Népszava, 1923. december (51. évfolyam, 272–294. sz.)
1923-12-01 / 272. szám
3 NÉPSZAVA 1928 december L :* * A bécsi gáz- és villamosmivek, meg a villamosvasut helyzete a keresztényszociális uralom utolsó éveiben. — Közvetlen adó a villamosmenetdíjjal. (A Népszava bácsi tudósítójától.) A háborút, a készülő acélfürdő folyamatát, kéjjel és örömmel üdvözölte Bécs keresztényszociális többsége is. A háború megtette a másáét. Tönkretett mindent: államok, tartományok, községek egész sorát. A keresztényszociálisok Bécsnek, a világvárosnak, úgyszólván csak a roncsait adták át 1919 közepén a szociáldemokrata többségnek. Amint majd konkrétumok kapcsán kiderül, a bécsi keresztényszociálisok különösen a három nagy városi üzemet, a villamosvasút, a gáz- és a villamosművek üzemeit kezelték a legvadabb könnyelműséggel, különösen 1918 óta, amikor már mindenki tudta, hogy a monarchia csúnyán elveszti a háborút, hogy kegyetlen összeomlás jön és a nyomában jön a népítélet. Nemcsak panamás gazdálkodás, nemcsak vétkes könnyelműség, hanem rosszakarat és cinikus politikai számítás is vezette őket, hiszen minél rosszabb állapotban vannak, minél eladósodottabbak a városi vállalkozások, annál nehezebb lesz a minden bizonyossággal szociáldemokratákból álló új többség számára a rendteremtés, a szanálás ... Ez a„ magyarázata annak, hogy noha már régen óta alaposan-csúnyán ráfizetéssel dolgoztak ezek a nagy városi üzemek (1918-ban ugrásszerűen drágult az élet, mindenki emlékszik erre!), a keresztényszociálisok nem emelték a gáz,aj villany , a villamos árát — hamarosan jönnek a szociáldemokraták, emeljenek azok, népszerűtlenedjenek azok! Csak egy-két adatot a keresztényszociális gazdálkodás szörnyűségei közül. 1919 június 30-ig a keresztény-szociálisoké volt abécsi városházi többség. Az 1918—19-iki büdzsét ők állították össze, az ő többségük szavazta meg. Hát ez a városi költségvetés kerekszámban 3£0.000.000 aranykoronát mutat ki, mint a községi vállalkozások tiszta nyereségét. • Amikor azonban — és most hivatalos jelentésekből dolgozunk! — 1919 júniusában átadták az üzemek vezetését a szociáldemokrata többségnek: csalv a három nagy vállalkozás, a villamos, a gremoviek és a villamossági művek az 1918—19-iki üzletévre körülbelül 55.000.000 koronányi deficitet mutattak. Ez (30 millió nyereség helyett 55 millió deficit!) arra történhetett meg, hogy a kereső-, létigszociális városvezetés még a hamis mérlegkészítéstől sem riadt vissza, attól sem, hogya» városi vállalkozásokból nyereséget könyveljenek el, ami nem volt. A hites könyvszakértők elnökivel, Ziegler tanárral vizsgáltatták meg a szociáldemokraták a három nagy vállalat könyvvezetését. A politikátlan, pártatlan szakértő a bécsi villamossági művek keresztényszociális üzemviteléről a többi között ezeket jelentette: ,r. az 1919 június 30-iki tiszta nyereséget legalább X millió koronára kell leszállítani és így kell eljárni a megelőző évek zárószámadásaival is: az 1917. év nyereségeként kimutatott 11,7 millió korona helyett 7 millió korona, az 1918. évi nyereség 12 millió koronája helyett csak 8 millió korona lett volna kimutatható. Az 1918 Június 16-iki zárószámadásnak mindenesetre jelentős veszteséget, de semmiesetre nyereséget kellett volna kimutatni. A bécsi villamosvasút keresztényszociális üzemvezetéséről Ugyancsak Ziegler tanár megállapítja, hogy az 1918 június 30-ára kimutatott kezelési fölösleg — 36 millió korona — csak a szokásos és abban az időben már föltétlenül szükséges tartalékolás figyelmen kívül hagyásával állhatott elő... Meg kell állapítani, hogy a szükségelt tartalékolás elmulasztása folytán nem fölöslegről, hanem megfelelően nagy veszteségről kell beszámolni. A keresztényszociális kezekben volt gázművek talán, még ezeknél is szomorúbb helyzetbe kerültek. 