Népszava, 1923. február (51. évfolyam, 25–47. sz.)

1923-02-01 / 25. szám

AZ ELŐFIZETÉS AKA : negyed évre 1180 k­or. — külföldre . 5580 kor. egy hóra ... 488 kor. — külföldre . 1818 kor. Ausztria egy hóra 110 magyar korona. EGYES SZÁM AKA: Kajfj­arországon 20 korona, Jugoszláviában 100 ju­st. kor., Ausztriáb­an tHOO osztr. kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 5-29 és József 1-II) CB3 KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 5-32) IMN­M——W—• HI III „Csuszás a lejtőn/” A föl­dreform atörvény végrehajtása csiga­lassúsággal halad előre. A reformhoz fűzött remények mindinkább lelohadnak, az elége­detlenség egyre nő. Ezt nemcsak az „izgatók" mondják, ezt a kormány tájékán is látják s ennek tulajdonítható, hogy folyton valami ujabb flastrom után kutatnak, amellyel be­ragaszthatnák a sebet, amelyet begyógyí­taniuk nem­ sikerült. A földreformtörvény eddigi végrehajtása során nem sikerült a fölcsigázott reménységeket kielégíteni, de nem siker­ült a legmérsékeltebb igényeket sem kielégíteni: ennek tulajdonítható az, hogy a régi kisgazdapárti képviselőket is előveszi időnként bizonyos lelkiismeretfurdalás és kötelességérzetféle s javítgatni, foltozgatni akarják a törvényt. A földművelésügyi miniszter újabban egy novellám­pótlást ígért be, amellyel nagyobb befolyást akar biztosítani magának a tör­vény végrehajtására. A novella eddig még csak ígéret és egyáltalán nincs szó arról, hogy a törvény anyagi rendelkezéseit is meg akarnák vele változtatni. A nagybirtokosok mégis fölvonulnak ellene, fölvonulnak pedig a tőlük megszokott erős fegyverzettel — a nemzet, a termelés, a magántulajdon, a köz­öskölcsiség érdekeinek harcímvitelével. Lapjuk legutóbbi számában „Csúszás a lejtőn" cím alatt foglalkozik a tervezett no­vellával s a­ legerélyesebben állást foglal el­lene. Megvádolja a reform végrehajtásának sürgetőit, hogy népszerűséghajhászás céljá­ból akarnak­ politikai nagylelkűséget gyako­rolni — mások rovására... Falra festi az ördögöt s azzal­­ijesztget, hogy a tömeg, ha törvényhozási aktusokkal juthat birtokhoz, majd mindig többet és többet akar és soha­sem tudják majd kielégíteni. Az egész ijesztgetésnek, az egész nagy er­kölcsi arzenál harcbavetésének természete­sen csak az a célja, hogy a reform végrehaj­tását a lehetőségig­­föltartóztassa s megaka­dályozzon minden olyan törekvést, amely a törvény végrehajtását siettetni akarja. Végső eredményben ez a sajtómanőver is csak azt a célt szolgálja, amit az a másik, veszedelme­sebb formájú akció, amelyről nemrég írtunk s amely az uradalmi cselédeket akarja tűzbe küldeni a nagybirtokosok magántulajdoná­nak­ a szentségéért. Különben pedig mindenki tudja, hogy a földreform törvény a magántulajdon elvén a legcsekélyebb csorbát sem ejti. El lehet ugyan venni bizonyos föltételek mellett egyes birtokokból bizonyos területeket, de a legteljesebb kártalanítás mellett. De még ezt a kényszert is elkerülheti mindenki, ha egy­szerűen eladja a birtokrészt a törvény sze­rint arra jogosultaknak. A nagybirtok érde­keltsége mégis a legszívósabb harcot foly­tatja a törvény végrehajtása ellen. Nem har­col nyíltan a törvény ellen, nem mondja, hogy vissza akarja csinálni a törvényt, de azon van minden igyekezettel, hogy elodázza a végrehajtását, ameddig csak lehet. Pedig ez­ az elodázás az, ami a legnagyobb veszedelmet rejti magában. Ez az elodázás veszedelmes termelési és társadalompolitikai szempontból egyaránt. Arról lehet