény nyilvánítása. Sürgősnek tartja, hogy a minisztériumok fö­lösleges tisztviselőit bocsássák el, mert nem le­het arra ítélni a többi dolgozó osztályt, hogy a fölöslegesen nagyszámú tisztviselői kart el­tartsa. A valóban szükséges állami alkalmazot­takat azonban megfelelően meg kell fizetni. Egy­ben meg kell szüntetni minden fajta, korrup­ciót a tisztviselők összeférhetetlenségét és a nemzetgyűlési képviselők mostanában­­ elég gyakran előforduló összeférhetetlenségét is. Helyre kell állítani továbbá a­ köztisztviselők körében a fegyelmet Legutóbb megtörtént hogy a Birtokrendező Bíróság részére a föld­művelésügyi minisztériumban öt szobát utaltak ki, az ott dolgozó minisztériumi tisztviselők el­lenben­­ megtagadták a szoba átadását... Helyteleníti a tisztviselők­érdés olyan megoldá­sát, hogy a balatoni fürdőkön a szobák 10%-át ingyen át kell adni a köztisztviselőknek, a többi szobáikra pedig 5—10 korona szobaadót vetettek ki. A kormánynak nincs joga ahhoz, hogy ren­deleti uton ilyen intézkedéseket tegyen. Tőle megkérdezte egy vendéglős, mit tegyen, ha őt is fölszólítják a rendelet végrehajtására és ő azt válaszolta a vendéglősnek, hogy semmi esetre se hajtsa végre ezt a rendeletet A pénzügyminiszter ügyelmet fölhívja az adókivetésnél előforduló igazságtalanságokra és fölszólítja, szüntesse meg azt a rendszert, hogy az adókivető bizottságok az általuk meg­állapított adók után százalékot kapnak. (Hegedűs Lóránt tagadóan int­ a­ fejével.) Gazdasági téren minden eddigi korlátozás megszüntetését követeli. Kérdi, hogyan lehet­séges, hogy amíg élőmarhát most már 8-9 ko­ronáért lehet kapni, Budapesten mégis 800 ICO koronába kerül a hús kilója, a vendéglőben pedig alig változtak meg az áraik. A jogrend körébe tartozik a munkáskérdés is. Helyesli azokat az intézkedéseket amelyek a munkásság anyagi és erkölcsi érdekeit szol­gálják, de szerinte különbséget kell tenni a városi és falusi munkásság között, mert a fa­lun tovább dolgoznak. Ezért ellene van annak is, hogy a munkásbiztosítónál összehozzák a falisi és városi munkásságot. Az az érzése, hogy a munkásság szakszervezetei nemcsa­k gazdasági szervei a munkásságnak és ő úgy tudja, hogy a szakszer­vezetekbe való belépésre kényszerítik a munkásokat. Fölszólítja a mi­niszterelnököt hogy az ilyen kényszert ne tűrje. Mit szólnának — kérdj­e a szakszervo­tcónörült munkások, ha a rövidesen m­egalak­uló zöld szakszervezetek kijelentenék, hogy nem adnak élelmet a Városnak. (Rassay Károly: „Ez lázadás!") Lehetetlen jogi helyzet, hogy a Gok­-nak, a Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosság­­ának valami büntető kirendeltsége van. (Andaházi-Kasnya Béla közbeszól: „Ez az üzlethez tartozik!" — Vass kultuszminisz­ter: „Hogyan érti ezt? Magyarázza meg!" — Nagy zaj tört ki minden oldalon. — Az elnök kijelentette, hogy Gaál beszéde után magyarázatadásra fogja fölszólítani a közbeszólót. Ennek a büntető kirendelt­ségnek a működése, a tárgyaláson szerzett be­nyomása­ szerint, nem felel meg az igazság ér­­vényesülésének. A közigazgatás mai rendszere tarthatatlan, a gyökeres reformra elengedhetetlenül szük­ség van. A közigazgatásban különösen a felső fórumo­kon nagy a tudatlanság. A nívónak úgy a bírói karban, mint a közigazgatási tiszt­viselők körében emelkednie kell. A miniszté­riumok ne budapesti vasalt asz­f­alttre terek­ből, hanem vidéki gyakorlati­ munkások közül vá­logassák ki tisztviselőiket. Végül cáfolta azt a vádat hogy a volt monarchia és Szerbia kö­zötti feszültségnek, amely a világháborúra ve­zetett a magyar agráriusok lettek volna afi okai. A költségvetést megszavazta. Andaházi-Kasnya Béla félreértett szavai helyreigazítása címén megmagyarázta Gaál beszéde közben tett közbeszólásána­k igazi je­lentését Csak azt akarta megállapítani, amit különben Mayer miniszter maga is elismert hogy a gabonaszállításra nagy összeg­eket fizettek rá.­­ Vass kultuszminiszter kijelen­tette, hogy csak azt akarta bizonyítani, hogy a vádaskodások a destrukció működésére ve­zethetők vissza. Tiltakozott a­zok tisztviselői­nek meggyanusítása ellen. (Andaházi-Kasnya,­ „Én nem bántottam a tisztviselőket!") Elhatározták, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt tartjá­k és azon folytatják a köl­tségvetés­­t­árgyal­ását. Ezután Kálmán István interpellált a gödöl­­lői­ koronauradalomnál tapasztalható visszás­ságok ügyében, amelyre nagyatádi Szabó földi mivelésügyi miniszter azonnal válaszolt A vá­­­laszt tudomásul vették és ezzel az ülés délután 2-3 órakor véget ért T­k88 a fees«5ge mináankUsiok­ agl« aáfst? a mag^ne­ arsa!»®« sie« eiá Síí filmsíSspásia káíssztik­a Si rapi­a föé!»szava érdekcébenl

Next