Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)
1922-05-14 / 109. szám
bontották az amúgy is eléggé gyönge lábon álló közigazgatást, lesülyesztették 0,7. iskolák színvonalát s megcsúfolták a tudományt, a kultúrát. Az, hogy a főváros iskoláiból a jó tanítókat távolították el, nemcsak ezeknek a tanítóknak a sérelme, de fölbecsülhetetlen kára és sérelme a főváros egész lakosságának, elsősorban pedig a munkásoknak, akiknek nincs módjukban, hogy házitanítók, nevelők útján pótoltassák gyermekeiknél azt, amit az iskola útján nem kapnak meg. És ugyanilyen a helyzet minden más hivatalnál és intézeinél is. Most azonban elkövetkezett az ideje, hogy ezek a megtépett, meghurcolt emberek is sorompóba állhassanak a maguk igazáért. A jövő nemzetgyűlés," ha majd számon kéri az országot sért minden nagy károk, sérelmek és megaláztatások okait és okozóit, ha majd küzdelmet indít a meghurcolt igazság fölemeléséért, akkor az ő ügyük is elválaszthatatlan lesza nagy jóvátételtől. De ezt a számonkérést csak egy olyan parlamenttől várhatják az üldözöttek, a meghurcoltak és várhatja az egész ország, amely éppen ellenkezője lesz mindannak, amit kurzus néven ismerünk és ellenkezője lesz a föloszlott kurzusparlamentnek. Tuares agitur: a magatok ügyét szolgáljátok, mondjuk ezért mindazoknak, akiket igazságtalanul meghurcolt, megbélyegzett a kurzus. A magatok ügyét és az ország egyetemes nagy ügyét szolgáljátok, ha nem álltok félre, hanem bátran, fölemelt fővel harcoltok és küzdtök azért, amit az ország javának tartotok: ha azok, akik szociáldemokratáinak valljátok magatokat, minden erővel dolgoztok a szociáldemokrata párt választási győzelméért". A politikai elitéltek szállították el * Ujabb tárgyalásait az orosz szovjetkormánnyal? —X kiszállitotta& Hozzátartozóinak kálváriája. Megírtuk már, hogy az Oroszországtól kikért politikai elitéltek ötödik "csoportjának kiszállítását elhalasztották. Az illetékeseik tudvalevően ezúttal is arra hivatkoztak, hogy a politikai elítéltek útnakindítása elé technikai akadályok gördültek. Pénteken azután az a hír terjedt el, hogy az elítélteket útnakindították, sőt egyes helyeken már olyan pozsonyi jelentésről is tudtak, amely arról szólt, hogy az elítéltek vonata már odaérkezett. Ez a híresztelés azonban nem felel meg a valóságnak, mert a szállítmány még mindig a gyűjtőfogházban vár az elindulásra. Ezt különben illetékes helyről is megerősítik, ahol egyébként a kiszállítás akadályáról ismét nyilatkoztak. Eszerint „azért mean indíthatták 11- nak a tervezett időben a szállítmányt, mivel a magyar kormány és az orosz szovjet kormány között az üggyel kapcsolatban még több vitás kérdés vár elintézésre". Illetékesek szerint ez volna az utolsó ilyen szállítmány és így mindkét részről el kell intézniazt, hogy még kiiknek a kiadását követelik. Mi legutóbb megírtuk, hogy bécsi hírek szerint mintegy 70 politikai elítéltet kérnek még az oroszok azok helyett, akik nem tudtak kimenni és akiket a kikértek között nem találtak meg. Illetékes helyen azt mondják, hogy ezek a tárgyalások néhány nap alatt befejeződnek és remélik, hogy akkor esetleg egyszerre két szállítmányt indítanak útnak, úgyhogy ezzel a transzporttal valamennyi kikért politikai elítéltet kiszállítanának és csak azok maradnának vissza, akik betegségük miatt képtelenek az utat megtenni. Az eddigi tervek szerint ezzel a