Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)
1922-01-01 / 1. szám
L. évf. 1. sz. líra 3 korona. Budapest, 1922 favuap 1, vasárnep. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre......... SSO kor. I negyed évre..... 00 kor. Jul évre 340 kor. |gy hóra év kor. Jugoszláviában egy giám ára 2 Jugoszláv korona, EGYES SZÁM ÁRA 5 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYEMegjelenik hétfő kivételére minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA L SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Ötven esztendő. Az újév napjával ötvenedik évfolyamába lép lapunk, a Népszava. Homályba vesző messzeség lehetne ez a félszázad, ha nem rólunk, munkásokról, nem rólunk, magyarországi szocialistákról és nem a legridegebb osztályönzést tanúsító magyar uralkodó osztályokról lenne szó. Az 1848—49-iki forradalom összetöri a jobbágyság igáját, minden ember szabad, minden ember egyenlő, nincs már nemes és pór, nincs már kiváltságos, csak egyenlő jogú polgár. És Táncsics Mihály tizenöt-húsz nappal március 15-ike után már útjára engedi a „Munkások Ujságjá"-t Az elindulás belevész a győzelmes ellenforradalomba, a pesti „Neugebäude", az aradi vár börtöneibe és akasztófáinak sorába, Kufstein kazamatáiba és a világ minden tája felé elszéledt magyar emigrációba. Huszonegy év után kel újból életre Táncsics munkásújságja és szerkesztőjét, Sassyt, néhány hét múlva már 1 évi fogházra és 500 forint pénzbírságra itéli a sajtóbiróság, a lap megjelenését pedig hamarosan beszüntetik, hogy 1870-ben újra életre keljen és elvesszen; 1871-ben megint kiadják, a bíróság pedig újra perbe fogja a szerkesztőt, Policzer Zsigmondot felségsértésért így, ilyen szakgatottan, ilyen bizonytalanságban, ilyen veszedelmek és küzdelmek között indul el az első magyar szocialista újság és sorsa nem jobb, nem könnyebb, nem veszélytelenebb egy félszázad hosszú évtizedeinek egyetlen esztendejében sem. Sőt! Pörök, börtön, fogház és portóbírságok! Mi ez mindahhoz a rettentő áldozathoz képest, amelynek dátuma 1920 február 17-ike és áldozata egy legnemesebb lelkű, legfenköltebb szocialista érzésű szerkesztő, Somogyi Béla és ifjú munkatársa, Bacsó Béla. És milyen sorsa az a magyar szocialista munkásmozgalomnak, hogy ez a gyilkosság még ma is megtorlatlan, hogy a magyar igazságszolgáltatás még ma sem teszi rá kezét a bűnösökre és nem oszlatja el a kételyt az igazságosztás pártatlanságába és terhetlenségébe. Ilyen 49 év után lépjük át az 50-2k év küszöbét, hogy továbbhaladjunk, tovább harcoljunk, tovább építsünk és tovább folytassuk a szocialista nevelés munkáját — a dolgozó proletárság boldogabb jövendőjéért. És ha sötét is a múlt, ha bizonytalan is a jelen és homályos is a jövő, mégis hittel, bizalommal, törhetlenséggel fogjuk állhatni és állani a harcot, mert ha lényegükben nem is változtak azok a körülmények, amelyek lapunk megjelenését egy félszázadon át környékezték, az erő, amelyet a Népszava maga köré gyűjtött, hatalmassá lett, sziklává tömörült, amelyről nem egy kemény támadás pattan ma vissza és biztosítja a lap sérthetetlenségét. Mi volt félszázad előtt a magyar ipar, mi volt az ipari munkásság! Céhbeli mesterek kevésszámú mesterlegényeiből rekrutálódott a kicsi tábor, amely a munkásujság köré tömörült, idegenből ideszakadt, kevésszámú öntudatos munkás állott az itthoni, világot járt kevésszámú szocialista apostol mellett, hogy szóban és írásban