Népszava, 1922. április (50. évfolyam, 75–98. sz.)
1922-04-01 / 75. szám
l is gépgyári musikáltatók mm akarnak tárgyalni. * * Azt kivonják, hogy a munkások előbb kezdjék meg a munkát. — Két gyárban megkiáulk a multka, másik kettőben kitart a harc. A vas- és gépipari munkások kizárása — bizony unalmas és szégyenletes, hogy naprólnapra ezt kell irni — változatlanul tovább tart. Az ipari főfelügyelőség máig sem hívta össze tárgyalásra a munkáltatók és munkások megbízottait. Nyilván azért nem, mert nem bízik az egyezkedő tárgyalások sikerében. Ezugyan nem lehetne ok, mert hiszen az ipari főfelügyelőség nem indulhat el szubjektív érzések után, hanem meg kell kísérelnie még akkor is a kiegyenlítést, ha úgy látszana is,hogy az eredményre nem vezet. A beavatkozás szükségességének ebből a mindennapi hangoztatásából azonban senki ne vonja le azt a következtetést, hogy erre a közvetítésre, erre a beavatkozásra a munkásoknak van szükségük. Egyáltalán nem. A munkások szilárdan állják a harcot és megbonthatatlanul egységes a kizártak tábora. Az országnak, a lerongyolt közgazdaságnak van szüksége arra, hogy ez a harc megnyugtatóan befejeződjék. Nyilvánvaló, hogy a munkáltatók ki akarják éheztetni a munkásokat, hogy azután kényre-kedvre elfogadtassák velük akaratukat, föltételeiket. Ez a szándék azért, hogy majd ha nagyobb lendülettel meg fog indulhatni a termelés, hogy akkor majd erőtlenül álljon velük szemben a munkásság. De számításaikból kifelejtették, hogy a kizárt munkások átlátják ezt a tervet és éppen ezért keményen kitartanak. Dr. Koiss Géza miniszteri tanácsos, az ipari főfelügyelőség vezetője, pénteken újra nyilatkozott. Nyilatkozatában többek között a következőket mondja: Az eddigi tárgyalások még mindig nem hozták meg a várt eredményt, a munkásság és a munkáltatók közötti becs megegyezést. Napokig tárgyaltunk a munkásokkal és munkáltatókkal, azonban nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült az ellentéteiket kiküszöbölni. A munkáltatóknak ugyanis az az álláspontjuk, hogy a munkásság előbb kezdje meg a munkát, majd azután tárgyalnak a bérkövetelésekről. A munkásság viszont addig nem kezdi meg a munkát, amíg nem teljesítik követeléseit. A kisebb üzemek vezetőségének azonban — úgy látszik — sikerül megegyezni a munkásokkal. A Rökk István-féle gyárban például már 150 munkás újra fölvette a munkát. A többi iparágakban nincsen lényegesebb változás. Eddg a nyilatkozat bennünket érdeklő része. Elsiklani fölötte szó nélkül nem lehet A munkásoknak az az álláspontjuk, hogy követeléseik teljesítése előtt nem kezdik meg a munkát, teljesen érthető, mert hiszen, ha visszamennek a gyárakba, nyugodtan akarnak dolgozni és a termelés érdeke is az, hogy a munkások minden izgalom nélkül foghassanak munkához és dolgozhassanak. A termelésnek és a munkáltatóknak is ez az érdeke — ha ugyan a munkáltatók komolyan hajlandók tárgyalni a követelésekről. Ha komolyan tárgyalni akarnak a munkásokkal, akkor jobb, ha most, ülnek le a tárgyalóasztalhoz, de ha merevségükből nem akarnak engedni, akkor az az álláspontjuk, hogy a munkások előbb kezdjék meg a munkát s azután majd tárgyalnak a követelésekről, nem egyéb üres kifogásnál. Sokkal egyszerűbb, ha megmondják nyíltan , mit akarnak? Ebből a nyilatkozatból különben megtudhatjuk azt is, hogy a munkáltatók az egyszerű bérkérdést hatalmi kérdéssel komplikálják. Annak, hogy a munkások nem állják útját a megegyezésnek, a munka megindulásának, bizonysága, hogy