Népszava, 1922. szeptember (50. évfolyam, 198–222. sz.)

1922-09-01 / 198. szám

AZ ELŐFIZETÉS AHA: egy évre. ... 221­» kor. negyed évre átf1 kor. fél évre 1188 kor. ceg hóra . . . 201 kor. Jugoszláviában egy szám­­ra 6 h­g. korona. JEGYES SZÁM AHA 1» KOHONA Budapest, 1922 szepttegnesesi it perstek MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP­­x 2 M&a korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefon: József 3—29 és József 3—30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3-32) Az „erőszak ””” és más ízületek. A madár is pajzán és­­ fölületes és jó­dolgában a madár is inkább könnyelmű, mint higgadt, bölcs vagy meggondolt. A pajzán madár lenn , a hegytetőn vidá­man belerúg a hóba és az időnek rö­vid határán belül már lavina zúg menny­dörögve a völgy felé. A madár mindezt nem tudja, mert azért pajzán és azért könnyelmű és a madár mindezt nem is látja, mert azért él a hegytetőn, hogy örök rejtély maradjon előtte, ami lenn, az élet siralomvölgyében gyilkos sérelem, veszedelem vagy halál. Lavina zúg végig e pillanatban a magyar közéleten is, a „higgadt" és a „bölcs" meg­állapítások lavinája: megszólal a püspök, megszólal a politikus és közéjük ékelődik szónoklat-bukfencével a legnevetségesebb bohóc, hogy ő is elvigyen egy marokkal a züllött közélet tapsaiból. A megállapítások nem megdöbbentők, nem is dermesztőek, csak olyanok, hogy meg kell mellettük álla­nia mindenkinek. Egy napon belül olyan sünten jöttek, hogy az már nem is véletlen. „Lavina. S ez is csak úgy kezdődött, mint a többi. Szép sorban, a logika egyenességével, mint a parádé. Jönnek haza messziről hajdani hadifog­lyok s az első, amit itthon találnak, kéz­mosás és melldöngetés. Valaki azt pana­szolja nekik, hogy kiverték a fegyvert az ország kezéből (lásd: Diaz-féle fegyverszü­neti szerződés) s amikor már mindent el­vesztettek — azok, akik a dolgokat kezdték, akkor jött a „szervezett szenny" és ráült az ország nyakára. Az előkelő sértegető tovább megy és a „szervezett szenny" nem szólhat semmit, mert még tekintetbe veszi, hogy az országban törvények is uralkodnának. Igen, a szervezett munkásosztály, a „szervezett szenny" összeszorítja a fogát és hallgat. Nem beszél ott sem, ahol pedig beszélni készült és ahonnan ha megdördítette volna a hang­ját, élesen csengett volna bele a fülekbe — Trianonban épp úgy, mint Budán. Elvégre a „szervezett szenny" nagyon jól tudja, hogy a hallgatása is nagyon hangos beszéd..., ami pedig a továbbiakat illeti: az ország e nagy értéke, a szervezett munkásosztály, természetesnek tartja az ilyen rang­emelést ott és akkor, ahol és amikor orgo­ányi bandavezérek és az Erőt szimuláló, hencegő Istennyilak az állam erkölcsének és az állam talpkövének szerepében (még egy ötven­szeres gyilkosság után is) büntetlenül pará­dézhatnak. Van tehát valami, ami kedvet ad az isteni bölcsességek megnyilatkoz­tatására s van valami — mondjuk —: meggondolatlan ösz­tönzés, ami megindítja a lavinát. íme, már jelentkeznek is szép sorjában és egyik sem akar méltatlan lenni a másikhoz. A közélet legnevetségesebb Dummer Ágos­tonja után, aki Karcagon a „kemény ököl" és a „szurony" isteni filozófiáját hirdette az Alföld népének, beáll a