Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)

1922-10-01 / 223. szám

NÉPSZAVA 1922 október 1. minisztertanács „megoldotta" a drágaság kérdését. * '* búza 11.30© korona. — A hús tovább drágul. — A burgonya meg­jelent a piacon. Irégi szokás szerint vajúdtak a hegyek és kicsike egérke lett a/, eredmény. A miniszter­tanács pénteken a drágaság problémájával fog­lalkozott és az eredmény: az élőállatok kiviteli illetékének 30%-ról 50%-ra való fölemelése. A Népszava szombati számában kifejtettük már, hogy ettől a rendszabálytól lényeges, ja­vulást egyáltalán nem várhatunk. A közélel­m­ezésügyi miniszter lehetetlennek tartja az élőá­lla­tok exportjának megszüntetését, mert azt hiszi, hogy a korona stabilizálását az élő­állatok exportjának köszönhetjük. Ha viszont a kiviteli illetékek emelésétől az export olyan csökkenését várja, amely majd lenyomja bel­földön az élőállat árát, akkor még ezt az intéz­kedést sem volna szabad léletbe léptetnie, hiszen akkor a csökkent kivitel folytán ismét baj lesz a koronával Zürichben, amely mintha 20­ 21-en megállapodott volna. Ez is bizonyítja, hogy az úgynevezett félmegoldások mennyire nem ér­nek semmit, hiszen még az illetékes szakmi­niszter sem képes olyan indokolást találni, amely ne volna önmagával ellentmondó és így természetesen nem gerjeszthet bizalmait, kifelé sem. Olcsó husiakcióról persze szó sincs. A búza kérdésében, amely különben ellérte a 11.300 k­oronás árat, tehát egyik napról a má­sikra 500 koronával emelkedett, a miniszter­tanács — és ez bennünket nem lep meg — a teljes tehetetlenség álláspontján van. A mi­niszter azt mondja, hogy ebben az esztendő­ben nincs olyan gabona­fölösleg, amely arra késztetné a termelőt, hogy gabonájától, ha olcsóbban is, megváljon. A miniszter tehát szentesíti a birtokososztály kíméletlen önzését, mint legfőbb irányelvet a fogyasztók ellátásá­ban. A termelői­ profitéhsége közgazdasági tör­vény, amelyhez nem szabad hozzányúlni. De alig olvastunk még jellemzőbb szegénységi bizonyítványt, mint a miniszter azon kijelen­tését, amelyben azt mondja, hogy tévesen ítél­ték meg a helyzetet, azok, akik részletesen ki­dolgozott terv előterjesztését várták, amely alkalmas volna a drágaság letörésére. A mi­niszter véleménye szerint ilyen tervet nem is lehet készíteni. Ha neki ez a véleménye, akkor csak azt tanácsolhatjuk, hogy sürgősen hagyja el a helyét és a­dj­a át olyasvalakinek, aki nincs az indiai sakir álláspontján. Könnyű nem törődni a fogyasztók fogcsikorgatásával és köldökét szemlélve nyugodtan és közönyösen ülni. A mai időkben olyan miniszterekre van­­szükség, akik mernek cselekedni még akkor is, h­a a fogyasztók millióinak érdekében a millio­mos termelők érdekeit kell megsérteni. Ahhoz értenek a kurzus kormányférfiak hogy október havára a mezőgazdasági ingatlanok vagyon­válsága fejében fizetendő búza árát október havára 9000 koronában állapítsák meg, ugyan­akkor, amikor e hónap 11.300 koronás búzával indul meg. Mindent a termelőért, semmit a fogyasztó­ért, ez a Bethlen-kormány közgazdasági és közélelmezési programja. Erről az álláspontról valóban nehéz „részlete­sen kidolgozott tervet terjeszteni a minisz­tertanács elé, amely alkalmas volna a drágaság letörésére". Megírtuk, hogy a piac Budapesten néhány napja teljesen burgonya nélkül maradt. Vol­tak jóhiszemű emberek, akik ezt vagonhiány­nak és egyéb szállítási nehézségeknek tudták be. Szombat reggel azonban az Árvizsgáló Bi­zottság­ új és pedig magasabb burgonya irány­árakat