Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)

1921-10-26 / 239. szám

162 A lap véleménye is az, hogy IV. Károly jö­vendő tartózkodási helyéről nagyon gyorsan fognak dönteni. (Bern, október 25. — Svájci távirati ügynök­ség.) A szövetségtanács ma elhatározta, hogy IV. Károly egész kíséretét kiutasítja Svájcból, beleértve a család valamennyi tagját, amennyi­ben nincs rájuk abszolút szükség a gyermekek ápolására, akik Svájcban maradnak. A kiutasí­tott személyek névsorát holnap teszik közzé. („M. T. I.") Mi történt Szombathelyen ? (Szombathely, október 25.) Péntek óta Szom­bathely csak nagy nehezen tudott telefonon érintkezni a fő­városisal s akkor is csupán ellen­őrzés mellett, ugy hogy a legutóbbi napok ese­ményeiről a ,,Magyar Távirati Iroda"­ szombat­helyi fiókja csak most adhatott teljes képet. Szombathelyen IV. Károly megérkezése után pénteken teljes telefonzárlatot rendeltek el és még Guilleaume tábornok körletparancsnokot is megakadályozták, hogy Budapesttel érintke­zésbe léphessen. A tábornok erre katonákat küldött a telefon- és távíróközpont megszállá­sára. A vasárnapra virradó éjszaka a lázadók ellen e­l­fordították a tisztikart és föleskették a katonákat a királyra, Guilleaume és Artner tábornokokat pedig letartóztatták. Vasárnap délelőtt több tartalékos tisztet be­hívtak; a tartalékos tisztek közül csak kevesen jelentkeztek. Vasárnap az őrséget mindenütt az államrendőrség vette át, amelynek legénységét Joódy Endre rendőrtanácsos föleskette IV. Ká­rolyra. Délután a püspökvár elé fölvonult a tűzoltózenekar és Mikes János megyéspüspök körülbelül 400 főnyi embertömeg előtt kihirdette, hogy a király bevonult Budapestre. Vasárnap azonban megérkezett Horváth László ezredes, ezredparancsnok, aki nyomban megtette erélyes ellenintézkedéseit. Másnapra a szombathelyi helyőrség vissza­pártolt a lázadóktól és újra hűséget eskü­dött a kormányzónak. Guilleaume és Artner tábornokok újból átvet­ték a vezetést. A városban most teljes nyugalom uralkodik. 4.Szombathely, október 25.) A belügyminiszter gróf Cziráky József főispánt hivatalától föl­függesztette és a főispáni hivatal vezetésével Herbst Gézát, Vas vármegye alispánját bizta meg. („M. T. I.") Héjjas is tevékenykedett. IV. Károlyék fővezérséget kináltak Héjjas­nak. — „Ha megbízható erők érkeznek Sop­ronba, Héjjasék kivonulnak." Sopronból jelentik a „Magyar Távirati Irodá"-nak. A lázadás hírére a Héjjas Iván parancsnoksága alatt álló fölkelőcsapatok pa­rancsnokuk rendelkezése folytán, az osztrák határon a védelemre szükséges őrséget hátra­hagyva, főerejükkel Cérna felé vonultak, hogy a magyar kormány folyamatba tett akcióját a lázadás leverésére mindenben támogassák és a rendet helyreállítsák. A lázadók ismételten futárt küldtek Héjjashoz, Nyugatmagyaror­szág fővezérségét ígérve neki, ha visszatér régi helyére és nem vesz részt a lázadás le­verésében. Egyben megtévesztésül hamis táv­iratokat is mutattak Héjjas Ivánnak, amely táviratok szerint Károly király bevonult Budapestre és Belitska honvédelmi miniszter felszólítja Héjjast, hogy álljon a király rendel­kezésére. Mindezen ígéretek­kel és rendelkezé­seikkel nem törődve, a fölkelők a lázadás el­nyomásában tevékeny részt vettek. Sopron és vidékét megtisztították a lázadóktól, a lázadók parancsnokát, Köhler ezredest Soproniban le­fogták és most készen állanak arra, hogy mihelyt a rend fentartására szükséges megbíz­ható erők Sopronba érkeznek, a várost