Népszava, 1921. augusztus (49. évfolyam, 169–192. sz.)

1921-08-02 / 169. szám

I­KT­ÉP SZAVA 1921"­ augusztus' 37 am vallomása szerepéről a Tisza-ügybeit. ** EEcesya?! JsaSoHE Bécsbe ? — Ek SársyaEás EsstarerongoScadlfc napja. A Tisza-ügy hétfői tárgyalásán tovább foly­tatták Ulain Ferenc tanúkihallgatását. A tanú azzal kezdte vallomását, hogy Dobó halálát az ő nev­ével hozzák összefüggésbe és úgy emle­gettek, mintha Dobót elpusztították volna a­­kórházban. Nem tudja, hogy Dobót kínoztak-e a fogházban vagy nem. Dobó azt mondotta neki, hogy nem kellett őt verni, elég volt neki hallani, hogy mi történik a bosnyák kaszárnyában, amikor egész éjjel ordítás verte föl a környéket. Nem igaz az sem, hogy Dobót szuggerálták volna a vallomásra. Nem ezondolt arra, hogy az kifogásolható dolog, ha Dobót az ügyészi ki­hallgatás közben detektíveknek adják át. Neki az­onban az volt a fölfogása, inkább ne a tör­vény, hanem az igazság tiszteltessék. Vágó és Sztanykovsz­ky vallomásaiból az következik, hogy ő lett volna az, aki a Kéri, Friedrich és­­Fényes ellen az akciót vezette. Ez azonban nem­ felel meg a valóságnak. Egy-két ízben történt szabálytalanság, ide inkorrektség az ő részéről sohasem történt. Vágót — mondotta a tanú — szintén nem befolyásolta vallomásában. Kern is volt szükség rá, hogy őt befolyá­solják. Neki az a meggyőződése, hogy Vág­ó vallomásá­nak 70%-a igaz. Vágó vallotta, h­ogy amikor az Asto­riába hozták a gyilkosság hírét, Friedrich is jelen volt és azt mondotta Friedrich: „hála id­ere, hogy ezen is túl vagyunk". Vígó erre közbeszólt, hogy ez nem igaz. Ulain ezután elmondotta, hogy Sztanykovszky Fényes­ről és Kérlről már akkor beszélt, amikor Friedrichről még nem is volt szó. Sztanykovszky halálos ítélettel ál­lott a bíróság elé, érthető tehát, hogy megragadott min­den eszközt, hogy megmenekülhessen. Bleger tanú azt vallotta, hogy ő olyan kérdéseket intézett hozzá, amely­ben már benne volt a válasz is. Ez sem igaz. Ami ellene történt, az a törvényszéki fogházban dolgozó maffia munkája volt. El sem lehet képzelni, hogy igaz volna Vágónak az a vallomása, hogy minden színházszerűen volt elrendezve. A vádlottakat mindig karhatalmi tisztek őrizték és igy nem is lehetett volna beszélni velük olyasmit, ami sza­bályellenes. hogy Hüttner preparálta-e Sztanyk­ovszkyt, azt nem tudja. Az sem igaz, hogy gróf Károlyi Imre azt "üzente volna Hütt­ernek, hogy tiszttartónak fogja alkal­mazni. Arról lehet talán szó, hogy csaléteknek fölvetődött ez a dolog. Arról, hogy Lengyel Zoltán mit beszélt a vádlottakkal, ar-Bm­ tud. Meg lehet állapítani a jegyzőkönyvekből, hogy Vágónak a tanukészsége óriási volt. Egyre hangoztatta, hogy ezt fogja mondani Friedrichnek: „Pista, emlékszel-e erre." Neki az az álláspontja, hogy Vágó sokkal többet tud, mint amennyit bevall. Sztanykovszkynak, Hü­ttnernek és Vágónak érdekük, hogy az ő tanúvallomását hamis Bzinben tüntessék föl, neki azonban semmiféle érdekében nem áll, hogy valótlant mondjon. Ezután rátért Ulain arra, hogy hogyan kapcsolódott be Heltai a Tisza-ügybe. Egy ízben Heltai édesanyja járt gróf Károlyi Imrénél, máskor pedig Szilágyi ügyvédnél, i­e egyik sem akarta ezt fogadni. Később Kormos detektivfőnök elmondotta a tanúnak, hogy Holtainé sok érdekes dolgot tud a Tisza­ügyben. Az ő kérésére azután február közepetáj­­ Kormos detektivfőnök fölküldötte hozzá Holtainét. Belininé akkor elmondotta a tanúnak, hogy a fia meg tudná mon­dani, kik ülték meg Tiszát. Elővett Heltainé egy sárga­­papírlapon kézírással irt levelet, amely Lévai Rudolf ügyvédnek volt cím­ezve és ebben Heltai Viktor a Tisza­i gyilkosság adatairól irt. A többi között azt irta ebben Heltai az ügyvédnek, hogy összeköttetésbe akar