Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)

1922-10-01 / 223. szám

L. évf. 223. sz. Budapest, 1922 aktéfees' 1, vasárnap Ara . . ..M . SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. egy bóra ... 2«» kor". külföldre ! 1 400 kor! MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT (Telefon: józsef s-29 é. józsef s-s«) EGYES SZÁM­AHA: KÖZPONTI KÖZLÖNYE KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. sz. Magyarországon 10 korona, Jugroszlávlában «.. ,. .. « , « .. » » tag. korona, Ausztriában sok osztr. korona. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP (Telefon: József 3—31 és József 3—32) Tanulságok. Megmozdult aas­endo. Az európai kapita­lista civilizáció örö­cös problémája, a meg-lepetések és rejtett energiák kifogyhatatlan forrása, a titokzatos Kelet megint alapos fej­törést okoz Európa mai urainak. .Versailles, Sévres, Trianon után azt hitték a győzők,­­hogy békét teremtettek, amelynek jótékony fedözete alatt fenékig üríthetik majd a diadal ízes nedűvel telt poharát. Gondtalan kéjjel ringatták el magukat abban a gondo­latban, hogy­ saját kapitalistáik nagyra nőtt igényeit és saját imperialista törekvéseik telhetetlen étvágyát most már zavartalanul fogják kielégíthetni a világ proletariátusán. Mert győző és legyőzött államok­ban egy­formán a dolgozó nép fizeti a h­áborús őrület számláját, övé volt a kockázat is. A proletár­ság vérzett, pusztult, éhezett a háború alatt, miközben a kapitalizmus soha nem remélt külön profithoz jutott. A proletárság pusztul, nélkülöz tovább a látszatbéke ideje alatt: vesztes országokban a pénz értéktelensége, győztes országokban az ipari pangás folytán bekövetkezett nagy munkanélküliség miatt. És a kapitalizmus itt is, ott is jó üzletet csi­nált. Lefölözte a háborút, azután gazdagodott a háborút követő fölfor­dulásokon a­ gazda­sági összeomláson. A vesztes államokban összeomlott trónok­­törmelékei épp úgy föl­dolgozásra kerültek a kapitalizmus alchi­mista műhelyében, mint a győző államok trofeud­ai. S hogy a kapitalista-imperialista szent­szövetség terve nem egészen ütött be, ez nem a megszemélyesítők jó- vagy rosszakaratán múlott: az események logikája erősebb az emberek akaratánál — a gazdasági és társa­dalmi szükségszerűségek kicsapnak a meg­szabott mederből s az emberi akarat ellenére alakítják ki az események következményeit. így esett, hogy a párisi békekovácsok erős­nek és kifogástalannak hirdetett műve kontármunkának bizonyult. A sévresi béke­mű már rongyokra tépődött , s ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy az egyébként dekadens Törökország mit tud még kihozni pillanatnyi sikereiből. Még messze vagyunk a végleges kialakulástól, még merészség volna végső következtetése­it levonni, az a tanulság azonban már lesz­revonható az eddig végbement esemé­n­­yről, hogy a világháborút követő békemu­tató­katlan. A­­ v­­őség és győzelem számlakönyvei még nem zárhatók le: sok minden történik még addig, amíig a világ dolgozó népe olyan igazi békéhez jut, amelyet egyes csoportok vagy titkos klikkek nem tudnak majd csak úgy könnyedén fölborítani. És az egyes országok népeitől függ, hogy a történendők jó irány­ban fognak-e hatni vagy még rosszabbá válik-e a dolgozók helyzete. Kétségtelen, hogy a világ népe becsületesen rászolgált az igazi béke áldásaira; megérdemli, hogy végre a munka is megbecsüléshez jusson s annak eredményéből a munkás is lásson valamit. A világpolitikai helyzet alakulásából, a