Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)

1921-07-29 / 166. szám

10 NÉPSZAVA it * * Uffaisti ás régi uásSssSsa — ülz egySk eaj asSaS a B5a SCsraSiarnsseB' rseviS­IsrasSaSa ..." — Pasáig megegyeztek, fcssagj^ elhallgatJAk ?­­ — A msmisz­terel­sök szerírei mi a'&asSányoEsa a és a elyugodtt kor­mányzási ? ? ... A csütörtöki ülést majdnem egészen Beniczky Ödön beszéde foglalta le. Nagyon erélyes volt és időket jellemzően érdekes. Érdekes külön­ben az is, hogy vele szemben a kisgazdapárt tüntetett a legjobban. Ez mindennél érdeke­sebb. Stakovszky elnök "All órcakor megnyit­ván az ülést, felszólította azokat a képviselő­ket, akiik a múltkori ülésről távolmaradtak, hogy igazolják távolmaradásukat, különben augusztusi illetményeiket nem fizetik ki. A napirenden levő indemnitási javaslathoz Hegedűs György beszélt elsőnek, aki azt fejtegette, h­ogy a nemzet adósságait a zsidó fajnak kell megfizetnie, szemrehányást tett­­továbbá Hegedűs pénzügyminiszternek, ahogy Szentesen a polgármesternél 15 fogásos reggelit fogyasztott ugyanakkor, amikor taka­rékosságot hirdetett... Borzasztóan mély­járatú volt ez a Hegedűs György! Ezután Baniczay Ödön szólalt fel, aki mindjárt kijelentette, hogy a kormány iránti mélységes bizalmatlanságánál fogva nem fogadja el az indemnitást. Amikor a költ­ségvetés tárgyalásánál bírálta a kormányzó­sági tételeket, a miniszterelnök azzal vádolta meg, hogy a vitába belevitte a kormányzó ne­vét i­s. Erre megjegyzi, hogy a kormányzó ne­vét nem vonta bele a vitába, csupán mentelmi joga megsértésének bejelentése alkalmával kri­tikával illette a kormányzóság működését. Nem említette volna a kormányzó személyét, ha nem a kormányzó nevében tartóztatták volna b­e. Lehet, hogy visszaélés történt a kormányzó ne­vével, ám a későbbi események megerősítették abban a föltevésében, hogy a kormányzó nem­csak helybenhagyta letartóztatását, hanem még intézkedett is további fogvatartása iránt. A kormányzó tehát személyesen és közvetlenül sértette meg mentelmi jogát, amikor a szóló Szombathelyre akart utazni. A kormányzó személyesen és közvetlenül oko­zta letartózta­tását Szemrehányást tettek szólónak, hogy bizottság kiküldését indítványozta a fő­vezérség számadásainak megvizsgálására. Jogosan járt el, amikor a számadást köve­telte, tekintve, hogy a szegedi ellenforradalmi kormány költségeiből csak mintegy SOfl.OOO ko­rona volt elszámolva... (E szavaknál úgy a kereszténypárt, mint a kisgazdák soraiban nagy lárma tört ki, a képviselők ingerült cél­zásokat tettek a szónok legitimista mivoltára. Hegedűs György és Meskó Zoltán pedig ezt kiáltották: „Nem engedjük bántani a kor­mányzó személyét!") Ha a szegedi számadások rendben vannak — folytatta Beniczky —, ho­gyan lehetséges, hogy Próznay Pál huszárkapi­tánynak hiteles nyugtája... (A zaj kiújult a kisgazdák soraiban. Meskó Zoltán többször in­dulatosan közbekiáltott, mire az elnök csöndre intette és megjegyezte, hogy Prónay Pál nevét, lehet belevonni a vitába. A szónok folytatni akarta beszédét, ekkor azonban Egri Nagy Já­nos, Hegedűs György és Meskó Zoltán ismételt közbeszólásaikkal megakadályozták ebben. Ra­kovszk­y elnök helyre akarta állítani a rendet, de mivel ez ismételt kísérletek után nem sike­rült, felfüggesztette az ülést.) . Rövid szünet után, az ülés újbóli megnyitá­sakor Beniczky Ödön folytatta beszédét. Cso­dálkozását fejezte ki, hogy „Prónay huszár­kapitánynak az eredeti, tényleges és nagyon