Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)
1921-06-01 / 117. szám
ML85S» c^f«, "81 Tm S2a .Budap@s£, N ©21 3 17 Sg^roi®, mona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: a;-7 évre SSO kor. ] negyed évre .'.... i^O kor. fél évre SSO kor. | egy hóra. S3 kor. Jugoszláviában.egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.. SZERKESZTŐSÉG :VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-39 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) ta Újra kísért a hír, hogy a nemzetgyűlés időtartamát meghosszabbítják, esetleg a nemzetgyűlést átalakítják képviselőházzá, így teremtenek jogalapot arra, hogy a mai összetételű nemzetgyűlés tovább élhessen. E lappangó tervnek kétségtelenül vannak ébrentartói, akik állandóan gondoskodnak arról, hogy a parázs a hamu alatt ki ne hamvadjon. Ha jól körültekintünk a mai politikai arénában, egy csöppet sem nehéz eltalálni, "hogy mely oldalról élesztgetik ezt a parazsat. „Zeit gewonnen, alles gewonnen" mondja a német közmondás és a mai pártoknak bizony minden idő kevés arra, hogy uralmukat véglegesen megalapozzák. Úgyannyira, hogy a legjobban azt szeretnék, ha egyáltalán nem kellene arra gondolniuk, hogy mandátumuk valamikor lejár és új választás alá kell magukat bocsátaniuk. Pártszempontokból meg is érthető ez az álláspont, de az ország sorsát nem lehet a pártok sorsával egybekapcsolni. Az ország érdekét nem lehet és nem szabad a pártérdekeknek alárendelni. A jelenlegi nemzetgyűlésnek két évben van törvényesen megszabva az élettartama. Ez az idő máig elég lett volna arra, hogy komolyan dolgozva mindazt a föladatot elvégezze, amely föladatok realizáttak. Az ommg népe igazán nem tehet arról, hogy ez a nemzetgyűlés idejének egy nagy részét párt- és kormányválságokkal volt kénytelen eltésérelni, és hogymost, élettartama utolsó negyedében, még bele sem kezdett feladatai legfontosabbjába, az alkotrányrevízió megcsinálásába. Éz a körülmény azonban mit sem változtat azon a tényen,, hogy a jelenlegi nemzetgyűlés csak két évre kapott mandátumot a választásokon és hogy az ország lakosságának széles rétegeiben csak ez a kétéves élettartam keltett némi megnyugvást. És ez adott reményt arra, hogy ha az első nemzetgyűlés nem is lesz hű kifejezője az ország lakossága többségi fölfogásának, ha hiányozni is fognak belőle,olyan társadalmi rétegek képviselői, amelyeknek hiánya káros az országra nemzetgazdasági, társadalmi, bel- és külpolitikai szempontokból, ez a hátrányosság nem tart tovább két évnél. Nem tart tovább annál az időnél, amely elegendő arra, hogy a konszolidáció alanyai lerakassanak. Azután jöhet a konstruktív parlamenti tevékenység, közmegnyugvást keltő alapokon. Olyan alapon, amely arra is alkalmas, hogy eloszlasson Magyarországgal szemben minden gáncsoskodást a külföldön, minden kételyt a barátok és minden bizalmatlanságot az ellenfelek előtt. Ezt a reményt megölni azzal, hogy a nemzetgyűlés időtartamát — a nemzet külön megbízása nélkül — önkényesen, meghosszabbítsák, a legnagyobb fokú politikai oktalanság lenne, amelynek káros kihatására még gondolni sem jó. Minthogy azonbana csodák terén nálunk már nem igen lehet új csodákkal bámulatot kelteni, nincs kizárva annak a lehetősége, hogy törvény, országos érdekek ellenére is lesznek, akik ezt az életmeghosszabbítást meg fogják kísérelni és nem ütközvén keményebb akadályokba, kísérletük valóra is válhatik. A kormány álláspontja máris az, hogy nem foglalállást ebben a kérdésben,mert nem a pártoknak, sem a nemzetgyűlésnek nem kíván prejudikálni. Ez az álláspont magyarul azt is jelentheti, hogy: nekem így is jó, amúgy is jó. Az ilyen se hideg, se meleg álláspontból folyik majd, hogy akormány