léptetett életbe. A sárga burgonyára nézve az új ár 30 korona, a nemesített burgonya ára 32, a rózsaburgonya ára 34 korona. Termé­szetes, hogy az Árvizsgáló Bizottság engedé­kenysége következtében egyszerre megszűnt a vagonhiány, nincsenek többé közlekedési zava­rok és a piacon van burgonya. A hatóságok és az Árvizsgáló Bizottság lehetetlensége bátorí­tóan hatott a mészárosokra is. Szombaton a hús újra drágább lett. A borjúhús eleje 340 koronába került, a hátulja 440 koronába, de emelkedett a marha­hús ára is. Az elsőrendű fölrugtatott egészen 460 koronáig, a másodrendű egészen 360 koro­náig. Megdrágult a vaj is. A legtöbb helyen 860 koronába került kilója. A tejkérdésben még nem történt döntés. A tejvállalatok még min­dig adatokat terjesztenek elő, amelyek termé­szetesen az 50­ koronás tejár igazát bizonyítják. Ezeket az adatokat az Árvizsgáló Bizottság szakértőivel fölülvizsg­áltatja. A Tejforgalmi Bizottság egyébként a­ sajttermelés­ kérdését is szabályozni akarja, éspedig nemcsak a termé­kek árának, minőségének, de az előállítandó mennyiség szempontjából is. A tejnek sajttá való feldolgozására adandó engedélyeket meg akarják szorítani és az eddig kiadottakat is revízió alá veszik. Szombati ülésén kiviteli engedélyt adott a bizottság 25 vagon túrára, ezzel szemben azonban kazein levételét java­solta a kiviteli szabad listáról. És végül, hogy az aggok, a betegek és a gyermekek számára szükséges tejmennyiség dolgában is tegyenek valamit, elhatározták, hogy javaslatot kérnek a fővárostól, miképen lehetne a tejre okvetle­nül rászoruló kategóriákat ellátni az általános fogyasztás megterhelése nélkül, előterjesztést tett a tanácshoz és azt kérte, hív­ják össze sürgősen a közlekedésügyi bizottsá­got, mert szükség van a viteldíjak „új megálla­pításaira". Ez az új megállapítás természetesen emelést jelent. A közlekedésügyi bizottság október 4-én, szerdán ü­l össze és hír szerint legalább 20 koronában állapítja majd meg a villamosjegy árát. A vasút igazgatósága az emelés indokolásául arra hivatkozik, hogy kénytelen lesz alkalmazottai bérét emelni. Igazán kíváncsiak volnánk pontos kalkulá­cióra, amelyből megállapíthatnók, hogy a béremelés hányadrészét teszi ki a tarifaemelés révén elért bevételi többletnek és hogy a bér­emelések között milyen összeggel szerepelnek ia­dásfizetésű igazgatók és igazgatósági tagok. Szó van már a vízdíjak újabb emeléséről is, holott a legutolsó emelés sem régi keletű. Az ipari vízdíj eddig 8 ko­rona volt, ezentúl 20 koronában akarják meg­állapítani, a háztartási szükségleti víz árát pedig 2 koronáról 8 koronára szeretnék föl­emelni. Soha még nagyváros vezetőségének nem volt, annyi alkalma, a szociális politika terén alkotásokkal előállania és lakosait a magángazdaságok vasmarka szorításával vé­delembe­ venni, mint a budapestinek az elmúlt három esztendőben. De soha ilyen kevéssé megértő, az idő követelményeivel számolni nem tudó urak nem vezettek ma egy milliós várost. A Wolff és Sipőcz­ társaságról Budapest lakos­sága soh­a sem fog megfeledkezni. A cukorgyárosok napok óta megint tárgyalásokat folytatnak a pénzügyminiszterrel a cukor árának szabályo­zása ü­gyében. A tárgyalások még nem nyertek befejezést, annyi azonban bizonyos, — amiről néhány héttel ezelőtt már hírt is adtunk — hogy a cukorforgalom csak részben lesz sza­bad. Gyakorjegyrendszert léptetnek majd életbe, megszabják a jegyekre járó­­fejadagokat és­pedig kisebb mennyiségiben, mint amennyiről ed­dig­ szó volt. A cukorelosztást az álla­m maga végzi majd. Az import ezután is szabad lesz, mint­ volt eddig.