Népszava, 1922. június (50. évfolyam, 123–145. sz.)
1922-06-25 / 142. szám
10 — Haviár Dániel volt képviselő öngyilkos lett. Szarvasról jelentik: Haviákr Dániel volt országgyűlési képviselő pénteken délután 73 éves korában főbelőtte magát. Hátrahagyott leveleiben azt írja, hogy betegsége miatt az életnek csak terhét érezte és nem akar másoknak segítségére rászorulni. Az elhunyt 1884— 1910-ig a szarvasi kerületnek volt képviselője, rövid megszakításokkal a függetlenségi párt vezetője, majd Irányi idejében alelnöke volt. Az automobil halálra gázolt egy embert. Szombaton délben a Pongrácz-út 7. számú ház előtt egy sebesen robogó gépkocsi elgázolt egy 40 év körüli embert. Amire a mentők a szerencsétlenség színhelyére értek, az elgázolt férfi meghalt. Zsebeiben semmiféle hást nem találtak, így tehát még nem tudják, hogy kicsoda az autó áldozata. A rendőrség megindította a vizs. A hadirokkantak ellátási igényei. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák katonai ellátási igényeinek megállapítását a népjóléti miniszter kormány rendeezte április 1-étől városonként, nagyközségenként és községenként (Budapesten kerületenként) működő igény megállapító bizottságokra ruházta át. Ezért az igénylők katonai ellátásukkal kapcsolatos minden kérésükkel az igénymegállapító hatóságokhoz forduljanak. A népjóléti minisztérium ezentúl nem foglalkozik az ilyen beadványokkal. — Visszaélés Szeder elvtárs nevével. Cstörtökön este Offy idősebb férfi összeszólalkozott az Állatkert sétányán levő dohánytőzsde tulajdonosnőjével és azt hangosan szidalmazta. Amikor botrányos magatartásának indokai felől érdeklődtek... kijelentette, hogy ő Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselő. Megállapítjuk, hogy az illető visszaélt Szeder elvtárs nevével, aki különben már néhánydik fővárosban. NÉ 3PS 5&AVA 1922 június 15. S^egdeSaSsent© vádak a reakálások ellen. — A munkásság és gsaSgárság a kis társalást vétreíirasra. — & bip©3la3mi gysiSés gsfässa. (A tudósítás eleje a 8. oldalon.) (Berlin, junius 24. — Wolff.) A birodalmi gyűlés délután 3 órakor Bathenau emlékére gyászülést tartott. A meggyilkolt miniszter helyén gyászfátyollal bevont csokor feküdt. A miniszter szakát is gyászfátyol takarta. A kabinet valamennyi tagja jelen volt. Amikor Helfferigh helyére megy,balról ilyen kiáltások hangzanak föl: — Gyilkos! Ki vele! Amikor Löke elnök beszélni kezdett, a képviselők és a karzati közönség fölemelkedtek helyükről. Lebe elnök ezeket mondja: Borzasztó, kegyetlen és brutális bűncselekmény történt. Meggyilkolták azt az embert, aki magánéletével szakított, hogy a német köztársaságot szolgálja. A német haza, a német nép sorosz kockán, diáldemokrata pártnak megbízható értesülései vannak arról, hogy a ma elkövetett gyilkosság jel volt a német köztársaság megbuktatására. A miniszter meggyilkolását követő első éjszakán a monarchista és militarista összeesküvőknek minden további értesítés nélkül akcióba kellett volna lépniök. Müller-Franke (szociáldemokrata) azt indítványozza, hogy a birodalmi kancellár beszédét az egész német nemzet számára a köztársaság költségén plakatírozzák. Hoffmann Adolf (független szocialista) ezt az indítványt Löbe elnök beszédére is kiterjeszteni kívánja. Az indítványokat a német nemzeti pártiak és a német néppárt többségének szavazatai ellenében elfogadták. Az ülés ezzel véget ért. A birodalmi kormány fölhívása. (Berlin, június 24. — Wolff.) A birodalmi kormány fölhívást bocsátott ki, amely többekközött ezt mondja: Rathenau -j meggyilkolása leleplezte azt a veszedelmet, amely