Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)

1922-05-03 / 99. szám

s (London, május 2.) Az angol sajtóban élénk visszhangot kelt a pápának a génuai konferen­ciához intézett levele, amelyben teljes sikert kíván a konferenciának és azt a véleményét nyilvánítja, hogy a konferencia eredmény­telensége minden eddiginél nagyobb arányú háború örökössé tételét jelentené. A „Manchester Guardian" szerint a pápa levelét a maga egészében voltaképen egyházi jellegű okmánynak lehet tekinteni, imának, amely a konferencia sikere érdekében hangzott el, de különleges jelentőséget ad neki az Orosz­országot érintő részlete. Oroszország a levél szerint is jelentékeny tényezője lehet a szo­ciális újrafelépülésnek. A lap rámutat arra, hogy a pápa nemcsak szeretettel fordul az ínséges orosz nép felé, hanem nyíltan kifejezi azt az óhajtás­át is, hogy a római katolikus és az ortodox egyházak politikai és vallási funk­cióikban közelebb kerüljenek egymáshoz. A „Daily News" értesülése szerint, Lloyd George nagy örömmel fogadta a pápa levelét és töké­letesen osztozik annak minden kijelentésében. Az angol miniszterelnök úgy látja, hogy a szentszéknek a keleteurópai helyzet megisme­résére vonatkozó nyilatkozata és az orosz béke felé való törekvése nagy bátorításul szolgálhat Európa minden keresztényének. Programbeszéd nálunk. — Gyűlési tudósítás. — Már a kora reggeli óráikban harsány dobszó hirdette községünkben, hogy Igmándi Keserű Vince, kerületünk egységespárti képviselőjelöltje, mindnyájunk örömére kö­rünkbe érkezik és a fogadtatásánál, valamint a program­beszédénél való pontos megjelenést mindenki hazafias kö­telességének tartja, mert az elmaradás nem igazolása az adóhátralékok gyors behajtását, valamint a szavazati jog­nak elvesztését vonná maga után. (Nálunk dobszóval azért hirdetnek, mert a szó nem vesz el, ellenben az írás nem marad meg, mert lekapar­tózik a házak faláról. A dobszót nem lehet levakarni.) A dobolást követő percekben a községünkbe érkezett ismeretlen urak és egyéb tettesek sorra látogatták a há­zakat és figyelmeztették a lakosokat arra, hogy hazafias kötelességük teljesítésével igazolják, ami egyébként iga­zolásra sem szorul, hogy községünk szavazó­polgársága lángoló szeretettel és törhetetlen hűséggel viseltetik Igmándi Keserü Vince képviselőjelölt úr személye iránt, annyival is inkább, mert ezt a község beli békéje és a kon­szolidáción kívü­l az ismeretlen urak is megkövetelik. E pillanatban tört ki polgártársainkon a járványos has­csikarás, amely többeket ágyba döntött a hirtelen föl­lépő etetőmirigy lábbal és májdaganattal, amit községi bábánk megállapítása szerint a váratlan öröm idézett elő. Azonban senki sem vállalkozott arra, hogy a lelkes fogad­tatástól és a népgyűléstől távol maradjon, hanem meg­­bízták iskolás gyermekeiket és egyéb apróságaikat, hogy a tanító úr vezetése alatt a váratlanul megbetegedett családot a képviselőjelölt úr megérkezésénél képviseljék. Amikor képviselőjelöltünk kocsija a Piac­térre berobo­gott, a lelkes fogadtatásra megjelentek az ismeretlen líráikon kívül az elöljáróság tagjai, a községi szülésznő és a községi kanász, a tanító úr vezetése alatt min­dkét nembeli elemi iskola növendékei, Csíntalan Bertalan nyugalmazott pénzügyőri szemlész, a helybeli csendőrjárőr, az önkéntes tűzoltóság mászóosztálya, a harangozó, Csira Lojzi piaci piócaárus és még számosan az inteligencia köréből, valamint néhány ember és több zsidó. Riadó éljenzés zúgott föl mindkét nembeli polgárság részéről, amikor szeretett jelöltünk leszállt a kocsiról és a kocsit hajtó Baka Tóth Péterrel demokratikus érzelmei­nek bebizonyításául