Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)

1921-11-26 / 266. szám

2 sék csak hozzásimulni a mai európai állapotokhoz. A gyári feudalizmus már megbukott Európában. Ezt tudomásul kell venni a magyar gyárak környékén is. A munkásoknak ma már vannak igényeik. Van akaratuk, van önérzetük és becsületérzésük. Igényeik nem mennek túl azon a határon, amelyet a mai lehetőségek kényszerűsége szab nekik, viszont teljes joggal kívánják, hogy ezen belül megértéssel és méltányossággal találkozzanak a másik oldalról. Nincs minden groteszkség nélkül, hogy a gyárosok kívánják az államéletben a konszolidációt, a megértést és a szükségszerűségek figyelembe vételét, viszont a lemondott és a kormányalakítással újra megbízott miniszterelnök ugyanezt kívánja a gyárosoktól. A maga működésének a területén azonban mindegyik fönn akarja tartani az abszolutizmust, a feudalizmust és az egyik erősíti a másikat mindaddig, amíg a tények ereje rá nem kényszeríti őket a kapitulációra. Pedig jobb, sokkal jobb a ki nem kerülhető kényszerűségekkel idejében megalkudni ... NÉPSZAVA 1921 november 25. * * A SBEsüsségi jártain játéti OzatieBOk Bethien Csivaielgl és csak a jövő héten döntenek. — S'*OuJ«&a4ora informálja Sket a designárt rainSszeercínek. — Nagyatádi! Ssialső tárcanélküli rainSszterséget kap, ha táiztogatja Bethlent. — Szakadás előtt a keresztény egyesülés. A Kereszténypárt még nem tudja, hogy belép-e az egységes pártba. A legitimisták nem egyesülnek a kisgazdákkal. Bethlen dezignált miniszterelnök csütörtök este a kereszténypárt vezető politikusaival, Haller Istvánnal, Huszár Károllyal és Ernszt Sándorral is tárgyalt, de ezek a késő időre való tekintettel már nem informálhatták pártjukat a dezignált miniszterelnökkel folytatott tárgyalások tartalmáról. E célból a keresztény egyesülés tagjait péntek délben sürgős értekezletre hívták össze. Haller és Bernolák népjóléti miniszterek informálták a képviselőket Bethlennek arról az óhajáról, hogy a keresztény egyesülés tagjai testületileg lépjenek be a kisgazdapártból megalakuló többségi pártba, amely elmébe a ..polgári" jelzést is fölvenné. Viszonzásul Bethlen ..biztosítaná a kormányzatban a keresztény irányzat" érvényesülését. Ezzel a tervvel szemben a párttagok körében kétféle felf0®ás alakult ki. Az egyik az ország súlyos helyzetére s arra való tekintettel, hogy Bethlen pártalakító szándékának meghiúsulása esetén föloszlatja a nemzetgyűlést, hajlandó Bethlen támogatására, míg az úgynevezett „szélső" legitimisták a dezignált miniszterelnök programja ellen nyilatkoztak és tudni se akartak a kibővítendő kisgazdapártba való belépésről. Abban pedig úgyszólván mindnyájan megegyeztek, hogy a párt önálló szervezeteit semmi szín alatt se oszlatják föl. Az értekezletről kiszivárgott hírek szerint a kereszténypártnak jelentékeny számú tagja azért helyteleníti Bethlen programját mert az a királykérdés tekintetében az 1920. I. és az 1921. XLVII. (trónfosztó) törvényekre támaszkodik. Ellentét van a kormányprogram és a párt között a választójog ügyében is, mert Bethlen a mostani választójog erős megszakításét tervezi. Másként akar föllépni Bethlen a drágaság ellen is, mint a kereszténypárt amely most a közélelmezési minisztérium visszaállítását kívánja. Az értekezlet határozathozatal nélkül ért véget, mert a párt csak szombat este dönt az új kormányhoz való viszonya tekintetében, miután előzően meghallgatja Bethlen részletes programját. A tanácskozás után különben Bernolák, Haller, Huszár és Ernszt fölkeresték Bethlent és közölték vele, hogy a pártban kevés a hajlandóság a kisgazdapártba való belépésre, egyúttal ismertették a pártnak abbeli követeléseit, amelyeknek teljesítésétől az egységes pártalakulásban való részvételüket függővé teszik. A kereszténypárt tagjai szombaton délelőtt küldöttséget menesztenek a dezignált miniszterelnökhöz, hogy ez előtt még este a pártba ellátogatva tájékoztassák a keresztény egyesülésbéliek fölfogásáról. Épp úgy, mint a kisgazdáknál, a kereszténypártban teljes zűrzavar uralkodik és a hangulat óráról-órára változik. Azok, akik idegenkednek Bethlentől és akiknek az ellenzékbe vonulására lehet számítani, már előre kijelentették, hogy ellenzéki mivoltukban is támogatni fogják a kormányt a konszolidációra irányuló tevékenységében és az ellenzékiség számukra csupán a szabad mozgás lehetőségét jelenti. A pártban különben három frakció különböztethető meg. A