hirdessék a munkásosztály fölszabadításának igéit. Ipar és ipari munkásság csak lassú-lassú, éveket megemésztő folyamatban gyarapodott és forrott ki kapitalisztircos gyáriparrá, fagyiparrá és ipari proletársággá Ma az ipari munkásság hatalmas tábor és vele van a nezőgazdsági proletariátus, két terrénum, amely sohasem alpadká, hogy a szocialista szervező és nevelő munkának kimeríthetetlen talaja legyen. Ezer év sem volt elegendő, a szocialista szervező munka 50 éve sem volt elegendő ahhoz, hogy a magyar dolgozó népesség, a munkásság egyenjogú polgárává tétessék Magyarországnak, hogy az alkotmány sáncaiba bekerülhessen, hogy az ország kormányzásából az őt megillető rész birtokába juthasson De azért az az 50 év, amely a magyar munkásmozgalom és lapunk, a Népszava mögött van, többet jelent a magyar munkásosztály nagy küzdelmeiben a politikai és gazdasági fölszabadulásért, mint az előtte lefolyt évek a honfoglalás óta együttvéve. És ebben az emelkedésben, szellemi s számbeli gyarapodásban, a politikai és gazdasági mozgalom hatalmas kiépítésében egy félszázadon át mindenkor a Népszava teljesítette a legnagyobb, legfontosabb, legszükségesebb szolgálatot: a szocializmusra neveléssel, a harcolók lelki egységbe foglalásával, a gondolatok egybeolvasztásával, a munkásság harcainak, küzdelmeinek publikálásával, az ellenfelek és ellenségek fegyvereinek gyöngítésével és elpusztításával. Mindezt a nagy küzdelmet, ezeket a nagy érdemeket a lap íróasztalainál helyetfoglalt szerkesztők és írók — akik közül már sokan régen porladoznak — áldozatkészségeit és érdemeit nem méltathatjuk ma, hanem majd a közeljövőben, amikor lapunk jubileumi kiadásának fog sora kerülni. Ma harcban állunk, a mindennapi élet nehéz küzdelmei között és csak félig tekinthetünk egy rövid percre vissza a dicsőséges múltba, mert időnk, tekintetünk a jövőé, az építésé, az erők összefogásáé. Az új esztendőben sok és fontos teendőnek elvégzése vár mindnyájjnkra. Két éve szünetel a pártszervezetek munkája, gyűléseket nem tarthattunk és ugyanennyi idő óta, sőt — a háború idejét is beszámítva — nagyon régóta nem tarthattuk meg a szociáldemokrata párt kongresszusát, amelynek megtartása ma már elengedhetetlen szükségesség. Mindenekelőtt a pártszervezetek működését kell megindítani. A nemzetgyűlés napjai meg vannak számlálva, választások lesznek és ezeken a szociáldemokrata párt minden tagjának tanúságot kell majd tennie törhetetlen párthűségéről, öntudatosságáról és szervezettségéről. A magyarországi szocialista munkásságnak nem szabad tovább képviselet nélkül maradnia, nem szabad engednie, hogy sorsa fölött róla-nélküle határozzanak a törvényhozásban és a törvényhatóságokban. A pártszervezetek és nyilvános gyűlések feladata lesz, hogy a munkásságot politikai jogainak gyakorlására előkészítsék. A pártgyűlésre is a legfontosabb feladatok várnak. Bizonytalanság,gáncs, rágalom vesz körül bennünket, mert mindeddig némaságra, jórészt tétlenségre, a nagy összesség által nem ellenőrizhető munkásságra voltunk kárhoztatva. Csak a pártválasztmány, a lap és a sds térre szoruló személyes érintkezés voltak a kapcsok, amelyek a párt irányítását és a munkásság széles rétegeit egybefűzték. Ez a helyzet természetszerűen vezet arra, hogy félreértések, félremagyarázások, gyanúsítások keletkezzenek és gyöngítsék a mozgalmat, gyöngítsék a munkásság együttes erejét, másfelől megnehezítenek minden komoly munkát