Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)
1922-05-03 / 99. szám
NÉPSZAVA — •022 május 3. A 1 A liberálisok kiírés listájába bevetjük Mgrosít és Szfierszifít is. Bethlen miniszterelnök, mielőtt napokig tartó alföldi kortesútjára indult volna, vasárnapi Egerbe ráindult le, hogy az ottani egységes párti jelölt programbeszéde alkalmából megsmertesse a közvéleménnyel nagybecsű génuai tapasztalásait. A génuai konferencián láttuk mondotta, milyen cselekvések és nyilatkozatot ártanak ennek az országnak. A külföldi propagandán fölül súlyosan ártanak az országnak azok a bűncselekmények, amelyeket itt elkövetnek. Én ezeket elítélem és ellenük a törvényszigorjával járok el. Még nagyobb mértékben ártanak azonban — folytatódott a kormányelnöki okoskodás — az olyan kijelentések, mint hogyha a kormány ezekkel szemben neki akarna vagy nem merne megtorlást alkalmazni, mert azt a benyomást keltik a külföldön, hogy itt tehetetlen kormány vezeti az országot. Ártalmasak még a külföldön működő férfiak tekintélyét leromboló kortesnyilatkozatok is. Az egri zsidó hitközség küldöttségei előtt az antiszemitizmusról beszélt Bethlen kijelentette, hogy mindentmeg fog tenni a felekezeti béke föntartásáért és hogy a kormány el fog bánni azokkal a szenvedélyekkel, amelyek a zsidókkal szemben megnyilvánultak) A felekezeti türelmesség húrjait pengetvén azt a reményét fejezte ki a miniszterelnök hogy eljön az az idő, amelyben „a társadalmak" megértik egymást... Hasonló békevágytól csöpögött Klebelsberg belügyminiszter soproni programbeszéde is amely a királykérdés és a felekezeti kérdés feszegetése ellen irányult. Most már csak az a kérdés, hogy az ilyen kijelentések érnek-e annyit a kormány ált, hirtelen olyan élénken védelmezett zsidóság javára, mint amennyit ártanak az olyan cselekedetek, amelyek a bombamerényletek tettesei nem tudják lefogni?... * A keresztény ellenzék vezérei, a legitimistái Szombathelyre és Kőszegre tettek politikai kirándulást. Apponyi Albert is velük ment meg: ő, mint Andrássy Gyula főként a királykérdés feszegették, de ennek során tükröt tartottak a kormánypolitika elébe is. Apponyi azt fejtegette, hogy építőmunka csak tökéletes jogbiztonság mellett lehetséges, ennek viszont feltétele, hogy „megszüljenek mindazok a ki nen mondott, de szomorú tényekben nyilvános kiváltságok, amelyek bizonyos bűntettekre büntetlenséget biztosítanak. {Fölkiáltások „Bombamerénylet!") Az olyan állapot, amelyen bizonyos irányból jövő bűntények két é óta büntetlenül maradnak, vezet olyan esenynyékhez, mint a pokolgépes merénylet. Ilye állapotokat keresztény jelzővel illetni — istei káromlás. Szűnjenek meg végre az eltagadó, de súlyukat mindig éreztető titkos szervezetei Andrássy megállapította, hogy a kormány foradalmi alapon áll és forradalmi jog alapja csinál teljesen reakciós junkerpolitikát. Aki tehát akarja ezeket a, nyilatkozatok mindjárt válaszul tekintheti Bethlen és Eebelsberg kijelentéseire. * A liberális tábor egységes listájára irányul tárgyalások már tengeri kígyóvá nőtték ki magukat. Egyik napon megegyeztek Vázsonyik és Ransayék, másik napon fölborult az egységük. Később meg az volt a baj, hog Ugrón Gábor és Szterényi József szorultak a közös listából. A liberális front egységéne hívei erre békítési kísérletekhez láttak."A közvetítések sikerrel jártak és ennek eredményeképen a következő listát állapították meg: Budapest északi kerülete: Vázsonyi. 