a Tendloff és Dittrich-gyár munkásaival megegyezett és hétfőn a gyárban megindul a munka. A Metropol-garage és munkásai között ugyancsak megegyezés jött létre. Szombat reggel itt is megindul a munka. A kizártak száma azonban mégsem csökkent, mert a Mátyása-gépgyár és vasöntöde kizárta munkásait, a Nagytétényi Ólomárugyár munkásai pedig, számszerint 160-an, sztrájkba kényszerültek. A Felten és Guilleaume-kábelgyár szintén ama, vállalatok közé tartozik, amelyeknek vezetői nem szeretik a szervezett munkásokat s hogy üzetni nem szeretnek, az is köztudomás 11. A vállalat alaptőkéje 15,000.000 korona, az 1921-ben elért nyers haszon 16,500.000 korona, tehát a haszon egy év alatt 1,500.000 koronával haladta fölül az alaptőkét. A vállalat tiszta nyeresége több mint 7.500.000 korona, amiből az igazgatóságnak és a felügyelő választmánynak nemkülönben a részvényeseknek nagyon szép osztalék jut, míg a vállalat telepén dolgozó munkásoknak a nyomorgás az osztályrészük. A vállalat egyébként is nagyon jól van fundálva. A telkei 375.000 koronáira, az épületei 1,100.000 koronára, az összes iparvágányok 1 koronára, a tisztviselők lakóháza 283.000 koronára van értékelve. A tartalékszámla 4,500.000 korona rendes tartalékot, 2,800.000 korona értékcsökkenési tartalékalapot mutat ki. Adót a vállalat az elmúlt évben 223.493 koronát fizetett, így olvasható az a hivatalos lapban. Amint a példa mutatja, mégsem lehetnek olyan rosszak Magyarországon a gyártási viszonyok, ha a vállalat egy év alatt, a vonagló közgazdasági élet közepette, ilyen szép nyereségre tudott szert tenni. A fenti példa ezenfelül azt is bizonyítja, hogy a munkások ugyan elérkeztek a koplalás terén a teljesítőképesség legvégső határáig, ugyanezt azonban nem lehetne mondani a gyárvállalatokról, amelyeknek — amint éppen ez a példa mutatja, — módjukban volna munkásaikat és alkalmazottaikat jobban is fizetni. áfizetéssel dolgoznak az ipari válalatok? — Levél a szerkesztőhöz. — Amióta a vasmunkásokat kizárták, több ízben olvastunk arról, hogy a magyar gyárak vagy haszon nélkül, vagy olyan minimális haszonnal dolgoznak, hogy a munkabérek legcsekélyebb emelése is katasztrofális hatással volna a vállalatokra. Hogy ezek az állíttások, amelyeket a munkáltatók hozzájuk közel álló lapokban helyeznek el, mennyire nem helytállóak, legyen szabad ezt szerkesztő elvtársnak egy tipikus mérleg bemutatásával bizonyítanom. NÉPSZAVA „Egy udvari uniformis eladó..." * Orosz monarchist&gyülek meg az orosz monarchista gyilkossgk. (A Népszava berlini tudósítójától.) A berlini Filharmóniában kedden előfordult tragikus események után, úgy látszik, nem indokolatlan a szovjet kormánynak az a kijelentése, hogy a génuai küldöttség személyes biztonsága aggodalomra ad okot. Egy csoport, fiatalember merényletet követett el Pavel Nikolajevics Miljukov, az orosz liberális (kadet) párt vezére ellen, hogy, amint ezt később kiáltották, bosszút álljanak rajta a cárért. Miljukov az orosz kadetpárt vezére volt a dumában. A háború alatt, amikor az orosz hadsereg súlyos vereségeket szenvedett és az ország gazdaságilag egyre jobban érvénybe jutott, a dumáiban ,a cári kormány és az udvari kamarilla tehetetlenségét leleplező éles vádbeszédeket tartott. Nemcsak az ellenzéki körökben talált osztatlan tetszésre, hanem a lakosság egészen jobboldalt álló rétegeinél is. Beszédében hangsúlyozta Németország legyőzetésének szükségességét. Lelkes barátja volt az antantnak. Az ő szempontjából különösen