kezet szorított, amire Baka Tóth Péter a lovakat megszólítással tüntette ki és odébb állt, hogy abrakoltasson. A jegyző úr megható szavakkal ecsetelte azt az osztat­lan ragaszkodást, amellyel községünk polgársága az egy­ségespárti jelölt személye iránt évtizedek óta viseltetik és bemmtatta a tömegnnek a képviselőjelölt urat, akit ez alkalommal először volt szerencsénk körünkben üdvözöl­hetni. (Általános meglepetést keltett, hogy a képviselő­jelölt úr kisded barna és nem pedig magas szőke, ahogyan többen híresztelték.) Jelöltünk kétszer is megkérdezte a jegyző úrból közsé­günk nevét, majd a publikáló székre állván, könnyekig meghatottan jelentette ki, hogy ő községünket régen is­meri és szereti, hogy életének nincs más célja, mint hogy községünket, annak polgárait és az itt letelepedett zsidó­kat, fölvirágoztassa, de ezt csak úgy teheti meg, ha győ­zelemre segítik azt a zászlót, amelyet az ő kezébe (Gömböc Gyula (Riadó éljenzés az ismeretlen urak részéről.) a ke­zébe adott és amelyre az van írva, hogy éljen képviselőnk! Soha még prognam­beszéd zajosabb sikert nem aratott, mint ez. Maga a vén községi kanász is szólásra emelkedett, de csak annyit tudott mondani: — Most már mit iszunk? — és a többi szív a csukló rokogásba fult. A férfiak a községi lába keblére borultak és könnyeztek. A tűzoltók a képvisel­ő úr tiszteletére mászógyakorlatokat mutattak be. A gyűlés a jelenlevő ismeretlen urak és a kirendelt csendőrök segítségével katonás rendben véget ért. Róka Tóni. NÉPSZAVA MŰVÉSZET, IROMLOM * * * (•) A régi Pest-Buda. A régi Pest-Buda történetét a Ste­fánia-úti Fővárosi Múzeumom kívül nagyon kevés és jobbára magántulajdonban levő emlék őrzi. A városnak alig van történeti értelemben vett „köve", architektúrája, hiszen ami fönmaradt, az túlnyomó részben csupán a múlt század elejéig nyúl vissza, néhány templom, egy-egy középület azonban a régmúlt századok emlékéről beszél. Könyv, rajz, metszet azonban annál több maradt fönn ezekből a korokból. A Magyar Bibliophil Társaság most ezekből nagyon érdekes kiállítást rendezett az Iparművé­szeti Múzeumban. A Pest-Budáról szóló legrégibb nyom­tatványok, könyvek, följegyzések egész tömege látható ezen a kiállításon, de a rajzok, metszetek anyaga is bősé­ges és érdekes bepillantást nyújt a város múltjának tör­ténetébe. Tova­tűnt századok történ«!», változatos esemé­nyeik, jellemző epizódjai elevenednek meg e grafikai la­pokon, amelyeknek egy része művészi szempontból is je­lentős. Ez a gazdag anyag nemcsak a kutatónak szolgál­hat értékes forrásul, hanem a laikus nézőnek is tanulsá­gos szórakozást nyújt. Nagyon elhibázottnak tartjuk azon­ban, hogy a kiállításhoz semmiféle katalógus vagy ma­gyarázó szövegkönyv nem készült. Elvégre a kiállítás még­sem azok számára készült, akik amatőrködésből vagy hivatásból behatóan foglalkoztak a város történe­tével. i. e. (* A Vas- és Fémmunkások Dalkarának hangversenye. A legnagyobb elismerés hangján számolhatunk be arról az eredményről, amelyről az alig egy esztendős vasasdalárda tett vasárnap délelőtt tanúságot. Csupa fiatal, lelkes arc Kiss Károly karnagy körül és s­zállt az ajkakról a leg­szebb harmóniában az ének. A hangversenyen énekelte a dalkor először jeligéjét, amelynek szövegét Vanezek Já­nos elvtárs, a zenéjét Mü­ller Károly, az Általános Mun­kásdalárda karnagya írta. A nagy közönség élénk tet­széssel fogadta úgy ezt, mint a dalárda többi, jól sikerült énekszámait. A mű­sor keretében a pénzintézeti tisztvise­lők zenekara működö­tt közre, a már ismert művészettel. A hangverseny megnyitó­eszédét Vanezdk János elvtárs mondotta. A munkásság intézm­ényeinek jelentőségét