Németországot a belpolitikai izgatások folytán fenyegeti, összeesküvések hálózata a köztársaság békeművét megzavarni szándékozik. A gyilkosság a köztársaság ellen irányuló, gondosan előkészített merényletek láncolatának csupán egy szeme. Az egyre növekedő terrorral, a nihilizmussal szemben, amely gyakran a nemzeti érzés palástjába burkolódzik, nem szabad tovább elnézőknek lenni. Ennek a fölkiáltásnak a lakosság valamennyi szabadságszerető rétegét egyesítenie kell. A késedelem veszélyes, ezért gyorsan kell cselekedni. A birodalmi kormány ezért azt javasolta a birodalmi elnöknek, hogy alkotmányos jogaival éljen és megfelelő rendeletekkel az állam védelmét és képviselőinek veszélyben forgó életét biztosítsa. Haladéktalanul megtörténnek az előkészületek, hogy törvényes lépésekkel megakadályozzák azt a pusztítást, amely az államot alapjaiban akarja megingatni. A rendőrfőnök hirdet(Berlin, június 24.)ményt adott ki, amely szerint a gyilkosok kézrekerítésére kitűzött díjat 1.000.000 márkára emelik föl. (,,M. T. I.") — A régi bűnöket nem lehet a mozival jóvátenni. A népbetegségek elleni küzdelem — atüdővész, a nemi betegségek, az alkoholizmus és a csecsemőhalandóság ellen folytatott harcot foglaljuk össze e szavakba — külföldön már mindenütt igénybe vette a mozgófényképet. A küzdelem egyik nagyon fontos része ugyanis a nagy tömegek fölvilágosítása e bajok mibenlétéről, okairól és a megelőzés módjairól. Szó sem fér hozzá, hogy a mozi nagy népszerűsége folytán kiválóan alkalmas e propagandamunka elvégzésére, azonkívül a mozi útján való tanítás sokkal kényelmesebb, tehát eredményesebb is, mint akár a rövidrefogott, népszerűen megírt tanító iratoké vagy röpcéduláké. Helyesnek tartjuk tehát azt a tervet, amelyről az egyik esti lap ad hírt, hogy magyar film készül, amely a nemibetegségek elleni küzdelem céljait fogja szolgálni. A nemibetegségek nemzedékrontó veszedelme azonban sokkal intenzívebb munkát igényel, semhogy azt egy propaganda-filemmnel el lehetne intézni. Ezen a téren az államot és közegészségügyi intézményeiket súlyos mudasztások terhelik. A háború megsokszorozta a nemibetegségben szenvedők számát, minden egyes beteg ember pedig nemcsak saját magának és születendő gyermekeinek átka, hanem terjesztője is a betegségnek. A nemibetegségek elleni küzdelem nem ismerhet pénzügyi akadályokat, hiszen a jövő nemzedék életképességéről vanszó. Az az ország, amely nem eszmél e kérdés fontosságának tudatára, az menthetetlenül a degenerálódás lejtőjére került Németország, amelyet pedig pénzügyileg szintén sújt a vesztett háború, már 1918-ban nekilátott a nemibetegségek elleni harc megszervezésének. Az állam a beteszsegélyző pénztárakkal karöltve valósággal behálózta a birodalmat nemibeteggondozó intézetekkel, ahol mindenki ingyen gyógykezelésben és kitanításban részesül, természetesen a köteles diszkréció megóvása mellett. Ezt a példát nem volna nehéz követni, csak közegészségügyi szempontból kellene nézni a közegészségügyet és intézményeit és — nem, pártpolitikai szempontból. A propagandafilm hasznos kiegészítője egy szerves akciónak, de a filmpropaganda egymagában alig jelent többet, mintha valaki szakácskönyvvel akarja az éhségét csillapítani. — Városi Színház. Szombaton kezdte meg több estére tervezett vendégjátékát néhány német, és osztrák operaénekes alkalmi társulata. Bizet „Carmen"-jét játszották. Carmennek minden operaszínpadon megvan a maga — sokesztendős tapasztalásból — kialakult játékstílusa, amely csak lassan módosul, formálódik át az énekesek fajsúlya, temperamentuma