lépni gróf Károlyi írével, mert tudomása van olyan dolgok­ról, amelyeket — ha őt a gróf a fogságból kiszabadítja — a Tisza-ügyben fölhasználhat és tisztázni lehetne az ada­tok segítségével a Tisza-gyilkosságot. Heltai szerint ez­­esetben Friedrichet letartóztatnák, a főkapitány , elleni ügyet pedig a gróf föltétlenül meg­nyerné. Ezután hivatkozott arra Heltai, hogy ő teljesen ártat­lan és tegyenek lépéseket a kiszabadítása iránt. Ebben a­z esetben hajlandó lesz Heltai külföldön, ahova Fried­rich keze nem ér el, döntő bizonyítékokat szolgáltatni. Ezután fölsorolta Heltai a gyilkosságra vonatkozó ada­tait. Elmondotta, hogy 1918 október 31-én délután a 11-es katonatanács több tagja fölkereste őt a városparancsnok­ságon és pisztolyok kiutalását kérte. Ezután együtt men­tek Friedrichhez a hadügyminisztériumba. Tőle azt kér­dezte ekkor Friedrich: „Mi van Tiszával?" Ő nem ér­tette meg a kérdést, amire azt mondotta Friedrich: „Hja, te azt nem tudhatod." Innen visszament a v­árosparancs­n­okságra, ahol egyik ajtónálló azt mondotta neki a Tisza-gyilkosságra vonatkozóan: „Jól elintézte Friedrich ezt, tudta, hogy mit csinál." Dobót Friedrich rendeletére bocsátotta ő szabadon, aki kijelentette, hogy már harmad­ízben kapott' pénzt'Friedrichtől azért, hogy megölte Ti­szát. Ő ekkor ezt jelentette Friedrichnek, aki azt mon­dotta, hogy Horváth-Lanoviczot el kell valahová helyezni, mert még kellemetlenséget okoz.­­ Hüttnert Friedrich a fogházban megláto­gatta, amikor Hüttner úgy üdvözölte Friedrichet, hogy „szervusz, kegyelmes úr!" így kapcsolódott bele ezzel a levéllel Heltai a Tisza­ügybe. Hogy Heltai mit csinált a hadbíróságnál, nem tudja, mert nem érintkezett vele — mondotta Ulain. Heltai később elmondotta, hogy amíg fogva volt, Fried­rich és Polónyi mindenáron rá akarták venni annak a beismerésére, hogy ő terrorizálva volt a katonai tárgyaláson és azért váltott. Tanú az egész dolgot nem tartotta komolynak, de azért szünet alatt tanácskoztak a dologról Sztupka, Heltai, Lengyel Zoltán és ő, hogy elfogadják-e Haltai ajánlkozá­sát, aki mindenáron ki akart Bécsbe menni az adatok megszerzésére. Később — folytatta Ulain — Heltai azt aján­lotta, hogy egy Bauer nevű alhadnaggyal küldjék ki őt Bécsbe. A tanú azt mondotta, hogy ez a megoldás jó lesz. Közben bejött Prónay őrnagy, aki hozzájárult ahhoz, hogy Heltait Bécsbe küldjék. Prónay azt kérdezte, hogy mi lesz a költsé­gekkel, amire a tatai ajánlotta, hogy ezt ren­delkezésükre bocsátja. A részletek megbeszélé­sére délután fölmentek a­ Britanniába, ahol ki­oktatták Bauert, hogy mit kell neki csinálni. Lengyel Zoltán ekkor egy csekket állított ki, amelynek alapján a Prónay-Lászlóalj pénztára kifizetett Heltainak 2000 koronát, így ment azután Heltai Bécsbe. Néhány nap múlva Heltai levelet írt Sztupka őrnagynak, amelyben a többi között azt írta: ,,Szerencsé­ren megérkeztem Bécsbe és a jobb levegő miatt egyelőre itt is akarok maradni." A levélben pénzt is kért Heltai azzal, hogy pénz kell a h­táraihoz. Ennyit tud Heltai szirénéről. Az idő előrehaladottsága miatt ekkor Usain kihall­gatását fátl­­ szakítát­­ták. A tárgyalást kedden folytatják. ViSíasucsközlekedés éjfél után. * Hat Bsorofta Hess egy villamosjegy ára. Sírj­ák a EseSjj'nárrSG&IsS­washSaftt tBank és* BraMjegysö hataSI. Az Egyesített Városi Villamosvasutak igaz­gatósága, egyelőre a földalatti vonalakon, augusztus 8-tól bevezeti az éjfél utáni villa­mos közlekedést, de már ezt megelőzően, augusztus 2-án, 6-án és 7-én, éjfél után 2 óráig közlekednek a földalatti villamos kocsijai. Augusztus 8-tól éjfél után 1 óráig bonyolítják le a fér­fiaimat. A villamosvasutak igazgatósága az éjfél utáni utazásokat megdrágítja, úgy hogy az utazás