fontos volt a Fekete-tengeri szorosok és Konstantinápoly meghódítása és az a körülmény, hogy Németország keleti politikájának kiindulópontjává Törökországot tette, külön ok volt arra, hogy Németország ellen föllépjen. Különösen élesek és rendkívül hatásosakvoltak 1917 februárjában tartott beszédei, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a duma egyidőre a közvetlenül azután bekövetkezett forradalom központja lett. A 63 éves Miljukov történelemtímár. Mint tudós és szociológus, a tudományban tartós értékű műveket alkotott, így különösen ismertek Nagy Péter államgazdaságáról szóló munkái, továbbá az orosz kultúra történetéről írt munkája A cári korszakban kénytelen volt kivándorolni és külföldi főiskolákon tartott előadást. Az 1915-iki forradalom után visszatért Oroszországba és kiváló részt vett a kadetpárt (az alkotmányos demokrata párt) megalapításában. Ugyanakkor kiadója volt a „Rrees" című nagy, liberális újságnak. Az első ideiglenes kormányban Miljukov külügyminiszter volt és minden erejével az antant oldalán való háború folytatása mellett szállt síkra. Ez volt az oka annak, hoy az első ideiglenes kormány 1917 májusában megbukott és a Kerenszkij-kormány foglalta el a helyét. Miután a német csapatok elfoglalták Ukrajnát, Miljukov Kievbe utazott és ott kitűnt, hogy radikálisan megváltoztatta a fölfogását. Ettől fogva az volt a véleménye, horgy Oroszország üdve a Németországgal való együtthaladásban rejlik. Az emigrációiban Miljukov lassanként arra a meggyőződésre jutott, hogy a beavatkozás politikája csak szerencsétlenséget jelent Oroszországra A demokrácia fejlesztésének alapjára jutott és a legnagyobb erővel védelmezte azt az álláspontot, hogy az orosz ügyeidbe való minden külső beavatkozás csak káros lehet. Kedden tartott előadásaiban Miljukov legutóbbi amerikai utazásán szerzett benyomásait ismertette. Azt mondta, hogy amíg az antanthatalmak Oroszország kizsákmányolására törekszenek, addig az Egyesült Államok demokrata rétegei Oroszország szabad, önálló föltámadását pártolják. A cannesi követelések nyentenek egyebet, minthogy az antántkapták különös előjogokhoz jussanak. Ebben kintetben egészen másként formulázzák , sevistákkal szemben való követeléseket,lyek a szabad kezdeményezés és az orszáerőinek kifejlesztésére irányulnak. Mil, kimutatta — és itt mint történelmi tanár, jobb oldaláról mutatkozott be —, hogy országban a monarchia el van intézve, pedig főként azért, mert nyomába kel következnie a régi nagybirtok-rendszerne parasztság azonban az ötesztendős forra után ezt többé nem engedheti meg. Miljukov Oroszország újjászületésének reménységét demokrata erők, főként pedig a parasztság megerősödésében látja. A megölt Vladimir Dimitrijevics Nabokov főnemesi családból származott Pétervárott jogtanár volt abban az iskolában, a amelybe csak a diplomáciai pályára készülő főnemesi fiúk járhattak. Az udvarnál nagyon korán ellenszenvessé tette magát liberális fölfogásával. Ezért csakhamar fölmentették hadapródi állásától. Általános föltűnést keltett ezután egy pétervári lapban megjelent hirdetés, amely szerint: „Egy udvari uniformis eladó, mert használatára nincs szükség." A ,,Pravo" (A Jog) című hetilap kiadója lett, amely Oroszország liberális köreiben nagy tekintélyt és jó hírnevet élvezett. Az első dumába Pétervár küldte képviselőnek. A kadetpárt tagja volt. A duma megnyitása után megtartott programbeszédében , következő kijelentést tette: „A végrehajtó hatalomnak