Népszava, 1922. június (50. évfolyam, 123–145. sz.)

1922-06-01 / 123. szám

L. évf. sí. Budapesti 1922 júmius 1s csiszörtök AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre. ... 110­1 kor. negyed­évre 280 kor. félévre.... 550 kor. egy bóra ... 10 kor. Jugoszláviában egy szám ára 6 Jug. korona. EGYES SZÁM ARA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Átva 5 korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3—23 és József 3—30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3—32) Mííjlatos erő és A tömeges jogfosztás, a hallatlan hatósági és kormányzati erő­szakoskodások drótakadályain és farkasvermeim keresztül elérkeztünk a választások második dátumához. Az ország népének „megbízhatatlan" része ma választja meg nemzetgyűlési képviselőit. Budapest és környékének választói 30 képviselőt választanak, ezenkívül 74 vidéki kerület választja meg a képviselőit, összesen 104 mandátum, sorsa dől el ma és ezzel egy­előre eldől Magyarország sorsa. Ma válik ki, lesz-e itt termé­keny élet, lesz-e itt is kultúra, bele tud-e Magyarország népe kap­csolódni a világ káprázatos haladásába, föl tud-e emelkedni az ország népe az igazságos ítélkezés magasságába, tud-e a sarkára állani és le tudja-e rázni görnyedő vállairól a harmadféléve tobzódó, jelsza­vas reakciót? Ma dől el... lehet-e egyáltalában reményt táplálni aziránt, hogy itt is becsületet lehet-e teremteni a munkának, széjjel lehet-e szakítani a meggyőződésre, a lelkiismeret szabadságára, az emberi méltóságra rakott súlyos rabbilincseket, amelyeket önző keve­sek hatalmi tébolya erőszakolt rá a kultúrára, szabadságra, emberi életre vágyódó embermilliók vergődő lelkére. Ma dől el: gyáva koldusok akarunk-e lenni, avagy gigászi kor­szakunk méltó emberei, akiket nem lehet sem megtévesztő frázisok­kal, sem­ szegénylegény­i fenyegetésekkel apró, de vakmerő klikkek spektrtolóira lealjaszani.­­ * ; 1 J * Ma kell bebizonyítaniok 104 kerület „megrostált" választóinak, hogy valóban érettek-e ítéletet mondani abban a nagy pörben, amely egyrészt a,, reakciós agrárfeudális diktatúra, másrészt az ország dol­gozó munkássága és polgársága között folyik. Az egyik fél a hata­lomért viaskodik. A hatalom birtoklásának célja, az eddigi fájdal­mas tapasztalatok szerint nem az ország kivezetése szorult helyze­téből, nem a nép fölemelése és kárpótlása a roppant háborús szen­­­vedésekért — nem, erre Gömbösék csak úgy­ nem gondolnak, mint ahogy szülőjük és jogelődjük, a véreskezű kurzus,nem gondolt erre. A drága kenyér, a lelkek leigázása, az ellenforradalmi m­artalócok gondozása, a városi kultúra elapasztása, a temető csöndjének bizto­sítása a zártkörű eg­észtéshez: ez a cél. Eddig ez történt és ha a poshadt „egységes"-párti levegőt nem frissítjük föl a szociáldemo­krata párt ellenőrző és serkentő energiáival: a bajok még fokozódni fognak, a pusztulás mintegy rendszerré válik, újabb beláthatatlan katasztrófák felé sodródik az ország és a nép,­­ m­ert a lejtőn nincs megállás! Fölvonulnak a pártok. Kergetik egymást, a hangzatos ígéretek — mint eddig mindig, amikor pártok és politikusok mandátumért és hatalomért versenyeztek. Fenyegető öklök emelkednek a levegőbe, a rágalmak szennyes árja hömpölyög megfizetett kortesek mosdat­lan szájából és prostituált sajtótermékek bérelt hasábjain. Most ki­vételesen dolgozik az egész közigazgatás is, hogy öt évig megint nyugodtan piszkálhassa a körmeit. Dolgozik, terrorizál, mesterkedik, fenyeget, puhítja, idomítja a közvéleményt, többséget akar ácsolni a beteg kormányzat alá. Az egész új szent szövetség tökéletes harmó­niában működik a demokrácia letörésén, a reakció föntartásán, titáni módra viaskodik a már-már beszüremlő világosság ellen. Sikerülhet-e ez az időszerűtlen vállalkozás? Adjanak erre komoly, megfontolt választ azok a