Népszava, 1922. július (50. évfolyam, 146–171. sz.)

1922-07-01 / 146. szám

Budapest, 1922.januáMS 1«, szombat­­ra 5 köponti L. évff. 146. sz. AZ ELŐFIZETÉS ARA:­PKg évre.... 1166 kor. negyed évre 289 kor.­­ H­étre.... 556 kor. egy k­ora ... 166 kor.­ugoszláviában egy szám­ára a­z ug. korona. EGYES SZÁM­AKA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVITELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 1-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefon: József 1—31 és József 3—32) Tiszta helyzet. A­ magyarországi szociáldemokrata párt­nak a nemzetgyűlésen előterjesztett elvi dekla­rációja pontosan meghozta azt a hatást, ame­lyet tőle vártunk. Célunk volt, hogy­ tiszta helyzetet teremtsünk magunk körül; lássuk, hogy a nemzetgyűlés politikai pártjai közül kik és mennyire állanak velünk szemben, mely pártokra lehet számítanunk a demo­krácia utjának megépítésében, melyek azok, amelyeikre ebben a törekvésben sem most, •sem később számítanunk nem lehet. A deklaráció megítélését illetően — össze­gyalva — azt mondhatjuk, hogy ez három ányban alakult ki. A demokráciát kívánó­­­olgárság képviselői rokonszenvvel fogadták el kinyilatkoztatásunkat és garanciákat látnak abban arra, hogy a magyarországi csiáldemokrácia komolyan fogja föl parla­menti szereplését, céltudatosan kíván haladni a demokrácia irányában. Az igazi demokrácia ellenségei igyekeznek á­lláspontunkat lekicsinyelni, jelentőségétől megfosztani, más oldalról pedig, elárulva minden gyöngeségüket és a szocializmustól v aló félelmüket, minden ellentéteiket jégre akva — „egységes front" jelszóval készülnek itt kamera a szociáldemokrácia ellen. A kormánytöbbség­ birtokában a hatalom összes eszközeinek, ezen eszközökre támasz­odva tagad mindent, amit tagadni szü­ksé­esnek lát, védekezik minden Vád ellen és­­ tart­ minden olyan hatalmi intézkedést, a­­mely alkalmas arra, hogy a maga uralmát jiél hosszabb ideig biztosíthassa, í három irányú kialakulása a deklaráció áfán­ak, megszabja útját a szociáldemo­ta párt működésének és a párt nemzet­iségi képviselete munkájának. A liberá­n gondolkodó és az ország sorsának brafordulását az igazi demokráciától váró válsággal egy uton kell haladnunk és fe­­őleg egyformán eljárnunk minden olyan olitikailag adott szituációban, amelyben a hladás szellemével helyezkedik­ szembe a mzervatív reakció szelleme. Ennek az yjitthaladásnak nagyobbak lesznek az adályai az ellenfelek gáncsvetései követ­étében, de ezeket az akadályokat le fogja őzni az igazság, amely minden mestersé­g erőnél nagyobb erő: a korszellem és or­szág érdekének követelései. Mi föltételezzük ellenfeleink jóhiszeműsé­t, de kéts­ég­be vonjuk politikai törekvéseik­­szerűségét és sikerét. Pártsikereket idáig­áig elérhetnek, de uralmuk konszolidálását­­. Ezt nem tűri meg ennek az országnak a helyzete és a jövő sem. (Hutalmi szóval el lehet zárkózni minden •1 és így a szociáldemokrácia elvi deklá­ciójában fölsoroltak elől is, de ez az elzár­>zás nem hozhat megoldást semilyen irány­ú sem. Az az „egységes polgári front",­­ melyet megcsinálni szükségesnek látnak, gy igy egyesült erővel vessék magukat a poiáldemokrácia által képviselt haladás ut­án, átmenőleg hátráltathatja ezt a haladást, • föltartóztatni nem fogja soha és a polgári "ges front — mondjuk százezreivel — • en meg fogja itt teremteni a dolgozók ° 7­ frontját, amely súlyban, belső érték­ei az országra nézve szükséges és h­asz­fekvésekben messze fölébe fog kerülni az a törekvéseknek, amelyeket itt a­­zmus ellenfelei képviselnek. Az a kínlódó