Népszava, 1922. szeptember (50. évfolyam, 198–222. sz.)
1922-09-01 / 198. szám
AZ ELŐFIZETÉS AHA: egy évre. ... 221» kor. negyed évre átf1 kor. fél évre 1188 kor. ceg hóra . . . 201 kor. Jugoszláviában egy számra 6 hg. korona. JEGYES SZÁM AHA 1» KOHONA Budapest, 1922 szepttegnesesi it perstek MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAPx 2 M&a korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefon: József 3—29 és József 3—30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3-32) Az „erőszak ””” és más ízületek. A madár is pajzán és fölületes és jódolgában a madár is inkább könnyelmű, mint higgadt, bölcs vagy meggondolt. A pajzán madár lenn , a hegytetőn vidáman belerúg a hóba és az időnek rövid határán belül már lavina zúg mennydörögve a völgy felé. A madár mindezt nem tudja, mert azért pajzán és azért könnyelmű és a madár mindezt nem is látja, mert azért él a hegytetőn, hogy örök rejtély maradjon előtte, ami lenn, az élet siralomvölgyében gyilkos sérelem, veszedelem vagy halál. Lavina zúg végig e pillanatban a magyar közéleten is, a „higgadt" és a „bölcs" megállapítások lavinája: megszólal a püspök, megszólal a politikus és közéjük ékelődik szónoklat-bukfencével a legnevetségesebb bohóc, hogy ő is elvigyen egy marokkal a züllött közélet tapsaiból. A megállapítások nem megdöbbentők, nem is dermesztőek, csak olyanok, hogy meg kell mellettük állania mindenkinek. Egy napon belül olyan sünten jöttek, hogy az már nem is véletlen. „Lavina. S ez is csak úgy kezdődött, mint a többi. Szép sorban, a logika egyenességével, mint a parádé. Jönnek haza messziről hajdani hadifoglyok s az első, amit itthon találnak, kézmosás és melldöngetés. Valaki azt panaszolja nekik, hogy kiverték a fegyvert az ország kezéből (lásd: Diaz-féle fegyverszüneti szerződés) s amikor már mindent elvesztettek — azok, akik a dolgokat kezdték, akkor jött a „szervezett szenny" és ráült az ország nyakára. Az előkelő sértegető tovább megy és a „szervezett szenny" nem szólhat semmit, mert még tekintetbe veszi, hogy az országban törvények is uralkodnának. Igen, a szervezett munkásosztály, a „szervezett szenny" összeszorítja a fogát és hallgat. Nem beszél ott sem, ahol pedig beszélni készült és ahonnan ha megdördítette volna a hangját, élesen csengett volna bele a fülekbe — Trianonban épp úgy, mint Budán. Elvégre a „szervezett szenny" nagyon jól tudja, hogy a hallgatása is nagyon hangos beszéd..., ami pedig a továbbiakat illeti: az ország e nagy értéke, a szervezett munkásosztály, természetesnek tartja az ilyen rangemelést ott és akkor, ahol és amikor orgoányi bandavezérek és az Erőt szimuláló, hencegő Istennyilak az állam erkölcsének és az állam talpkövének szerepében (még egy ötvenszeres gyilkosság után is) büntetlenül parádézhatnak. Van tehát valami, ami kedvet ad az isteni bölcsességek megnyilatkoztatására s van valami — mondjuk —: meggondolatlan ösztönzés, ami megindítja a lavinát. íme, már jelentkeznek is szép sorjában és egyik sem akar méltatlan lenni a másikhoz. A közélet legnevetségesebb Dummer Ágostonja után, aki Karcagon a „kemény ököl" és a „szurony" isteni filozófiáját hirdette az Alföld népének, beáll a sorba Prohászka. Ugyanaz a Prohászka, akinek augusztus 20-iki szentbeszéde után a székesfehérvári házi újság a mentalitásnak olyan megható szolidaritásával kényszerült a világba rikkantani, hogy: kötelez a jogrend után kiabálók nyakába! A tudós egyházfejedelem, az irgalom atyja a fascista példát ajánlja vezércsillagul a magyarság számára. Azt a szép példát, amelyben gyújtogatás és tömeggyilkosság, mint „nemzetvédő" módszerek vívták ki legújabban a művelt világ undorát. Gyújtogatni és gyilkolni! Vájjon van-e ennél magasztosabb erkölcsi magaslat, amelyre föl kell rúgtatnia az árva magyarságnak, hogy visszavívja mindazt, amit el kellett veszítenie! S amikor az erőszak, mint kormányzati módszer, mellékutcában szögezi egy helyre az országot a világ népeinek nagy útja mellett, akkor a leghiggadtabb és a legbölcsebb magyar fő azt a jeles buzdítást adja nemzetének, hogy „az erőszaknak is vannak néha történelmi feladatai"... Ha ezt a szépséget magyarra akarnók fordítani, akkor úgy hangzana, hogy: fiaim, csak börtönözzetek, fiaim, csak internáljatok és fiaim, óh fiaim, csak gumibotozzatok! De nem fáradunk ezzel a fordítómunkával, mert hiszen akiknek a buzdítás szól,azok úgyis megértik — azonban mit szóba várjon a püspök úr ahhoz, ha megértenék ott is, a baloldal tömegeiben, ahol már-már elvész a hit a parlamentáris és az alkotmányos módszerek hatékonyságában és a kételyektől fölszántott lelkekbe mint termékenyítő mag hull bele a tanítás —• az erőszak történelmi föladatairól?! .Azt tartjuk azonban, hogy ma, amikor „a ..legborzalmasabb ,tél előtt