szavazók, mun­kások, polgárok, tisztviselők, asszonyok, írók, színészek, szellemi munkások, azoknak a kerületeknek a választói, akiket a kormányzat maga sem tartott az ellenforradalmi reakció hűséges csatlósainak s ezért­­ a második tűzvonalba sorozta őket; adjanak olyan választ, amely megfelel az ország és a nép érdekeinek és amely megerősíti a kormánypárti választási hadjárat intézőit abban a föltevésükben, hogy­­ a ma választó­kerületek szavazói valóban nem tehetetlen rongybábui a konszolidálódni akaró reakciónak... Mint ahogy az első turnus választói sem bizonyultak méltónak Gömbös úr kétes bizalmára, mert nagyrészt olyan tanúságot tettek önérzetes bátorságukról, ami után parlamentáris országban egyet­­len pillanatig sem maradhatna helyén a kormány. De itt, minálunk, ahol még csak ezután kell majd megteremteni a parlamentarizmus alapjait, itt még marad és terrorizál tovább. A drága, a jó hatalom­­ról lemondani sehogy sem akaródzik neki. Marad. Talán addig, amig a választók akarata le nem vakarja a hatalom polcáról s nem ültet helyébe olyanokat, akik akarnak is, tudnak is a huszadik századnak megfelelő európai politikát csinálni. Ez dől el ma,­­ ezért jelent sorsfordulatot a mai választások eredménye, ezért nem szabad most könnyelműen elfecsérelni a ked­vező lehetőségeket, ezért kell ma minden értelmes munkásnak és haladó polgárnak úgy szavaznia, mintha tulajdon életéről döntene!. A szociáldemokrata párt, a dolgozók pártja, először bízza pro­­gram­jának és törekvéseinek bírálatát a választókra Először vesz­ részt a választásokon, először appellál a választók bizalmára s a többi pártoktól eltérően, nem hízelkedő frázisokkal, nem üres ígéret­haknazokkal áll elő: komoly, becsületes, reális programot tűzött maga elé s aki ismeri a külföldi szociáldemokrata pártok tevékeny­­ségét, aki általában ismeri a szociáldemokrata párt belső organizá­cióját, amely az alulról jövő rendszeres és demokratikus ellenőrzésen, és irányításon nyugszik, annak nem is kell külön magyarázni, hogy ezért a programért a szociáldemokrata képviselők bátran, önzetlenül, félelmet nem ismerve, terrortól meg nem ijedve­, fognak küzdeni. A pr­­gram, amellyel harcba indulunk, ismeretes. Foglalatai demokrácia, jog, kenyér, a lelkek fölszabadítása, a szabadságjogok helyreállítása, munkaalkalmak teremtése, a kultúra, a haladás len-, hidetés előbbrevitele, a mesterséges faji és felekezeti gyűlölet ki­irtása, a frázispolitika eltiprása, az ellenforradalom intézményeinek és intézkedéseinek eltakarítása, hathatós embervédelem, a munka becsületének a megteremtése, az új, dolgozó Magyarország alapjai­nak a lerakása,­­ elöljáróban az erkölcsi és jogi integritás helyre­­állítása. Nem frázisok ezek, hanem szükségletek. "Az ország népe megér­tette törekvéseinket: az első választási napon 15 kerület közül 1 he­lyen abszolút, 8 helyen relatív többséget kaptak pártunk jelöltjei, a siker tehát 80%-os. Megható szeretettel és bátorsággal, egyben bi­­zakodó reménységgel özönlenek a választók pártunk köré. A kor­mány megrökönyödve nézi ezt az egészséges kijózanodást, mert fél a szociáldemokraták ellenőrzésétől. Mi azonban ezzel nem törődünk: erőszaktól nem félünk, a rágalmakra majd a nemezi­gyűlésben adunk olyan választ, amelytől elmegy a kedvük a rágalmazóknak. Me­gyünk tovább a megkezdett úton, amely az ország újjáéledéséhez vezet. Akik elég erőt és bátorságot éreznek magukban a nagy útra, akiket megtiport az élet, akiknek suhogott a hátán a kurzus kancsu­kája, akik dolgoznak és munkájuk eredményéből akarnak becsülete­sen megélni, akik nyugodt kulturéletet akarnak folytatni, akiknek gyermekük van s igy a jövő is érdekli őket — jöjjenek velünk, ne féljenek, ne álljanak meg a félúton, segítsenek megindítani és befejezni az egészséges kibontakozás folyamatát. 138

Next