Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)

1921-10-14 / 229. szám

1921 október 14. NÉPSZAVA 8§ápsza¥@gas S@pran­ Isovárogatasásáról A lefegyvernás után 8 napra rendelik a piebistHumot — Delia 7©rre£2a itSavelli Magyarország és a kisántáni között. — Csütörtökön éjjel néh­ány soros távirat je­lezte, hogy a magyar és az osztrák delegáció a velencei tanácskozásokon megegyeztek. A meg­egyezés csütörtökön este 9 órakor jött létre. A megállapodásokról szóló jegyzőkönyvet a meg­hatalmazottak este 11 órakor írták alá és csü­törtökön már csak formális ülés fejezte b­e az ér­tekezletet. A megállapodások részleteiről hivata­los közlést még nem adtak ki. A ,,M. T. I." ki­küldött tudósítójának jelentése szerint abban történt, megállapodás, hogy 8 nappal azután, hogy a szövetségközi tábornoki bizottság meg­állapította a lefegyverzés megtörténtét, Sopronban és környékén — beleértve Ág­falvát és Brennberget is — népszavazást tartanak a nemzetközi bizottság ellenőr­zése mellett. Ami az átadás következtében Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követeléseket il­leti, ebben a kérdésben 15 nap múlva tárgyalá­sok indulnak meg Bécsben. Ha a tárgyalások újabb 15 napon belül nem vezetnének ered­ményre, akkor a trianoni szerződés határoza­tához képest vegyes döntőbíróság fog a kérdés­ben dönteni. Az osztrák küldöttség csütörtökön délután, az olasz küldöttség csütörtökön este, a magyar küldöttség vagy csütörtökön este vagy pénteken reggel utazi­k el Velencéből. A „Temps" bécsi jelentést közöl arról, hogy Ma­gyarország a velencei konferencia befejezése után Della Torretta márki közvetítését várja Magyarország és a kisántáni között. A velen­cei értekezlet lefolyásáról az olasz lapok a kö­vetkezőkben számolnak be: Deila Torretta márki, olasz külügyminiszter megnyitó beszé­dében emlékeztette mindkét küldöttséget, hogy milyen súlyos válságot idéznének föl, ha maka­csul ragaszkodnának a maguk fölfogásához és nem engednének követeléseikből. Schober osz­trák kancellár ennek ellenére, kezdetben hajt­hatatlannak mutatkozott. Kijelentette, hogy Ausztria nem elégedhetik meg Nyugatmagyar­ország formális átadásával, a­mikor szabadon dolgozhatnak a fölkelők. M­i Népszava a haladás zászlója. Sorakozzatok kétéje. A fölkelők lefegy­verzésének módjairól hosszabb vita indult meg, az olasz külügyminiszter e tekintetben több gyakorlati megoldást javasolt. Az olasz lapok annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy a megegyezés értéke attól függ, hogy a ma­gyar kormány milyen eszközökkel tudja biztosítani a megállapodások végrehajtását. Az olasz lapok véleménye egyébként nagyon megoszlik a velencei megegyezés megítélése dolgában. A bécsi lapok csütörtökön reggel még semmit sem közöltek a megállapodásról. Az olasz delegáció körében nem titkolják, hogy rendkívül meg vannak elégedve a velen­cei konferencia sikerével. A jegyzőkönyv meg­szövegezése fölötte ügyesen simítja el az osz­trák és a magyar álláspontok között fölmerült eltéréseket. Figyelemreméltó a hivatalos köz­leményhez fűzött osztrák részről eredő pótlás, amely úgy szól, hogy az osztrák delegáció a konferencia eredményét a nemzetgyűlés elé terjeszti hozzájárulás céljából. Egyébként mind a három delegáció a parlamentek ratifikálá­sának kívánja föntartani a megállapodást, amelynek a legrövidebb időn belü­l be kell kö­vetkeznie. A Képszstfa: a miliar©?