2. Tiglon. 3. Sándor Páll. 4. Szterényi. 5. Bródy Ernő. Déli kerület: 1. Bárczy. 2. Rassay. 3. J Rupert. (Esetleg Bárczy és Rassay helyet cserélnek.) Budai kerület: Benedek János, Szilágyi Károly Budapest környék lajstromos kerületében imokraták állítanak jelölteket, itt a iftassay párt részéről nem lép föl senki. A külföld tül jutottunk el Marxhoz, Bessuet abbé gondolkodásmódján beszélünk, aki minden történésben egy magasabb célszerűséget keresett! Minden ütés, minden To fás, minden piszkálodás és nyálfröccsenés csak arra jó, hogy még erősebbek legyünk a hitünkben. Köszönet érte páter, hogy a hálás gyermek könnyeivel áldozhattunk Marx emlékezetének. A jezsuita páter délutáni kurzuslapja egyik zavaros kis írását mifelénk adresszálja. A csöndes szemforgatás és a kereteskedés, ahogy ez már páterünknél nem szokatlan, mindenre elszánt, eszközökben nem válogatós gyűlöletet takar a maga utján alálló, harcos szociáldemokráciával szemben. Nem ez a jezsuita volna az első ellenségünk, akinek, vállat vonva, odamondjuk Lessing szavait: „trass mich so viel du willst!" Magyarán: fütyülünk a gyűlöletedre. Elmennénk szótalan e kitörés mellett, ahogy nem zavartatjuk magunkat általuk máskor sem. Munkástársainknak nem kell őket bemutatnunk, tudják amúgy is, mit várhatnak onnan. És nem maradnak adósok. E kivételes alkalommal egy szóra, ha mégis megállunk páterünk írásánál, csak azért teszszük ezt, hogy megint megmondhassuk. Ráismertünk arra a bizonyos „stílus"-ra. Egy cikkről van szó, amelyben a marxi megismerésről mond el a cikkíró annyit, amennyit tud róla. Leginkább mégis a szociáldemokrácia feje fáj neki. Egy kicsit kivégez bennünket, ahogy már a burzsoázia és a feudalizmus íródeákjai időnként szokták. Amolyan májusellenes kérődzésnek indul, csöndesen bugyborékol mindvégig. De nem a végéig. Ott megmutatja magát, Förtelem. Ahogy kapóra belekeveri a rólunk mondottakba annak a különös és még sok irányban tisztázásra váró, úgynevezett ..Icaszárnyarobbantás" dolgát. Igen, ez az ő „stílus"-uk. Ezt a cudarságot meg kell ismertetnünk a szenvedő, a minden oldalról megrugdosott magyar proletársággal, amiközben nagy építőmunkáját végzi, hallgasson ide és ne felejtsen semmit. És akik alnyi érzékenységet sziszegnek ki magukból, ha valaki még oly csinyyán érinti is az ő hagyományaikat, ne felejtsék el a pátereknek, ahogy ők a miénkre nyelvelnek. Marx Károly, a tudós, aki az emberiséget a megváltó gondolatok egyik legnagyobbikával ajándékozta meg, máig is sértetlen áll a kritika pergőtüzében. Egy ellenséges világ arányaihoz méltó koncentrált támadásban fölvonult ellene évtizedek óta a tudás, a toll és a szó minden ereje, csak egyre, acélosabb, egyre szikrázóbb lett, akár ,csak Wotan kardja az ifjú Siegfried kezében. Marx Károlyhoz, a tudóshoz, a jövendőbe látóhoz kalapot emelve közeledtek mindenkor a legnagyobb ellenfelei is. Marx Károly nekünk több már, mint a tudós. A mi lelkünkben lehullottak róla a napi harcok, a tételek, nekünk egy egész világot jelent, éltető hitet és történelmi magasságokat. Páterünk nyelvet öltöget feléje és tettestársul hívja pörbe nyavalyás választási trükknek a különös „kaszárnyarobbantás''-hoz. Nem, e csúfság mellett nem megyünk el szótlanul. Ezt a szívességet nem tesszük