Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)
1922-10-01 / 223. szám
NÉPSZAVA 1922 október 1. minisztertanács „megoldotta" a drágaság kérdését. * '* búza 11.30© korona. — A hús tovább drágul. — A burgonya megjelent a piacon. Irégi szokás szerint vajúdtak a hegyek és kicsike egérke lett a/, eredmény. A minisztertanács pénteken a drágaság problémájával foglalkozott és az eredmény: az élőállatok kiviteli illetékének 30%-ról 50%-ra való fölemelése. A Népszava szombati számában kifejtettük már, hogy ettől a rendszabálytól lényeges, javulást egyáltalán nem várhatunk. A közélelmezésügyi miniszter lehetetlennek tartja az élőállatok exportjának megszüntetését, mert azt hiszi, hogy a korona stabilizálását az élőállatok exportjának köszönhetjük. Ha viszont a kiviteli illetékek emelésétől az export olyan csökkenését várja, amely majd lenyomja belföldön az élőállat árát, akkor még ezt az intézkedést sem volna szabad léletbe léptetnie, hiszen akkor a csökkent kivitel folytán ismét baj lesz a koronával Zürichben, amely mintha 20 21-en megállapodott volna. Ez is bizonyítja, hogy az úgynevezett félmegoldások mennyire nem érnek semmit, hiszen még az illetékes szakminiszter sem képes olyan indokolást találni, amely ne volna önmagával ellentmondó és így természetesen nem gerjeszthet bizalmait, kifelé sem. Olcsó husiakcióról persze szó sincs. A búza kérdésében, amely különben ellérte a 11.300 koronás árat, tehát egyik napról a másikra 500 koronával emelkedett, a minisztertanács — és ez bennünket nem lep meg — a teljes tehetetlenség álláspontján van. A miniszter azt mondja, hogy ebben az esztendőben nincs olyan gabonafölösleg, amely arra késztetné a termelőt, hogy gabonájától, ha olcsóbban is, megváljon. A miniszter tehát szentesíti a birtokososztály kíméletlen önzését, mint legfőbb irányelvet a fogyasztók ellátásában. A termelői profitéhsége közgazdasági törvény, amelyhez nem szabad hozzányúlni. De alig olvastunk még jellemzőbb szegénységi bizonyítványt, mint a miniszter azon kijelentését, amelyben azt mondja, hogy tévesen ítélték meg a helyzetet, azok, akik részletesen kidolgozott terv előterjesztését várták, amely alkalmas volna a drágaság letörésére. A miniszter véleménye szerint ilyen tervet nem is lehet készíteni. Ha neki ez a véleménye, akkor csak azt tanácsolhatjuk, hogy sürgősen hagyja el a helyét és adja át olyasvalakinek, aki nincs az indiai sakir álláspontján. Könnyű nem törődni a fogyasztók fogcsikorgatásával és köldökét szemlélve nyugodtan és közönyösen ülni. A mai időkben olyan miniszterekre vanszükség, akik mernek cselekedni még akkor is, ha a fogyasztók millióinak érdekében a milliomos termelők érdekeit kell megsérteni. Ahhoz értenek a kurzus kormányférfiak hogy október havára a mezőgazdasági ingatlanok vagyonválsága fejében fizetendő búza árát október havára 9000 koronában állapítsák meg, ugyanakkor, amikor e hónap 11.300 koronás búzával indul meg. Mindent a termelőért, semmit a fogyasztóért, ez a Bethlen-kormány közgazdasági és közélelmezési programja. Erről az álláspontról valóban nehéz „részletesen kidolgozott tervet terjeszteni a minisztertanács elé, amely alkalmas volna a drágaság letörésére". Megírtuk, hogy a piac Budapesten néhány napja teljesen burgonya nélkül maradt. Voltak jóhiszemű emberek, akik ezt vagonhiánynak és egyéb szállítási nehézségeknek tudták be. Szombat reggel azonban az Árvizsgáló Bizottság új és pedig magasabb burgonya