Népszava, 1922. július (50. évfolyam, 146–171. sz.)

1922-07-01 / 146. szám

f 1922 julius 4. % A harmadik­ pardont mondom. * — JKtín mzusze&p beszéd.- és ér'tentem' gyaStowlat foFKisSpdpesza. t- KI FÉL A VIRÁGTÓL? Mégis csak borzasztó, gúnyolódik a Népszavában egy Bécsbül Írogató szovjethős, hogy van egy ország, am­ely nem birja ki a­ gomblyukba tűzött vörös virágot, mert „a lelkiismerete ludbőrös lesz tőle". Ha jól emlék­szünk, éppen holnap lesz három erz­endője, hogy a ludovikások váratlanul fehér szegfüvel jelentek meg az infón. Ennek c.­. ártatlan virágnak láttára olyan jerikói" ré­mü­­let támadt a vörös gyilkosok leütött, hogy, pardon, gépfegyverrel vonultak föl a fehér szegfű ellen. Akkor tehát a fehér virág izgatás volt, most, ellenben a vörös nem az. Csak arcalvágás és figyelmeztető számun­kra, hogy Ma­gyarországon már odaizmosodott a jogrend, hogy a tömeggyilkosságokkal is nyíltan szabad szolida­ritást vállalni. A lelkiismeretünk ludborüzik belé? Igaz. Hát csak piszkálják azt a lelkiismeretet­, de, pardon, maglikra vessenek, ha az elaludt magyar lelkiismeret még egyszer fölébred. Az „Uj Nemzedékiből. No, édes fiacskám, •állj föl, nézz a szemembe bátran és mondd, hogy* hivnak? Csak tudod tán a nevedet. Az enyimet tudod, mert hiszen torkodszakartából kiabálod az udvaron: '— Hazaáruló a Bujdosói b­ácsi! Szovjethős a tapiitó ur! 'Ne tagadd, halottam. Láttam is, mert az irkádba belefirkáltad. Mutasd a kezedet, tintás. Te kis hunefut, hát ne tagadd! Mondd a neve­idet és hajtsd meg magad szépen. Én is akarom tudni, hogy kivel beszélek. No, mért sütöd le a szemedet, mért hallgatsz, mint a csuka? No jó, ne pityeregj, majd máskor. Már a múlt órán is mondtam neked, hogy senki sem hazaáruló azért, mert Bécsben la­kik és senki sem szovjet hős azért, mert csak a forradalmi törvényszék elé ültették le, de nem akasztot­ták föl vagy nem szaladt Szegedre azzal, hogy én is miniszter szeretnék lenni, ha már népbiztos nem lehettem. Ezt már tudhat­nád,­ mert nem egyszer mondtam, de te nem ügyeltél ide, tehát ötöst kapsz. Azt is tudhatnád, hogy három évvel ezelőtt azokat az ifjakat nem azért fülelték le, mert váratlanul fehér szegfűvel jelentek meg az utcán. Csacsi­kám, hát ilyesmit ne mondj. Azok az ifjak­ puskát, mégpedig nem meggymaggal töltött puskát tűztek a gomblyukukba. De­ nemcsak tűztek, hanem tüzeltek is azzal a puskával. A fehér szegfűk, a vörös enegfűk durrogattak egymásra. Utcán rekedtek haltak bele ebbe a feleselgetésbe. Ennek fele sem volt tréfa és csak a bolond mond­hat olyat, hogy az embereknek azért kellett meghalni, mert a ludovikások fehér szegfűvel jelentek meg az utcán. Ugyan mi lenne most, ha egy csomó éretlen gyerek vörös szegfűvel meg puskával fogadná a mai uralom katonáit? Föl­koncolnák őket, ugy­e? No és csupán azért koncolnák föl őket, mert vörös szegfű van a kalapjuk mel­lett? A puska nem számít, az ellenállás, a tü­zelés, az emberek lelövése kismiska? Látod, fiacskám, milyen szamár vagy. Egy paddal hátrább ültetlek. De ne babrálj az orroddal, hanem figyelj to­vább. Az is gyáva volt, aki annak idején a fe­hér szegfűtől, a fehér nyakkendőtől megijedt. Az is gyáva, aki most a piros szegfűtől meg­riad és segítséget Idáll, Szamár volt, aki a töl­tetlen nyakkendőkben, az el nem sülhető zseb­kendőkben veszedelmet látott és üldözte. Ma is az, aki most ugyanezt teszi. Állj föl szépen, tekints szét és mondd, mit látsz magad körül? Tömeggyilkosságokat, ugy­e, édes fiam? Na­gyon csúnya minden gyilkosság, még ha nem tömeggyilkosság is, hanem csak egyszeres, mint például a