nem fog sietni ásókkal- a javaslatokkal, amelyek törvényerőre emelése a nemzetgyűlés záros határidejéhez van kötve. És ha éppen jónak látja, maga is ürügyet szolgáltathat arra, hogy a nemzetgyűlés időtartama valóban meghosszabbíttassék. A kisgazdapárt — úgy hallatszik — nem megy bele a nemzetgyűlés ilyen módon való meghosszabbításába. Világosan, tisztán és a helyzetnek teljesen megfelelően indokolja meg a párt ezt az álláspontját, amidőn azt vallja, hogy a nemzetgyűlés meghosszabbítása nem hozná meg a parlamenti helyzet tisztázását és akcióképes törvényhozás megvalósulását. Jó garanciáját jelentené, ez az álláspont annak, hogy ezt a lehetetlen tervet keresztül ne lehessen vinni, ha arról volnánk meggyőződve, hogy a nemzetgyűlés kisgazdapártja elfoglalt helyes álláspontjából nem enged, hanem valóban a nagy közérdeket tartja szem előtt. És csak azokhoz a törvényalkotásokhoz" adja oda erejét, amelyeket ennek a nemzetgyűlésnek kell a két évi időtartamon belül elvégeznie. De a kisgazdapárt — sajnos — ismételten adta tanújeleit annak, hogy inkább engedékeny, mint szilárd akarata. Aminek eléggé világos példái a párt engedékenysége az internálások, a sajtószabadság és a közszabadságok kérdéseiben. Ha most hangoztatott álláspontja, is csak ilyen szilárd lesz, akkor az ország népe ehhez sem fűzhet nagyobb reményeket, mint amennyi reménysége a fenti kérdéseknél nyert beteljesülést a kisgazdák részéről. E föltevés, lehetősége annál indokoltabb, mert a talaj, amelyre a nemzetgyűlés meghosszabbításának kívánói a pártot csalogatják, valóságos ingovány. Hiszen úgy tüntetik föl, mintha ez a "leghosszabbítás azért" kellene, hogybizonyos körök vagy pártok "magukat még jobban- népszerűsíthessék, gyökereiket mélyebbre ereszthessék. Az ilyen érvelés elég csábító minden politikai pártra ,s, ha , akadnak rövidlátópolitikai irányok, könnyen lépve is mehnek, a maguk érdekében is jónak képzelve az ilyen lyukas mogyorónál nem nagyobb értékű politikai okoskodást. A kisgazdapárt mai álláspontja tehát még korántsem fogadható el ebben a kérdésben készpénznek. Történjék azonban bármi e kérdés körül, annyi bizonyos, hogy t.itt a döntő szó az egész magyar közvéleményt illeti meg. Mi a lelkünk mélyében vagyunk meggyőződve arról, hogy az ország népe még a gondolatai ellen is tiltakozik annak, hogy a jelenlegi nemzetgyűlés élettartama meghosszabbíttassék. És ne adassék mód arra, hogy a közakarat új választások által uj is megnyilvánulhasson. A mai politikai pártok váltig hangoztatják, hogy a nemzet többségének az akaratát képviselik. Nincs tehát semmi félnivalójuk az új választásoktól és nincs semmi elfogadható okuk arra, hogy törvény és közakarat ellenére, önkényesen hosszabbítsák meg mandátumaikat. Az ország érdekét nem lehet és nem szabad ilyen könynyelmű módon szem elől téveszteni és térjesztetni a külföld előtt, amelynek bizalmára szüksége van Magyarországnak. De az ország belbékéjének a helyreállását sem lehet silány pártérdekek prédájául vetni csak azért, hogy bizonyos körök még inkább népszerűsítsék magukat. A háború elmúlt, talán most már mégis itt lenne az ideje annak, hogy visszatérjen az alkotmányos rend és ne kísérletezzenek kivételes próbálkozásokkal, amelyek inkább puccsokhoz hasonlítanak, mint komoly politikai szükségességekhez. Akik az ország mai helyzetében a nemzetgyűlés élettartamának meghosszabbításán törik a fejüket, azoknak nagyon korlátolt okuk van -félni az új választásoktól. Azoknak a népszerűsítésre törekvése is csakdélibáb- amelyet úgy el fog fújni az ország népének komolysága- mint a szél a kósza jellegét vagy a földre ereszkedett ködöt. Ami még menthet ,valamit a mai pártkeresztek számára, az csak a