Népszava, 1923. december (51. évfolyam, 272–294. sz.)

1923-12-01 / 272. szám

LI. évf. SI*Si SZa Budapest, 1923­­, S2©snS2af Mva AZ ELŐFIZETÉS AHA : Negyed évre 315SS kor. — külföldre 6080 kor. EIT7 hóra ... 10588 kor. — külföldre 2806­ kor. Ausztria egy hóra IStOO® magyar korona. EGYES SZÁM ARA: Magyarországon BOO korona, Ju­goszl&Tribail to­lug. kor., Ausztriában hétköznap 2901 osztr. kor., Vasárnap 2500 osztr. kor.­­A SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTfc^W\ tTelefon: Jósset 3~M és József KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ŐHIVATA­L: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József S-51 és József 3—S2) Az Ulain-ügy summája egyelőre abban fejezhető ki, hogy a köz­vélemény szemére mesterségesen termesztett hályog valamivel sűrűbbé vált. Ami tisztá­zatlan volt eddig, az most, a kormány és a fajvédők élesebb összekülönbözése folytán még jobban összezavarodott: most már az­tán igazán ember legyen a talpán és jól ösz­szeszedje az eszét, aki meg akarja találni a Beth­len-féle kormányzati rendszer mesteri labirintusában a kivezető utat. •Annyi bizonyos, hogy a bírói ítéletre érett puccskísérlet cselekménye és szereplői el­jelentéktelenedtek. Éppen úgy a kérdés ge­rincének látszó mentelmi sérelem is eltör­pült, amit különben a fiók indemnitási vitává dagadt tárgyalás is bizonyít, amelynek folyamán éppen erről, a mentelmi jogról esett a legkevesebb szó. Éles politikai kérdéssé vált alainék közönséges­ bűnügye s ami körülötte a nemzet­gyűlésben lefolyt­ erőmérkőzés a kettésza­kadt egységes párt között és ügyes taktikai hadjárat a kormány részéről annak a bizo­nyítására, hogy itt csakugyan komoly ki­bontakozási munka folyik. Ha így volna, ha a kormány valóban ko­molyan hozzálátott volna a céltudatos rend­csináláshoz, semmi okunk nem lenne arra, hogy ezt ne konstatáljuk magunk is, noha a kormánytól áthidalhatatlan elvi és poli­tikai ellentétek választanak el bennünket. És ha mi netalán nem tudnánk fölemelkedni a tárgyilagosságnak arra a magaslatára, ahon­nan ez lehetővé válnék a számunkra, ha mi szubjektív konoksággal a komoly eredmé­nyekre is öncélú ellenzékieskedéssel felel­nénk, akkor bizonyára magunkra marad­nánk álláspontunkkal, mert az eredmények önmagukért beszélnek s ezt a beszédet na­gyon is fölveszi, továbbítja és elterjeszti a közvélemény. Céltalanság volna az ellenzék részéről ta­gadni a haladást, kisebbíteni az eredménye­ket, ha ilyen eredmények valóban volná­nak — mint ahogy nincsenek s ilyenek a Bethlen-kormány, munkája nyomán sehol sem fedezhetők föl. Mindössze az történt, hogy Bethlen új taktikai fogásokkal új látszatokat tudott kel­teni, ami bizonyos félénk egyének és rétegek elkínzott képzeletében színes reménybimbó­kat fakasztott. Ami történt, amit a kormány Urainak ostoba és gonosz kísérletével kap­csolatban művelt s mint nagy konszolidációs eredményt tálal föl a külföldnek s a magyar közvéleménynek, nem több és nem kevesebb látszatkeltésnél, aminek valami kis vissz­hangja azért támadhatott, mert az ellenfor­radalmi terrorcsapatok négyesztendős sza­bad és büntetlen garázdálkodása annyira alámosta a közmorált s annyira meglazította az állam védő hatalmában való hitet, hogy már már az is eredményszámba kezd menni, ha főbenjáró gonosztevőket tettenérés eseté­ben letartóztatnak — s harmadnapon, sütni, bocsánatkérések után, nem bocsátják őket • szabadon. .... Fölröppentették Bethlenek a