Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)
1921-07-29 / 166. szám
10 NÉPSZAVA it * * Uffaisti ás régi uásSssSsa — ülz egySk eaj asSaS a B5a SCsraSiarnsseB' rseviSIsrasSaSa ..." — Pasáig megegyeztek, fcssagj^ elhallgatJAk ? — A msmiszterelsök szerírei mi a'&asSányoEsa a és a elyugodtt kormányzási ? ? ... A csütörtöki ülést majdnem egészen Beniczky Ödön beszéde foglalta le. Nagyon erélyes volt és időket jellemzően érdekes. Érdekes különben az is, hogy vele szemben a kisgazdapárt tüntetett a legjobban. Ez mindennél érdekesebb. Stakovszky elnök "All órcakor megnyitván az ülést, felszólította azokat a képviselőket, akiik a múltkori ülésről távolmaradtak, hogy igazolják távolmaradásukat, különben augusztusi illetményeiket nem fizetik ki. A napirenden levő indemnitási javaslathoz Hegedűs György beszélt elsőnek, aki azt fejtegette, hogy a nemzet adósságait a zsidó fajnak kell megfizetnie, szemrehányást tetttovábbá Hegedűs pénzügyminiszternek, ahogy Szentesen a polgármesternél 15 fogásos reggelit fogyasztott ugyanakkor, amikor takarékosságot hirdetett... Borzasztóan mélyjáratú volt ez a Hegedűs György! Ezután Baniczay Ödön szólalt fel, aki mindjárt kijelentette, hogy a kormány iránti mélységes bizalmatlanságánál fogva nem fogadja el az indemnitást. Amikor a költségvetés tárgyalásánál bírálta a kormányzósági tételeket, a miniszterelnök azzal vádolta meg, hogy a vitába belevitte a kormányzó nevét is. Erre megjegyzi, hogy a kormányzó nevét nem vonta bele a vitába, csupán mentelmi joga megsértésének bejelentése alkalmával kritikával illette a kormányzóság működését. Nem említette volna a kormányzó személyét, ha nem a kormányzó nevében tartóztatták volna be. Lehet, hogy visszaélés történt a kormányzó nevével, ám a későbbi események megerősítették abban a föltevésében, hogy a kormányzó nemcsak helybenhagyta letartóztatását, hanem még intézkedett is további fogvatartása iránt. A kormányzó tehát személyesen és közvetlenül sértette meg mentelmi jogát, amikor a szóló Szombathelyre akart utazni. A kormányzó személyesen és közvetlenül okozta letartóztatását Szemrehányást tettek szólónak, hogy bizottság kiküldését indítványozta a fővezérség számadásainak megvizsgálására. Jogosan járt el, amikor a számadást követelte, tekintve, hogy a szegedi ellenforradalmi kormány költségeiből csak mintegy SOfl.OOO korona volt elszámolva... (E szavaknál úgy a kereszténypárt, mint a kisgazdák soraiban nagy lárma tört ki, a képviselők ingerült célzásokat tettek a szónok legitimista mivoltára. Hegedűs György és Meskó Zoltán pedig ezt kiáltották: „Nem engedjük bántani a kormányzó személyét!") Ha a szegedi számadások rendben vannak — folytatta Beniczky —, hogyan lehetséges, hogy Próznay Pál huszárkapitánynak hiteles nyugtája... (A zaj kiújult a kisgazdák soraiban. Meskó Zoltán többször indulatosan közbekiáltott, mire az elnök csöndre intette és megjegyezte, hogy Prónay Pál nevét, lehet belevonni a vitába. A szónok folytatni akarta beszédét, ekkor azonban Egri Nagy János, Hegedűs György és Meskó Zoltán ismételt közbeszólásaikkal megakadályozták ebben. Rakovszky elnök helyre akarta állítani a rendet, de mivel ez ismételt kísérletek után nem sikerült, felfüggesztette az ülést.) . Rövid szünet után, az ülés újbóli megnyitásakor Beniczky Ödön folytatta beszédét. Csodálkozását fejezte ki, hogy „Prónay huszárkapitánynak az eredeti, tényleges és nagyon