vitat­kozni, hogy a termelés a kisbirtokon jöve­delmezőbb-e vagy a nagybirtokon. Az azon­ban egyáltalán nem vitás, hogy am­íg a föld­höz ketten tartanak igényt, amíg a tulaj­donjog ég és föld között lebeg, addig a jö­vedelmezőség minden körülmények között csökkenni fog. És hasonló a helyzet szociális és politikai tekintetben is. A földnélküli tömegek hely­zetét ez a földreform nem fogja kielégítően megváltoztatni.. De amit megígértek a tör­vényben, azt adják meg, amilyen gyorsan csak lehet. Hűtsék le a várakozásokat, hadd tudják meg, hogy ki számíthat a törvény alapján helyzetének megváltoztatására és milyen mértékben, a többi pedig hadd dol­gozhassak helyzetének megjobbításáért más eszközökkel, hadd keresse boldogulását más utakon. Mert amíg az embereket hitegetik, addig mindig izgatott lesz a hangulat, ad­dig állandó lesz a türelmetlenség. A társa­dalmi békességnek, a vagyont termelő mun­kának s a magasabb erkölcsiségnek az apos­tolai azonban mindezeket a szempontokat egyszerűen szem elől tévesztik s csak egy dolgot tartanak szem előtt: megtartani bir­tokaik sértetlenségét a törvény, ellenére is, ameddig csak lehet. És ez sikerül is nekik nagymértékben. Sikerül, mert már maga a törvény is olyan, hogy ezt a törekvést elő­segíti. És hiába minden foltozás, hiába a volt kisgazdák lelkiismeretének időnkénti fölébredése, ezt a törekvést nem tudják visz­szaszorítani. A kisgazdapárt, amikor ellökte magától a demokráciát, amikor elárulta a parasztság érdekeit, általánosságban, akkor föladta a részleteket is és elvágta az útját annak, hogy bármi dologban is érvényesül­hessen a nép érdeke és akarata. Aki a nép érdekét akarja szolgálni, annak akarni kell a demokráciát az államban, a községben, a vármegyében. Aki a demokrá­ciát elrúgja magától, aki a nép jogait pré­dára veti s beáll a reakció szolgálatába, az utólag hiába hadakozik a népérdekek ki­semmizése ellen. A földreform végrehajtása körül folyó harcban is mindaddig a nagybir­tok érdekei győzedelmeskednek, amíg a kor­mányzatban és a közigazgatásban a mai módszer marad meg. Majd ha nem lesznek kiváltságok a politikai életben, majd ha nem a közigazgatás fekszik rá­ a népre, hanem a népnek lesz befolyása a közigazgatásra, ak­kor nem kell harcot vívni a törvények végre­hajtásáért, akkor a törvényt respektálni fogja mindenki, akármilyen legyen is a fog­lalkozása és a társadalmi állása. Az egységes pártban ismét dohüngStt — az „egység". * *­­. v ,s­S!­itwwsGB'us cSbmsms vntmfen stormtSnypfirftiKafc scent WSSseapss&jc." A hsSssssafiáitsrors sssSggorfS&s&tra tt®t*g5s tosSiSványt BeCDtScn pártjában. A késő kedd esti órák jótékony sötétjében megtartott egységespárti értekezletről szerdán érdekes és egységesekre jellemző részletek szi­várogtak ki, amelyek egészen más színben tün­tetik föl a kormány táborának tanácskozását, mint a párt hivatalos kőnyomatosában közre­adott szürke közlés. A valóság az, hogy a kedd esti egységespárti összejövetel zajos és kínos összetűzések színhelye volt. Az urak számítottak ez összekoccanásokra, ezért az újságíróknak a tanácskozóterem ajta­jától tisztes távolban kellett tartózkodniok, ne­hogy a zűrzavaros hangfoszlányokból tudomást szerezzenek a pártban dühöngő egységről. Az értekezleten Mayer János elnökölt, aki éles­hangú megróván kalandban részesítette azo­kat a „liberális" párttagokat, akik a ,,numerus clausus" kérdésében való szavazásnál a nem­zetgyűlésből távolmaradtak és így a maguk részéről nem