Népszava, 1922. november (50. évfolyam, 249–273. sz.)
1922-11-01 / 249. szám
L. évf. 249. ss. Budapest, 1922 november 1. szerda •) Mv a - MiU.'*'".! n'yi' U' x.-tC y AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : negyed évre 56» kor. — külföldre .. Ilii kor, egy hóra ... 20» kor. — külföldre .. 69» kor. EGYES SZÁM AHA: Magyarországon 10 korona, Jugoszláviában 6 jug. korona, Ausztriában 1000 osztr. korona. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCAI. SK. (Telefon: József 3—23 és József 3—38) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3—32) MUNKASOK! ELVTARSAKI Vasárnapig tart a Népszava agitációs hete. Fogjon össze hűség és dac, akkor az eredmény nem marad el! Halottak napján - az élőkről kell irni. Az élőktől, akiknek minden nap meghozza a maga ujabb terhét s aiket épp e napon a terhek olyan ujabb virágcsokrával ajándékoznak meg, hogy számukra a halottak napja az élőhalottak napjává változik át. A drágaság letörése helyett ujabb drágítások körforgását inditják meg és amíg az egyik oldalon üldözik a drágaság kis parazitáit, addig a nagy dúvadak kényelmesen folytatják tovább munkájukat. A nyomorúságát természeti csapásnak tekintik a mi földi gondviselőink és a miniszterelnökre, aki még a nyáron bejósolta a súlyos telet, most ráduplázott a főváros tanácsának hivatalos szónoka, aki kijelentette, hogy „a télen még fokozódni fog a nyomor". Noha a próféciák hitel© az újabb időben nagyon leromlott, ezek a jóslások, sajnos, nagyon szigorú pontossággal látszanak bekövetkezni. A szükség és a nyomor valóban napról-naprafokozódik. A megélhetés napról-napra nehezebb azok részére is, akik dolgoznak, emellett azonban a gazdasági helyzet egyre, romlik, a munkára való kilátás egyre sötétebb és komorabb s bizony, ha ma a munkanélküliség réme beköszönt, akkor az a legsötétebb pusztulásnak a képét festi a falakra. Nem jó dolog ilyenkor jóslásokkal foglalkozni: a helyzet kívánalmainak az felelne meg inkább, hogy bízó, reményt keltő szavakat — de még sokkal inkább ilyen tendenciájú cselekedeteket — küldenének a felelős helyen állók azok felé, akiket a pusztulás réme fenyeget. Ilyen cselekedeteket nem látunk, de inkább olyanokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a jóslások bekövetkezését minél inkább gyorsítsák. November 1-én újabb drágítási lavina indul meg, amely meg sem áll addig, amíg a legutolsó darab szöget és cérnaszálat is meg nem drágította, amit a szegény embernek a háztartásához vásárolnia kell. Egyelőre „csak" a posta, a távíró, a telefon, a gyufa, az útlevél és a lakásügyi illeték drágul meg. A posta, a távíró és telefon megdrágítása persze nemcsak azoknak szól, akik azt közvetlenül igénybe veszik, hanem ez is áthárítódik, amint áthárítódik a vasút meg az útlevél megdrágítása is mindenre, kezdve a tejtől és a krumplitól egészen a tüzelőig, meg a harisnyáig. „A nyomor még fokozódni fog" — jelenti ki a főváros tanácsának a képviselője és erre másnap megjelenik a hivatalos kommüniké, hogy a tej árának a fölemeléséről tárgyalnak, mert a termelők és a közvetítők csak úgy tudnak megosztozkodni a nyereségen, ha legalább 90 korona egy liter tejnek az ára. A krumpli áráról pedig nem is tárgyalnak. Az egyszerűen úgy belesüppedt a szabolcsi sárba, hogy hat ökörrel vagy annak az árával sem lehet onnan kihúzni és sokkal tanácsosabb Csehországból behozni drága szokásokért, mint a Szabolcsból való szállítási költségeket megfizetni. Kint a Váci-úton, a Csikágóban és a Józsefváros zsúfolt kislakásaiban, meg a magyar vidék szegényeinek szomorú házaiban pedig sorvadnak és pusztulnak a gyermekek, mert nemcsat tejet nem tudnak nekik adni a mártíranyák, de még krumplit és elegendő kenyeret sem. Ma pusztul a nemzet legértékesebb kincse, a munkaerő tulajdonosa, mert minden erejének megfeszítésével sem tud annyit keresni munkájával, amennyi az élet föntartásához okvetlenül szükséges. Pusztul az emberi élet, pusztul az egyének és az állam gazdasága s közben az állam minden erejét arra összpontosítja, hogy a „rendet" meg ne zavarja senki és semmi. És halottak napján eszünkbe jut: mily szomorú rend az, amelynek a védelmére annyi rengeteg erőt pazarolnak el. A temetőben nem kell rendet tartani: a halottak tisztességtudó nyugalomban pihennek s legföljebb csak az élők zavarják nyugalmukat, akik fájdalmukat, keservüket, zaklatottságukat mennek elpanaszolni a csönd birodalmába. Akik azzal jöttek, hogy új életet teremtenek a romokon, csak nem ilyen csöndet,, nem ilyen nyugalmat, nem ilyen rendet akarnak az élők között is? De a mai állapotok ehhez vezetnek. Mi azonban az életet akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy az életnek az országa terüljön itt