Népszava, 1922. április (50. évfolyam, 75–98. sz.)

1922-04-01 / 75. szám

LI­I 75. sz. Budapest, 1922 április 1. szombat. Irona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre ....1100 kor. s negyed évre 380 kor. fúl évre SSO kor. s egy hóra 100 kor. Jugoszláviában egy szám ára 5 Justoszláv korom. EGYES SZÁM ARA 5 KORONA. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Titkok bugyborékolnak kifelé a megrepedezett kur­zus-uralom mindinkább sokasodó és bővülő hasadékain. Eddig féltve őrizték az apró titkokat, amelyek azonban most, a nagy szerteszakadozás és szembekerülés­ után vissza nem tarthatóan a nyilvánosság elé törtetnek. A réseken kivillanó egy-egy tört sugaracska fénye mellett azután bepillantha­tunk az ellenforradalom kulisszái mögé s megláthatjuk a rettentő tülekedést a hata­lomért megállapíthatjuk a hamis fölbuzdu­lás valódi okait, észrevehetjük a szereplő hősök arcáin a vastag festékréteget, elénk tárulnak a „fenséges tragédiá"-nak hirdetett színjáték szánalmas papírdíszletei. Egy ilyen kis titkot súgott Friedrich Ist­ván, az első ellenforradalmi miniszterelnök a közvélemény fülébe a „keresztény ellen­zék" csütörtöki gyűlésén. Elmondta, hogy neki Bethlen Istvánnal számadása van, mert Bethlen István 1919-ben megjelent nála a minisztériumban és követelte tőle a hatalom átadását, azzal a megokolással, hogy Friedrich politikája katasztrófába dönti az országot, hogy hátráltatja a békés kibon­takozást, hogy az elszakított területek ma­gyarsága őmiatta nyomorog s nyomatékul hozzátette, hogy „Friedrichet millió magyar ember átka kiséri". Szemére lobbantotta meg Friedrich Bethlennek, hogy azután is állan­dóan hirdette Friedrich kalandor mivoltát és követelte a politika porondjáról való eltaka­rodását. Itt álljunk meg egy pillanatra és állapít­suk meg: Bethlen 1919-ben helyesen látta és ítélte meg a helyzetet. Tökéletesen igaza volt abban, hogy az első ellenforradalmi kor­mány handabandázó, hatalmi tébollyal fűtött, egyébként következetlen s csak az ártatlan tömegek üldözése és a közszabadságok utolsó foszlányainak elkobzása terén következetes politikája kalandorpolitika volt. Jó volt más úton érvényesülni nem tudó tehetségtelenek és félművestek elhelyezkedésére, jó volt a ke­resztényi szeretet lárvája mögé rejtőzködött kegyetlen bosszú kielégítésére és a szabad­jára eresztett szadizmus bő kielégülésére, de nem volt alkalmas arra, hogy a vesztett há­borúban megtiport és szétrongyolt beteg or­szág dolgát rendbeszedje, vagy a gyógyulás folyamatát akárcsak meg is indítsa. Nagyon jól bírálta el a helyzetet és a szükségleteket akkor Bethlen István, az iskolázott, eszes és higgadt politikusokkal sű­rűn érintkezvén, rájött arra, hogy pogrommal, munkásüldö­zéssel, börtönnel, akasztófával, terrorral és a reakció egyéb közévkon eszközeivel nem le­het sikeresen kormányozni — és követelte a maga számára a hatalmat, bizonyára azért, hogy ő ellenkező módszerekkel, próbálkozzék. Azután jött a többi kurzuskormány. Mind átvette örökség gyanánt a Friedrich-kor­mány módszereit, a millió magyar ember átkával együtt s mind szorított még egyet a hurkon. Végül, nagykésőn, hétesztendős rémuralom után elérte Bethlen az óhajtott célt: fölkerült a hatalom polcának a legtete­jére, miniszterelnök lett belőle. És itt megint meg kell állnunk egy pillanatra s kérdez­nünk kell: hová testi Bethlen 1919-ben val­lott és hirdetett elméletét? A zsúfolt