Cservenkáé, vagy kétszeres, mint a Somogyié és Bacsóé, vagy többszörös, mint az orgoványiaké, a siófokiaké és a többi. Még a törvényes gyilkosságok sem szépek, de hát mi még nem vagyunk ott, ahol sokezer évvel az egyiptomiak voltak, hogy törvényt hozzunk a halálbüntetés eltörléséről, mi még arra a kedélyes álláspontra helyezkedünk, hogy kezdjék először a gyilkos urak. Hát jól van, akaszthassuk egymást. De nézd, te már ,tapsoltál azoknak a nyakkatekeréseknek, amik a diktatúra gyilkosainak szóltak. Az általuk el­követett gyilkosságokkal nem azonosítottad magadat, ugy­e? Én sem. Tapsolhattam-e én vagy más azoknak a nyakkitekeréseknek, amelyek a diktatúra elbukása utáni időben el­követett egyszeres és többszörös gyilkosságok tetteseinek­ szóltak? Nem. És miért nem? Mért csak'az'áldozatok hulláit látjuk és mért nem a gyilkos urakét is? Mért n­em jajgatsz e kö­vetkezetlenségen? Ugy­e, én mondhatnám, hogy te " azonosítod magadat a tömeggyilkosokkal és nem 'én, te még a tetejében újabb gyilkossá­gokkal fenye­getődtül is. Kis­fiam, ez nem illik. Az igazság azt dik­tálja, hogy aki rabló, aki gyilkos, az lakoljon akár piros szegfűs, akár fehér szegfűs. Te még ezt­ sem­ tud­tad. A leghátul­só padba, a szamárpadba ültetlek és azt mondom neked: — Tanulj tinó, ökör lesz belőled. Aztán gyere Bécsbe: ne félj, a hajad szála sem görbül meg, itt is az maradsz. Pardon! Bujdosó Péter. NÉPSZAVA Tí Mégis m@fgc £ ráíggifi £ fs m villamost. Már javában gyártják a magasabb áru villamosingereket. — Tormaiék nstsi érnek rá, hogy a városházi urak ssírajárékával i&'^jsnek. Legutóbbi lapunkban megírtuk, hogy a fő­város közlekedési bizottsága szerdán tár­gyalta villamosért viteldíj drágitási javasla­tát. A javaslatot, amint tudjuk, egyelőre a bizottság visszautasította. Akkor egyben megmondottuk: ne h­igyje ám senki, hogy ezzel a villamosigazgatóság drágítási terve dugába dőlt, mert a múltakból már elég ta­pasztalatunk van arra nézve, hogy villamo­sok terveiket, különösen az árdrágítás tekin­tetében, minden körülményeik között keresz­tülviszik. Hiszen minden villamosdrágításnál lejátszódott már ez a komédia, amikor a drágítás miatt hol Wolff­ék mosták kezeiket pilátusi szemforgatással, hol pedig más ille­tékesek rendeztek maakadék­oskodásokat, de végül a drágítás mindig pontosan bekövetke­zett. Így van ez most is. A közlekedési bizottság visszautasította­ a viteldíj drágítási javaslatot, de ennek ellenére már vígan gyártják a fölemelt árú me­netjegyeket. A nyomdából frissen kikerült menetjegyek ára pedig pontosan annyi, amennyit az igaz­gatóság javasolt,­­vagyis a napi menetjegy S korona helyett 10 korona lesz, gyermekjegy 3 helyett 4 korona, az éjjeli járatok menet­— Kulturális fölényünk a —. gyakorlatban. Nincs, aki el­len­ttmon­­dhatna annak a sokat hangoztatott tételnek, hogy az ország integri­tását csak kulturális fölényünkkel szerezhet­jük vissza. Az internálás, a börtön, a jogtalan­ság, a gazdasági kibontakozás örökös m­egakasz­tása nem azok az eszközök, amelyek kulturális fölényhez vezetnének A rossz iskola sem az. Csak a minap írtunk, egy sereg ku­rzuskilengést ismertetve, iskoláink sajnálatos szelleméről. Most a nyomor­gó tanárokról kell írnunk. Ami a tanárokra áll, fokozottabban igaz a taní­tókra, óvónőkre is. Nem a politikai hajszában keny­erüktől megffosztottakról szólunk most, hanem azokról, akiknek meghagyták a robot lehetőségét a nyomorúság tengerén. Jellemző kai­túrk­ép az, amely a budapesti középiskolai tanárok pénteki értekezletén újra kifejezésre jutott. Komoly, fegyelmezett, ..gutgesinnt" emberek