Népszava, 1922. június (50. évfolyam, 123–145. sz.)

1922-06-24 / 141. szám

resztény" lapok a választások eredményének köztudomására jutása óta reggelről-reggelre, estéről-estére. S mint parancsszóra, egyszerre beledörög a tehetetlen káromkodások és rimán­kodások hangzavarába a sörház­ utcai bomba hangja. Kinek az érdeke, hogy a káromkodók hangját erősítse? Kinek az érdeke, hogy ne en­gedje munkához és nyugodt­­ élethez jutni az országot? Az új belügyminiszter is azzal az ígérettel jött, hogy a rendet és nyugalmat biztosítani és föntartani akarja. Belügyminiszter úr, itt a kedvező alkalom, hogy ígéretét beváltsa s meg­mutassa, hogy akad még olyan miniszter is Magyarországon, aki a bombavető elemeknél is erősebb. Elő azokkal a bombahősökkel! Elő a tárgyi és személyi bizonyítékokkal! Kutas­sák ki kíméletlenül a merénylőket és állítsák őket bíróság elé. Mindet, a régieket éppen úgy, mint a legújabbakat * •*: MegwátlasstasSS&k a A bizottságokat választották meg. Benn az­­ülésteremben szürke unalom, a folyosókon ma miátt több volt az izgalom, mint az előző napo­kon. Hamarosan elterjedt a híre annak is, hogy Drózdyt nem választották be a földmive­lésügyi bizottságba. Érdekes volt megfigyelni, hogy a kedélyeskedések milyen hamarosan vál­toztak át harcias hangulattá, amint egy-egy hír végigjárta a beszélgető csoportokat. Kál­lay beterjesztette az indemnitási javaslatot és amikor ismeretessé lett, hogy ezzel a javaslat­tal a kormány választójogi rendeleteinek tör­vényesítését is el akarja érni, azonnal határo­zottabb formát öltött az ellenzéki folyosó han­gulata Altausáiban az a nézet alakult ki, hogy az ellenzék semmi körülmények között nem mehet abba bele, hogy az indemnitás kereté­ben akarjon a kormány törvényesíteni törvény­telen rendeleteket. Amiként csütörtökön nem gondoltak még komolyan a polgári ellenzéki pártok obstrukcióra, azonképen az indemnitási javaslat benyújtása után, amikor annak tar­talma nagyjából ismeretessé vált, egyszeriben obstrukcióssá vált az ellenzék hangulata-Fried­richék is a folyosón erősen fogadkoznak, de hogy mi van a kifelé mutatott szándék mögött,­­azt nehéz volna megállapítani. Nagyon külö­nös a viselkedése ennek a piáírtnak, azt lehetne mondani, tartózkodóan hideg, vagy hidegen tar­tózkodó. A kormánypárti folyosókon persze nincs izgalom, nincs vitatkozás, inkább valami csöndes emésztésféle hangulat üli meg ezeket az egységespárti folyosókat. A nemzetgyűlés pénteki ülése szürke forma­ságok elintézéseivel telt el. Gaál elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést, meglehe­tősen kevés képviselő jelenlétében. Mindenek­előtt a nemzetgyűlés négy osztályát sorsolta ki az elnök, majd pótlóan még két jegyzőt vá­lasztottak dr. Hebelt Ede elvtárs és Csik József személyében. Ezután megválasztották a külön­böző bizottságok tagjait. Amikor Gaál elnök az eredményt kihirdette, kitűnt, hogy a bizott­ságok megválasztásánál az a lista ment ke­resztül, amelyben a pártok megállapodtak, csupán Drózdy Győző ellenzékit buktatták ki a földmivelésügyi bizottságból. A bizottságok megalakítása után Kállay pénzügyminiszter beterjesztette az indemnitást, vagyis az 1922—23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és a fed­ö­zendő állami kiadásokról szóló javaslatot. A javaslatot áttették a pénzügyi bizottság­hoz. Gaál elnök fölhívta a megválasztott bi­zottságokat, hogy alakuljanak meg és közölte, hogy az összeférhetetlenségi állandó bizottság elnöke és tagjai a szombati­ ülésen tesznek es­küt Majd szünetet rendelt el, amely alatt megalakultak a bizottságok. A pénzügyi bizott­ság elnökévé gróf Ráday Gedeont, a földmi­velésügyi bizottság elnökévé Mayer Jánost, a külügyi bizottság elnökévé gróf Teleki Pált, a mentelmi bizottság elnökévé Fáy Gyulát, a köz­igazgatási bizottság elnökévé Putnoki Móricot, a közjogi bizottság elnökévé Kenéz Bélát a véderőbizottság elnökévé Karafiáth Jenőt, a­­közlekedésügyi bizottság