Népszava, 1923. július (51. évfolyam, 146–170. sz.)
1923-07-01 / 146. szám
Meita embert, aki önmagát vádolta meg hazaáruló tervek kidolgozásával? Szó sincs róla! •Ifrack egyszerűen tudomásul vette ezt a bejelentést, és tanúvallomását azzal az ártatlan mondattal szggette be: „Azóta nem is láttam Fuchsot. És azonban csak egy eset a sok közts, amelyek fölsorolására nincs is szükségünk. Nem tudtunk meg mindent, de éppen eleget arra, hogy résen legyünk. Láttuk, hogy München racionalista köreiben nemcsak beszéltek a mozgósításról, az erők központosításáról, a cselekvés határidejéről, hanem azt is láttuk, hogy mindezek az üzelmek a rendőrség és a hatóságok szeme láttára történtek. Ezeken az állapotokon a per semmit sem változtatott. Azok a körök, amelyek Fuchsot és társait megakadályozták tervük kivitelében, nem azért tették azt, mintha általában elleneznék a puccsokat, hanem csak azért, mert ezt a szeparatista puccsot nem akarták. Csak azért akadályozták meg ezt a kompromittált, túlságos nyíltan francia pénzzel támogatott puccsot, hogy a maguk puccsának sikerét biztosítsák. A Bajorországból fenyegető veszedelem semmivel sem csökkent s amíg a birodalom erélyesen föl nem lép, nem is fog csökkenni. A müncheni pör nemcsak erkölcsi tanulság, amelyből az tűnik ki, hogy micsoda alakok tenyésznek a nacionalista összeesküvő körökben, hogy micsoda züllöttséget fejlesztenek a titkos szövetkezésnek és összeesküvésnek ebben a légkörében. Ez a per figyelmeztetésül szolgált a köztársaság híveinek, hogy résen legyenek és készen az ellenforradalmár törekvések megakadályozására. IBek9veMc®zetft mm ex:* * Az egységes párt nyolcórás ütésekkel szeretné megkurtítani az indemnitás vitáját. Hír a kereskedelmi miniszter lemondásáról. — 170 milliárd Magyarország tartozása Angliával, Franciaországgal, Belgiummal és Görögországgal szemben. Július elsejével, a Bethlen-kormány jóvoltából, beköszöntött ismét a kurzusgazdálkodás óta jól ismert ex-lex, vagyis a pénzügyi törvényen kívüli állapot. A nemzetgyűlésen most tárgyalt indemnitási javaslatnak ugyan az volna a rendeltetése, hogy biztosítsa az államháztartás folytonosságát, de az indemnitással a kormány oly későn szerencsés tette a nemzetgyűlést, hogy már annak beterjesztésekor nyilvánvaló, volt az ex-lex bekövetkezése. A kormánynak abbeli spekulációja, hogy az indemnitási javaslatnak az utolsó percekben való beterjesztésével elnémítja, majd az ellenzéki kritikát a kormány viselt dolgai fölött, nem vezetett, célhoz, mert a parlamenti szociáldemokrata frakció és a vele együttműködő polgári ellenzék kötelességszerűen és a közvélemény fölfogásának hangot adva, él a bírálat jogával az indemnitás tárgyalása során. A törvényen kívüli állapotért a felelősség egyetemiedül a kormányt terheli, amely jóval korábban léphetett volna a nemzetgyűlés elé a felhatalmazási javaslattal, ha ugyan a szándékos késes beterjesztéssel nem akarta volna elütni az ellenzéket a jogos és szükséges kritika fegyverétől. Az exlex bekövetkezéséért a kormány lévén felelős, az ellenzék, elsősorban pedig a parlamenti szociáldemokrata frakció lankadatlanul folytatja küzdelmét a kormány áldatlan politikája ellen és továbbra is élénken ven részt a színdemnítási vitájában. A hétfői ülés napirendjén is a felhatalmazási javaslat vitája szerepel s a türelmetlenkedő egységespártiak órás