panaszkodnak olyan hangon, ame­lyet csak a legvégsőbb nyomorúság csalhat ki belőlük. A tanárság helyzete kibírhatatlan —­­mondották —, jövedelmük elégtelen, státusukat nem megfelelően rendezték és ráadásul a taní­tás heti óraszámát 18-ról 24-re akarják föl­emelni és ezzel egyenesen tönkretenni­ a kö­zépiskolát. A kultuszminiszter érzéketlen a ta­nárság panaszaival szemben, semmi koncep­cióra és még arra sem hajlandó, hogy h­osszabb ideig tartó kih­­allgatáson fogadja őket. Szabo­t tázst, sztrájkot nem akarnak a tanárok, de az­­ erkölcsi szabo tázst, az erkölcsi hanyatlást vonja maga után az, ha éhesen, lerongyoltan kell megjelenniük a tanítványok előtt és el­esettségük miatt nem tudnak lélekkel tanítani. Volt fölszólaló, aki a pusztai pannaszkodással nem elégedett meg, de azt ajánlotta, hogy a középiskolai tanárság kívánságainak megtaga­dása esetén gondoskodjék hatásosabb eszközök­ről és sikert ér el, ha erőt mutat Végtelenül elszomorító ez a kép, nincs mit hozzátenni. Fáj­dalom, a tanárság is a maga kárán tanul. Nem, így nem lehet eljutni a kulturális fölényhez, amikor azt látjuk, hogy a cseh képviselőház utasította­ a kormányt, terjessze-j elő törvény­javaslatot, amelynek értelmében a tanítók egyetemi kiképzésben részesüljenek. A cseh állam a tanítóktól is a legmagasabb képesítést követeli meg, amiből következik, hogy a taní­tók megélhetéséről is úgy kíván gondoskodni, hogy Cseh-Szlovákia népiskolái a lehető leg­magasabb szinvonalat érjék el. Ez a két tény egymás mellett nagyon komoly figyelmeztetés­számba mehet. Nem szónokolni kell az integri­tás érdekében, de építeni. Megállani a kulturá­lis leromlás lejtőjén, amelyen egyik bűn a má­sikba kapaszkodva húzza lefelé az országot, holott emelkednie kellene, hogy az utódálla­mok hatalmas versenyét győzze. Nem a nume­rus clausus, nem a deres, nem Zalaegerszeg, nem a kiéheztetés, nem a kurzu­skultúra, hanem a munka, a kenyér, a­­ jog, a szabadság, a belső megnyugvás kell ide. Munka és­ rend. A kurzus frázisaitól hivatalnok, tanár, munkás jól nem lakik. Pedig a kulturális fölény ezzel kezdődik. A fölényig aztán, még mindig marad hátra elég tennivaló. — Pedlow kapitány elutazása. Az Amerikai Vöröskereszt-Misszió, élén Pedlow kapitánnyal, eltávozik Budapestről. Csütörtökön délután 4 órakor száll hajóra az Eötvös­ téri állomáson, amikor ünnepélyesen vett búcsút a főváros lakosságától. Jegyeinek ára 1.3 korona helyett 20 korona lesz, az egyszeri átszállásra jogosító éjjeli menetjegy ára 30 korona. Munkás hetijegy ára az eddigi 90 korona helyett 120 korona lesz, a közalk­almazottak­ hetijegyét 40 koro­náról 60 koronára emelik, postásoknak 30 ko­ronáról 40 koronára. Szóval, amíg a fórumon komédiát rendeznek a drágítás körül, a kulis­­szák mögött már befejezett tény a villamos­jegyek megdrágítása. Az új jegyek k­észítésével kapcsolatban meg kell emlékeznünk új epizódról is. Az eddigi hetijegyekre ugyanis a fővrzusi villamosigaz­gatóság keresztet nyomatott, hogy ezzel is dokumentálja azt, hogy ők nem afféle magán­kapitalista vállalat, hanem „altruista alapon álló kurzusi testület". Az uj villamosjegyek nyomása során ismét szóba került a kereszt és az igazgatóság beható eszmecsere után úgy döntött, hogy az uj jegyekre nem nyom­­­tatja rá a keresztet. Nem tudjuk most már, hogy szem­érmesség-e az indító oka ennek az­­ elhatározásnak és talán a villamosvezérek­ is megállapodtak abban, hogy ilyen drágítások u­­tán profanizálás volna az ilyen jelnek a használata. * Ettől eltekintve azonban, láthatjuk, hogy villamosok árdrágítása nemsokára