ismét kiürítik és a szövetségesközi tábornoki bizott­ság rendelkezésére bocsátják. („M. T. I.") A fegyverszüneti tárgyalás 3 s ró:. A „M. T. I." jelenti. A „Magyar Távirati Iroda" már tegnap hírt adott arról, h­ogy hétfőn reggel a lázadók fegyverszünetet kértek a kormánytól és a kormány felté­teleinek közlése céljából a Törökbálinttól északra fekvő Csiki-majorban Kánya Kálmán rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, valamint Sárkány Jenő altábor­nagy találkozott dr. Gratz Gusztávval és báró Lehár Antallal. A magyar kormány által közölt föltételek — amint a „Magyar Távirati Iroda" értesül — a következők voltak: 1. Föltétlen fegyverletétel, teljes hadianyagkiadás. 2. Amnesztia mindenkinek, amennyiben a fegyvert hala­déktalanul leteszi, kivéve a felbujtókat és vezetőket. Őfelsége politikai tanácsadóinak felelősségrevonása tekin­tetében a rendes magyar bíróság dönt. 3. Őfelsége a magyar trónról írásban önként lemond. 4. A magyar kor­mány őfelségeik teljes személyi biztonságáért az ország­ban­­va­ló tartózkodásuk tartama alatt jótáll. Az országban való­­ideiglenes tartózkodási helyük iránt a magyar kor­mány a budapesti nagyhatalmi képviselőkkel való tárgya­lás után fog intézkedni. 5. A végleges tartózkodási helyük tekintetében a magyar kormány a nagyhatalmakkal meg­állapodik. NÉPSZAVA 1921 október 27.. A feltételek közlése után Kánya Kálmán, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter nyomatékosan figyel­meztette a király kiküldötteit arra az óriási­ veszélyre, amelybe akciója sodorta az országot és azokra a belát­hatatlan következményekre, amelyeket az maga után von­hat. Közölte egyben azt is, hogy mindezekre való tekin­tettel a magyar kormány kénytelen minden felelősséget az esetleg bekövetkező eseményekért magától a leghatá­rozottabban elhárítani. A király kikü­ldöttei megígérték, hogy mielőbb megadják válaszukat, ehelyett azonban megkezdték sürgősen a visszavonulást, amely rövidesen teljes felbomlással végződött. Válasz a közölt feltételekre sohasem érkezett. Szerezzetek új előfizetőket a Népszavának. apszava @r@ie A Népszava a demokráciáért harcol! A kormányt és a többségi pártokat tehát a karlista vállalkozás és annak következményei foglalkoztatják. Kedd este az egyik keresztény­párti miniszter a keresztény egyesülés pártjában közölte a párt tagjaival, hogy még nem tör­tént intézkedés arra nézve, mi történjék IV. Károllyal. ] A Népszava fegyver a mímiáskezekben, a királyprobléma elintézés­éről kedden este nagyatá­di Szabó és Mayer János is nyilatkoz­tak az egyetemi ifjak küldöttsége előtt, akik IV. Károly vállalkozása idején fegyvert ra­gadtak. Nagyatádi Szabó kijelentette, hogy a karlista vezéreket a kormány szigorú megtor­lásban fogja részesíteni, nehogy hasonló puccs­kísérletek megismétlődh­essenek. . Mayer cáfolta azt a vádat, mintha a kis­gazdáik­ lennének okozói a drágaságnak. A kis­gazdapárt meggátolja — úgymond — hogy az ortodox-feudális politika visszajöhessen. A párt nem akar elzárkózni a korszerű fejlődés elől és az „arany középutat, a kiegyenlítás poli­tikáját" képviseli, amely nem tűr szélsőséges ki­lengéseket. Végül Gömbös Gyula beszélt az if­jak előtt, akik a párttal együtt nem győzték eléggé ünnepelni nagyatádi Szabót. & Kepszava: a maralíSscSs ujságjja. Munkások, fiás^agassáS©!