vezérek, Huszár, Ernszt és híveik, alkotják a guvernementális elemet Andrássy csoportja (Pallavicini, Lingauer, Lamrecsányi és még néhányan) föltétlenül ellenzékbe kívánkozik, míg Haller, Milotay és mintegy 15 képviselő alkotja a habozók társaságát, akik hajlandók volnának támogatni Bethlent, de semmi szín alatt sem akarják Nagyatádit az új kormányban látni és semmi áron sem hajlandók a kibővített, módosított kisgazdapárthoz csatlakozni. Bethlen hívei azzal igyekeznek a habozókra hatni, hogy az uj kormány nem nélkülözheti Nagyatádit, mert a kabinetből kipottyanó kisgazdavezér 40 hívével ellenzékbe menne s ott azután a liberálisok erejét gyarapítaná s kormánnyal szemben. Másrészt a keretblen dezignált miniszterelnök pénteken csak legszűkebb elvbarátait és a többségi pártok vezéreit avatta be az egységes párt programjának titkaiba ugy hogy maguk a pártok a legnagyobb tájékozatlanságban voltak a jövő alakulás tekintetében. Amig a mult héten ugy a kisgazdapártban, mint a keresztény egyesülésben , biztosra vették az egységes párt megalakulását, olyan értelemben, ahogyan azt Bethlen kezdettől fonrra tervezte, addig pénteken már mindkét táborban az volt az általános fölfogás, hogy az egységes párt elé leküzdhetetlen akadályok tolultak. A kisgazdapártban csak Rubinekék hajlandók Bethlen föltétlen támogatására, a nagyatádi Szabó-csoport — és ez a pártnak nagyobbik része — továbbra is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy a kisgazdapártnak nem szabad fölosztania, programjából nem engedhet, viléki szervezeteit pedig nem bocsáthatja szélnek. A párt hivatalosan csak szombaton dönt, ha már ismerni fogja Bethlen munkatervét és azokat a feltételeket és módozatokat, amelyek mellett Bethlen a maga egységes pártját meg akarja alakítani. Arra számítanak, hogyha az útialakulásnak a kisgazdapárt lesz a gerince, akkor a disszidensek mindnyájan csatlakoznak, a keresztény pártból azonban legföljebb harmincan, úgy hogy ez esetben Bethlen új pártja mintegy 149 tagot számlálna. A kisgazdapártban azt hangoztatják, hogy ők már azért se hajtanak föltétlenül térdet Bethlen előtt, mert nem félnek a nemzetgyűlés közeli föloszlatásától, lévén már régóta álláspontjuk, hogy nincs is szükség a nemzetgyűlés élettartamának meghosszabbítására Bethlen péntek délelőtt több politikussal tárgyalt s ezek sorában nagyatádi S.abóval is. A kisgazdavezérrel folytatott tanácskozás után az a hír terjedt el hogy az egységes alakulás terve kútba esett, a két többségi párt közt — a személyi és tárgyi kérdésekben fönforgó ellentétek miatt — legföljebb pártszövetségről lehet szó. De olyan verzió is keringett, hogy a fölmerült akadályok láttára, amelyek lehetetlenné teszik a keresztény egyesülésbelieknek a kisgazdákhoz való csatlakozását. Bethlen teljesen új pártot kíván teremteni, s a szombati pártértekezleten egy teljesen új alakulásba való belépésre szólítja föl a kormánypárti politikusokat Ennek a sikerét vélné a dezignált miniszterelnök biztosítani azzal, hogy nagyatádi Szabónak, ha már földmivelésügyi miniszter nem lehet legalább egy tárcanélküli miniszterséget biztosít (Nagyatádi volna ez esetben a kabinet „sokoróp átkai"-ja...) Hogy a kormányválság minő kérdések körül forog, ezen a híren kívül mutatják azok is, amelyek szerint visszaállítják a megszüntetett politikai államtitkárságokat visszaállítják a közélelmezési minisztériumot s egy merőben új minisztériumot is létesítenek — a tisztviselőkérdés megoldása céljából... Vagyis: az új kormány s az új kormánypárt sorsa a tárcák „helyes elosztásán" fog múlni. Az új miniszteri méltóságok létesítése bizonyos eltolódásokat okozna a pozíciók terén. Ha Tomcsányi példáinak okáért belügyminiszter leünne, a helyébe Bernolák kerülne, ami azért előnyös beosztás, mert az így megüresedő népjóléti miniszterség valamely az egységes párt érdekében buzgólkodó kereszténypártinak jutna, esetleg Hallernek vagy Huszárnak. Főként ilyen témák dominálták a többségi pártokban politizálókat az új kormányprogram megismertetésének előestéjén. Bethlen munkatervéről csak nagyon kevés szó esett A választójog, a közigazgatás és a főrendiház reformjai volnának az első teendők, az után következnének: az államháztartás rendbehozatala, szociális és ipari természetű javaslatok, ezek sorában az ipartörvény új revíziója, a munkásbiztosítás reformja, stb., stb. Az olasz szakszervezeti szövetség kongresszusa. Erélyes harc a bérleszállító és munkaidő