* iMMia:!:<§s©ikB gásitös­assáSQk ! (Velence, október 13.) Bethlen István gróf miniszterelnök a velencei egyezmény jegyző­könyvének aláírása alkalmából beszédet mon­dott, amelyben megköszönte della Torretta tá­mogatá­sát és azt az óhaját fejezte ki, hogy Magyarországnak Ausztriához való viszonya tartósan megjavuljon. („M. T. I.") (Velencei, október 13.) A magyar és osztrák kormány között létrejött megállapodás szerint a nyugatmagyarországi felkelők leszerelésének megtörténte után nyolc nappal Sopronban és a környékén népszavazást tartanak az ottani tábornoki bizottság ellenőrzése mellett. A ha­tárvonal többi részére nézve elvi megállapo­dás jött létre, hogy annak rendezése a magyar békefeltételekhez csatolt kísérőlevélben foglal­tak értelmében fog történni. Rendezést nyer a tisztviselők és nyugdíjasok kérdése, a fölke­lőknek pedig Ausztria amnesztiát biztosított. Az átadás következtében Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követelésekről két hét múlva tárgyalások indulnak meg. Amennyiben ezek záros határidőn belül nem vezetnének eredményre, a trianoni szerződés határozmá­nyaihoz képest döntőbizottság fog a kérdésben dönteni. („M. T. I.") A szocialista munkásmozgalom fejlődése Japánban. (Bécs, október. — Alkalmi tudósítónktól.) A bácsi pártkönyvkereskedésben találkoztam Cu­seida elvtárssal, egyik tokiói középiskola ta­nárával. Valami megkapó volt abban, hogy milyen érdeklődéssel forgatta a háború után íródott szocialista könyveket és ha közben egy­egy Marx- vagy Engels-kötet került le a köny­­vespolcról, boldog mosollyal üdvözölte, mint régi jó ismerőst. Amikor megmondom neki, hogy magyar vagyok, európai módon, igazi melegséggel szorítja meg a kezemet. Magyar? — ismétli — a mongol törzsből? Egy pillanatra elkomolyodik, igen, tud mindent, az események híre hozzájuk is eljut, ha sokára és színtelenül is. Azután nehéz német kiejtéssel beszél Japán­ról, a japán munkásmozgalomról és a szocializ­mus terjedéséről, a fölkelő nap országáról. Ja­pán 1868-ig fejlődésre képtelennek látszott. A sóguni uralom megtörése, az idegen hatalmak követeinek fogadása, a hűbéri rendszer eltör­lése, új társadalmi berendezkedés és az alkot­mány helyreállítása voltak egyes fázisai az új átalakulásnak, Japán kapitalizálódásának. A szűzi területek kiaknázása, a kapitalista haszon­csinálás hatalmas fejlődésnek nyitott utat és nem telt bele három évtized, a világ színpadán megjelent a japán imperializmus és megkezdte hódító munkáját. Az európai hatalmakat a sárga veszedelem különösen az 1894. évi kínai-japán háború óta nyugtalanítja, 1905-ben diadalmas szárazföldi és tengeri csatákban megállítja az orosz impe­rializmust. Amerika pedig már a 90-es évek eleje óta erősen fölfigyelt az ázsiai horizont­­ változásaira. És ma megint Amerika!... Japán ma egyetlen kaszárnya, a Csendes Óceán fölött nagy a feszültség, nem lehet tudni, hogy a jegyzékváltások és fegyvercsörgések mikor rob­bantják ki a Kelet és Nyugat nagy harcát A háború réme ott settenkedik Ázsia virágos kertje körül, a fekete vigyorgás árnyékában pedig a japán munkások milliói kora reggel­től késő estig görnyednek a poros levegőjű gyárakban, a mocsaras rizsföldeken, sötét bá­nyáik mélyén. A jólkereső japán tőke kevés bérért használja ki a japán munkásokat. A marék rizs fogalma nem rege. Kevés hal, kevés rizs, baromi tűrés és kulim­egalázkodás a sorsa a dolgozóknak. Az ország iparosodásával, a kapitalizmussal együtt megindult a szocialista mozgalom is. A nagy ipari