elnökévé Hegyes­halmy Lajost és a munkás­ügyi bizottság el­nökévé egri Nagy Jánost választották meg. A szociáldemokrata bizottsági tagok. Az egyes bizottságokba pártunk részéről a következő nemzetgyűlési képviselő elvtársakat­­választották be: Földmivelésügyi bizottság: Farkas István, Szeder Ferenc, Vanczák János. Gazdasági bizottság: Saly Endre. Igazságügyi bizottság: Esztergályos János, idr. Györki Imre, dr. Hebelt Ede. Kérvényi bizottság: Baticz Gyula, Kitajka Lajos. Kivándorlási bizottság: Kitajka Lajos, Prop­per Sándor, Vanczák János. Könyvtárbizottság: Baticz Gyula, Kabók Lajos. Közgazdasági bizottság: Farkas István, Peidl Gyula, Peyer Károly, úl Közigazgatási bizottság: Farkas István, Ka­bók Lajos, Rothenstein Mór. Közjogi bizottság: dr. Györki Imre, dr. He­belt Ede, Beisinger Ferenc. Közlekedésügyi bizottság: Baticz Gyula, Ka­bók Lajos, Klárik Ferenc. Közoktatásügyi bizottság: dr. Hebelt Ede, Jászai Samu, Rothenstein Mór. Külügyi bizottság: Peidl Gyula, Peyer Ká­roly, Propper Sándor. Összeférhetetlenségi állandó bizottság: Peyer Károly. Pénzügyi bizottság: Peidl Gyula, Peyer Ká­roly, Vanczák János. Számvizsgáló bizottság: Baticz Gyula, Esz­tergályos János. Véderőbizottság: Knaller Győző, Peyer Ká­roly, Szabó Imre. Vízügyi bizottság: Reisinger Ferenc, Szeder Ferenc. Zárszámadásügyi bizottság: Esztergályos János, Szabó Imre. Mentelmi bizottság: dr. Györki Imre. Munkásügyi bizottság: dr. Györki Imre, Jászai Samu, Propper Sándor. Naplóbíráló bizottság: Klárik Ferenc, Knaller Győző, Rothenstein Mór. Az első interpelláció: a veszett kutyákról. Elnök javaslatára elhatározták, hogy a leg­közelebbi ülést szombaton délelőtt 10 órakor tartják s azon fölolvassák az indítvány- és interpellációs könyvet, továbbá határoznak a nemzetgyűlés további teendőiről. Az ülés vé­gén öttevényi Szabó István sürgős interpellá­ció keretében gyors rendszabályokat kért a földmivelésügyi kormánytól a községekben ter­jedő veszettség ellenében. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi­ miniszter kijelentette, hogy minden lehetőt elkövet az állatveszettség le­küzdésére. A választ tudomásul vették s ezzel az ülés ."/­­ órakor véget ért 14 NÉPSZAVA 1922 junius 24. * # A váSsasztéjj®^;" EVÉSI sieletescer as cndestíMilássa a jakas-fa a kopmitray tSimfejyerejiMwss tenni. — FeaSsssEaSrrsazasS kér wJabSa aBjamjjegy feste! igányfEje't féteSére. — EwaeJs a kincstári réssesetGécS. — St k1v£?e!es Eiaterosn «Sápján kezett törvényeket és ren«8a­leSekc* sssk résasusen akarja snegszKntstjal'. — Egy nsilnárd ie3zá jog&S8ssísnk®S'vény Jtífbocsátására kér JoSfcftszak­mazast az epíLtcezések h­aeginsuitása érdekéböan. Kállay pénzügyminiszter pénteken benyúj­totta az indemnitásról szóló törvényjavaslatot. Valóságos törvénytár ez a javaslat és fölvető­dik a kérdés: miért nem foglalta külön-külön törvényjavaslatokba a kormány az indemnitási javaslatba foglalt fontos kérdéseket. Megbot­ránkozást és kínos föltűnést keltett a javaslat 6. szakasza, amellyel az a célja a kormánynak, hogy a választójogi rendeletek megkapják a törvényesség pecsétjét Ha a legbékülékenyebb szándék töltené is el az ellenzéket, akkor is lehetetlen volna ennek a javaslatnak a gyors letárgyalása. Hiszen annyi fontos gazdasági és politikai kérdés halmozódik föl benne, hogy a lelkiismeretes kritika, a komoly és becsüle­tes tárgyalás hetekig sem készülhet el vele. Egyébként lesz alkalmunk az indemnitási javas­lat minden részletével bőven és alaposan fog­lalkozni. Most arról számolunk csak be, hogy mit tartalmaz. Adók és egyéb állami jövedelmek és kiadások. Az 1. szakasz kimondja, hogy a kormány az adókra és az állami jövedelmekre vonatkozó összes törvények figyelembevételével az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában az állami kiadásokat és bevételeket törvényes alapon fe­d­özhesse. A kiadásokra nézve a 2. szakasz azt a rendel­kezést tartalmazza, hogy az 1921/22. költség­vetési évre egybeállított rendelkezések az irány­adók. Fölhatalmaztatik a kormány azonban olyan kiadások födözésére, amelyek a törvény­ben levő rendelkezések­ alapján födözendők. Ezen alapon fölhatalmazást kér a pénzügy­miniszter számára, hogy az állam folyó be­vételéből fedezetek megszerzése hitelműveletek útján rendeztessék, éspedig olyképen, hogy az 1921. évi XIV. tc.