szállítmánnyal utaznak Oroszországba a már kiszállított politikai elítéltek még itthon levő hozzátartozói is. " Ezzel kapcsolatban meg kell írnunk, hogy milyen kegyetlenül bánnak el azokkal a szerencsétlen nőkkel és gyermekekkel, akik most hozzátartozóik után szintén kimennek Oroszországba. Már a múlt csütörtökön fölrendelték őket a fővárosba azzal, hogy azonnal útnak indulnak és ezek a szerencsétlen emberek még mindig a nyugati pályaudvaron várnak az elutazásra. Ennek a várakozásnak az a következménye, hogy azok az élelmiszerek, amelyeket nagy nehezen be tudtak szerezni maguknak, a várakozási idő alatt mind megromlottak,gy, hogy az útravaló nagy részét el kellett dobniuk ésmost pénz és élelem nélkül kell majd nekiindulniok a hosszú útnak. Nem tudjuk, kiknek a hanyagságából vagy rosszakaratából történt ez, de a legutóbb kiszállított hozzátartozóknak is hasonló volt a sorsuk, holott a legelemibb emberi érzés is azt követeli, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Elvégre ártatlan gyermekekről és asszonyokról van szó, akik két és fél esztendő alatt a szenvedések minden kálváriáját végig-, járták. Igazán fölösleges volna tehát eltávozásuk előtt még jobban meggyötörni őket. NÉPSZAVA Batten titokzatos útja a Dunántúl. A Kerteskews — inkognitóban* A pénteki minisztertanácson megállapították azállatjóvátétel dolgában érkezett ántantjegyzékre a kormány válaszát, majd a földmivelési, kereskedelmi és pénzügyminiszterek együttes előterjesztést, tettek nagyarányú beruházásokra, amelyeknek az volna a céljuk, hogy munkához juttassák a munkanélkülieknek a kormány nemtörődömsége folytán megnövekedett táborát. A minisztertanács hozzájárult a szakminiszterek indítványához, amelyekhez képest — legalább a kormányhoz közelálló helyen így mondják — helyrehozzák az elhanyagolt állapotban levő közutakat, lecsapolják az alföldi hatalmas árvízterületeket és végrehajtják a szükséges folyamszabályozási és gátépítési munkálatokat Szóba került a hadsereg létszámcsökkentése folytán felszabadult katonai épületek fölhasználásának kérdése, i.S. A honvédelmi miniszter hozzájárulása alapján egyelőre egyes pécsi, soproni és komáromi katonai épületeket engednek át polgári intézmények céljaira. Foglalkoztak végül a kormány tagjai a választásokkal is és amint a, „rend fen tartásával" indokolták annak idején a választásoknak két turnusban való elrendelését, úgy most is a rend érdekére hivatkozva kívánják behozni a május 21 utáni agitációs tilalmat.A pénteki minisztertanács egyelőre nem döntött ebben a kérdésben, még egy ideig tanulmányozzák a vidékről beérkező jelentéseket a „választóközönség hangulatáról". A lakásrendelet pénteken még nem került szóba, az a jövő heti minisztertanácsra maradt. Bethlen miniszterelnek szombat este a Dunán túlra, megy korteskörútra. Noha útiprogramjának minden részlete a legaprólékosabban meg van állapítva, az egész utazást bizonyos titkolódzás jellemzi és ezt a bújósdit azzal magyarázzák, hogy a legitimista vidéken meg akarják előzni azoknak a kínos jeleneteknek a megismétlődését, amelyekben Bethlennek legutóbbi alföldi kirándulásán volt része, az egységes párti hivatalos jelöltek támogatása alkalmából. Csak annyit tudni, hogy a miniszterelnök dunántúli útja négy napig fog tartani selsősorban Szombathelyt fogja szerencséltetni. A keresztény ellenzék, vagyis a legitimisták, vasárnap több népgyűlést szándékoztak tartani egyes tiszántúli városaikban. A rendőrhatóságok azonban ezeket a gyűléseket betiltották, egyedül Debrecenben engedélyezték a legitimisták összejövetelét. A munka megbecsülése címen elmélkedik a „Pesti Hírlap" szombati vezércikkében arról, hogy milyen hasznos és erkölcsnemesítő dolog az, ha a diákok sztrájktörésre szervezkednek. Az ízlés fölött nem lehet vitatkozni s arra legkevésbé érzünk hajlandóságot, hogy a „P. H."