Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)

1922-01-01 / 1. szám

4 Szilágyi Lajos arról interpellt hogy karácsony másodnapján a budapesti katonai körzetparancsnokság teljesen jogosulatlan parancsára letartóztatták Kiczinger János Pált, a műegyetemi ifjúság vezérét kormányzósértés ellen. Azt kérdi, hogy hajlandó-e a miniszterelnök odahatni, hogy azok, akik a jogtalan letartóztatást intézték, kellő büntetésüket megkapják és hajlandó-e minden inézkedést megtenni, hogy a jövőben katonai hatóságok jogtalanul senkit le ne tartóztathassanak fa fogva ne tarthassanak. A miniszterelnök helyett Vats kultuazmAndaster válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy a vizaeráflat alapján sajnálattal konstatálja, hogy valóban sérelem történt éppen ezért a honvédelmi miniszter útján meg kell indulni a vizsgálatnak a katonai hatóság ellen. Kijelentette, hogy a kormánynak gondja lesz arra, hogy a jövőben ne történjék meg, hogypolgári egyéneket katonai hatóságok, letartóztassanak. A választ Szilágyi is és a Ház is tudomásul vette. Kiss Menyhért a színművészeti és zeneművészeti tanács ügyében interpellált, utána Bernolák népjóléti miniszter szólalt föl Szilágyi Lajosnak az állami tisztviselők gyógykezelése dolgában bejegyzett, de elhalasztatott interpellációjának tárgyában. Elmondta, hogy az Orvosszövetség az eddigi kollektív alapon nem hajlandó megújítani a szerződést Amíg tehát a törvényhozás máskép nem szabályozza a kérdést, de legkésőbb március 31-ig, a régi megállapodás érvényes. A gyógyszerellátás terén a régi szerződés áll fönn, azzal a különbséggel, hogy ezentúl 80%-ot ezet az állam és a gyógyszerek árának csak 20%-át fizeti a tisztviselő. Jelentette, hogy ha egy tisztviselő feleségének gyermeke születik, 3000 korona gyermekágyi segélyt fog kapni. Jelentette továbbá, hogy a beteg tisztviselőket szanatóriumokban és kórházakban fogják elhelyezni. Az ülés 14 után ért véget. „Erkölcstelen pakli." Ezzel a jelzővel illette a nemzetgyűlés szombati ülésén Dróndy képviselő azt a tényt hogy a szociáldemokrata párt az amnesztiára, az egyesülés és a gyülekezés jogára, továbbá a szakszervezetek működési szabadságára vonatkozó kormányintézkedéseket — amellett hogy a trzszabadságokért való küzdelmét továbbra is lankadatlanul folytatni fogja — tudomásul vette. — A szocialistái még azeternálási táborokföloszlatását sem tudták elérni. — mondotta Drózdy — Aza Vakli a szocialistákkal, hogy a szociáldemokrata párt tagjai kapnak csak elbocsátást Hát ennél erkölcstelenebb paklit még sohasem kötöttek Miért csak az szabadul, aki szociáldemokrata pártit Teljességgel fölöslegesnek tartjuk, hogy Drózdy képviselőnek megmagyarázzuk, hogy a szociáldemokrata párt senkivel semmiféle paktumot nem kötött Azokat azonban, akiknek a szociáldemokrata párt vezetősége felelősséggel tartozik, emlékeztetjük arra, hogy hónapokkal ezelőtt pártunk azért nem delegált az internálás táborba küldött felülvizsgáló bizottságba — meghívás ellenére — senkit sem, mert a zalaegerszegi tábor valamennyi internálnának a szabadonbocsátását követelte. Nem áll tehát hogy pártunk csak szociáldemokrata pártállású internáltak szabadonbocsátása érdekében ..kötötte" volna meg azt az erkölcstelen paklit". Azonban nemcsak ennek a ténynek, hanem az internálások rendszere ellen való két és fél esztendős heves harcunknak is arra kellett volna