Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)
1923-03-21 / 65. szám
jó hajóskapitány, utolsóként akar a sülyedő hajóról a habokba ugrani. Lehet , de ez mitsem változtat a lényegen, ezzel nem vesz, nem vehet a dolgok menete jobb irányt. Lehet az is, hogy a kormány még mindig Bécs és Berlin felé kémlel és azzal vigasztalja magát, hogy azok pénzét sokkal alacsonyabban értékelik Zürichben. Úgy gondolják talán, hogy Ausztria és Németország pénze rosszabb a miénknél, a drágaság tehát még nagyobb, ameddig tehát van „csúszási alap", addig nem lehet baj. Ennek a fölfogásnak a miniszterelnök több izben kifejezést is adott. Csakhogy ez az, elmélet hamis, a belőle merített vigasz tehát értéktelen., Mert igaz, hogy Ausztria és Németország pénze még rosszabb, a drágaság számai is magasabbak. Ezekkel a számokkal azonban a gazdaság egész területén egyenlőrangú számok kerülnek szembe. Ausztriában és Németországban tervszerűen állítják helyre, folytatják és fokozzák a termelést. A vállalkozást nem kötik meg avatatlan koponyák halvaszületett terveivel, a gazdasági életet nem telítik izgató anyagokkal. A pénz zürichi árfolyamát nem növelik mesterséges eszközökkel, nem használják föl és nem hurcolják ki erre a célra a nép szája elől a falatot és főképen: lehetővé teszik, hogy a munkabérek, fizetések, kötött jövedelmek gyorsan arányba kerüljenek a megélhetés szükségleteivel, míg nálunk vagy az ellenkezője történik vagy, legjobb esetben, néma semlegesség nyilvánul meg a kormány részeiről a lét föltételeivel irtózatos küzdelmet vivő tömegekkel szemben. Ez a különbség közöttünk és az említett másik két ország között. És ennek a különbségnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy a kormány komolyabban vegye a zürichi intőjelet, ami ma csupán egy adott szám, de hogy holnap mivé válik, azt senki sem tudhatja. A gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot kedden délután együttes ülésen tárgyalták a nemzetgyűlés földművelésügyi, munkásügyi, közigazgatási és pénzügyi bizottságai. Az együttes bizottsági ülésen a szociáldemokrata párt részéről Szeder Ferenc és Farkas István elvtársak vettek részt, akik kijelentették, hogy a földmunkások munkabéreit, megállapító bizottságokra rendes körülmények között nem volna szükség. De mivel a háború alatt e téren a munkások kárára beavatkozás történt és ennek következtében olyan nyomorúságos napszámbérek alakultak ki, amelyek a földmunkások számára még a nyomorúságos tengődést is szinte lehetetlenné teszik, a helyzet helyrebillentése érdekében meg kell védeni a munkáltatók uzsorájával szemben a nagybirtoknak kiszolgáltatott munkásságot. Hiszen ma nem tartozik a ritkaságok közé a 200 koronás napszám. Ha a munkások rendesen, éppen oly szabadon társulhatnának, mint a munkáltatók, akkor maguk kellően meg tudnák védeni érdekeiket és ugyancsak nem volna szükség törvényes szabályozásra, bérmegállapító bizottságokra. Mivel azonban a földmunkások szervezkedését lehetetlenné teszik, a mezőgazdasági robotosoknak más védelemre van szükségük. A földművelésügyi miniszter javaslata azonban nem teszi, kötelezővé a munkabérek megállapítását, csupán bizonyos esetekben mondja ki ennek szükségét. Ez a javaslat így nem teljesítheti hivatását A földmunkások munkabéreinek megállapítását kötelezővé kell tenni, másrészt pedig szükséges, hogy pártatlan bíró legyen az elnöke ama munkabérmegállapító bizottságoknak, amelyeket két munkásból és két munkáltatóból alakítanak. Szeder és Farkas elvtársak végül kijelentették, hogy a javaslatot csak az említett pótlásokkal, illetve módosításokkal fogadhatják el. A javaslathoz ezután egri Nagy János, Lukács György, gróf Bogos Miksa, Patacsi Dénes, Szily Tamás és Förster Elek szólt hozzá. Nagyatádi Szabó földművelésügyi miniszter felszólalása után a bizottság a javaslatot általánosságban elfogadta. Mayer Jánosnak a tőzeg-üggyel kapcsolatos összeférhetetlenségi ügyében kedden délután ült össze a nemzetgyűlés összeférhetetlenségi bizottsága, amelynek tagjait a délelőtti ülés folyamán sorsolás útján választották meg. A bizottság többsége kimondotta, hogy Mayer János ügyében