Népszava, 1923. április (51. évfolyam, 74–97. sz.)
1923-04-01 / 74. szám
LI. évf. 74. 62. Budapest, 1923 flyrtus 19 vniftmipffka korona AZ ELŐFIZETÉS AKA : negyed évre 1790 kor. — külföldre . 4889 tor, egy hóra ... 699 kor. — klüföldre . 1590 kor. Ausztria egy hóra 1866 magyar korona. EGYES SZÁM AHA,: Mayarországon 30 korona, Jugoszláviában •SO jag. kor., Ausztriában "3SOO osztr. tor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉIG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József S—23 és József 3—31) cos KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József S-M és József 3—32) A húsvéti ünnepet már régebben a modern állami életben az eszmék melletti hitvallásnak szánták, innen van az a szokás, hogy a különböző politikai hitvallások képviselői vagy reprezentánsai húsvét ünnepén nyilatkoznak meg és mondják el reményeiket, vágyaikat vagy törekvéseiket a közvélemény számára. Az emberiség örök küzdelmében a haladásért, a magasabb kultúrfokért, a szebb és érdemesebb létért, az általános emberi igazság megvalósulásáért kétségtelenül legnagyobb jelentősége van a krisztusi eszméknek. Sajnos, az ideális törekvéseknek régen szárnyát szegte az emberiségre legnagyobb hatóerővel bíró materializmus, amit ugyan még mindig próbálnak tagadni, ami azonban semmiféle tagadással nem lesz másként, mert megállapított igazság, hogy: „az emberiség története nem más, mint osztályharcok története", valamint az is, hogy „az egyén nem más, mint az őt körülvevő gazdasági és társadalmi körülmények szülötte". A kapitalisztikus termelési és társadalmi rendszer soha nem képzelt arányokban élesítette ki az osztályok harcait egymás ellen. Ha valamikor kétezer év előtt volt még remény arra, hogy a krisztusi eszmék alapján létrejöhet az „egy nyáj, egy akol" világa, a kapitalisztikus társadalmi rendszer ezt az ideált véglegesen félretolta és a maga uralma alatt teljesen lehetetlenné tette. Minden osztályállam lényege az uralkodás és elnyomás, a termelő eszközök magántulajdona és a tömegek kizsákmányolása. Ebben a helyzetben pedig nincs más kivezető útja az emberiség többségének, mint osztályharc az osztályuralom ellen mindaddig, amíg az osztályharc okai meg nem szülnek. A szocializmus ezt a célt szolgálja, ezért nem bíznak vele ellenfelei, ezért hódít állandóan tért és tömegeket az egész civilizált világ minden részében és válik mind szélesebb néptömegek lelkében ideállá, amelyért küzdeni, harcolni, áldozni és üldöztetéseket elszenvedni épp annyira érdemes és szükséges, mint amennyire érdemesnek tartották fsel a kereszténység hívei, Krisztusnak követői. A két eszmeáramlat közötti rokonság és különbség kimutatása nem lehet feladata a napisajtónak, hiszen ezt mélységes búvárkodások alapján végzik jobbról is, balról is tudósok és nagy gondolkodók. Rájuk is kell ezt hagyni, mert ezeknek nem rabolják meg nyugalmukat, látásukat, elmélyedésüket a mindennapi küzdelmek sivárságai. Sivárságok! Mennyi sok van ebből! Ha ma elmélyedünk itt a magunk sorsába, hagy sorra veszünk mindent, ami körülöttünk történik, ha visszapillantunk és előre tekintünk, mennyi sok itt a köd, a homály, a bizonytalanság, a harc, a küzdelem, a rosszra és jóra törekvés, a rossznak győzelmei a jó fölött és így tovább, szinte a végtelenségig. A világháború megmérgezte' az egész emberiség lelkét,' tönkretette az anyagi javak és közkincsek mérhetetlen' gazdagságát, szegénységet és nyomort hagyott maga után „győző" és „legyőzött" népek között , egyaránt", de tönkre tette a lelki kincseket is, mert ami előtte szent volt és a civilizáció fényes záloga és az emberi haladás biztosítéka, a nemzetek egymásközti megértése, az emberek kölcsönös megbecsülése, annak helyébe vérszomjat, puskaporszagot, gyűlöletet és lelki elvetemültségeket hagyott maga után, aminek példái az egész világon rémségekként merednek felénk. Munkanélküliség, tömegnyomor, rémes gyermekhalandóság, a testi épség satnyulása. A dolgos emberek munkateljesítményeinek csökkenése világ jelenségképen jelentkeznek, a győzők embertelenségei a legyőzöttekkel szemben, hadisarc, jóvátétel, hihetetlen állami terhek, szankciók, fegyveres megszállások vagy ilyenekkel való fenyegetések, mind hozzájárulnak a népek megnyomorításához, a nemzetek további romlásához, a pusztulás fokozásához. Mindezek tetejébe jön a nemzetközi reakció, nemzeti és internacionális megnyilatkozásban, hogy a fölépülésnek, az emberiség új élethez jutásának még a reménységét is elpusztítsa, a népeket még a remény vigaszától is megfossza. Magyarország tragédiáját a háború okozta. Olyan igazság ez, amelynél egyebet egyetlen komoly ember sem merne állítani. Mégis azt írjuk, hogy hatalomra törekvő csoportok, egyesek, apró kis érdektársasások tendenciózusan a maguk céljai elősegítésére évek óta terelik el a figyelmet erről az igazságról és hol a forradalmat, hol a bolsevizmus!, hol pedig a szociáldemokráciát