üléseket sürgetnek a vita megrövidítésére. Arra számítanak, hogy délelőtti és délutáni ülések bevezetése esetén július közepére a nemzetgyűlés megkezdhetné nyári szünetét. Nekik a legsürgősebb a vakáció. A csütörtöki ülés eredményei miatt kurzuskörökben élénk műfelháborodás zajlik. A Wolff Károly elnöklete alatt álló Bírói és Ügyészi Egyesület, mint a kormány álliberális estilapja újságolja, foglalkozott a bíróságot, ért parlamenti „támadással" és Vázsonyi Vilmosnak a bírói immunitás védelme alatt elkövetett törvénytelenségekről mondott kijelentésével és - a fenti hírforrás szerint - úgy határozott, hogy az igazságügyminiszter védelmét kéri és elégtételt kíván különösen Vázsonyi „durva" támadásáért. Nancy Emil igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott, hogy szombaton még nem kapta kézhez a bírói és ügyészi egyesület fölterjesztését, de ha azt megkapja, intézkedéseiről és fölfogásáról tájékoztatni fogja a nyilvánosságot. A Wolff Károly elnöklete alatt álló egyesületre lehet, hogy kellemetlen volt, mindaz, ami a csütörtöki ülésen Fridl Gyula elvtárs beszédében s a szociáldemokrata frakció részéről elhangzott, megjegyzésekben foglaltatott. Csakhogy az egyesület téved az ülésen történtek megítélésében. A nemzetgyűlésen nem támadások, hanem bírálatok hangzottak el nem is általánosságban, hanem konkrét „ítéletek" kapcsán és azon bírákkal szemben, akik titkos társaságokba vannak beszervezve, amelyekben a bírói esküvel összeférhetetlen esküt tettek le. A nemzetgyűlésnek, mint az állami élet legfőbb ellenőrének bíráló joga kiterjed az állami gépezet minden funkcionálusára és ez alól konkrétténykedéseikben a bírák annál kevésbé lehetnek kivételek, mert hiszen egy nappal előbb, a szerdai ülésen Zsilinszky egységespárti fajvédő a nemzetgyűlési elnök jóváhagyásával kritizálta egyes bíráknak, a földreform körüli cselekedeteit. A pénteki ünnep miatt a kormány tagjai ezen a héten csütörtökön tartottak minisztertanácsot, amelyen főként adminisztratív természetű ügyeket tárgyaltak. A nemzetgyűlés munkarendjét illetően azt határozták, hogy az indemnitás megszavazása, után a tisztviselői létszámcsökkentésről szóló javaslatot, s a Délivasút egyezményére vonatkozó ratifikáló javaslatot tárgyaltatják. Már a tavaszkor hire járt, hogy Beliteka honvédelmi miniszter rövidesen távozik állásából. Egységespárti körökben most azt beszélik, hogy a honvédelmi miniszter máris lemondott s fölmentését a legközelebb közli a hivatalos lap. Utódjául gróf Deáky Károlyt, a honvédelmi minisztérium elnöki osztályának vezetőjét emlegetik. A nemzetgyűlés tudvalevően nemrégiben el-fogadta a külföldi tartozások kiegyenlítéséről szóló javaslatot. Ez időszerűvé tette a háborúelőtti külföldi adósságok rendezését. Abékeszerződés értelmében létesített kiegyenlítő hivatatoknál hivatalos kimutatások vannak az Angliával, Franciaországgal, Belgiummal és Görögországgal szemben fennálló magyar tartozásokról. Ezek szerint Angliával szemben (0,20 centimeos zürichi korona mellett) 119 milliárd, Franciaországgal szemben ugyanily árfolyam mellett 87/? milliárd, Belgiummal szemben kb.11 milliárd, Görögországgal szemben 350.000 korona, összesen 170 milliárd Magyarország tartozása a fölsorolt négy állammal szemben. Az agrárköröknek régi keletű panaszuk volt, hogy a pénz értékének folytonos ingadozása folytán