Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)
1921-10-14 / 229. szám
1921 október 14. NÉPSZAVA 8§ápsza¥@gas S@pran Isovárogatasásáról A lefegyvernás után 8 napra rendelik a piebistHumot — Delia 7©rre£2a itSavelli Magyarország és a kisántáni között. — Csütörtökön éjjel néhány soros távirat jelezte, hogy a magyar és az osztrák delegáció a velencei tanácskozásokon megegyeztek. A megegyezés csütörtökön este 9 órakor jött létre. A megállapodásokról szóló jegyzőkönyvet a meghatalmazottak este 11 órakor írták alá és csütörtökön már csak formális ülés fejezte be az értekezletet. A megállapodások részleteiről hivatalos közlést még nem adtak ki. A ,,M. T. I." kiküldött tudósítójának jelentése szerint abban történt, megállapodás, hogy 8 nappal azután, hogy a szövetségközi tábornoki bizottság megállapította a lefegyverzés megtörténtét, Sopronban és környékén — beleértve Ágfalvát és Brennberget is — népszavazást tartanak a nemzetközi bizottság ellenőrzése mellett. Ami az átadás következtében Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követeléseket illeti, ebben a kérdésben 15 nap múlva tárgyalások indulnak meg Bécsben. Ha a tárgyalások újabb 15 napon belül nem vezetnének eredményre, akkor a trianoni szerződés határozatához képest vegyes döntőbíróság fog a kérdésben dönteni. Az osztrák küldöttség csütörtökön délután, az olasz küldöttség csütörtökön este, a magyar küldöttség vagy csütörtökön este vagy pénteken reggel utazik el Velencéből. A „Temps" bécsi jelentést közöl arról, hogy Magyarország a velencei konferencia befejezése után Della Torretta márki közvetítését várja Magyarország és a kisántáni között. A velencei értekezlet lefolyásáról az olasz lapok a következőkben számolnak be: Deila Torretta márki, olasz külügyminiszter megnyitó beszédében emlékeztette mindkét küldöttséget, hogy milyen súlyos válságot idéznének föl, ha makacsul ragaszkodnának a maguk fölfogásához és nem engednének követeléseikből. Schober osztrák kancellár ennek ellenére, kezdetben hajthatatlannak mutatkozott. Kijelentette, hogy Ausztria nem elégedhetik meg Nyugatmagyarország formális átadásával, amikor szabadon dolgozhatnak a fölkelők. Mi Népszava a haladás zászlója. Sorakozzatok kétéje. A fölkelők lefegyverzésének módjairól hosszabb vita indult meg, az olasz külügyminiszter e tekintetben több gyakorlati megoldást javasolt. Az olasz lapok annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy a megegyezés értéke attól függ, hogy a magyar kormány milyen eszközökkel tudja biztosítani a megállapodások végrehajtását. Az olasz lapok véleménye egyébként nagyon megoszlik a velencei megegyezés megítélése dolgában. A bécsi lapok csütörtökön reggel még semmit sem közöltek a megállapodásról. Az olasz delegáció körében nem titkolják, hogy rendkívül meg vannak elégedve a velencei konferencia sikerével. A jegyzőkönyv megszövegezése fölötte ügyesen simítja el az osztrák és a magyar álláspontok között fölmerült eltéréseket. Figyelemreméltó a hivatalos közleményhez fűzött osztrák részről eredő pótlás, amely úgy szól, hogy az osztrák delegáció a konferencia eredményét a nemzetgyűlés elé terjeszti hozzájárulás céljából. Egyébként mind a három delegáció a parlamentek ratifikálásának kívánja föntartani a megállapodást, amelynek a legrövidebb időn belül be kell következnie. A Képszstfa: a miliar©?