-pal az ízlés dolgában tengelyt akasszunk. De mégis érdemes néha-néha a Népszava olvasóinak is bemutatni, hogy miféle szellemi koszton tartja némelyik újság az előfizetőit. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az, ami az említett cikkben a német egyetemi hallgatóknak a kőszénbányákban végzett munkájáról áll, egyszerű hazugság és képtelenség. Szeretnénk mi azt a szénkitermelést látni, amit az olyan alkalmi sztrájktörő társasággal végeztetnek. Ugyanilyen mértékűek a cikknek a munkások és diákok érintkezéséből várható hatásokra vonatkozó fejtegetései. A „P. N." cikkírója az ipari munkásokat valószínűen valami wild-westi exotikumnak tartja, akikre, ha sokat érintkeznek „művelt" emberekkel, még rájuk ragadhat valami európai műveltség. Legyen meg neki az ő öröme. Mi azonban azt hisszük, hogy igazán nem ártana, ha a diákok s más művelt urak is — mondjuk némely újságírók — beállnának egy kis időre egy asztalos- vagy lakatosműhelyben érintkeznének a munkásokkal. Nem mondjuk, hogy a munkások nem tanulnának tőlük semmit, mert hiszen bizonyos, hogy ők több formáns ismeret birtokában vannak, de hogy a tudás és élettapasztalat dolgában a munkások volnának azok, akiktől ők tanulnának, ezt határozottan állítjuk. Egyébként pedig csak utalunk arra, hogy ezzel a kérdéssel egy másik polgári lap is foglalkozott s az, habár mindig nyíltan és határozottan a kapitalista érdekek szószólójának vallja magát, egészen másként látta az erkölcsi hatását a diákok vállalkozásának. Ajánljuk a „P. H."-nak, hogy igyekezzék a munka és az erkölcs entgmák közötti viszonyáról s bizonyos dolgok erkölcsös vagy erkölcstelen voltáról ,legalább ettől a kollégájától leckéket venni. 1922 május IL Kigállapítások — ÉS következtetések. * Mit látott egy Honvédezredes az olasz front és az osztrák-magyar front mögött? Az összeomlás irodalma ismét gyarapodott egy kisebb terjedelmű művel, amelyet Nyékhegyi Ferenc vezérkari testületbéli ezredes „személyes tapasztalatok és hiteles okmányok alapján" írt „A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés"-ről. Ebben a munkában Nyékhegyi ezredes nagyon becses adatokat közöl „személyes tapasztalatai" alapján, úgy, hogy könyvének nem is a Diaz-szerződés létrejöttének ismertetése a fő érdeme, hanem, hogy akaratlanul is föltárta a katonai összeomlás valódi okait. De olvassuk csak a kis könyv egyik-másik helyét: „ . . . október közepe táján az arcvonal általában még kifogástalan! Bár a nemzetiségek közötti súrlódásnak már kétségtelen előjelei mutatkoznak... Élelmezés terén sok nehézséget, sőt rosszakaratot tapasztaltunk". (6 oldal.) „Október 2-a táján, amikor a monarchia egységére főleg a front további ellenállása szempontjából oly nagy szükség lett volna, az újságok a császárnak Ausztria földarabolásáról szóló manifesztumát hozzák hírül." (7. oldal.) „.. . . Nem maradhatott hatás nélkül a sok évi háború alatt