sorba Prohászka. Ugyanaz a Prohászka, akinek augusztus 20-iki szentbeszéde után a székesfehérvári házi újság a mentalitásnak olyan megható szolidaritásával kényszerült a világba rik­kantani, hogy: kötelez a jogrend után kiabá­lók nyakába! A tudós egyházfejedelem, az irgalom atyja a fascista példát ajánlja vezér­csillagul a magyarság számára. Azt a szép példát, amelyben gyújtogatás és tömeggyil­kosság, mint „nemzetvédő" módszerek vív­ták ki legújabban a művelt világ undorát. Gyújtogatni és gyilkolni! Vájjon van-e en­nél magasztosabb erkölcsi magaslat, amelyre föl kell rúgtatnia az árva magyarságnak, hogy visszavívja mindazt, amit el kellett veszítenie! S amikor az erőszak, mint kor­mányzati módszer, mellékutcában szögezi egy helyre az országot a világ népeinek nagy útja mellett, akkor a leghiggadtabb és a legbölcsebb magyar fő azt a jeles buzdítást adja nemzetének, hogy „az erőszaknak is vannak néha történelmi feladatai"... Ha ezt a szépséget magyarra akarnók fordítani, akkor úgy hangzana, hogy: fiaim, csak bör­tönözzetek, fiaim, csak internáljatok és fiaim, óh fiaim, csak gumibotozzatok! De nem fáradunk ezzel a fordító­munkával, mert hiszen akiknek a buzdítás szól,­­azok úgyis megértik — azonban mit szób­a várjon a püspök úr ahhoz, ha megértenék ott is, a baloldal tömegeiben, ah­ol már-már elvész a h­it a parlamentáris és az alkotmányos mód­szerek hatékonyságában és a kételyektől föl­szántott lelkekbe mint termékenyítő mag hull bele a tanítás —• az erőszak történelmi föladatairól?! .Azt tartjuk azonban, hogy ma, amikor „a ..legborzalmasabb ,tél előtt átlipik", nam, jó sokat kukoricázni az ilyen kérdés körül. Ámde, ha a püspök jónak tartja, csak csi­nálja És örüljön, hogy már ugyanaznap akadt egy nagyon jeles követője. Bizony, akadt. De még milyen jeles köve­tője akadt. Friedrich István szólalt meg a kurzus délutáni tribünjén. A nagy állam­férfi, a mezőgazdaságii gép- és vaskancellár (G. m­. b. H.) ezúttal is hű maradt tudatalatti hajlamaihoz és hangos szóval Lenin és Trockij államkormányzó elméletét hirdeti. „Parlamentáris technikával ma már nem le­het államot kormányozni", mondja hősünk (Zalaegerszeg veszedelme nélkül) és mi, akik hívei vagyunk a parlamentarizmusnak (a valódinak), kénytelenek vagyunk azt kér­dezni: hát akkor ugyan mivel? A Prohászka­féle erőszakkal, amelynek történelmi fel­adatai vannak? Vagy azzal a­­m­ásikkal, amelynek „erélyes" rendeletei mellett kasz­tráló kések és siófoki nádasok is ragyognak a magyar történelem lapjain? Ha nem par­lamentarizmussal, hát akkor, mivel? Ha nem alkotmánnyal, demokratikussal és kor­szerűvel, akkor ugyan mivel? .Várjuk a Nagy Vaskancellár fölvilágosító szózatát, mert mi — úgyis, mint „szervezett szenny" — a pillanatban roppant kíváncsiak va­gyunk — arra is, mit szól majd a fölvilágo­sító bölcsességhez az a csomó európai, aki éppen a parlamentarizmus nevében érkezik hozzánk ezen a mai napon... Azonban nem folytatjuk, noha a lavina logikai lánca éppenséggel nincs még be­fejezve. Nem is szörnyűködünk, nem is ve­szünk semmit sem tragikusan. De figyel­meztetjük az urakat, hogy halkabban mesél­jenek, vagy egyáltalában ne meséljenek! A pajzán madárka, ha megrúgja a havat — amely, mellékesen, szűz, tiszta és erős marad, ím, bele is köpnek —, ne lásson mindjárt szá­guldó lavinát, mert az ilyen tréfákra mi szükség van várjon? Ha pedig nincs meg­­­gondoltság, nincs higgadtság, nekünk az is mindegy. Sőt! A völgy megmarad völgynek évszázadok csapásai és szenvedései után­ is, de, ami nekünk szintén egészen mindegy, mi lesz a madárkákkal —ott fönn a hegyen?.. A A külföldi szocialista képviselik deklarációja a magyar kormány meghívásának visszautasításáról. * * Loch­a elvtárs, német birodalmi egszési eln­ök, megindokolta a »oda« Listák visszassfiasista uSIttsfesgiatásált­. A Bécsben megtartott XX. interparlamentá­ris konferencia minden túlzás nélkül mondható a világ egyik színpadának, amelynek deszkáin a politikai élet szereplői léptek föl a világ minden részéből, hogy onnan a béke és a népek közötti megértés ügyének, végeredményben az emberi civilizációnak és fejlődésnek tegyenek szolgálatokat. Rövidlátó és osztálycs­elekekért lelkesülő kis­szellemek lebecsülhetik az ilyen összejövetele­ket, de akik föl tudják mérni az egész világ népét átölelő emberi érzéssel azoknak az esz­méknek értékét, amelyek az ilyen nemzetközi vonatkozásokat és megnyilvánulásokat uralják és hevítik, azok tudják, hogy minden ilyen tanácskozás a legnemesebb magvetés munkája, amelynek gyümölcse ugyan nem lesz m­áról­,holnapra learatható, de amely minden bizony­nyal meg fog érni és eljön az idő, amidőn ez a gyümölcs érett állapotban fog ölébe hullani egy megnemesedett világ boldogabb kort érő népének. Mi tehát értékeljük ezt a n­o.-t, lezajlott nemzetközi összejövetelt is és hogy erre meg van minden okunk, azt igazolja az a körül­mény, hogy a konferencián olyan nagy szám­ban vettek részt a szocializmus hívei és parla­menti képviselői, mint eddig még egy esetben sem. A szocalista pártoknak a háború után különösen nagy feladataik vannak a béke vég­leges helyreállítása és a rombadöntött gazda­sági körforgalom helyreállítása körül és az a körülmény, hogy úgy a régi, mint az új nem­zetközi kapcsolatok­ban a szociáldemokrácia reprezentánsai törekednek a megfelelő be­folyás biztosítására, bizonyítja azt, hogy, e kapcsolatok, ha ma még nem egészen őszinték és nem eléggé súlyosak is a kitűzött cél eléré­séhez, a szocializmus híveinek résztvételével, számuknak fokozatos emelkedésével, befolyásuk gyarapodásával később mégis fellegvárai lesz­nek a népek kölcsönös megértésének, az általá­nos emberi és nemzeti jogok védelmének és akadálya a világbéke bármely oldalról jövő megzavarásának. A bécsi konferenciára — sajnos — a magyar­országi szociáldemokrata párt nem küldhette el a maga parlamenti képviselőit, hogy miért, azt már e lapok hasábjain közöltük­ a magyar közvéleménnyel. És politikai megérzésünk nem csak­, mert a konferencián valóban szóba ke­rültek azok a belső állapotok, amelyeknek megváltoztatását mi a kormányzattól követel­jük, amelyek megváltoztatása nélkül a ma­gyarországi szociáldemokráciának nem lehet kiállani a n­emzetközi fórumokra, mint a ma­gyar állam egyik képviselőjének, mert ezeket az állapotokat akkor is szóba hozták­ volna a bécsi konferencián, ha ott a m­ag­yar­országi szociáldemokrata párt képviselői is megjelent

Next