mél­tatta meleghangú, színes és visszaemlékezésekben gazdag beszédében. Közreműködtek még Laurissoni Lajos opera­énekes, Cseresznyés Erzsi hangversenyénekesnő, Róth Lili zongoraművésznő, Buttula László csellóművész és Balassa Ernő színművész. A közönség lelkesedéssel fogadta a hangverseny számait. (*) A filharmonikus­ok rendkívüli hangversenyén Stransky József Newyorkban működő karnagy dirigált. Beethoven III. szimfóniáját, Strauss Richárd „Halál és meg­dicsőülés" című zenei költeményét, Schumann zon­goraversenyét, Berlioz „Rákóczi induló"-ját játszot­ták. Stransky nehezen találta meg a kapcsolatot a zenekarral, mozdulatai nyomán nem élénkültek vagy hal­kultak oly mértékben a szólamok, mint a­hogy kellett volna. Hiányzik belőle a szugges­tív erő, a magával­ragadó tehetség és a nagyvonalúság. Schumann zongora­versenyének szólamát Dohnánnyi Ernő játszotta. B.t. (•) Ady Endre ismeretlen írásai. Péchy Blanka előadóestélyét, amelyen Ady Endre ismeretlen írásai ke­rülnek előadásra, 4-én, csütörtökön este tartják meg a Zene­akadémia nagytermében. Közreműködnek: Ady Lajos és Em­őd Tamás. Jegyek 30—100 koronás árban a N­é­p­s­z­a­v­a-könyvkereskedésben (Erzsébet­ körút 35) kaphatók. (?) Irodalmi előadások: A Good Templar Rend irodalmi csoportja május 3-á­n, szerdán este 17 órakor VI. Eötvös­utca 3. szám alatt, a Társadalmi Múzeumban, ingyenes nyilván­os irodalmi előadást tart. Ambrus Marcel Al­phonse Daudetről, dr. Robitsek Béla Guy de Maupassant­ról beszél. A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA SZERKESZTIK: VANCZÁK JÁNOS ÉS VÁRNAI DÁNIEL A MÁJUSI SZÁM MOST JELENT MEG, A KÖVETKEZŐ ÉRTÉKES TARTALOMMAL: Várnai Dániel: Az ötvenesztendős munkássajtó Dr. Györki Imre: A bányatörvény szociális vonat­kozásai Braun Róbert: A helyi önkormányzat Migray József: Hogyan írnak nálunk könyvet a marxizmus — ellen Szerdahelyi Sándor: Brumaire 18 és Pluvrose 28 FÖLJEGYZÉSEK: Válság vagy „konfliktus"? (km.) — A színház és a szinpad válsága (Bánóczi László.) — Olasz ébredés — magyar fascizmus (—Mg.—­ KÖNYVEK, IRÓK, ÍRÁSOK: A görlitzi program magyarázata (K.n.) — Szocia­lista könyv a kereszténység eredetéről (—My.—) — Gróf Apponyi Albert emlékiratai (B. R.) A Szocializmus havonta egyszer jelenik meg. Minden szocáldemokrata munkás terjessze tudományos folyóiratunkat! Előfizetési ára egy negyedévre nő korona. Kiadóhivatal: Budapest VIII. Conti­ utca 1. szám. A tudás hatalom — a hatalom tudás! 1922 május 3. HÍREK. # # * Hétfő, szerda, péntek. Hétfőn, szerdán pénteken este munkásembe­rek lepik el a Népszava szerkesztőségének folyosóját. Panaszos férfiak és asszonyok sora áll a kis szerkesztőségi szoba előtt, csöndesen, nyugodtan, hogy meg ne zavarja munkájukban a szerkesztőség tagjait. Türelmesen várakozik itt mindenki, amíg a szobába bekerül. Későre jár az óra, amikor elolvad a sor és a népván­dorlás megakad. Hétfő, szerda, péntek a jog­ból kirekesztettek napja. Hétfőn, szerdán, pén­teken van a jogi tanács. A jogi tanácsra szorulók nagy tömege eleven cáfolata minden törvénykönyv fundamentumá­nak, annak az alapelvnek, hogy a jogot, a tör­vényeket mindenki ismeri. Az összes törvény­könyvek a római jog uralma óta azon épültek föl, hogy a törvény és a rendeletek nem tudá­sával senki nem védekezhetik, azokat min­denki ismeri. Az 1000 munkást dolgoztató gyá­ros, a nagybirtok ura éppen úgy, mint az írni-olvasni nem tudó kubikos. A tudós, az ügyvédeket foglalkoztató bankigazgató éppen úgy, min­t a kőtörő. A bélyegekről és illeté­kekről rendelkező komplikált törvényekben való tökéletes jártasságot éppen úgy föltéte­lezi a törvény mindenkiről, mint a Madridban kötött