* iMMia:!:<§s©ikB gásitösassáSQk ! (Velence, október 13.) Bethlen István gróf miniszterelnök a velencei egyezmény jegyzőkönyvének aláírása alkalmából beszédet mondott, amelyben megköszönte della Torretta támogatását és azt az óhaját fejezte ki, hogy Magyarországnak Ausztriához való viszonya tartósan megjavuljon. („M. T. I.") (Velencei, október 13.) A magyar és osztrák kormány között létrejött megállapodás szerint a nyugatmagyarországi felkelők leszerelésének megtörténte után nyolc nappal Sopronban és a környékén népszavazást tartanak az ottani tábornoki bizottság ellenőrzése mellett. A határvonal többi részére nézve elvi megállapodás jött létre, hogy annak rendezése a magyar békefeltételekhez csatolt kísérőlevélben foglaltak értelmében fog történni. Rendezést nyer a tisztviselők és nyugdíjasok kérdése, a fölkelőknek pedig Ausztria amnesztiát biztosított. Az átadás következtében Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követelésekről két hét múlva tárgyalások indulnak meg. Amennyiben ezek záros határidőn belül nem vezetnének eredményre, a trianoni szerződés határozmányaihoz képest döntőbizottság fog a kérdésben dönteni. („M. T. I.") A szocialista munkásmozgalom fejlődése Japánban. (Bécs, október. — Alkalmi tudósítónktól.) A bácsi pártkönyvkereskedésben találkoztam Cuseida elvtárssal, egyik tokiói középiskola tanárával. Valami megkapó volt abban, hogy milyen érdeklődéssel forgatta a háború után íródott szocialista könyveket és ha közben egyegy Marx- vagy Engels-kötet került le a könyvespolcról, boldog mosollyal üdvözölte, mint régi jó ismerőst. Amikor megmondom neki, hogy magyar vagyok, európai módon, igazi melegséggel szorítja meg a kezemet. Magyar? — ismétli — a mongol törzsből? Egy pillanatra elkomolyodik, igen, tud mindent, az események híre hozzájuk is eljut, ha sokára és színtelenül is. Azután nehéz német kiejtéssel beszél Japánról, a japán munkásmozgalomról és a szocializmus terjedéséről, a fölkelő nap országáról. Japán 1868-ig fejlődésre képtelennek látszott. A sóguni uralom megtörése, az idegen hatalmak követeinek fogadása, a hűbéri rendszer eltörlése, új társadalmi berendezkedés és az alkotmány helyreállítása voltak egyes fázisai az új átalakulásnak, Japán kapitalizálódásának. A szűzi területek kiaknázása, a kapitalista haszoncsinálás hatalmas fejlődésnek nyitott utat és nem telt bele három évtized, a világ színpadán megjelent a japán imperializmus és megkezdte hódító munkáját. Az európai hatalmakat a sárga veszedelem különösen az 1894. évi kínai-japán háború óta nyugtalanítja, 1905-ben diadalmas szárazföldi és tengeri csatákban megállítja az orosz imperializmust. Amerika pedig már a 90-es évek eleje óta erősen fölfigyelt az ázsiai horizont változásaira. És ma megint Amerika!... Japán ma egyetlen kaszárnya, a Csendes Óceán fölött nagy a feszültség, nem lehet tudni, hogy a jegyzékváltások és fegyvercsörgések mikor robbantják ki a Kelet és Nyugat nagy harcát A háború réme ott settenkedik Ázsia virágos kertje körül, a fekete vigyorgás árnyékában pedig a japán munkások milliói kora reggeltől késő estig görnyednek a poros levegőjű gyárakban, a mocsaras rizsföldeken, sötét bányáik mélyén. A jólkereső japán tőke kevés bérért használja ki a japán munkásokat. A marék rizs fogalma nem rege. Kevés hal, kevés rizs, baromi tűrés és kulimegalázkodás a sorsa a dolgozóknak. Az ország iparosodásával, a kapitalizmussal együtt megindult a szocialista mozgalom is. A nagy