-ben foglalt tilalom felfüg­gesztése mellett az Országos Pénzügyi Tanács hozzájárulása alapján a jegyintézettől állami jegyhitelt vehessen igénybe. A 3. szakasz adminisztratív rendelkezéseket tartalmaz, valamint új rendelkezéseket tartal­maz a számvevőségek részéről történendő elszá­molásra vonatkozóan. Az 5. szakasz utólag szankcionáltatni kívánja az 1921—22. évi honvédség fölszerelésének ki­egészítésére a múlt évi költségvetésben fölvett 505.000.000 hitelösszegen fölül előállott 805.000.000 korona túlkiadást. A nemzetgyűlés törvényesítése. * A 6. szakasz szóról-szóra a következőket mondja: Jóváhagyatnak a kormány ama ren­delkezései, amelyek alapján a nemzetgyűlés összeült Indokolás: Bár az alkotmányosság helyre­állításának és az állami főhatalom gyakorlásá­nak ideiglenes rendezéséről szóló törvény a választójogi rendelet tekintetében a kormány­nak teljes személyi felhatalmazást ad, mégss, tekintettel az említett rendeletekben szabályo­zott joganyag nagy fontosságára, indokoltnak tartja, hogy a törvényhozás ezeket a rendele­teket utólag hagyja jóvá. A kivételes fiatalokról A 1­7. szakasz szerint a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján hozott törvények e törvény életbeléptetésével megszűnnek, azon­ban további rendelkezésekre hatalmaztatik föl a kormány, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezések, amelyek még hatá­lyon kívül nem helyeztettek, a közszabadságok, valamint a gazdasági élet szabaddá tételére nézve átmeneti időtartam alatt ideiglenesen hatályban tartassanak és szükséghez képest módosíttassanak vagy kiegészíttessenek. Fölhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy a békeszerződés végrehajtása, vagy a béke­szer­ződési rendelkezések következtében előállott helyzet rendezése céljából szükséges rendelke­zéseket a háború esetére szóló kivételes tör­vényben fogla­lt felhatalmazások körében ál­lapítsák meg. Minden ilyen intézkedésről azon­ban a nemzetgyűlésnek jelentést kell tenni. Mindazok a rendelkezések, amelyek a háborús idő vagy a hadviselés érdekeinek alapján kí­vánják a kivételes rendeleteket, azokkal az or­szág belső rendjének és közbiztonságának, va­lamint a külső politikának érdekei is e tekin­tet alá esnek. A háború esetére szóló kivételes hatalom alapján hozott rendelkezések a hábo­rús viszonyok rendezésének hatályon kivül he­lyezése után is alkalmaztassanak. A tisztviselők és egyéb állami alkal­mazottak kedvezményes ellátásának meghosszabbításáról. A 8. szakasz a tisztviselők, nyugdíjasok, öz­vegyek és árulóik kedvezményes ellátásának 1923 június hó végéig való meghosszabbítása iránt intézkedik. A 9. szakasz az államsegélyt élvező tansze­mélyzet tansegélyét 1922 december 31-éig hosz­szabbítja meg. A 10. szakasz a vármegyei tisztviselők ellá­tásáról rendelkezik, a 11. szakasz a­z állami ki­küldetésben fölszámítható napidíjakról szóló intézkedéseket tartalmazza. Adósról — házbérsről. A 13. szakasz a, szivarkahüvely és a szivarka­papir után az 1921. évi XIX. tc.-ben meghatáro­zott adón fölül az államkincstár részére a tör­vényhozásnak való utólagos bejelentés kötele­zettsége mellett további részesedést biztosít A 14. szakasz az őrlési és forgalmi adóról szóló rendelkezéseket tartja további inézkedé­sig érvényben. A 16. szakasz a bányailleték, valamint a fém­jelzésről szóló illetékek szabályozását mondja ki. A 17. szakasz kimondja, hogy az állami ház­adó alapjául vett haszonérték 60%-a fizetendő kincstári haszonrészesedés fejében, továbbá minden háziúr tartozik lefizetni minden új házbéremelés 20%­-át.

Next