Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)

1922-05-14 / 109. szám

bontották az amúgy is eléggé gyönge lábon álló közigazgatást, lesülyesztették 0,7. iskolák színvonalát s megcsúfolták a tudományt, a kultúrát. Az, hogy a főváros iskoláiból a jó tanítókat távolították el, nemcsak ezeknek a tanítóknak a sérelme, de fölbecsülhetetlen kára és sérelme a főváros egész lakosságának, elsősorban pedig a munkásoknak, akiknek nincs módjukban, hogy házitanítók, nevelők útján pótoltassák gyermekeiknél azt, amit az iskola útján nem­ kapnak meg. És ugyanilyen a hely­zet minden más hivatalnál és intézei­nél is. Most azonban elkövetkezett az id­eje, hogy ezek a megtépett, meghurcolt emberek is so­rompóba állhassanak a maguk igazáért. A jövő nemzetgyűlés," ha m­ajd számon kéri az országot sért minden nagy károk, sérelmek és megaláz­tatások okait és okozóit, ha majd küzdelmet indít a meghurcolt igazság fölemeléséért, akkor az ő ügyük is elválaszthatatlan lesz­­a nagy jóvá­tételtől. De ezt a számonkérést csak egy olyan­ parlame­nttől várhatják az üldözöttek, a meg­hurcoltak és várhatja az egész ország, amely éppen ellenkezője lesz mindannak, amit kur­zus néven ismerünk és ellenkezője lesz a föl­oszlott kurz­usparlamentnek­. Tua­res agitur: a magatok ügyét szolgáljá­tok, mondjuk ezért mindazoknak, akiket igaz­ságtalanul meghurcolt, megbélyegzett a kur­zus. A magatok ügyét és az ország egyetemes nagy ügyét szolgáljátok, ha nem álltok félre, hanem bátran, fölemelt fővel harcoltok és küzd­tök azért, amit az ország javának tartotok: ha azok, akik szociáldemokratáinak valljátok magatokat, minden erővel dolgoztok a szociál­demokrata párt választási győzelméért". A politikai elitéltek szállították el * Ujabb tárgyalásait az orosz szovjet­kormánnyal? —X kiszállitotta& Hozzá­­tartozóinak kálváriája. Megírtuk már, hogy az Oroszországtól kikért politikai elitéltek ötödik "csoportjának kiszállí­tását elhalasztották. Az illetékeseik tudvale­vően ezúttal is arra hivatkoztak, hogy a poli­tikai elítéltek útnakindítása elé technikai aka­dályok gördültek. Pénteken azután az a hír ter­jedt el, hogy az elítélteket útnakindítottá­k, sőt egyes helyeken már olyan pozsonyi jelentésről is tudtak, amely arról szólt, hogy az elítéltek vonata már odaérkezett. Ez a híresztelés azon­ban nem felel meg a valóságnak, mert a szállít­mány még mindig a gyűjtőfogházban vár az el­indulásra. Ezt különben illetékes helyről is megerősítik, ahol egyébként a kiszállítás aka­dályáról ismét nyilatkoztak. Eszerint „azért mean indíthatták 11- nak a tervezett időben a szállítmányt, mivel a magyar kormány és az orosz szovjet kormány között az üggyel kapcso­latban még több vitás kérdés vár elintézésre". Illetékesek szerint ez­ volna az utolsó ilyen szál­lítmány és így mindkét részről el kell intézni­azt, hogy még kiiknek a kiadását követelik. Mi le­gutó­bb megírtuk, hogy bécsi h­írek szerint mintegy 70 politikai elítéltet kérnek még az oroszok azok helyett, akik nem tudtak kimenni és akiket a kikértek között nem találtak meg. Illetékes helyen azt mondják, hogy ezek a tár­gyalások néhány nap alatt befejeződnek és re­mélik, hogy akkor esetleg egyszerre két szállít­mányt indítanak útnak, úgy­hogy ezzel a transzporttal valamennyi kikért politikai elítél­tet kiszállítanának és csak azok maradnának vissza, aki­k betegségük miatt képtelenek az utat megtenni. Az eddigi tervek szerint ezzel