a mezőgazdaság nem jut hosszú lejáratú kölcsönhöz. A kormány azzal az előzékenységevel,amelyet mindannyiszor tanúsított, valahányszor a gazdák részéről hangzott el vala-amely óhajtás, egész sor ankétet rendezett a mezőgazdasági hitel ügyében. Ezeknek az eredménye a búzaértékű záloglevelekről szóló javaslat, amelyet a pénzügyminiszter a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén terjesztett be. A javaslat a korona ingadozásaitól független állandó értékmérőül a búzát teszi meg, amely a haszonbérleti szerződéseknél már helyettesítette a pénzt. A javaslat kimondja, hogy záloglevél kibocsájtására jogosított intézetek javára a zálogjogot, meghatározott mennyiségű buza mindenkori egyenértéke erejéig is be lehet jegyezni a telekkönyvbe. Az intézetek ily követeléseikre buza zálogleveleket bocsájtanak ki. Ily' jelzálogra végrehajtás nem vezethető s a csőd esetét nem tekintve, arra más jogokat nem nyerhet. A buzazáloglevelek, fedezetet tevő kölcsönök buzazáloglevelekben folyósíttatnak. A Vásárhelyi Dezső egy égespárti Halálával megüresedett eleki kerületben pénteken volt a választás. Egyéb jelölt hiányában Rubincz Istvánt választották meg, egységespárti programmal. Mrkanyat, írta Szamasits Anptid. Szótlanul mentek egymás mellett az alkonyat megbujtató sátora alatt. Mögöttük a nagy darab hegyek sötét foltja, előttük az opálba olvadó távlat, két oldalt az alkonyati harmatban megfrissült mezők nyújtózkodtak pihenésre, óriási tüdejükből úgy áradt ki az élet szaga, olyan adakozóan, mint a duzzadt emlőből a jó szagú tej. Fölöttük a virágzó hársfák lehelték a legjobb illatot. Megbabonázó csönd volt, közöttük. Olyan csönd, amelyik beárad a testbe, mint az ópium és olyan mámort szabadít rá az elmére, amelynek opál üvegjén át a dolgok velejébe látni. Az ilyen csöndben egybeolvad a gondolat s az érzés, a tudat és az ösztön és a titokzatosságok is logikus képletek egy percnyi villanásban. A két férfi szótlanul és csöndes léptekkel ment egymás mellett. Ritmikus kirabálózásban távolodott bele az alakjuk a homályba. Mintha egy óriási elefánt, a hátán cipelte Volna őket Néhol tompa fény világított rájuk. Az arcukon rajta volt a gondolkodás ábrája. De még nem mondották ki a gondolataikat. A beléjük áradó csönd magába felhőzte a szavakat, hogy majd a megfrissítő zápor zuhatagjában ömöljenek belőlük. Kiértek a hársfa-folyosó alól s a harmatos mezőnek vágtak neki. Az esti horizont homályos tükrére rávetődött az alakjuk: az egyiknek válla, izmos dereka, kemény nyakán keményen ülő bozontos feje s a másik karcsú, fiatal, szőke termete. Messziről a város már a szemükbe tekintett, a sárga lámpafényekkel tarkázott piszkos folt, minél tovább mentek a jószagú mező púposodó hátán, annál gonoszabbul beléjük tolt ott. Ám még élt a tágasság és a csönd hatalma bennük. De amikor egy fordulónál megint minden eltűnt a szemük elől s csak a homályosuló égboltozat s a zöldnek egy, keskeny sávja látszott, mint valami könyörgő ima úgy csordult ki a fiatal szájon a vágy: — Ezt a csöndet megfesteni! A két meggyült felhő most egymásnak torlódott s mint a raenydörgés, úgy szakadt ki a másik szájon a haragos kérdés:— Mi a fityfenének! Mondd csak, minek?! Kinek kell a te csönded. Nem csönd kell ide, hanem üvöltés, szörnyű káromkodás, ami belevág a vesékbe és az agyvelőkbe, ami az alvó állatot fölriasztja, hogy