Népszava, 1921. szeptember (49. évfolyam, 193–217. sz.)

1921-09-01 / 193. szám

XLIX. évf. sz. BisaSapssSs­ss@gsta2sa02ör % csötfSífcSfe, Úvi& £ kopcim AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: epry évre.......... 560 kor. I negyed évre ..... 140 kor. fél évre 260 kor. | egy hóra 50 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Nemzeti eszme és szociáldemokrácia. A szocializmus eszméje körül minden or­szágban volt vagy van még fogalomzavar, de talán sehol sem oly nagymértékű az, mint nálunk. Itt azt látjuk, h­ogy minden ember, aki azt hiszi magáról, hogy van va­lami keresnivalója a közéletben, minden csoport, amelyet jóhiszemű emberekből ösz­szeh­oz valaki azzal a célzattal, hogy ezen keresztül jusson föl a közélet Parnasszusára — a szocializmus zászlaját veszi a kezébe, befestvén azt magának olyan szintre, ami­lyent alkalmasnak vél arra, hogy híveket csalogathasson maga köré. így születik meg egyik oldalon egy ke­resztényszocializmus, a másikon egy nem­zeti szocializmus, a harmadikon egy magyar szocializmus. És így hallunk bizonykodáso­kat egyes személyek részéről, hogy ők meny­nyire „szociális érzelműek", egyesek szinte szocialistáknak is mondanák magukat, ha nem lenne előttük ez a szó annyira félelme­tes. Minden épeszű ember tudja, hogy e mö­gött a sok cím mögött minden van, csak ép­pen szocializmus nincsen, mert a szocializ­mus önmagában álló eszme, olyan, mint fe­lekezeti téren a katolicizmus, protestantiz­mus vagy buddhizmus. És amiként e vallási eszmék egy forrást képeznek önmagukban az egész világon minden határok és korlátok nélkül, akként a szocializmus is egy és ugyanaz mindenütt, ahol a tőkés termelési rendszer vetette meg a lábát. A Népszava a demokráciáért harcol! "Az osztályellentétek nem mindenütt jut­nak egyformán kifejezésre. A legrégibb de­mokratikus államokban kevésbé érdesek ezek az ellentétek, mint az olyanokban, ame­lyek elzárkóztak a demokratikus haladás fokozatossága elől, innen van, hogy a szocia­lista pártok harci módszerei sem egyenlők és egyik országban enyhébbek, a másikban pe­dig élesebbek. De ebből a különbségből sem­miesetre sem vonható le az a következtetés, hogy az egyik országban hazafias a szocia­lizmus, a másikban pedig h­azafiatlan. Nincs hazafias és nincs hazafiatlan szocializmus, csak szocializmus van mindenütt. Állami határok közé szorítva a szocializmus a leg­ideálisabb nemzeti eszme, mert fő célja az osz­tályellentétek megszüntetése, tehát az egész nemzetnek egyetlen egésszé való egyesítése. Ezt a célt demokratikusan, a politikai hata­lom fokozatos megszerzésével akarja el­érni, teh­át —és itt a különbség a bolsevisták és szociáldemokraták között­­— nem az erő­szak alkalmazásával, nem más társadalmi osztályok elnyomásával és megsemmisíté­sével. Egyetlen párt, egyetlen társadalmi osztály sem vetekedhetik a maga programjában, eszméjében a szociáldemokratákkal, mert amíg a szociáldemokraták végeredményben a nemzet teljük egységét, a gazdasági és po­litikai ellentétek teljes megszüntetését kí­vánják és az államnak a nép összessége által való kormányzását, addig a többi pártok és osztályok csak egyes osztály vagy egyes osz­­tályok számára tartják fönn azt, amit a szo­ciáldemokrácia mindenkire ki kíván terjesz­tteni. A szocializmus­ eme törekvése mellett nin­csen szükség arra, hogy a szociáldemokra­ták is ellássák magukat nemzeti és hazafias jelzőkkel abban az értelemben, ahogy azt ma olyan sokan teszik nálunk és teszik más­hol is. A hazafiságnak és a nemzethez való ragaszkodásnak nem a jelszavakban, hanem magában a célban kell kifejezésre