a késő éjjeli órákban a koronába kerül majd. A kedvezményes és hetijegyek pedig nem ér­vényesek. A villamosvasutak igazgatósága egyébként most tanulm­ányozza azt a kérdést, hogy üzemi szempontból hogyan lehetne meg­-, oldani a földfölötti villamosközlekedésnek éj­fél után 1 óráia való bevezetését. Valószínű, hogy már a legközelebbi napokban a földfölötti vonalakon is megindul az éjszakai forgalom. Noha a nyár közepén vagyunk már, még mindig idején jön, ha a villamosforgalmat leg­alább éjfél után 1 óráig föntartják. De határo­zottan tiltakoznunk kell az ellen a terv ellen, hogy az éjfélutáni forgalomban a viteldíjakat a duplájára emeljék. Nem is jogosult, nem is bölcs dolog ez, mert az amúgy is kiuzsorázott lakosság a viteldíjaknak ezt a horribilis emel­kedését nem bírja el, márpedig az é­jfélutáni­­forgalmat — reméljük — nem a hadimilliomo­sok kedvéért akarják megcsinálni, akiknek ed­dig is módjukban volt a kirándulóhelyeken maradni, mert hiszen hazavitte őket az autó és a fogat. A villamostársaságnak semmi haszna nem IPSZ abból, ha a kocsik éjfél után üresen járnak. De nem is jogosult a vitel­dí­jaknak ilyen magas mértékben való megálla­pítása, mert a nap­pali forgalom viteldíjai is csa­k nehezen viselhetők el és a villamostársa­ság igazgatóságának éreznie kell, hogy bizo­nyos kötelezettségekkel tartozik a fővárosi lakosság nagy tömegeinek is. Itt említjük meg, hogy a helyiérdekű vasút igazgatósága ellen sűrűn érkeznek szerkesztő­ségünkhöz panaszok. A panaszok különösen a helyiérdekű vasutak igazgatósága által a mun­kásjegyek ügyében most kiadott rendelet el­len irányulnak. A rendelet, szerint a munkások­­ fényképes igazolványokat kapnak, amelyekre megválthatják a hetijegyeket. Igazolványt a munkáltató és az illetékes községi elöljáróság igazolása al­apján állítanak ki. Az, ilyen iga­zolvánnyal a munkások reggel 8 óráig, délután pedig 3 óra utá­n utazhatnak. A­­munkásoik szombaton a legtöbb esetben délig vagy dél­után 1 óráig dolgoznak és így vagy várniok kell 3 óráig, vagy ki fi­fcelenek drága jegyet vál­ltalni, h­a idejekorán haza akarnak jutni. Ha pedig a munkást délután 3 óra előtt elbocsát­ják a munkásból vagy megbetegszik, ezekben az esetekben az illető munkás kénytelen sok­szor fontos dolgait elhanyagolni vagy renge­tes­ időt veszíteni csak azért, mert a társaság igazgatósága minden komolyabb ok nélkül ilyen, időhatárt szabott. A munkások azt kérik, hogy az igazgatóság változtassa meg ezt a rendeletét és engedje meg, hogy a nap bármely szakában használhassák az igazol­ványos hetijegyet, mert a mostani rendszer mellett ilyen esetek történnek. A mátyásföldi repülőgépgyár egyik mun­kása a mátyásföldi alsó megállónál, ahol nin­csen jegypénztár, fölszállott a helyiérdekű vasút egyik kocsijára szombaton délután 3 óra­­előtt." Amikor Cinkotára beértek, még csak 2 óra 40 percet mutatott­ az óra, helyesebben 14 óra 40 percet A jegyellenőrző közeg kifogá­solta a hetijegyét, rendőrt hívott, aki a mun­kást igazoltatta, hetijegyét elvették, 13 koroná­val megbírságolták, de mert egy fillérje sem volt, csak úgy segíthetett magán, hogy a jegy a­pénztárosnál hagyta a kalapját zálogban, ami­nek fejében a hetijegyét azután visszakapta. Ez az eset is igazolja, hogy lehetetlen tovább föntartani azt a rendelkezést, hogy a munká­sok csak reggel 8 óráig és délután csak 3 órá­tól használhatják a hetijegyeket. a ínoímíidm íeíeiém* * 73 czvil&PsiespoTsit ® 6eszé£ö fe$ és egyéb gyű­rtyöföst. A Mezőgazdasági Múzeum előtt Anonymus szobra zord tekintettel gondosan ápolt gyepre néz és imitált középkori hangulat borong a jaáki templom boltívei alatt. Talán hűvö­s is lehet ott, kár, hogy be van zárva. De néhány lépésre fásult gyermekhang