késztetnie Dready ellenzéki képviselőt hogy — mielőtt hitelt ad egy gyalázatos mendemondának s mielőtt ezt a pletykát a nemzetgyűlés fórumáról világgá kurjantja — nézzen utána megfelelő komolysággal, mi igaz abból, amit csupa baráti lelkesedésből a fülébe súgtak. Az igazság földerítésében és a pletykák ledurrantásaiban mi mindig szívesen rendelkezésére állunk. Megtettük volna ezt most is, de hát mi mindig előre nézünk és megfelelő profilaxiát nem alkalmazhatunk a hátulról jövő támadások ellen. Azonban van a dolognak másik része is. Amikor Drózdyt föntebb nehezményezett nemes hevülete elragadta, a keresztény-szociális Szabó József, aki az elmúlt két és fél esztendő alatt nemcsak tűrte a dolgozó tömegek hihetetlen elnyomását és középkorba illő üldöztetését, de ahol tehette, igyekezett még súlyosbítani a helyzetet ez a Szabó József jónak látta közberikkantani hogy bizony ez „erkölcstelen dolog". Mi pedig egyszerűen és röviden azt mondjuk: ennél a megállapításnál erkölcstelenebb és rosszakaratúbb még nem látott nyomdafestéket. Mi voltunk azok, akik állandóan és következetesen küzdöttünk a szabadságjogokért, mi követeltük követeljük ma is az internálások rendszerének és minden kivételes rendszabálynak az eltörlését és ehhez a föllépésünkhöz nem kaptuk meg a szükséges támogatást a keresztény-szociálisporkoláboktól Most nekünk szemrehányást tenni azért a sok disznóságért amit ők, a hatalom kezelői és birtokosai először megcsináltak és azután elmulasztottak visszacsinálni — hát ehhez kell valami, ami csak azon a tájékon terem bőven, ahol ilyen memérmetlenül mernek ferdíteni. Materializmus. Heinrich Cunow, a németországi szociáldemokrata párt egyik kiváló teoretikusa, nemrégiben, azt ajánlotta egyik írásában, hogy a materialista történeti fölfogás helyett a találóbb „gazdasági" történeti fölfogás kifejezést használják ezentúl. Ounownak igaza van abban, hogy a történelmi materializmust sokan félreértették, de bizonyos, hogy sokkal többen szándékosan félremagyarázták. A történelmi materializmus címén megállapították, hogy a szocialisták ellenségei minden idealizmusnak, hogy csak az anyagiakat becsülik és ennek a kapcsán már azt is megállapították, hogy a szocializmus ellensége minden kultusának. A valóságban a materialista történeti fölfogásnál semmi köze sincs mindazokhoz a dolgokhoz, amiket így belemagyaráznak. A történelmi materializmustól lehet bárki a legrajongóbb idealista s valóban alig lehet önzetlenebb, tisztább szándékú, ideálisabb harcosait találni a közérdeknek, mint amilyeneket a szociáldemokrácia mutathat föl minden országban a legnevesebb vezetőktől kezdve a névtelenül küzdők és áldozók nagy seregén végig. A materialista történeti fölfogásnak az önzéshez és önzetlenséghez, az idealizmushoz és az anyagi előnyökbe való kapaszkodáshoz nincs semmi köze, a materialista történeti fölfogás egy tájékoztató, irányító szerszám a szocialista társadalomvizsgáló kezében, amely megóvja attól, hogy hamis utakra tévedjen, amely a legviharosabb időkben is képessé teszi arra, hogy helyesen állapítsa meg a követendő irányt. Abban a rémséges viharban, amely a most befejeződött esztendőben is majdnem állandóan végig zúgott és végig pusztított a magyar munkások fej fölött, az eseményeknek és a történéseknek ez a meglátása volt az, ami erőt, bizalmat, kitartást öntött a küzdőkbe és ami megóvta, őket a