tekintélyes, vagyonszámba menő összegről kiállított nyugtája miért van az ő (Beniczky) birtokában és miért nincs a zárszámadások között?!" Miután szóló is tagja volt a bécsi kosinténak, noha ténylegesen nem folyt, bele a pénzügyekbe, mégis köze van ezekhez az ügyekhez. Az elszámolásokra vonatkozó indítványát csupán akkor jegyezte be, amikor a miniszterelnöki cenzúra támogatásával piszkálni kezdték ezeket a dolgokat Áttért ezután a kormányzóság tételeire. Lehetetlenség — mondotta —, hogy amikor a nemzetgyűlés a kormányzóság céljaira három millió koronát szavazott meg, akkor a nemzetgyűlés költségvetési jogának kijátszásával egy év alatt 40 millió koronát, másfél év alatt pedig 61 millió koronát költöttek el, nem kormányzósági hivatalra, hanem kormányzói udvartartásra. (Grieger Miklós: „Úgy van, igaza van!") Aminiszterelnöknél mérvadóbb tényezők (Nagy zaj a kisgazdapárton)... igazat adtak nekem abban, hogy a kormányzósági tételek bírálatánál nem léptem át a jogos kritika határát. A miniszterelnök mégis szemrehányást tett, holott köteles tűrni a kritikát. A képviselőnek joga van a miniszterelnököt felelősségre vonni, de nem megfordítva A pénzügyminiszter maga is kifejezetten elismerte, hogy a kormányzóságnál ténylegesen túl magas költekezések történtek. Én is voltam úgynevezett miniszter, de ha ilyen könnyelműen kezeltem volna hivatalos pénzeket, nem mernek mutatkozni az emberek előtt. Elmondta ezután, hogy ismeretes költségvetési beszéde után, amelyben a kormányzóság tételeit bírálta, a kormányzó környezetében működő tisztek nevében Nagy tábornok és Ottrubay alezredes elégtételt, kértek tőle. A kereszténypárt és a kisgazdák sűrű közbekiáltozása közben mutatott rá arra a körülményre, hogy a tisztiküldöttségkormányzósági autón jött hozzá, noha a pénzügyminiszter betiltotta, hogy autót használjanak privát célokra. _ Miután a két tiszt nem a várt eredménnyel járt nála, a kormányzóság tisztjei elhatározták, hogy egyenként fogják provokálni. Levélben tudtukra adta, hogy fölvilágosítást beszéde tárgyát illetően a nemzetgyűlésen fog adni. (Csontos Imre, Kuna P. András és más kisgazdapártiak folytonosin közbeszólnak.) Kifogásolja azt az eljárást, hogy a miniszterelnök nem azok ellen mozgósít rendőrt, akit valamit elkövetnek, hanem azok ellen, akik fölháborodnak a jogsérelmeken. A miniszterelnök nem kifogásolta a pazarlásokat, ugyanakkor egy elhunyt bírót szegénysége és nyomora miatt nem tudnak eltemetni. A miniszterelnök nem vonhatja őt felelősségre, hanem ő kéri számon a miniszterelnöktől, hogy elmulasztotta az ország iránti kötelességét. Emlékezetébe idézi a miniszterelnöknek, amit Festetics herceg mondott Keszthelyen: Féljed az istent és tiszteld a királyt! (Nagy zaj a kisgazdapárton.) A nyilvánosság már ismeri a miniszterelnök hangját, amely a konzervatív pártokat mindig balfelé tolta, hogy végül radikálisokkal, sőt a szocialistákkal legyenek együtt egy plattformon. (Állandó nagy zaj.) A lapokban megjelent kormányzósági kommünikék után kérdi, nem súgás után beszélt-e a miniszterelnnök, amikor vádakat hangoztatott Garami és Lovászy ellen és amikor nem veszi tudomásul Lovászyék cáfoló válaszait? Cáfolta a miniszterelnöknek abbeli vádját, hogy ő belügyminiszter korában kötelességét mulasztotta volna a kilengéseknél. Én mindent megtettem, amit a törvény értelmében meg kellett tennem. Én már 1919 szeptember 14-én adtam ki rendeletet amelyben