olyannyi nélkülözés, megpróbáltatás s folytonos veszedelem által fogékonyabbá vált csapatok erkölcsi erejére — az természetes. A hadseregparancsnokság törzsét képező tisztek körében is mélységesen nyomott a hangulat. Egyes csapatok fegyelmének lazulásáról is érkeznek már hírek! (U. D.) „ . . . október vége felé . . . már voltak magyar ezredek, amelyeknél a hazatérés vágya mindjobban kifejlődött, sőt előfordult, hogy hadosztályok ezt a kérelmüket majdnem követelésszerűen nyilvánították ki." (U. o.) Sőt nemicsak a katonák merészeltek hazagondolni, hanem „a katonai helyzetet föl nem ismerő (?!) politikusok — talán valóban hazafiságon alapuló gondosságból, a balkáni hadszíntérről Magyarország felé közeledő antantcsapatok hírére, az ország közvetlen védelmére szükséglendő magyar csapatok azonnali hazahozatalát kívánják". (U. o.) Csodálatos, hogy a hadihelyzetet polgári politikusok és az ellenség sokkal helyesebben ismerték fel s állapították meg, mint a hadsereg-főparancsnokság. Még csodálatosabb az, hogy azt Nyékhegyi ezredes is megállapítja, amint az 55. oldalon olvashatjuk: „Nyilvánvaló... hogy az olaszok a nálunk uralkodó viszonyokról igen jól voltak tájékozva s ily körülmények között tudhatták azt is, hogy már csak várniok kell, amig a megérett gyümölcs az ölükbe hull." „Lefüggönyözött autónk hézagain sok minden ötlött szemünkbe, de még „Villa Giusti"-ban való (a kiküldött fegyverszüneti bizottság lakóhelye az olasz front mögött) hermetikus internálásunk sem gátolta meg azt, hogy az olasz helyzetről oly részletinformációkat szerezzünk, amelyek az általános impressziónkra is alapot szolgáltathattak." (u. 0.) „ . . . Már amidőn... az olasz vonalat átléptük, a mi helyzetünktől oly szemlátomást elütő más szituáció fáraolt elénk, hogy az volt a benyomásunk, mintha egy más világba értünk volna." (U. D.) „Pár lépéssel az olasz vonal mögött pompás autókba szállunk s a legkiválóbb úton haladunk tovább Páduába, ahol az útnak a fronthoz legközelebb eső részén is útkaparók gondoskodnak az útföntartásáról. Az emberek, akikkel útközben találkozunk, pirospozsgásak, lerí róluk a jókedv, hófehér kenyeret esznek, hellyel-közzel énekelnek. A fölszerelés elsőrangú, a lovak kövérek, jól tápláltak." (U. o.) „Ily jó ellátás, bőség, mind kétségtelen bizonyítékul szolgált arra, hogy az olasz csapatok ereje sem lehetett bomlófélben!" „Az útmenti helységekben a nélkülözésnek szintén semmi nyomát sem észleltük. A boltok kirakatai tömve voltak cipőkkel, ipari- és szükségleti cikkekkel, s legföljebb az élelmiszerüzletek előtt látni egy-két ácsorgó embert, akik azonban bizonyára szintén csak a napi események megbeszélésére verődhettek össze!" (U. o.) Most, ugye, azt hinné akármelyik közönségesen gondolkodó felebarátunk, hogy a szerző azt állapítja meg ezek alapján, hogy a felső körök kapkodó magatartása idézte elő a „destrukciót" és a korlátolt képességű hadvezetők, akik még a valódi hadihelyzetet sem voltak képesek még akkor sem fölismerni, amikor már minden elveszett. Ó dehogy! Nyékhegyi ezredes szerint — ellenére éles megfigyeléseinek s helyes megállapításainak — egy-két képviselőházi beszéd okozta az összeomlást. Ilyen tiszta logikai sort azonban nem lehet a feje tetejére állítani. Hiszen a szerző következtetéseit saját személyes tapasztalatai és megfigyelései sem igazolják. Egyelőre csak ennyit. (Maffy.)