Népszava, 1922. június (50. évfolyam, 123–145. sz.)
1922-06-01 / 123. szám
L. évf. sí. Budapesti 1922 júmius 1s csiszörtök AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre. ... 1101 kor. negyedévre 280 kor. félévre.... 550 kor. egy bóra ... 10 kor. Jugoszláviában egy szám ára 6 Jug. korona. EGYES SZÁM ARA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Átva 5 korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3—23 és József 3—30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3—32) Mííjlatos erő és A tömeges jogfosztás, a hallatlan hatósági és kormányzati erőszakoskodások drótakadályain és farkasvermeim keresztül elérkeztünk a választások második dátumához. Az ország népének „megbízhatatlan" része ma választja meg nemzetgyűlési képviselőit. Budapest és környékének választói 30 képviselőt választanak, ezenkívül 74 vidéki kerület választja meg a képviselőit, összesen 104 mandátum, sorsa dől el ma és ezzel egyelőre eldől Magyarország sorsa. Ma válik ki, lesz-e itt termékeny élet, lesz-e itt is kultúra, bele tud-e Magyarország népe kapcsolódni a világ káprázatos haladásába, föl tud-e emelkedni az ország népe az igazságos ítélkezés magasságába, tud-e a sarkára állani és le tudja-e rázni görnyedő vállairól a harmadféléve tobzódó, jelszavas reakciót? Ma dől el... lehet-e egyáltalában reményt táplálni aziránt, hogy itt is becsületet lehet-e teremteni a munkának, széjjel lehet-e szakítani a meggyőződésre, a lelkiismeret szabadságára, az emberi méltóságra rakott súlyos rabbilincseket, amelyeket önző kevesek hatalmi tébolya erőszakolt rá a kultúrára, szabadságra, emberi életre vágyódó embermilliók vergődő lelkére. Ma dől el: gyáva koldusok akarunk-e lenni, avagy gigászi korszakunk méltó emberei, akiket nem lehet sem megtévesztő frázisokkal, sem szegénylegényi fenyegetésekkel apró, de vakmerő klikkek spektrtolóira lealjaszani. * ; 1 J * Ma kell bebizonyítaniok 104 kerület „megrostált" választóinak, hogy valóban érettek-e ítéletet mondani abban a nagy pörben, amely egyrészt a,, reakciós agrárfeudális diktatúra, másrészt az ország dolgozó munkássága és polgársága között folyik. Az egyik fél a hatalomért viaskodik. A hatalom birtoklásának célja, az eddigi fájdalmas tapasztalatok szerint nem az ország kivezetése szorult helyzetéből, nem a nép fölemelése és kárpótlása a roppant háborús szenvedésekért — nem, erre Gömbösék csak úgy nem gondolnak, mint ahogy szülőjük és jogelődjük, a véreskezű kurzus,nem gondolt erre. A drága kenyér, a lelkek leigázása, az ellenforradalmi martalócok gondozása, a városi kultúra elapasztása, a temető csöndjének biztosítása a zártkörű egésztéshez: ez a cél. Eddig ez történt és ha a poshadt „egységes"-párti levegőt nem frissítjük föl a szociáldemokrata párt ellenőrző és serkentő energiáival: a bajok még fokozódni fognak, a pusztulás mintegy rendszerré válik, újabb beláthatatlan katasztrófák felé sodródik az ország és a nép, mert a lejtőn nincs megállás! Fölvonulnak a pártok. Kergetik egymást, a hangzatos ígéretek — mint eddig mindig, amikor pártok és politikusok mandátumért és hatalomért versenyeztek. Fenyegető öklök emelkednek a levegőbe, a rágalmak szennyes árja hömpölyög megfizetett kortesek mosdatlan szájából és prostituált sajtótermékek bérelt hasábjain. Most kivételesen dolgozik az egész közigazgatás is, hogy öt évig megint nyugodtan piszkálhassa a körmeit. Dolgozik, terrorizál, mesterkedik, fenyeget, puhítja, idomítja a közvéleményt, többséget akar ácsolni a beteg kormányzat alá. Az egész új szent szövetség tökéletes harmóniában működik a demokrácia letörésén, a reakció föntartásán, titáni módra viaskodik a már-már beszüremlő világosság ellen. Sikerülhet-e ez az időszerűtlen vállalkozás? Adjanak erre komoly, megfontolt választ azok