Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)
1922-05-03 / 99. szám
s (London, május 2.) Az angol sajtóban élénk visszhangot kelt a pápának a génuai konferenciához intézett levele, amelyben teljes sikert kíván a konferenciának és azt a véleményét nyilvánítja, hogy a konferencia eredménytelensége minden eddiginél nagyobb arányú háború örökössé tételét jelentené. A „Manchester Guardian" szerint a pápa levelét a maga egészében voltaképen egyházi jellegű okmánynak lehet tekinteni, imának, amely a konferencia sikere érdekében hangzott el, de különleges jelentőséget ad neki az Oroszországot érintő részlete. Oroszország a levél szerint is jelentékeny tényezője lehet a szociális újrafelépülésnek. A lap rámutat arra, hogy a pápa nemcsak szeretettel fordul az ínséges orosz nép felé, hanem nyíltan kifejezi azt az óhajtását is, hogy a római katolikus és az ortodox egyházak politikai és vallási funkcióikban közelebb kerüljenek egymáshoz. A „Daily News" értesülése szerint, Lloyd George nagy örömmel fogadta a pápa levelét és tökéletesen osztozik annak minden kijelentésében. Az angol miniszterelnök úgy látja, hogy a szentszéknek a keleteurópai helyzet megismerésére vonatkozó nyilatkozata és az orosz béke felé való törekvése nagy bátorításul szolgálhat Európa minden keresztényének. Programbeszéd nálunk. — Gyűlési tudósítás. — Már a kora reggeli óráikban harsány dobszó hirdette községünkben, hogy Igmándi Keserű Vince, kerületünk egységespárti képviselőjelöltje, mindnyájunk örömére körünkbe érkezik és a fogadtatásánál, valamint a programbeszédénél való pontos megjelenést mindenki hazafias kötelességének tartja, mert az elmaradás nem igazolása az adóhátralékok gyors behajtását, valamint a szavazati jognak elvesztését vonná maga után. (Nálunk dobszóval azért hirdetnek, mert a szó nem vesz el, ellenben az írás nem marad meg, mert lekapartózik a házak faláról. A dobszót nem lehet levakarni.) A dobolást követő percekben a községünkbe érkezett ismeretlen urak és egyéb tettesek sorra látogatták a házakat és figyelmeztették a lakosokat arra, hogy hazafias kötelességük teljesítésével igazolják, ami egyébként igazolásra sem szorul, hogy községünk szavazópolgársága lángoló szeretettel és törhetetlen hűséggel viseltetik Igmándi Keserü Vince képviselőjelölt úr személye iránt, annyival is inkább, mert ezt a község beli békéje és a konszolidáción kívül az ismeretlen urak is megkövetelik. E pillanatban tört ki polgártársainkon a járványos hascsikarás, amely többeket ágyba döntött a hirtelen föllépő etetőmirigy lábbal és májdaganattal, amit községi bábánk megállapítása szerint a váratlan öröm idézett elő. Azonban senki sem vállalkozott arra, hogy a lelkes fogadtatástól és a népgyűléstől távol maradjon, hanem megbízták iskolás gyermekeiket és egyéb apróságaikat, hogy a tanító úr vezetése alatt a váratlanul megbetegedett családot a képviselőjelölt úr megérkezésénél képviseljék. Amikor képviselőjelöltünk kocsija a Piactérre berobogott, a lelkes fogadtatásra megjelentek az ismeretlen líráikon kívül az elöljáróság tagjai, a községi szülésznő és a községi kanász, a tanító úr vezetése alatt mindkét nembeli elemi iskola növendékei, Csíntalan Bertalan nyugalmazott pénzügyőri szemlész, a helybeli csendőrjárőr, az önkéntes tűzoltóság mászóosztálya, a harangozó, Csira Lojzi piaci piócaárus és még számosan az inteligencia köréből, valamint néhány ember és több zsidó. Riadó éljenzés zúgott föl mindkét nembeli polgárság részéről, amikor szeretett jelöltünk leszállt a kocsiról és a kocsit hajtó Baka Tóth Péterrel demokratikus érzelmeinek bebizonyításául