a szállítmánnyal utaznak Oroszország­ba a már kiszállított politikai elítéltek még itthon levő hozzátartozói is. " Ezzel kapcsolatban meg kell írnunk, hogy milyen kegyetlenül bánnak el azokkal a szeren­csétlen nőkkel és gyermekekkel, akik most hoz­zátartozóik után szintén kimennek Oroszor­szágba. Már a múlt csütörtökön fölrendelték őket a fővárosba azz­al, hogy­ azonnal útnak indulnak és ezek a szerencsétlen emberek még mindig a nyugati pályaudvaron várnak az el­utazásra. Ennek a várakozásnak­ az a következ­m­énye, hogy azok az élelmiszerek, amelyeket nagy nehezen be tudtak szerezni maguknak, a várakozási idő alatt mind megromlottak,­­­gy, hogy az útravaló nagy részét el kellett dobniuk és­­most pénz és élelem nélkül kell majd nekiin­dulniok a hosszú útnak. Nem tudjuk, kiknek a hanyagságából vagy rosszakaratából történt ez, de a leg­utóbb kiszállított hozzátartozóknak is hasonló volt a sorsuk, holott a legelemibb emberi érzés is azt követeli, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Elvégre ártatlan gyermekekről és asszonyokról van szó, aki­k két és­ fél esztendő alatt a szenvedések minden kálváriáját végig-, járták. Igazán fölösleges volna tehát eltávozá­suk előtt még jobban meggyötörni őket. NÉPSZAVA Batten titokzatos útja­­ a Dunántúl. A Kerteskews — inkognitóban* A pénteki minisztertanácson megállapították az­­állatjóvátétel dolgában érkezett á­ntant­jegyzékre a kormány válaszát, majd­ a föld­mivelési, kereskedelmi és pénzügyminiszterek együttes előterjesztést, tettek nagyarányú be­ruházásokra, amelyeknek az volna a céljuk, hogy munkához juttassák a munkanélküliek­nek a kormány nemtörődömsége folytán meg­növekedett táborát. A minisztertanács hozzá­járult a szakminiszterek indítványához, ame­lyekhez képest — legalább a kormányhoz közelálló helyen így mondják — helyrehozzák az elhanyagolt állapotban levő közutakat, le­csapolják az alföldi hatalmas árvízterületeket és végrehajtják a szükséges folyamszabályo­zási és gátépítési munkálatokat Szóba került a hadsereg létszámcsökkentése folytán fel­szabadult katonai épületek fölhasználásának kérdése, i.S. A honvédelmi miniszter hozzájáru­lása alapján egyelőre egyes pécsi, soproni és komáromi katonai épületeket engednek át pol­gári intézmények céljaira. Foglalkoztak végül a kormány tagjai a választásokkal is és amint a, „rend fen tartásával" indokolták annak ide­jén a választásoknak két turnusban való el­rendelését, úgy most is a rend érdekére hivat­kozva kívánják behozni a május 21 utáni agi­tációs tilalmat.­­A pénteki minisztertanács egyelőre nem döntött ebben a kérdésben, még egy ideig tanulmányozzák a vidékről beérkező jelentéseket a „választóközönség hangulatá­ról". A lakásrendelet pénteken még nem került szóba, az a jövő heti minisztertanácsra maradt. Bethlen miniszterelnek szombat este a Du­nán túlra, megy korteskörútra. Noha úti­programjának minden részlete a legapróléko­sabban meg van állapítva, az egész utazást bizonyos titkolódzás jellemzi és ezt a bújósdit azzal magyarázzák, hogy a legitimista vidéken meg akarják előzni azoknak a kínos jelenetek­nek a megismétlődését, amelyekben Bethlen­nek legutóbbi alföldi kirándulásán volt része, az egységes párti hivatalos jelöltek támoga­tása alkalmából. Csak annyit tudni, hogy a mi­niszterelnök dunántúli útja négy napig fog tartani s­­elsősorban Szombathelyt fogja sze­rencséltetni. A keresztény ellenzék, vagyis a legitimisták, vasárnap több népgyűlést szán­dékoztak tartani egyes tiszántúli városaikban. A rendőrhatóságok azonban ezeket a gyűlése­ket betiltották, egyedül Debrecenben engedé­lyezték a legitimisták összejövetelét. A munka megbecsülése címen elmélkedik a „Pesti Hírlap" szombati vezércikkében arról, ho­gy milyen hasznos és er­­kölcsnemesítő dolog az, ha a diákok sztrájk­törésre szervezkednek. Az ízlés fölött nem lehet vitatkozni s arra legkevésbé érzünk hajlan­dósá­got, hogy a „P. H."