jelszót: „kon­szolidálni akarunk!" S mert ezt óhajtja, min­denki s mert ez az ország érdeke, fölfigyel a közvélemény s hogy kapjon is valamit, hát — itt az Usain-ügy, itt van még egy-két ..bomba-affér": egy csipetje a négy esztendős garázdálkodás szörnyű eredményeinek — nesze világ, lakjál jól és hidd el, hogy Beth­len liberalizál és konszolidál! És a megfélemlítettek tapsolnak a komé­diának, örülnek, változást, átalakulást emlegetnek, alleluját zengenek a kor­mány felé, amelynek tagjai boldogan sütké­reznek a sikerült taktikai fogás eredményé­nek napsütésében. Változási Átalakulást Vájjon miben nyil­vánul meg, miben jut kifejezésre az a vál­tozás, amelyet Gömbös is fölfedezett s tul­gyorsnak tart s az úgynevezett liberális sajtó egy része is konstatál? Mi változott meg? Az első nemzetgyűlés ultrareakciós alkotásai közül melyik került már lomtárba? Hol vannak az elkobzott pol­gárjogok? A közigazgatásból kigyomlálták-e már a dudvát? Az internálótábort, a rendőri jelentkezéseket megszüntették-e már? Ki­irtották-e már a Huszár Károly említette ellenforradalmi szennyet? A sorozatos erő­szakosságok és gyilkosságok tetteseit ártal­matlanná tették-e már? ... Hasonló kérdések egész halmazát sorakoz­tathatnánk még így egymás mögé, amelyek egyenként és együttesen alkotják az ellen­forradalmi reakciót, azt a reakciót, amely itt terpeszkedik, elnyom, elfojt minden mo­ralitást, minden magasabb emberit, minden lehetőséget. A felelet pedig mindre: nem, nem, nem! Semmi sem történt, áll a reakció a maga borzalmas egészében s nem is törté­nik egyetlen őszinte kísérlet sem annak cson­kítására, még kevésbé eltakarítására. Csupán az igények zsugorodtak végzetesen kicsivé össze és ez is csak a gyáváknál és kényelmeseknél. A nép zöme komoly kon­szolidációt akar s nem hajlandó együtt haj­bókolni a hajbókolókkal az üres bálvány előtt. A nagy tömegnél ép az akarat, teljes az igény a komoly kibontakozás iránt — meddő dolog addig kiszolidációról beszélni, amíg ez az igény kielégítve nincsen. A tisztánlátás azonban nemcsak a mi kö­telességünk. Látnia kell mindenkinek, hogy minden szerencsétlenségnél nagyobb szeren­csétlenség az, hogy akad kormány, amely politikai érdemrendet tűz a saját mellére azért, mert gonosztevők ellen eljár s akad­nak olyanok, akik gyermekes önfeledtséggel tapsolnak ehhez a jól megrendezett szín­játékhoz. „M'ndaMis nem tartotiiSi sarokságaansSi a n­em&a merénylISfcke­­sximben az eljárást, aresSg ellensékSeM, xs idők ételéről veil­ssé." — Hogyan ártetmsaiJs a iSreenje alStti eg^EniSségeS­T — Gy8?Xi atwre elvtárs „a kormányzat» randsxcp börtlajs^okára!" A nemzetgyűlés pénteki ülésén folytatta Ulain mentelmi ügyének tárgyalását. A men­telmi bizottság jelentéséhez pénteken többek közt fölszólalt Gömbös Gyula, mint az Ulain­féle fajvédő csoport vezére és arra való hivat­kozással, hogy ők, Ulain és fajvédő társai még nemrégiben együtt vívták harcaikat a kor­mánnyal és a kormány táborával, tiltakozott az ellen, hogy a belügyminiszter most egykori politikai oszlopainak ténykedéseit erősebb ki­fejezésekkel illesse. Gömbös szerint a betyár­becsület is tiltja ezt. Egyébként is tiltakozott az ellen, hogy a kormány fölényes gesztussal fátylat borítson múltjára, amely az ébredőkkel szemben messzemenő kötelezettségeket ró a kormányra és ezekről a kötelezettségekről a kormánynak nem lehet megfeledkeznie. Föl­szólalt a vita során Nagy Emil igazságügy­miniszter