Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)
1921-05-08 / 99. szám
2 egyéb alkalmazottak adója: a IV. osztályú kereseti adó. A Szakszervezeti Tanács küldöttsége nemrégiben panaszolta el a pénzügyminiszternek az adókivetés elviselhetetlen igazságtalanságait. A panaszkodásnak megvolt az eredménye. A pénzügyminiszter gyorsan intézkedett: adómenteseknek nyilvánította a 41.778. szabat körrendeletével a kivételképen engedélyezett drágasági pótlékokat. Igaz, hogy ezeket a drágasági segélyeket már egy 20 évvel ezelőtt kelt, az 1891. évi 30.662. számú pénzügyminiszteri rendelet adómenteseknek nyilvánította, de kárpótlásul Hegedűs közrendelete kimondotta, hogy az alkalmazottak összes illetményeinek 50%-a mindenesetre a IV. osztályú kereseti adó alá esik. Még akkor is, ha több mint a fele kivételképen engedélyezett drágasági pótlék. Még akkor is, ha az 1898 évi rendelet szeri az adómentes lenne. Két óra 22 perc... A magyar pénzügyi politika még mindig a szegény ember adósráfjának megszorításában látja a pénzügyi kibontakozás útját. Szakadatlanul emelték a kiadásokat az egyik oldalon, kímélték a földbirtokot, kieresztették a háborús nyereségeket az adó alótt, elvitatkoztak a nagy vagyonadót a másik oldalon: ez a magyar adóügyi politika, Németországban komolyan megvalósították és idejében behajtották a hadinyereségadót, részben a vagyonadót és mégis tudja minden politikus, hogy a túladóztatással az állam pénzügyeit rendbehozni nem lehet. Ehhez a rendbehozatalhoz sok minden más szükséges. Amiről már annyit írt és annyit, akart írni a Népszava... A „A frigyközönség gondoskodjék kenyerének megszereséséről... — mondotta Mayer János közélelmezési miniszter Hevesen, ahol csütörtökön beszámoló beszédet tartott. Kifejtette ebben, hogy a gabonarekvirálást beszüntette, de most már megköveteli, hogy a gazdák vigyék piacra fölöslegeiket Hiszen az ár már megegyezik a világpiaci árral: 1300 korona a gabona mázsája. Majd így szólt: — Sem a fogyasztók, sem a termelők között nincs véleménykülönbség abban, hogy bizonyos kategóriák kenyérellátását biztosítani kell. Ilyenek a hadiárvák, hadiözvegyek, rokkantak, köztisztviselők') a munkásság. Morális kötelesség ezeket, segíteni, de viszont ennek terhét nem egyoldalú megadóztatással kell fedezni, hanem azt az egész nemzetnek viselnie kell. Olcsó kenyeret kell biztosítani az előbb fölsorolt kategóriáknak, de a vásárlási differenciát viszont át kell hárítani a nagyközönség teherbíró részére. Át kell térnünk a szabad forgalomra szerint, nem lehet ez az ország örökké gyámság alatt, nem lehet az egész országból konviktust csinálni. A kormány, igenis, gondoskodni fog arról, hogy elegendő kenyér álljon rendelkezésre, de a nagyközönség viszont gomdoskodjék kenyerének megkereséséről. Bizony, a „nagyközönség" gondoskodnék erről szívesen, ha a kormány is gondoskodna munkaalkalmakról A „nagyközönség" egyébként eddig sem ingyen kapta a kenyerét Jó drága an most is, miniszter úr! A horvát köztársasági parasztpárt fölirata. Zágrábból jelentik: A horvát köztársasági parasztpárt Sándor régensherceghez a következő föliratot intézte: Mi, a horvát, többség alulírott képviselői örömmel "ismerjük el azt a tényt, hogy horvátok, szerbek, szlovének és bolgárok nyelvi, erkölcsi és szellemi tekintetben szláv egység vagyunk. Horvát múltunk, különösen pedig a legutóbbi két év keserű tapasztalásai