dokumentálták a pártegységet. Hasonlókép beszélt Gömbös Gyula, aki a már tőle megszokott diktátort, hangot használta, a párttagok nem csekély részének fölszisszenésé­­től kísérve. Főként azt nehezményezte, hogy egyes képviselők a pártban történő dolgokról liberális lapok tudósítóit informálják, azután f­enyegetődzött, hogy az ilyen eseteket ,,ki fogja nyomoztatni!? és az informálókat kényszeríti a pártból való kilépésre. Nagy Emil, aki az egy­ségesbe bevonult munkapártiaknak egyik ve­zére, azzal magyarázta a jelentkező eltérő föl­fogásokat, hogy: a párt tagjai különböző társa­dalmi rétegekhez tartozókból toborzódnak, ami­vel el is ismerte a párt elnevezése és össze­tétele között létező ellentmondást. Az ellenté­teknek „közös nevezőre" hozását oly módon vélte elérhetőnek, hogy a párt különböző bi­zottságai hetenként együttes tanácskozáson körvonalazzák a párttagok fölfogását az idő­szerű kérdésekben, a minisztériumok pedig a törvénytervezetek elkészítésével kérjék ki elő­zetesen a párt véleményét. Beth­en miniszterelnök kitngásolta hívei­nek hanyagságát, amely a nemzetgyűlést állandóan tanácskozás­és­ határozatképtelenség bizonytalanságában tartja és ez ellen szigorú rendszabályokat kö­vetelt. Így történt, hogy Gömbös szellemében határozatot fogadtak el, amelynek értelmében az egységespárti képviselőknek naponta szépen jelentkezniük kell a vitarendező­­bizottságnál. Bármely üléstől való távolmaradást az előző napon kell bejelenteni a klubban vagy a párt­igazgatónál. Az indokolatlan abszenciát első­ízben intővel, ismétlődésnél pártértekezlet­ előtt való megrovással és konok visszaesésnél a ke­rület­ben.­ való kiplakatírozással büntetik. Göm­bös drákói szabályai miatt, természetesen, ber­zenkedik néhány egységespárti önérzet, de fő a mandátum — azt pedig Gömbösék adták. Nagy Emil újabb fölszólalásában kifogásolta, hogy a nemzetgyűlés tizenegy hónapon át tár­gyaljon. Fejtegette, hogy rövidebb idő alatt is elvégezheti a nemzetgyűlés feladatát, ha­­ szigorítják a házszabályokat. Erre nézve indítvánnyal is szolgált,­­melyet a párt jogügyi bizottságához utaltak, bizzál, hogy a bizottság a legrövidebb időn belül ad­jon véleményt a revízió kérdésében. A párt döntésére csak ez után kerül a sor. Történt egyéb is. Egy volt munkapárti szóvá­tette, hogy a „Szózat" című kurzuslap úgy szer­epel, mint az egységes párt hivatalos szó­csöve, holott csupán a Gömbös—Zsilinszky— Eckhardt-csoport orgánuma, amely a párt szá­mos tagját állandóan ócsárolja. Hangoztatta, hogy a lappal meg kell szakí­tania a pártnak a­, összeköttetést és új, az egész pártot szolgáló orgánumról kell gondoskodni. Ehhez a fölszó­laláshoz mások is csatlakoztak, többnyire volt munkapártiak, így fest az a bizonyos „egység". A Devizaközpontot nem szüntetik meg. Egyes lapokban hírek jelentek meg arról, hogy a pénzügyminiszter a Devizaközpont megszüntetését határozta, el. Erre vonatkozóan a „Magyar Távirati Iroda" azt jelenti, hogy „ez a hír egyike azoknak a tendenciózus kohol­mányoknak, amelyekkel bizonyos jól ismert kö­rök állandóan igyekeznek a korona stabilizálá­sát megingatni. A Devizaközpont föloszlatásá­ról egyáltalán semmiféle tanácskozás nem folyt és illetékes helyen a központ működésé­nek megszüntetésére nem is gondolnak." Ezek után csupán arra lennénk kíváncsiak, hogy ha illetékes helyen olyan „jól ismerik" azokat a­ bizonyos köröket, amelyek tendenciózus hírek­kel rontják a koronát, úgy miért nem járnak el ellenük?

Next