Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)

1921-10-01 / 218. szám

P­ rabank? „Most jövök a vértanúik városából és sarai­mon még rajta temetőjüknek­ szent pora." Ebből a demagóg mondatból élt és csinált ma­gyar­ ellenzéki politikát. Barabás Béla volt or­szággyűlési képviselő több évtizeden át. A magyar politikai élet ismerői tudják, hogy ez a Barabás-féle politika egy lépéssel sem vitte előbbre az ország ügyét és a függetlenséget, amelyet ő is hirdetett, csak a monarchia összeomlása, a vesztett háború és az ennek nyomában keletkezett forradalom hozta meg Magyarországnak — Barabás minden közre­működése nélkül. Azóta — úgy tudjuk — ez a kuruc magyar is lerakta a fegyvert, letette a román hűségesküt és tapossa békés türelem­mel a szent város porát. „Üdvözletet hozok egy helyről, ahol még igazi magyarok vannak, akik halni készek a hazáért." Ezzel a mondattal fogott beszédébe Friedrich István, az Egyesült Keresztény Női Liga gyűlésén. Komolyságában, értékében veszedelmesen hasonlatos e mondás ama má­sik, előbbi politikus mondásához. Hát igazán csak ott élnek még magyarok, ott, ahonnan deputációk deputációknak adták a kilincset Bécsben, ahová pont Friedrich István kellett vezérnek, mert maguk közül nem akadt egy sem. És n­em utolsó komolyság és érték van abban is, amikor Friedrich — bizonyára hatal­mas tapsok közben — megállapítja: „A nyu­gatmagyarországi ellentállás, ha másnak talán nem is, demonstrációnak mindenesetre jó." Csak erre? Azután jön a bölcsességnek, az államférfiúi komolyságnak a koronája, a nemzetmentés csalhatatlan bizonyossága ebben a végső akkordban: „Én újra csak azt mondom, huny­juk be a szemünket és üssünk jobbra-balra." Végre! Nem szabad elvitatnunk Friedrich Istvántól azt a dicsőséget, hogy két évi tapo­gatózás után sikerült neki a magyar politika jellegét stigmatizálni, kétségtelen bizonyosság­gal megállapítani. Igen, ez a mai magyar bel-és külpolitika egyedül helyes jellemzése: be­hunyt szemmel vágni jobbra-balra. De ebbe a politikába belevész az ország, ez a politika megöli ezt az országot, koldusbotra juttatja népét, ellenségévé teszi Magyarországnak az egész világot. Hát ez legyen a magyar jövő, ez legyen a háborús összeroppanás után az újjá­építés fundamentuma? Mit mondhatnak ehhez az ország komoly elemei, mit mondhatnak azo­k, akik vérző ko­molysággal igazán országot akarnak itt még a romok fölött? Akik nem behunyt szem­mel kí­vánnak bolond módjára jobbra-balra vagdal-­­kozni, hanem Verejtékes munkával dolgozni, akik nem olyan bölcsek, mint Friedrich István, a mezőgazdasági gép- és vaskancellár, de akitre fanatikus hittel vallják, hogy ha akkora danab maradt is csak meg az ország területéből, ame­­lyen a lábukat megvethetik, munkával, demo­kráciával, kulturális fölénnyel életet tudnak itt teremteni, a népek világegységébe tudják­ állítani ,­d azt, ami magyar. Nem, itt leesik a kéz, itt hiábaivaló minden jószándék, ameddig ez a Friedrich-féle állatos bölcsesség a politika talaja, amíg kormány és nemzetgyűlés áment mond erre a politikai irányzatra. De talán jobb is így. Magyarország népének, elsősorban polgárságának fonákig kell innia a keserűség poharát, ez talán föl­rázza közömbösségéből, ez talán megértteti vele, hogy neki is vannak kötelességei és nem sza­bad páholyból néznie azt a harcot, amelyet mi, a munkásosztály, folytatunk, csakne­m teljesen­ magunkra hagyatva a komoly, építő demo­­kráciáért, a demagóg kkalandorpolitikával szemben. Talán a vak vagdalkozás nyomán fa­kadó újabb nyomorúságok, szenvedések észre­térí­tik a polgári osztályok még élni akaró ré­tegeit és beállnak a küzdelem sorába az or­szág megmentésére — ami nem állhat „demon­strációkból", hanem csa­k az ország mai álla­potát átérző európai politika kezeléséből. Ta­lán! Ha nem, nos, akkor a lelkük rajta — mi a magunkét megmondottuk. évi« 218. ss« Budapest, 1921 október 1. szombat. Ara­m? korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: MTévre... SSO kor. | nofryed évre 1*0 kor. [lói évre neo kor. | egy k­óra SO kor. Jusdhezláviában­ egy arám .