börtö­nök, Zalaegerszeg, a „gyorsított", a „hatá­lyos", a rendőri jelentkezési kényszer, a nu­merus clausus, ezernyi ezer exisztencia tönkretétele, rengeteg családi tűzhely szét­rombolása: ezek az ellenforradalmi kormá­nyok kertészkedésének leggyönyörűbb virá­gai — miért ápolja ezeket tovább Bethlen, ahelyett, hogy tövestől kiirtaná őket s uj maggal hintené be az igy megtisztított terü­letet? Bethlen a konszolidáció jelszavával vette birtokba a hatalmat. Friedrich leleplezése szerint világosan látta elődei politikájának csődjét: miért nem vonta le ennek mind­végig a konzekvenciáit? Való igaz, hogy ma már nem ütik az embert agyon az utcán. A két kézzel, egyszerre, brutálisan elmarkolt köz­szabadságokból is visszaadott egy-egy kávéskanálnyit — de hol vagyunk még attól, amire jogos igénye és szüksége van az országnak? Kinek van még szüksége Zala­egerszegre, a zsúfolt börtönökre, a kivételes hatalomra! És miért hurcol­ja a miniszter­elnök tovább a millió magyar ember átkát? Mert ez az átok csak akkor szűnik majd meg, ha megszűnik a „Friedrich-féle kalan­dorpolitika" minden intézménye és minden maradványa! Addig ez az átok terebélyese­dik, addig nincs nyugalom, nincs termékeny­ újjáéledés, nincs, nem lehet más, mint ke­serűség, nyomorúság, bizonytalanság — és ezért a sok bajért sokkal nagyobb mérték­ben felelős Bethlen, mint az ellenforradalmi kormányok együttvéve, mert ő látta a vesze­delmeket és még­sem igyekezett azokat el­hárítani, — noha lehetőséget kerített hozzá a birtokba vett hatalommal — sőt tetézte a­ bajokat a politikai jogfosztással. Elmondhatjuk: a konszolidációs Bethlen- kormány elvette a néptől azt, amit az ellen­forradalmi „kalandor-kormány" adott neki. És itt a Friedrich javára billen az igazság mérlege, aki azt mondja, hogy „Bethlennek alkalma volt megmutatni, mit tud?" Vég­­eredményben persze, egyiknek sincs igaza: az egyik megépítette, a másik föntartja a reakció intézményeit. Az igazság az agyon­sanyargatott nép részén van, amely méltó és alkalmas volna a­ demokratikus államélet minden előnyére, de­­vezetői, valamilyen sa­­játságosan tragikus végzet folytán mindig süketek és vakok voltak, sohasem találták el a helyes irányt: minden magyar politikus csak akkor bölcs és jó, ha még nem érte el a hatalmat vagy ha már kicsöppent belőle. a kerületek beosztásáról szóló rende­letet. * * Ax ellenzétet pártok együttműködése. — Felbomlik Wolffék községi tábora. Nyilatkozat és ellennyilatk­ozat a kisgazdák mosgolódásáról. A pártok — nem annyira a kormány tábora, mint inkább az ellenzék — türelmetlenül vár­ják a hetek óta halasztott kerületi beosztási rendeletet, mert tervszerű választási küzde­lembe csak akkor bocsátkozhatnak, ha már is­merik a terepet. Legföljebb Bethlen és Göm­bös jelöltjeinek nem volt, sürgős a rendelet, ne­kik csa­k egy sétát, kellett tenniök a belügy­minisztériumba, hogy a kerületek új elrende­ződését megi­smerj­eik. A rendelet hivatalos közzététele után az egységes párt m­andátum­osztogató bizottsági a még hátralevő gazdát­lan kerületekbe is kiküldi a maga hivatalos jelöltjeit. Ugyancsak a rendelet közzététele után történik döntés a liberális ellenzéki pár­tok — a demokraták és az ellenzéki kisgazdák — együttműködését illetően a fővárosi kerüle­tekben. A ki-ft pártnak minden valószínűség szerint közös listája lesz Budapesten, a lista vezető helyein a két pártbeli volt képviselők szerepelnek majd. Ilyenfajta