Népszava, 1922. március (50. évfolyam, 49–74. sz.)
1922-03-07 / 54. szám
AZ ELŐFIZETÉS ARA: .. ... .1HJO tor. I negyed évre .. . SSO ím. fél évre .. SSO kor. | egy hóra iOO kor. Jugrostsaviában egy szám én i ingosd&r korona. EGYES SZÁMÁRA 5 KORONA. Budapest, 1922 vn ar etas 7, kedd. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenít hétfő kivételével minden nap. ) Jhva5 konma SZERKESZTŐSÉG: Vffl, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) i kettős jogfosztás. Az egyik a választójogi kormányrendelet anyagi és rendelkező részéből folyik. Ezek a rendelkezések megszerzett jogoktól fosztanak meg mintegy 1 1 300.000 hasznos, dolgos polgárt, rájuk szozván azt a megszégyenítő meghatározást, hogy éretlenek a politikai jogok gyakorlására, megszégyenítvén egyben magát az országot is, amelyet ezzel a tömeges jogfosztással úgy állítanak oda a külföld elé, hogy fiainak 40%-a szedett-vedett ember, aki még arra sem alkalmas, hogy egyszer öt esztendőben leszavazzon valamilyen politikai pártra. Jól tudjuk, hogy ez nem igaz, tudja ezt a kormány is. A magyar nép hivatalos elértéktelenítése mögött az osztályuralmi vágy tettrevált gondolata rejtőzik , ezért még az az ár sem nagy, hogy a magyar népet a saját kormánya hivatalosan a világ legutolsó népének bélyegzi Az „egységes párt", amely annyiban valóban egységes, hogy a dolgozó nép ellen egyesültek benne mindazok, akik érdekükben valónak tartják a dolgozók további elnyomatását, öntudatosan készítette elő és vitte véghez ezt a jogfosztást. De ezzel, amint a jelek mutatják, még nem is hajlandók megelégedni. Az anyagi jogfosztás után serényen sürögnek-forognak, tervelgetnek, farkasvermeket ásnak, csapdákat állítanak föl, szóval: még jobban ki akarják szélesíteni a kormányrendelet jogfosztó tendenciáját. A jogfosztás második állomása a választási geometria, amely azt jelenti, hogy a kormány a szavazókerületeket a maga céljainak megfelelően alakítja ki és csoportosítja. Eredetileg úgy volt, hogy a kerületek beosztásához a kormány nem nyúl hozzá vagy legalább is nem lényegbevágó módon. Ezt maga a miniszterelnök több ízben ki is jelentette. A fővárosi és környéki lajstromos szavazásra is az volt a® eredeti terv, hogy a főváros egy és a környék ugyancsak egy kerületet alkot, ami egyedül helyes gyakorlati alkalmazása a lajstromos szavazási rendszer elméleti alapgondolatának, a kisebbségi képviselet biztosításának. Ez nem történt meg. A rendelet ezt az elvet már el is ejtette. De itt sincs még vége. Megindult a különböző pártok aknamunkája a lajstromos rendszer elértéktelenítése iránt Wolfféktól kezdve egészen a másik pólusig, minden párt azon mesterkedik, hogy Budapestet minél több kerületre szakítsák széjjel, mert így remélik saját mandátuméhségüket kielégíthetni. Másról is van szó. Hallunk kerületek széjjel választásáról , minden szükség nélkül, csupán avégből, hogy a szocialista és az ellenzéki szavazatokat lehetően elforgácsolják. Gyönge, szánalmasan gyönge lehet az olyan ügy, amelyet ilyen módszerekkel kell védelmezni és nagyon háboroghat az a lelkiismeret, amely a kormány saját testére szabott választójogi szisztéma és Gömbös Gyula várható választási módszerei mellé még arra is rántaltnak érzi magát, hogy a legfelsőbb matematika fogásait alkalmazza a maga javára. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogy a kormány, ha ilyen nagyon erőtlennek érzi magát és igaztalannak azt a szellemet, amelyet képvisel, hogyan vállaltatta választójogi rendeletéért a felelősséget és miért marad egyetlen napig is a helyén? Hiszen az ilyen módon alátámasztott rendszer úgy sem tartható fönn, az így összemesterkélt parlament úgy sem lehet munkaképes — erre nézve igazán bőséges fanualságot szolgáltatott a magyar történelem utolsó néhány esztendeje! Vagy bízik a kormány a maga igazában, akkor nincs szüksége arra, hogy a jogfosztást választási geometriával is tetézze; vagy maga is érzi, hogy ingatag talajon áll a maga hirdetett igazságaival, akkor úgy sem használ semmiféle mesterkedés. Ne felejtse el a kormány és ne tévesszék szem elől az egységes párt vezető politikusai, hogy az országnak munkaképes parlamentre van szüksége legelsősorban és ez csak úgy lehetséges, ha a közvélemény szabad megnyilatkozását lehetővé teszik. A jövő nemzetgyűlés munkaképességének lehetőségei a jogfosztás folytán már úgyis csökkentek. A nemzetgyűlés már terhelten születik, akár improduktiv elődje, amely erőszak utján szül A gyűlölet és tudatlanság lovagjai A választási hadjárat előcsatározásai már megindultak s megkezdődött az uj jelszavaknak a tömegek közé dobálása is. Nálunk sohasem volt szokásban, hogy a politikai pártok komolyan átérzett én átgondolt társadalmi programok alapján csoportosuljanak. Az érzelmeknek és a temperamentumnak mindig nagyobb jelentősége volt a pártalaponlásokban, mint az érdekeknek , a tudományos megismeréseknek. A 48 és a 67 volt a választóvonal még akkor is, amikor már rég elnnl a 48-as elgondolás megvalósításának a lehetőségre s a polgárság, parasztság, nagy- és kisbirtok ellentéte mindig a háttérben maradt, holott ezeknek az ellentéteknek a kiemelése, a polgárság és a kisbirtokos parasztság érdekeinek következetes szolgálata lehetett volna csak az igazi 48-as szellemű politika. A háború óriási vérszívása, az állam teljes összeroppanása s a társadalmi osztályok helyzetében beállott nagy eltolódások ismét új problémákat vetettek föl, amit a tudatlanok és azok, akik mindig csak a fölületen rágódnak, no meg azok, akik az igazságot nem tekintik lelkiismeretbeli kérdésnek, most újra fölhasználnak új jelszavaknak az értékesítésére. Akik két és fél évvel ezelőtt a kereszténység nevében állottak ki a politikai porondra s akik akkor azzal izzították a tömegek szenvedélyét, hogy zsidót és szocialistát s minden rossznak az eredőjét egynek minősítettek, most a munkások osztályösztönére spekulálnak s a tőbét meg a zsidót teszik meg azonosnak. Vasárnap a főváros szellemi nagyjai szónokoltak s naivul azon csodálkoztak, hogy a munkásság hogyan lehet békében a zsidósággal, amikor a tőkét az egész világon a zsidók tartják a kezükben. Nagyszerű példája ez a tudatlanságra és a durva ösztönökre spekuláló demagógiának. A tőke ellenfele a munkának, a tőke zsidókezekben van, tehhát a munkásnak „Üsd a zsidót!" kell ordítani. Ez még akkor is a legvadabb rabulisztika volna, ha úgy volna igaz, hogy csak a zsidók kezében van a tőke. Merre akkor is itt volnának azok a zsidók, akiknek nincs tőkéjük, akiket a tőke éppen úgy lezsákmányol, mint a keresztény vagy mohamedán munkásokat s akiknek az osztályhelyzetük s ennélfogva az osztályérdekük is teljesen azonos, mint a keresztény munkásoknak. Ugyan hol, melyik műhelyben vagy melyik gyárban osztályozták már a munkásokat aszerint, hogy zsidók-e vagy buddhisták s nem aszerint, hogy milyen munkát végeznek? A mezőkön vájjon egy sorba kerül-e a keresztény arató és a keresztény nagybirtokos, vagy inkább a