centrumok, Tokio, Jokohama, stb. városok munkásai könnyen magukba szívták a szocializmus aranyigazságait. Szakszerveze­te­ket alkottak, sztrájkot rendeztek, sőt Tokióban már évekkel ezelőtt megjelent az első japán szocialista újság. A munkáltatók és a papok természetesen igyekeztek gátat vetni a mozga­lom terjedésének. Fenyegetéssel, kiközösítéssel akarták megakadályozni, hogy a munkások hozzájussanak a verejtéknélküli munká­hoz, az anyagi és szellemi szabadság­hoz, a bálvány nélküli tudományhoz. A megismerés azonban mégis egyre terjedt, az öntudat ereje megacélozta a százezrek lelkét és a szervezett munkásság tábora egyre növeke­dett. De a há­borúcs­ináló imperializmus és a tüzet vezénylő kapitalizmus nem tűri a töme­gek felvilágosítását, politikai és gazdasági ér­vényesülését. A fegyverkezés lázában az összes szervezeteket bezárták, a munkáslapokat be­szüntették és vad terrorral nyomtak el minden szabad megmozdulást Egy tokiói t­anítót, aki Krapotkin emlékiratait lefordította, állásától megfosztottak és 3 havi börtönre ítéltek. Erre szolidaritásból 30 tanító otthagyta az állását. Hiábavaló volt minden, az agitáció nem szü­netel. Ahol elnyomás és kizsákmányolás van, ott a fölszabadulásra való törekvés erőse­bb. Ezért támadt olyan visszhangja a mikádo or­szágában a szocialista eszméknek, amelyek az emberiséget az igazi megváltáshoz, a kultúra föllendüléséhez, az erkölcsi megújhodáshoz fog­ják vezetni. Cusea­da elvtárs elhallgatott, hosszan maga elé nézett,, talán éppen hazagondolt a függő kertekre, a selymekre és a rengeteg virágokra, amelyek eltakarják a gyárkémények tövében lapulókat. És talán éppen most Oszaka vala­melyik eldugott csapsz­ékében sápadt, gyűrött­ arcú japán munkások hallgatják áhítattal a szocializmus igéit: mi nem félünk a varázstól, mi nem hiszünk a csodákban, m­i azt akarjuk, hogy a fölkelő nap megváltást hozzon a dol­gozó emberiségre és ne szétmarcangolt holttes­tekre szórja sugarait Elbúcsúztunk, Cuseida elvtárs az öreg Kautskyhoz sietett hogy enge­délyezze műveinek japán nyelvre való lefor­dítását... Sz. A. 3 Müzs még döntés Felsőszilézia ügyében. * A népssövetség is Hássa új határvonal elfogadását javasolja. — 14 német kor­mány lemondani készül. (Berlin, október 12.) A minisztertanács mai ülésén dr. Wirth birodalmi kancellár kifeje­zésre juttatta az általános izgatottságot, ame­lyet az az eddig megcáfolatlan hír támasztott hogy a népszövetség tanácsa Genfben olyan módon rendelkezett a felsősziléziai területről, amely sem a felsősziléziai lakosság részéről a népszavazás során kifejezésre jutott akarat­nyilvánításnak, sem pedig az ország gazdasági szükségleteinek meg nem felel. Ezt a szétvá­lasztást nemcsak a felsősziléziai lakosság több­sége, hanem az egész német nép is erőszakté­telnek és súlyos jogtalanságnak érezné, amely nem békés fejlődést, hanem szakadatlan nyug­talankodást és viszálykodást vonna maga után. Ezzel a­­megoldással gyógyíthatatlan sebet üt­nének a német gazdasági életen. Összefogla­lóan ezt jelentette ki a birodalmi kancellár: Ha a döntés úgy üt ki, ahogy tartunk tőle, akkor új helyzetet teremtettek, amely, úgy lát­szik, megcsorbítja azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a mostani kormány elvállalta és folytatta a birodalom ügyeinek vezetését. („M. T. I.") (Genf, október 13.) A népszövetség tanácsa tegnap este a felsősziléziai kérdésben közle­ményt adott k­i, amelyet egyidejűleg futárral megküldött