azonban arra tanítanak, hogy minket, horvátokat, és a szerbeket a szó politikai értelmében nem szabad egy népnek tekinteni. Horvátország túlnyomóan köztársasági paraszttöbbségével már csak azért sem alkothat egy államot a szerbkirálysággal, mert Horvátország ezt nem akarja. Az önrendelkezés korlátlan joga, és az a körülmény, hogy Horvátország politikai, nemzeti, kulturális és gazdasági tekintetben külön egyéniség volt megtiltja a horvátoknak, hogy a jövőben is egy nép legyenek a szerbekkel és hogy velük egy államot, alkossanak. A horvát nép sorbia sem mondott le erről a jogáról. („M. T. L") NÉPSZAVA 1921 május ) * * A szombati S ülés: még mindig a kitelervelés. A nemzetgyűlés szombati ülését "délelőtt ',411 órakor nyitotta meg Bottlik alelnök. Amenyinyiben azonban az ülésteremben mindössze 9—10 képviselő volt jelen, az elnök egyszerűenkijelentette, hogy a Ház tanácskozásképtelen és az ülést 10 percre fölfüggesztette. Szünet után a söltségvetési vitát folytatták. Elsőnek Andaházi-Kasnya Béla (nemz. munkásp.) szólalt fel. Azzal kezdte, hogy ha Appon 3lyi pénteki beszédét más valaki mondta, volna el, azt bizonyára destruktívnakmondották volna. Nem is hiszik, hogy ezzel a folytonos destrukciózással mennyire lerontották a kurzus valutáját. A kurzus zászlóvivői egyébként nem veszik észre, hogy olyan törvényeket hoznak, amelyeket a végrehajtószervek úgy sem vesznek tekinetbe. A bíróságok nem alkalmazzák a betüntetést és ezzel egyben kritikát is gyakorolnak a róla szóló törvény fölött. A numerus claususról szóló törvény, amelyetmár komolyan végre is hajtanak, szintén a XX. század szégyene. Amit destruktívnak mondanak, az tulajdonképen konstruktív munka. A nemzetgyűlés azokból a jelszavakból élősködik, amelyeket nem váltott be és hogy most egyáltalán a földbirtokokról tárgyalni lehetett, az az úgynevezett destruktivolk munkájának a gyümölcse. Ezután az internálásokról beszélt. Lehetetlen mondja,e hogy valakit nem ítél el a bíróság és titkos besúgás alapján mégis internálják. Az internáltaik nagy részét két év alatt ki sem hallgatták. Az amnesztia rendeletet egyáltalán nem hajtották végre. (Drózdy Győző: „Fütyülnék a rendeletre!" — Az elnök kérdést intéz Drózdyhoz, hogy mit mondott,'? — Drózdi föláll és megismétli, hogy azt mondta: a kormány fütyül az amnesztiarendeletre és egyszerűen nem hajtja végre. Az elnök Drózdyt a „fütyül" kifejezés miatt rendreutasítja. A különítmények" azért szűntek meg mint, ilyenek, mert a közvélemény nem tűrte katonai szerveknek civileik fsgyesbe valló beleszólását — folytatta Andaházi-Kasnya. — De az történt, hogy a különítményeket beosztották a csendőrséghez és így alkalmat adnak nekik, hogy amit mint katonai hatóság nem végezhettek, most mint csendőrség zavartalanul végezhessék. Szólónak minden lépését katonai detektívek figyelték választása idején. • A sajtószabadság tekintetében a miniszterelnök _ _ megelégszik ugyan a cenzúra rostóló munkájával, ámde a vidéken nálánál hatalmasabb szervek még a cenzúra által engedélyezett hírlapi közlemények terjesztését is meggátolják. Példákat hozott, föl, amelyekből kitűnik, hogy vidéki szolgabírák és más hatóságok, így a " kunszentmiklósi főszolgabíró, egyszerűen betiltják a községükben bizonyos lapok árusítását. A kunszentmiklósi főbíró erről hivatalosan is értesítette az érdekelt lapokat, magyarázatul adván, hogy ..a