el s ne az élőhalottaké. Azt akarjuk, hogy azok, akik felelősségteljes helyen állanak, ne jövendöljék be a nyomort és a szükséget, hanem cselekedjenek ellene. Ne kövessenek minden drágaságot újabb drágítással, hanem próbálkozzanak meg más módszerekkel. Próbálják meg a drágaságellenesi működést egyszer, ott, ahol az visszafelé gyakorolhatná azt a hatást, amit eddig a drágaság irányában gyakorolt. Ma már tudják, hogy menynyivel emelte a kenyér megdrágítása az államháztartás deficitjét; számítsák ki, hogy mennyivel csökkenne ez a deficit, ha a kenyérára leszállana s mennyivel tehermentesíthetnék az egész vonalon a fogyasztási, forgalmi, fényűzési adó, kincstári illeték, közüzemi pótlék, meg ki tudja még miféle terhek alatt nyögő embereket. Hadd peregjen már az a film egy kicsit visszafelé! Adják meg az élő embereknek is a nyugalmukat, adják meg az élethez való kedvüket és az élet föntartásához szükséges eszközöket, állítsák vissza a munkának az értékét és mindenkinek a szabad élethez való jogát. Akkor nem kell az élőkre a temető csöndjét ráparancsolni, akkor az élők nem fogják az életet tehernek tekinteni s nani fogják irigyelni azokat, akiket nyugalmukban már senki sem zavar. Akik a nyomorról jósolnak s a nyomornak dolgoznak, azok az élőhalottak birodalmát készítik elő: pusztítsák el a nyomort, vágják el a pusztulásnak az útját, akkor az életnek dolgoznak. költségvetés helyett megint indemnitás. Az utóbbi négy hónapban több mint 1 milliárd az államháztartás deficitje. — Meghosszabbították a földadó kedvezményes lerovásának határidejét. — Egységes csatasorban az ellenzéki szövetség. — A mezőgazdaság bérmegállapításáról szóló törvényjavaslat előkészítő tárgyalása. Már csak két ház van a nemzetgyűlés összeilléséig is a téli évszak is közeledik a maga problémáival, a kormány tájékán mégis a legangyalibb nyugalommal néznek a történendők elé. Az ország sorsának felelős irányítói nem tartják szükségesnek, hogy némikép tájékoztatnák a szorongó közvéleményt, mit szándékoznak tenni a legrettenetesebbnek jósolt tél fenyegető rémeivel szemben. A november 15-én összeülő parlament munkarendjét is homály fedd, legföljebb a különböző fajtájú „rendvédő" javaslatokból kaptunk ízelítőül miniszteri (Rakovszky) és államtitkári (Koszó) nyilatkozatokat. Egy hí szerint a nemzetgyűlés elé terjesztendő javaslatok között elsősorban szerepel az új felhatalmazási javaslat, az indemnitás. December 15-én ugyanis lejár a kormánynak a nemzetgyűlés összeillésekor adott pénzügyi fölhatalmazást — szem előtt tartva az ellenzéki szövetség harckészségét — jóelőre gondoskodni kívánnak, újabb parlamenti fölhatalmazásról, nehogy az államháztartás továbbvitele — és persze a kormány pozíciója — körül fönnakadás essék. A Bethlen-kormány költségvetés helyett ezúttal is indemnitással próbál operála és ezt az eljárást azzal igyekszik mentegetni, hogy „a korona alacsony zürichi árfolyamamiatt nem lehet költségvetést fölállítani", költségvetést csak tavaszra bírnak összeállítani, amikor is sok tételt redukálni lehet majd... Az ellenzéki szövetség bizonyára módját ejti, hogy kitanítsa a kormányt: elég volt már a költségvetés- és zárszámadás nélküli vircsaftból... Hogy pedig az állami gazdálkodás körül mennyire elkél a fokozott ellenőrzés és az okszerűtakarékosság, az kitűnt az országos pénzügyi tanács keddi ülésén. A tanácsnak Teleszky János elnöklésével tartott ülésén megbeszélték az államháztartás helyzetét és a pénzügyminiszter előadása alapján megállapították, hogy az állam kiadásai a legutóbbi négy hónapban 5,2 milliárddal haladták meg a folyó bevételeket. Ezen az ijesztő deficiten nem változtat a tanácsnak az a további megállapítása, hogy a hiány egyrészt a drágulásnak (!), másrészt annak a következménye, hogy szeptemberre és októberre esik a közalkalmazottak szükségleteinek födözésével fölmerülő költségeknek (!) és az állami beszerzési költségeknek jelentékeny része... Ezek a körülmények — úgymond a tanács jelentése — a legközelebbi hónapokban is éreztetni fogják hatásukat s beállanak majd olyan hiányok, amelyeknek födözésére fölhatalmazást adtak a pénzügyminiszternek, hogy az év végéig államjegyekben 5 milliárd összeget vehessen igénybe az állami jegyintézettől. Számtalanszor rámutattunk már, hogy ilyen pénzügyminiszteri zsonglőrösködéssel nem lehet rendbehozni az államháztartás szénáját. A pénzügyi tanács szerint ,a pénzügyi leromlásnak két szülőoka van: a drágaság és a tisztviselő-probléma. Ezen a két ponton kell kiirtani a bajok gyöz kereit. A pénzügyi tanácsban különben arra is számítanak, hogy a milliárdokra rugó deficitnek egy része fedözhető lesz a fölemelt földadóra történt befizetésekből. Egyelőre azon-