Briandnak, a legfelsőbb tanács elnökének. A közlemény többek között ezeket mondja: Tekintettel a lakosságnak a népszavazás al­kalmával kifejezésre jutott kívánságaira és az országnak földrajzi és gazdasági helyzetére, a népszövetség tanácsa a kérdés beható tanul­mányozása után új határvonal elfogadását ajánlotta és elhatározta, hogy azt a tanácsot fogja adni, hogy bizonyos ideig, amely elegen­dőnek mutatkozik, hogy a gazdasági alkalmaz­kodás az egész vonalon lehetően teljesen életbe lépjen, a­ jelenlegi gazdasági viszonyok bármely eltolódása ellen garanciákat nyújtsa­nak. A szakértők azt a megbízást kapták, hogy ezeknek a viszonyoknak biztosítása céljából a szükséges gazdasági összefüggéseket állapít­sák meg. A szakértők által kidolgozott terveze­tek 15 évig terjedő időtartamot állapítanak meg. A vasúti kérdés, a vízügyi szolgálat, az áramszolgáltatás, több termékre, mint például szénre és horganyra kivetett vámok megszün­tetése, valamint a márkának, mint törvényes fizetési eszköznek a Lengyelországnak átadott területen való használata pártatlan és igazsá­gos szabályozása, tekintetében több tervezetet* dolgoztak ki. („M. T. I.") (Berlin, októb­er 13.) Valamennyi lap éles hangon tiltakozik a Felsőszilézia sorsát el­döntő genfi határozat ellen. A „Deutsche Allgemeine Zeitung" ezt írja: A felsősziléziai kérdésben támadt csalódás nemcsak, hogy a Wirth-kormányt a mélységbe rántja, hanem jóformán illuzóriussá teszi az új kormánynak a megalakítását is, bármilyen összetételűnek képzeljük is el. Felsőszilézia elvesztése mögül ránk fenyeget olyan káosznak a szürke kísér­tete, amelyből a kétségbeesett német nép többé ki nem szabadulhat. A .,Berliner Tageblatt" a népszövetség döntését világtörténeti botrány­nál mondja. A Vorwärts így ír: Kétségtelenné kell tennünk, hogy a népszövetség tanácsának felosztási tervezete nem egyeztethető össze a békeszerződéssel. Nem vették eléggé tekintetbe a gazdasági összefüggéseket és a német mun­káslakos­ág túlnyomó többségének érdekeit. A falusi lakosok javára erőszakot követtek el azokon, akik a szabadmunka keresetéből él­nek. A Freiheit rosszalja azt az agitációt, amely a mostani pillanat elháríthatatlan kö­vetelésének tünteti föl a kabinet visszalépését A kormány lemondásának bejelentése mit sem használhat, de nagyot árthat, éppen azért­ a parlamentnek kell döntenie. („M. T. I.") (Berlin, október 13.) Arról, hogy a birodalmi kormány miért késlelteti lemondását beava­tott helyen azt közlik, hogy a genfi döntésről hivatalos értesítés még nem érkezett, különö­sen nem bizonyos, vájjon Kartowitz, Beuthen és Königsshütte tősgyökeres német városokat valóban elszakítják-e Németországtól. Szint­úgy nem bizonyos még, vájjon az antant-sajtó­nak az a jelentése, hogy Felsőszilézia politikai föl­osztása mellett gazdasági egysége megma­rad, megfelel-e a valóságnak. A kormány azon a nézeten van, hogy teljesen elhibázott volna külpolitikai válság idején lemond­ani és a hajót kormányos nélkül hagyni. A külföldön nem ér­tenék meg, ha a kormány a Felsősziléziára vo­natkozó döntés hivatalos közlése előtt vissza­lépne. Szintúgy kockáztatná a német kormány elsietett lemondása a jóvátételi kérdésben kül­földön szerzett hitelét. A becsületesség politi­káját kipróbált demokratikus alapon biztosí­tani kell. A kormány átalakítása esetére, ha ismét Wirth dr. lesz a kancellár, a néppártnak a koalícióiba való belépésére bizonyossággal számítanak.

Next