nem lát fönforogni összeférhetetlenséget. , Munkások ! Hajtotok, a Tépszava érdekében agitáljatok mindenfelé, ahol megfordultok. Követeljétek mindenütt a Népszavát ! NÉPSZAVA 1923 március 21. m Imm Kelé szüntetni a főszolgabírói rendszert Negsicvacah a gazdasági munícisházak ésalításéröl és államó támogatásáról szóló javaslatot. — Szeder ©SvSárs a fSSdmosnkássájg n$f®mo* ráról és pusztulásfiröl. — A mezőgazdasági pSros figyekien bírósági személyekre kell bízni az elnüklést. Farkas elvtárs megállapítja, hogy minden szociális intézkedés előtekitzető a munkásság szabad szervezkedése. A nemzetgyűlés keddi ülésén a gazdasági munkásházak építése és állami támogatása tárgyában kiadott régebbi rendeletnek a kiegészítéséről szóló javaslatot tárgyalták. Ennek során Szeder Ferenc elvtárs felszólalásában rámutatott arra, hogy a hatóságok bűnös könnyelműsége folytán, illetve megfelelő kormányintézkedések hijján hogyan pusztulnak, hogyan hullanak el a sokat hangoztatott fajvédelem idején a magyar föld robotosai. Rámutatott arra is, hogy a nagybirtokosok nem tesznek eleget ama törvényes kötelezettségüknek, hogy cselédlakásokat építsenek. A javaslatot egyébként általánosságban és részleteiben is megszavazták. Ezután a gazdasági munkaviszonyból fölmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról szóló javaslatot vették tárgyalás alá. Szeder Ferenc elvtárs megállapította e javaslatról, hogy a mezőgazdasági bíráskodás terén nem hoz lényegesebb változást, amennyiben az ilyen ügyekben továbbra is a főszolgabírónak, illetve másodfokon az alispánnak akarják a döntést biztosítani. Követelte, hogy ne közigazgatási személy, hanem bíró legyen az elnöke az ilyen pörös ügyekben határozó bizottságoknak, mert az eddigi tanulságok kellően meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a főszolgabíró, még ha akarna, sem tudna elzárkózni a fölülről diktált osztályszempontok elől. Végül követelte, hogy harmadfokon ne a földmivelésügyi miniszter, hanem a közigazgatási bíróság döntsön a pörös ügyekben. Na a javaslatot nem módosítják e követeléseknek megfelelően, akkor azt általánosságban sem fogadja el. • Farkas István elvtárs kifejtette, hogy ez a javaslat sem visz be megfelelő szociális szellemet a munkásbíráskodásba, mint ahogy minden komoly szociális intézkedésnek az előfeltétele, hogy az érdekelt munkások szabadon szervezkedhessenek. Farkas elvtárs is rámutatott arra, hogy a javaslatot teljesen át kell alakítani, ha komolyan azt akarják, hogy hivatását teljesíthesse és ne csak amolyan tessék-lássék törvény legyen belőle. Megállapította, hogy a magyar földmunkásság a legelmaradottabb viszonyok között él és hiába honosítja meg a javaslat az ülnökökkel való bíráskodás rendszerét amikor a birtokosokkal szemben a munkásságnak nincs meg az a lehetősége, hogy a maga rátermett embereit vigye be ülnököknek, mert hiszen a földmunkásság számára lehetetlenné teszik a szervezkedést. Egyébként Farkas elvtárs is hangoztatta, hogy a mezőgazdasági bíráskodás terén a közigazgatási hatóságok helyett bírói személyekre kell bízni az elnöklést. Az ülést délelőtt/112 órakor nyitotta meg Szcitovszky elnök, aki bemutatta az amerikai magyarok táviratát, amelyben közlik, hogy emlékiratot nyújtottak be a washingtoni szenátushoz és Harding elnökhöz, amelyben Magyarország mai helyzetét, fejtették ki. Közölte továbbá az elnök, hogy Csillén András Wolffpárti és Benedek János ellenzéki a március 15-iki tüntetések ügyében az összkormányhoz, Grieszer Miklós keresztény-ellenzéki pedig a komáromi választás ügyében a belügy- és kultuszminiszterhez intézendő sürgős interpellációra kértek és kaptak engedélyt. A sürgős interpellációkat délután és 3 óra után terjesztik elő. Ezután harmadszori olvasásban elfogadták az országos erdészeti alapról, az erdőbirtokhitelről, valamint a hágai ópiumegyezményről szóló javaslatokat. Következett napirend szerint XLVI. tc. alapján munkáscsaládok házakhoz jutottak, ezeket a házakat meg is tarthassák s ha néha a pillanatnyi szükség kényszerítené is őket arra, hogy házukat eladják, ezt legalább addig, amíg a törlesztés határideje tart, ne