kezet szorított, amire Baka Tóth Péter a lovakat megszólítással tüntette ki és odébb állt, hogy abrakoltasson. A jegyző úr megható szavakkal ecsetelte azt az osztatlan ragaszkodást, amellyel községünk polgársága az egységespárti jelölt személye iránt évtizedek óta viseltetik és bemmtatta a tömegnnek a képviselőjelölt urat, akit ez alkalommal először volt szerencsénk körünkben üdvözölhetni. (Általános meglepetést keltett, hogy a képviselőjelölt úr kisded barna és nem pedig magas szőke, ahogyan többen híresztelték.) Jelöltünk kétszer is megkérdezte a jegyző úrból községünk nevét, majd a publikáló székre állván, könnyekig meghatottan jelentette ki, hogy ő községünket régen ismeri és szereti, hogy életének nincs más célja, mint hogy községünket, annak polgárait és az itt letelepedett zsidókat, fölvirágoztassa, de ezt csak úgy teheti meg, ha győzelemre segítik azt a zászlót, amelyet az ő kezébe (Gömböc Gyula (Riadó éljenzés az ismeretlen urak részéről.) a kezébe adott és amelyre az van írva, hogy éljen képviselőnk! Soha még prognambeszéd zajosabb sikert nem aratott, mint ez. Maga a vén községi kanász is szólásra emelkedett, de csak annyit tudott mondani: — Most már mit iszunk? — és a többi szív a csukló rokogásba fult. A férfiak a községi lába keblére borultak és könnyeztek. A tűzoltók a képviselő úr tiszteletére mászógyakorlatokat mutattak be. A gyűlés a jelenlevő ismeretlen urak és a kirendelt csendőrök segítségével katonás rendben véget ért. Róka Tóni. NÉPSZAVA MŰVÉSZET, IROMLOM * * * (•) A régi Pest-Buda. A régi Pest-Buda történetét a Stefánia-úti Fővárosi Múzeumom kívül nagyon kevés és jobbára magántulajdonban levő emlék őrzi. A városnak alig van történeti értelemben vett „köve", architektúrája, hiszen ami fönmaradt, az túlnyomó részben csupán a múlt század elejéig nyúl vissza, néhány templom, egy-egy középület azonban a régmúlt századok emlékéről beszél. Könyv, rajz, metszet azonban annál több maradt fönn ezekből a korokból. A Magyar Bibliophil Társaság most ezekből nagyon érdekes kiállítást rendezett az Iparművészeti Múzeumban. A Pest-Budáról szóló legrégibb nyomtatványok, könyvek, följegyzések egész tömege látható ezen a kiállításon, de a rajzok, metszetek anyaga is bőséges és érdekes bepillantást nyújt a város múltjának történetébe. Tovatűnt századok történ«!», változatos eseményeik, jellemző epizódjai elevenednek meg e grafikai lapokon, amelyeknek egy része művészi szempontból is jelentős. Ez a gazdag anyag nemcsak a kutatónak szolgálhat értékes forrásul, hanem a laikus nézőnek is tanulságos szórakozást nyújt. Nagyon elhibázottnak tartjuk azonban, hogy a kiállításhoz semmiféle katalógus vagy magyarázó szövegkönyv nem készült. Elvégre a kiállítás mégsem azok számára készült, akik amatőrködésből vagy hivatásból behatóan foglalkoztak a város történetével. i. e. (* A Vas- és Fémmunkások Dalkarának hangversenye. A legnagyobb elismerés hangján számolhatunk be arról az eredményről, amelyről az alig egy esztendős vasasdalárda tett vasárnap délelőtt tanúságot. Csupa fiatal, lelkes arc Kiss Károly karnagy körül és szállt az ajkakról a legszebb harmóniában az ének. A hangversenyen énekelte a dalkor először jeligéjét, amelynek szövegét Vanezek János elvtárs, a zenéjét Müller Károly, az Általános Munkásdalárda karnagya írta. A nagy közönség élénk tetszéssel fogadta úgy ezt, mint a dalárda többi, jól sikerült énekszámait. A műsor keretében a pénzintézeti tisztviselők zenekara működött közre, a már ismert művészettel. A hangverseny megnyitóeszédét Vanezdk János elvtárs mondotta. A munkásság intézményeinek