tízesztendős aktív társadalmi forrongásból, várfolyamok és hullahegyek sokatmondó figyelmeztetéseiből ezt az egy értékes tanul­ságot mindenesetre le kell vonnia a munkás­osztálynak s rá kell helyezkednie arra az egyedül helyes alapra, hogy gondos és sza­batos megfigyeléssel, világos mérlegeléssel önmaga igyekezzék a legtöbbet törődni a saját ügyeivel. A túlsó oldal felé is sok tanulságot hor­doznak magukban az események, amit meg­látniuk nem volna egészen hiábavaló. A magyar osztályuralom most a reakció és az ellenforradalom eignumát viseli. „Intranzigens" ellen forradalmárok viszik a szót és harsány lármájukkal sikerült nekik extrém álláspontjukkal az egész magyar bürokráciát megfertőzni. Egy világ omlott össze, egy másik van keletkezőben, trónok dőltek le, maguk alá temetvén évszázados dinasztiákat. Régi hatalmak tűntek le, má­sok keletkeztek, új igények, új megismerések telítik a tömegakaratot, társadalmi rengések és kitörések gyúrják és formálják át a világ képét és itt még mindig a dzsentri-közigaz­gatás szemszögén át determinálják a gazda­sági és szociális szükségletek mértékét és minőségét. Összekeverik az okot az okozattal. Úgy le­het szándékosan, az is lehet, tudatlanságból. Halált kiáltanak a haladásra, lehazaárulóz­nak mindenkit, aki nem azt akarja, amit ők és közben nem veszik észre, hogy ők az igazi hazaárulók, mert kikapcsolták Magyarorszá­got minden lehetőségből. Embereket tesznek felelőssé eseményen liaikus következményei­ért. Október: „néh­ány zsidógyerek és egy bolond gróf átkos műve" — átok, gyalázat rájuk, halált nekik! Haladás, demokrácia, „nyugati badarságok", — mindez nem kell a magyar uraknak, csak reakció és kizáróla­gos osztály uralom, a régi kiváltságok fön­tartásával. Orientálódni valamerre? Minek az? Nem elég jó dolog orientálódni a­­ középkor felé? És örülnek a török diadalnak, nem veszik észre, hogy ez a diadal okos orientációk soro­zatának az eredménye. Nem látják meg a görög tragédia rugóit sem és bizonyára nem fedezik föl a görög forradalomban a magyar október igazolását. Bizonyára ezután is a forradalom gyalázása és üldözése fogja ki­tölteni gondolatkörüket, noha a történelem­ből — legújabban a görög forradalomból —­­megtanulhatnák, hogy vesztett háborúkra úgy köszönt a forradalom, mint éjszakára a hajnal... Igen áim, véljük hallani odaátról, a görög forradalom nacionalista jellegű, az más va­lami, azt szabad, sőt az erény. De várjunk! Még nem tudjuk, hol áll meg, hová fejlődik, mert hiszen minden forradalom nacionalista jellegű, legalább az elején. Az októberi is az volt, annak indult, az is maradt, bukásának egyik oka is túlzott nacionalista szelleme volt, amely gátolta a Vyx-féle demarkációs vonal elfogadását. Ennek az elismerése nem volna megszé­gyenítő a mai kurzus álnacionalizmusára, viszont nagyon hasznos és célszerű következ­ményei lehetnének a későbbi események ki­alakulására. Csak jól kell látni és helyesen ítélni. Most megint forr minden, új háborús veszedelem, de mindenesetre új elrendezke­­dési lehetőség mutatkozik — és Magyaror­szág egyedül áll, egymagában, barátok nél-' kül, befelé is tagolva és háborús állapotban; a ko,rzu? mint hódi'6 bánit, a népnel!... Várjon milyen erkölcsi készültséggel, mi­lyen lelkiismerettel indul neki a magyar kor-­­mányzat a most megnyíló új lehetőségek­­nek? uralkodik-e még az a bornírt szellem, amely egy kis érdekcsoport pillanatnyi ural­máért képes mindent föláldozni és amely le­hetőnek tartja a börtön