Ettől a lidércnyomástól meg kell szabadítanunk a pártot és tiszta helyzetet kell teremtenünk a mozgalom egész területén. A munkásmozgalom nemzetközi vesztékein is rések üttettek, mi sem lehetünk ezirányban tisztában a helyzetünkkel és itt nem lehet lemondanunk arról, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt legális képviselete jelölje ki az utat, amelyen a mozgalomnak haladnia kell. Minden erőnek, sikernek és haladásnak egyedüli biztosítéka az egység és a tiszta helyzet. Ezt a biztosító-,két pedig csak a párt többségének állásfoglalása adhatja meg és fogja megadni a pártgyűlésen, amelynek megtartása elé már remélhetően nem fognak akadályok gördülni. Addig azonban, amíg ennek az ideje elérkezik, ne teljék tétlenül az idő. Mindenki dolgozzon, mindenki számára van tér és teendő és aki szocialista, öntudatos munkás, az tudni fogja a kötelességét. Szerkesztői bevezető a „Szocializmus"új megindulásához.* A Szocializmus újra útnak indul és mi, akik itt állhatunk ennél az új elindulásnál, ma is csak azt mondhatjuk, amivel 15 esztendővel ezelőtt útnak indítottuk: lapunk programja lapunk címében van — Szocializmus! S ha ehhez hozzá kell tennünk valamit, az csak annyi lehet, hogy ma tízszerte súlyosabb feladatok előtt állunk és szolgálatukhoz tízszerte kevesebb eszközök állanak rendelkezésünkre. Azonban van valami bennünk, ami nem hogy visszariasztana e feladatok vállalásától, hanem egyenesen ösztönöz velük szeantem a munkára: lelkesedésünk, erkölcsi erőnk és szocialista kötelességtudásunk. Az idő sürget, a magyarországi szocialista munkásmozgalom szükségletei parancsolnak: mi nem várhatunk, nem leshetjük távoli csillagok fölragyogását, oda kell állnunk a munkához, azoknak, akik legközelebb vagyunk hozzá. A feladatok nagysága, súlya és történelmi komoly jelentősége leginkább abban a három esztendőben mutatkozik, ami lepergett életünk mögé A Szocializmus háromesztendős kényszerű szüneteléséből nem vonunk le semmit azoknak az eseményeknek a megérthetésére, amelyek e három esztendő keretében torlódó egymásutánban csaptak rá a magyar munkásmozgalomra és számtalan részesére egyaránt egy tudományos folyóiratnak, bárha a szocialista mozgalom rengeteg területére gyakorlati útmutatásokkal is rávilágít rendszerint teoretikus jelentősége van csupán. Az események tehát minden valószínűség szerint ránk törtek volna akkor is, ha a Szocializmust éppen a legválságosabb időben be nem szüntetik. A föltarthatatlanul száguldó politikai és társadalmi orkán nem hagyta érintetlenül Európa egyik olyan államát sem, amelyik alul maradt a véres világmérkőzésben: a szocialista pártok kerültek mindenütt a kormányzás élére és szükségszerűségek következtében vállalnia kellett ezt a rengeteg erőpróbát a magyar pártnak is. S mindenütt minden egyes háború vesztes országban romhalmazok tetejére kellett állania a proletariátus pártjainak. Az összeomlás robajában roncsokat vettek át, háborgó, viharos tengeren gyönge lélekvesztőkön állva kormányoztak és mások bűnei miatt a győzelmes ellenfél égő gyűlöletének leszámolásával kellett szembeállaniok. S mégis, a történelmi elhivatottságnak, a szervezés művészetének és a kormányzásra érett erős tehetségnek a legtöbb helyen olyan csodálatraméltó fegyvertényeit láthattuk, amelyeket csak a szocializmusra nevelés évtizedes SZÍVÓS & kitartó munkája produkálhatott. Nem mindett *) A Szocializmus január 1-én megjelent 1. számából.