birtokosok és a felsőbb rangú tisztjelett. Nem jelentéktelenebb születési hiba az sem, hogy sok százezer felnőtt ember hordjál majd lelke mélyén a jogtalanság keserű érzését, nem jó ezt még súlyosbítani azzal, hogy a dolgozó emberek szavazatait mesterségesan elértéktelenítik. A megokolatlan jogfosztás után a kormánynak kötelessége minden lehető módont elősegíteni a megmaradt szavazók akaratának megnyilatkozását. Kötelessége az összeírást becsületesen , kiterjesztő szellemben végrehajtani, nem szabad a választási geometria kisegítő-jogfosztó módszerét alkalmazásba vennie és kötelessége a választások tisztaságáról gondoskodni. Módjában áll a kormánynak mindezeknek az ellenkezőjét is megcselekedni. Ebben az esetben azonban a választás alkotmányos komédiává válik, amely mögül félremagyarázhatatlanul a nyílt abszolutizmus integet felénk. jeik kerülnek az egyik sorba — akár keresztények, akár zsidók —, a másik sorba pedigai munkásaik. De teljesen hamis és hazug a kérdés beásítása már alapjában. Hát valóban csak zsidó tőkések vannak? Hát az amerikai buzgó keresztény milliárdosok, a Morganok, a Gouldok, a Wanderbiltek, a Rockefellerek és a többi olaj, szén s tudja isten miféle királyok? Hát az német Stummok és Stinnesek, a Kruppok és a Helfferichek és a többi jó keresztények, a cach Lichtemsteinok és Schwarzenbergek, akik, amikor kellett, jó osztrákok is voltak És a többi országok kapitalistái: a zsidómentes Spanyolország, Anglia, Franciaország, Olaszország, a Skandináv államok kapitalistái vájjon igazán, mind zsidók? És vájjon Magyarországom csaj: zsidó tőkések vannak? És a zsidók mind tőkések Magyarországon? Csak a teljesen lelkiismeretlen rosszakarat, csak a teljesen tudatlan és a mások tudatlanságára spekuláló demagógia állítja így be a kérdést. Az igazság ezzel szemben az, hogy a világot, mindenfelé vannak zsidók és vannak zsidó tőkések, de a tőke se nem zsidó, se nem keresztény, mert még nagyító üveggel sem tudna a világ legkitűnőbb Wolff Károlya sem kimutatni egy mákszemnyi lényegbeli különbséget sem a munkásoknak a tőkés vállalatokkal szemben elfoglalt helyzetében aszerint, hogy zsidók vannak-e az illető vállalat élén vagy keresztények. S egy Wolff Károlynak és egy Csillérinek a klasszikus tudatlansága kell ahhoz, hogy azt hirdesse, a munkásság ellensége a tőkének, tehát üssétek a zsidót. Nem, a munkásság nem ellensége a tőkének, a munkásság a magánkapitalisztikus termelési rendszernek az ellensége, a munkásság annak ellensége, hogy a tőkét, ami elsősorban termelési eszközöket, gyárakat, földeket, bányákat, gépeket, szerszámokat jelent, hogy a termelésnek ezeket a nagy eszközeit egyesek monopolizálhassák s ennek a révén a dolgozók tömegeit kizsákmányolhassák. A szociáldemokrata munkás ennek az ellensége s azért nem támad a gyár, a gép ezen, mint a korai kapitalizmus még tudatlan munkása s ezért nem gyűlöli sem a zsidót, sem a hindut, mint, a faji elmélet mai tudatlan lovagjai, akiknek az elméletét Bebel nevezte nagyon találóan az ostobák szocializmusának. A szociáldemokrata munkásság az osztályuralom ellen és a társadalmi viszonyok megváltoztatásáért küzd s ebben a küzdelemébert nem válogatja meg, hogy kik állanak vele szemben s nem tesz különbséget azok között, akik az ő frontjához tartoznak. S hiába próbálkoznak most újsütetű jelszavaikkal azok, akik eddig mindig a munkásság egységes frontjának a megbontásán dolgoztak. Itt nem találóanak olyanokra akik minden jelszónak bedűlnek