jutnia, ez pedig a magyarországi szociáldemokrata párt céljaiban teljességgel kifejezésre jut. Ez az, amit nálunk megérteni nem tudnak, sokan nem is akarnak. A meg nem értés el­len setóban és írásban küzdünk nap-nap után, a megérteni nem akarás ellen kevésbé küzdünk, mert ez már nem a­ mi ügyünk, ez mindenütt, nálunk is az ország dolga. Ha vannak, akik elhiszik, hogy egy ország — amely rá van utalva arra, hogy a civilizált külvilággal érintkezzék — el lehet a szociál­demokrácia hívei nélkül —, hát csak üdvö­züljenek a maguk hitében. Ilyenek azonban nincsenek sokan, amit éppen a gombamódra fölbukkanó mindenféle „szocialista" pártok és irányzatok bizonyítanak. Ha meg tudunk lenni szocializmus nélkül, akkor meg lehe­tünk úgynevezett „nemzeti", „keresztény" vagy „hazafias" szocializmus nélkül is. Ezek „Minden jog a dolgozó társadalomé"... Az ország legnagyobb parlamenti pártja, az úgynevezett kisgazdapárt annak idején a de­mokrácia jelszavaival indult a választási harcba. Programja kifejezetten antifeudális és antiklerikális volt s noha a demokrácia fogalmát az agrár jelzővel gyöngítette, mégis, az akkori hangulatban bizonyos megnyugvás­sal tekintettek a kisgazdapárt leendő parla­­menti szereplése elé. Nagyrészt ennek tudható be az is, hogy a demokratikus érzelmű polgár­ság, kisparasztság, a földtelen­­ földm­ívesek és az ipari munkásságnak az a része, amely túl­tette magát a szociáldemokrata párt passzív álláspontján, a kisgazdajelöltekre adta a sza­vazatát. A helyzet ugyanis az volt, hogy nem nagyon lehetett válogatni: a becsületes őszinteséggel reakciós programot valló keresz­ténypárt, a demokrata-álarcban megjelent kis­gazdapárt és a passzivitás között kellett vá­lasztani. A szociáldemokrata munkások,­­alkal­mazottak és polgárok zöme passzív magatar­tást tanúsított, egy részük azonban a főváros­ban a demokratákra,a vidéken a kisgazdákra szavazott, nyilvánvalóan abban a meggyőző­désben, hogy ezzel gyöngítik a­ reakciót. Denikve, a demokrata jelszavakkal fölcico­mázott kisgazdapárt az ország demokratikus polgárságának, továbbá földműves- és ipari proletárságnak köszönheti azt az előnyös poli­tikai pozíciót, amelyet ma elfoglal. A demo­kratikus elemek bizalmi előlege félig-meddig indokolt volt. Hiszen a pártot nagyatádi Szabó István vezette. Ugyanaz a Szabó István, akit ott láttunk küzdeni a munkapárti reakció ellen, aki élesen állást foglalt a munkapárti terror ellen, aki hevesen ellenezte annak a korszaknak minden reakciós törvényalkotási kísérletét s akit későbben mindvégig ott lát­tunk az októberi viharok kellős közepében. Másik kisgazdás vezére az ellenforradalom után­ való választási hadjáratnak Mayer János volt. Szabó István küzdőtársa, a munkapárti ural­­om alatt szintén megalkuvást nem ismerő ellenzéki férfiú i­s egyik oszlopa az úgyneve­zett agrárdemokráciának. Szóval, a kisgazda­párt programja iránt táplált Bizalom nem volt egészen indokolatlan. Vizsgálnunk kell már most, mit váltott be a demokrácia lobogója alatt győzelmes kis­gazdapárt ebből a programból? Ha azt mondjuk, hogy semmit, nem va­gyunk helyes nyomon. A kényszerítő viszo­nyok hatása alatt a haladás hívei m­ég talán a semmivel is megelégedtek volna: az esemé­nyek, erőviszonyok, a politikai és pszichológiai összefüggések és szükségszerűségek jóakaratú mérlegelése alapján meg tudták volna érteni és bocsátani a kisgazdák konzervatív — se előre, se hátra — álláspontját és viselkedését, a jelzők csak arra lehetnek jók, hogy elken­dőztessék velük maga a szocializmus. Akik­nek jelzők kellenek, azoknak nem kell a szo­cializmus. Ez egészen