tekintélyes, vagyonszámba menő összegről ki­állított nyugtája miért van az ő (Beniczky) birtokában és miért nincs a zárszámadások között?!" Miután szóló is tagja volt a bécsi ko­sinténak, noha ténylegesen nem folyt, bele a pénzügyekbe, mégis köze van ezekhez az ügyekhez. Az elszámolásokra vonatkozó indít­ványát csupán akkor jegyezte be, amikor a mi­niszterelnöki cenzúra támogatásával piszkálni kezdték ezeket a dolgokat Áttért ezután a kor­mányzóság tételeire. Lehetetlenség — mon­dotta —, hogy amikor a­ nemzetgyűlés a kor­mányzóság céljaira három millió koronát sza­vazott meg, akkor a nemzetgyűlés költségvetési jogának ki­játszásával egy év alatt 40 millió koronát, másfél év alatt pedig 6­1 millió koronát köl­töttek el, nem kormányzósági hivatalra, ha­nem kormányzói udvartartásra. (Grieger Miklós: „Úgy van, igaza van!") A­­miniszterelnöknél mérvadóbb tényezők­­ (Nagy zaj a kisgazdapárton)... igazat adtak nekem abban, hogy a­ kormányzósági tételek bírálatánál nem léptem át a jogos kritika ha­tárát. A miniszterelnök mégis szemrehányást tett, holott köteles tűrni a kritikát. A képvi­selőnek joga van a miniszterelnököt felelős­ségre vonni, de nem megfordítva A pénzügy­miniszter maga is kifejezetten elismerte, hogy a kormányzóságnál ténylegesen túl magas köl­tekezések történtek. Én is voltam úgynevezett miniszter, de ha ilyen könnyelműen kezeltem vol­na hivatalos pénzeket, nem mernek mutat­kozni az emberek előtt. Elmondta ezután, hogy ismeretes költségve­tési beszéde után, amelyben a kormányzóság tételeit bírálta, a kormányzó környezetében működő tisztek nevében Nagy tábornok és Ott­rubay alezredes elégtételt, kértek tőle. A ke­reszténypárt és a kisgazdák sűrű közbekiálto­zása közben mutatott rá arra a körülményre, hogy a tisztiküldöttség­­kormányzósági autón jött hozzá, noha a­ pénzügyminiszter betiltotta, hogy autót használjanak privát célokra. _ Miután a két tiszt nem a várt eredménnyel járt nála, a kormányzóság tisztjei elhatároz­ták, hogy egyenként fogják provokálni. Levél­ben tudtukra adta,­­ hogy fölvilágosítást be­széde tárgyát illetően a nemzetgyűlésen fog adni. (Csontos Imre, Kuna P. András és más kisgazdapártiak folytonosin közbeszólnak.) Kifogásolja azt az eljárást, hogy a miniszterelnök nem azok ellen mozgósít rendőrt, akit­ valamit elkövetnek, hanem azok ellen, akik fölháborodnak a jogsérel­meken. A miniszterelnök nem kifogásolta a pazarlá­sokat, ugyanakkor egy elhunyt bírót szegény­sége és nyomora miatt nem tudnak eltemetni. A miniszterelnök nem vonhatja őt felelősségre, hanem ő kéri számon a miniszterelnöktől, hogy elmulasztotta az ország iránti kötelességét. Emlékezetébe idézi a miniszterelnöknek, amit Festetics herceg mondott Keszthelyen: Féljed az istent és tiszteld a királyt! (Nagy zaj a kis­gazdapárton.) A nyilvánosság már ismeri a miniszterelnök hangját, amely a konzervatív pártokat mindig balfelé tolta, hogy végül­­ radikálisokkal, sőt a szocialistákkal legyenek együtt egy plattformon. (Állandó nagy zaj.) A lapokban megjelent kormányzósági kommüni­kék után kérdi, nem súgás után beszélt-e a mi­niszterelnn­ök, amikor vádakat hangoztatott Ga­rami és Lovászy ellen és amikor nem veszi tudomásul Lovászyék cáfoló válaszait? Cáfolta a miniszterelnöknek abbeli vádját, hogy ő belügyminiszter korában kötelességét mulasztotta volna a kilengéseknél. Én mindent megtettem, amit a törvény ér­telmében meg kellett tennem. Én már 1919 szeptember 14-én adtam ki rendeletet