tehessék Hiszen elég sok szerencsétlenség származott már abból, hogy a kedvező konjunktúrák alakulása következtében, pillanatnyi szükség hatása alatt, munkások eladták házaikat s azután az a kis tőke, amely momentán segített, rajtuk, megsemmisült, ugy hogy valósággal kicsúszott a kezük közül az a kis hajlék. Bár az előadó kimutatása szerint több mint 1000 kislakás épült az 1907. évi XLVI. tév alapján, ez az akció megakadt. Van egy törvényünk, amely a nagybirtokosokat kötelezi arra, hogy cselédlakásokat építsenek, de ennek a törvénynek rendelkezéseit mindezidáig nem hajtották végre. Már nem egyszer szóvá tettem itt a mezőgazdasági munkások hihetetlenül rossz egészségügyi viszonyait és statisztikai adatok tömegével mutattam ki, mily mérhetetlen módon pusztul a magyar munkásság. Ennek oka, hogy a munkás egészsége tönkrement a háború következtében s a háborút követő nyomorúság még inkább lerontotta a munkásság egészségügyi viszonyait. Ezért pusztul a magyar földmunkásság. Nyomorult kis odúkba vannak összezsúfolva a munkásemberek családjukkal együtt és ez az állapot is nagymértékben befolyásolja a gyermekhalandóságot és a munkások halandósági táblázatának kialakulását. Már csak erre való tekintettel is milyen ideális állapot volna, ha a beterjesztett költségvetések improduktív tételei lakásépítési célokra fordíttattak volna! („Igaz!'' „Úgy van!" — balfelől.) Ez az állapot megköveteli, hogy a nagybirtokosokat kötelezzék, hogy végrevalahára a rendelkezéseknek megfelelően építsék föl a cselédlakásokat. Még nem is olyan régen láttam cselédlakásokat, amelyekben össze vannak zsúfolva egész családok s ahol teljesen lezüllött egészségügyi viszonyok között élnek az egyes családok tagjai. Csoda-e, ha ilyen körülmények között a tüdőbetegség és egyéb betegségek olyan mértékben pusztítanak a mezőgazdasági munkások, a béresek és a cselédek között mint ahogy még soha Magyarországon nem pusztítottak. Nagyon szerettem volna, ha nemcsak ez a törvényjavaslat kerül a nemzetgyűlés elé, hanem ha elhangzott volna az a kötelező ígéret is, hogy az 1907. évi XLVI. tc. rendelkezéseinek megfelelően újra megkezdődik a cselédlakások építése, vagy legalább is erre nézve ígéretet, vártam a földművelésügyi minisztertől. Egyébként a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogvadom. Kiss Menyhért ébredő után nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter beszélt röviden. Azt fejtegette, hogy korlátozni kellett a munkáslakásoknak eladási lehetőségét, de mód van arra, hogy ha a szükség kívánja, a munkás értékesíthesse az állami támogatással fölépített házát. A nagybirtokosok nincsenek „rózsás" helyzetben. (Dénes István: „A külföldre viszik a gabonát!") Ma már 50.000 házhelyet osztottak ki, az építkezés föllendülésének nincs semmi akadálya. A pénzügyminiszter 100.000.000 koronát adott erre a célra, az építési anyag beszerzése már könnyen megy. A nemzetgyűlés a javaslatot általánosságban és részleteiben megszavazta. Kállay pénzügyminiszter beterjesztette az Országos Pénzügyi Tanács működéséről, az 1922. évi XII. törvény alapján előirányzott 1000 milliós építkezési költségről és a háború előtti kölcsönök rendezéséről szóló jelentéseket. Következett a gazdasági munkaviszonyból fölmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról szóló javaslat tárgyalása. Az előadó elfogadásra ajánlotta a javaslatot Utána Szeder Ferenc elvtárs bírálta a javaslatot. Szeder Ferenc: Az 1898. évi II. törvénycikk és mindazok a törvények, amelyek a mezőgazdasági munkások és munkáltatók közti jogviszonyt szabályozzák, az ítélkezést elsőfokon a szolgabirákhoz, másodfokon az alispánhoz, harmadfokon pedig a földmívelésügyi miniszterhez utaljak. Aki figyelemmel kisérte a md- a gazdasági mzunkásházak építése és állami támogatása tárgyában kiadott 2020. évi rendelet kiegészítéséről szóló javaslat tárgyalása. Az előadó ismertető szavai után Szeder Terenc elvtárs szólalt föl. Előre is kijelentem — kezdte Szeder elvtárs beszédét —, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadom. Magam is helyesnek tartom, hogy ha a körülmények alakulása folyton az 1907. évi