világos. A nemzeti eszme — abban az értelemben, ahogyan azt jelzőképen a szocializmushoz kötözgetik — nem szorul a szocializmusra. Az egészen helyesen és világosan fejeződik ki mint szocializmus vagy sovinizmus. Aki nacionalista vagy soviniszta, az ne szégyelje ezt, ne takargassa el érzéseit, gondolatait — a szocializmussal. Mi nem röstelljük, hogy magyar létünkre jó, öntudatos, fegyelmezett szociáldemokra­ták vagyunk. És állítjuk­, hogy a magunk őszinteségében jobb és igazabb magyarok, céljainkban a nemzeti eszméhez közelebb állunk minden ellenfelünknél, így tudja, így érzi ezt a magyarországi szociáldemokrata munkásság és ezért tömörek és megbonthat­­atlanok a soraink. Újra elmondottuk ezeket, azok kedvéért, akik még mindig üres jelszavakon lovagol­nak és nem maguk akarnak okosabbak lenni, hanem bennünket akarnak a maguk szellemi nívójára lecibálni, megértették volna, hogy a kisgazdák nem tud­tak többet produkálni az ajtóstól ránktörő reakció megállításánál. JS nem lehet azonban keszérteni, még kevésbé megbocsátani azt, hogy a kisgazdapárt a lehető legtökéleteseb­ben ellentétbe került a saját múltjával, hirde­tett programjával és jövő hivatásával. A kis­gazdapárt a reakciós áramlat leghatékonyabb erőszolgáltató forrásává változott át, követ­kezésk£p.,e£i.ősorban felelős mindazért, ami az elmúlt másfél évben regresszív irányban tör­tént és progresszív irányban elmulasztódott. Felelős a választóknak és felelős a történe­lemnek. Ezen a felelősségen mit sem enyhít­hetnek a csúnya pálfordulás „indokai". Nem­ enyhíti a felelősséget sem a félénkség, sem a közhangulatra való hivatkozás, még kevésbé a „taktikai szükségesség" sűrű­ emlegetése és az ,.erőviszonyok" szembeállítása. Mert számok­kal nem lehet és nem igaőszerű­ vitatkozni, az pedig egyszerű számtaltalpigazság, hogy szám­szerűen a kisgazdapárt volt a nemzetgyűlés legnagyobb pártja. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy módja lett volna sok rosszat meg­akadályozni és sok jót kezdeményezni és ki­szorgalmazni. A legvalószínűbb indító ok, amiért a kisgazdapárt cserébe föladta összes elveit, az tudnillik, hogy az agrárérdekeltség részére a méltányosságon jóval fölülálló gaz­dasági előnyöket csikarjon ki reakciós szolgá­lataiért — viszont olyan súlyos­bító körülmény, amelyből egyhamar nem fog tudni kitisztál­kodni a kisgazdapárt. Ilyen előzmények után egészen furcsán és nevetségesen fest, hogy a kisgazdapárt még mindig híven ragaszkodik frázissá rongyoló­dott jelmondataihoz. Különösen a vezérek ra­gaszkodnak görcsösen elárult programjukhoz. Ahol és amikor csak megszólalnak, világért sem mulasztanak el a részükről olyan na­gyon megcsúfolt demokráciát hangoztatni. Úgy látszik, még ők maguk is csak ezen az ala­pon tudják a jövőt elképzelni, de a ma érde­keit azért nem hagyják ügyelmen kivül s ugy old­ják meg a maguk számára a fogas problé­mát, hogy a gyakorlatban mindent föláldoz­nak a szabad harácsolás oltárán, elméletben pedig hirdetik tovább a „szent demokráciát". Ugy lehet, a tömegek tudatlansága és politikai erőtlensége is bele van kalkulálva a dologba... Legutóbb Mayer János államtitkár és kis­gazdavezér beszólt a nyilvánosságnak egy je­lentéktelen beszámoló keretében. Úgynevezett nagy beszédet mondott, amelynek egyik rész­lete így hangzik: „... A kisgazdapárt a demokratikus fejlő­dés alapján áll és a gazdasági újjászületés, a súlyos pénzügyi helyzetből való kibontako­zás csak úgy képzelhető el, ha megnyitjuk az ablakokat, ha minden lehetőséget megterem­tünk, hogy az új fejlődés meginduljon. Csonkamagyarország nem bírja el régi­­­ós

Next