kitiltott lapok nagy szerepet vittek a forradalom előkészítésében és eddigi ámításukat csak a kormányzat erőtlen viszonyai tették lehetővé..." (Egy hang: „Föl van már függesztve az a főszolgabíró?!") A főszolgabíró szerint a hatalmi tényezőknek a „keresztény" lapokat kell támogatniok... (Fölkiáltások: „Üzleti fogás az egész!") Ha egyszer cenzúrán ment át a lap, ezért felelősséget vállal a kormány exponense és ezentúl a sajtószabadság és a fönnálló rendeletek értelmében szabadon volna terjeszthető az ország egész területén. Ezzel szemben a vidéken mindenütt mint kiskirályok működnek a különféle alispánok és tőlük függ a kolportázs-jog megadása és hogy ha nem éreznek rokonszenveit valamelyik sajtótermék iránt, egyszerűen nem engedik meg az árusítását . Beszélt ezután a, külön katonai bíráskodásról és támadta a mozi rendeletet amelynek útján a kormány "elkommunizálta" a mozikat, amint a trafikokkal is tette... (Zaj.) Meg kell szüntetni a numerus clausaet és a botbüntetést A videfben, ha valaki jogos panasszal fordul a hatósághoz, rögtön ráfogják, hogy destruktív, kommunista. Pedig a forradalom okozói azok, akik nyomorba döntötték a népet, amelynek kis krumpliföldje sem volt... A kormányt csak akkor támogatná, ha az általa fölhozott kívánságoknak eleget tenne. Ezután a kultuszminiszter a kolozsvári egyetem ideiglenes elhelyezéséről törvényjavaslatot nyújtott be. „He budapesti aszfalttaposókból válasszák ki a köztisztviselődet.. Szünet után Gaál Gaszton szólalt föl. A trianoni béke — mondotta — új helyzet elé állítja az országot amiből okvetetlenül le kell vonni a következményeket. A külföldi és a szomszédos államokat meg kell győzni Magyarország békét, szándékairól, ezért a minden ok nélkül való kardcsörtetés és az ezzel egyenlő propaganda csak kárára lehet az országnak. Mielőbb föl kell venni a szomszédos államokkal a kereskedelmi érintkezést és a forgalmat, mert gazdasági téren nem lehet érzelmi politikát követni. Egyébként is a legjobb propaganda az, ha az országban az emberi jogokat tiszteletben tartják. Az első feladat a jogrend teljes helyreállítása. A jogrend alap föltétele a szabad sajtó, a szabad gyülekezési jog és a szabad vélemény nyilvánítása. Sürgősnek tartja, hogy a minisztériumok fölösleges tisztviselőit bocsássák el, mert nem lehet arra ítélni a többi dolgozó osztályt, hogy a fölöslegesen nagyszámú tisztviselői kart eltartsa. A valóban szükséges állami alkalmazottakat azonban megfelelően meg kell fizetni. Egyben meg kell szüntetni minden fajta, korrupciót a tisztviselők összeférhetetlenségét és a nemzetgyűlési képviselők mostanában elég gyakran előforduló összeférhetetlenségét is. Helyre kell állítani továbbá a köztisztviselők körében a fegyelmet Legutóbb megtörtént hogy a Birtokrendező Bíróság részére a földművelésügyi minisztériumban öt szobát utaltak ki, az ott dolgozó minisztériumi tisztviselők ellenben megtagadták a szoba átadását... Helyteleníti a tisztviselőkérdés olyan megoldását, hogy a balatoni fürdőkön a szobák 10%-át ingyen át kell adni a köztisztviselőknek, a többi szobáikra pedig 5—10 korona szobaadót vetettek ki. A kormánynak nincs joga ahhoz, hogy rendeleti uton ilyen intézkedéseket tegyen. Tőle megkérdezte egy vendéglős, mit tegyen, ha őt is fölszólítják a rendelet végrehajtására és ő azt válaszolta a vendéglősnek, hogy semmi esetre se hajtsa végre ezt a rendeletet