tépjen, harapjon, hogy viaskodjon, a nyomorult életéért, amelyet a ti csöndötök nyom agyon, dögleszt meg. Megálltak mind a ketten a sötétedő ég alatt és olyan volt, a vonaluk a szürkületben, mint egy óriásira nőtt kérdőjel és fölkiáltójel — egymás mellett... - A szépség mindig kell az embernek. A kitáruló léleknek éppen úgy kell a szépség, mint a kitárult barázdának az eső. A lelket a szépség teszi termékennyé; a fölzaklatottlélek háborgását a művészet, a szépség simítja el, mint, szent olaj a háborgó tengert... Hát hol van az a te szent, olajod, hol van a bibliai kifogyhatatlan korsó, amelyből jusson a fölborzolt tenger lecsöndesítésére? Mondd meg nekem, kinek kell a te olajod, kinek kell a te művészeted? Épp oly kevéssé kell, mint az éhes tigrisnek a fehér nárcisz. A tömeg? Papucsot szabna a vásznadból a meztelen lábára... A Pénz? Cégtáblát festetne rá... A kiválasztottak? Mind agyon kéne ütni őket... Nem művészet kell ide, nem irodalom, nem kép, nem szobor! Ököl, harsogó száj. Akarat! Bátorság! Nem meditálás, nem filozófia. Tett! Aztán majd ha új arcokat, új szemeket öklöztünk bele, új agyvelőt gyúrtunk bele a koponyákba, akkor jöhettek ti, hogy a mi szántásunk nyomába belevessetek az egészséges magot --- A szenvedélyed mindig elvakít. Ködöt küld az eszedre, amitől nem látod a-', igazságot A művészet örök és szent valami. Nem állhat félre senki kedvéért. Születik és él akkor is, ha senkinek se kell. Semmi köze a ti dolgaitokhoz, független attól. Él, mint az élet egy külön része — önálló életet. Én éppen olyan keveset tehetek a bennem megfogamzó eszme eien, mint a szerelemre tánuló asszony a fogamozás misztériuma ellen. - Nagyon jó... Szépen beszélsz. De golyvás kölykökre nincsen szükség. Az élet célja nem lehet más, mint létrehozni a legmagasabbrendűt, a legkülönbet, a legerősebb, a legszebb embert. És ha a természet nem elég erős erre, nekünk kell a mintázó fát a kezünkbe venelünk. És ez néha dorong... Ami pedig a a művészet egyedülvalóságát illeti, az erről mondott szamárságaid megdöbbentenek. Micsoda őrült képzelgés az, hogy a művészet önmagáért van?! Semmi sincsen önmagáért. A művészet a világ lelke. A lélek pedig test nélkül csak buborék... Az a művész pedig, aki abban a hitben pepecsel, hogy ő isten és önmagáért van —z akasztófára való, mert meglopja az emberiséget. A művész: komprimált ember. Korok és nemzedékek drága vegyi anyaga benne gyűl össze és — nem céltalanul. Azért, hogy a fosz-* foreszkáló fényeket, ragyogó fényességű világító sugarakban árassza vissza az emberiségre. Prófétának kell lennie és ha nem tud azzá lenni: legyen agitátor, korbácskezü, tettre hajszoló vérző ember; legyen trágyája az eljövendőnek. íme ott a város... Mint fekete hulla, ugy feküdt ott a négy* lomhatestü város. Kéményei — mintha rotha-idásának gőzét eregetnék ki — füstölögtek. Szennyes-fekete volt, fölötte az égboltozat. — Hát mit tegyek? Én most csöndet érzek magamban, fájó és mégis megnyugtató esömdet. Talán éppen a te jövőd ez a csönd. A béke csöndje, a nyugalom csöndje, a szépség csöndje. — Vízió! De ha sits bele abba a csöndbe, azai beléd áradt és piszkos, szennyez vér ömlését látod; rothadást, kínt, a fájdalomban gonagló NÉPSZAVA 192? Julius S. Csak aaz az elvtárs tartható joggal szervezett munkásfiuk, aki előfiletője a NÉPSZAVÁnak. | UAAAAAAAAAAAAÄAAAAAJ