és szurony uralmát itt ugyanakkor, amidőn a világ más tájain rohamléptekkel halad minden előrel? Ezekre a kérdésekre vár a magyar nép választ és szeretné, ha a választ a tanulsá­gok okos levonása előzné meg — mert viszont a nép végig le fogja vonni a külső események tanulságait. ­ * * • • Áíjszmíiófeárok nyilatkozatai a drága Éisztről és as okcssi gabonáról. Viharfelhők tornyosulnak ismét a nemzet­közi politika egén. Európa viharfészke, a ki­bővült Balkán újra forr, forrong és ki tudja milyen meglepetésekkel szolgál a legközelebbi jövendő. De bármi érjen is az idők méhében, a napi élet mégis elsősorban követeli meg a maga szükségleteit Sert — mondhatjuk — amikor egy állam életére elhatározó nagy események be­következését lehet várni, akkor még fokozot­tabban kell arról gondoskodni, h­ogy az állam­nak egyetlen szeme, a lakosságnak egyetlen rétege se nélkülözze a mindennapi élet fontos szi­­kegleteit, hogy zavar, egyenetlenség, a nél­külözések okozta izgalom lehetetlenné ne tegyék az ilyenkor fokozottabb mértékben szükséges higgadt, nyugodt kormányzást. A drágaság kérdése éppen ezért ma még na­gyobb jelentőségű, mint volt tegnap s tegnap­előtt.. Ha eddig a belső építőm­unkának, a ter­melés zavartalanságának egyik alapfeltétele gyanánt jelentkezett a drágaság letörésének a feladata, úgy ma ehhez még hozzájárul a külső­ bonyodalmakkal szemben való nyugodt és az ország érdekében való állásfoglalás megköny­nyítése is mint olyan cél, amelyet szem előtt kell tartani. A drágaság letörése, a dolgozók életének könnyebbé tétele minden körülmények között fontos állami feladat, nemcsak a közvetlenül érdekeltek, de az egész állam, az egész társada­lom érdekében. És mégis , habár ennek az igazságát senki sem vonja kétségbe — mégis újra és újra meg kell állapítani, hogy a drágaság ellen való küzdelemben a kor­mány legfeljebb csak a tanácskozásokig és egy-egy félintézkedésig megy el, de állandóan óvakodik attól, hogy a dolgoknak a végére járjon, hogy a d­rágaságot, az uzso­rát, a nép kiéheztetésére célzó törekvéseket a gyökerüknél vágja el. A kenyér ára az, ami ma a dolgozó emberek kielégítő táplálkozását elsősorban veszélyez­teti. Részben a maga óriási árával, részben minden más fontos élelmiszer árára gyakorolt hatásával. És mégis a kenyér ára az, amihez nem tudnak, nem mernek vagy nem akarnak egyáltalában hozzányúlni. Előttünk fekszik ma ismét egy csomó nyilatkozat, egy miniszter­tanácsi határozat, egy csomó terv és javaslat, de a kenyér árához egyik sem nyúl, a kenyér árát mindenik kerülgeti, mint a macska a forró kását. Itt van előtttünk Sc­handl Károly földműve­lésügyi államtitkár cik­ke, aki kijelenti, hogy, ,,a magas gabonaár a gazdáknak egyáltalán nem érdeke". Schandl államtitkár szerint a magas gabonaárakat egyszerűen „rákényszerí­tették a gazdákra", akik most szegények kény­telenek tartogatni a búzát és várni, amíg majd­ olcsóbban adhatják el. Ezzel szemben a másik államtitkár, akinek szintén hivatalból kell is­mernie a gabona- és kenyérárak közötti vi­szonyt, azt mondja a nyilatkozatában, hogy a lisztárak alakulásaiba csak akkor volna módja beleszólni a hatóságnak, ha meg tudná állapí­tani, hogy a liszt ára és a gabona ára között olyan nagy a külön­bözet, amely meghaladja a legálisan megengedett, hasznot. Ennek a két nyilatkozatnak az egybevetésé­ből pedig az tűnik ki, hogy a gazdáknak nem előnyös ugyan a magas gabonaár, de azért ők­ mégis csak magas áron adták el a gabonájukat."

Next