csüggedéstől, az elernyedéstől. Hányszor látszott úgy, mintha teljesen céltalan volna minden küzdelem, mintha hiába volna minden megállás és minden várakozás? Hányszor hirdették, hogy letiportak, tönkretettek bennünket és hányszor éreztették velünk a nyers erő brutális hatalmát? És mi folytattuk a céltalannak látszó küzdelmet, folytatták a harcot az ellenállást, mert a mi „materializmusunk" erőt kölcsönzött a harchoz, fokozta idealizmusunkat, erősítette ellenállásunkat. A mi történeti iránytünk azt mutatta, hogy az az út, amelyen ellenfeleink elindultak, bármilyen nagy erővel rohannak is előre, csak ideig-óráig járható. A gőz, a villany, a repülőgép idejében is fölöltözködhetik ugyan bárki Zrínyi Miklós maszkjába, de a föltámadt Zrínyi Miklós tragikomédiáját már megírta Mikszáth Kálmán. Akik ma középkori eszközökkel, középkori elvek alapján akarnak egy országot kormányozni, azok előbb-utóbb összeütközésbe jutnak a mai élet valóságaival és ezek a valóságok, ezek a gazdasági tények szabják meg, hogy milyen elveket nem lehet átültetni az életbe, hogy milyen eszközöket nem szabad alkalmazásba venni az ország kormányzásánál Akik ezt figyelmen kívül hagyják, azok ugyan még nem idealisták, de az ország hajóját addig viszik zátonytól szikláihoz, amíg vagy megfeneklik vagy összezúzódik. Ezt láttuk mi tisztán mindazok között a rémes viharok között is, amelyek a fejünk fölött elvonultak s amelyek a magyar munkásság ideális javait halomra verték, megtépázták, megcsonkították. S mert bizonyossággal tudtuk, hogy az emberek akaratán túl is van még erő, amely gátat vet céljaiknak, mert a dolgok eredőjének és irányítójának a mi fölfogásunk szerint való elbírálása arról biztosított bennünket, hogy az a módszer, amellyel az országot kormányozni akarják, vagy mindenkit a pusztulásba visz, vagy megállásra, visszafordulásra készteti a „kurzust", azért volt erőnk tűrni és várni a dolgok jobbrafordulását. Most már a túlsó oldalon is belátták (vagy legalább is szimulálják, mintha belátták volna), hogy nem lehet gőzerővel visszarohanni a középkorba. Belátták, hogy a gazdasági fejlődés által teremtett erőket nem lehet figyelmen kívül hagyni, s hogy nem állhat meg itt az ország, beékelve az európai államok közé úgy, hogy kiszakítsa magát a modern életből s külön jogi, erkölcsi fölfogás szerint egy speciális államszerkezetben élje a maga életét. A középkori szellem visszavonulásának meg kell kezdődnie, a gazdasági fejlődés mai fokának megfelelő kormányzás visszatérést mn nem akadályohható meg tovább. A magyar munkásságra azonban most még súlyosabb, nagyobb felelősséggel járó feladatok hárulnak, mint eddig. Ha eddig mindig helyesen látta meg épp a történeti materializmus iránytűjén a történhetőket így ezen túl is csak akkor számíthat eredményekre, ha megtartja azt a képességét hogy, a dolgokat világosan ítélje meg. Ma még nm látjuk, hogy a munkások gazdasági harcaiban milyen könnyítéseket hoz a legközelebbi jövő. Eddig még csak ígéretek vannak erről, pozitívumok nincsenek. De el kell következnie ennek is. A munkások gazdasági harcainak szabaddá tétele éppen egyik legsarkalatosabb követelménye a modern államkormányzásnak. Ennek a meg- valósítása nélkül tehát nem is lehet könnyítésről, az eddigi kormányrendszeren való változtatásról beszélni De ha megszüntetik a gazdasági harcok, az egyesülési szabadság mai politikai