átlipik", nam, jó sokat kukoricázni az ilyen kérdés körül. Ámde, ha a püspök jónak tartja, csak csinálja És örüljön, hogy már ugyanaznap akadt egy nagyon jeles követője. Bizony, akadt. De még milyen jeles követője akadt. Friedrich István szólalt meg a kurzus délutáni tribünjén. A nagy államférfi, a mezőgazdaságii gép- és vaskancellár (G. m. b. H.) ezúttal is hű maradt tudatalatti hajlamaihoz és hangos szóval Lenin és Trockij államkormányzó elméletét hirdeti. „Parlamentáris technikával ma már nem lehet államot kormányozni", mondja hősünk (Zalaegerszeg veszedelme nélkül) és mi, akik hívei vagyunk a parlamentarizmusnak (a valódinak), kénytelenek vagyunk azt kérdezni: hát akkor ugyan mivel? A Prohászkaféle erőszakkal, amelynek történelmi feladatai vannak? Vagy azzal amásikkal, amelynek „erélyes" rendeletei mellett kasztráló kések és siófoki nádasok is ragyognak a magyar történelem lapjain? Ha nem parlamentarizmussal, hát akkor, mivel? Ha nem alkotmánnyal, demokratikussal és korszerűvel, akkor ugyan mivel? .Várjuk a Nagy Vaskancellár fölvilágosító szózatát, mert mi — úgyis, mint „szervezett szenny" — a pillanatban roppant kíváncsiak vagyunk — arra is, mit szól majd a fölvilágosító bölcsességhez az a csomó európai, aki éppen a parlamentarizmus nevében érkezik hozzánk ezen a mai napon... Azonban nem folytatjuk, noha a lavina logikai lánca éppenséggel nincs még befejezve. Nem is szörnyűködünk, nem is veszünk semmit sem tragikusan. De figyelmeztetjük az urakat, hogy halkabban meséljenek, vagy egyáltalában ne meséljenek! A pajzán madárka, ha megrúgja a havat — amely, mellékesen, szűz, tiszta és erős marad, ím, bele is köpnek —, ne lásson mindjárt száguldó lavinát, mert az ilyen tréfákra mi szükség van várjon? Ha pedig nincs meggondoltság, nincs higgadtság, nekünk az is mindegy. Sőt! A völgy megmarad völgynek évszázadok csapásai és szenvedései után is, de, ami nekünk szintén egészen mindegy, mi lesz a madárkákkal —ott fönn a hegyen?.. A A külföldi szocialista képviselik deklarációja a magyar kormány meghívásának visszautasításáról. * * Locha elvtárs, német birodalmi egszési elnök, megindokolta a »oda« Listák visszassfiasista uSIttsfesgiatásált. A Bécsben megtartott XX. interparlamentáris konferencia minden túlzás nélkül mondható a világ egyik színpadának, amelynek deszkáin a politikai élet szereplői léptek föl a világ minden részéből, hogy onnan a béke és a népek közötti megértés ügyének, végeredményben az emberi civilizációnak és fejlődésnek tegyenek szolgálatokat. Rövidlátó és osztálycselekekért lelkesülő kisszellemek lebecsülhetik az ilyen összejöveteleket, de akik föl tudják mérni az egész világ népét átölelő emberi érzéssel azoknak az eszméknek értékét, amelyek az ilyen nemzetközi vonatkozásokat és megnyilvánulásokat uralják és hevítik, azok tudják, hogy minden ilyen tanácskozás a legnemesebb magvetés munkája, amelynek gyümölcse ugyan nem lesz máról,holnapra learatható, de amely minden bizonynyal meg fog érni és eljön az idő, amidőn ez a gyümölcs érett állapotban fog ölébe hullani egy megnemesedett világ boldogabb kort érő népének. Mi tehát értékeljük ezt a no.-t, lezajlott nemzetközi összejövetelt is és hogy erre meg van minden okunk, azt igazolja az a körülmény, hogy a konferencián olyan nagy számban vettek részt a szocializmus hívei és parlamenti képviselői, mint eddig még egy esetben sem. A szocalista pártoknak a háború után különösen nagy feladataik vannak a béke végleges helyreállítása és a rombadöntött gazdasági körforgalom helyreállítása körül és az a körülmény, hogy úgy a régi, mint az új nemzetközi kapcsolatokban a szociáldemokrácia reprezentánsai törekednek a megfelelő befolyás biztosítására, bizonyítja azt, hogy, e kapcsolatok, ha ma még nem egészen őszinték és nem eléggé súlyosak is a kitűzött cél eléréséhez, a szocializmus híveinek résztvételével, számuknak fokozatos emelkedésével, befolyásuk gyarapodásával később mégis fellegvárai lesznek a népek kölcsönös megértésének, az általános emberi és nemzeti jogok védelmének és akadálya a világbéke bármely oldalról jövő megzavarásának. A bécsi konferenciára — sajnos — a magyarországi szociáldemokrata párt nem küldhette el a maga parlamenti képviselőit, hogy miért, azt már e lapok hasábjain közöltük a magyar közvéleménnyel. És politikai megérzésünk nem csak, mert a konferencián valóban szóba kerültek azok a belső állapotok, amelyeknek megváltoztatását mi a kormányzattól követeljük, amelyek megváltoztatása nélkül a magyarországi szociáldemokráciának nem lehet kiállani a nemzetközi fórumokra, mint a magyar állam egyik képviselőjének, mert ezeket az állapotokat akkor is szóba hozták volna a bécsi konferencián, ha ott a magyarországi szociáldemokrata párt képviselői is megjelent