A pénzügyminiszter ügyelmet fölhívja az adókivetésnél előforduló igazságtalanságokra és fölszólítja, szüntesse meg azt a rendszert, hogy az adókivető bizottságok az általuk megállapított adók után százalékot kapnak. (Hegedűs Lóránt tagadóan int a fejével.) Gazdasági téren minden eddigi korlátozás megszüntetését követeli. Kérdi, hogyan lehetséges, hogy amíg élőmarhát most már 8-9 koronáért lehet kapni, Budapesten mégis 800 ICO koronába kerül a hús kilója, a vendéglőben pedig alig változtak meg az áraik. A jogrend körébe tartozik a munkáskérdés is. Helyesli azokat az intézkedéseket amelyek a munkásság anyagi és erkölcsi érdekeit szolgálják, de szerinte különbséget kell tenni a városi és falusi munkásság között, mert a falun tovább dolgoznak. Ezért ellene van annak is, hogy a munkásbiztosítónál összehozzák a falisi és városi munkásságot. Az az érzése, hogy a munkásság szakszervezetei nemcsak gazdasági szervei a munkásságnak és ő úgy tudja, hogy a szakszervezetekbe való belépésre kényszerítik a munkásokat. Fölszólítja a miniszterelnököt hogy az ilyen kényszert ne tűrje. Mit szólnának — kérdje a szakszervotcónörült munkások, ha a rövidesen megalakuló zöld szakszervezetek kijelentenék, hogy nem adnak élelmet a Városnak. (Rassay Károly: „Ez lázadás!") Lehetetlen jogi helyzet, hogy a Gok-nak, a Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosságának valami büntető kirendeltsége van. (Andaházi-Kasnya Béla közbeszól: „Ez az üzlethez tartozik!" — Vass kultuszminiszter: „Hogyan érti ezt? Magyarázza meg!" — Nagy zaj tört ki minden oldalon. — Az elnök kijelentette, hogy Gaál beszéde után magyarázatadásra fogja fölszólítani a közbeszólót. Ennek a büntető kirendeltségnek a működése, a tárgyaláson szerzett benyomása szerint, nem felel meg az igazság érvényesülésének. A közigazgatás mai rendszere tarthatatlan, a gyökeres reformra elengedhetetlenül szükség van. A közigazgatásban különösen a felső fórumokon nagy a tudatlanság. A nívónak úgy a bírói karban, mint a közigazgatási tisztviselők körében emelkednie kell. A minisztériumok ne budapesti vasalt aszfalttre terekből, hanem vidéki gyakorlati munkások közül válogassák ki tisztviselőiket. Végül cáfolta azt a vádat hogy a volt monarchia és Szerbia közötti feszültségnek, amely a világháborúra vezetett a magyar agráriusok lettek volna afi okai. A költségvetést megszavazta. Andaházi-Kasnya Béla félreértett szavai helyreigazítása címén megmagyarázta Gaál beszéde közben tett közbeszólásának igazi jelentését Csak azt akarta megállapítani, amit különben Mayer miniszter maga is elismert hogy a gabonaszállításra nagy összegeket fizettek rá. Vass kultuszminiszter kijelentette, hogy csak azt akarta bizonyítani, hogy a vádaskodások a destrukció működésére vezethetők vissza. Tiltakozott azok tisztviselőinek meggyanusítása ellen. (Andaházi-Kasnya, „Én nem bántottam a tisztviselőket!") Elhatározták, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt tartják és azon folytatják a költségvetéstárgyalását. Ezután Kálmán István interpellált a gödöllői koronauradalomnál tapasztalható visszásságok ügyében, amelyre nagyatádi Szabó földi mivelésügyi miniszter azonnal válaszolt A választ tudomásul vették és ezzel az ülés délután 2-3 órakor véget ért Tk88 a fees«5ge mináankUsiok agl« aáfst? a mag^ne arsa!»®« sie« eiá Síí filmsíSspásia káíssztika Si rapia föé!»szava érdekcébenl