korlátjait, akkor kell majd csak igazán meglátni azokat a gazdasági korlátokat amelyek min,denütt elibénk tornyosulnak. Meg kell tanulni „gazdasági" módon gondolkozni Át kell vinni a történelmi materializmus módszerét a mindennapi harcok lehetőségeinek a megítélésére is. Sok erőt veszítettünk a nagy, ellenállásban -- igaz, hogy nagyon sok értékes erőt gyűjtöttünk is -, takarékoskodnunk kell az erővel. A munkásosztály életszínvonala a háború kezdete óta rémes módon lesülyedt. A sok-sok passzív tétellel szemben alig egy-két aktív tétel van a munkásság életnívójának a mérlegén. Nagy harcokra kell készülnünk okosan, higgadtan, nagy történelmi áttekintéssel. Keressük az erőt a harcokra való képességet a mi sokszor félreértett és félremagyarázott „materializmusunkban", amely eddigi ellenállásunkhoz is tömegével szolgáltatta az ideális erőket. NÉPSZAVA 1923 Iszra Xr 1 Az ex-lex nem is olyan tragikus . .. Az ex-lex a kormány kompromzisszeumta törekvései ellenére is bekövetkezett vagyis az újévben akormány már törvényhozási felhatalmazás nélkül intézi az államháztartás ügyeit. A kormány ezt a rendkívüli állapotot,aminit Vass kultuszminiszter, a távollevő miniszterelnök helyettese, kijelentette, egyáltalán nem fogja föl tragikusan és nyugodtan folytatja a közigazgatásra és az állami élet födözésére szükséges kiadásokat mert tudatában van, hogy a parlamenti többség hajlandó hathónapi indemnitást adni ,és csak technikaikérdéseiken múlik, hogy nem a többség akarata érvényesül. Viszont a hathónapi indemnitás ellen küzdő ellenzék nevében a vitarendező Szilágyi Lajos úgy nyilatkozott hogy a vasárnap beálló ex-lex neon jelent változást mert az állami kiadásokat eddig is úgy eszközölték, mintha törvényenkívüli állapot volna Magyarországon... " Kállay pénzügyminiszter egy újságíró előtt úgy vélekedett, hogy kormányintézkedésnek ex-lex folytán helye nincs. A Korányi pénzügyminisztersége idején bekövetkezett exlesben ez volt akadály arra nézve, hogy a kormány január 1-i hatállyal visszamenően kapja meg később a pénzügyi felhatalmazást Ez esetben is így fog történnni. Az indemnitás vitája egyébiránt a most következő hétre is átnyúlik , még eltar-i 2 8 napig. Angliában általános választásokra készülnek. Londoni jelentések szerint az általános választásokat februárban tartják meg. Amint a „Daily News" írja, a kormánynak az a nézete, hogy a választások időpontja éppen nem kedvezőtlen. Ezzel szemben lord Chamberlain amellett foglalt állást hogy a választásokat halasszák el őszig, így azután végrehajthatják a felsőháznak az előző választási küzdelmek idején beígért reformját Chamberlain egyébként a munkanélküli kérdés mostani állapotát is kedvezőtlenül ítéli meg. A „Times" megerősíti az előbb közölteket és úgy tudja, hogy Lloyd George a nemzeti liberális párt január 21-i értekezletén adja tudtul az új választások határidejét Pasíé Prágába utaszik. A JPraser TagMatt" értesülése szerint Pasics szerb miniszterelnök január havában Prágba megy. Utazásának nem csupán az a célja, hogy Beneš annak idején tett utazását viszonozza, hanem az is, hogy intenzívebbé tegye Jugoszlávia és Csehország között a politikai viszonyt Pasios útközben Bécsben is tartózkodni fog, amely alkalommal ugyanolyan politikai megállapodást kíván Jugoszlávia és Ausztria között létrehozni, amilyen Ausztria és Csehország között Saaaban létrejött