meghosszabbító törekvések ellen. — Megvizsgálják a gyárüzemek pénzügyi helyzetét? — Az olasz szervezett munkásság kivonja magát a kommunista befolyás alól. (A Népszava római tudósítójától.) Az olasz szakszervezeti szövetség központi tanácsának Veronában most befejezett kongresszusát azért hívták egybe, hogy megtárgyalják azokat a kérdéseket amelyek a szervezett proletárságra hárulnak a most Olaszországban dúló súlyos gazdasági válságból. Olaszország ipari vállalkozói és nagybirtokosai az egész gazdasági élet mai nyomott állapotát arra akarják fölhasználni, hogy a munkásosztály hátrányára megerősítsék a saját helyzetüket Meg akarják szüntetni a nyolcórás munkaidőt az élelmiszerek árának állandó növekvése ellenére le akarják szállítani a munkabéreket a kapitalistákat pedig védelmi vámokkal és gyártási prémiumokkal akarják még jobban gazdagítani. A veronai kongresszuson a védekezés módjait kellett megállapítani, miközben természetesen megint kitört a régi viszálykodás a szocialisták és a kommunisták között A gyárosok legfőbb érve a bérleszállítás mellett az, hogy állítóan nem bírják a mai béreiket tovább űzetni, mert különben csődbe jutnak. Erre az érvelésre a szakszervezeti szövetség vezetői azzal a követeléssel feleltek, hogy vizsgálják meg a gyárüzemek helyzetét A kormány nem utasíthatta el ezt a követelést, mert Beneduce iparügyi miniszter is, a gyáripar pénzügyi helyzetére való utalásosai, szükségesnek mondta az árak leszállítását De a gyárosok maguk a legnagyobb elkeseredéssel szálltak szembe a vizsgálatra vonatkozó javaslattal és erélyes s€gitőesapatra találtak a kommunistákba. A gyárosok nem akarják megengedni, hogy a kártyájukba nézzenek, a kommunisták pedig nem találják „forradalmár Cselekvés"-nek, hogy a kártyájukba nézzenek. A kommunisták kifogásolták továbbá a szövetség taktikáját, amellyel a meglévő tarifaegyezmények fentartására irányuló küzdelmekben néhány engedményt ért el és ezeket az egyezményeket tartományonként meg is újította, anélkül, hogy a mozgalmat az egész országra kiterjedő küzdelemmé váloztatta volna. Szerintük, amikor egyes tartományokra és vidékekre érvényes szerződéseket kötnek, megfosztják a más tartománybeli munkásokat a szerződéssel megkötött mankáscsoportok szolidaritásától. Erre a kifogásra Heina képviselő azt felelte, hogy a szövetség nem hajlandó dekoratív tömegkísérletekre fölhasználni a munkások bérét Ha a kommunisták a bérharcon keresztül az általános sztrájkhoz és a forradalomhoz akarnak jutni, a szövetség eddigi vezetői valamivel szerényebbek: ők bérharccal meg akarják tartani vagy meg akarják javítani az eddigi béreket és sikeresnek tartják azt a küzdelmet amely megvalósította ezeket a célokat. A textilmunkások szövetségének titkára viszont utalt arra, hogy amikor a bérleszállításról tárgyaltak, éppen a kommunisták voltak hajlandók a legmess®eíbbmenő engedményekre és így le is kellett szállítani a béreket D'Aragona szövetségi titkár a következő módon ismertette a mostani bérharcok állapotát: Ezek a küzdelmek nem is a munkásságtól, hanem a vállalkozóktól indulnak ki. A bérkérdés megoldása csak látszólagos céljuk, valóságos céljuk azonban a szakszervezetek gyöngítése, mert ezek kellemetlenné válnak a munkáltatókra. Ilyen körülmények között a védekezés más taktikáját kellett megtalálni és ennek a mérlegeléséből származott a különböző iparágak pénzügyi helyzetének megvizsgálására irányuló mozgalom. Amint ez előrelátható volt, óriási többséggel fogadták el azt a határozatot amely helyesli a szövetség eddigi taktikáját. A javaslatra ugyanis 415.712 kommunista szavazat ellenében 1.426.521 szavazatot adtak, míg 18.000-rel tartózkodtak a szavazástól. Elfogadtak egy meglehetősen kétélű kommunista pótjavaslatot is, amely minden szakszervezeti tag kötelességévé teszi a legszigorúbb fegyelmet a szakszervezeti reszténypártiak vonakodása esetén Bethlen visszaadná a kormányalakításra vonatkozó megbízatását. A helyzet még pénteken is az volt, hogy a kereszténypárt elégedetlen elemeit nem lehetett leszerelni és így valószínűnek látszik, hogy a keresztény nemzeti egyesülésben egy-két napon belül szakadásra kerül a sor. A párt nagyobbik része azonban ellenzéki hajlandóságú és Bethlenhez legföljebb 20 képviselő csatlakozik. • A lemondott kormány a távozásával kapcsolatban levő ügyek elintézésecéljából pénteken este minisztertanácsot tartott. Ez volt a Bethlen-kormány utolsó összejövetele.