1919 első hónapjaiban olyan nagy volt a keresztény-szociális igazgatás pénzügyi szorultsága, hogy alig tudta a városi alkalmazottak fizetését folyósítani. A háborús nyereségeket és a háború utáni nyereségeket, persze nem adóztathatták, nem merték megadóztatni (hol mer kikezdeni a keresztény szociális többség a kapitalizmussal, a nagyzsidókkal?!) — a pénzszükség födözésére csak egy utat látott a keresztényszociális polgármester, Weisskirchner: a gázműveket át akarta játszani a Scinderbanknak 1919 áprilisában volt ez, amikor az ideiglenes községtanácsban csak 60 szociáldemokrata volt. Breitner elvtárs (Bécs azóta már világhíres pénzügyi tanácsosa) akkor rögtön kijelentette, hogy amíg Bécsben szavuk van a szociáldemokratáknak a községi ügyek dolgában, addig erről és ilyesmiről szó sem lehet! _A „zsidó" Länderbank a szociáldemokraták erős föllépésére esett el a zsíros üzlettől, amivel a keresztény-szociálisok megkínálták... De Weisskirchner alkudozott. Hogy, hát ő tulajdonképen nem is a gázművek egészét akarja eladni, hanem azoknak körülbelül csak a 40%-át. Negyven milliót kapna azért Bécs városa — javasolta Weisskirchner —, ami sokat lendítene a város szomorú pénzügyi helyzetén. Ez az összeg már akkor is kevés lett volna. A gázművek négy tizede már 1919-ben jóval többet ért 40 milliónál. Csak is szociáldemokraták határozott föllépése akadályozta meg azt, hogy a nagytőke nem, kapott milliárdos ajándékot a városigazgató keresztény szociálisoktól. De Weisskirchner polgármester kapkodása is világosan mutatja, hogy milyen kétségbeejtő helyzetben volt a keresztényszociális igazgatás — egy-két hónappal a városi uralomnak szociáldemokrata kézbe való átadása előtt Aj keresztényszociális községi tarifapolitikáról emlékezünk meg még röviden. Az alapelv az volt, hogy a községi üzemekből minél több fölösleget csikarjanak ki. Ha ez sikerült, a fölösleget nem az üzem minél jobban való fölszerelésére használták, hogy a vállalkozást tökéletesítsék és technikai újítások bevezetésével gazdaságosabbá tegyék, hogy további soron, a monopóliumszerű városi üzemek árszabását olcsóbbítsák, hanem a fölösleget, ha volt, egyszerűen beutalták a községi kasszába. A keresztényszociális időben minden villamosutas, minden gáz- vagy villanyfogyasztó közvetlen adót fizetett a községi háztartás vitelére. Ma azt mondják a keresztényszociálisok: „Könnyű a Rathaus-marxistáknak, mi sokkal kevesebb adóval dolgoztunk, mint a szocialisták". Ez igaz. Ők valóban nem adóztatták meg a vagyonosokat: beszedték a házbérflllért és szedték az adót a villamosozóktól, tekintet nélkül arra, hogy milliomosról van-e szó vagy munkát szállító varrónőről, mert a villamos árát úgy kalkulálták, hogy a tulajdonképeni menetdíjon kívül még siessen az utas azért, hogy igénybe vette a villamost. Nem kicsiség ez, pár szóval érzékeltetjük. A legutolsó békeévben, 1913-ban a bécsi Városi gázművek 167 millió köbméter gázt adtak a fogyasztóknak. Az üzemből a községi kasszába vitt nyereség 5.8 millió korona. Vagyis egy köbméter gázra 3,47 békefilér, a gáz árányik ötöde esett adó gyanánt. '1918»vau « gáz ára 17 fillér volt, ma 2140 korona, ha aszociáldemokraták föntartották volna a keresztényszociális rendszert, ma a gáz 428 koronányi adóval volna drágább!) A villamosnál sem volt különb a helyzet. A bécsi villamos 1913-ban 326 millió utast szállított, a fölösleg 2.750.000 korona volt; egy villamosjegyre esik 0.854 békefilérnyi adó, majdnem huszada az akkori jegyárnak. A gázművek, a villamosművek és a villamosvasút 1913-ban 18 milliónál nagyobb összeget adtak a városi pénztárnak, amikor ebben az évben a kereseti adó csak 12 millióra rúgott. Keresztényszociális adópolitika: ne a vagyonos osztályt adóztasd meg, hanem a villamoson utazót, a százfogyasztót.. Az adópolitikáról vallott ez a fölfogás megérteti, miért vittek véghez a keresztényszociálisok olyan sirástrivást, amikor a szociáldemokrata többség bevezette a luxusautó, a luxuslovaglás és a luxusáruk adózását! VVU./VVVVVV./VVA/VVVVVVVVV.AAfVVVVM/VVVVVlfl.'VAft/VVVVt'VVN/V Fascista szabadság, jogrend, emberszeretet. Rómából jelentik: Csütörtökön éjszaka mintegy 500 fascista támadást intézett Nitti volt miniszterelnök palotája ellen. A fascisták, akik között sok diák volt, rohammal eltávolították az épület előtt álló őrséget és Nittit gyalázó kiáltások közben, revolverrel valóságos sortüzet adtak a ház homlokzatára. Más fascisták benyomultak az épület földszintjére és összezúzták a bútorokat. Nitti nem volt otthon. A JÖVŐ HÉTEN JELENIK MEG A DECEMBERI SZÁMA ÉRDEKES TARTALOMMAL EGYES SZÁMÁRA 1400 KORONA ELŐFIZETÉS ÁRA NEGYEDÉVRE 4000 KORONA Megrendelhető a Népszava kihordáinál, a Népszava kiadóhivatalában, Vili, Conti utca t. sz., a Népszava-könyvkereskedésben, VII. Erzsébetkörút 