jelentőségét méltatta meleghangú, színes és visszaemlékezésekben gazdag beszédében. Közreműködtek még Laurissoni Lajos operaénekes, Cseresznyés Erzsi hangversenyénekesnő, Róth Lili zongoraművésznő, Buttula László csellóművész és Balassa Ernő színművész. A közönség lelkesedéssel fogadta a hangverseny számait. (*) A filharmonikusok rendkívüli hangversenyén Stransky József Newyorkban működő karnagy dirigált. Beethoven III. szimfóniáját, Strauss Richárd „Halál és megdicsőülés" című zenei költeményét, Schumann zongoraversenyét, Berlioz „Rákóczi induló"-ját játszották. Stransky nehezen találta meg a kapcsolatot a zenekarral, mozdulatai nyomán nem élénkültek vagy halkultak oly mértékben a szólamok, mint ahogy kellett volna. Hiányzik belőle a szuggestív erő, a magávalragadó tehetség és a nagyvonalúság. Schumann zongoraversenyének szólamát Dohnánnyi Ernő játszotta. B.t. (•) Ady Endre ismeretlen írásai. Péchy Blanka előadóestélyét, amelyen Ady Endre ismeretlen írásai kerülnek előadásra, 4-én, csütörtökön este tartják meg a Zeneakadémia nagytermében. Közreműködnek: Ady Lajos és Emőd Tamás. Jegyek 30—100 koronás árban a Népszava-könyvkereskedésben (Erzsébet körút 35) kaphatók. (?) Irodalmi előadások: A Good Templar Rend irodalmi csoportja május 3-án, szerdán este 17 órakor VI. Eötvösutca 3. szám alatt, a Társadalmi Múzeumban, ingyenes nyilvános irodalmi előadást tart. Ambrus Marcel Alphonse Daudetről, dr. Robitsek Béla Guy de Maupassantról beszél. A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA SZERKESZTIK: VANCZÁK JÁNOS ÉS VÁRNAI DÁNIEL A MÁJUSI SZÁM MOST JELENT MEG, A KÖVETKEZŐ ÉRTÉKES TARTALOMMAL: Várnai Dániel: Az ötvenesztendős munkássajtó Dr. Györki Imre: A bányatörvény szociális vonatkozásai Braun Róbert: A helyi önkormányzat Migray József: Hogyan írnak nálunk könyvet a marxizmus — ellen Szerdahelyi Sándor: Brumaire 18 és Pluvrose 28 FÖLJEGYZÉSEK: Válság vagy „konfliktus"? (km.) — A színház és a szinpad válsága (Bánóczi László.) — Olasz ébredés — magyar fascizmus (—Mg.— KÖNYVEK, IRÓK, ÍRÁSOK: A görlitzi program magyarázata (K.n.) — Szocialista könyv a kereszténység eredetéről (—My.—) — Gróf Apponyi Albert emlékiratai (B. R.) A Szocializmus havonta egyszer jelenik meg. Minden szocáldemokrata munkás terjessze tudományos folyóiratunkat! Előfizetési ára egy negyedévre nő korona. Kiadóhivatal: Budapest VIII. Conti utca 1. szám. A tudás hatalom — a hatalom tudás! 1922 május 3. HÍREK. # # * Hétfő, szerda, péntek. Hétfőn, szerdán pénteken este munkásemberek lepik el a Népszava szerkesztőségének folyosóját. Panaszos férfiak és asszonyok sora áll a kis szerkesztőségi szoba előtt, csöndesen, nyugodtan, hogy meg ne zavarja munkájukban a szerkesztőség tagjait. Türelmesen várakozik itt mindenki, amíg a szobába bekerül. Későre jár az óra, amikor elolvad a sor és a népvándorlás megakad. Hétfő, szerda, péntek a jogból kirekesztettek napja. Hétfőn, szerdán, pénteken van a jogi tanács. A jogi tanácsra szorulók nagy tömege eleven cáfolata minden törvénykönyv fundamentumának, annak az alapelvnek, hogy a jogot, a törvényeket mindenki ismeri. Az összes törvénykönyvek a római jog uralma óta azon épültek föl, hogy a törvény és a rendeletek nem tudásával senki nem védekezhetik, azokat mindenki ismeri. Az 1000 munkást dolgoztató gyáros, a nagybirtok ura éppen úgy, mint az írni-olvasni nem tudó kubikos. A tudós, az ügyvédeket foglalkoztató bankigazgató éppen úgy, mint a kőtörő. A bélyegekről és illetékekről rendelkező komplikált törvényekben való tökéletes jártasságot éppen úgy föltételezi a törvény mindenkiről, mint a Madridban kötött