meg a páternek. Megkérdezzük: Micsoda címen nyivákolja jogait a törpeség, hogy a nagyságba kapaszkodhassék. A fenkölt — a nemtelennel, a szép — a rúttal, a rajongásra forraló — az undorkataszttával nem mérhető. De a silány odatolakodik a nemes mellé, hogy észrevétesse magát, hogy kiélje a maga hiábavaló létét, akár az élősdi folyondár a büszke lombokon ... A kereszténység nevében nyáladzik az emberiség egyik legnagyobb jótevőjére e szavakkal: „Londoni zsidó emigráns!" Páter, ha Krisztust ismer, csínján a „zsidó emigráns"-sal. Ezt a Názárethinek: a szegények, az elhagyottak, az elnyomottak, az üldözöttek, a vérzők, a szenvedők názárethi atyjának ugyancsak odamondták a pénzváltók és a farizeusok. Akiiben a kereszténység élő valóság, az megérzi, hogy Marxban az ígéret beteljesedése foglaltatik. A Marxot másképen látja. Bailhache, az angol bíró, most vasárnap délután a Hackneyben (London) tartott nagygyűlésen beszélve jelentette ki, hogy a biblia, a világ legforradalmibb könyve. — Két mondás van benne — mondotta —, amit ha megvalósítanának, fölforgatná a világot és azt a legjobb emberek számára is lakhatóvá tenné. Az egyik azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", a másik pedig azt: „Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz". Ebben a két mondásban több forradalom van — mondotta a bíró —, mint Karl Marx összes írásaiban! A marxi gondolat ezt az utat ágyazta ki, hogy céljukhoz, azon járva, bizton eljuthassanak a dolgozóknak. És rajtuk keresztül, akik az élet kovászai lettek, az egész emberiségnek. Magbántottságunkban hódolattal emeljük föl szívünket Marx Károlyhoz ezekben az órákban, amikor a világ minden zugában, ahol él a hit és az akarat, az ő nevét zengi himnuszokban millió és millió alak. Nekünk itt, az áldott örökséggel lelkünkben, apró kígyókkal kell verekedni, sajgó korbácsütéseket és fröccsenő nyálat összeszorított fogakkal tűrni és várni! Erősek vagyunk és méltók mesterünkhöz, mert tudjuk, hogy mért vagyunk itt, mit akarunk, mivel tartozunk önmagunknak, gyermekeinknek és késő unokáinknak. Mivel tartozunk a szenvedő embercsaládnak, amely szerte e világon készül már kiemelni az embert a véres posványból. „Zsidó emigráns." Jól van ez így? Stílszerűek akarunk lenni, ha, már a páteren keresz mustkjáfiságának május elseji ünnepéről egyelőre polgári források nyomán számolhatunk be. Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország, Oroszország, Bulgária és Jugoszlávia munkásságának ünnepléséről érkeztek be hiányos és részben tendenciózus jelentések. Ausztriában, amint a „M. T. I." jelenti, a szociáldemokrata munkásság májusi ünnepe incidens nélkül, teljes nyugalomban, folyt le. Bécsben a városházáin tartott nagygyűlésen, amelyen 70—80.000 ember vett részt, több beszéd hangzott el. Elfogadtak egy határozati javaslatot, amely a köztársasághoz való hűségüket hangoztatja és kijelenti, hogy a munkásság politikai és gazdasági vívmányainak megvédelmezését tekinti legfőbb feladatának. Az eddig beérkezett jelentések szerint Ausztria egyéb városaiban is nyugodtan folyt le május elsejének megünneplése. Más, ugyancsak polgári forrásból jelentik, hogy a városházi gyűlésen több, mint 150.000 ember vett részt, akik előtt a nemzetgyűlés szociáldemokrata tagjai 18 helyen tartottak beszédet. Különösen nagy lelkesedést keltett Reumann