Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)

1923-03-01 / 48. szám

II. évf. 48. szt Budapest, 1923 március 1. csütörtök Ára 29 korona PSZAVA •Hl , BWlEp^ rHH SfVfl sBal f^Mr SRf^i SZHERESETOS&G. VIII. CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefoni Jtenet S­tf H JflMe I­S­M) AZ ELŐFIZETÉS KRA : negyed évre 11«) Kor. — kükel­tra . ISM lm egy bór*... 160 kor. — kOMBldre . 100« tot. Atwitrla egy hóra «M mafytr korona. EGYES SZAM­ARA­­ Masyarorsitgon ao karon», JnirosilAviitiaa lO Jus. kor., Ausztriában ISOO portr. kor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELIVEL MINDEN NAP ^Bl­itUi/ V íröhvmj­. KIADÓHIVATAL­ VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telelom Jszsef S-M és JAxsel 3—32) A Költségvetés. Pontosan 40 milliárd, 652 millió, 852 ezer és 500 korona hiányt mutat ki az 1922—23. évi állami költségvetés, amelyet Kállay pénzügyminiszter szerdán mutatott be a nemzetgyűlésnek. A költségvetés az ország gazdasági és politikai életének a tükre. A költségvetésből tűnik ki, hogy milyen az ál­lam teherbíró képessége, a költségvetés té­telei mutatják, hogy az állami terhek miként oszlanak meg a lakosság egyes rétegei kö­zött s hogy minő gondozásban részesíti az állam a lakosság különböző rétegeinek az érdekeit. A most beterjesztett költségvetést — amely a háború kitörése óta az első részletes előirányzat — még részletesen ismertetni és méltatni fogjuk. Most csak a főbb adatokra , a pénzügyminiszter beszédének némely fontosabb részletére akarunk rámutatni. Mindenekelőtt föltűnő a pénzügyminiszter beszédének pesszimisztikus hangja. Kezdet­ben megállapítja ugyan, hogy a deficit arányértékre átszámítva nem nagyobb, mint a legutolsó békeesztendő költségvetésének a mai Magyarországra eső aránylagos defi­citje, de mintha maga is érezné, hogy ez az összehasonlítás csak nagyon elméleti értékű, beszéde további során erősen hangsúlyozta beható és komoly kritikára ajánlotta a költ­ségvetési Ez a felszólítás nagyon helyén­való. A költségvetés tételei ugyanis már ál­talánosságban azt mutatják, hogy a komoly kritikának volna sok javítani valója nem­csak a költségvetésben, de a kormányzat egész rendszerén és szellemén, amely utó­végre csak visszatükröződik a költségve­tésben. A bevételeknél mindenekelőtt az tűnik föl, hogy az állami jövedelmeknek most még fokozottan­­nagyobb része kerül ki a vagyon­talanokat aránytalanul megterhelő közve­tett adókból, mint azelőtt. Az egyenes adók­ból előirányzott 19,2 milliárd mellett, amiből 10 milliárd a földadó, ott van a forgalmi adók és illetékek 36 milliárdja, a fogyasztási és italadók 10 milliárdja, ott van továbbá 1 milliárd a vám­jövedékből és 10 milliárd a dohány­jövedékből. Mind a fogyasztásnak a megadóztatása, mind a nélkülözhetetlen mindennapi szükségleteknek a megdrágí­tása. 19 milliárd egyenes adóval szemben három és félszer 19 milliárd a forgalmi és egyéb közvetett adókból, ami azt jelenti, hogy az állam egész épületét a nagy töme­gek vállai tartják az adózás tekintetében is. És itt figyelembe kell venni, hogy a munká­sokat és a fogyasztást súlyosan terhelő ke­reseti adó ebben a költségvetésben nem mu­tatkozik meg, mert azt a községek kapják. A bevételi oldalon már ezek az összefog­laló nyers számok mutatják a költségvetés antiszociális