«» T' ' —- "^-T^-^í***—*"*rT—!r»''I- • -y ^TYf^l — M-lE3ÜM —I- ~ A nyomor A világháború befejezését követő első évek­ben a gazdasági föllendülés rövid korszakát csaknem valamennyi államban nagy gazdasági válságok korszaka követte. A nyugateurópai országokban és Amerikában ennek a korszak­nak a hatása ez idő szerint is a legnagyobb mér­tékben dúl. Nagy és fontos területek vásárló­képességének a csökkenése, Európa keretének a világgazdaságból való csaknem teljes kikapcso­lódása annyira megzavarta a gazdasági élet szerkezetét, hogy az államférfiak, a közgazdá­szok, a vállalkozók és munkások tanácskozásain gondterhesen vitatják azokat a kérdéseket, amelyek a gazdasági helyzet megjavítására alkalmasak. A valuták zuhanása , amely a német márka, a magyar és osztrák korona és a lengyel márka esésével egyidőben következett be, egyúttal azonban a francia és a belga, valamint az olasz váltóárfolyamok sülyedése is követte — megint előtérbe hozta a pénzviszonyok rendezésének és a váltóárfolyamok stabilizálásának a kér­dését. Széles körökben fölismerték azt a körül­ményt, hogy a devizapiacnak ez, az ingadozása éppen annyira végzetes a valutában gyönge, mint a valutában erős országokra. A magas valuta természetesen rendkívül kellemes azokra a külföldiekre, akik a gyenge valutájú országokba utaznak, ahol pénzük egészen kis töredékéért jól lelhetnek. A jó valutájú orszá­gok lakossága számára azonban ez drága meg­élhetést jelent, nagy nehézségeket a külföldi piac megszerzésében, mialatt a hazai piacot a gyönge valutájú országok árai árasztják el, mert ezeket pénzük alacsony állása mellett olyan árakon adhatják el, amiből a saját ipa­ruk a termelés költségeit nem tudná fedezni. A gyönge valutájú országok szenvedő népei számára azonban a mostani állapotok követ­kezménye a fizetésért é­s bérért dolgozók való­ságos jövedelmének a csökkenését jelenti, mert tudjuk, hogy a bérek és a fizetések nem emel­kednek a pénzérték csökkenésének arányá­ban, ugyanakkor azonban a termelőeszközök és az áru tulajdonosai meggazdagodnak. Mindenekelőtt megdrágul a külföldi behoza­tal, ami egyúttal csökkenti a lakosság részére szükséges külföldi árucikkek fogyasztását és megdrágít minden belföldi árut, főként pedig az élelmiszereket. Amikor az állam a pénzügyi bajok­ gyógyítására a bankjegyforgalmat emeli, ugyanakkor a pénz további értéktelene­dését okozza és így folytatja azt a félelmetes körfutást, amely ellen szakadatlanul küzdhe­tünk ugyan, de amely mégis csak egyre ka­t­a­szt­ro­fál­isab­b­á fejlődi­k. A különböző országokban védekezni igyekez­nek a gyenge valutájú országok árui ellen, föl­emelik a vámokat, h­ogy így lehetővé tegyék a hazai ipar versenyét. Természetesen az érdekel­tek törekvései, amelyeket mindenütt hazafias köpenybe burkolnak, sokkal messzebbmenő­­cé­lokat követnek és a magas védővámokkal a sa­ját országuk fogyasztóit iparkodnak korlátlanul kizsákmányolni. Természetesen minden ilyen­fajta intézkedés csak kanizsl­ás, mert teljesen kizárt dolog, hogy a világgazdaság betegségeit olyan orvosságokkal gyógyíthassák meg, ame­lyeket a beteg állapot egyes jelenségeire alkal­maznak, a baj gyökerét azonban nem merik érinteni. Napról-napra egyre jobban rájönnek a bajok okaira. Azonban nincs meg az akarat és a képesség arra, hogy alapos operációt vé­gezzenek, mert ez a kapitalista érdekterületeket sértené és a legszűkösebb magángazdasági szempontok helyébe messzemenő közgazdasági szempontokat kellene érvényesítenie. Az áldo­zatokat mindenütt a munkásosztályra igyekez­nek hárítani a munkabérek csökkentésével, az üzemi idő