35 A létminimum november 30-án. * A megélhetés minimális költsége heti 218.907 korona. — A november havi drágulás 71%. Az e heti drágulás 2.54%. — 1080 korona belső vásárlóértéke 19,5 békefillér. November havában a munkáscsalád háztartását ismét súlyosan érintette a drágaság. November utolsó hetében, amint azt Gál Benő elvtárs a Szakszervezeti Tanács adatai alapján kimutatja, a normális család háztartásához pontosan 11.518,31 koronával több pénzre volt szükség, mint egy hónappal azelőtt. Bérjavítást azonban ebben a hónapban ennek ellenére sem kaptak a munkások a legtöbb szakmában. Pedig a több szükséglet november 14-én is már 4422,39 korona volt. A november hónapban mutatkozó 7,1%-os drágulás és a bérjavítás hiányának a következménye az, hogy amíg október 30-ig a békebeli árak és bérek emelkedése közti különbözet 2019 S) pont volt, addig november 14-én már, 2063 és november 30-án már 2244,16 pont volt a különbözet. A drágulás 1911 óta eszerint 5129-szeresre emelkedett, míg a bérei csupán 2884-szeresre emelkedtek. Csupán az 1923. esztendőben 5,5%-os életszínvonalcsökkenést mutat ki Gál elvtárs. A drágulás ebben az esztendőben 1757.25o-os, holott a bérek átlagos emelkedése csak littö.93% volt. A munkáltatók tehát ebben az esztendőben 107.32 pontnyi béremeléssel maradtak adósak, holott ez a hiány november 17-én még csak 66.4, 14-én 55.4, október 31-én pedig 51.4 pontnyi volt. Október 31-én egy mai 1000 koronásnak a vásárlóereje még 20.8 békefillér volt, november 30-ig ez 19.5 békefillérre csökkent. Augusztus 1-én az átlagos hetibér vásárlóértéke még 19.49 békekoronával volt egyenlő, november 14-én már csak 18.56, november 30-án pedig már csak 18.06 békekoronával. A létminimum és drágaság november havi alakulását a következő adatok teszik szemléletessé: 1000 korona. A létbelső minimum A drágulás vásárló-lappoin összege ","o-bau értéke koronában békefillérben Október 31-én — 204.389.19 - 20.8 November 3-án 205.539.19 0.56 20.7 10-án 207.449.19 1.49 20.6 14-én 208.811.58 2.16 20.4 17-én 210.126.50 2.80 20.8 24-én 213.465.75 4.44 19.9 •j o ,<»»>*> > . • - 2W.09RT5- " '5.6 19.7 30-án 218,907.53 7.1 19.5 •wvwvwwv.. r. Apad a munkanélküliek száma Bécsben, Bécsből jelentik. A munkanélküliségről októberben "beérkezett statisztikai adatok megerősítik, hogy az állami támogatásban részesülő munkanélküliek száma állandóan fogy. Amíg február végén a munkanélküliek száma 167.417 volt, szeptember végéig 79.956-ra, október végéig pedig 75.842-re csökkent. Bécsben és környékén a megfelelő időkben a munkanélküliek száma 97.800, 54.591, illetve 50.354 volt. A büntetőjogi szimfóniák a minisztertanács előtt. A kormány tagjai péntek este megtartották a rendes heti minisztertanácsot. Ezt megelőzően Nagy Emil igazságügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy négy javaslatot terjeszt a minisztertanács elé. Az első ismeretes büntetőjogi szimfóniája, amely növeli, alakjában a büntetőjogot és a perrendtartást, felöleli. A második javaslat a polgári perrendtartást módosító novella, a harmadik a fogadósoknak (szállodásoknak) a náluk elhelyezett tárgyakért való felelősségét szabályozza, végül a negyedik a mezőgazdasági óvadék fizetésének módjára vonatkozik. Megírtuk már, hogy a nemzetgyűlésnek különböző című konzervatív, reakciós és kurzus párttöredékei arra a hírre, hogy a liberáliis és demokrata, ellenzéki pártok tömörülni szándékoznak, tárgyalásokba kezdtek az úgynevezett keresztény alapon álló fajvédő, klerikális és wolffi pártoknak egyesítésére. Folytak is gőzerővel a kapacitálások, de az egyesülésnek leküzdhetetlen akadályai voltak a királykérdésben és a földreform dolgában eltérő fölfogások. Végeredményében az egyesítési törekvések fiaskót vallottak és reakciósok továbbra is külön-külön pártokban fognak dolgozni közös ideáljaik elérése érdekében. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága pénteken délután ülést tartott és többekközt Peyer Károly elvtárs, Reisinger Ferenc elvtárs és Vanczák János elvtárs háromrendbeli mentelmi ügyével foglalkozott. A bizottság úgy határozott, hogy Vanczák elvtárs ellen beadott egyik ügyben zaklatást lát fönforogni, a többi ügyekben pedig Vanczák, Peyer és Beisinger elvtársak mentelmi jogának felfüggeszthét javasolja a nemzetgyűlésnek.