komoly valósággá válik és Budapest nyomorgó dol­gozói ugyancsak törhetik a fejüket, hogy miből fizessék majd a megdrágított viteldíjat. — A tudatlanság demagógiája. Még­pedig a vakmerő tudatlanság demagógiája az, amivel von Wolffék házalnak olyan közönség előtt, amelynél nem kell tartaniok attól, hogy az ijesztő ürességet ki tudják hámozni az öblös frázisok tömkelegéből. Az ország torkig van ezzel az uszításokban utazó társasággal, társa­dalmi bék­ét, munkát és rendet követel. Wolt Wolffék hazár menteni — erre egyedül szaba­dalmazottaknak tolakodnak föl — csütörtökön Debrecenbe ruccantak el. Wolff úr tartotta a disabeszédet, Debrecen népének — távollétében. Debrecen dolgos népe nem volt kíváncsi­ a frázislovagra. A választásokon félre nem ért­hető módon kifejezte azt, hogy mit tart a Krisz­tus palás­t­jába érdemtelenül kapaszkodó uszí­tók felől. De sajnáljuk azt a kis töredékét Deb­recen lakosságának, amely a súlyos helyzeté­ből kivezető utat von Wolffék hamis útján ke­resi. Wolffék politikai léte uraló tünete az or­szág betegségének. Mérhetetlen károkat okoz­tak kurzusukkal az országnak, amelynek­ egész­séges életösztöne, mint kóranyagot izzadja már ki magáb­ól a gyűlölet mételyét, ezeknek az uraiknak egyetlen tudományát. Von Wolff­er először a kálvinistákat leckéztette meg, majd áttért a szociáldemokráciára. A „M. T. 1." szol­gálatkész­ítő ismertetése alapján megállapít­hatjuk, hogy ennek az urnak halvány sejtelme sincs arról, amiről­ beszélt. Valami egészen együgyű szempontból próbálgatta elintézni a munkásosztály történelmi küzdelmét és „meg­állapította", hogy a szociáldemokrácia csődbe került. A hallgatósága nem kérdezte meg tőle, hogy miért tajtékozik akkor annyira olyas­valami ellen, ami csődöt mondott. Való igaz — mondott­a —, hogy a jelenlegi gazdasági rend nem tudja betölteni a hivatását és azt át kell alakítani. Orvosi ásni a fajok harcát hirdette. A fascista csőcseléket állította oda követendő például. Ennyit érdemesnek tartottunk­­ el­mondani a debreceni kirándulásról, a tudat­lanság demagógiájának erről a szánalmas vergődéséről. Még mindig tart a bécsi villamossztrájk. Amint Bécs­ből jelentik, a villamos alkalmazottak sztrájkja még­ min­dig tart. Csütörtökön este a sztrájkolók kezdeményezésére a városházán egyezkedő tárgyalások indultak meg,­­me­lyek késő éjszakáig tartottak. A tárgyalások során azon­ban nem tudtak megegyezésre jutni. A tanácskozást pén­teken folytatták.* Annak ellenére, hogy a sztrájk változat­lanul tart, bizonyos közeledés történt a sztrájkoló villa­mos alkalmazottak és a városi tanács között. A városi tanács a béremelés kérdésében engedékenységet mutat, a munkaidő megrövidítlséről azonban nem akar hallani. Hangoztatják, hogy a villamos alkalmazottak fizetéseme­lése miatt a viteldíjat az eddigi 150 koronáról 250­0 koro­­­nára kell fölemelni. — Nyilatkoznak a NémetvölgyinU ..«anatórium* betegei Levelet kaptunk, amelyben az említett gyógyintézet betegei tesznek megjegyzéseket az Országos Pénztárnak­ szerdai lapunkban közölt helyreigazító nyilatkozatára. A betegek panaszaikat föntartják és kijelentik, hogy a pénz­tári vizsgáló bizottság egyszeri tapasztalat alapján mon­dotta el véleményét. A betegek mindazonáltal panaszai­kat és kívánságukat az élelmezés minőségi és mennyiségi­­ megjavítására szorítják vissza, e részben kérnek sürgős intézkedést, tekintettel arra, hogy huszonnégy beteg írta­ alá az újabb levelet, nem lehet szó egyesek szeszélyeiről,­ a pénztár az ellátás megjavítását ne tekintse elintézett­­nek a helyreigazító nyilatkozattal.

Next