­­A cukor árának egyik nem alárendelt tényezője az állami részesedés. Minthogy az állam minden úton-módon emelni kívánja a maga bevételeit, az állami részese­dés minden valószínűség szerint magasabb lesz, mint volt a múltban. Az állami részesedés természetesen nem arra való, hogy az állam a cukorgyárosok hasznának egy részét a maga részére vegye igénybe. A részesedés a fogyasz­tók kiadásait növeli, minthogy a gyárosok az álllam­i részesedést szemrebbenés nélkül bele­kalkulálják a cukor árába. Beszélnek azonban az államnak egy még sokkal súlyosabb jelen­tőségű drágítási szándékáról is. Állítóan arról van szó, hogy a MÁV újra fölemeli a viteldíjakat, holott tudvalevő, hogy a MÁV tarifaemelése egyik legfőbb okozója­ volt a hallatlan drága­ságnak. Sok mindent, megszoktunk már, sok minden, amit­ lehetetlennek tartottunk, vált valóra, még hivatalos cáfol­a­tok után is, mégis azt­ kell remélnünk, hogy a MÁV tarifaemelé­sének vakmerő szándéka mégis csak szándék marad. * (Az uzsorabáróság ítélete­.) A­ röpül­ős uzsorabíróság sz­ombakn Varga Józsefnt­ árdrágitási ü­gyét tárgyalta. Háromnapi fogházra, 300 korona pénzbüntetésre ítélték, mert a megengedettnél magasabb áron adott el káposztát és zöldpaprikát. Utána Dimitroff Pola bolgár kertész következett, aki paprikadrágitás miatt 14 napi fogházat, és 2000 korona pénzbüntetést kapott. Síkor­nyák Károly piaci árust zöldpaprikadrágítás mia­tt 8 napi fogházra és GOU korona pénzbüntetésre ítélték. UWUVWWWWWVl/l...VUUWlAfl A/V­A­WWVWWtAIVWWWWWW Millen! neveli a főváros és az állam a dolgozók terheit. Fi­lesnelték a hatósági ifszt, henyén* és zsíp eix*á$. — Készül a villamost­avifa VLjabb fölemelése. — M cu&torm­átesz és six állami részesedés. Nem újság az a megállapítás, hogy a főváros egyike a legnagyobb árdrágítóknak. Miniden terület, ahova hatalma elér, valóságos kincses­bányája lesz a fogyasztók megterhelésének. A­­hatósági árdrágításnak van egy olyan vonása, amely még súlyosabbá teszi következményei­ben, mintha azt magánosok űznék. A hatósági árdrágítások legtöbbje olyan relációkat érint, amelyek nemcsak magát az illető cikk drágu­lását jelentik, hanem drágítóan hatnak min­den más egyébre is. Magától értetődő, hogy ha­­a főváros megdrágítja a gáz- és villanyszol­gáltatást, akkor m­inden üzem ezt a drágulást áthárítja a vevőkre, illetve a fogyasztókra. De­­van ezenkívül a hatósági árdrágításnak etikai momentuma is. Mindenki, akinek módjában van terményeit az úgynevezett polgári ha­szonnál nagyobb többlettel eladni, lelkiismeret­furdalás nélkül megteszi és eljárásában igazo­lást talál a hatósági példaadásban. A főváros kurzusvezetősége nem is fukarkodott soha abban, hogy előljárjon a lakosság­ megnyomo­rításában. A szombati napon mindjárt egész csokorra való árdrágítással lépett a nyilvános­ság elé, nyilván abban a tudatban, hogy a kri­tika nem árt neki, mert nem veszi komolyan, a felelősségrevonás pedig nem következik be egyhamar. Október 1-től kezdődően a főváros tanácsa elsősorban az élelmiszereket drágította meg. A hatósági lisztnek kicsi­nybeni árai ezentúl a következők: finom tésztaliszt vagy búzadara kilogramonként 12 korona, főzőliszt 30 korona, búzakenyérliszt vagy rozsliszt­­!) korona. A hatósági kenyér ára október 2-tól kezdve 20 korona kilogramonként. A községi zsírt, szalonnát október hónapban is tovább árusítja a város a budapesti élelmezési jegy 1.9. és .T. 