-pal az ízlés dolgában ten­gelyt akasszunk. De mégis érdemes néha-néha a Népszava olvasóinak is bemutatni,­ hogy mi­féle szellemi koszton tartja némelyik újság az előfizetőit. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az, ami az említett cikkben a német egyetemi hall­ga­tókn­ak a kőszénbányák­ban végzett munkájá­ról áll, egyszerű hazugság és képtelenség. Sze­retnénk mi azt a szénkitermelést látni, amit az olyan alkalmi sztrájktörő társasággal végez­tetnek. Ugyanilyen m­értékűek a cikknek a munkások és diákok érintkezéséből várható hatásokra vo­natkozó fejtegetései. A „P. N­." cikkírója az ipari munkásokat valószínűen valami wild-westi exo­tikumna­k tartja, akikre, ha sokat érintkeznek „mű­velt" emberekkel, még rájuk ragadhat va­lami európai műveltség. Legyen meg neki az ő öröme. Mi azonban azt hisszük, hogy igazán nem­ ártana, ha a diákok s m­ás művelt urak is — mondjuk némely újságírók — beállnának egy kis időre egy asztalos- vagy lakatosműhelybe­n érintkeznének a munkásokkal. Nem mondjuk, hogy a munkások nem tanulnának tőlük sem­mit, m­ert hiszen bizonyos, hogy ők tö­b­b for­má­n­s ismeret birtokában vannak, de hogy a tudás és élettapasztalat dolgában a munkások volná­nak azok, akiktől ők tanulnának, ezt határozot­tan állítjuk. Egyébként pedig csak utalunk arra, hogy ez­zel a kérdéssel egy másik polgári lap is foglal­kozott s az, habár mindig nyíltan és határo­zottan a kapitalista érdekek szószólójának vallja magát, egészen másként látta az erkölcsi hatását a diákok vállal­kozásána­k. Ajánljuk a „P. H."-nak, hogy igyekezzék a munka és az erkölcs entgmák közötti viszonyáról s bizonyos dolgok erkölcsös vagy erkölcstelen voltáról ,legalább ettől a kollégájától leckéket venni. 1922 május IL ­ Kigállapítások — ÉS következtetések. * Mit látott egy Honvédezredes az olasz front és az osztrák-magyar front mögött? Az összeomlás irodalma ismét gyarapodott egy kisebb terjedelmű művel, amelyet Nyék­hegyi Ferenc vezérkari testületbéli ezredes „személyes tapasztalatok és hiteles okmányok alapján" írt „A Diaz-féle fegyverszüneti szer­ződés"-ről. Ebben a munkában Nyékhegyi ez­redes nagyon becses adatokat közöl „személyes tapasztalatai" alapján, úgy, hogy könyvének nem is a Diaz-szerződés létrejöttének ismerte­tése a fő érdeme, hanem, hogy akaratlanul is föltárta a katonai összeomlás valódi okait. De olvassuk csak a kis könyv egyik-másik helyét: „ . . . október közepe táján az arcvonal álta­­lában még kifogástalan! Bár a nemzetiségek közötti súrlódásnak már kétségtelen előjelei mutatkoznak... Élelmezés terén sok nehéz­séget, sőt rosszakaratot tapasztaltunk". (6 oldal.) „Október 2­­-a­ táján, amikor a monarchia egységére főleg a front további ellenállása szempontjából oly nagy szükség lett volna, az újságok a császárnak Ausztria földarabolásá­ról szóló manifesztumát hozzák hírül." (7. oldal.) „.. . . Nem maradhatott hatás nélkül a sok évi háború alatt olyannyi