egyetemes posta­szerződést becikkelyező törvénynek vagy az állatok védelméről kibo­csátott törvényeknek és rendeleteknek ismere­tét. És ebből az alapelvből nem enged. Annak, aki nem tudja, mennyi bélyeget kell az adó­végrehajtást elhalasztani kérő beadványra ra­gasztani vagy nincs tisztában balesetkártala­nítási igény bejelentésének határidejével, tudat­lanságát nem hiszik el. Ha kevés bélyeget ra­gasztott a kérvényre, megbüntetik, ha elkésetten jelentette be igényét, a kártalanítástól elesik. A törvény legfőbb parancsa az, hogy a törvény nem tudásával senki nem védekezhetik. A törvénykönyveknek ez az alapelve a leg­nagyobb tévedések egyike. Sőt nem is tévedés. Több ennél, mert hisz a napnál is világosabb, hogy a törvények és rendeletek útvesztőjében még a professzionisták sem tudnak eligazodni. Minden szakember tudja, hogy a legfőbb bíró­ságnak, a Kúriának határozattára nagyon sok kérdésben ellentétes döntéseknek a gyűjte­ménye. Tehát nem ismeri mindenki a törvénye­ket és rendeleteket. Sőt csak kevesen ismerik. Akiknek legtöbb a bajuk velük, a munkások legkevésbé ismerik. De hát ez a kis tévedés a mai jogrendszer természetrajzához tartozik. Amint erről mindenki meggyőződhetik hétfőn, szerdán és pénteken. A sok apró tragédia között, amit előadnak hétfőn, szerdán és pénteken, sokszor nagy tár­sadalmi kérdésekről is szó esik. A panaszosok nem értik meg, hogy nem szocialista, hanem kapitalista társadalomban élünk, ennek a tár­sadalmi rendszernek joga él a törvényekben, rendeletekben, ez a jog nyer mindenütt alkal­mazást. Nem értik meg, hogy a bíró sokszor érzése ellenére is kénytelen a törvények alap­ján dönteni. A törvény parancsának a bíró is engedelmeskedni tartozik. Így történik az meg, hogy a formailag igazságos ítélet a valóságban igazságtalan. Bizony nehéz megérteni, hogy annak, aki fizetni nem tud, miért kell még büntetésből kamatot és perköltséget is fizetnie. A probléma csak első pillanatra megoldat­lan. Minden gondolkodó szociáldemokrata tudja, hogy a társadalom gazdasági struktúrája fölé csak olyan épület emelhető, amely a gaz­dasági alapnak megfelel. Mert hisz a jog nem más, mint ennek a gazdasági alapna­k a föl­építménye. A kapitalista társadalmi rendszer joga nem lehet munkásjog, viszont, a kapita­lista társadalom jogrendszerét nem fogadhatja el a szocialista társadalom. Ugyancsak a kapitalista jogrendszer termé­szetrajzához tartozik, hogy ez a maga tökéle­tessé­gét hirdeti. Hirdeti a csalhatatlanságot, az egyenlőséget. Hogy nyilvánul meg ez az egyenlőség a gyakorlatban? A törvény egyenlő mindenkivel szemben. Az örökjog éppen úgy megadja az örökösödési jogi lehetőséget a sze­gény munkás családjának, mint az ezerholdas hitbizomány várományosának. Csak a gazda­sági lehetőség hiányzik, nincs kitől örököljön a szegény ember. A törvény egyenlően védi a vagyont, a szegényét éppen úgy, mint a gaz­dagét. A hiba csak ott van, hogy a szegénynek nincsen vagyona, nincsen tárgya a jogvédelem­nek. A bűnvádi perrendtartás éppen úgy lehe­tőséget ad a szegény sorsú letartóztatottnak, hogy nagy óvadék ellenében szabaduljon a fog­ságból, mint a gazdagnak. Csak éppen pénzt nem­ ad hozzá. A büntetőtörvény éppen úgy büntetni rendeli a gazdagot, mint a szegényt, ha a vagyonos osztály ellen gyűlöletre izgat. Az erdőtörvény éppen úgy kihágásnak minő­síti és büntetni rendeli azt a gazdagot, aki szórakozásból visz el néhány darab fát az er­dőből, mint azt a szegényt, aki didergő gyer­mekei számára visz el fűtőanyagot. A mező­gazdasági munkásokról szóló törvény éppen úgy büntetni rendeli a földbirtokost, mint az aratót, ha a szerződést nem tartja be. Az

Next