is, aki azokkal a kifogásokkal szem­ben, h­ogy miért utalták át az Ulain-ügyet a statáriális bíróság jogköréből a rendes bíróság jogkörébe, azzal válaszolt, hogy bizony lehet­séges, hogy ő hibázott, de jóhiszeműen tette ezt. Pártunk részéről Györki Imre elvtárs szólt hozzá az Ulain-ügyhöz és beszédében a többi között rámutatott arra, hogy a hatóságok ho­gyan értelmezik a törvény előtti jogegyenlősé­get. Hivatkozott arra, hogy Tila­nt és puccsista társait az egységes párt részéről már jóelőre figyelmeztették, hogy akció indul ellenük és Ulain, Szemere és Bobula nyugodtan kijelent­hették a rendőrségen, hogy csak akkor hajlan­dók vallani, ha a kormányzótól fölmentést kapnak. Bäck u­tán fölvetette a kérdést, vájjon mi volna a rendőrség álláspontja, ha nem Ulainék, hanem ráék, vádlottak hivatkoznának a kormányzóra." Vájjon akkor is eltekinteté­nek-e attól a spanyol inkvizícióra emlékeztető rendszerből, amely my. a rendőrségen dívik­­és amely rendszert a rendőrség kezére kerülő „egyszerű halandóknak" majdnem minden esetben­­v égig.• kell szenvedniök. Rámutatott arra, • hogy­­ ez • a kétféle­ bánásmód, amely az egész vonalon érvényesül, érlelte meg a puc­­­csot­ és bombamerényleteket, valamint­ az, hogy a különböző atrocitások, a Kecskeméten, Orgo­ványon, Kaposvárott, Siófokon és másutt el­követett gyilkosságok még ma sincsenek meg­torolva. Hivatkozott e tekintetben arra, hogy az elkövetett kilenc, bombamerénylet ügyében is mindaddig eredménytelenek maradtak­­ a nyomozások, amíg egy idegen állam követsége ellen intéztek merényletet és rámuta­tott arra, hogy mindezek alapján a közvélemény ma már nem hisz a miniszteri ígéreteknek. Az ülést délelőtt f­ 1ll órakor nyitotta, meg Scitovszky elnök. A mentelmi bizottság jelen­tései kapcsán Ulain Ferenc jaesitelini ügyének­ tárgyalását folytatták. Őrgróf Pallavicini György (keresztény ellen­zéki) volt az első felszólaló, aki azt fejtegette, hogy a közelmúlt­ban nagyon súlyos mentelmi jogsérelmek történtek és bár a nemzetgyűlés több esetben kimondta egyes képviselők men­telmi jogának megsértését, a sérelem megtor­­latlan maradt. Ulaintól, ennek szabadkőműves múltja és szabad királyválasztó fölfogása miatt, nagyon messze áll, ennek ellenére Ulain fogva­tartását elhibázott dolognak tartja, mert tet­tenérésről nem lehet beszélni. A letartóztatás nem tettenérés közben történt. Hitlerék saját hazájukban sem tudtak puccsot keresztülvinni. (Kiúrik Ferenc: „De ők azt gondolták, hogy tudnak!" — Horváth Zoltán: „Bajor terrorfiúk voltak itt Budapesten!") Ulain kihallgatása egyébként szükséges. Fölszólítja a miniszterelnököt, aki sok csorbát ejtett az ország tekintélyén, ne en­gedj?, az országot balkáni nívóra sülyesz­tek?. (Pakots József: ,,Úgy látszik, szaba­don lehet bombákat gyártani!") Ne engedje a kormány, hogy a mentelmi jo­gort, penuilbe vegyél a­­, hogy a képviselői szó­lásszabadság csorbát szenvedjen. Kávássy A­ndor egységes párti személyes kér­désben szólalt föl. Szilágyi Lajos a csütörtöki ülésen fölszólalása keretébe vonta egy közigaz­gatási tisztviselőnek szóló személyével­ kapcso­ltban elkövetett igazságtalan ténykedését. Ez a­ ü­g­v egyelőre vizsgálat alatt van és nem tartozik a nyilvánosság elé, d­e kitűnik ebből, hogy hatósági atrocitások nem mindig csak ellenzéki, hanem néha kormánypárti képvise­lőket is érnek. Báró Kaas Albert egységespárti Pallavicini­vel polemizálva kijelentette, hogy­ Bethlen az

Next