kooperáccióról álmodozott a köz­ségi kereszténypárt honmentő vezére, Wolff Károly is, persze a kereszténypártokra értve, de a községi politizálgatásból a nagypolitikába történt beá­rtalmazkodása együ­véforrasztás he­lyett —­fölbomlasztotta nagy művét, a községi kurzuspártot. Amig egyfelől Isuszárék és Ernszték kezet fogtak vele, addig a községi kereszténypártnak ellenzéki, tagjai, akik az or­szágos politikában Andrássy Gyulát, Fried­richet­ és Hallért követik, otthagyják Wolff urat. Számuk­­16—80 lehet Ahová Wolff lép, ott nem terem­­­ti... Bethlen különben Huszá­rékkal és Ernsztékkel megállapodott, hogy a mérsékelt kereszténypártnak, csöndes kor-hiálytámogatásuk viszonzása fejében, 18 kerü­letben nem állít egységespárti ellenjelöltet. Andrássy és Friedrich pártja Hallerékkal fog együttműködni, a fővárosban közös listá­val. A kiért párt összeolvadásáról szóló híreket azonban a pártvezérek megcáfolták. Az egrséges pártdakká átvedlett agrárdem­o­kraták ellenzéki színezetű mozgalmáról ny­ilat­koz­ott , ezeken az elégedetlenkedők egyik ve­zére. T­e­rczeg Sándor egykori kisgazda­viselő. Kijelentette, hogy tiltakoznak mozgal­muknak ,,kézlegyintéssel" történő elintézése el­len — ez Bethlenek szól! — e az ellen, hogy a múltkori gyűlésükön szerkesztett memorandu­mukat elsikkasszák. A régi kisgazdák mozgal­mát az országszerte megnyilvánuló nyugtalan­ság és elégületlenség éleszti, amelyet viszont a volt gazdapártba a pártonkívülieik egyre nö­ve­kvő beözönlése, a titkosság elejtése és az ere­deti­­kisgazdaprogram mellőzése keltettek. Az ingatlan vagyonváltsási- végrehajtási rendelete szintén méltatlankodást keltett a kisgazda­társadalom körében... A kisgazdák mozgoló­dására végre nagyatádi Szabó is fölütötte a fe­jét és hosszú hallgatás után megszólalt. ő nem is tartja olyan veszedelmesnek az egész ügyet, mert azt tartja, hogy a mozgalom vezetői, a régi kisgazdák „nem akarnak ellenzékieskedni", különben is a mozgalom csak a régi kisgazda­program megvédésére irányul. A mozgalom hangos szóvivői nem is gazdaemberek, sze­rinte, hanem szerepelni vágyó, egyéni ambí­ciójukban sértett, abban maradt képviselőjelöl­tek. Látnivaló, hogy ezek a dolgok nagyon kellemetlenek nagyatádinak. Már azért is puly­kává fújja magát, ha az ő lelkiismerete helyett mások mozdulnak meg... A forrongó kisgazdakedélyek lecsillapítására a kormánypárt Lehandl Károlyt és Rubinek Istvánt bízta meg, hogy a vagyonváltsá­g ügyé­ben kifogásolt végrehajtási utasítás módosítá­sára nézve dolgozzanak ki valamelyes indít­ványt. Schandlék a jövő hétre készülnek el módosító indítványukkal. Amiből egész bizo­nyosan nem lesz semmi! Pénteken este megtörtént a hihetetlenül hangzó esemény: a kormány végre döntött a választókerületek beosztása ügyében, elfogad­ván a belügyminiszternek erre vonatkozó ren­delettervezetét. A rendelet hiteles és teljes szövegét a hivatalos lap vasárnapi száma közli. A kerületekre nézve eddig csak pártközi értesülések s kormánypárti lapközlemények vannak forgalomban. Ilyen türek szerint a kerületek száma a­ vidéken 216 lesz. Budapest és környéke négy lajstromos kerületbe osztva 30 képviselőt választ. A pénteki minisztertaná­cson szóba kerültek még: az ingatlan vagyon­váltság végrehajtási utasításának módosítása, továbbá a kisgazdáknak az egységes pártban fölsorolt követelései is a munkanélküliség s a drágaság leküzdését illetően, úgyszintén „folyós ügyek".

Next