vállalt feladatok, gyors és becsületes elintézése lehet — azután a nemzet újból való megkérdezése — a szavazóurnák előtt. Olaszország a választások után. (Róma, május 25. — O. L.) Az új olasz kamara összetévesztéssor hasonlít a régihez, és a váratlan tény kétségkívülkitűnik a választások ' eredményéből. A választások előtt valamennyi párt mélyreható változásokra volt elkészülve. És mégis.... Ez a legnyersebb erőszakkal lefolytatott választási küzdelem, amelybe a kormány és az egész polgárság teljes erejét tervszerűen a szocialisták ellen irányította és amelyről előzően már azt hirdet- ték, hogy a reakció új korszakának alapköveit fogja lerakni —a fascisták már a bitófa korszakáról mondtak jóslatokat — ez a választási harc, amelyben a nagyipar és a nagybirtokosok osztálya milliókat és milliókat áldoztak föl a maguk érdekeinek istápolására- és amelyben a kormány a végrehajtó közegeket a fascisták rendelkezésére bocsátotta, végül mégis, e szó szoros értelmében, a munkásság» a mi pártunk "diadalával végződött. 1 .Ez a választási eredmény természetesen mindenütt nagy megrökönyödést idézett elő és különösen meglepte a polgárságot. A kormány kénytelen számolni azzal a téttnyel, hogy a 09 kamara az ő szempontjából épp úgy nem „kormányképes", mint a régi. Az 1919 novemberi választásokon megválasztott 150 szocialista képviselő helyett most 1gl.szocialista és 14 kommunista érkezett be,, a klerikális helyifelők száma 100-ról 107-re emelkedett, a köztársasági pártnak eddig 6 mandátuma volt, ezentúl pedig 8 mandátuma lesz. Az uj tartományok „meghódítása" is megtermelte a maga gyümölcsét: 4 német és 6 szláv nemzetiségi képviselőt választottak be az uj kamaráiba, ugy hogy ezekkel együtt a kormány 160 főnyi ellenzékkel áll szentben az 535 tagú kamarában. Ha a polgári ellenzéki képviselők, a Nitti-pártiak és az úgynevezett demokraták srányát 29-ra tesszük, akkor az előbbi statisztikával egybevetve, teljes tiszta képet kaptunk a kormány választási kudarcáról. Emellett a fascisták — az ő lapjaik megállapítása szerint is — csupán 13 mandátumra tudtak szert tennni, holott a választásokat megelőző küzdelemben több mint tízszer ennyi munkáskamarát gyújtottak föl. A rombolások terén tanúsított irőkifejtésnek valóban semmiképen sincs arányban a választásokon kivívott eredményeikkel. Ha a polgári sajtó őszintén kifejezést adna a választási eredmények miatt érzett keserűségének, akkor meg kellene állapítania, hogy a polgárság nagy hibát követett el: „túlfeszítette a húrt". A kormány azzal, hogy az országot kiszolgáltatta a fascisták terrorjának és nyugodtan tüze, hogy a faseisti „büntetőexpediciók" rablóhadjáratokká «lélesedjenek ki, a polgárság komolyabb elemeit is elidegenítette magától és a munkásság legjobbjait önkéntelenül is minden tüzön-vizes kérésztől való i kitartásra buzditotta. A polgári sajtó azonban még annak gondolatától is idegenkedik, hogy ilyen önvallomást tegyen és el akarja, hitetni a külfölddel, hogy a szeoeralisták választási győzelme föltétlen bizonyíéka a választások tisztaságának és annnak, hogy a kormány ÉS - végrehajtó közegek a választások során minden pártnak egyenlő akciószabadságot biztosítottak. Fontosaz* * tény, hogy valamennyi pártot teljesen váratlannal érte a szocialista párt választási győzelme, amely még inkább meglepetésszámba ment,mint 1919 novemberjében. Akkoriban ugyanis mindenki a párt győzelmére számított, ezáltal azonban maga a párt is számított azzal, hogy csupán a képviselők egy kisebb táborával lesz képviselve a kamarában. Ezeknek mindem igyekezete majd! Csak arra szorítkozhatik,, hogy a győzedtelmesedő frankciónak ,a szociális törvények, nevezetesen s mi talaj éii#részt s senli.