szerint. Az ily gyorsan összeverődött társulástól természetesen nem várhatunk minden részletben kidolgozott, egybefogó „Carmen"-előadást, de amit kaptunk, az nagyjában kielégítő volt. Az első felvonásban tapasztalt bátortalan tapogatózás után egyre erőteljesebbés lendületesebbé vált a művészek éneke és játéka, az előbb homályban maradt mozzanatok, értékek mindinkább kibontakoztak, végül mindenki megtalálta a helyét és hangját. Kimagasló, nagy művész, operai csillag nincs ugyan a vendégek között, de a legtöbb használható, derék éneke®. Tino di Pattiera (Don José), aki nemrég tűnt föl és még fiatal ember, érces, üde tenorral rendelkezik. Kisebb hibákat leszámítva, fejlett énektudása elég jól állta a próbát és a harmadik fölvonás befejező, nagy jelenetében a helyzet drámaiságát megkapó módon fölfokozta. Debieka Hedvig (Micaela) értékes szopránja ugyancsak a harmadik fölvonásban kapta meg erejét, fényét. A női szereplők között, joggal őt illeti meg az elsőség. Carmen szerepét Banden Aline énekelte. Hangja eléggé meleg és hajlékony, énekkultúrája is jelentékeny, de uralkodni a színpadon nem tud. Hiányzik belőle .A kacér spanyol cigányleány rugalmassága, hódító fölénye. Escanillo szerepe kicsi idegen a különben kiváló Jerger számára. Mozdulatai géry szerűek voltak. A kisebb szerepeket Stehmann, Madin, Kuhn,Toanno-ie és Kittel énekelték. A zenekarból színesen, elevenen hangzottak ki Reichenberger Hugó pálcája nyomán Bizet forró melódiái. B.t. — A drágaság és a valuta stabilizálása. Az egyre fojtogatóbb drágaságért bizonyos körök kizáróan a kereskedőket éspedig jórészt a kiskereskedőket igyekeznek felelőssé tenni. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ezzel az egyoldalú felfogással szemben a kamara legközelebbi teljes ülése elé terjesztendő memorandumában azt igyekezik bizonyítani, hogy a kereskedők is csak szenvedő alanyai a drágaságnak, a drágaságot letörni egyáltalán nem is lehet, csupán a drágulási folyamat megállításáról lehet szó. A drágaság letörésének pedig egyetlen módszere a valuta stabilizálása, vagyis a magyar korona értékének állandósítása. A kamarának kétségkívül igaza van abban, hogy a korona, folytonos ingadozása jelentős tényezője a különböző, főképen a külföldről behozott szükségleti cikkek drágulásának, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a kereskedők az árak megfelelő emelésével módja van a maga nagyobb kiadásait áthárítani a fogyasztóra és ezzel mentesül a drágaság terhétől. A fogyasztó azonban utolsó állomása, a javak forgalmának. A fogyasztó vagy fizet, vagy éhen hal. — A szombathelyi remelés-nfy- A Szombathelyen megjelenő „Kiv- cini” napilap szerkesztője, Szász Ernő at következők közlését ídéri: A Népszava ismertette azt a cikket, amelyet Linenner Albin nemzetgyűlési képviselő a „Hir" ügyében írt és bár név nélkül, de bántóbb formában közölte azt, amit a konkurrens Langauer cikkében előatdott. Többek között azt írta a Népszava, hogy Lingauer ismertette a „Hir" „különböző pálfordulásait, amelyekben Língauer szerint a pénznek nem éppen lényegtelen szzerepe jutott". Ezt a, állítást még Lingauer sem kockáztatta meg, mert nagyon jól tudta, hogy a „Hir" tulajdonosa soha sem fogadott el, sem párttól, sem kormánytól elvedett egy fillért sem és ebben a tekintetben Iiingauer Hinea is sikertelenül kísérletezett nála. A „Hir" az igazságtalanul üldözött munkásság mellé állott, akkor is, amikor Lingauer és társai a legvadabb hajszát indították ezek ellen. A ,,Hir" mindig az igaszas utján igyekezett járni és ha találkozott