egyetemes postaszerződést becikkelyező törvénynek vagy az állatok védelméről kibocsátott törvényeknek és rendeleteknek ismeretét. És ebből az alapelvből nem enged. Annak, aki nem tudja, mennyi bélyeget kell az adóvégrehajtást elhalasztani kérő beadványra ragasztani vagy nincs tisztában balesetkártalanítási igény bejelentésének határidejével, tudatlanságát nem hiszik el. Ha kevés bélyeget ragasztott a kérvényre, megbüntetik, ha elkésetten jelentette be igényét, a kártalanítástól elesik. A törvény legfőbb parancsa az, hogy a törvény nem tudásával senki nem védekezhetik. A törvénykönyveknek ez az alapelve a legnagyobb tévedések egyike. Sőt nem is tévedés. Több ennél, mert hisz a napnál is világosabb, hogy a törvények és rendeletek útvesztőjében még a professzionisták sem tudnak eligazodni. Minden szakember tudja, hogy a legfőbb bíróságnak, a Kúriának határozattára nagyon sok kérdésben ellentétes döntéseknek a gyűjteménye. Tehát nem ismeri mindenki a törvényeket és rendeleteket. Sőt csak kevesen ismerik. Akiknek legtöbb a bajuk velük, a munkások legkevésbé ismerik. De hát ez a kis tévedés a mai jogrendszer természetrajzához tartozik. Amint erről mindenki meggyőződhetik hétfőn, szerdán és pénteken. A sok apró tragédia között, amit előadnak hétfőn, szerdán és pénteken, sokszor nagy társadalmi kérdésekről is szó esik. A panaszosok nem értik meg, hogy nem szocialista, hanem kapitalista társadalomban élünk, ennek a társadalmi rendszernek joga él a törvényekben, rendeletekben, ez a jog nyer mindenütt alkalmazást. Nem értik meg, hogy a bíró sokszor érzése ellenére is kénytelen a törvények alapján dönteni. A törvény parancsának a bíró is engedelmeskedni tartozik. Így történik az meg, hogy a formailag igazságos ítélet a valóságban igazságtalan. Bizony nehéz megérteni, hogy annak, aki fizetni nem tud, miért kell még büntetésből kamatot és perköltséget is fizetnie. A probléma csak első pillanatra megoldatlan. Minden gondolkodó szociáldemokrata tudja, hogy a társadalom gazdasági struktúrája fölé csak olyan épület emelhető, amely a gazdasági alapnak megfelel. Mert hisz a jog nem más, mint ennek a gazdasági alapnak a fölépítménye. A kapitalista társadalmi rendszer joga nem lehet munkásjog, viszont, a kapitalista társadalom jogrendszerét nem fogadhatja el a szocialista társadalom. Ugyancsak a kapitalista jogrendszer természetrajzához tartozik, hogy ez a maga tökéletességét hirdeti. Hirdeti a csalhatatlanságot, az egyenlőséget. Hogy nyilvánul meg ez az egyenlőség a gyakorlatban? A törvény egyenlő mindenkivel szemben. Az örökjog éppen úgy megadja az örökösödési jogi lehetőséget a szegény munkás családjának, mint az ezerholdas hitbizomány várományosának. Csak a gazdasági lehetőség hiányzik, nincs kitől örököljön a szegény ember. A törvény egyenlően védi a vagyont, a szegényét éppen úgy, mint a gazdagét. A hiba csak ott van, hogy a szegénynek nincsen vagyona, nincsen tárgya a jogvédelemnek. A bűnvádi perrendtartás éppen úgy lehetőséget ad a szegény sorsú letartóztatottnak, hogy nagy óvadék ellenében szabaduljon a fogságból, mint a gazdagnak. Csak éppen pénzt nem ad hozzá. A büntetőtörvény éppen úgy büntetni rendeli a gazdagot, mint a szegényt, ha a vagyonos osztály ellen gyűlöletre izgat. Az erdőtörvény éppen úgy kihágásnak minősíti és büntetni rendeli azt a gazdagot, aki szórakozásból visz el néhány darab fát az erdőből, mint azt a szegényt, aki didergő gyermekei számára visz el fűtőanyagot. A mezőgazdasági munkásokról szóló törvény éppen úgy büntetni rendeli a földbirtokost, mint az aratót, ha a szerződést nem tartja be. Az