-ra | Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Lakásrendeletről tanácskoznak újra. Pénteken délelőtt szak­­ácskozás, délután minisztertanács fog­lkozott a népjóléti miniszter lakásrende­lt tervezetével. Bernolák miniszter is baloé­okra vágyik. Hogy is maradhatna­k el, akor minisztertársai és elődei már mind­yájan sugároznak a nagy alkotások dicső­égétől és szinte, roskadoznak az elismert­ek súlya alatt. Az alkotás vágya kergeti n­épjóléti ügyek miniszterét is és mit te­enne egyebet: rendeletet készíttet a lakás­ügyekről. Mert a lakásügyet egyszer mindenkinek eg kell oldania. És noha már a verebek is át csiripelik a háztetőn, hogy a lakásügy­egoldásához mindenekelőtt lakás kell és­­ illetékesek is nagyon jól tudják, hogy a k­ülönböző rendeletekben elhelyezett para­ófusok tömegéből még sohasem lett egyet­en lakás sem, rendületlenül folytatják a r­endeletek készítését. Meg kell mondanunk nyíltan és őszintén v­alamennyi lakásrendelet nem egyéb de­gógiánál. Minden rendelet kiadásánál dták, hogy az nem viszi egyetlen lépéssel em előbbre a lakáskérdést, de folyton jobb rendeleteket készítettek, hogy ezzel at a látszatot keltsék, mintha valami tör­ént volna. És minden újabb rendelet csak okozta a bizonytalanságot, fokozta a zavart elviselhetetlenebbé tette a lakásszükséget. Ez a rendelettervezet, ha úgy fogadná el minisztertanács, amint most nyilvános­­ra került, nemcsak a zavart és jog­bizonytalanságot fokozná és az önkénykedés­ek adna még az eddiginél is tágabb teret, ő még a lakásszükséget is csak emelné. El­ehet venni — ennek alapján — a legk­ülön­özőbb címeken mindenkinek a lakását, de aki egy 5000 koronás nyereménykölcsönt vesz minden fölösleges szoba után, az meg­tarthat magának akár húsz szobát is. Ko­piroztak ismét a minisztériumbeli urak és természetes, hogy értelem nélkül kopiroz­tak. Aminthogy a lakásügy egész kezelése nem egyéb megmaradt súlyos koloncnál, amelyet minden egyes rendelettel még sú­gosabbá tesznek. A tervezetben egyetlen intézkedés nincs, amely csak távolról is alkalmas volna arra, hogy a lakásszükségen enyhítsen. De egy sereg rendelkezése van, amellyel bármely pillanatban hajléktalanná lehet tenni bár­kit. És ezt még súlyosbítja az, hogy fölleb­bezhetetlen intézkedési jogot akar adni a lakásügyi hatóságnak. El lehetne venni l­akását annak, akit a bíróság elítélt, akinek aternálását rendelték el, de még annak is, aki csak vizsgálati fogságban van. El lehet­­venni minden lakást, amelyre állami érdek­éből szükség van. A határozat ellen pedig sii­ncs semminemű föllebbezés. Ha nem is lettünk volna tanúi a lakás­gyi hatóságok eddigi működésének, ha nem láttuk volna azt a sok „szakszerű" és pártatlan" intézkedést, amelyekkel a laká­okat ki- és átutalták, akkor is vissza kel­ene riadni attól, hogy ilyen hatalmat ad­ja­­k bárkinek is a kezébe. Nem, ennek a rendeletnek nem szabad­­életbelépnie és mindent meg kell tenni, hogy ennek a rendeletnek a kibocsátását megadá­lyozzák. 1 Ha előfizetőt szerezhetsz, a M­É­S­Z & VTI-nak ma, ne halasza holnapra• Általában itt volna már az ideje annak is, hogy vége szakadjon a rendeletekkel való kormányzásnak. ' 71 Népszava a csa­k­adás zászlója. Sorakozzatok köréje. Nem lehet rendeletben meg­semmisíteni a magán- és büntetőjog legfon­tosabb biztosítékait. Mi igazán nem vagyunk a tulajdon fanatikusai, mi elismerjük a kö­zösség érdekében való intézkedés szükséges­ségét, ha az valóban a közösség érdekében történik. De amit ez a tervezet akar, az nem a közérdek szolgálata, hanem minden biz­tonságnak a megszüntetése Nem tudjuk ebben a tervezetben megtalálni a „keresztényi" szellemet, amelynek pedig Bernolák már „tisztul­t­abb" képviselője, nem látunk benne semmit, ami alkalmas volna arra, hogy a lakásnélkülieket lakáshoz jut­tassa, de igenis minden egyes pontja, min­den paragrafusa alkalmas arra, hogy alkal­mul szolgáljon emberek üldözésére. Ez a tervezet ismét csak bevallása az egész rendszer tehetetlenségének. Mennyit nem írtak, mennyit nem beszéltek már a lakásszükségről, de egyetlen pozitív intéz­­­kedést nem tettek. Egyik őszről a másikra halasztják a teendőt és amikor itt van a téli akkor kiadnak egy újabb rendeletet, amely­lyel mindent lehet csinálni, csak éppen lakást nem lehet belőle adni a hajléktala­noknak. Bernolák miniszter úrnak ez alkalommal le kell mondania a babérokról. A lakás­ statáriumnak véget kell vetni. Teremtsenek lakásokat. Van rá mód, anélkül, hogy föli­dönfutáivá kellene tenni azokat, akiknek eddig még megadatott, hogy födél alatt élje­nek, így nem lehet népjólétet csinálni.. Lakással, minél több újonnan épített lakáso­­sal igen, de rendelettel ,— különösen ilyen rendelettel — nem. Másfél millió munkanélküli Olaszországban, Rómából jelentik, hogy múlt éjszaka a szocia­lista parlamenti csoport tanácskozást tartott a munkanélküliségről. Turati és Bocconi, akik ebben az ügyben Bonoccni miniszterelnökkel eszmecserét folytattak, jelentést terjesztettek elő és közölték, hogy a parlament azonnali összehívását követelték. D'Aragera, az Általá­nos Munkásszövetség titkára kifejtette, hogy a munkanélküliek száma télen legalább másfél millióra emelkedik. Na­gy küzdelmek, nagy kötelességek várnak ránk. Minden munkás álljon a Népszava mellé!

Next