a szavazók, munkások, polgárok, tisztviselők, asszonyok, írók, színészek, szellemi munkások, azoknak a kerületeknek a választói, akiket a kormányzat maga sem tartott az ellenforradalmi reakció hűséges csatlósainak s ezért a második tűzvonalba sorozta őket; adjanak olyan választ, amely megfelel az ország és a nép érdekeinek és amely megerősíti a kormánypárti választási hadjárat intézőit abban a föltevésükben, hogy a ma választókerületek szavazói valóban nem tehetetlen rongybábui a konszolidálódni akaró reakciónak... Mint ahogy az első turnus választói sem bizonyultak méltónak Gömbös úr kétes bizalmára, mert nagyrészt olyan tanúságot tettek önérzetes bátorságukról, ami után parlamentáris országban egyetlen pillanatig sem maradhatna helyén a kormány. De itt, minálunk, ahol még csak ezután kell majd megteremteni a parlamentarizmus alapjait, itt még marad és terrorizál tovább. A drága, a jó hatalomról lemondani sehogy sem akaródzik neki. Marad. Talán addig, amig a választók akarata le nem vakarja a hatalom polcáról s nem ültet helyébe olyanokat, akik akarnak is, tudnak is a huszadik századnak megfelelő európai politikát csinálni. Ez dől el ma, ezért jelent sorsfordulatot a mai választások eredménye, ezért nem szabad most könnyelműen elfecsérelni a kedvező lehetőségeket, ezért kell ma minden értelmes munkásnak és haladó polgárnak úgy szavaznia, mintha tulajdon életéről döntene!. A szociáldemokrata párt, a dolgozók pártja, először bízza programjának és törekvéseinek bírálatát a választókra Először vesz részt a választásokon, először appellál a választók bizalmára s a többi pártoktól eltérően, nem hízelkedő frázisokkal, nem üres ígérethaknazokkal áll elő: komoly, becsületes, reális programot tűzött maga elé s aki ismeri a külföldi szociáldemokrata pártok tevékenységét, aki általában ismeri a szociáldemokrata párt belső organizációját, amely az alulról jövő rendszeres és demokratikus ellenőrzésen, és irányításon nyugszik, annak nem is kell külön magyarázni, hogy ezért a programért a szociáldemokrata képviselők bátran, önzetlenül, félelmet nem ismerve, terrortól meg nem ijedve, fognak küzdeni. A prgram, amellyel harcba indulunk, ismeretes. Foglalatai demokrácia, jog, kenyér, a lelkek fölszabadítása, a szabadságjogok helyreállítása, munkaalkalmak teremtése, a kultúra, a haladás len-, hidetés előbbrevitele, a mesterséges faji és felekezeti gyűlölet kiirtása, a frázispolitika eltiprása, az ellenforradalom intézményeinek és intézkedéseinek eltakarítása, hathatós embervédelem, a munka becsületének a megteremtése, az új, dolgozó Magyarország alapjainak a lerakása, elöljáróban az erkölcsi és jogi integritás helyreállítása. Nem frázisok ezek, hanem szükségletek. "Az ország népe megértette törekvéseinket: az első választási napon 15 kerület közül 1 helyen abszolút, 8 helyen relatív többséget kaptak pártunk jelöltjei, a siker tehát 80%-os. Megható szeretettel és bátorsággal, egyben bizakodó reménységgel özönlenek a választók pártunk köré. A kormány megrökönyödve nézi ezt az egészséges kijózanodást, mert fél a szociáldemokraták ellenőrzésétől. Mi azonban ezzel nem törődünk: erőszaktól nem félünk, a rágalmakra majd a nemezigyűlésben adunk olyan választ, amelytől elmegy a kedvük a rágalmazóknak. Megyünk tovább a megkezdett úton, amely az ország újjáéledéséhez vezet. Akik elég erőt és bátorságot éreznek magukban a nagy útra, akiket megtiport az élet, akiknek suhogott a hátán a kurzus kancsukája, akik dolgoznak és munkájuk eredményéből akarnak becsületesen megélni, akik nyugodt kulturéletet akarnak folytatni, akiknek gyermekük van s igy a jövő is érdekli őket — jöjjenek velünk, ne féljenek, ne álljanak meg a félúton, segítsenek megindítani és befejezni az egészséges kibontakozás folyamatát. 138