irányárakat léptetett életbe. A sárga burgonyára nézve az új ár 30 korona, a nemesített burgonya ára 32, a rózsaburgonya ára 34 korona. Természetes, hogy az Árvizsgáló Bizottság engedékenysége következtében egyszerre megszűnt a vagonhiány, nincsenek többé közlekedési zavarok és a piacon van burgonya. A hatóságok és az Árvizsgáló Bizottság lehetetlensége bátorítóan hatott a mészárosokra is. Szombaton a hús újra drágább lett. A borjúhús eleje 340 koronába került, a hátulja 440 koronába, de emelkedett a marhahús ára is. Az elsőrendű fölrugtatott egészen 460 koronáig, a másodrendű egészen 360 koronáig. Megdrágult a vaj is. A legtöbb helyen 860 koronába került kilója. A tejkérdésben még nem történt döntés. A tejvállalatok még mindig adatokat terjesztenek elő, amelyek természetesen az 50 koronás tejár igazát bizonyítják. Ezeket az adatokat az Árvizsgáló Bizottság szakértőivel fölülvizsgáltatja. A Tejforgalmi Bizottság egyébként a sajttermelés kérdését is szabályozni akarja, éspedig nemcsak a termékek árának, minőségének, de az előállítandó mennyiség szempontjából is. A tejnek sajttá való feldolgozására adandó engedélyeket meg akarják szorítani és az eddig kiadottakat is revízió alá veszik. Szombati ülésén kiviteli engedélyt adott a bizottság 25 vagon túrára, ezzel szemben azonban kazein levételét javasolta a kiviteli szabad listáról. És végül, hogy az aggok, a betegek és a gyermekek számára szükséges tejmennyiség dolgában is tegyenek valamit, elhatározták, hogy javaslatot kérnek a fővárostól, miképen lehetne a tejre okvetlenül rászoruló kategóriákat ellátni az általános fogyasztás megterhelése nélkül, előterjesztést tett a tanácshoz és azt kérte, hívják össze sürgősen a közlekedésügyi bizottságot, mert szükség van a viteldíjak „új megállapításaira". Ez az új megállapítás természetesen emelést jelent. A közlekedésügyi bizottság október 4-én, szerdán ül össze és hír szerint legalább 20 koronában állapítja majd meg a villamosjegy árát. A vasút igazgatósága az emelés indokolásául arra hivatkozik, hogy kénytelen lesz alkalmazottai bérét emelni. Igazán kíváncsiak volnánk pontos kalkulációra, amelyből megállapíthatnók, hogy a béremelés hányadrészét teszi ki a tarifaemelés révén elért bevételi többletnek és hogy a béremelések között milyen összeggel szerepelnek iadásfizetésű igazgatók és igazgatósági tagok. Szó van már a vízdíjak újabb emeléséről is, holott a legutolsó emelés sem régi keletű. Az ipari vízdíj eddig 8 korona volt, ezentúl 20 koronában akarják megállapítani, a háztartási szükségleti víz árát pedig 2 koronáról 8 koronára szeretnék fölemelni. Soha még nagyváros vezetőségének nem volt, annyi alkalma, a szociális politika terén alkotásokkal előállania és lakosait a magángazdaságok vasmarka szorításával védelembe venni, mint a budapestinek az elmúlt három esztendőben. De soha ilyen kevéssé megértő, az idő követelményeivel számolni nem tudó urak nem vezettek ma egy milliós várost. A Wolff és Sipőcz társaságról Budapest lakossága soha sem fog megfeledkezni. A cukorgyárosok napok óta megint tárgyalásokat folytatnak a pénzügyminiszterrel a cukor árának szabályozása ügyében. A tárgyalások még nem nyertek befejezést, annyi azonban bizonyos, — amiről néhány héttel ezelőtt már hírt is adtunk — hogy a cukorforgalom csak részben lesz szabad. Gyakorjegyrendszert léptetnek majd életbe, megszabják a jegyekre járófejadagokat éspedig kisebb mennyiségiben, mint amennyiről eddig