mormolja: csoko­ládét tessék és igy azután hiába az egész regé­nyes dekoráció. Mert a jaáki templom híres­­kapuja előtt annak idején v­enderbar­át­ok talán árulhattak olvasókat, apró csodatevő szenteket, szagosgyökérből faragott olvasókat és egyéb istenes dolgokat, de csokoládét aligha — Így elfajult az emberiség... De hagyjuk a középkort, akármilyen fájdal­mas is ennek elmúlása, gyerünk a vurstliba. A nap szokatlan bőkezűséggel hinti alá kalász­érlelő, termékenyítő és egyéb címekkel megtisz­telt sugarait, de mivel itt kalász nincsen, csak por, ebből azonban — panasz ne essék — van elég — és ember, szóval, por és nép, csak izzad­ságot tud tapasztani. A por száll, csillog a nap­sütésben, az emberek tolonganak, az izzadtság folyik az arcokról és a különféle emberi, el­vétve állati, de túnyomóan zenei hangok, va­lami ütemes zsongássá vegyülnek, kavarognak­ a forró égbolt alatt Ez a vurstli hangja, lélek­zése, sóhajtása, megnyilvánulása annak, hogy a vurstli él. Nézzük meg közelebbről: Hinták. Bármit mond is akárki, a vurstliban mégis csak a leg­fontosabb a hinta. Sőt nyugodtam ki lehet mondani, hogy a vurstli a hinták kedvéért van, sőt az egész liget is, Tó­mozistól, Hermin­i-kápolnástól, Stefánia-utastól együ­tt és az sincsen kizárva, hogy a keleti vásárt is a vurstli, il­letve a hinták kedvéért rendezték. Hinta, amint tudjuk, többféle van, legismertebb közöttük a körhinta, magya­rul: a ringispil. De van még hajóhinta, sárkányhinta, hullámhinta, léghajóhinta és egyéb számtalan válfaja az ingó-bingó szerszámoknak. Mind végignéztük őket. A legnagyobb tolongás természetesen a ringispilek körül van. Amikor azonban kint voltunk, éppen nem ültek so­kan rajta. Nyilván ez azért volt, mert az emberek amúgyis szédültek a melegtől és így megspórolták azt a két koro­nát, ami a mesterséges elszédülésért jár.. De azért ültek rajta. Egy nő fekete szövetruhában, píros kalappal a fe­jén, a kocsi kopott bársonyán úgy hült el, csöppet sem karcsú bokáit egymásra rakva, hogy Kleopátra annak idején nem csinálta különben a diadalszekéren. Egy hosszú zsakettes fiatalember a lovon nyargalt. Sovány, lábszárai majdnem a földig nyúltak le, nem nézett ki va­lami nyalka huszárnak. Egy leány szintén lóháton for­gott. De ez már kecsesen, rózsaszínű ruha volt rajta, egy „arisztokrata" h­ölgy vagy moziszínésznő sem csinálná különben a rókavadászaton. Látszott a lányon, hogy gya­korlata van már .,, A hajóhinta már temperamentumosabb ringatószer­szám, sőt már majdnem sportszámba megy az ezen való szédülés, mert a benne ülők egyéni ambíciójától függ, hogy milyen magasra röpül. Négy pár ült rajta: egy fiatalember egy idős lánnyal, egy idős férfi egy fiatal lánnyal, — a férfin piroscsíkos kivágott trikó volt — a másik két páron nem volt semmi föltűnő. A hinta pedig röpült, vígan száguldott a magasban, de jött egy rossz­kedvű, félszemű legény, fölgyürkőzött ingujjban és 1s­fékezte a csónakokat. Hja, semmi is tart örökké . ,, Természetesen a hintán való lengést, hogy teljesebb le­gyen a kéj, zene kiséri. Zongoraverkli vagy sípláda, ame­lyekből érzelmesen folynak ki a különféle andalító k®­ringők. Amikor például a hajóhintánál voltunk, a zon­goraver­kli azt fájdította, hogy „Bözsi ne sírjon ..." Mutatványosbódék. Mindamellett, hogy a hintának olyan nagy, a tekintélye, a mutatványosbódék szintén szá­mottevő tényezői a vurstli gyönyöreinek. Eb­ből is többféle van: kutyaszínház, majomszín­ház, lefejezés, lánctépés, gondolatolvasó, bű­vész, hipnotizáló — de az egész fölött, mint hatalmas úr szolgái közül, emelkedik ki a Jancsi-aréna nagy, boltozatos főépülete. Itt egész nap tartó előadáson mutatják be a vál­­tozatos ,artistaszámokat, a cirkusz bel­se­jéban.

Next