igyekezet, amelyet a feleke­zeti irányt képviselő lapok hasábjain tapasz­talhatunk abban, hogy nap-nap után csak velünk foglalkoznak, zsidóznak, kommunis­táznak, az az önteltség, amelyet a kormány­lapok hangoztatnak, teljesen hidegen hagy bennünket. Ott, ahol a történelmi fejlődés és a történelmi helyzet parancsolnak irányt és politikát, vajmi keveset ér pártok és párth­án­­yzatok akarata. Ezt tudva és a párt politikai deklarációja által megvilágított politikai színteret áttekintve, megyünk a magunk utján, teljes bizalommal erőnkben, amelynek forrása­­ a boldogabb létet óhajtó népmilliók akarata. Belső bék­ére van elsősorban szüksége az országnak: ezt mondotta a miniszterelnök a nemzetgyűlés pénteki ülésén, de mindjárt azt is kijelentette, mégpedig nagyon kategorikusan, hogy ennek a békének a feltételeit nem hajlandó meg­teremteni. A miniszterelnök után a pénzügyminiszter mondotta el szerény expozéját, amelynek egyik világos meglátása az volt, hogy ha a valóságos vagyon adózókészsége az államház­tartást három év alatt nem segíti rendbe szedni, bolsevizmus vagy államcsőd követke­zik. A tovább­­ik.h­an .­zutáj: osztottwr ol­yan tervet vagy programrészletet sem említett,­­amely a pénzügyminiszter szerint is készülő­­ veszedelemnek eléib­e vágna. Ez a két tünet két kormány­férfiúnak súlyos és zavaros ellentmondása, amiből az egész kor­mányzat tehetetlen, fölületes, minden őszinte­ség híján való kormányzati szelleme jelenik meg a színen, bizony nem sok jóval biztathat bennünket a jövőt illetően. „Belső békére van szükség és minden társa­dalmi osztálynak az ország érdekében kell dol­goznia" — és ugyanaz a felelős száj öt perccel későb­b így dörög: „Én nem vagyok arra kap­ható, hogy a börtönök kapuit megnyissam, mert azok ítélet alapján vannak börtönben"... Már most csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy miképen gondolja el a miniszterelnök a belső békét és a lelkek kiengesztelődését. Úgy, hogy i marad minden a régiben? Hogy a börtönök zsúfolva marad­nak politikai foglyokkal, az in­tern­álótá­borok drótkerítései mögött továbbra is bűntelen emberek százai szenvedik a meg­határozatlan tartamú rabságot? Úgy, hogy a kivételes hatalom mindent elnyomó rendszere továbbra is épségben marad, amellyel lenyű­göztek itt ed­dig is nemcsak minden mozdula­tot, minden gondolatot, hanem lehetetlenné tet­ték a termékeny gazdasági élet talpraállását is? A miniszterelnök, aki nemcsak arisztokrata, nemcsak felelős államférfiú, hanem díszdoktor is, el tudja így gondolni a megindulást? El tudja képzelni — mondjuk, nem politikai, ha­nem pszichológiai alapon lehetségesnek tart­ja, hogy a nyolc év óta kálváriát járó dolgozó nép­osztály, rettentő sérelmeinek orvoslása nélkül, jogos gazdasági és szociális igényeinek kielé­gítése előtt képes arra a heroikus munkára, amely egy ország újjáépítésénél a dolgozókra hánamlik? Nagyon rossz pszichológus a miniszterelnök, ha ezt el tudja képzelni, de még ros­­szabb politikus! Róla igazán elmondható az ő saját kedvenc idézete a Bourbonokról, akik nem tanultak és nem felejtettek. Bethlen István nem tanult és­­ úgy látszik, nem is akar ta­nulni. Nem akarja az elmúlt vészterhes idők önként kínálkozó tanulságait levonni, nem hajlandó tudomásul venni, hogy egy új világba csöppentünk bele, amelynek új szükségleteit, új törekvéseit nem lehet a munkapárti kaszinó keskeny látószögéből szemlélve megmérni, még kevésbé kielégíteni. A miniszterelnök hellyel-közzel jól ítéli meg a helyzetet: tudja, hogy mi kell az országnak a néptől, de nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy mivel tartoznak az ország urai az ország népének és az országnak. A miniszterelnökből a feudális úr beszél, nem pedig a huszadik szá­zad politikusa. Egyoldalú hatalmi diktátumok­kal akar elintézni olyan súlyos és érzékeny, gazdasági és politikai problémákat, amelyek­hez nagy koncepció, mélyen átgondolt, minden részletében alaposan alátámasztott, az egész népre támaszkodó demokratikus politikai irány­ és kormányzati módszer szükséges. Ugyanígy vagyunk a pénzügyi kormányzat­­­tal, amely röpke három évben jelöli meg a teljes összeomlás lehetőségét, ha a gazdasági élet terén gyökeres változás nem áll be — és­ észreveszi az adótárgyak közül a cigaretta­­papírt! Ellenben a föld, a nagybirtok, a mil­liárdokat kereső banktőke, a nagykapitaliz­mus, a valóságos cselekvő vagyon, az egész bizonytalan­ ideig békésen él a filléres adózás sű­rű rejtekeiben. Keserű reménytelenség csillant elő a kor­­mányprogram mai ízelítőjéből. Az ország le­i­terrorizált választói máris szegényebbek egy reménységgel: mindaz, amit a kormány tagjai és a kormánypárt jelöltjei a választások előtt ígértek, üres szappanbuborékok voltak és a nemzetgyűlés pénteki ülésén a miniszterelnök felső teh­eshftéig­ szánalmasan szétpukkantak. Egy kormány, amely az egymásba torlódó ne­héz problémák közül a született törvényhozók szunnyadó testületét pillantja­­ meg elsőnek s ennek föltámasztását tűzi ki mint legelső és legfontosabb célt: egy ilyen kormány nem szol­­gált rá a bizalomra, nem reflektálhat arra, hogy a saját összeerőszakolt többségén kívül mások is oda sorakozzanak mögéje. Legkevésbé pedig arra szolgált rá, hogy a dolgozó munkás­ság és polgárság bizalommal kísérje a tevé­kenységét. Azért mi az országot nem féltjük. Az ország népének egészséges életösztöne meg fogja ta­lálni a gyógyuláshoz vezető utat. Hamarosan itt lesz az az idő, amikor az ország kormánya nem az arisztokrata gőg és rövidlátás, hanem a való szükségletek fölismerése és mérlegelése alapján lesz kénytelen az országot kormá­nyozni, amikor nemcsak kötelességeket és ter­heket állapítanak majd meg a nép terhére, ha megnyitják számára az emberi méltóság kapu­ját is és lehetővé teszik neki, hogy a börtönök és internálótáborok sötétje helyett a kultúra és a jog éltető fényében sütkérezhessék. Erre rászolgált ez a nép, ezt nem tagadhatja­ meg tőle semmiféle álalakulat — még ha az a­ „többség" jelzővel disziti is föl magát. Az újságírók egyesülete a sajtószabadságért. A Magyarországi Újságírók Egyesületének vá­lasztmánya pénteken tartott ülésén foglalko­zott az indem­ni­tási javaslattal­­ összefüggő sajtókérdésekkel és ezzel kap­csolatban a követ­kező határozati javaslatot fogadta el: A Ma­gyarországi Újságírók Egyesületeinek választ­mánya, arra kéri a kormányt és a nemzetgyű­lést, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsá­tott rendelkezéseknek hatályon kívül helyezé­sével kapcsolatban már most szüntessék meg az összes rendelkezéseket, amelyek a sajtó szabad­s­ág­át korlátozzák. Így mindenekelőtt helyezze hatályon kívül azt a rendeletet, amely előzetes kormányengedélyihez köti az új lapok megjele­nését, valamint szüntessék meg a lapoknak közigazgatási úton történő betiltását. Egyben a választmány annak kapcsán, hogy a „Világ" újra cs­ak két hónapra kapta meg az utcai eU árusítási engedélyt, annak kiemelésével, hogy, sem törvény, sem rendelet a kolportázsjog idő*­határhoz kötött engedélyezéséről nem intézked•­dik, tiltakozik a kolportázsjog engedélyezésé*­nek ilyen önkényes kezelése ellen.

Next