Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)
1921-10-26 / 239. szám
162 A lap véleménye is az, hogy IV. Károly jövendő tartózkodási helyéről nagyon gyorsan fognak dönteni. (Bern, október 25. — Svájci távirati ügynökség.) A szövetségtanács ma elhatározta, hogy IV. Károly egész kíséretét kiutasítja Svájcból, beleértve a család valamennyi tagját, amennyiben nincs rájuk abszolút szükség a gyermekek ápolására, akik Svájcban maradnak. A kiutasított személyek névsorát holnap teszik közzé. („M. T. I.") Mi történt Szombathelyen ? (Szombathely, október 25.) Péntek óta Szombathely csak nagy nehezen tudott telefonon érintkezni a fővárosisal s akkor is csupán ellenőrzés mellett, ugy hogy a legutóbbi napok eseményeiről a ,,Magyar Távirati Iroda" szombathelyi fiókja csak most adhatott teljes képet. Szombathelyen IV. Károly megérkezése után pénteken teljes telefonzárlatot rendeltek el és még Guilleaume tábornok körletparancsnokot is megakadályozták, hogy Budapesttel érintkezésbe léphessen. A tábornok erre katonákat küldött a telefon- és távíróközpont megszállására. A vasárnapra virradó éjszaka a lázadók ellen elfordították a tisztikart és föleskették a katonákat a királyra, Guilleaume és Artner tábornokokat pedig letartóztatták. Vasárnap délelőtt több tartalékos tisztet behívtak; a tartalékos tisztek közül csak kevesen jelentkeztek. Vasárnap az őrséget mindenütt az államrendőrség vette át, amelynek legénységét Joódy Endre rendőrtanácsos föleskette IV. Károlyra. Délután a püspökvár elé fölvonult a tűzoltózenekar és Mikes János megyéspüspök körülbelül 400 főnyi embertömeg előtt kihirdette, hogy a király bevonult Budapestre. Vasárnap azonban megérkezett Horváth László ezredes, ezredparancsnok, aki nyomban megtette erélyes ellenintézkedéseit. Másnapra a szombathelyi helyőrség visszapártolt a lázadóktól és újra hűséget esküdött a kormányzónak. Guilleaume és Artner tábornokok újból átvették a vezetést. A városban most teljes nyugalom uralkodik. 4.Szombathely, október 25.) A belügyminiszter gróf Cziráky József főispánt hivatalától fölfüggesztette és a főispáni hivatal vezetésével Herbst Gézát, Vas vármegye alispánját bizta meg. („M. T. I.") Héjjas is tevékenykedett. IV. Károlyék fővezérséget kináltak Héjjasnak. — „Ha megbízható erők érkeznek Sopronba, Héjjasék kivonulnak." Sopronból jelentik a „Magyar Távirati Irodá"-nak. A lázadás hírére a Héjjas Iván parancsnoksága alatt álló fölkelőcsapatok parancsnokuk rendelkezése folytán, az osztrák határon a védelemre szükséges őrséget hátrahagyva, főerejükkel Cérna felé vonultak, hogy a magyar kormány folyamatba tett akcióját a lázadás leverésére mindenben támogassák és a rendet helyreállítsák. A lázadók ismételten futárt küldtek Héjjashoz, Nyugatmagyarország fővezérségét ígérve neki, ha visszatér régi helyére és nem vesz részt a lázadás leverésében. Egyben megtévesztésül hamis táviratokat is mutattak Héjjas Ivánnak, amely táviratok szerint Károly király bevonult Budapestre és Belitska honvédelmi miniszter felszólítja Héjjast, hogy álljon a király rendelkezésére. Mindezen ígéretekkel és rendelkezéseikkel nem törődve, a fölkelők a lázadás elnyomásában tevékeny részt vettek. Sopron és vidékét megtisztították a lázadóktól, a lázadók parancsnokát, Köhler ezredest Soproniban lefogták és most készen állanak arra, hogy mihelyt a rend fentartására szükséges megbízható erők Sopronba érkeznek, a