ipari centrumok, Tokio, Jokohama, stb. városok munkásai könnyen magukba szívták a szocializmus aranyigazságait. Szakszervezeteket alkottak, sztrájkot rendeztek, sőt Tokióban már évekkel ezelőtt megjelent az első japán szocialista újság. A munkáltatók és a papok természetesen igyekeztek gátat vetni a mozgalom terjedésének. Fenyegetéssel, kiközösítéssel akarták megakadályozni, hogy a munkások hozzájussanak a verejtéknélküli munkához, az anyagi és szellemi szabadsághoz, a bálvány nélküli tudományhoz. A megismerés azonban mégis egyre terjedt, az öntudat ereje megacélozta a százezrek lelkét és a szervezett munkásság tábora egyre növekedett. De a háborúcsináló imperializmus és a tüzet vezénylő kapitalizmus nem tűri a tömegek felvilágosítását, politikai és gazdasági érvényesülését. A fegyverkezés lázában az összes szervezeteket bezárták, a munkáslapokat beszüntették és vad terrorral nyomtak el minden szabad megmozdulást Egy tokiói tanítót, aki Krapotkin emlékiratait lefordította, állásától megfosztottak és 3 havi börtönre ítéltek. Erre szolidaritásból 30 tanító otthagyta az állását. Hiábavaló volt minden, az agitáció nem szünetel. Ahol elnyomás és kizsákmányolás van, ott a fölszabadulásra való törekvés erősebb. Ezért támadt olyan visszhangja a mikádo országában a szocialista eszméknek, amelyek az emberiséget az igazi megváltáshoz, a kultúra föllendüléséhez, az erkölcsi megújhodáshoz fogják vezetni. Cuseada elvtárs elhallgatott, hosszan maga elé nézett,, talán éppen hazagondolt a függő kertekre, a selymekre és a rengeteg virágokra, amelyek eltakarják a gyárkémények tövében lapulókat. És talán éppen most Oszaka valamelyik eldugott csapszékében sápadt, gyűrött arcú japán munkások hallgatják áhítattal a szocializmus igéit: mi nem félünk a varázstól, mi nem hiszünk a csodákban, mi azt akarjuk, hogy a fölkelő nap megváltást hozzon a dolgozó emberiségre és ne szétmarcangolt holttestekre szórja sugarait Elbúcsúztunk, Cuseida elvtárs az öreg Kautskyhoz sietett hogy engedélyezze műveinek japán nyelvre való lefordítását... Sz. A. 3 Müzs még döntés Felsőszilézia ügyében. * A népssövetség is Hássa új határvonal elfogadását javasolja. — 14 német kormány lemondani készül. (Berlin, október 12.) A minisztertanács mai ülésén dr. Wirth birodalmi kancellár kifejezésre juttatta az általános izgatottságot, amelyet az az eddig megcáfolatlan hír támasztott hogy a népszövetség tanácsa Genfben olyan módon rendelkezett a felsősziléziai területről, amely sem a felsősziléziai lakosság részéről a népszavazás során kifejezésre jutott akaratnyilvánításnak, sem pedig az ország gazdasági szükségleteinek meg nem felel. Ezt a szétválasztást nemcsak a felsősziléziai lakosság többsége, hanem az egész német nép is erőszaktételnek és súlyos jogtalanságnak érezné, amely nem békés fejlődést, hanem szakadatlan nyugtalankodást és viszálykodást vonna maga után. Ezzel amegoldással gyógyíthatatlan sebet ütnének a német gazdasági életen. Összefoglalóan ezt jelentette ki a birodalmi kancellár: Ha a döntés úgy üt ki, ahogy tartunk tőle, akkor új helyzetet teremtettek, amely, úgy látszik, megcsorbítja azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a mostani kormány elvállalta és folytatta a birodalom ügyeinek vezetését. („M. T. I.") (Genf, október 13.) A népszövetség tanácsa tegnap este a felsősziléziai kérdésben közleményt adott ki, amelyet egyidejűleg futárral