teszik felelőssé az ország katasztrófájáért. Ki tud ma mindezekkel a ferdítésekkel, történethamisítással, tudatos rágalmakkal és félrevezetésekkel szembeszállni? Hol ehhez a szükséges konszolidált légkör, a szónak szabad szárnyaltatása, az érvek és ellenérvek fölsorakoztatásának lehetőségei? Hol a nép ítélőképességének lehetősége, amikor egyfelől harc folyik hatalomért és vagyonért, más oldalon az élettel az életért? Magyarországon még nincsen meg az eszmei harcok megvívásának a lehetősége. A hatalmat ma kezelő kormányzatunk ugyancsak hangoztatja az „arany középút" jelszavát s itt-ott erőlködik is, hogy ezt az utat kövesse. Ám az igazi arany középút a kapitalisztikus társadalmi rendszerben csak az igazi demokratikus kormányzati rendszer lehet, amely nem szórni mankókra jobbfelől s nem tart kezében gummibotot ütésre hall elől. Ma pedig ez a helyzet, mert sem a kormány, sem a kormányzó többség nem hajlandó a demokrácia útjára térni, hanem hatalmi eszközökre támaszkodik és játékává lesz egyoldalú erőknek, balfelé pedig védekezik és at amennyire lehet és amennyire bír. Itt a politikai amnesztia kérdése, amelyről szinte véglegesen elhallgattak, holott más, előrelátóbb kormányzatok igyekeztek ettől a tehertől minél hamarabb megszabadulni. Finnország egy éven belül likvidálta a maga bolsevizmusát, forradalmait s ma megy előre több reménnyel és több sikerrel, mint valamikor. És ugyanígy van a bennünket körülvevő utódállamokban, csak nálunk van máskép, csak itt tartogatják ezt a szükséges gesztust, amíg fölöslegessé nem válik valami módon. Itt Zalaegerszeg, itt a belügyminiszter ,legújabb titkos rendelete a szociáldemokrácia ellen, a földmunkás, népesség, a vasutasok, közalkalmazottak szervezkedési szabadságának teljes tagadása, a munkásság egyesülési, gyülekezési jogának különös korlátozása. Mindezek akadályok és mankók, amelyek egy ép és az ország és a nép érdekeit kellően szolgáló kormányzatot lehetetlenné tesznek. De lehetetlenné teszik a sikeres gazdaságpolitikát is. Itt a pénz kérdése, a pénz elvonulása a produktív munka teréről, az egeket verő bankspekuláció, az ország lakosságát agyonnyomással fenyegető adózási terhek, a hihetetlen és lebírhatatlan drágaság, a tömegek életszínvonalának állandó és fokozódó csökkenése, ennek következtében a tömegek elégületlensége, a helyzet változásába vetett minden reménység veszte. Hogy ez hová fog vezetni, azt az új kor bölcsei alig tudnák megállapítani. A magyarországi szociáldemokrácia mindezekkel az állapotokkal szemben állja a harcot, vívja a küzdelmet erejének és a lehető- ségeknek teljes kihasználásával és feladatá- nak teljes átérzésével. Karácsonyi pártgyűlésünk, a napokban megtartott szakszervezeti kongresszusunk a bizonyítékai annak, hogy ez a harc, ez a küzdelem a szervezett magyar szocialista munkásság összességének lelki harmóniájával folyik. És itt rá kell mutatnunk arra, hogy vannak barátaink, elvtársaink, akik a mai magyar állapotokat távolabbról nézve sok mindent másként látnak, másként ítélnek meg, mint ahogy itt a harc és küzdelem lehetőségei és körülményei esetről-esetre adva vannak , ezért ítéletük sok esetben könnyelmű is, ártó is és bántó is. Tudjuk, hogy nemakarnak ártani, hogy inkább segíteni szeretnének, de mit használ ott a jó szándék, ahol segíteni nem lehet vele? Hiszen mások is vannak, akik kritikai szemmel ítélnek fölöttünk, hiszen a pártgyűlésen a szocialista Internacionálé elég élesszemű képviselői jártak itt, a szakszervezeti kongresszuson olyan internacionális képviselet jelent meg, amilyen még egy országban sora volt együtt a háború befejezése óta. Hát elhiszik azt, a tetteink és magatartásunk fölött olyan herülékenyen, olyan könnyen, sokszor olyan fölületesen ítélkező elvtársaink, hogy az Internacionálé régi, kipróbált és mindent meglátó férfiait mi itt le tudjuk kenyerezni és tisztánlátásukat elhomályosítani? Mi ezt nem hisszük, mi nyitott könyvként tárjuk eléjük azt, annii Magyarország és magyar szocialista mozgalom és rájuk bízzuk az ítéletet, meg sem kérdezzük tőlük, hogy miként vélekednek felőlünk. De ítéletükben megnyugszunk, mert a megnyugvás megvan a lelkünkben is, hogy amit itt párt- és szakszervezeti mozgalom végez, az szocialista munka és küzdelem és igaz munka. Elvtársaink velünk együtt látják és átérzik, hogy a küzdelmek nehezebb része még csak ezután következik. A megélhetés fokozódó gondjai, a párt- és szakszervezeti életet gátló akadályok fokozása és az ezek elhárításáért folytatandó harc, a pártintézmények megtartása és fejlesztése, az ország népének felvilágosítása és a demokráciáért való küzdelem zászlója köré csoportosítása, ellenségeink és ellenfeleink állandó támadásainak kivédése annyi erőt, annyi bátorságot, annyi lelki emelkedettséget kívánnak, mint még soha., Emelkedjünk föl mindnyájan erre a magaslatra és akkor szemébe nézhetünk félelem nélkül a jövőnek.