várost ismét kiürítik és a szövetségesközi tábornoki bizottság rendelkezésére bocsátják. („M. T. I.") A fegyverszüneti tárgyalás 3 s ró:. A „M. T. I." jelenti. A „Magyar Távirati Iroda" már tegnap hírt adott arról, hogy hétfőn reggel a lázadók fegyverszünetet kértek a kormánytól és a kormány feltételeinek közlése céljából a Törökbálinttól északra fekvő Csiki-majorban Kánya Kálmán rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, valamint Sárkány Jenő altábornagy találkozott dr. Gratz Gusztávval és báró Lehár Antallal. A magyar kormány által közölt föltételek — amint a „Magyar Távirati Iroda" értesül — a következők voltak: 1. Föltétlen fegyverletétel, teljes hadianyagkiadás. 2. Amnesztia mindenkinek, amennyiben a fegyvert haladéktalanul leteszi, kivéve a felbujtókat és vezetőket. Őfelsége politikai tanácsadóinak felelősségrevonása tekintetében a rendes magyar bíróság dönt. 3. Őfelsége a magyar trónról írásban önként lemond. 4. A magyar kormány őfelségeik teljes személyi biztonságáért az országbanvaló tartózkodásuk tartama alatt jótáll. Az országban valóideiglenes tartózkodási helyük iránt a magyar kormány a budapesti nagyhatalmi képviselőkkel való tárgyalás után fog intézkedni. 5. A végleges tartózkodási helyük tekintetében a magyar kormány a nagyhatalmakkal megállapodik. NÉPSZAVA 1921 október 27.. A feltételek közlése után Kánya Kálmán, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter nyomatékosan figyelmeztette a király kiküldötteit arra az óriási veszélyre, amelybe akciója sodorta az országot és azokra a beláthatatlan következményekre, amelyeket az maga után vonhat. Közölte egyben azt is, hogy mindezekre való tekintettel a magyar kormány kénytelen minden felelősséget az esetleg bekövetkező eseményekért magától a leghatározottabban elhárítani. A király kiküldöttei megígérték, hogy mielőbb megadják válaszukat, ehelyett azonban megkezdték sürgősen a visszavonulást, amely rövidesen teljes felbomlással végződött. Válasz a közölt feltételekre sohasem érkezett. Szerezzetek új előfizetőket a Népszavának. apszava @r@ie A Népszava a demokráciáért harcol! A kormányt és a többségi pártokat tehát a karlista vállalkozás és annak következményei foglalkoztatják. Kedd este az egyik kereszténypárti miniszter a keresztény egyesülés pártjában közölte a párt tagjaival, hogy még nem történt intézkedés arra nézve, mi történjék IV. Károllyal. ] A Népszava fegyver a mímiáskezekben, a királyprobléma elintézéséről kedden este nagyatádi Szabó és Mayer János is nyilatkoztak az egyetemi ifjak küldöttsége előtt, akik IV. Károly vállalkozása idején fegyvert ragadtak. Nagyatádi Szabó kijelentette, hogy a karlista vezéreket a kormány szigorú megtorlásban fogja részesíteni, nehogy hasonló puccskísérletek megismétlődhessenek. . Mayer cáfolta azt a vádat, mintha a kisgazdáik lennének okozói a drágaságnak. A kisgazdapárt meggátolja — úgymond — hogy az ortodox-feudális politika visszajöhessen. A párt nem akar elzárkózni a korszerű fejlődés elől és az „arany középutat, a kiegyenlítás politikáját" képviseli, amely nem tűr szélsőséges kilengéseket. Végül Gömbös Gyula beszélt az ifjak előtt, akik a párttal együtt nem győzték eléggé ünnepelni nagyatádi Szabót. & Kepszava: a maralíSscSs ujságjja. Munkások, fiás^agassáS©!