hangsúlyoztam, hogy az ország legnagyobb érdeke az, hogy minden izgalom lecsillapuljon, hangsúlyoztam, hogy minden önbíráskodás ellentétben áll a keresztény tanokkal és minden ilyen önkényes cselekményt a legszigorúbban meg fogunk torolni. Fangler Béla (Andrássy-párti): Kár volt ezt a rendeletet kiadni! Beniczky Ödön: A tisztelt képviselő úr nem tudja, hogy ha pogrom van és kifosztják a zsidókat hol fog ez a fosztogatás megállni. Könnyen sor kerülhet az urakra is. A továbbiakban kijelenti, hogy múltkori interpellációjában rablógyilkosságokról beszélt Ha fehér terrorról akarnék beszélni, fölolvashatnám a Prónay-féle 4. törzsszázad jegyzőkönyveinek birtokomban levő másolatait. Bizonyos esetekben meg tudom érteni, hogy tényleges bűnösöket rövid úton a másvilágra küldtek. Ezekre az esetekre vonatkozik az amnesztia. Azonban, amit én nem tudok megérteni, amit én nem vaayok képes födözni, az az, hogy ártatlan embereket öljenek meg és még ki is rabolják őket. Hogy nézzek én le a keresztény erkölcsi világnézet magasságából Kun Béla rendszerére, ha ennek égisze alatt ugyanazt csinálják, amit Kun Béláék. Nekem hiába mondják, hogy előbb volt a tegnap, azután jött a ma. Hivatkozom Huszár Károly kecskeméti beszédére, ahol Huszár kijelentette, hogy bűnt nem szabad bűnnel megtorolni. (Az elnök szünetet, adott, amely után a szónok folytatta beszédét. A kisgazdák távollétükkel tüntettek.) — Főként azért sorolja föl adatait, hogy azok a nemzetgyűlési naplóba kerüljenek. A kommün után atrocitások csak a Duna-Tisza közén történtek. Nyugatmagyarországon semmi, a Tiszántúl alig valami. A szombathelyi hadosztály parancsnoka, Lehár, erélyesen meggátolt minden kilengést. Lehár annak idején napiparancsot adott ki a tisztek magatartásáról és szigorúan utasította a tiszteket, hogy atrocitásokat ne kövessenek el. Beosztottak egy különítményt is a szombathelyi hadosztályhoz. Lehár megmondta, hogy ha atrocitásokat követnek el, nyomban hadbíróság elé állítja őket. A különítményt erre másnap kivették a parancsnoksága alól. Lehár pedig most nyugdíjban van. Én megnéztem Neubauer gyufagyári igazgató ügyét is. Ez az ember a kommün alatt Budapesten nyomorgott és a lábát se tette be Kecskeméten a gyufagyárába. Tegyük föl, hogy mégis kommunista volt. Hegedűs pénzügyminiszter: Nem volt! Beniczky 04 in: De tegyük föl. A lánca, a gyürűje, az órája az mégsem volt kommunista. Héjjas Iván azért űzte el a legvagyonosabb zsidókat, hogy a Wertheim-szekrényeket kirabolja. Francia Kiss Mihály fölajánlotta egy zsidónak, hogy 30.000 koronáért szabadon bocsátja. Nem volt nála, csak 10.000 korona, erre megölte és a 10.000 koronáját elvette. Az ilyesmit helyeselni nem lehet és aki helyesli, fogadja részvétemet. Ereki Károly: Mikor történt ez? Beniczky Ödön: Pár hónapja történt. Az megtörténhetik, hogy a zsidókat megverik a vásáron, de kirabolni őket, ez nem egyezik meg a keresztény irányzattal. (Budavári László: „A miniszterelnök megígérte, hogy erélyes vizsgálatot indít.") A vizsgálatok az én időm után meddők maradtak és elposványosodtak. Eleget zárt üléseztünk, a nyilvánosság az, amely még segíthet. Egyéb állapotok jellemzésére elmondja, hogy egy Kornhauser nevű izraelita kereskedő 70.000 koronával tartozik Prónay Mihály alispánnak. Az alispán ezt a követelést rácedálja Pál öccsére. Erre Kornhausert szuronyos katonák beviszik a Prónay-zászlóalj pincéjébe, ahol rárivalnak: „Fizetsz-e, büdös zsidó?!" (Mozgás. — Benkő Gábor: „Megállapodás volt, hogy ezt a dolgot nem hozzák nyilvánosságra. Ének fejében menesztették Prónayt!" — Gunda Jenő papképviselő közbekiált: „Lesz öröm Izraelben!") Kolnhäuser végül is rendőri beavatkozás útján szabadult ki. (Budavári László folytonosan közbeszól, amire az elnök többször csöndre inti.) — Miért haragszanak, ha az ember ezekről a dolgokról beszél!! — kérdezte Beniczky —. Friedrich Istvánt Prónay Pál farkaskutyákkal üldözte és a vádlottak padjára hurcolta. Onnan „bocsánat tévedés!" kiálltással engedték el. Eltűrjem-e, hogy engem letartóztattak és agyonlövéssel fenyegettek?! A kommunisták elfogytak, most a legitimistákra kerül a sor?! A bűnösöket hősöknek tekintik, akik pedig a bűnöket fölsorolják, azokat zsidók által megfizetett hazaárulóknak bélyegzik. A külföld szemrehányást tesz az atrocitások miatt. Mint utolsó esztrömhöz fordult a nyilvánossághoz, hogy lássa a külföld, hogy meg akarjuk javítani a helyzetet. Én nem mondtam, szólt azután Hegedűs felé fordulva, hogy Neubauer kommunista. Én azt mondtam, hogy Hegedűs nem fog védelmébe venni valakit, aki kommunista, tehát valószínű, hogy Neubauer sem volt kommunista. Nem is én mondottam, hanem Bubinek mondta, hogy kommunista, ő pedig talán tudja, hogy kommunista, mert neki 955 volt a szakszervezeti száma. Meskó Zoltán: A mágnásokat is sorolja föl. Beniczky Ödön: Nekem a mágnásokhozsemmi közöm. A 955-ös elég alacsony szám. Úgy látszik, Rubinek Gyula eléggé sietett. A pénzügyminiszter úr tehát ne velem szemben védje meg Neubauer emlékét, hanem Rubinek Gyulával szemben. A pénzügyminiszter szabadelvűnek hirdeti magát és sajnálom, hogy nekem, mint klerikálisnak és reakciósnak kell kitanítanom, hogy a rablógyilkosságot nem szabad megvédeni és nem szabad elsülyeszteni az erre vonatkozó írásokat. (Hegedűs pénzügyminiszter: „Nem sülyesztettem el!") Talán a „T." tisztek sülyesztették el? Nem áll meg a miniszterelnöknek az az állítása, hogy ő a birtokában lévő adatokat politikai fegyvernek kívánta fölhasználni. Nos, ezen adatok elmondásától eláll, ha szétválasztják a hatásköröket, megszüntetik a katonai bíráskodást a polgári személyek ellen és a különítményeket kihelyezik Hajmáskérre. Inotára és Lorx ezredes parancsnoksága alá helyezik őket. Miért helyezték a Prónay zászlóaljat mint csendőrséget a belügyminisztérium alá. A miniszterelnök ugrassa szét a kifogásolt társaságot, ez esetben eláll adatai közlésétől. Kérésének teljesítése esetén elégtételt adott volna a kormányzónak is. Sajnos, a miniszterelnök nem tett eleget kívánságának, sőt kijelentette, hogy további akcióra nem ad menlevelet. Többi mondanivalóit más alkalommal hozza nyilvánosságra. Ezután Bethlen miniszterelnök reflektált Beniczky szavaira, igy kezdvén: „A képviselő úr mániájához méltóan"... (Beniczky legyintett a kezével és távozott az ülésteremből.)... s ismételte régebbi közléseit. Beniczky használjon precízebb kifejezéseket olyan kényes kérdésnél, hogy a kormányzó megsértette a képviselő mentelmi jogát. A vizsgálat azt bizonyítja, hogy mentelmi jogsérelem Beniczkyvel szemben nem történt. (Felkiáltások a kisgazdapárton: „Éljen a kormányzó!") A fővezérség elszámolására vonatkozó gyanúsításokat visszautasítja. A kormányzó nem pazarol. Ellenben Beniczky belügyminisztersége alatt a Szombathelyre leküldött két autó költségei 400.000 koronájába 1921 július 180.