alkalmazkodnia kell a törvényhozó hatalomhoz." Ezek a szavak váltak az első duma tevékenységének a programjává. Az 1917 február—márciusi forradalom kitörése után a kormány állam irodájának a főnöke lett. Később a krími kormányban miniszter volt. Az emigrációban Nabokov a kadetpárt jobbszárnyának a nézeteit képviselte, amelyet főként az jellemez, hogy a Wrangel-hadseregben látta az orosz ügy megtestesülését. Nabokov a mérsékelt monarchistákkal együtt megalakította a nemzeti szövetséget. Narbokov közbeugrása megmentette Miljukovnak, politikai ellenfelének, az életét és ilyen módon a tragikus véletlen áldozata lett. * A berlini lakosság körében erőteljes visszhangot keltett az oroszoktól oroszokra leadott lövések dörrenése. Általános megbotránkozás tört ki a gyilkos cselekmény miatt. Ennek a politikai merényletnek a természetes elítéléseihez hozzácsatlakozik az a tiltakozás is, hogy külföldiek, akik Németország szíves vendégszeretetét élvezik, azt arra használják föl, hogy fegyverrel a kezükben intézzék el belső ügyeiket. Jellemző természetesen az is, hogy ez a merénylet is reakciós részről indul ki. A gyalázatos gyilkosság előkészítői reakció" sok. Két cári hadnagy esküdött össze, hogy véres bosszút álljanak Miljukovon. Szellemük az egész nemzetközi reakciós gyilkos társaság szelleme, amely Európában a Rajnától Keletre folytatja küzdelmeit. Szimbolikus, hogy ezek a reakciós gyilkosok is a müncheni fészekből röpültek ki. Természetesen a külföldiekkel szemben tanúsított vendégszeretetnél nem lehet különbséget tenni a vendégek politikai fölfogása között De bizonyára nem véletlen az sem, hogy München lett a gyűjtőmedencéje minden német és orosz ultra reakciónak. Mert hát München is az a hely, ahol a reakciós összeesküvők és merénylők a legjobban és a legbiztosabban érzik magukat. Német politikai körök elérkezettnek látják az időt arra, hogy Bajorországban és magában Münchenben behatóan kifürkésszék ennek az épp anynyira feltűnő, mint elvitathatatlan jelenségnek az okait Az angol munkáspárt újabb győzelmet aratott. Londonból jelentik: A koalíció a leicesteri pótválasztásoknál vereséget szenvedett. A munkásjelölt 14.062, a koalíciós liberális 8760 és a független liberális 3825 szavazatot kapott. Az 1918. évi választásnál a koalíciós liberális 18.024, a munkásjelölt pedig 6697 szavazatot kapott A német kormány helyzete megerősödöt. Abból az alkalomból, hogy a birodalmi gyűlésbizalmat szavazott Wirth birodalmi kancellárnak, a berlini lapok elismeréssel szólnak a német néppárt magatartásáról, üdvözlik a józanság diadalát és megállapítják, hogy a kormány végre nagy többséget szerzett. Ezt a jobboldali sajtónak is el kell ismernie, bár az csak feltételes bizalomról beszél. A „Tägliche Rundschau" szerint a génuai konferencia után elkerülhetetlen lesz a végérvényes leszámolás Wirthel és politikai rendszerével. A „Germania", a centrum lapja, reméli, hogy mindenütt el fogják ismerni, hogy Wirth kormánya szilárd talajon áll, kezdetben rendkívül nehéz helyzete hónapról-hónapra erősödött és céltudatosan halad azon az úton, amelyen a pártpolitikában széjjelszakadozott német népet jövője biztosítására egyesíteni lehet és tartósan egyesíteni is fogják. A „Berliner Tageblatt" hangsúlyozza, hogy a birodalmi gyűlés csütörtöki ülésén kiderült hogy a parlament az egyes kérdésekben mutatkozó nézeteltérések ellenére egyöntetűen visszautasítja az ántant végrehajthatatlan és elviselhetetlen jegyzékét. 1922 áprilii