jellegét, mutatják a terhek el­osztásának aránytalanságait. A kiadásokat nem tekinthetjük át ilyen nagy általános­ságban, ott a részletekből kell kihámozni, hogy mi a túltengő, mi a fölösleges az elő­irányzatban és mi hiányzik belőle. Az adminisztráció túltengése megöli a kultúrát, lehetetlenné teszi az állam minden egyéb feladatainak teljesítését. Amíg az állam egész hadseregnyi tisztviselőt fizet, akik szükségtelen vagy legalább is fölösleges munkát végeznek, addig a főiskolák és a középiskolák tanárai nyomorognak és mar­unk az intézetek is nélkülözik a legszüksége­sebb fölszereléseket és segédeszközöket. Az egészségügyi és szociális feladatoknál ugyanez a helyzet. A pénzügyminiszter azonban utalt be­szédében a tisztviselőkérdésre, amelyet meg kell oldani. Ezt mindenki érzi, mindenki tudja, de azért semmi számbavehető intéz­kedés nem történik ebben az irányban. Ha a tisztviselőkérdésre maga a miniszter mutatott rá, szólnunk kell egy másik kér­désről, amelyről a miniszter hallgatott. Az üzemekre gondolunk. A 40 milliárdos defi­citnek jelentékeny hányada az üzemek defi­citjéből adódik. Ez nem kevésbé egészségte­len állapot, mint az adminisztráció túlten­gése. Az üzemek tulajdonképen az állam­nak üzleti vállalkozásai, amelyek azzal is előnyben vannak a magánvállalatokkal szemben, hogy — a gyárak kivételével — monopóliumos helyzetben vannak. Várjon akkor is deficittel dolgoznának ezek az üze­mek, ha magánkézben volnának! Alig hisz­szük. Itt tehát szintén a gazdálkodásban van a hiba, annál inkább, mert még azzal sem dicsekedhetnek ezek az üzemek, hogy a szo­ciális kötelességek dolgában elől járnának. Ez a háború óta első, részletes költség­vetés tehát a feladatok egész tömegét tárja föl, amelyeket el kellene végezni, hogy az ország gazdasága és állami élete egészséges mederbe terelődjék. A pénzügyminiszter egy kissé homályosan utalt arra, hogy ha a magunk akaratából nem tudunk rendet csi­nálni, akkor elkövetkezhetik az az idő, ami-a­kor ezt mások erőszakolhatják ránk. Az ilyen komoly elgondolások eddig annyira idegenek voltak az újabb magyar politikáb­­ól, hogyha valaki megkockáztatta az ilyen véleményt, azt egyszerűen hazaárulónak és nemzetgyalázónak minősítették. A számokat is le lehet hazaárulózni, de ellensúlyozni a beszédjüket csak a jobb útra téréssel lehet. 40 milliárd és 652 millió korona a költségvetési deficit. 152 milliárd a bevétel 193 milliáárd kiadással szemben. Az alábbiakban csupán általános áttekintést akarunk nyújtani a szerdán benyújtott 1922— 1923. évi állami költségvetés számadatairól. Módot fogunk találni arra, hogy a költség­vetést részletesen ismertessük és mindegyik minisztérium MHsér T»W«­ előírtálylatáról bírá­latot is mondjunk. A mérleg, vagyis a költségvetés végső összefoglalása a következőket mutatja: I. Állami költségvetés. Rendes kiadások 67.377,415.500 Rendkívüli kiadások: átmeneti kiadások 44.625,556.200 beruházások 6.420,685.000 Összes kiadás — 118.423,656.700 Rendes bevételek 98.939,782.000 Rendkívüli bevételek 4.108,563.200 összes bevétel — 103.048,845.200 II. Állami üzemek. Rendes kiadások Rendkívüli kiadások: beruházások összes kiadás Rendes bevételek Rendkívüli bevételek 57.027,768.000 18.003.900.000 — 75.031,668.000 — 49.754.089.000 összes bevétel — 49.754.089.000 Összesítés­ Összes bevétel 152.802.434.200 összes kiadás 193.455.324.700 Hiány — 40.652.890.500 A mérleg utolsó fejezetében közölt adatokból az állapítható meg, hogy az állami adminisz­tráció 31 milliárd korona fölösleget, az állami üzemek kezelése ellenben 7.273.079.000 korona hiányt mutat. Néhány tétel a kiadások rovataiból már most hadd kerüljön nyilvánosságra. Első helyen szerepel a kormányzó tisztelet­díja. Ez 9.000.000 koronával több, mint a múlt esztendőben volt, összesen 12.000.000 korona. A kormányzóság összes kiadása 184,157.000 ko­rona. (A mint esztendővel szemben 154,926.805 korona a többlet.) A nemzetgyűlés összes kiadása 108.000.000 korona. Az egyes minisztériumok rendes kiadásainak végösszegei a következő számokat mutatják: Miniszterelnökség 125,155.000 Külügy 2.208,896.000 Belügy 8.208,942.000 Pénzügy 16.901,157.000 Kereskedelemügy 1.092,185.000 Földmivelésügy 1.997,139.000 Népjólét 5.005,972.000 .Vallás- és közoktatásügy — — 6.249,766.000 Igazságügy 2.429,144.000 Honvédelem 12.766,330.000 Ez utóbbi, a honvédelmi minisztérium, ki­adásai (a százezres számokat nem számítva) a következő számadatokat mutatják: központi millió (8 milliárddal több, mint a múlt évben­, Ludovika Akadémia, menház és hadianyaggyár összesen 366 millió. — A belügy 392 milliót költ „közbiztonsági és közrendészeti szolgálat" cí­mén Zalaegerszeg és társaira. — A pénzügynél a kiadások mindenütt az adóadminisztráció­nál rúgtatnak föl a milliárdos számokig. A földmivelésügy a lótenyésztés tételénél majdnem 787 milliót jegyez kiadásként és 19 milliót a gazdasági munkás és cselédügyeknél. Természetesen, nem a mot­tani pillanat fel­adata az egyes tételek közlése és szembeállí­tása (sor kerül rá), de már most rámutatunk arra, hogy a rendkívüli kiadások rovataiban a kormányzóság 12.250.000 koronát tüntet föl; a háború előttről való állami adósság közel 4 milliárdot, és háborús utóköltségek címén látjuk, hogy a békeszerződés végrehaj­tásával kapcsolatos költségekre majdnem 6 milliárd van előirányozva s ugyancsak e cím alatt mutatják ki, hogy a közszolgálati alkalmazottak természetbeni ellátására 26 milliárd és 450 millió koronát költött, illetve fog költeni az 1922/923. költségvetési évben az államkincstár. S ha már egyszeri áttekintésre kikaptunk a költségvetés sommázatából néhány kiadás-tételt, lássuk néhány tételét is. A kormányzóság 21 millió korona bevételt mutat ki a gazdasági iroda révén (a deficit így is 168 millió ennél a költségvetési feje­zetnél). A pénzügyminisztérium néhány adóbevételi tétele a következő: Egyenes adók 19.200,000.000 Forgalmi adók és illetékek 30.000,000.000 Fogyasztási és italadók 10.877,620.000 Határvám jövedék 9.200,000.000 Dohányjövedék 10.703,465.000 A „rendkívüli" bevételek között a pénzügy­minisztérium még elszámol 800 millió egyenes adót és 18 millió fogyasztási és Italadót (Itt jegyezzük meg, hogy a 46 milliárdnyi fogyasz­tási és forgalmi adóval szemben pontosan 10 milliárd — a földadó.) Ismét hangsúlyozzuk, hogy ez nem a költ­ségvetés ismertetés®, hanem egy általános át­tekintés s néhány kiadási és bevételi tétel föl­sorakoztatása. Az ismertetés még csak ezután jön s erre már most fölhívjuk olvasóink figyelmét. Hiszen az ország legcsalhatatlanabb tükre a költségvetés. Különösen , ha őszinte, a bevétel

Next