«» T' ' —- "^-T^-^í***—*"*rT—!r»''I- • -y ^TYf^l — M-lE3ÜM —I- ~ A nyomor A világháború befejezését követő első években a gazdasági föllendülés rövid korszakát csaknem valamennyi államban nagy gazdasági válságok korszaka követte. A nyugateurópai országokban és Amerikában ennek a korszaknak a hatása ez idő szerint is a legnagyobb mértékben dúl. Nagy és fontos területek vásárlóképességének a csökkenése, Európa keretének a világgazdaságból való csaknem teljes kikapcsolódása annyira megzavarta a gazdasági élet szerkezetét, hogy az államférfiak, a közgazdászok, a vállalkozók és munkások tanácskozásain gondterhesen vitatják azokat a kérdéseket, amelyek a gazdasági helyzet megjavítására alkalmasak. A valuták zuhanása , amely a német márka, a magyar és osztrák korona és a lengyel márka esésével egyidőben következett be, egyúttal azonban a francia és a belga, valamint az olasz váltóárfolyamok sülyedése is követte — megint előtérbe hozta a pénzviszonyok rendezésének és a váltóárfolyamok stabilizálásának a kérdését. Széles körökben fölismerték azt a körülményt, hogy a devizapiacnak ez, az ingadozása éppen annyira végzetes a valutában gyönge, mint a valutában erős országokra. A magas valuta természetesen rendkívül kellemes azokra a külföldiekre, akik a gyenge valutájú országokba utaznak, ahol pénzük egészen kis töredékéért jól lelhetnek. A jó valutájú országok lakossága számára azonban ez drága megélhetést jelent, nagy nehézségeket a külföldi piac megszerzésében, mialatt a hazai piacot a gyönge valutájú országok árai árasztják el, mert ezeket pénzük alacsony állása mellett olyan árakon adhatják el, amiből a saját iparuk a termelés költségeit nem tudná fedezni. A gyönge valutájú országok szenvedő népei számára azonban a mostani állapotok következménye a fizetésért és bérért dolgozók valóságos jövedelmének a csökkenését jelenti, mert tudjuk, hogy a bérek és a fizetések nem emelkednek a pénzérték csökkenésének arányában, ugyanakkor azonban a termelőeszközök és az áru tulajdonosai meggazdagodnak. Mindenekelőtt megdrágul a külföldi behozatal, ami egyúttal csökkenti a lakosság részére szükséges külföldi árucikkek fogyasztását és megdrágít minden belföldi árut, főként pedig az élelmiszereket. Amikor az állam a pénzügyi bajok gyógyítására a bankjegyforgalmat emeli, ugyanakkor a pénz további értéktelenedését okozza és így folytatja azt a félelmetes körfutást, amely ellen szakadatlanul küzdhetünk ugyan, de amely mégis csak egyre katasztrofálisabbá fejlődik. A különböző országokban védekezni igyekeznek a gyenge valutájú országok árui ellen, fölemelik a vámokat, hogy így lehetővé tegyék a hazai ipar versenyét. Természetesen az érdekeltek törekvései, amelyeket mindenütt hazafias köpenybe burkolnak, sokkal messzebbmenőcélokat követnek és a magas védővámokkal a saját országuk fogyasztóit iparkodnak korlátlanul kizsákmányolni. Természetesen minden ilyenfajta intézkedés csak kanizslás, mert teljesen kizárt dolog, hogy a világgazdaság betegségeit olyan orvosságokkal gyógyíthassák meg, amelyeket a beteg állapot egyes jelenségeire alkalmaznak, a baj gyökerét azonban nem merik érinteni. Napról-napra egyre jobban rájönnek a bajok okaira. Azonban nincs meg az akarat és a képesség arra, hogy alapos operációt végezzenek, mert ez a kapitalista érdekterületeket sértené és a legszűkösebb magángazdasági szempontok helyébe messzemenő közgazdasági szempontokat kellene érvényesítenie. Az áldozatokat mindenütt a munkásosztályra igyekeznek hárítani a munkabérek csökkentésével, az üzemi