10. számú együttes szelvényeire. A kijelölt szel­vényeket az élelmezési jegyről egy darabban kell levágni, mert azok csak úgy érvényesek. A zsír és szalonna árát kilogrammonként azon­ban 200 koronáról 300 koronára emelt­ék föl. A két szelvény ellenében vásárolható 40 deka zsír vagy szalonna ára tehát 120 korona. Jel­lemző a főváros urainak mentalitására, hogy ezt a drágítást semmivel sem tartották szük­ségesnek megindokolni, nemhogy mentegetni? A főváros által forgalomba hozott, lisztnemű­ek aligha­­származnak friss vételből és a most el­adott zsír és szalonna sem a mostani piacon vett drágább sertések zsírjából és szalonnájá­ból való, hanem nyilván abból, amelyet meg H0 koronáért vásároltak. A drágaság elleni küzdelem eredményességéhez hozzátartozik, ha sikerül megállapítani a drágaság okát. A fő­város a maga drágítására vonatkozóan ezeket az okokat homályba burkolja és ezzel szinte fölhatalmazást ad a drágaság többi hiénáinak a védtelen fogyasztók kizsákmányolására. Föl­emelte a főváros a hirdetési díjakat is, holott a vállalat jövő évi költségvetését 4.000.000 fölösleggel irányozta elő. Az új tarifa 50 szá­zalékkal magasabb tételeket tartalmaz az eddi­ginál, de az illetékes bizottság, amely a kér­désben szombaton határozott, fölhatalmazta a tanácsnokot arra is, hogy a díjakat, amennyi­ben annak szüksége merül föl, tovább is emel­hesse. Ha a főváros hirdetési üzemének fölös­legét szociális célokra használná föl, akkor az ilyen fölöslegre való dolgozásnak volna ér­telme. Enélkül azonban a hirdetési díjak meg­drágítása nem egyéb, mint egy alkalom ünne­pélyes átnyújtása a hirdető­­vállalatoknak, hogy a hirdetés több költségeit hárítsák át a fogyasztókra. Az áthárítás lélektanával nem­rég foglalkoztunk és így ezúttal csak újra le­szögezzük, hogy az áthárítás az áthárító szá­mára, minden alkalommal egyúttal jövedelem­forrás is. Körülbelül hat hete lehet, hogy a villamosvasu­tak viteldíját 10 koronáról 15 koronára emelték föl. Az Egye­sített Városi Vasutak igazgatósága máris újabb •­V Az újpesti községi választás tanulságai. A Népszava szombati számában az újpesti válasz­tásról közölt cikkünkben megírtuk, hogy a ha­tóságok minden elkövettek, hogy a keresztény­­blok listáját győzelemre segítsék. A választás kiírása és megértése között mindössze három nap állt rendelkezésre, a munkanapra kitűzött választással tehát meggátolták azt, hogy a dol­gozó választópolgárok szavazatukat leadhas­sák. Most, utólag, kiderült még az is, hogy a vármegye urai szövetségestársat kaptak a mun­káltatókban is. Ugyanis a munkások több üzemben elhatározták, hogy a déli munkaszü­netet félórával kitolják és ez alatt az idő alatt fognak leszavazni. Nagyon sok üzemben pedig a munkás e­ig 1 órával előbb akarta befejezni a munkaidőt, azonban a gyárvezetők ezt megaka­dályozták és arra kényszerítették a munkáso­kat, hogy 4 óráig dolgozzanak. A munkál­tatóknak ez az eljárása nagy elkeseredést kel­tett az újpesti munkásságban. Egészen, bizo­nyos, hogy ha az újpesti szociáldemokrata mun­kások a szavazó urnákhoz járulhattak volna, az újpesti községi választás eredménye a liberális blok teljes győzelmével végződött volna. Az újpesti példa ismételten és félre nem ismerhető módon dokumentálja a hatóságok, a kérészt­­ény-szociálisok és gitárosok koalícióját a mun­kássággal szemben. Így volt ez a múltban, ez a helyzet most is és így lesz mindaddig, amíg a kizsákmányoltak egységes föllépésükkel a szociáldemokrata lobogót győzelemre viszik.

Next