leszállításával, de ugyanakkor a munkanélküliség növekedésével nagyon világo­san bemutatják a kapitalista gazdasági rend lényegét és áldásait. Válság v­ál­ság után ráz­kódtatja meg a világgazdaság épületét, nö­vekvő nyomorúságba és kimondhatatlan szen­vedésekbe taszítja a dolgozó emberek millióit. A világ gazdasági és politikai hatalmasai azon­ban tehetetlenül állnak ezekkel a nagy kérdé­sekkel szemben­ és apró eszközökkel igyekeznek megoldani azokat a feladatokat, amelyek meg­oldása­ csak valamennyi nép együttműködésével képzelhető el. Az egyes országok munkanélküliségéről és a termelés csökkenéséről szóló számadatok bő­vebben megvilágítják az egész világ súlyos gaz­dasági helyzetét. Szeptember elején Nagy­britaanniában 1.370.000 munkanélküli volt és közel 500.000 mun­kás dolgozott lecsökkentett üzem mellett. Az árukivitel kevesebb volt az előző év kivitellének a felénél, a nyerstermelés augusztusiban 93.600 tonna volt a tavaly augusz­tusi 750.000 tonna termeléssel szemben. 1920 augusztus végén 300 kohó volt üzemben, 1921 augusztusában pediig csak 46. Franciaországban, amely aránylag keveset szenvedett a válság következtében, a gazdasági termelés szintén jelentékeny csökkenést mutat. A nyersacél termelése 1921 júliusában körülbe­lül csak egy hetedrész® volt a tavalyi termelés­nek. A bérbeszállítás miatt kitört nagy sztráj­kok többnyire kedvezőtlenül végződtek a mun­kások számára, ami azonban ugyanakkor jel­lemzi az egész gazdasági helyzetet. Rosszabbak a viszonyok Belgiumban, ahol nagyon sok a munkanélküli s ahol a vasipar termelése jelen­tékenye­n csökkent. Hollandiá­ban, ebben a jó valutájú országiban is tovább tart a válság. Óriási veszteségeik föltűnő csődbe juttattak egyes-­ vállalatokat pániában. Norvé­giában és Svájcban és nagymértékben Spanyol­országban és Olaszországban szintén nagy a vá­lság és a­ munkanélküliség. Az északameri­­kai Egyesült Államokban, amely a háború alatt és a háborút követő időben gazdaságilag a világpiac legnagyobb hatalmassága lett, némi javulás eletére még mindig nagyon rossz a helyzet. Akárhová nézünk, mindenütt csak annak a politikának a borzudalas hatásait láthatjuk, amely nem hajlandó elismerni a népek gazda­sági szükségleteit. Mialatt a nyomorúság és a legfontosabb cik­kek hiánya félelmetesen rombol valamennyi ország munkásai között, a gyárak állnak, mun­kára­ kész kezek milliói nem dolgoznak, a föl­halmozott árutömegek a piac lehetősége nélkül hevernek a raktárakban, az államférfiak pedig a fejüket törik azon, hogy fél- vagy negyed­intézkedésekkel hárítsák el a fenyegető vesze­delmeket. Tehetetlenségük újabb katasztrófával fenyegeti Európát, ha a munkásosztály a leg­nagyobb elhatározottsággal nem kényszeríti a kormányokat, hogy arra az útra térjenek, ame­lyet Amsterdamból megmutattak: a kölcsönö­s segítség és a világgazdaság szocialista módon való átalakításának útjára. A Népszava nélkül a munkás néma volna. A rendőrségen még hétfőn délután értesültek arról, hogy IV. Károly pilótája, Fekete Eörsy Oszkár pilótakapitány, aki IV. Károlyt Svájc­ból repülőgépen Magyarországba­­hozta, Buda­pesten tartózkodik szüleinek Kár­oly­ körút 4. szám alatt levő lakásán. Azonnal detektíveket küldtek ki ide, azonban a pilótakapitányt nem találták otthon. A rendőrség körözőlevelet bo­csátott ki, amely szerint elrendeli, hogy ha az ország területén bárhol is feltalálják a pilótát, azonnal fogják el és szállítsák a budapesti fő­kapitányságra.

Next