nélkülözés, megpró­báltatás s folytonos veszedelem által fogéko­nyabbá vált csapatok erkölcsi erejére — az természetes. A hadseregparancsnokság törzsét képező tisztek körében is mélységesen nyomott a hangulat. Egyes csapatok fegyelmének la­zulásáról is érkeznek már hírek! (U. D.) „ . . . október vége felé . . . már voltak ma­gyar ezredek, amelyeknél a­ hazatérés vágya mindjobban kifejlődött, sőt előfordult, hogy hadosztályok ezt a kérelmüket majdnem köve­telésszerű­en nyilvánították ki." (U. o.) Sőt nemicsak a katonák merészeltek haza­gondolni, hanem „a katonai helyzetet föl nem ismerő (?!) politikusok — talán valóban haza­fiságon alapuló gondosságból, a­ balkáni had­színtérről Magyarország felé közeledő antant­csapatok hírére, az ország közvetlen védelmére szükséglendő magyar csapa­tok azonnali­ haza­hozatalát kívánják". (U. o.) Csodálatos, hogy a hadihelyzetet polgári politikusok és­ az ellen­ség sokkal helyesebben ismerték fel s állapí­tották meg, mint a hadsereg-főparancsnokság. Még csodálatosabb az, hogy azt Nyékhegyi ez­redes is megállapítja, amint az 55. oldalon ol­vashatjuk: „Nyilvánvaló... hogy az olaszok a­ nálunk uralkodó viszonyokról igen jól voltak tájé­kozva s ily körülmények között tudhatták azt is, hogy már csak várniok kell, amig a meg­érett gyümölcs az ölükbe hull." „Lefüggönyözött autónk hézagain sok minden ötlött szemünkbe, de még „Villa Giusti"-ban való (a kiküldött fegyverszüneti bizottság lakóhelye az olasz front mögött) hermetikus internálásunk sem gátolta meg azt, hogy az olasz helyzetről oly részletinformációkat sze­rezzünk, amelyek az általános impressziónkra­­ is alapot szolgáltathattak." (u­. 0.) „ . . . Már amidőn... az olasz vonalat át­lépt­ük, a mi helyzetünktől oly szemlátomást el­ütő más szituáció fáraolt elénk, hogy az volt a benyomásunk, mintha egy más világba értünk volna." (U. D.) „Pár lépéssel az olasz vonal mögött pompás autókba szállunk s a­ legkivá­lóbb úton haladunk tovább Páduába, ahol az út­nak a fronthoz legközelebb eső részén is útkapa­­­rók gondoskodnak az út­­föntartásáról. Az embe­rek, akikkel útközben találkozunk, pirospozs­gásak, lerí róluk a jókedv, hófehér kenyeret esznek, hellyel-közzel énekelnek. A fölszerelés elsőrangú, a lovak kövérek, jól tápláltak." (U. o.) „Ily jó ellátás, bőség, mind kétségtelen bizonyítékul szolgált arra, hogy az olasz csa­patok ereje sem lehetett bomlófélben!" „Az útmenti helységekben a­ nélkülözésnek szintén semmi nyomát sem észleltük. A boltok kirakatai tömve voltak cipőkkel, ipari- és szük­ségleti cikkekkel, s legföljebb az élelmiszerüz­letek előtt látni egy-két ácsorgó embert, akik azonban bizonyára szintén csak a napi esemé­nyek megbeszélésére verődhettek össze!" (U. o.) Most, ugy­e, azt hinné akármelyik közönsé­gesen gondolkodó felebarátunk, hogy a szerző azt állapítja meg ezek alapján, hogy a felső körök kapkodó magatartása idézte elő a „de­strukciót" és a korlátolt képességű hadvezetők, akik még a valódi hadihelyzetet sem voltak képesek még akkor sem fölismerni, amikor már minden elveszett. Ó dehogy! Nyékhegyi ezre­des szerint — ellenére éles megfigyeléseinek s helyes megállapításainak — egy-két képvise­lőházi beszéd okozta az összeomlást. Ilyen tiszta logikai sort azonban nem lehet a feje tetejére állítani. Hiszen a szerző következtetéseit saját személyes tapasztalatai és megfigyelései sem igazolják. Egyelőre csak ennyit. (Maffy.)

Next