amely­ben hangsúlyoztam, hogy az ország legna­gyobb érdeke az, hogy minden izgalom lecsill­a­puljon, hangsúlyoztam, hogy minden önbírás­kodás ellentétben áll a keresztény tanokkal és minden ilyen önkényes cselekményt a legszigo­rúbban meg fogunk torolni. Fangler Béla (Andrássy-párti): Kár volt ezt a rendeletet kiadni! Beniczky Ödön: A tisztelt képviselő úr nem tudja, hogy ha pogrom van és kifosztják a zsi­dókat hol fog ez a fosztogatás megállni. Könnyen sor kerülhet az urakra is. A továbbiakban kijelenti, hogy múltkori in­terpellációjában rablógyilkosságokról beszélt Ha fehér terrorról akarnék beszélni, fölol­vashatnám a Prónay-féle 4. törzsszázad jegyzőkönyveinek birtokomban levő máso­latait. Bizonyos esetekben meg tudom érteni, h­ogy tényleges bűnösöket rövid úton a másvilágra küldtek. Ezekre az esetekre vonatkozik az am­nesztia. Azonban, amit én nem tudok meg­érteni, amit én nem vaa­yok képes födözni, az az, hogy ártatlan embereket öljenek meg és még ki­ is rabolják őket. Hogy­ nézzek én le a keresztény erkölcsi világnézet magasságából Kun Béla rendszerére, ha ennek égisze alatt ugyanazt csinálják, amit Kun Béláék. Nekem hiába mondják, hogy előbb volt a tegnap, az­után jött a ma. Hivatkozom Huszár Károly kecskeméti beszédére, ahol Huszár kijelentette, hogy bűnt nem szabad bűnnel megtorolni. (Az elnök szünetet, adott, amely után a szó­nok folytatta beszédét. A kisgazdák távollétük­kel tüntettek.) — Főként azért sorolja föl adatait, hogy azok a nemzetgyűlési naplóba kerüljenek. A kom­mün után atrocitások csak a Duna-Tisza közén történtek. Nyugatmagyarországon semmi, a Tiszántúl alig valami. A szombathelyi had­osztály parancsnoka, Lehár, erélyesen meg­gátolt minden kilengést. Lehár annak idején napiparancsot adott ki a tisztek magatartásá­ról és szigorúan utasította a tiszteket, hogy atrocitásokat ne kövessenek el. Beosztottak egy különítményt is a szombathelyi hadosztály­hoz. Lehár megmondta, hogy ha atrocitásokat követnek el, nyomban hadbíróság elé állítja őket. A különítményt erre másnap kivették a parancsnoksága alól. Lehár pedig most nyug­díjban van. Én megnéztem Neubauer gyufa­gyári igazgató ügyét is. Ez az ember a kom­mün alatt Budapesten nyomorgott és a lábát se tette be Kecskeméten a gyufagyárába. Te­gyük föl, hogy mégis kommunista volt. Hegedűs pénzügyminiszter: Nem volt! Beniczky 04­ in: De tegyük föl. A lánca, a gyürű­je, az órája az még­sem volt kommunista. Héjjas Iván azért űzte el a legvagyonosabb zsidókat, hogy a Wertheim-szekrényeket ki­rabolja. Francia Kiss Mihály fölajánlotta egy zsidónak, hogy 30.000 koronáért szabadon bo­csátja. Nem volt nála, csak 10.000 korona, erre megölte és a 10.000 koronáját elvette. Az ilyes­mit helyeselni nem lehet és aki helyesli, fo­gadja részvétemet. Ereki Károly: Mikor történt ez? Beniczky Ödön: Pár hónapja történt. Az megtörténhetik, hogy a zsidókat megverik a vásáron, de kirabolni őket, ez nem egyezik meg a keresztény irányzattal. (Budavári László: „A miniszterelnök megígérte, hogy erélyes vizsgá­latot indít.") A vizsgálatok az én időm után meddők maradtak és elposványosodtak. Eleget zárt üléseztünk, a nyilvánosság az, amely még segíthet. Egyéb állapotok jellemzésére elmondja, hogy egy Kornhauser nevű izraelita keresk­edő 70.000 koronával tartozik Prónay Mihály alis­pánnak. Az alispán ezt a követelést rácedálja Pál öccsére. Erre Kornhausert szuronyos­­ ka­tonák beviszik a Prónay-zászlóalj pincéjébe, ahol rárivalnak: „Fizetsz-e, büdös zsidó?!" (Mozgás. — Benkő Gábor: „Megállapodás volt, hogy ezt a dolgot nem hozzák nyilvánosságra. Ének fejében menesztették Prónayt!" — Gunda Jenő papképviselő közbekiált: „Lesz öröm Izraelben!") Kolnhäuser végül is rendőri be­avatkozás útján szabadult ki. (Budavári Lász­ló folytonosan közbeszól, amire az elnök többször csöndre inti.) — Miért haragszanak, ha az ember ezekről a dolgokról beszél!! — kérdezte Beniczky —. Friedrich Istvánt Prónay Pál farkaskutyákkal üldözte és a­ vádlottak padjára hurcolta. On­nan „bocsánat tévedés!" kiálltással engedték el. Eltűrjem-e, hogy engem letartóztattak és agyonlövéssel fenyegettek?! A kommunisták elfogytak, most a legitimistákra kerül a sor?! A bűnösöket hősöknek tekintik, akik pedig a bűnöket fölsorolják, azokat zsidók által megfizetett hazaárulóknak bélyegzik. A külföld szemrehányást tesz az atrocitások miatt. Mint utolsó esztrömhöz fordult a nyilvá­nossághoz, hogy lássa a külföld, h­ogy meg akarjuk javítani a helyzetet. Én nem mondtam, szólt azután Hegedűs felé fordulva, hogy Neubauer kommunista. Én azt mondtam, hogy Hegedűs nem fog védelmébe venni valakit, aki kommunista, tehát valószínű, hogy Neubauer sem volt kommunista. Nem is én mondottam, hanem Bubinek mondta, hogy kommunista, ő pedig talán tudja, hogy kom­munista, mert neki 955 volt a szakszervezeti száma. Meskó Zoltán: A mágnásokat is sorolja föl. Beniczky Ödön: Nekem a mágnásokhoz­­semmi közöm. A 955-ös elég alacsony szám. Úgy látszik, Rubinek Gyula eléggé sietett. A pénzügyminiszter úr tehát ne velem szemben védje meg Neubauer emlékét, hanem Rubinek Gyulával szemben. A pénzügyminiszter sza­badelvűnek hirdeti magát és sajnálom, hogy nekem, mint klerikálisnak és reakciósnak kell kitanítanom, hogy a rablógyilkosságot nem szabad megvédeni és nem szabad elsülyeszteni az erre vonatkozó írásokat. (Hegedűs pénzügy­miniszter: „Nem sülyesztettem el!") Talán a „T." tisztek sülyesztették el? Nem­ áll meg a miniszterelnöknek az az állítá­sa, hogy ő a bir­tokában lévő adatokat politikai fegyvernek kívánta fölhasználni. Nos, ezen adatok elmon­dásától eláll, ha szétválasztják a hatásköröket, megszüntetik a katonai bíráskodást a polgári személyek ellen és a különítményeket kihe­lyezik Hajmáskérre. Inotára és Lorx ezredes parancsnoksága alá helyezik őket. Miért he­lyezték a Prónay zászlóaljat mint csendőrsé­get a belügyminisztérium alá. A miniszter­elnök ugrassa szét a kifogásolt társaságot, ez esetben eláll adatai közlésétől. Kérésének telje­sítése esetén elégtételt adott volna a kormány­zónak is. Sajnos, a miniszterelnök nem tett ele­get kívánságának, sőt kijelentette, hogy to­vábbi akcióra nem ad menlevelet. Többi mon­danivalóit más alkalommal hozza nyilvános­ságra. Ezután Bethlen miniszterelnök reflektált Beniczky szavaira, igy kezdvén: „A képviselő úr mániájához mél­tóan"... (Beniczky legyintett a kezével és tá­vozott az ülésteremből.)... s ismételte régebbi közléseit. Beniczky használjon precízebb ki­fejezéseket oly­an kényes kérdésnél, hogy a­ kormányzó megsértette a képviselő mentelmi jogát. A vizsgálat azt bizonyítja, hogy men­telmi jogsérelem Beniczkyvel szemben nem történt. (Felkiáltások a kisgazdapárton: „Él­jen a kormányzó!") A fővezérség elszámolására vonatkozó gyanúsításokat visszautasítja. A kormányzó nem pazarol. Ellenben Beniczky belügyminisztersége alatt a Szombathelyre le­küldött két autó költségei 400.000 koronájába 1921 július 180.

Next