idő leszállításával, de ugyanakkor a munkanélküliség növekedésével nagyon világosan bemutatják a kapitalista gazdasági rend lényegét és áldásait. Válság válság után rázkódtatja meg a világgazdaság épületét, növekvő nyomorúságba és kimondhatatlan szenvedésekbe taszítja a dolgozó emberek millióit. A világ gazdasági és politikai hatalmasai azonban tehetetlenül állnak ezekkel a nagy kérdésekkel szemben és apró eszközökkel igyekeznek megoldani azokat a feladatokat, amelyek megoldása csak valamennyi nép együttműködésével képzelhető el. Az egyes országok munkanélküliségéről és a termelés csökkenéséről szóló számadatok bővebben megvilágítják az egész világ súlyos gazdasági helyzetét. Szeptember elején Nagybritaanniában 1.370.000 munkanélküli volt és közel 500.000 munkás dolgozott lecsökkentett üzem mellett. Az árukivitel kevesebb volt az előző év kivitellének a felénél, a nyerstermelés augusztusiban 93.600 tonna volt a tavaly augusztusi 750.000 tonna termeléssel szemben. 1920 augusztus végén 300 kohó volt üzemben, 1921 augusztusában pediig csak 46. Franciaországban, amely aránylag keveset szenvedett a válság következtében, a gazdasági termelés szintén jelentékeny csökkenést mutat. A nyersacél termelése 1921 júliusában körülbelül csak egy hetedrész® volt a tavalyi termelésnek. A bérbeszállítás miatt kitört nagy sztrájkok többnyire kedvezőtlenül végződtek a munkások számára, ami azonban ugyanakkor jellemzi az egész gazdasági helyzetet. Rosszabbak a viszonyok Belgiumban, ahol nagyon sok a munkanélküli s ahol a vasipar termelése jelentékenyen csökkent. Hollandiában, ebben a jó valutájú országiban is tovább tart a válság. Óriási veszteségeik föltűnő csődbe juttattak egyes- vállalatokat pániában. Norvégiában és Svájcban és nagymértékben Spanyolországban és Olaszországban szintén nagy a válság és a munkanélküliség. Az északamerikai Egyesült Államokban, amely a háború alatt és a háborút követő időben gazdaságilag a világpiac legnagyobb hatalmassága lett, némi javulás eletére még mindig nagyon rossz a helyzet. Akárhová nézünk, mindenütt csak annak a politikának a borzudalas hatásait láthatjuk, amely nem hajlandó elismerni a népek gazdasági szükségleteit. Mialatt a nyomorúság és a legfontosabb cikkek hiánya félelmetesen rombol valamennyi ország munkásai között, a gyárak állnak, munkára kész kezek milliói nem dolgoznak, a fölhalmozott árutömegek a piac lehetősége nélkül hevernek a raktárakban, az államférfiak pedig a fejüket törik azon, hogy fél- vagy negyedintézkedésekkel hárítsák el a fenyegető veszedelmeket. Tehetetlenségük újabb katasztrófával fenyegeti Európát, ha a munkásosztály a legnagyobb elhatározottsággal nem kényszeríti a kormányokat, hogy arra az útra térjenek, amelyet Amsterdamból megmutattak: a kölcsönös segítség és a világgazdaság szocialista módon való átalakításának útjára. A Népszava nélkül a munkás néma volna. A rendőrségen még hétfőn délután értesültek arról, hogy IV. Károly pilótája, Fekete Eörsy Oszkár pilótakapitány, aki IV. Károlyt Svájcból repülőgépen Magyarországbahozta, Budapesten tartózkodik szüleinek Károly körút 4. szám alatt levő lakásán. Azonnal detektíveket küldtek ki ide, azonban a pilótakapitányt nem találták otthon. A rendőrség körözőlevelet bocsátott ki, amely szerint elrendeli, hogy ha az ország területén bárhol is feltalálják a pilótát, azonnal fogják el és szállítsák a budapesti főkapitányságra.