egyik-másik párt fölfogásával, ezért a tulajdonosa sem a pártoktól, emn a kormánytól soha támogatást nem kért és nem kapott. Ugyanezt Lingauer nem il mondhatjta el magáról. A gyilkosoknak segítőtársaik vannak, cinkosok, a gyilkosok szervezete áll a hátuk mögött, akik őket tartják és támogatják. .Ez a szék — az elnök Rathenau bársonyszékére mutat — a kormányférfiak ellen folytatott féktelen és lelkiismeretlen izgatások nélkül most nem állana úgyelőttünk. A sajtó bizonyos részének a keze van a játékban és ez ellen, úgy látszik, nincs védelem. Egyik barátunk a másik után dől ki mellőlünk. A gyilkos fegyver most olyan férfiút ért, aki nagytehetségű volt és alkalmasnak látszott arra, hogy ismét összefűzze azokat a kapcsokat, amelyeket a háború széjjeltépett és aki ebben a tekintetben az első sikereket érte el. Az elnök szavai után a baloldalon fölhangzik ez a kiáltás: — Éljen a köztársaság! Ezt a kiáltást az egész baloldal ismételte. A szélső baloldalon ezt kiáltották: — Le a gyilkosokkal! Ezután dr. Wirth birodalmi kancellár emelkedett szólásra. Beszéde bevezető részében Rathenaunak Génuában elért eredményeinek erkölcsi sikerére mutatott rá. Azután igy folytatta: — Nem csak nemzetéért, az emberiség kiengesztelődéséért esett el De jaj azoknak, akik a nemzetek nagy művét ezzel a gyilkossággal megzavarják. A nagy műnek nem szabad félbeszakadnia. Ez a mű nemzetünk és egész Európa megmentésének műve. Rathenaunak attól a keresik pillanattól kezdve, hogy a nemzet szolgálatába állt, halálos ellenségei voltak. (Fölkiáltások: „Helfferioh!") Azokban a viharos hetekben, amikor káosz lebegett fejünk fölött, a munkásság senkinek a hajaszálát sem görbítette meg, aki a régi államformához hű maradt. Azok ellen a férfiak ellen, akik az új államművet szolgálták, milliókra menő pénzösszegekkel mérget csöpögtetnek a nép szívébe. Königsbergtől Konstanzig gyilkosok izgatása fenyegeti hazánkat. Elhunyt barátunk még tegnap délben is föltétlenül visszautasította azt az oltalmat, amelyet neki újból fölajánlottak. (Halljuk, halljuk!) Ami eddig volt, nem tarthat tovább. (Hosszantartó viharos helyeslés.) Ezt a közszabadságot, mihelyt a külföldi nyomás rólunk elmúlik, szociális szellemben fogjuk kifejleszteni. Mindazokat, akik az igazi szabadság védelmére készek, fölhívom a köztársaság és drága német hazánk védelmére. (Hosszantartó viharos helyeslés a baloldalon, a centrumban és a karzatokon.) Dittmann (független szocialista) a házszabályokhoz kér szót és ezután ezt mondja: A centrumnak, a független szocialistáknak és a szo A köztársaság veszélyben van gyilkosokat. * * A bombarobbantók személylerrása. a rendőrség jelentése. A rendőrség éjszaka kiadott jelentésében megállapítja, hogy a többször említett autó semmiféle kapcsolatban nem volt a bombarobbanással. Azután így folytatja: Az egyik tanú által említett két gyanúsan viselkedő férfi után, akik a robbanás pillanatában gyors futással menekültek a tett színhelye tájékáról a nyomozás tovább folyik. A leadott személyleírás szerint az egyik körülbelül 20—23 év körüli, középtermetű, sovány, dús, szökés, oldalt választott hajú, teljes,i borotvált arcú fiatal férfi, jobb arcán forradásszerű piros folttal. A másik hasonlókorú, alacsony, szélesvállú, tömzsi, barnahajú, teljesen borotvált arcú férfi. Mind a kettőn szürkésbarna, vasalatlan ruha, kihajtott széles fehér inggallér volt. Fölkéretnek mindazok, akik a fenti személyleírás alapján akét férfira vonatkozóan közelebbi adatokat tudnak nyújtani, jelentkezzenek a főkapitányság II. emeleti 137. számú szobában.