elvtárs, volt szociáldemokrata polgármester beszéde, aki a városháza szociáldemokrata többségének nevében üdvözölte a munkásságot és azt hangoztatta, hogy a szociáldemokráciának a termelés szocializálása a fő feladata. Az egyes képviselők beszédében különösen nevezetes volt az a passzus, ahol azt fejtegették, hogy Ausztria és Bécs mindenben egyetértenek. A szónoklatok után a népgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben hangsúlyozzák, hogy Ausztria szociáldemokráciája az Internacioneléhez tartozik. Az ünnep a város külső képén is megnyilvánult. Németországban május elsejének megünneplése nyugodtan folyt le. Berlinben a zuhogó eső ellenére mintegy 300.000 főnyi tömeg vonult ki a Luftgartenba. A munka szünetelt. Lipcsében a munkások és diákok között az egyetem előtt vére® összeütközés volt. Az egyetemen a kormány intézkedésére a birodalmi köztársasági zászlót tűzték ki, amelyet diákok eltávolítottak és helyébe az egyetemi zászlót félárbocra, eresztve tették. Amikor a munkások ezt észrevették, benyomultak az egyetem épületébe, szétszakították az egyetem zászlaját és újra kitűzték a köztársasági zászlót. Néhány munkást, aki bent rekedt az épületben, a diákok véresre vertek. A kivonult rendőrök kénytelenek voltak fegyverüket használni. A sebesültek számát nem lehetett még megállapítani, azonban annyi bizonyos, hogy több köztük a súlyosan sebesült. Franciaországban is általános volt az ünneplés. Párisi lapjelentések szerint a különböző munkásszervezetek vasárnap tömeggyűléseket rendeztek, amelyeken a háború ellen tiltakoztak. Tobta szónok élesen elítélte Poinoaré kihívó politikáját és fölhívta a munkásságát, hogy fegyveres konfliktus esetén tagadják meg az engedelmességet. A moszkvai irányzathoz tartozó szakszervezetek Paris egyik külvárosában rendeztek gyűlést. Amikor a gyűlésen résztvevők visszaindultak Parisba, összeütközés támadt a rendőrséggel. Olaszországban május elseje nyugodtan folyt le. Rómában zárva tartották az összes üzleteket, a villamosok, bérkocsik és automobilok nem közlekedtek. Vidékről érkezett jelentések szerint a nap lefolyása ott le csöndes volt. Számos helyen gyűlést tartottak, amelyek szintén simán mentek végbe. Mindazonáltal a faseisták és szocialisták közt több helyen összeütközésre került a sor. Miglendinoban, Pádua mellett, két faseistát megöltek, egyet pedig haldokolva szállítottak be a kórházba. Bolognában egy faseistát megöltek, kettőt pedig haldokolva vittek a kórháziba. Pjarma mellett szintén megöltek egy faseistát Oroszország. Moszkvából jelentik: Moszkvában ünnepélyesen ülték meg május elsejét Trockij a csapatszemle alkalmával beszédet mondott a génuai konferenciáról, amelyről azt mondta, hogy közönséges vásár és ezen a vásáron azt követelik Oroszországtól, hogy még külön űzessen is meg azért a sok vérért, amelyet az imperialista háború szolgálatában ontott ki. " Bulgáriában lejátszódott eseményekről mindössze az a tendenciózus hír érkezett, hogy Szófiában egyik gyűlésen a rendőri beavatkozásra bombával három rendőrt megsebesítettek. A város egyébként nyugodt, Jugoszláviában az Avala-ügynökség jelentése szerint május elseje az ország egész területén a legtökéletesebb rendben és nyugalomban folyt le. „ , Mum&dsohl Hajtó, JWépszmwm érdekében a&itáljatoti mlrz^enfeU^, a fit megfordultait. Követeljétek a Népszavát /