megküldött Briandnak, a legfelsőbb tanács elnökének. A közlemény többek között ezeket mondja: Tekintettel a lakosságnak a népszavazás alkalmával kifejezésre jutott kívánságaira és az országnak földrajzi és gazdasági helyzetére, a népszövetség tanácsa a kérdés beható tanulmányozása után új határvonal elfogadását ajánlotta és elhatározta, hogy azt a tanácsot fogja adni, hogy bizonyos ideig, amely elegendőnek mutatkozik, hogy a gazdasági alkalmazkodás az egész vonalon lehetően teljesen életbe lépjen, a jelenlegi gazdasági viszonyok bármely eltolódása ellen garanciákat nyújtsanak. A szakértők azt a megbízást kapták, hogy ezeknek a viszonyoknak biztosítása céljából a szükséges gazdasági összefüggéseket állapítsák meg. A szakértők által kidolgozott tervezetek 15 évig terjedő időtartamot állapítanak meg. A vasúti kérdés, a vízügyi szolgálat, az áramszolgáltatás, több termékre, mint például szénre és horganyra kivetett vámok megszüntetése, valamint a márkának, mint törvényes fizetési eszköznek a Lengyelországnak átadott területen való használata pártatlan és igazságos szabályozása, tekintetében több tervezetet* dolgoztak ki. („M. T. I.") (Berlin, október 13.) Valamennyi lap éles hangon tiltakozik a Felsőszilézia sorsát eldöntő genfi határozat ellen. A „Deutsche Allgemeine Zeitung" ezt írja: A felsősziléziai kérdésben támadt csalódás nemcsak, hogy a Wirth-kormányt a mélységbe rántja, hanem jóformán illuzóriussá teszi az új kormánynak a megalakítását is, bármilyen összetételűnek képzeljük is el. Felsőszilézia elvesztése mögül ránk fenyeget olyan káosznak a szürke kísértete, amelyből a kétségbeesett német nép többé ki nem szabadulhat. A .,Berliner Tageblatt" a népszövetség döntését világtörténeti botránynál mondja. A Vorwärts így ír: Kétségtelenné kell tennünk, hogy a népszövetség tanácsának felosztási tervezete nem egyeztethető össze a békeszerződéssel. Nem vették eléggé tekintetbe a gazdasági összefüggéseket és a német munkáslakoság túlnyomó többségének érdekeit. A falusi lakosok javára erőszakot követtek el azokon, akik a szabadmunka keresetéből élnek. A Freiheit rosszalja azt az agitációt, amely a mostani pillanat elháríthatatlan követelésének tünteti föl a kabinet visszalépését A kormány lemondásának bejelentése mit sem használhat, de nagyot árthat, éppen azért a parlamentnek kell döntenie. („M. T. I.") (Berlin, október 13.) Arról, hogy a birodalmi kormány miért késlelteti lemondását beavatott helyen azt közlik, hogy a genfi döntésről hivatalos értesítés még nem érkezett, különösen nem bizonyos, vájjon Kartowitz, Beuthen és Königsshütte tősgyökeres német városokat valóban elszakítják-e Németországtól. Szintúgy nem bizonyos még, vájjon az antant-sajtónak az a jelentése, hogy Felsőszilézia politikai fölosztása mellett gazdasági egysége megmarad, megfelel-e a valóságnak. A kormány azon a nézeten van, hogy teljesen elhibázott volna külpolitikai válság idején lemondani és a hajót kormányos nélkül hagyni. A külföldön nem értenék meg, ha a kormány a Felsősziléziára vonatkozó döntés hivatalos közlése előtt visszalépne. Szintúgy kockáztatná a német kormány elsietett lemondása a jóvátételi kérdésben külföldön szerzett hitelét. A becsületesség politikáját kipróbált demokratikus alapon biztosítani kell. A kormány átalakítása esetére, ha ismét Wirth dr. lesz a kancellár, a néppártnak a koalícióiba való belépésére bizonyossággal számítanak.