szó volt. A cukorelosztást az állam maga végzi majd. Az import ezután is szabad lesz, mint volt eddig.A cukor árának egyik nem alárendelt tényezője az állami részesedés. Minthogy az állam minden úton-módon emelni kívánja a maga bevételeit, az állami részesedés minden valószínűség szerint magasabb lesz, mint volt a múltban. Az állami részesedés természetesen nem arra való, hogy az állam a cukorgyárosok hasznának egy részét a maga részére vegye igénybe. A részesedés a fogyasztók kiadásait növeli, minthogy a gyárosok az álllami részesedést szemrebbenés nélkül belekalkulálják a cukor árába. Beszélnek azonban az államnak egy még sokkal súlyosabb jelentőségű drágítási szándékáról is. Állítóan arról van szó, hogy a MÁV újra fölemeli a viteldíjakat, holott tudvalevő, hogy a MÁV tarifaemelése egyik legfőbb okozója volt a hallatlan drágaságnak. Sok mindent, megszoktunk már, sok minden, amit lehetetlennek tartottunk, vált valóra, még hivatalos cáfolatok után is, mégis azt kell remélnünk, hogy a MÁV tarifaemelésének vakmerő szándéka mégis csak szándék marad. * (Az uzsorabáróság ítélete.) A röpülős uzsorabíróság szombakn Varga Józsefnt árdrágitási ügyét tárgyalta. Háromnapi fogházra, 300 korona pénzbüntetésre ítélték, mert a megengedettnél magasabb áron adott el káposztát és zöldpaprikát. Utána Dimitroff Pola bolgár kertész következett, aki paprikadrágitás miatt 14 napi fogházat, és 2000 korona pénzbüntetést kapott. Síkornyák Károly piaci árust zöldpaprikadrágítás miatt 8 napi fogházra és GOU korona pénzbüntetésre ítélték. UWUVWWWWWVl/l...VUUWlAfl A/VAWWVWWtAIVWWWWWW Millen! neveli a főváros és az állam a dolgozók terheit. Filesnelték a hatósági ifszt, henyén* és zsíp eix*á$. — Készül a villamostavifa VLjabb fölemelése. — M cu&tormátesz és six állami részesedés. Nem újság az a megállapítás, hogy a főváros egyike a legnagyobb árdrágítóknak. Miniden terület, ahova hatalma elér, valóságos kincsesbányája lesz a fogyasztók megterhelésének. Ahatósági árdrágításnak van egy olyan vonása, amely még súlyosabbá teszi következményeiben, mintha azt magánosok űznék. A hatósági árdrágítások legtöbbje olyan relációkat érint, amelyek nemcsak magát az illető cikk drágulását jelentik, hanem drágítóan hatnak minden más egyébre is. Magától értetődő, hogy haa főváros megdrágítja a gáz- és villanyszolgáltatást, akkor minden üzem ezt a drágulást áthárítja a vevőkre, illetve a fogyasztókra. Devan ezenkívül a hatósági árdrágításnak etikai momentuma is. Mindenki, akinek módjában van terményeit az úgynevezett polgári haszonnál nagyobb többlettel eladni, lelkiismeretfurdalás nélkül megteszi és eljárásában igazolást talál a hatósági példaadásban. A főváros kurzusvezetősége nem is fukarkodott soha abban, hogy előljárjon a lakosság megnyomorításában. A szombati napon mindjárt egész csokorra való árdrágítással lépett a nyilvánosság elé, nyilván abban a tudatban, hogy a kritika nem árt neki, mert nem veszi komolyan, a felelősségrevonás pedig nem következik be egyhamar. Október 1-től kezdődően a főváros tanácsa elsősorban az élelmiszereket drágította meg. A hatósági lisztnek kicsinybeni árai ezentúl a következők: finom tésztaliszt vagy búzadara kilogramonként 12 korona, főzőliszt 30 korona, búzakenyérliszt vagy rozsliszt!) korona. A hatósági kenyér ára október 2-tól kezdve 20 korona kilogramonként. A községi zsírt, szalonnát október hónapban is tovább árusítja a város a budapesti élelmezési jegy 1.9. és .T. 10. számú együttes szelvényeire. A kijelölt szelvényeket az élelmezési jegyről egy darabban kell levágni, mert azok csak úgy érvényesek. A zsír és szalonna árát kilogrammonként azonban 200 koronáról 300 koronára emelték föl. A két szelvény ellenében vásárolható 40 deka zsír vagy szalonna ára tehát 120 korona. Jellemző a főváros urainak mentalitására, hogy ezt a drágítást semmivel sem tartották szükségesnek megindokolni, nemhogy mentegetni? A főváros által forgalomba hozott, lisztneműek alighaszármaznak friss vételből és a most eladott zsír és szalonna sem a mostani piacon vett drágább sertések zsírjából és szalonnájából való, hanem nyilván abból, amelyet meg H0 koronáért vásároltak. A drágaság elleni küzdelem eredményességéhez hozzátartozik, ha sikerül megállapítani a drágaság okát. A főváros a maga drágítására vonatkozóan ezeket az okokat homályba burkolja és ezzel szinte fölhatalmazást ad a drágaság többi hiénáinak a védtelen fogyasztók kizsákmányolására. Fölemelte a főváros a hirdetési díjakat is, holott a vállalat jövő évi költségvetését 4.000.000 fölösleggel irányozta elő. Az új tarifa 50 százalékkal magasabb tételeket tartalmaz az eddiginál, de az illetékes bizottság, amely a kérdésben szombaton határozott, fölhatalmazta a tanácsnokot arra is, hogy a díjakat, amennyiben annak szüksége merül föl, tovább is emelhesse. Ha a főváros hirdetési üzemének fölöslegét szociális célokra használná föl, akkor az ilyen fölöslegre való dolgozásnak volna értelme. Enélkül azonban a hirdetési díjak megdrágítása nem egyéb, mint egy alkalom ünnepélyes átnyújtása a hirdetővállalatoknak, hogy a hirdetés több költségeit hárítsák át a fogyasztókra. Az áthárítás lélektanával nemrég foglalkoztunk és így ezúttal csak újra leszögezzük, hogy az áthárítás az áthárító számára, minden alkalommal egyúttal jövedelemforrás is. Körülbelül hat hete lehet, hogy a villamosvasutak viteldíját 10 koronáról 15 koronára emelték föl. Az Egyesített Városi Vasutak igazgatósága máris újabb •V Az újpesti községi választás tanulságai. A Népszava szombati számában az újpesti választásról közölt cikkünkben megírtuk, hogy a hatóságok minden elkövettek, hogy a keresztényblok listáját győzelemre segítsék. A választás kiírása és megértése között mindössze három nap állt rendelkezésre, a munkanapra kitűzött választással tehát meggátolták azt, hogy a dolgozó választópolgárok szavazatukat leadhassák. Most, utólag, kiderült még az is, hogy a vármegye urai szövetségestársat kaptak a munkáltatókban is. Ugyanis a munkások több üzemben elhatározták, hogy a déli munkaszünetet félórával kitolják és ez alatt az idő alatt fognak leszavazni. Nagyon sok üzemben pedig a munkás eig 1 órával előbb akarta befejezni a munkaidőt, azonban a gyárvezetők ezt megakadályozták és arra kényszerítették a munkásokat, hogy 4 óráig dolgozzanak. A munkáltatóknak ez az eljárása nagy elkeseredést keltett az újpesti munkásságban. Egészen, bizonyos, hogy ha az újpesti szociáldemokrata munkások a szavazó urnákhoz járulhattak volna, az újpesti községi választás eredménye a liberális blok teljes győzelmével végződött volna. Az újpesti példa ismételten és félre nem ismerhető módon dokumentálja a hatóságok, a kérésztény-szociálisok és gitárosok koalícióját a munkássággal szemben. Így volt ez a múltban, ez a helyzet most is és így lesz mindaddig, amíg a kizsákmányoltak egységes föllépésükkel a szociáldemokrata lobogót győzelemre viszik.